Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-28 / 282. szám

HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 282. szám ÁRA: 1989. november 28., kedd 4,30 FORINT RÁLÉPNI (ÉLET)VESZÉLYES! „Ékesen bizonyítják, hogy az Eger — Aimár erdésztelephez vezető híd rászolgált a felújításra” (3. oldal) DE KI? MIKOR? „A múltat be keD vallani" (4. oldal) A KÖD, A HÓ ÉS A FAGY HÓNAPJA „Hogyan kell járművel az úttesten közlekedni?” (5. oldal) ŰRJÖVEVÉNYEK TARNASZENTMÁRIÁN? „A lények szerinte „teknősbékaszerű” bőrt viseltek.-” (8. oldal) Nem hivatalos végeredmény Több az „igen” Szinte befejezett tény, hogy a népszavazáson, habár csekély mértékben is, de az IGEN-szavazatok kerültek fölénybe a NEM-sza- vazatokkal szemben az első kérdésre adandó válaszban. Ugyanakkor rendkívül magas volt a távolmaradók aránya; a választópolgároknak mintegy 40 százaléka döntött úgy, hogy nem voksol a népszavazáson. Az előzetes választási eredményről Pozsgay Imre államminiszter hét­főn délután nemzetközi sajtókonferencián számolt be. Pozsgay Imre a maga részéről hozzátette: továbbra is az MSZP elnökjelöltje marad. Elnökjelölti kampányának kezdetével azonban megvárja a népszavazás eredményének országgyűlési jogi értelmezé­sét, illetve azoknak a szabályoknak a kimunkálását, amelyekkel a Parlament megszabja a kampányban követendő magatartást. Voks grafitceruzával, Hatvanban — Nem elég tizenhárom év a névjegyzékhez? — Megyénk az elsők között volt Népszavazási utóügyeletünk nyomán A vasárnapi országos eseményt követően — részben kényszerűség­ből is — hétfőn népszavazási utóiigyeletet tartott szerkesztőségünk. Sokan érdeklődtek telefonon arról, hogy milyen részeredmény szü­letett Heves megyében, s néhány kifogásról is érkezett hír. A követ­kezőkben ezeknek jártunk utána. Van mit rakni a Mikulás puttonyába és a karácsonyfára — Sok a drágább importholmi — Marad hiány is élelmiszerből, iparcikkből — Frissebb fenyőt árusítanak — Ünnepi nyitva tartás már e hét végén Karácsony előtt megyénk kereskedelme Elsőnek Ernyi József né, Eger, Zalka Máté u. 60. szám alatti la­kos állította meg kollégánkat, el­panaszolván neki a férjevei tör­ténteket. Tizenhárom esztendeje laknak az említett helyen. Azt még csak-csak tudomásul vet­ték, hogy élete párja a november 26-i népszavazásra nem kapott értesítést. Azt azonban, mint szavazási bizottsági tag is, külö­nösen nehezményezi, hogy az ura hiába ment el voksolni, mivel a névjegyzékben sem szerepelt, ezért nem is fogadták el a szava­zatát! A panasz nyomán dr. Gyula Zoltántól, Eger Város Tanácsá­nak vb-titkárától kérdeztük, ho­gyan történhetett ez meg, hiszen a személyi igazolvány alapján mégiscsak leadhatta volna sza­vazólapját. — Mindenekelőtt elmondom — hangzott a válasz —, hogy Bu­dapesten az Állami Népesség­nyilvántartó Hivatal adta ki a számítógépes névjegyzéket, s ugyancsak komputer készítette el a kopogtatócédulákat. Sajnos, elég sok gond adódott. Megtör­tént több esetben is, hogy a hiva­tal adatai alapján olyan helyre küldték az értesítést, ahol az ille­tők már nem is laknak. Egerben 13 ezer értesítés jött vissza. Az is előfordult, hogy a család elköltö­zött, át is jelentkeztek, s erre a számítógép a házastársak egyi­kének a régi, a másiknak az új címre „küldte” az értesítést. — Ez nem éppen megnyugta­tó. S a konkrét esetünkben, Ernyi Józsefnél, mi lehetett a hiba? — Valószínűleg a választási bizottságban vétettek, hiszen Er­nyi Józsefet fel kellett volna ven­ni a pótnévjegyzékbe, s annak alapján szavazhatott volna. Ám ez sajnálatos módon nem történt meg, holott többek között erről is hosszas eligazítást tartottunk. * Újabb telefon, Kiss Józsefné jelentkezett Hatvanból, a Ker­tész utca 27. szám alól. Azt kifo­gásolta, hogy a Petőfi téren lévő KlOSZ-székházban adta le