Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-28 / 282. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. november 28., kedd Az NKVD rémtettei Mazowiecki Katynban Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő is fogadta Tadeusz Mazowiecki lengyel miniszterel­nököt, aki hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban (Népújság-telefotó — MTI) A szovjetunióbeli hivatalos lá­togatáson tartózkodó Tadeusz Mazowiecki lengyel kormányfő vasárnap ellátogatott Katynba, ahol megkoszorúzta a II. világ­háború alatt meggyilkolt 4300 lengyel tiszt sírját. Ez volt az első alkalom, hogy a lengyel kor­mány képviselője felkereste a Szmolenszk közelében fekvő katyni erdőt, ahol a mindmáig pontosan nem tisztázott körül­mények közötti tömegmészárlás történt. „Az első szabad választás”, „A demokrácia premierjef — ilyen címekkel számoltak be hét­főn a főbb francia lapok a vasár­napi népszavazásról. A Le Figaro budapesti tudósí­tásában azt elemzi, hogyan befo­lyásolhatja majd az eredmény Pozsgay Imre helyzetét, elnökké választásának esélyeit. A lap sze­rint most mozgósítania kell a közvéleményt a választásra, bele kell vetnie magát a küzdelmek­be. „Sikerrel vette az első aka­dályt, sikerült megvalósítania a párt brutális átalakítását ahhoz, hogy elfogadható partner le­Mazowie'cki, aki miniszterel­nöki minőségében először jár a Szovjetunióban, szombati sajtó- értekezletén elmondta, hogy Mi­hail Gorbacsovval folytatott pénteki megbeszélésein szóba került a katyni tömegsírok ügye is. „Gorbacsov tisztában van ve­le, milyen jelentősége van szá­munkra a kérdésnek, és úgy vé­lem a probléma tisztázódni fog” — nyilatkozta. Két évvel ezelőtt, 1987-ben vegyes bizottságot állítottak fel a gyen... Most jön a második aka­dály: nélkülözhetetlen partnerré kell tennie a pártot — s ez lega­lább olyan veszélyes feladat, mint az első, még azok számára is, akik fenn tudtak maradni a hullámok tetején” — írja a lap. Az üzleti körök lapja, a Les Echos úgy vélekedik, hogy „az új magyar szocialisták, akik tegnap még kommunisták voltak, s to­vábbra is hatalmon vannak..., re­mélik, hogy az ellenzék kaparja ki számukra a tűzből a geszte­nyét”— azzal, hogy az ellenzék a látszat szerint nem bízik a nép­ben, nem akar közvetlen népsza­Szoyjetunió és Lengyelország kapcsolataiban meglévő fehér foltok kivizsgálására. Ezek közé tartozik a katyni tragédia is, mi­vel felmerült, hogy a lengyel tisz­teket nem a megszálló német csa­patok gyilkolták le — ahogy azt a hivatalos szovjet történetírás állí­totta —, hanem az NKVD, a szovjet belügy emberei végezték ki őket. Hétfőn, szovjetunióbeli láto­gatásának utolsó napján Mazo­wiecki Leningrádba utazott. vazással elnököt választani. „Az új szocialisták, akik nyugodt lég­körben kezdték meg önmaguk megreformálását, most gyorsan válnak mesterré abban is, hogy megnyerjék maguknak a többie­ket is. Pozsgay győzelme lehető­vé tenné a régi kommunisták­nak, hogy megtartsák a hatalom egy részét a demokratikus Ma­gyarországon is, amelynek meg­teremtéséhez, s ezt nem szabad elfelejtenünk, ők maguk adtak komoly biztosítékokat” — han­goztatja a lap kommentálja. (MTI) Szovjetunió Ukrán katolikusok tüntettek Több tízezer katolikus hívő vett részt vasárnap