Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-23 / 278. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. november 23., csütörtök író, irodalom, politika Az írószövetség közgyűlése elé Ahogy visszaemlékszem az utóbbi harmadszázad irodalmi életére — és kamaszkoromtól kezdve, személyes emlékek alap­ján éppen ennyi időre tudok visz- szaemlékezni —, a politika két dolgot hangsúlyozott egyforma erővel, hol felváltva a két tézist, hol bizony egyidóben, kétélű fegyverként forgatva. Az egyik szerint az író politizáljon, a má­sik szerint az író ne politizáljon, hanem alkosson műveket. Minden írónemzedék átélhet­te ezt az egyszerre hideget és for- róságot, egyszerre követelést és tiltást sugárzó politikát Az én nemzedékemet például 1970 tá­ján, amikor végre kezdett módja lenni a megmutatkozásra, egy­szerre bírálták azért, hogy nem politizál, elfordul a magyar iro­dalom sok évszázados nemes tradícióitól, s azért is, hogy miért politizál. Idővel ez az utóbbi hang erősödött fel, hiszen egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a politi­záló fiatalok kritikus szemléletű­ek, s éppen erre nem volt semmi szüksége a hivatalosságnak sem- ~ milyen formában. Egyaránt gya­nús lett a szélsőbalos forradal­már és a népi-nemzeti elkötele­zettséget hangsúlyozó; s igazán megbízhatónak még a párttagok közül is csak a pártmunkások számítottak, mivel őket kötötte kettősen is a fegyelem. Azóta talán mindannyian ból- csebbek lettünk, s tudjuk, belát­juk, hogy az író, az értelmiségi mindenképpen politizál a tevé­kenységével, s az igazi kérdés nem az, hogy ezt milyen formá­ban teszi, hanem sokkal inkább az, hogy milyen célok érdeké­ben. S ennek fényében az is nyil­vánvaló, hogy más dolog az egyes írók politikai tevékenysé­ge, hatása, s más az egész iroda­lomé. Különösen időszerű ez a szempont most, amikor a Ma­gyar írók Szövetsége közgyűlés­re készül november 25-én és 26- án. Éppen három éve volt az elő­ző közgyűlés, amely politikai szélcsendben zajlott, de rendkí­vül viharos körülmények között. Mint talán sokan emlékeznek rá a résztvevőkön kívül is, az akkor még egyetlen párt politikai bi­zottsága többször is foglalkozott ezzel a közgyűléssel, s még mi­előtt az lezajlott volna, kialakí­totta a maga álláspontját, értéke­lését arról, ami majd történni fog. Attól tartottak, hogy e köz­gyűlés lesz a többpártrendszer zászlóbontása, s ezt ellenforra­dalmi cselekedetnek tartották volna. Ezzel szemben a közgyűlés felszólaló írói éppen az ellenke­zőjére tettek kísérletet: arra töre­kedtek, hogy megújíthassák a párt és az értelmiség végleg kor­szerűtlenné és folytathatatlanná vált ,közmegegyezését", hogy fogjon össze minden erő a nemzet válsághelyzetének megoldására. A jelenlévő vezető politikusok azonban tagadták a válság té­nyét, cs hallani sem akartak a megújulásról. Ellenséges bandá­nak tekintették az írókat, s ennek az lett a következménye, hogy „felfüggesztették” a szövetség „teljesjogú” működését. Azóta annyi minden történt a magyar politikai életben, mint korábban harminc év alatt sem. Rendeződött a minisztérium és a szövetség kapcsolata is. A mos­tani közgyűlésen már elképzel­hetetlen lenne, hogy vezető poli­tikusok orákulumként foglalja­nak helyet az elnökségben, s hogy megadják az egész gyűlés alaphangját, jellegét. Ma már többpártrendszer van, bontako­zó demokrácia. Az formálódik tehát, amiért az írók is harcoltak. A szabadabb politizálás benyo­mult a mindennapi életbe, kivo­nult az utcára. Lényegesen más tehát ma a helyzet az író, az irodalom és a politika viszonyát tekintve. Van­nak, akik most fellélegeznek, s azt mondják, végre foglalkozhat a saját dolgával író, s irodalmi élet egyaránt. Úgy vélem, felüle­tes ez a vélemény. Azért is, mert hiszen az írónak bármi a saját dolga lehet, bármit irodalommá formálhat, tehát magát a politi­kát is, másrészt pedig azért, mert semmi bizonyítéka, garanciája nincs annak, hogy a jövőben — és főként a közeli, e századi jövő­ben — nincs szükség az írók tevé­keny részvételére a politikai köz­életben. S nem azért, mert ez ré- gesrégi hagyomány a mi irodal­munkban, hanem azért, mert — az alanyi emberi, tehát írói jogon túlmenően — egyetlen egészsé­ges társadalom sem nélkülözheti a maga közéletében az írói-mű­vészi nézőpontot. A beteg társa­dalom számára pedig létszükség­let ez. Az idők szavát viszont érteni kell. Az író továbbra is homo po- liticus lesz — még a tiltakozásá­val is —, az irodalmi életnek vi­szont bizonyos mértékig depoli- tizálódnia célszerű, s ez érvényes a Magyar írók Szövetségére is. A nemzet sorsát eldöntő valódi té­nyeket most már nem csupán bá­tor írók sorolják; a helyzettel milliók kezdenek tisztába jönni. A küzdelem eredményes volt: tömegek tették magukévá a cél­kitűzéseket. Maga az írószövet­ség most valóban szakmaibb szervezetté válhat, olyanná, amelynek természetesen meg szabad, sőt meg is kell nyilatkoz­nia a nagy nemzeti kérdésekben, de amelynek elsőrendű feladata most a szakmai kérdésekben va­ló politizálás: az érték- és az ér­dekvédelem. S erre is égető szük­ség van, hiszen a válság ezeket a területeket is elérte. A kommer- cializálódás egyre inkább félre­söpri az igazi irodalmi értékeket, a felemás, végiggondolatlan üz- letiesedés pedig nemcsak az írók munkájának értékelését, hanem magát e munkát is egyre nehe­zebben végezhetővé teszi. A vál­ság a kulturális élet alapjait is fe­nyegeti, s ez ügyben az írónak ön- és közérdekből is fel kell emelnie szavát. VasyGéza Kiosztották a Jövő Irodalmáért jutalmat A Téli könyvvásár alkalmából ünnepélyesen ki­osztották a Jövő Irodalmáért jutalmat, amelyet a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat adományoz a kortárs magyar irodalom támogatására. A díjakat az alábbi művészek kapták: Marnó János, Babies Imre, Márton László, Szilágyi Eszter Anna, Komis Mihály, Petri György, Tar Sándor, Garaczi László, Kemény István, Lengyel Péter. Az évenként kiosztásra kerülő dijak összértéke a vállalat éves adózott nyereségének 1 százaléka, ma­ximálisan 500.000 forint. Az immár másodjára odaítélt jutalommal az elmúlt év szeptember 30-a és az adott év október 1 -je között megjelent művek szerzőit érdemesítette a kuratórium. Idén több mint 300 mű alapján választották ki a tíz legméltóbbnak talált alkotót. „Fő a diszkréció” November 18-án az egri SZOT Gyógyüdülőben három fiatal színész varázsolt vidám hangulatot. Bárdos Margit, Ke lemen Csaba, Pálfi Zoltán, a Gárdonyi Géza Színház művé­szei, akik szabadidejükben szíve­sen lépnek más műsorokban kö­zönségeié. Ezúttal a 20-as, 30-as évek kávéházi világát felidézve, pezsgő hangulatot keltettek. A szerény létszámú közönség hálá­san tapsolt a Kelemen Csaba és Pálfi Zoltán kettősnek, a Ve­gyünk egy példát, valamint a Fő a diszkréció című jelenetekben. Pálfi Zoltán magánszáma — Ké­rek egy fröccsöt — nagy