Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-03 / 261. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. november 3., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3: A mester a grazi bemutatón: a háttér marcipánból van... Az üzem mellett épül a cukrászda (Fotó: Koncz János) Kopcsik Lajos(városban) Kell egy cukrászda... — Kell egy csapat — mondotta volt Minarik Ede a Régi idők focija című filmben, és milyen igaza volt. Az élet azonban bonyolult és sokszínű is; nemcsak csapat kell tehát, hanem például egy cukrászda, ...és persze, egy cukrász is. Kopcsik Lajos Oscar-dijas, olimpiai és világbajnok cukrász- mestert, gondolom, nem kell bemutatnom olvasóinknak. Legutóbb a televízió Híradójában láthattuk őt (a grazi magyar napokról szóló tudósításban), pompás marcipán virágcsokor készítése közben. Az osztrák nagyvárosban hazánk mutatkozott be; magyar zenével, kereskedelmi és idegenforgalmi szakemberek részvételével és a magyar konyhaművészet remekeivel. Az egri mester bemutatókon és egy belvárosi cukrászdában szemléltette kivételes szaktudását — marcipánköltemények, díszek, virágok, édeskés titkok és ismeretlenek... — a graziak nagy megelégedésére. Kopcsik Lajos azonban nemcsak külföldön bizonyít. Itthon néhány hónappal ezelőtt elsőként kapta meg a legnagyobb honi szakmai dijat, a Venesz József- ■ dijat a cukrászok mezőnyében. De rendszeresen beutazza az országot és zsűrizik, ami szerinte is igen nagy és igényes szakmai feladat. A Panoráma Szálloda- és Vendéglátó Vállalat egri 100-as számú cukrászüzemét pontosan egy évvel ezelőtt vette át, s akkor a vállalat vezetésétől ígéretet kapott arra, hogy minden segítséget megadnak tervei megvalósításához. Az üzemet azóta rendbe hozták. Ám volt még egy ígéret, de erről már beszéljen ő. — Mikor Egerbe jöttem, volt egy álmom, vagyis egy ötletem. Arra gondoltam, hogy itt, a cukrászüzem tőszomszédságában egy mintacukrászdát kellene létesíteni. Annál is inkább, mert itt ez a környék — a Lajosváros — egyáltalán nem bővelkedik cukrászdákban, a lakosságnak pedig nagy igénye van erre. A vállalat vezetése tartotta magát az ígérethez, és most örömmel adhatom hírül, hogy rövidesen megnyílik ez az üzlet. Az építkezés hamarosan befejeződik, s igyekszünk egy szépen berendezett, hangulatos helyiségben fogadni vendégeinket. Nagy választékkal és az átlagosnál némiképp szolidabb árakkal próbálunk versenyben maradni, ami különben nem lesz könnyű dolog, hiszen Egerben sok jó szakember és cukrászda kényezteti az ínyenceket. Viszont ha mi jók vagyunk — pontosabban a süteményeink —, akkor csatát tudunk nyerni... a.) Napirenden a vidék aktivizálódása írta: Vastagh Pál, az MSZP Elnökségének tagja A vidéki Magyarország szembeötlő aktivitással, progresszív erőként szerepelt az MSZMP — MSZP kongresszusán. Mindezt nem a véletlen szülte. Előzményei világosan érzékelhetőek voltak már a kongresszus előtt is. Az elmúlt több mint fél évben sók jel utalt arra, hogy a vidék minden korábbinál erőteljesebben kíván jelen lenni a politikai életben, a társadalmi, gazdasági válság megoldásában. Vidékről, Szegedről indult például a párton belüli reformkörök mozgalma, amely Somogybán, Bács és Békés megyében folytatódott, s vált néhány hónap alatt országos mozgalommá. Ä reformkörök első országos összejövetelüket Kecskeméten, másodikat Szegeden rendezték meg. Az MSZMP első irányítási, szervezeti modellváltása is vidéken, Zalában játszódott le. Szinte hetek alatt alakultak tavasszal országszerte az agrárreform körök. Tudvalévő, hogy ezek nem csupán MSZMP- tagokból verbuválódtak, de tagjaik között sok a falun élő, mező- gazdaságban dolgozó párttag. A kongresszus előtt szinte kézenfekvő módon alakult úgy, hogy a szomszédos megyék küldöttei egyeztették elgondolásaikat, javaslataikat. Mindez érthető, hiszen sok vonatkozásban azonosak a gondok, és közös a megoldás