azokon a nagygyűléseken, amelyeket a Sztálin által felszámolt ukrán ka­tolikus egyház újbóli engedélyez­tetése céljából tartottak Lvov­ban, Csemovciban és Ivano- Frankovszkban. A tömeggyűlé­sek időzítésében nyilvánvalóan szerepet játszott az, hogy Mihail Gorbacsov szovjet párt- és álla­mi vezető pénteken a Vatikán­ban II. János Pál pápával tárgyal majd. Az AP-hírügynökség emberi jogi aktivistáktól szerzett értesü­lései szerint Lvov központjában 150-200 ezer ember gyűlt össze, hogy meghallgassa azokat a fel­hívásokat, amelyeket az egyház legalizálását követelő bizottság intézett Gorbacsovhoz, a pápá­hoz és George Bush amerikai el­nökhöz. A hívők ezután egyházi és ukrán nemzeti zászlók alatt a templomokba vonultak. A források szerint Ivano- Frankovszkban 15-20 ezren, a román határ közelében fekvő Csemovciban pedig mintegy 200-an vettek részt a vasárnapi vallási megmozdulásokon. Az ukrán katolikus egyházat 1946-ban Sztálin redeletére be­olvasztották az orosz ortodox egyházba, de illegálisan tovább működött, és mintegy két éve is­mét színre lépett az újbóli önálló működés engedélyezését köve­telve. Nyugati becslések szerint ma négy millióra tehető az ukrán katolikus hívők száma. Megölték a Comore-szigetek elnökét Meggyilkolták Ahmed Abdal­lah Abderrahmanit, a Comore Szövetségi Iszlám Köztársaság elnökét — jelentette hétfőn a he­lyi rádió. Az AFP-hírügynökség hitelt érdemlő forrásokra hivat­kozva közölte, hogy vasárnap es­te a hadsereg egyes egységei tá­madást indítottak az elnöki palo­ta ellen, s megölték az elnököt, valamint egyik testőrét. A kelet-afrikai partoknál fek­vő több szigetből álló országban negyvennapos gyászt rendeltek el. A meggyilkolt elnököt hétfőn temették el szülőhelyén, Anjua- na szigetén. Ahmed Abdallah Abderrah- man 1919-ben született. 1975 jú­liusában kiáltotta ki a Comore- szigetek függetlenségét, s ő lett az ország első elnöke. Még ugyanazon év augusztusában el­távolították tisztéből, és Párizsba vonult száműzetésbe. 1978-ban újabb államcsíny történt, ami után hazahívták, és ismét állam­fővé választották. Kikaparja-e az ellenzék a tűzből a gesztenyét? A francia sajtó népszavazásunkról Csúcstalálkozó és biztonságpolitika Hiábavaló kísérlet lenne pon­tosan megjósolni, mi történik Málta közelében a december 2-án és 3-án lezajló munkajelle- gű Gorbacsov-Bush csúcstalál­kozón. Legfeljebb csak találgat­ni lehetne, hogy egymás kölcsö­nös tájékoztatásán, a szovjetuni­óbeli, a kelet- és közép-európai drámai változások áttekintésén kívül még milyen kérdéseket tár­gyalnak meg. A négyszemközti megbeszélé­seken valószínűleg a két ország jövendőbeli kapcsolatainak mi­nőségi átalakítása, tíz általános biztonság növelése, a további szorosabb együttműködés mód­jainak felkutatása foglalja majd el a fő helyet. Várhatóan szóba kerülnek a legidőszerűbb fegy- verzetkorlátozási-leszerelési té­makörök is, s az sem kizárt — amint erre Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter utalt —, hogy esetleg nagyobb jelentősé­gű megállapodások születhet­nek. Érdemes idézni John E. Mroz-, nak, a biztonsági problémák ku­tatásával foglalkozó tekintélyes amerikai intézet elnökének né­hány gondolatát. A moszkvai Novoje Vremja című hetilap egyik legutóbbi számában