sikert aratott, némelyek ugyanis ma­gukra ismertek, ezért is nevettek olyan felszabadultan. A felejthe­tetlen Karády Katalin dalait Bár­dos Margit adta elő. Az egri SCORD együttes remek hangulatot teremtett Szunnyadó tehetségek... Vannak vállalkozók a cigány kultiira ápolására A Megyei Művelődési Köz­pont és a Hazafias Népfront He­ves Megyei Bizottsága ez év nya­rán meghirdette a „Cigány kul­turális napot”, Ki mit tud? fel­menő rendszerben. A megyei bemutatót megelőz­ték a körzeti selejtezők. Az ér­deklődés (szervezés?!) hiánya miatt erre Gyöngyös és Hatvan körzetében nem került sor. Fü­zesabonyban és Hevesen igen komolyan vették a felhívást és a lelkiismeretes szervező munka révén szép bemutatót szervez­tek. A területi selejtező hiánya mi­att így voltak csoportok akik egyenesen a megyei vetélkedőre kaptak meghívást, amelyre no­vember 11-én került sor Eger­ben. A rendezvény elsődleges cél­ja az volt, hogy bemutatkozási le­hetőséget teremtsen az amatőr csoportoknak, együtteseknek, szólistáknak. Kiemelt cél volt az értékes hagyományok megőrzé­se, ápolása. Gyakran hallunk olyan bagókat, hogy a cigányok csak kémek, követelnek, akkor vállalkoznak bármire, ha biztos az ellenszolgáltatás. Nos, ez a rendezvény rácáfolt erre, mert cigány felnőttek, gyerekek, kö­zösségek hosszú hetek óta időt, fáradtságot nem kímélve készül­tek erre a napra, hogy ők is szín­padra léphessenek, végre meg- mutassák:ki mit tud? Nagy dolog ez, ma amikor olyan nehéz akár kisebb közösségeket is megnyer­ni aktív kultúra közvetítésre, be­fogadására. Számos állami és társadalmi szervezetet invitáltak erre a rendezvényre, győződje­nek meg róla: a cigány kulturális értékek ápolására vannak vállal­kozók. Aki távol maradt, egy kellemes élménnyel lett szegé­nyebb, mert sok értékes produk­ciót láthattunk ezen a napon. A cigány folklórt a ROMA SA VE komlói együttes képvisel­te és közvetítette kimagasló fo­kon. A csoportot a Kalyi Jag (Fe­kete tűz) utódjaként emlegetik. Előadásmódjukat a zenei tiszta­ság és szerénység jellemezte. A hagyományőrző együttesek kö­zül a rózsaszentmártonit említ­jük elsőként. Közülük is kiemel­kedett Hordós Szilárd kellemes énekével és táncával. A hevesi hagyományőrzők kísérőzeneka­ra ifj. Konkoly A ladár vezetésé­vel brillírozott. Nem volt szeren­csés válogatás a sok egymást kö­vető énekes, akik közül említésre méltó Baranyi Ignácné, Farkas Ildikó és Baloghné Suba Katalin. A táncosok közül az általános is­kolás Balogh Sándor volt a leg­jobb. A verpeléti és a boldogi ha­gyományőrző csoportok is szép teljesítményt nyújtottak. Az utóbbiak közül külön ki kell emelni Nagy Ferenc énekest és két kísérőjét, akik igen magas színvonalon gitároztak: Nagy Sándor és Váradi Ernő. A szereplők között szép szám­ban akadtak versmondók is, az alsó tagozatos gyerektől a 40-50 éves felnőttig. A nap kiemelkedő előadójaként említhetjük a tisza- nánai Lakatos Mónikát aki a vers és a táncdal kategóriában is profi módon szerepelt. Ebben a középiskolás kislányban komoly tehetség rejlik. Jó volna, ha minél többen odafigyelnének rá; pó­diumon a helye! Ilyen felsőfokon beszélhetünk Lakatos Natasa verpeléti általános iskolás táncá­ról. Az ő táncát látva szoktuk azt modani; a vérében lüktet a zene. Ebben a pici gyerekben igazi te­hetség szunnyad, szívesen lát­nánk őt színpadon később is. A kömlői Balogh Zsoltot ügyes modern tánca miatt említ­hetjük meg. Remek