keresésének szándéka. Szoros kapcsolat alakult ki pl. a Bács, Békés, Csongrád és Szolnok megyei küldöttcsoport képviselői közQtt. Csongrádi kezdeményezésre közösen alapították meg A vidék esélyegyenlőségéért platformcsoportot, amely a kongresszuson eredményesen működött, kiegészülve az ország más részéből érkező, s hozzájuk csatlakozó küldöttekkel. A vidék politikai aktivizálódásában több körülmény játszott egyszerre szerepet. Az egyik alapvető körülmény az, hogy a vidék különösen érzékelte — és mára megelégelte — a túlcentralizált, bürokratikus központi irányítást és azt a központosított pénzelosztási mechanizmust, amely a kistelepüléseket, falvakat, kisebb városokat hátrányos helyzetbe sodorta. Sokakat aktivizált a mezőgazdaság érzékelhetően romló helyzete, a magyar élelmiszer-termelés visszaesésének veszélye is. Mindezek a problémák az utóbbi időszakban élesen, markánsan, határozottan jelentkeztek a pártbeli vitákban is. Ennek talaján egészséges erők keltek életre a vidéki parasztság körében. Ezek az erők — kihasználva a párton belüli demokratizálódás új formáit és lehetőségeit — igyekeztek erős hatást gyakorolni a kongresszus munkájára, döntéseire. Örömömre a Magyar Szocialista Párt országos elnökségébe szép számban kerültek be a vidék képviselői. Az ő személyük, jelenlétük, továbbá a párt megszerveződő agrártagozata, a Vidék platform országos működése, valamint a vidéki titkárság létrejötte együttvéve garancia lehet arra, hogy a vidék népének politikai törekvései megfelelő súllyal legyenek jelen a párt döntéseiben, mindennapi politikai tevékenységében. Legfontosabb teendőnek most a következőket tartom: 1. Meg kell szervezni a szocialista pártot vidéken is. Ma még sokan nem értik pontosan a kongresszus korszakos jelentőségű döntéseit, annak kimondását, hogy az MSZMP megszűnésével belőle új párt alakul. Meg kell ismertetnünk a városokban, falvakban is mindenütt a kongresszusi döntés indokait, az új szocialista párt célkitűzéseit, programját, a belépés és szerveződés lehetőségeit, feltételeit. Remélem, a pártnak tekintélyes létszámú tagsága verbuválódik a vidék városaiban, falvaiban. Fontosnak tartanám, hogy a szocialista párt falun élő, mezőgazdaságban, élelmiszeriparban dolgozó tagjai közül minél többen regisztráltassák magukat a párt agrártagozatában, és bontakozzon ki e tagozat aktív tevékenysége szerte az országban. Foglalkozzon a falu, és benne a mezőgazdaság helyzetével, tegyen javaslatokat a helyzet megváltoztatására, erősítse fel és képviselje a párton belül a parasztság, az agrárértelmiség, a mezőgazdasági szakmunkások hangját, törekvéseit. 2. A választásokra történő felkészülés, a választási kampány szervezése vidéken is egyik legfontosabb feladata lesz most szerveződő pártunknak. A kongresszus kimondta a szakítást az MSZMP mint állampárt múltbeli gyakorlatával. Baloldali, szocialista tömegpártként, választási pártként kíván működni. Ez az új pártba belépőktől, az MSZMP-ből átigazolóktól újfajta politikai gondolkodást és magatartást kíván. Pártunk komoly megméretésre, a szabad választásokon történő szereplésre készül. Törekvésünk, hogy még ebben az évben sor kerüljön a köz- társasági elnök népszavazással történő megválasztására. Szervezeteinknek vidéken is sokat kell azért tenni, hogy a párt elnökjelöltjét népszerűsítsék a választópolgárok körében. Új típusú választási gyűlésekre, politikai rendezvényekre kell sort keríteni. Meg kell szerveződnie a pártnak az országgyűlési választási körzetekben, szavazókörökben, tehát a lakóterületen, hogy majd a parlamenti választások során képesek legyünk eredményes propagandakampányt lebonyolítani. Mindez óriási szervezőmunkát feltételez a következő hónapokban. 