közölt inteijújában egyértelműen utalt arra, hogy a Bush-kormányzat arra a következtetésre jutott: a hidegháborús konfrontáció hosz- szan tartó időszaka immár véget ért és a mai, merőben megválto­zott követelményeknek megfe­lelően új alapokra kell helyezni a kétoldalú viszony építését. A neves szakértő véleménye szerint reális lehetőség van a fegyverkezési verseny megállítá­sára és visszafordítására. Úgy vé­li, hogy például a vegyi harcesz­közök 80 százalékos csökkenté­sében nincsenek áthághatatlan akadályok, jóllehet a bináris (két komponenst!) bombák körül még vannak viták. Ami a hadá­szati támadó fegyverek 50 száza­lékos csökkentését illeti, azt gon­dolja: ha a közelgő csúcsok ide­jén nem is, de egy éven belül fel­tétlenül tető alá hozható az erre vonatkozó megegyezés. Emlékeztetve George Bush elnöknek arra a kijelentésére, hogy a nukleáris „elrettentés” doktrínája felett eljárt az idő, amellett foglal állást, hogy a biz­tonság kevesebb fegyverzettel és a katonai szembenállás alacso­nyabb szintjével is garantálható. Azzal a szovjet felvetéssel kap­csolatban, hogy ha az ezredfor­dulóig nem valósítható meg az atomfegyvermentes világ, mégis mi lehet az „elrettentési mini­mum”, azt válaszolta: A Bush- kormanyzat nem zárkózik el en­nek mérlegelésétől, de mielőtt e tárgyban sor kerülne az érdekelt nukleáris hatalmak legfelső szin­tű konferenciájára, előbb a szak­értőknek kell elvégezniük az elő­készítő munkálatokat. Nemcsak John E. Mroz fejte­getéseiből, hanem egyéb hivata­los amerikai nyilatkozatokból is kitűnik: az Egyesült Államok — a szovjet felső vezetés felfogását elfogadva — egyre inkább hajlik a biztonság fogalmának tágabb értelmezésére, vagyis ennek ösz- szetevőit ma már nem korlátozza kizárólag a katonai erőre, noha a védelmi felkészültség fontossá­gát továbbra sem szorítja háttér­be. Emellett ugyanis egyre in­kább előtérbe kerülnek a politi­kai, gazdasági humanitárius, az ökológiai problémák és más té­nyezők. Úgy tűnik, ebben a wa­shingtoni megközelítésben az előző reagani időszakhoz képest komoly elmozdulás tapasztalha­tó, s az idei csúcstalálkozó kor- szakosabb horderejű lehet, mint azt pillanatnyilag bárki gondol­hatná. Jól tájékozott megfigyelők máris sejtetik: mind szovjet, mind pedig amerikai részről a politikai-diplomácia, a gazdasá­gi és a katonai szférát egyaránt befolyásoló nagyarányú „át- programozási” művelet folyik. És ez valami újnak a kezdetét, de még inkább a korábbi együttmű­ködés magasabb szintre emelé­sét jelzi a két hatalom kapcsola­taiban. A Szovjetunió amint ezt az 1987-es INF-szerződés megkö­tése, majd ezután egyoldalú, fél­milliós haderőcsökkentés végre­hajtása jól mutatja — a gyakran kétségeket ébresztő katonai egyensúly helyett mindinkább az érdekek egyensúlyának megte­remtésére törekszik. Várhatóan ez a felfogás jut majd kifejezésre a Gorbacsov-Bush találkozón is, amelyen talán az lesz — és lehet — a leglényegesebb rendező elv, hogy egyik fél sem igyekszik a másik rovására érvényesíteni sa­ját nemzeti-hatalmi érdekeit, ha­nem megpróbálják majd kikö­vezni az „arany középutat” ezek­nek egyeztetéséhez, éspedig oly módon, hogy ez ne sértse egyet­len más szövetséges ország érde­keit sem. Serfőző László Csehszlovákia