Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-27 / 281. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1989. november 27, hétfő Békés, nyugodt népszavazás (Folytatás az L oldalról) A szavazófülke -előtt fiatal lány áll. Amikor hozzálépek, meglepődik, majd rövid szabad- kozás után említi: — Először szavazok. Tizennyolc éves vagyok, a főiskolán tanulok. A nevem Nagy Mariann. Már megy is a fülkébe, ami ebben a pillanatban szabaddá vált. A választási bizottság elnöke Laczkó György. — Reggel kevesebben jöttek — világosít fel. — Ám úgy fél kilenctől fél tizenegyig egyre többen érkeztek. Az asztaltól mondja az egyik hölgy, a jogosultaknak már a 40 százaléka leadta a szavazatát. Ez volt 11 óra után. — Én rosszabbra számítottam — mondja az elnök —, ez a helyzet jobb a vártnál. Az SZDSZ képviseletében Varga Ferenc mondta el, hogy a Jószerencsét, az Iskola és az Olimpia utcákban mozgóumá- val jártak kint. • — Ön szerint hogy megy idáig a szavazás? — Prímán. Semmi gond eddig. Semmi kifogás nem lehet, a legtörvényesebb keretek között zajlik minden. — Az az igazság, az eddigiek jobban alakulnak, mint amire számítottunk — így Varga János, aki az MSZP-től jött. Két „szomszédvár” Hatvanból Délelőtt fél kilenc tájban mentünk be a Farkas Imre utcai általános iskola szavazóhelyiségébe, ahol a 7-es körzet honpolgárai adták le voksukat. Szíves szóval és értékes információkkal fogadtak a szavazási bizottság tagjai, így megtudtuk, hogy reggel hatkor elsőként Ruisz János és felesége járultak az urnához. A férj MÁV-alkalmazott, s vasárnap ellenére munkába kellett igyekeznie. Ottjártunkig a körzet 1040 szavazásra jogosult lakosa közül kétszáznál többen már éltek a lehetőséggel, ami 20 százalékos aránynak felel meg. Azt is elmondták, hogy a polgárok legtöbbje jól tájékozott volt, különösebb kérdezősködés nélkül adták le kopogtatócéduláikat, vették át a szavazólapot, vonultak be a kis helyiségbe, hogy azután belecsűsztassák borítékba helyezett voksukat a szavazási bizottság asztala előtti urnákba. Meglepetés ért viszont bennünket egy házzal odébb, a szomszédos József Attila Ifjúsági Otthonban, ahol a 8-as körzet lakói szavaztak. Itt ugyanis a választási bizottság tagjai — révete- gen tekintgetve egymásra — végül egyetlen kérdésünkre sem adtak semminemű tájékoztatást. Miértjeinkre pedig azt a választ kaptuk, hogy szigorúan tilos bármilyen információt kiszolgáltatni, még a sajtó vagy egyéb tömegtájékoztatási fórum részére is! A következő miértünk ezek után: vajon Hatvanban miként igazították el a választó bizottságok elnökeit, tagjait, ha azok két „szomszédvárban” ilyen ellentmondásosan foglalnak állást fontos kérdésekben... ?! „A szebb, gazdagabb jövőért” A pétervásári 1-es számú szavazókörzetbe, az általános iskolába 500 választópolgárt vártak, s közülük alig két óra elteltével már hatvanan voksoltak. Balogh Lajos és felesége — miután bedobták az urnába szavazólapjukat — készséggel álltak rendelkezésünkre. A félj arról beszélt, hogy nagyon jó dolognak tartja ezt a szavazást. Üdvözölte a többpártrendszert, s azt is elárulta, hogy az első kérdésre nem volt a válasza, míg a többire igen. Az asszony minderre bólintott, s figyelmeztette a férjét, indulniuk kell haza, mert a vasárnapi tennivalók nem várhatnak tovább. A 2-es számú szavazókört Pé- tervásárán a művelődési házban rendezték be. Ott Józsa