Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-28 / 282. szám
HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 282. szám ÁRA: 1989. november 28., kedd 4,30 FORINT RÁLÉPNI (ÉLET)VESZÉLYES! „Ékesen bizonyítják, hogy az Eger — Aimár erdésztelephez vezető híd rászolgált a felújításra” (3. oldal) DE KI? MIKOR? „A múltat be keD vallani" (4. oldal) A KÖD, A HÓ ÉS A FAGY HÓNAPJA „Hogyan kell járművel az úttesten közlekedni?” (5. oldal) ŰRJÖVEVÉNYEK TARNASZENTMÁRIÁN? „A lények szerinte „teknősbékaszerű” bőrt viseltek.-” (8. oldal) Nem hivatalos végeredmény Több az „igen” Szinte befejezett tény, hogy a népszavazáson, habár csekély mértékben is, de az IGEN-szavazatok kerültek fölénybe a NEM-sza- vazatokkal szemben az első kérdésre adandó válaszban. Ugyanakkor rendkívül magas volt a távolmaradók aránya; a választópolgároknak mintegy 40 százaléka döntött úgy, hogy nem voksol a népszavazáson. Az előzetes választási eredményről Pozsgay Imre államminiszter hétfőn délután nemzetközi sajtókonferencián számolt be. Pozsgay Imre a maga részéről hozzátette: továbbra is az MSZP elnökjelöltje marad. Elnökjelölti kampányának kezdetével azonban megvárja a népszavazás eredményének országgyűlési jogi értelmezését, illetve azoknak a szabályoknak a kimunkálását, amelyekkel a Parlament megszabja a kampányban követendő magatartást. Voks grafitceruzával, Hatvanban — Nem elég tizenhárom év a névjegyzékhez? — Megyénk az elsők között volt Népszavazási utóügyeletünk nyomán A vasárnapi országos eseményt követően — részben kényszerűségből is — hétfőn népszavazási utóiigyeletet tartott szerkesztőségünk. Sokan érdeklődtek telefonon arról, hogy milyen részeredmény született Heves megyében, s néhány kifogásról is érkezett hír. A következőkben ezeknek jártunk utána. Van mit rakni a Mikulás puttonyába és a karácsonyfára — Sok a drágább importholmi — Marad hiány is élelmiszerből, iparcikkből — Frissebb fenyőt árusítanak — Ünnepi nyitva tartás már e hét végén Karácsony előtt megyénk kereskedelme Elsőnek Ernyi József né, Eger, Zalka Máté u. 60. szám alatti lakos állította meg kollégánkat, elpanaszolván neki a férjevei történteket. Tizenhárom esztendeje laknak az említett helyen. Azt még csak-csak tudomásul vették, hogy élete párja a november 26-i népszavazásra nem kapott értesítést. Azt azonban, mint szavazási bizottsági tag is, különösen nehezményezi, hogy az ura hiába ment el voksolni, mivel a névjegyzékben sem szerepelt, ezért nem is fogadták el a szavazatát! A panasz nyomán dr. Gyula Zoltántól, Eger Város Tanácsának vb-titkárától kérdeztük, hogyan történhetett ez meg, hiszen a személyi igazolvány alapján mégiscsak leadhatta volna szavazólapját. — Mindenekelőtt elmondom — hangzott a válasz —, hogy Budapesten az Állami Népességnyilvántartó Hivatal adta ki a számítógépes névjegyzéket, s ugyancsak komputer készítette el a kopogtatócédulákat. Sajnos, elég sok gond adódott. Megtörtént több esetben is, hogy a hivatal adatai alapján olyan helyre küldték az értesítést, ahol az illetők már nem is laknak. Egerben 13 ezer értesítés jött vissza. Az is előfordult, hogy a család elköltözött, át is jelentkeztek, s erre a számítógép a házastársak egyikének a régi, a másiknak az új címre „küldte” az értesítést. — Ez nem éppen megnyugtató. S a konkrét esetünkben, Ernyi Józsefnél, mi lehetett a hiba? — Valószínűleg a választási bizottságban vétettek, hiszen Ernyi Józsefet fel kellett volna venni a pótnévjegyzékbe, s annak alapján szavazhatott volna. Ám ez sajnálatos módon nem történt meg, holott többek között erről is hosszas eligazítást tartottunk. * Újabb telefon, Kiss Józsefné jelentkezett Hatvanból, a Kertész utca 27. szám alól. Azt kifogásolta, hogy a Petőfi téren lévő KlOSZ-székházban adta le vok- sát vasárnap, s azt tapasztalta, hogy az ott elhelyezett két fülkében csak grafitceruzát használhattak. Kérdése ez volt: vajon érvényes-e így az ő és társai szavazata? Az észrevételt dr. Jakab Istvánnak, Heves Megye Tanácsa vb-titkárának továbbítottuk, aki azonnal kivizsgálta a történteket. Mintegy óra múlva adta meg a feleletet: — Kiderült, hogy a hatvani 3-as számú szavazókörről van szó. Ezen a helyen hatszáznyol- can szavaztak, s közülük negyvenhétnek a szavazólapja valóban ceruzás jelet tartalmazott. Azt is megállapítottuk, hogy nem a választási bizottság a ludas, hiszen ők minden fülkébe tettek tollat. Rendszeresen ellenőrizték is, hogy megvannak-e. Este 6 órakor zárták le az urnákat. Az a következtetésünk, hogy aki tollal akart jelet írni a szavazólapra, az azt meg is tehette. Más következtetést nem tudunk és nem is akarunk ebből levonni. — S ami a kérdést illeti, tudniillik, hogy érvényesek-e a ceruzás szavazatok? — Megnyugtathatom a 47 választópolgárt, igen, érvényes szavazatoknak számítanak az övéik is. * S ha már dr. Jakab Istvánnal beszélgettünk — olvasóink megjegyzései után is —, arra is kíváncsiak voltunk, vajon van-e valóságos alapja a reggeli rádióhírnek, mely szerint Heves megye az utolsók között juttatta el a népszavazásról a jegyzőkönyvet az Országos Választási Irodába. — Erről szó sincs, ez csak tévedés lehet — mondta —, hiszen hétfő hajnalban fél 5-kor indultak útnak a Területi Választási Bizottság képviselői, hogy elvigyék a megyei eredményt Budapestre. Nyugodtan mondhatom, az országban az elsők között voltunk! Végül — megyénk választó- polgáraihoz, hasonlóan — az is érdekelt bennünket, milyen eredmény született Hevesben. Erre azonban a megyei tanács vb-titkárától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az ország egy választókerületnek minősül, így megyei részeredményt nem áll módjukban közölni. Ez különösen fura dolog azok után, hogy a televíziónézők már vasárnap este 10 óra tájban megtudhatták, milyen válaszok érkeztek elsősorban az egyes számú kérdésre, legalábbis arányaiban, több nagyvárosunkban... (Mellesleg, nem hivatalos források szerint megyénkben az országoséhoz hasonló volt a részvételi arány a népszavazáson, szűkebb hazánkban a szavazásra jogosultak közül mintegy 16 ezerrel többen válaszoltak az első pontban nemmel, mint igennel...) (sz.z.) A közelgő decemberi ünnepek máris megélénkítették az üzletek forgalmát, s a következő napokon minden bizonnyal a vékonyodó pénztárcák ellenére sem lanyhul túlzottan az érdeklődés. Nos, hogy a Mikulás puttonyába ez is, az is kerüljön ismét, a Füszért— a Mátra Élelmiszer- és Vegyiáru-kereskedelmi Vállalat — raktárházain nem múlik. Mint a gyöngyösi fiókigazgatótól, Barta Istvántól megtudtuk: az idén a tavalyinál korábban, már októberben hozzáláttak — egri társaikkal együtt — a jellegzetes figurák kiszállításához, s nem sokkal később a szaloncukorra is sor került. Csupán a gyöngyösi körzetben 170 mázsányit értékesítettek az előbbiekből, s az utóbbiból — közöttük háromféle újból —1200 mázsa kerül a hálózatba, egyaránt nagyobb meny- nyiségben az elmúlt évinél. Van választék bőven a csomagba, fára való cukorból — erősítette meg az egri igazgatóhelyettes, Csuhái Albert is — a fajtát és kiszerelést tekintve a megyeszékhelyen, illetve környékén sincs tizenháromnál kevesebb, noha az ígért zselésre még várni kell. A „kiegészítő” déligyümölcs is hamarább megmutatta magát 1989-ben mindkét területen, hiszen a banánnal már szeptemberben találkozhattunk, csupán a gyöngyösiek nyolc kamionnal értékesítettek eddig, több más mellett. S a mandarin, a narancs, a grapefruit után rövidesen jön az ananász, a kivi is— csak fizetni tudja a vásárló. Mazsolából, kis csomagú kókuszreszelékből — ami a sütéshez kell — viszont sajnos kevésbé, vagy nem is tudják kielégíteni az igényeket. Ugyancsak gond van a disznóölés kellékeihez is tartozó — s éppen a közelmúltban drasztikusan drágult — fűszerpaprikával. A húsfélékhez szokásos ecetes tormából, s az újabb — üveges, hordós — mustárból viszont akad elegendő. A háziasszonyok ijedelmének eloszlatására a nemrégiben is tapasztalt margarinzavarokat import próbálja feledtetni, de a konyhában hovatovább szintén nélkülözhetetlen étolajból változatlanul szerény a kínálat. S alighanem hiánycikknek számít az ünnepek idején is az italválasztékban a szovjet pezsgő — no, de ez legyen a legnagyobb baj. A Rutexegri lerakatának igazgatónője, Papp Jánosné — már az időjárás októberi, novemberi „csúszása” miatt is — túlkínálatot emleget számos téli holmiból, konfekciós termékből, felsőruházati cikkből, de akár az ajándékozáshoz a lakástextil sem hiányzik részükről. Sok szülőnek ajánlja már karácsonyi meglepetésül a ballagásra, érettségire készülők gomb- vagy szalagavatójára a kiszállított, illetve még raktáron lévő, viszonylag olcsónak számító nagykamasz- és férfiöltönyöket. Lányoknak, asszonyoknak pedig a szép blúzokat, szoknyákat, nadrágkosztümöket, ünnepibb viseletre is. A Gála Kereskedelmi Vállalat — „Röviköt” — egri lerakatveze- tője, Várkonyi Mihályné a tavalyinál értékesebb készletről szólt. Mint elmondotta: a hazai ipar hiányzó szállításait kénytelenek importtal pótolni, ezért harisnyafélékből, zoknikból, kötöttárukból, szabadidőruhákból főleg a kétségkívül drágábbakat képesek az üzletekbe küldeni. Mintegy vigasztalásul azonban hozzáfűzte, hogy a pulóverek olcsóbb, házi előállításához a kö- tögetőknek divatos külföldi — olasz — fonalakat is tudnak adni, megfelelő a kínálat a debreceni népszerű „Ritmus” pulcsicsalád tagjaiból, van bőven hálóruházati áru, ing, matricás pamut meleg felső. Ráadásul pedig december 4-én és 5-én az egri szakszervezeti székházban tartandó alkalmi vásárukon mindezeket nagykereskedelmi áron értékesítik. A Vas vili egri kereskedelmi vezetője, Czicza László az elektromos cikkek kínálatából kielégítőnek mondta a videomagnót, a mikrohullámú sütőt, de például a háztartási egyszerűbb hűtő- szekrényekkel már nem nagyon biztatott az ünnepek előtt. A hazai fagyasztóládák hiányán importtal próbálnak enyhíteni, s szintén még karácsonyig — mint említette — magyar automata mosógépeket, drágább Videoton és olcsóbb Orion színes tv-ket várnak, illetve iparkodnak az üzletekbe is küldeni. Van BMX- és versenykerékpáijuk talán igény szerint, nemigen lesz gond az edényáruval, ajándéknak is alkalmasak külföldről beszerzett áttetsző műanyag fürdőszoba-felszereléseik, vagy éppenséggel olasz csapos demi- zsonjaik, divatos italtartóik. A területi erdőgazdaság részint a telepítések, felújítások ritkításaiból, másrészt kerti neveléseiből közvetlenül is árusítja majd a karácsonyfának való fenyőt több fajta-, illetve méretválasztékból. S — mint Varga Béla osztályvezető, illetve munkatársa, Kovács Gyuláné megjegyezték — várhatóan a termelési költségekhez közel eső áron. Acz egyes erdészetek központjain kívül az egri kertmoziban, Gyöngyösön, Hevesen és a káli csemetekertben osztják szét a mintegy 5-6 ezer saját fát, míg a többit megrendelésre szállítják. Zömmel 1,5 — 2 méteres lesz a kínálatuk, amelynek — s a kisebbeknek, illetve a nagyobbaknak — a vágásához a megszokottnál most későbben, december első napjaiban látnak, hogy karácsonyra frissebbek maradjanak. Ha a korábbiaknál kisebb lesz is a vágás, standjaikra remélhetően nem kerül azért sokkal kevesebb, mint máskor, mert az idén bátortalanabbul vagy nem is jelentkeznek, akik eddig — mint annyi mást — a fenyőt