vok- sát vasárnap, s azt tapasztalta, hogy az ott elhelyezett két fülké­ben csak grafitceruzát használ­hattak. Kérdése ez volt: vajon ér­vényes-e így az ő és társai szava­zata? Az észrevételt dr. Jakab Ist­vánnak, Heves Megye Tanácsa vb-titkárának továbbítottuk, aki azonnal kivizsgálta a történteket. Mintegy óra múlva adta meg a feleletet: — Kiderült, hogy a hatvani 3-as számú szavazókörről van szó. Ezen a helyen hatszáznyol- can szavaztak, s közülük negy­venhétnek a szavazólapja való­ban ceruzás jelet tartalmazott. Azt is megállapítottuk, hogy nem a választási bizottság a lu­das, hiszen ők minden fülkébe tettek tollat. Rendszeresen ellen­őrizték is, hogy megvannak-e. Este 6 órakor zárták le az urná­kat. Az a következtetésünk, hogy aki tollal akart jelet írni a szavazólapra, az azt meg is tehet­te. Más következtetést nem tu­dunk és nem is akarunk ebből le­vonni. — S ami a kérdést illeti, tudni­illik, hogy érvényesek-e a ceruzás szavazatok? — Megnyugtathatom a 47 vá­lasztópolgárt, igen, érvényes sza­vazatoknak számítanak az övéik is. * S ha már dr. Jakab Istvánnal beszélgettünk — olvasóink meg­jegyzései után is —, arra is kíván­csiak voltunk, vajon van-e való­ságos alapja a reggeli rádióhír­nek, mely szerint Heves megye az utolsók között juttatta el a népszavazásról a jegyzőkönyvet az Országos Választási Irodába. — Erről szó sincs, ez csak té­vedés lehet — mondta —, hiszen hétfő hajnalban fél 5-kor indul­tak útnak a Területi Választási Bizottság képviselői, hogy elvi­gyék a megyei eredményt Buda­pestre. Nyugodtan mondhatom, az országban az elsők között vol­tunk! Végül — megyénk választó- polgáraihoz, hasonlóan — az is érdekelt bennünket, milyen eredmény született Hevesben. Erre azonban a megyei tanács vb-titkárától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az ország egy vá­lasztókerületnek minősül, így megyei részeredményt nem áll módjukban közölni. Ez különösen fura dolog azok után, hogy a televíziónézők már vasárnap este 10 óra tájban meg­tudhatták, milyen válaszok ér­keztek elsősorban az egyes szá­mú kérdésre, legalábbis arányai­ban, több nagyvárosunkban... (Mellesleg, nem hivatalos for­rások szerint megyénkben az or­szágoséhoz hasonló volt a rész­vételi arány a népszavazáson, szűkebb hazánkban a szavazásra jogosultak közül mintegy 16 ezerrel többen válaszoltak az el­ső pontban nemmel, mint igen­nel...) (sz.z.) A közelgő decemberi ünne­pek máris megélénkítették az üz­letek forgalmát, s a következő napokon minden bizonnyal a vé­konyodó pénztárcák ellenére sem lanyhul túlzottan az érdek­lődés. Nos, hogy a Mikulás putto­nyába ez is, az is kerüljön ismét, a Füszért— a Mátra Élelmiszer- és Vegyiáru-kereskedelmi Vállalat — raktárházain nem múlik. Mint a gyöngyösi fiókigazgatótól, Barta Istvántól megtudtuk: az idén a tavalyinál korábban, már októberben hozzáláttak — egri társaikkal együtt — a jellegzetes figurák kiszállításához, s nem sokkal később a szaloncukorra is sor került. Csupán a gyöngyösi körzetben 170 mázsányit értéke­sítettek az előbbiekből, s az utóbbiból — közöttük háromféle újból —1200 mázsa kerül a háló­zatba, egyaránt nagyobb meny- nyiségben az elmúlt évinél. Van választék bőven a csomagba, fá­ra való cukorból — erősítette meg az egri igazgatóhelyettes, Csuhái Albert is — a fajtát és ki­szerelést tekintve a megyeszék­helyen, illetve környékén sincs tizenháromnál kevesebb, noha az ígért zselésre még várni kell. A „kiegészítő” déligyümölcs is ha­marább megmutatta magát 1989-ben mindkét területen, hi­szen a banánnal már szeptem­berben találkozhattunk, csupán a gyöngyösiek nyolc kamionnal értékesítettek eddig, több más mellett. S a mandarin, a narancs, a grapefruit után rövidesen jön az ananász, a kivi is— csak fizet­ni tudja a vásárló. Mazsolából, kis csomagú