Újabb személycserék a pártapparátusban A sztrájkfelhívás össznépi támogatásra talált Három napon belül másod­szor ült össze a CSKP Központi Bizottsága, hogy megvitassa a kialakult politikai helyzetet, és további személycseréket hajtson végre. A KB vasárnap este kezdődött és hétfőre virradóra véget ért újabb tanácskozásán a KB el­nökségéből leváltották Miroslav Stepánt, a prágai pártbizottság szombaton lemondott vezető tit­kárát, Jozef Lenárt KB-titkárt, valamint Miroslav Zavadilt, a csehszlovák szakszervezet köz­ponti tanácsának elnökét. A KB elnökségébe hét új teljes jogú ta­got választott be, KB-titkár lett Vasil Mohorita, a Szocialista If­júsági Szövetség elnöke és Önd- rej Saling, a Szlovák KP KB tit­kára. A tanácskozás úgy döntött, hogy új vezetőség és megfelelő akcióprogram kidolgozása érde­kében jövő év január 26-ra ösz- szehívják a CSKP rendkívüli kongresszusát. A KB-ülésen Urbanek főtit­kár azt hangoztatta, hogy a jelen­legi feszült helyzet megoldásá­hoz az egyetlen út a hivatalos ve­zetés párbeszéde a politikai pár­tokkal, az 1968-as reformkom­munistákat tömörítő Obrodával és a Polgári Fórummal. Megfigyelők a megújulást szorgalmazó erők teljes győzel­mének tartják, hogy három na­pon belül másodszor ült össze a CSKP Központi Bizottsága és további kádercserékkel igyeke­zett eleget tenni a tüntetők és sa­ját párttagjai követeléseinek. Stepánt nemcsak az elnökségi tagságából, hanem a KB kulturá­lis és művelődési kérdésekkel foglalkozó bizottságának elnöki tisztéből is lemondatták, Zavadil egyben a szociálpolitikai bizott­ság éléről is távozott, Jozef Le- nártnak pedig a Külügyi Bizott­ság elnöki megbízását is fel kel­lett adnia. Jan Fojtík volt KB-tit- kárt és az elnökség volt tagját, akit már pénteken lemondattak, most felmentették a KB Ideoló­giai Bizottságának elnöki tiszté­ből is. Felmentették KB elnöksé­gi póttagságából Vladimir Her­man dél-morvaországi pártveze­tőt, és távozott a Központi Ellen­őrző és Revíziós Bizottság éléről Jaroslav Hajn. Az elnökség a legújabb válto­zatban tizennégy tagú. Teljes jo­gú tagok: Karel Urbanek főtit­kár, Otto Liska, Ivan Knotek, Ig­nác Janak, Miroslav Huscava, Vasil Mohorita, Anton Mlady, Valeria Petrincova, Ana Kozes­nikova, Ondrej Saling, Miroslav Valek, Bretislav Benda, és Josef Cizek, póttag Miroslava Nemco­va. Vasárnap beválasztott új ta­gok: Vasil Mohorita, Anton Mlady, Valeria Petrincova, Ond­rej Sálig, Ana Kozesnikova, Mi­roslav Valek és Bretislav Benda. Két új titkárt választottak, Vasil Mohoritát és Ondrej Salingot. A KB-titkárság további tagjai: Ka­rel Urbanek, Ivan Knotek, Mi­roslav Zajic, Frantisek Hanus, Otto Liska, Zdenek Horeni és Josef Mevald. A KB-ülésén úgy határoztak, hogy új vezetőség és megfelelő akcióprogram kidolgozása érde­kében január 26-ra rendkívüli kongresszust hívnak össze. A no­vember 17-i rendőri beavatkozás miatt leváltják a szövetségi és a cseh belügyminisztert. Karel Ur­banek a tanácskozáson mondott beszédében azt hangsúlyozta, hogy a politikai pártokkal, az 1968-as reformkommunistákat tömörítő Obrodával és a Polgári Fórummal való párbeszéd nélkül nem lehet kijutni az ország poli­tikai válságából. Urbanek fel­kérte Adamec szövetségi és Pitra cseh kormányfőt, tegyenek ja­vaslatot