3. Erősíteni szeretnénk távolabbi politikai céljaink megvalósítása érdekében is a szocialista párt vidéki szervezeteinek összefogását, együttműködését. Kulcskérdésnek tartom például, hogy erőteljesen szorgalmazzuk a jelenlegi központosított államigazgatás helyébe állítandó helyi önkormányzatok ügyét. Pártunknak kezdeményeznie kell az önkormányzati törvény tervezetének mielőbbi elkészítését, sürgetni, majd szervezni a társadalmi vitára bocsátását. Az önkormányzatokról az országos elnökség már kialakította a maga politikai álláspontját. Ezt kellene a' következő időszakban részleteiben is kifejtenünk. A vidék esélyegyenlősége, pontosabban a jelenlegi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében a helyi önkormányzatok létrehozását egy éven belül megoldandó, rövid távú feladatnak tartom. Ezek az önkormányzatok persze csak akkor érnek valamit, ha törvény- hozás útján megteremtjük a helyi települési autonómia tulajdoni, gazdasági, pénzügyi alapját is. Az önkormányzat lesz az a forma, amely felváltja a fejlesztési pénzösszegek jelenlegi centralizált elosztásának mechanizmusát, s megteremti a települések önálló, szabad fejlődésének feltételeit. Az önkormányzatok dinamizálhatják a helyi alkotó- és termelőerőket. Ezért tartom az önkormányzatok kérdését pártunk vidéki szervezetei előtérbe állítandó, kiemelt fontosságú ügyének. Addig is, amíg az önkormányzatok létre nem jönnek, együttműködésre van szükség a vidék tájegységei, települései között a gazdaságfejlesztés elősegítésében. Nem kívánunk a jövőben, mint politikai párt üzemi, termelési kérdésekbe beleszólni, de helyi gazdaságfejlesztési stratégiák formálásában véleményünk lehet, és minden bizonnyal lesz is. Külföldön szerzett személyes tapasztalataim szerint a nyugateurópai politikai pártok nem gazdaságsemlegesek. Az olasz kommunistáknál és szocialistáknál például azt tapsztaltam: ha képviselőik hazánkba látogatnak, a pártközi kapcsolatokat gazdasági, kereskedelmi vállalkozások közti együttműködési lehetőségek feltárására is igyekeznek kihasználni. Meggyőződésem, ha két-három szomszédos megye összefog, kedvezőbb befektetési lehetőségeket tud kínálni a külföldi tőke számára, mintha külön-külön próbálunk kapcsolatokat kiépíteni. 4. Végül a demokratikus jogállamba történő békés átmenet szempontjából fontosnak tartom a vidék szerepét a különböző politikai erők, szervezetek közötti párbeszéd alakításában is. A választások a pártokat arra ösztönzik, hogy saját profiljukat, politikai arculatukat markánsan megfogalmazva, minél egyértelműbben jelenítsék meg saját különbözőségüket a választópolgárok előtt. A verseny, a rivalizálás, s az ebből adódó elkülönülés, szembenállás természetes velejárója a pártok választási csatározásának. Mégis, személyes tapasztalataim arra engednek következtetni, hogy vidéken jobbak a különböző politikai pártok képviselői közti párbeszéd lehetőségei. Szeretnénk ezt kihasználni annak érdekében, hogy az új szocialista párt ne a nemzetet megosztó ellentétek egyik pólusaként, hanem a kulturált politikai párbeszédre kész erőként, szövetséget kereső és ajánló progresz- szív pártként legyen jelen Magyarország jövőjének formálásában. Lappföldi Mikulás Tovább színesedik hazai utazási irodáink kínálata. Ajánlanak már igazi betlehemi karácsonyt is Közel-Keleten, ujjongva hirdetik, hogy hosszú évtizedek után ismét kirándulhat a turista Dél- Afrikába, s az áldozatkész szülők kicsinyei akár a lappföldi Mikulás szánján röpülhetnek messzi északon, maguk mögött hagyva a misztikus sarkkört. S mindez csupán néhány a fantáziadús programból, van több is. Az említettek csak azok, amelyekre legutóbb kapta fel az ember a fejét. Legelőször minden bizonnyal az, aki már annak is örülne, ha szerény tisztességgel, változatlanul, pusztán a saját otthonában köszönthetné, ünnepelhetné a karácsonyt. Jutna neki tüzelőre, fűtött szobára, s kerülne valami az asztalára is persze. Mert — Istenére mondja — beérné ennyivel is, a fenyőről, a díszített fáról, meg az alatta szokásos ajándékról már zokszó nélkül lemondana. Boldoggá tenné az is, ha gyermeke, unokája legalább a szabványos Mikulás-csomagot megkaphatná tőle, ha már a lappföldi hósza- - kállúra nem számíthat. Miközben pedig így meditál — hegyezi a fülét s ingatja a fejét a tőle módosabb is. Mivelhogy a sarkköri Mikulás meg a szentföldi karácsony őt sem biztatja különösebben. Neki és még sokadmagá- nak szintén kevésbé bizsergeti a szívét a szervezett utazás, ha mégoly izgalmas, ígéretes is. Meglepi, bizony, hogy meglepi a csábító kirándulás ára. Hiszen azért a pénzért, amibe kerül, mennyi, de mennyi fontosabbra is futná! Ha lenne. Valójában kevesebb, jóval kevesebb az az összeg, amit főállásában és különmunkájával hónapról hónapra megkeres, amiből próbál gazdálkodni, s amit nagy keservesen félretesz. Ami élére rakva sem mutat soha sokat. Nagyon távol tartja tőle akár a Közel-Keletet, akár a sarkvidéket, hogy Afrikára már ne is gondoljon. Pedig kétségkívül eredetiek, amiket az utazási irodák a zász- laikon lengetnek. Igazán, hányunknak eszébe sem jutnának, bármennyire is törnénk a fejünket! Ki nem fundálnánk hasonlókat, akárhogyan próbálkoznánk, beszélni pedig véletlenül sem tudnánk róluk. Valahogy mégsem lelkesít bennünket széles körben a csábítás, miképpen annak a sok exkluzív üzletnek, áruháznak, valutásboltnak sem nagyon tudunk örülni, amelyek mostanában kiváltképpen nyiladoznak körülöttünk szerte az országban. Mert nemcsak az állambácsi, hanem seregnyi jobb sorsra érdemes gyermeke is egyre vékonyodó bugyellárist szorongat mind kilátástalanabbul, egyre kétségbeesettebben. Messzibb vagyunk a kedvünk szerinti vásárlásoktól, mint a lappföldi Mikulástól! Irritáló, határozottan vadító, felháborító olyan költekezésre szólítgatni, ami annyi, de annyi honfitársunk erejét meghaladja, oly sokunk számára felidézi szűkösebb lehetőségeinket, szegénységünket, tíz- és százezreket, milliókat megaláz. Soványka érv, hogy még mindig van nálunk egy tehetősebb réteg, amelynek a kellő igénye sem hiányzik akár a legelérhetetlenebbeknek tűnő álmokhoz is; akad meglehetős bőséggel mindmáig kimenteden gazdagság, kincs, érték, tartalék pénz. S aligha meggyőző érv, hogy a külföldi turistákra is kell számítani az üzleti életben, hadd lássa csak az idegen, hová érkezett. Egyszóval megnyugtatóbb, boldogítóbb lenne, ha a többség is jobban, otthonosabban érezhetné magát hazájában, elsősorban az ő kedvét szolgálnák a buzgó törekvések árudáinkban és utazási irodáinkban egyaránt. A kereskedelem különleges egységei csak azután szaporodnának gomba módra, amikor a napi cikkek beszerzése a legkevesebb gondot jelenti a magyarnak; nem izzad bele a vásárlásba már akkor, amikor egy-egy ABC pénztáránál fizet a hétvégeken, vagy hét közben is, többször. Csak azután hívogatnák északra, Közel-Keletre, vagy éppenséggel Afrikába, s még annyi, sokkal távolabbi helyre is, amikor nem érzi terhét például a lak- és munkahelye közötti kötelező utazgatáshoz szükséges havijegyeknek, bejárta már az itthoni tájakat, ki-ki legalábbis a megyéjét, honfitársaink mindegyike megfordult — mondjuk — a Balatonnál vagy Budapesten. Az idegen számára is derűsebb, igazibb képet festene ez rólunk, s bizonyos, hogy a külföldi velünk örülne. Esetleg a lappföldi Mikulásért sem kellene menni. Lehet, hogy mindjárt a helyünkbe is jönne, s itthon gratulálna nekünk. Annyira jól érezné magát nálunk, hogy talán köztünk is maradna. Gyóni Gyula Befejezés előtt a Borsodi Vegyi Kombinát új üzemének építése A Borsodi Vegyi Kombinátban csaknem négymilliárd forintos költséggel új üzemet építenek, ahol a poliuretán-termékek egyik fontos alapanyagát, a metilén difenil-diizocianátot — MDI — gyártják majd. A létesítmény építése befejezéséhez közeledik, rövidesen megkezdik a gyártási rendszer „élesztősét”, és még az idén elkezdik a próbagyártást is. (MTl-fotó: Kozma István)