kókuszreszelékből — ami a sütéshez kell — viszont sajnos kevésbé, vagy nem is tud­ják kielégíteni az igényeket. Ugyancsak gond van a disznóö­lés kellékeihez is tartozó — s ép­pen a közelmúltban drasztikusan drágult — fűszerpaprikával. A húsfélékhez szokásos ecetes tor­mából, s az újabb — üveges, hor­dós — mustárból viszont akad elegendő. A háziasszonyok ije­delmének eloszlatására a nemré­giben is tapasztalt margarinzava­rokat import próbálja feledtetni, de a konyhában hovatovább szintén nélkülözhetetlen étolaj­ból változatlanul szerény a kíná­lat. S alighanem hiánycikknek számít az ünnepek idején is az italválasztékban a szovjet pezsgő — no, de ez legyen a legnagyobb baj. A Rutexegri lerakatának igaz­gatónője, Papp Jánosné — már az időjárás októberi, novemberi „csúszása” miatt is — túlkínála­tot emleget számos téli holmiból, konfekciós termékből, felsőru­házati cikkből, de akár az aján­dékozáshoz a lakástextil sem hi­ányzik részükről. Sok szülőnek ajánlja már karácsonyi meglepe­tésül a ballagásra, érettségire ké­szülők gomb- vagy szalagavató­jára a kiszállított, illetve még rak­táron lévő, viszonylag olcsónak számító nagykamasz- és férfiöl­tönyöket. Lányoknak, asszo­nyoknak pedig a szép blúzokat, szoknyákat, nadrágkosztümö­ket, ünnepibb viseletre is. A Gála Kereskedelmi Vállalat — „Röviköt” — egri lerakatveze- tője, Várkonyi Mihályné a tava­lyinál értékesebb készletről szólt. Mint elmondotta: a hazai ipar hiányzó szállításait kényte­lenek importtal pótolni, ezért ha­risnyafélékből, zoknikból, kö­töttárukból, szabadidőruhákból főleg a kétségkívül drágábbakat képesek az üzletekbe küldeni. Mintegy vigasztalásul azonban hozzáfűzte, hogy a pulóverek ol­csóbb, házi előállításához a kö- tögetőknek divatos külföldi — olasz — fonalakat is tudnak adni, megfelelő a kínálat a debreceni népszerű „Ritmus” pulcsicsalád tagjaiból, van bőven hálóruháza­ti áru, ing, matricás pamut meleg felső. Ráadásul pedig december 4-én és 5-én az egri szakszerve­zeti székházban tartandó alkalmi vásárukon mindezeket nagyke­reskedelmi áron értékesítik. A Vas vili egri kereskedelmi vezetője, Czicza László az elekt­romos cikkek kínálatából kielé­gítőnek mondta a videomagnót, a mikrohullámú sütőt, de példá­ul a háztartási egyszerűbb hűtő- szekrényekkel már nem nagyon biztatott az ünnepek előtt. A hazai fagyasztóládák hiá­nyán importtal próbálnak enyhí­teni, s szintén még karácsonyig — mint említette — magyar auto­mata mosógépeket, drágább Vi­deoton és olcsóbb Orion színes tv-ket várnak, illetve iparkodnak az üzletekbe is küldeni. Van BMX- és versenykerékpáijuk ta­lán igény szerint, nemigen lesz gond az edényáruval, ajándék­nak is alkalmasak külföldről be­szerzett áttetsző műanyag fürdő­szoba-felszereléseik, vagy ép­penséggel olasz csapos demi- zsonjaik, divatos italtartóik. A területi erdőgazdaság ré­szint a telepítések, felújítások rit­kításaiból, másrészt kerti nevelé­seiből közvetlenül is árusítja majd a karácsonyfának való fe­nyőt több fajta-, illetve méretvá­lasztékból. S — mint Varga Béla osztályvezető, illetve munkatár­sa, Kovács Gyuláné megjegyez­ték — várhatóan a termelési költ­ségekhez közel eső áron. Acz egyes erdészetek központjain kí­vül az egri kertmoziban, Gyön­gyösön, Hevesen és a káli cseme­tekertben osztják szét a mintegy 5-6 ezer saját fát, míg a többit megrendelésre szállítják. Zöm­mel 1,5 — 2 méteres lesz a kíná­latuk, amelynek — s a kisebbek­nek, illetve a nagyobbaknak — a vágásához a megszokottnál most későbben, december első napjai­ban látnak, hogy karácsonyra frissebbek maradjanak. Ha a ko­rábbiaknál kisebb lesz is a vágás, standjaikra remélhetően nem kerül azért sokkal kevesebb, mint máskor, mert az idén bátor­talanabbul vagy nem is jelent­keznek, akik eddig — mint annyi mást — a fenyőt