az új szövetségi és cseh belügyminiszter személyére. A megújulás iránti elkötele­zettség hatalmas manifesztáció- jává vált a diákok, művészek, munkások és a Polgári Fórum ál­tal meghirdetett csehszlovákiai kétórás általános sztrájk. Hétfőn pontosan délben Prá­gában és az ország nagyvárosai­ban szirénák, autótülkök, haran­gok jelezték a munkabeszüntetés kezdetét. Úgy tűnik, gyakorlati­lag leállt a gyárak többsége, a tö­megközlekedés, beszüntették a munkát a hivatalokban, az intéz­ményekben. Az emberek az ut­cákra és a terekre vonultak, ahol a diákok, a művészek, a munká­sok, a Polgári Fórum képviselői szóltak a tömegekhez. A csehszlovák televízió két­órás élő adásban közvetítette az eseményeket és készített interjú­kat az általános sztrájk résztve­vőivel. A tv híradásaiból is meg­állapítható, hogy a sztrájkfelhí­vás szinte össznépi támogatásra talált, az emberek ezzel akarták kifejezni szilárd eltökéltségüket egy új, demokratikus, pluraliszti­kus, a CSKP egypárti uralmát megszüntető társadalmi rendszer megteremtésére. A prágai Vencel téren több százezer ember gyűlt ismét össze. Visszavonulóban a marxizmus — Keleten is vágynak Istenre A „ nép ópiuma99 az erősebb Az eszmék harcában történel­mi pillanat lesz, amikor decem­ber 1-én II. János Pál pápa fo­gadja Mihail Gorbacsov szovjet államfőt, pártfőtitkárt. Marx és Engels tanainak hívei több mint 140 éven keresztül harcoltak a „nép ópiuma”, a vallás ellen, hir­detve az egyház „reakciós jelle­gét”, s most íme: a szocialista or­szágok vezető hatalmának első embere kezetfog a katolikus egy­házfővel. Európának éppen a kommu­nisták uralta felében a hit és az egyház sokkal erősebb, mint az öreg kontinens másik részén. Sztálin még eretnek módon azt kérdezte, hány hadosztálya van a pápának? Ám a lengyel, magyar, csehszlovák, vagy litván kom­munisták ugyancsak boldogok lennének, ha a nép legalább any- nyira támogatná őket, mint a ka­tolikus egyházat. Marx meglehetősen sommá­san és elítélőleg nyilatkozott a vallásról. Az istenhit a „gyötre­lem kreatúrájának sóhaja”, a ha­mis tudat jele, ami „soha nem válhat az emberek valós érdekei­nek kifejezőjévé”. Lenin szerint a vallás a dolgozók társadalmi el­nyomásában gyökeredzik, és ki­fejezi „tehetetlenségüket a kapi­talizmus vak erőivel szemben”. A marxizmus hívei a vallás „ter­mészetes elhalásában” bíztak. Ám még magában a szocializ­mus első országában sem tudta kiirtani a hitet Istenben sem a sztálini terror, sem a brutális hruscsovi kampányok. Az októ­beri forradalom óta eltelt időben a templomok száma 50 ezerről hét ezerre csökkent, a 200 ezer pap helyett csak tized annyian gondozzák a hívők lelkét. Mind­ezek ellenére a vallás él, és még a Sztálin által betiltott ukrán kato­likus egyházat sem sikerült meg­semmisíteni. Gorbacsov és a Szentatya ta­lálkozójától a Vatikánban azt várják, hogy az tovább bővíti a szabadságot a vallás és az egyház számára. Ratzinger bíboros, a pápai hitkongregáció elnöke azt mondja, hogy „ a politikai össze­omlás új távlatokat nyit a vallás számára”. A „kötelező ateizmus megszűnése” keleten új lehető­ségeket teremt az Evangélium számára: az emberek mind erő­sebben „vágynak Istenre”. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents