Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-27 / 281. szám
HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 281. szám ÁRA: 1989. november 27., hétfő 4,30 FORINT MÉRLEG AZ ALTERNATÍV KÉRELMEKRŐL „Ötfős bizottság véleményezett, a parancsnok döntött." (3. oldal) A GYILKOSSÁGOK DISZKRÉT BÁJA „Az egri Gárdonyi Géza Színház társulata nem rendhagyó módon állította színre az előadást.” (4. oldal) 101 ÉVESEN, FELSŐTÁRKÁNYBAN „Két században élt Sedon Istvánné, Bözsi néni." (5. oldal) VENDÉGEK A VILÁGŰRBŐL n Különös fcnyjclcosc^ck a Dunántúlon.” (8. oldal) Az ország történetében először Békés, nyugodt népszavazás Az országban vasárnap reggel hat órától csaknem 12 ezer szavazókor nyitotta meg kapuját, s ezzel megkezdődött a népszavazás, amit százezernél több állampolgár kezdeményezésére rendelt el az Országgyűlés. Mint ismeretes, négy kérdésre kértek választ: csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására; kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről; elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról; feloszlassák-e a Munkásőrséget? A népszavazás akkor érvényes, ha a választásra jogosultaknak több mint a fele érvényesen voksolt. A választási törvény rendelkezésének megfelelően a szavazás napján húsz óra előtt tilos volt részeredményt nyilvánosságra hozni. A szavazatok összesítését számítógépes rendszer végzi, az urnák lezárása után a megyeszékhelyeken gyűjtötték össze a szavazatokat, illetve a választási bizottságok jegyzőkönyveit, majd továbbították az összesített adatokat az Országos Választási Bizottság parlamenti központjába. Most következő összeállításunkban arról számolunk be, hogy megyénkben miképpen ment végbe a hazánkban első ízben kiírt népszavazás. A pártok felügyeletével... Szombaton.egész napos, vasárnapra virradóan pedig „éjszakai ügyeletet” tartottak Egerben, a megyei tanácson a választási iroda munkatársai. A reggel hat órai „váltáskor”, amikor a Területi Választási Bizottság vette át a népszavazás irányítását és felügyeletét, azt jelenthették az iroda tagjai, hogy november 26- át megelőzően rendkívüli esemény nem történt, az előkészületek rendben mentek végbe. A testület főhadiszállásán délelőtt kilenc órakor tartották meg az első stratégiai megbeszélést: pontosították a népszavazással kapcsolatos előírásokat, megtárgyalták a feladatokat, elosztották a reszortokat. A bizottság elnöke: dr. Húgai Pál nyugalmazott jogász (Gyöngyös), titkára: Kottái Ottó mérnök (Eger), szóvivője: Berecz István mérnök (Eger). A népszavazás megyei felügyeleti munkájában részt vettek a különböző pártok képviselői: az SZDSZ részéről dr. Magyar Elemér jogász (Eger), a Fidesztől Gonda Pál esztergályos (Eger), az MSZP képviseletében dr. Semperger Tibor pártalkalmazott (Eger), a Független Kisgazdapárt részéről dr. Száva-József nyugdíjas mérnök (Eger), a Szociáldemokrata Párt megbízásából dr. Komáry Endre nyugalmazott jogász (Eger). Megfigyelőként ott volt az MDF képviseletében ár. Török Fasz/o'nyugdijas jogász (Eger), valamint az MSZMP részéről Tajcs Ferenc nyugdíjas szakszervezeti munkatárs (Eger). Valamennyiük egybehangzó véleménye szerint a népszavazás kora reggeli kezdése rendben történt. A bizottság tagjainak, illetve a különböző pártok képviselőinek nyolc gépkocsi állt rendelkezésre, hogy este nyolc óráig bármikor, bármelyik szavazóhelyiséget felkereshessék, s a népszavazás menetét ellenőrizhessék. Mivel megyénkben egyetlen szavazókörből sem jelezték a 18 órai határidő meghosszabbítását, este 6-kor lezárták az urnákat. Eddig az ideig a bizottság tagjai, a delegált és a megfigyelő pártok képviselői átlagosan 10-15 helyszínen jártak. Az esti órákban — munkatársunk kérdésére — elmondták: a vártnál jobban szervezett, fegyelmezett állampolgári magatartással lezajlott, rendbontással nem zavart népszavazásra került sor szőkébb hazánkban. A későbbi szavazásokkor figyelembe veendő a Fidesz megállapítása, miszerint ünnepélyesebb körülmények várhatnák a szavazókat, s jó lenne elkerülni azt — mint Bálapátfalván tapasztalták —, hogy egy-egy szavazókörben a megengedettnél többen tartózkodjanak a voksok leadásakor. Több párt képviselője utalt arra, hogy főként az idős korosztálynál tapasztalható a bizonytalanság, s a berögzött- ség a „ kötelező" jellegre, illetve az úgynevezett „családi szavazásra". Az SZDSZ képviselője emelte ki, hogy eltérő szavazási gyakorlat alakult ki az egyes katonai szavazókörökben, az MSZP szerint legközelebb az arányosabb szavazókörök kialakítására kell törekedni. A két megfigyelő párt — az MDF és az MSZMP — képviselői egyaránt korrektnek ítélték a pártellenőrzést, a pártatlan lebonyolítást, amely a helyi szervezőket, s a tanácsi apparátusokat dicséri. Mint Koltai Ottó, a Területi Választási Bizottság titkára a szavazás lezárta után elmondta: a megye szavazásra jogosultjainak több mint a fele az urnákhoz járult ezen a téli vasárnapon. Egerben: rendben A 11-es számú szavazókor volt az egyik legnagyobb, hiszen 16 utcából, illetve térről jöttek ide a lakók leadni a voksukat. Az Ady utcától a Grónay, a Pacsirta, a Szovjethadsereg utcák egy részén, továbbá a Szálloda utcán és a Vasút közön át a Sas út elejéig. A szavazóhelyiséget az 5-ös számú általános iskolában rendezték be, ahol a választási bizottság elnöke, a Kisgazdapárt megbízottja, Mis key K álmán adott számot a kezdeti tapasztalatokról: — A több mint 1400, névjegyzékben szereplő állampolgár közül mostanáig, délelőtt fél tüng, körülbelül 280-an szavaztak. Pontban reggel hat órakor, a nyitáskor egy férfi és egy hölgy „avatta fel” a két urnát. — Adódott-e esetleg valamilyen gond vagy értetlenség? — Eddig egy személy jelezte, hogy nem kapott kiértesítést, de itt benne volt a neve a jegyzékben. Mindenki jól tudta, mire kell választ adnia. Páran voltak, akik megkérdezték, milyen jelet tegyenek a szavazólapra. — A személyes véleménye a mai népszavazásról? — Fontos: kell, hogy érezze az Ágó Ferencné gyermekével együtt szavazott állampolgár, kíváncsiak a véleményére, s immár valóban választhat! Ez megbecsülése is az embereknek. Kővári József né és félje a Szeszfőzde utcából érkezett. — Mi feleslegesnek tartjuk ezt a mai szavazást! — jelentették ki határozottan. — Rengeteg pénzébe kerül ez hazánknak, holott lenne hová tenni a forintokat. Három kérdésben már döntött az Országgyűlés, és azt mi örökérvényűnek tekintjük! — De hát Magyarországon ez az első népszavazás...! — Azt, hogy végre bennünket is megkérdeznek, helyeseljük. Eddig ugyanis mindig egyre voksoltunk. Megjelentünk, de nem választhattunk. A mai népszavazás azonban még szerintünk csak kezdeti próbálkozás. S már léptek is be a szavazóhelyiségbe, ahol a négy fülkében — mindegyikben elhelyezett írószerre^!) — igazán gördülékenyen teljesíthették kötelezettségüket a szavazópolgárok. Tíz óra előtt a városi tanács képviselői is megjelentek, kőrútjuk során a 11-es körzetben is megszemlélendő a munkát. Némi frissítőt is hoztak a bizottság tagjainak, már amennyire a sza- vazókörönkénti 200 forintból tellett. — A 43 egri bizottság titkárán és két-két tagját a tanács választotta — mondta dr. Gyula Zoltán vb-titkár. — Az SZDP kivételével valamennyi párt jelölt valakit a testületekbe, s az elnök mindenütt valamelyik párt képviselője. — Eddig rendben mentek a dolgok — fűzte hozzá Janik Lászlóné területfelelős. — Nem volt szükség sehol hat óra előtti kezdésre. A választók közül már a reggeli órákban sokan megjelentek a szavazókörökben. A városi tanács képviselői még hírt adtak arról is, hogy vasárnapra virradóan betörtek a 212-es szakmunkásképzőbe, de szerencsére a népszavazással kapcsolatos anyagot nem érte bántódás... Gyöngyös: várakozáson felül A helyi 6-os iskolába helyezték a 26. számú szavazókört. Készségesen mutatják, merre kell mennem. A teremben hosz- szú asztal, mögötte három csinos hölgy ül. Az egyik elkéri az értesítőlapot, a másik nyújtja a szavazócédulát, a harmadik pedig adminisztrál. (Folytatás a 2. oldalon) Kiosztották a hatvani országosportrébiennálé díjait A Hatvani Galériában szombaton délelőtt nyílt meg az Arcok és sorsok című országos portrébiennálé, amelyet immár hetedszer rendeztek meg. A nyitóünnepség iránt, amelyen jelen volt többek között Szokodi Ferenc megyei tanácselnök-helyettes, Angeli József városi tanácselnök, több párt helyi szervezetének vezetője, igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, s részt vett természetesen csaknem száz kiállító művész, közöttük az Erdélyből érkezett Szécsi András, illetve a Bécsben élő, alkotó Nagy