is ingyen várták az ünnepre. A vásárlások praktikusabbá tételére az Óra-Ékszer Kereskedelmi Vállalat egri boltja már e hét vasárnapján kinyit, s ettől kezdve december 24-ig napi fél órával meghosszabbítja műszakjait S ha ez a bronzvasámapi akció nem is lesz általános, ezüst- és aranyvasárnapon megyeszerte nyitva lesznek az üzletek. Egerben mintegy 40, Gyöngyösön 30, Hatvanban 22, Hevesen 9,' Füzesabonyban 3, Poroszlón, Verpeléten, Apcon egy-egy áruda várja e két napon többnyire 9 — 13 óra között, kisebb részben már 7, illetve 8 órától délig vagy tovább a vevőket. S decemher 17-én a pétervásári is csatlakozik a nyitva tartó nagyobb áruházakhoz, Lőrinci ruházati, illetve vasműszaki boltjához hasonlóan. A megyeszékhely több üzlete már most az utcára is „kilépett”. Vándorlakók I A város egyik legszebb he- j I lyén lévő társasházban öt esz- j 1 tendő leforgása alatt kicseré- j J lódtek a lakók. Pedig vala- ! I mennyien ragaszkodtak volna j I a szép környezethez. Ám a la- j I kásokat olyan kicsire, szűkös- j s( re építették, hogy amint meg- j .- születtek a gyermekek, a csalá- ij dók kénytelenek voltak tágasabb lakhely után nézni. Senki sem vitathatja, hogy például negyven négyzetméteren kép- | telenség két gyereket felnevel- | ni, különösen akkor, ha a ma- gára maradt nagyszülő odaköltözik. Ez így van akkor is, í ha mégoly komfortosak egyébként a körülmények. Az említettek mindegyike ; már a beköltözéskor tudta, hogy rövidesen tovább kell áll- t nia. S mihelyt nagy nehezen I megteremtették a csere anyagi I hátterét, rögtön el is költöztek, j mondjuk egy két- vagy három- j szobás lakásba. Ám ott is csak j épp megmelegedtek, mert pár I év múlva az igényeknek job* ban megfelelő családi ház után j néztek, esedeg — mert akkor j már megvolt a kocsi is — egy I közeli faluban. Mondhatjuk, a jelenség ti- J pikus. Alig akad városlakó, I aki közvetlen környezetéből I ne tudna konkrét eseteket fel- I hozni. Ma jelenlegi, hazai viszo- I nyaink között tehát „vándor- I lakók” vagyunk. A fiatal há* zaspárok többsége már eleve j úgy indul az életnek, hogy j amit optimális anyagi és hitel- | feltételek között azonnal meg- \ tehetnének, azt két, három, í vagy több lépcsőben lesznek ' kénytelenek megvalósítani. Mi következik mindebből? Például az, hogy az átmeneti lakók csak átmeneti gazdái a lakásoknak, a lakóházaknak. Még akkor is, ha papír szerint az nem tanácsi, hanem saját tulajdonú, OTP-s. Aki pedig nem tekinti sajátjának, véglegesnek a lakhelyét, az úgy is viselkedik. Húzódozik, ha szomszédai a környezet csinosítására ösztönzik. Nem zavar- ' ja, ha gaz veri fel a közös udvart, ha mállik a vakolat, ha ; mocskos a lépcsóház. Hiszen I — eme lakásínség idején — * úgyis talál vevőt, aki majd í rendbe teszi azt, amit ő tönkrejtett, vagy egyszerűen csak nem ; gondozott. Nem vagyok híve a leegy- ; szerűsítésnek. Persze, hogy ; vannak másmilyen, a környezetükre igényes emberek. De vannak ilyenek is. Arról meg ; csak ábrándozzunk, hogy egy- | szer majd lesz egy olyan kor- j mányzat, amely olyan körül- | ményeket teremt az állampol- ! gárok számára, hogy már az önálló életkezdés időszakában meg tudják venni az igényeik- j nek és lehetőségeiknek leg- , megfelelőbb lakást. Talán lesz : -olyan időszak, amikor az em- f béri létezés elengedhetetlen j feltétele, a lakás, nem egy I egész élet programja, csupán ! kelléke lesz. Talán lesz olyan kormányzat, amely a fiatalok házához hasonló akciókkal J nem félmegoldásokra ösztönzi I az állampolgárokat. Mindaddig persze vándorlakók vagyunk. De hogy azt milyen méltósággal viseljük, milyen rendszeretettel és toleranciával, az bizony nem mindegy. / Jámbor Ildikó I Az egri Széchenyi utcai édességbolt is „kilépett” az utcára