Sándor, a választási bizottság elnöke elmondta, hogy hat óra nyolc perckor érkezett az első szavazó, s a 848-ból fél kilenc után már 110- en járultak az urnákhoz. Délutánra tervezték azok felkeresését, akik jelezték, hogy részt kívánnak venni a népszavazáson, de különböző okok miatt személyesen nem tudnak elmenni. A nagyvisnyói 1-es számú körzetben Bíró László, a választási bizottság elnöke arról tájékoztatott bennünket, hogy 550 állampolgárt várnak, s ottjártunkig már 155-en voksoltak. Első ügyfelük hat óra öt perckor érkezett. Ezután viszont elég szórványos volt a „forgalmuk”. Gondot csak az jelentett, hogy többen családtagjaik szavazócéduláját is magukkal hozták, de természetesen senki nem szavazhatott más helyett. Miután ezt közölték az érintettekkel, néhány perccel később megjelentek a kopogtatócédulák valódi tulajdonosai is. Itt Kiss Gyulánétólkap- tunk olyan tömör véleményt, amelyben másoké is benne sejthető: „a szebb és gazdagabb jövőre szavazok!” Nagyvisnyón a 2-es szavazókörben már közel sem voltak eny- nyire közlékenyek. Semmilyen tájékoztatást nem adtak. Mi sem erősködtünk különösebben, inkább továbbmentünk Bélapátfalvára. A községben Sas Kálmán egykori képviselővel futottunk össze. — Hogyan vélekedik erről a szavazásról? — kérdeztük tőle. — Sok értelme nincs! — válaszolta. — Nem tudom, mire jó? A Parlament már döntött három kérdésben. Köztársasági elnököt pedig a népnek kell választania, élve az először megadatott lehetőséggel. Mikó Antal szavazóbizottsági elnök azt az adatot közölte velünk, hogy közel 2600-an voksolhatnak Bélapátfalván. Az általa felügyelt szavazókörben 1465-en. Hogy eddig mennyien még, hogy a helyi szociális ott- járultak az urnák elé, azt titkos hon lakói az intézményükben adatként kezelte. Hozzátette szavaznak. Kompolton, Kerecsenden A Káli Nagyközségi Közös Tanács területén már délelőtt II óráig megjelent az urnák előtt a választópolgárok mintegy 40 százaléka. Meglehetősen vegyesen érkeztek a különböző korosztályokhoz tartozók, de korábban mégis inkább a fiatalabbak, akik már a délutáni focimeccs miatt sem akarták későbbre halasztani véleménynyilvánításaikat. Ám a mise után az idősebbek is az elsők között iparkodtak útba ejteni a kijelölt hivatalos helyiségeket. Az 5-ös számú szavazókörben — a kompolti iskolában — a már nyugdijaskorú Béki István éppenséggel elsőként voksolt reggel hat óra után kettő perccel, s már sietett is egyéb dolga után a telet idéző havas utcán. A nemzeti trikolór egy-egy színével díszített három fülkét egyébként még ebédidőben — azaz ottjár- tunkkor — is látogatták a körzetben élők, minden bizonnyal azért, hogy legalább rájuk ne kelljen késő estig várakozniuk a bizottság tagjainak. Jóllehet, a hivatalos testület láthatóan türelemmel végezte a dolgát, elnöke, dr. Nagy Zoltán körzeti orvos — aki különben fiatal ember, most szavazott életében másodszor — barátságos mosollyal köszöntötte a kapuban is a befelé tartókat. A kerecsendi 2. számú körzetben özv. Baros Istvánnéval már kifelé^övet találkoztunk. Állás- foglalásáról nem faggattuk, csupán azt kérdeztük tőle, hogy: — Mit vár a jövőtől? — Békét, kedveseim — válaszolta gondolkodás nélkül, őszintén, szívből. S hozzátette: — Mert sok nyugalmam éppen nem volt eddig. Tizenhét esztendeje veszítettem el a féijemet, aki a második világháborút is megjárta, s hazatérte után sem nagyon bújhatott ki a mundérból. Többször behívták leszerelése után is, összesen hetvenkét hónapot töltött egyenruhában. Amikor az uram meghalt, a lányunk ugyan már nagy volt, mégis sok gondom maradt. Úgyhogy csak könnyebb, jobb, derűsebb életet szeretnék már magamnak is egy kicsit, legalább a hátralévő időkre. S persze, mindenkinek! Heves és Füzesabony Hevesen, a 6-os számú szavazókörben, a körzeti általános iskolában összesen 944 állampolgárjárulhatott az urnák elé. Kora délutánig a szavazásra jogosultak több mint egyharmada adta már le voksát, körülbelül 350- en. Mint azt Végh Lajos, a választási bizottság elnöke elmondta, folyamatosan jöttek az emberek, az első egy házaspár volt reggel hat órakor. A legtöbben délelőtt 10 óra körül keresték fel a szavazóhelyiséget, délben viszont érezhető volt az „ebédszünet”. Kiderült, hogy főleg az idősebbek tájékozatlanok, megkérdezték, hogy mire és hogyan kell szavazni. Volt, aki otthon előre bejelölte magának a kopogtatócédulát. A nap első felében egyébként 11 beteg, idős emberhez látogattak el az úgynevezett mozgóurnával, s délután is volt néhány ilyen kiszállás. Bár magán a városon kívül esik, szintén a hevesi szavazókörök egyike Alatka (4-es számú). Helyszín a Lenin Mgtsz irodája: — Reggé 1 a nyitáskor már többen is itt álltak, s ahogy megtudtuk, az első szavazó hajnal öttől várt minket — tájékoztatott Ocsovai Gábor, a választási bizottság elnöke. — Tanyavilág ez, itt korán kelnek. Azóta 204 polgár közül 117-en már szavaztak, tehát túl vagyunk az 50 százalékon. Eljött egy olvasni nem tudó ember is, egy másik pedig közölte, őt nem érdekli, mi van a lapon, neki teljesen mindegy, hogy mire voksol. Míg beszélgettünk, négyen töltötték ki a szavazócédulát. Egyiküket, Ferenc Györgyöt arról kérdeztük, vaj on'mi a véleménye a népszavazásról. — A rádióban és a televízióban hallottam, hogy nemigen kellett volna ez, hisz semmi értelme. A politika engem annyiban érdekel, hogy azt szeretném, mindenkinek jó legyen! Nekem, nyugdíjasnak jó így is, de a fiataloknak kell a támogatás. Végül egy mozgóurnás sza- vaztatás. Akit a választási bizottság elnökével és két tagjával lakásán felkerestünk, özv. Gömörí Béláné, csak ennyit mondott: „Nem tudom, melyiket töltsem.” Füzesabony, 3-as számú szavazókor, művelődési központ. A választási bizottság titkára, Kacsmarik Lászlóné: — A városban mindenki megkapta a kopogtatócédulát, jó volt a felvilágosító munka, ennek ellenére az idősebbeknek esetenként meg kellett magyarázni, hogy miről is van szó. Reggel hétig viszonylag kevesen érkeztek, de aztán megkezdődött a szavazás. Eddig körülbelül a szavazásra jogosultak fele voksolt. Sokan jelezték, hogy dolgoznak, és emiatt csak 14 óra után tudnak eljönni. Mozgóurnát mindössze egy-két helyre kellett kivinni. Egy család három tagja vette kézbe a szavazócédulát. Mielőtt kitöltenék, itt is próbálkoztunk egy rövid interjúval. A kérdés az volt, szükséges-e a népszavazás. A válasz így hangzott: ”Ha már eljöttünk, szavazunk!” Tudósítás: G. Molnár Ferenc, Gyóni Gyula, Kis Szabó Ervin, Moldvay Győző, Rénes Marcell, Szalay Zoltán Szilvás István Fotók: Perl Márton, Szántó György Balogh Lajos és felesége Pétervásárán voksolt Nagyvisnyón együtt a három generáció Józsa Sándor a pétervásári 2-es számú szavazókörzetben A hevesi 6-os számú szavazókor Mozgóurnával Alatkán, özv. Gömöri Bélánénál