is ingyen várták az ünnepre. A vásárlások praktikusabbá tételére az Óra-Ékszer Kereske­delmi Vállalat egri boltja már e hét vasárnapján kinyit, s ettől kezdve december 24-ig napi fél órával meghosszabbítja műszak­jait S ha ez a bronzvasámapi ak­ció nem is lesz általános, ezüst- és aranyvasárnapon megyeszerte nyitva lesznek az üzletek. Eger­ben mintegy 40, Gyöngyösön 30, Hatvanban 22, Hevesen 9,' Füzesabonyban 3, Poroszlón, Verpeléten, Apcon egy-egy áru­da várja e két napon többnyire 9 — 13 óra között, kisebb részben már 7, illetve 8 órától délig vagy tovább a vevőket. S decemher 17-én a pétervásári is csatlakozik a nyitva tartó nagyobb áruházak­hoz, Lőrinci ruházati, illetve vas­műszaki boltjához hasonlóan. A megyeszékhely több üzlete már most az utcára is „kilépett”. Vándorlakók I A város egyik legszebb he- j I lyén lévő társasházban öt esz- j 1 tendő leforgása alatt kicseré- j J lódtek a lakók. Pedig vala- ! I mennyien ragaszkodtak volna j I a szép környezethez. Ám a la- j I kásokat olyan kicsire, szűkös- j s( re építették, hogy amint meg- j .- születtek a gyermekek, a csalá- ij dók kénytelenek voltak tága­sabb lakhely után nézni. Senki sem vitathatja, hogy például negyven négyzetméteren kép- | telenség két gyereket felnevel- | ni, különösen akkor, ha a ma- gára maradt nagyszülő oda­költözik. Ez így van akkor is, í ha mégoly komfortosak egyébként a körülmények. Az említettek mindegyike ; már a beköltözéskor tudta, hogy rövidesen tovább kell áll- t nia. S mihelyt nagy nehezen I megteremtették a csere anyagi I hátterét, rögtön el is költöztek, j mondjuk egy két- vagy három- j szobás lakásba. Ám ott is csak j épp megmelegedtek, mert pár I év múlva az igényeknek job­* ban megfelelő családi ház után j néztek, esedeg — mert akkor j már megvolt a kocsi is — egy I közeli faluban. Mondhatjuk, a jelenség ti- J pikus. Alig akad városlakó, I aki közvetlen környezetéből I ne tudna konkrét eseteket fel- I hozni. Ma jelenlegi, hazai viszo- I nyaink között tehát „vándor- I lakók” vagyunk. A fiatal há­* zaspárok többsége már eleve j úgy indul az életnek, hogy j amit optimális anyagi és hitel- | feltételek között azonnal meg- \ tehetnének, azt két, három, í vagy több lépcsőben lesznek ' kénytelenek megvalósítani. Mi következik mindebből? Például az, hogy az átmeneti lakók csak átmeneti gazdái a lakásoknak, a lakóházaknak. Még akkor is, ha papír szerint az nem tanácsi, hanem saját tulajdonú, OTP-s. Aki pedig nem tekinti sajátjának, végle­gesnek a lakhelyét, az úgy is vi­selkedik. Húzódozik, ha szomszédai a környezet csino­sítására ösztönzik. Nem zavar- ' ja, ha gaz veri fel a közös ud­vart, ha mállik a vakolat, ha ; mocskos a lépcsóház. Hiszen I — eme lakásínség idején — * úgyis talál vevőt, aki majd í rendbe teszi azt, amit ő tönkre­jtett, vagy egyszerűen csak nem ; gondozott. Nem vagyok híve a leegy- ; szerűsítésnek. Persze, hogy ; vannak másmilyen, a környe­zetükre igényes emberek. De vannak ilyenek is. Arról meg ; csak ábrándozzunk, hogy egy- | szer majd lesz egy olyan kor- j mányzat, amely olyan körül- | ményeket teremt az állampol- ! gárok számára, hogy már az önálló életkezdés időszakában meg tudják venni az igényeik- j nek és lehetőségeiknek leg- , megfelelőbb lakást. Talán lesz : -olyan időszak, amikor az em- f béri létezés elengedhetetlen j feltétele, a lakás, nem egy I egész élet programja, csupán ! kelléke lesz. Talán lesz olyan kormányzat, amely a fiatalok házához hasonló akciókkal J nem félmegoldásokra ösztönzi I az állampolgárokat. Mindaddig persze vándor­lakók vagyunk. De hogy azt milyen méltósággal viseljük, milyen rendszeretettel és tole­ranciával, az bizony nem mindegy. / Jámbor Ildikó I Az egri Széchenyi utcai édességbolt is „kilépett” az utcára

Next

/
Thumbnails
Contents