Éva, akiknek egyébként 1990-ben önálló tárlatot is rendez a galéria. Ünnepi beszédet dr. Feledy Balázs, a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának szakosztály-igazgatója mondott. Kihangsúlyozta többek között, hogy a Hatvani Galéria fontos küldetést tölt be a portré műfajának felkarolásával, mivel az utóbbi néhány évtizedben a természetelvű emberábrázolás nálunk erősen háttérbe szorult, holott a világ különböző tájain virágzik e műfaj, mint ahogyan a magyar képzőművészeti kultúrában is nagy és értékes hagyomány volt. Az ünnepi beszédet, illetve Hargitai Géza fagottművész alkalomhoz illő szereplését követően adták át a VII. portrébiennálé dijait a Lektorátus zsűrijének döntése alapján a rájuk érdemes művészeknek. A tárlat aranydiplomáját és munkajutalmát idén Kádár János Miklós Munkácsy-dtjas festő vehette át IX. Henrik című művéért. Ezüstdiplomában és a vele járó második díjban Pásztor Gábor festő, illetve a fiatal Kubisch János részesült. Bronzdiplomával és harmadik díjjal Kis Nagy András Kossuth-dijas szobrász érmeit, Eigel István és Berki Viola festményeit ismerték el, míg kitüntető diplomát, illetve a helyi üzemek nívódíját Janzer Frigyes Munkácsy-dijas és Balás Eszter szobrászok kapták, a galéria kitüntető érmét és munkajutalmát pedig Giczi János festőművész kapta, aki 1974 óta minden hatvani országos tájfestészeti és portrébiennálén rangos munkával szerepelt, továbbá nagy hatású ónálló tárlata is volt ót esztendeje. A hetedik I krajcár... Valahogy végig az volt az : érzésem ezen az Országgyűlésen — amikor a jogos állam- polgári igények és a valós költségvetési lehetőségek kompromisszumát keresték képviselők és pénzügyi szakemberek —, hogy mindig pontosan az a bizonyos „hete- i dik krajcár” hiányzott. Bár- 1 miről is esett szó, pillanatokon belül kiderült: az az egy, : az a picike összeg hibádzak. Csalóka illúzió lenne úgy a mérleg nyelvére tenni állam- háztartási helyzetünket, hogy minden egyes eszmefuttatásunk elején ott berzenkedne a feltételezés: ha... Igen, ha a takarónk engedte volna, nem fél százalékkal csökkenhetett volna a lakossági adóterhünk, s a kényszerűen elfogadott negyven százalék alá szoríthattuk volna le a vállalkozási nyereségadó rátáját. És sorolhatnánk tovább, tágítva a kört az összehúzott nadrágszíj valamennyi fokozatáig. Kritikus gazdasági helyzetünk — úgy tűnik — jó időre még arra kényszerít bennünket e határokon belül, hogy megtanuljunk észérvekkel kompromisszumokat kötni. Vagyis úgy elfogadni a pillanatnyi keserű pirulát, hogy mögötte a gyógyulás képe tökröződjék fel. Senkire sem ráerőltetendő délibáblátás- kényszer ez, mindinkább olyan realitásoknak a tudomásulvétele, amely kellve- kelletlen tartozéka mai életünknek. S amely — a végre kimondott őszinte kormány- fői szó és gazdasági valóság- feltárás nyomán — felemeli homokba dugott fejünket, s a közeli-távoli körbepillantás után immár közös cselekvésre késztet. Európai, világbanki „drukkereink” — s mindinkább aktív támogatóink — érzelmektől mentes tanácsa útra valóul szolgálhat: „...a politikai, jogi intézményrendszer átalakítása lefoglalta minden erőnket, közben a gazdaságra nem jutott energia, kellő figyelem! ” Itt kell hát kezdem a „hetedik krajcárt”... A parlamenti ülésszakon egyértelműen bebizonyosodott: a politikai reformok nagy lendületet adhatnak a gazdaság rendbetételéhez. De csodákra ezek sem képesek, mert a gazdaság régi struktúráinak lerombolása, az átalakítás, a szerkezetváltás nem pillanatok műve, s nem fájdalommentes. Mint ahogy az a kormányfő történelmi jelentőségű beszédében is elhangzott: „A nyugati országok többsége nem vár ki a választásokig, csak egyet vár: az átalakulást célzó és alátámasztó határozott reformpolitikát, következetes gazdaságpolitikát és rendezett, békés átmenetet Egyértelművé tették: nem személyeket vagy pártokat, hanem az átalakulási folyamatot támogatják. De csak akkor tudnak segíteni, ha mi sem várunk itthon, nem halogatjuk a szükséges lépéseket, még ha azok fájdalmasak is, nem riadunk vissza azok kedvezőtlen mellékhatásaitól, s belső erőnket nem egymás felmorzsolására összpontosítjuk...” Hetedhétfele indulva — be kell végre látnunk—a hetedik krajcárt megkeresni: tévútra vezető és reménytelen vállalkozás... Szilvás István