hangulatot teremtett a nézőtéren az egri SCORD együttes, habár zenéjük nem volt kristálytiszta. Énekesü­ket nem lehetett hallani a zene­Ott voltak a legkisebbek is (Fotó: Molnár Zsolt) kar hangereje miatt. Az Elit Rock együttes előadásán érző­dött az összeszokottság, játékuk is érettebb volt. Az egri Gyermekváros is kép­viselte magát a rendezvényen versmondók, bábosok, valamint néptáncegyüttessel léptek szín­padra. A néptáncosok műsora kellemes látvány volt, érződött, hogy szakember irányítja a cso­portot, ők nem cigánytáncot mu­tattak be. A Napfény bábcsoport Macska diszkó című műsorával remek hangulatot teremtett a né­zőtéren. A rendezvényt egy igazi profi zárta: ifj. Berki Jenő prí­más, a Rajkó zenekar tagja szó­rakoztatta a közönséget. Ez a nap igazolta, van mit át­menteni a cigány kulturális érté­kekből, — segítsük azokat, akik erre vállalkoznak. Nagyné Váradi Anna S S Párbeszéd — A fia egyre rosszabbul ta­nul, nem figyel az órán, hanyag, rendetlen. Próbálta már meg­büntetni? — Kísérleteztem, kedves ta­nárnő. Először nem kapott zsebpénzt, aztán nem nézhetett tévét, végül már moziba sem mehetett a barátaival. Mindez hiába volt. Tegnap aztán rájöt­tem a legkézenfekvőbb bünte­tésre. — Mi lészen az? — Itt kell élnie, Magyaror­szágon, 1990-ben is. * — Kedves férjecském. már két éve rágom a füledet, hogy redőnyöket kellene csináltatni az ablakainkra. Jól sötétítenek, és biztonságot is adnak, ha nem vagyunk itthon. — Tudod mit, asszony!? Be­leegyezem. Olvastam végre egy megbízható redőnykészítő ki­siparosról. — Ki az? — Szántai Sárközi Ambrus, az MSZP Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának elnö­ke. * — Megint találtam egy hülye hirdetést: „Már 80 ezer forint­tal is kezdhet valamit! A közúti forgalom napról napra nő, vá­sároljon inkább hangárban tar­tott repülőt és helikoptert. En­gedjen vágyainak!” — Ez tényleg megjelent? — Ha mondom... Bár arról nincs szó, mekkora az a repcsi. Az is gyanús, hogy hangárban tartott helikoptert ígérnek. — Mi ebben a gyanús? — Lehet, hogy nem repül. Azért kell hangárban tartani. * — Az év híre az szerintem, hogy egy román pásztorcsalád ezer birkával, két lóval, négy csikóval, négy szamárral, hat kutyával, egy ARO-terepjáró- val és egy Daciával átszökött a magyar határon. — Ügyességéért kitüntetést érdemelne. — Szerintem mást fog kap­ni. Ezer birkára rávágják neki a vámot, és a 25 százalékos ÁFÁ-t. — Akkor lehet, hogy mene­dékjogot kér Romániában. * — Apu, ugye te Svejkkel együtt voltál katona? — Honnan veszed? — Annyi jó sztorit tudsz ró­la. * — Mit szólsz hozzá, az SZDSZ a szocdemekkel akar szövetkezni!? — Miért, te is barátkozol az Icával, pedig szívből utálod. — Az más, nekem az Ica a fodrásznőm. — Lehet, hogy a Petrasovits Anna meg a Konrád Gyurinál manikűröztet. * — Ősz van, és két napja esik. Kellemetlen. — Mi ebben a kellemetlen? Ez az első normális dolog idén ősszel. * — Már megint elszúrtam a dolgomat. Október 23-a előtt kellett volna a főnökömet segg­be rúgni. — Politikai okokból? — Egy frászt! De akkor be­leesnék az amnesztiába. Most várhatok a következő köztársa­ságig. Majláth László Szavanna-öböl Bemutató a Thália Stúdióban A Thália Stú­dióban de­cember 4-én mutatják be Marguerite Duras: Sza­vanna-öböl című színda­rabját. Ren­dező: Seregi Zoltán. Ké­pünkön az egyik szerep­lő, Turay Ida (MTI-fotó: Földi Imre)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents