Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-23 / 278. szám
) I * H i * o £ 2 S 3 v. .3 Q NÉPÚJSÁG, 1989. november 23., csütörtök CSALAD — OTTHON — ISKOLA 5. Márton-napi ludas ételek Lacipecsenye helyett hamburger Sajtok sokféleképpen Optimisták, ne nevessetek! November 11-e Márton napja a jeles napok közé tartozik. A gasztronómiában is Márton napján és akörül igen kedveltek a lúdhűsból készült ételek. Márton időszámítás után 316 körül született Szombathelyen, majd később Franciaországban szerzetes lett és végül Tours püspökévé választották. A monda szerint a választás elől Márton elbújt, azonban a ludak gágogássukkal elárulták rejtekhelyét. Azóta Már- ton-nap tájékán „árulásukért” életükkel fizetnek. A szájhagyomány szerint a levágott lódból a papot is megillette ilyenkor a maga része. A leleményes magyarok azonban a legkevésbé ízletes „püspökfalatot” adták a lelkipásztoroknak. Nézzük most egy-két lúdétel receptjét! Libaaprólék leves Hozzávalók: egy liba aprólé- ka, 25 dkg vegyes leveszöldség, 2 nagyobb gomba, 1 db paradicsom, 1 kisfej vöröshagyma, néhány szem egész bors, 3-4 szem szegfűszeg. A megtisztított libaaprólékot feldaraboljuk és feltesszük egy 5 literes fazékban főni. Körülbelül 3 liter hideg vizet teszünk rá. Beletesszük a sót, a borsot és lassú tűzön főzzük. Amikor a leves felforr, a habját leszedjük. Amikor a hús félig megfőtt, kicsontozzuk és kis kockára vágva visszatesz- szük a húst a levesbe. Ekkor tesz- szük bele a megtisztított hasábba vágott zöldséget és a szeletekre vágott gombát. A vöröshagymát egészben tesszük bele. Amikor a leves megfőtt, kiadagoljuk és megszórjuk nagyon finomra metélt petrezselyemzölddel. Káposztás libacomb Hozzávalók: 4 pecsenye libacomb, 1 kg savanyú káposzta, 4 gerezd fokhagyma, 1 dl tejföl, 1 dl tejszín, 1-1 csomó petrezselyemzöld illetve kapor, 1 evőkanál liszt, pirospaprika, só, fekete bors. A liba combokat megtisztítjuk, bedörzsöljük sóval, borssal és zúzott fokhagymával. A savanyú káposztát, ha túl savanyú vízben átmossuk és apróra vágjuk. A tejfölt, a tejszínt, a lisztet, a piros paprikát és a csomag finomra vágott kaprot összekeverjük, nagy tűzálló tál aljára leterítjük a káposztát, lelocsoljuk az öntet levével és ráhelyezzük a libacombokat. A megmaradt öntet másik felével meglocsoljuk a libacombokat, majd az edényt fóliával lefedjük. Előmelegített sütőben közepes lángon, kb. másfél óráig sütjük. Ezután a fóliát levesszük, pirosra pirítjuk. Tálaláskor 1-2 evőkanál tejföllel ajánlatos az ételt meglocsolni. Hogy készül a hamgurger? Hazánkban ugyanúgy, mint a világ más táján a hamburger gyors és elementáris sikert aratott. Annyira, hogy lassan szinte kiszorítja a korábban közkedvelt magyar csemegét a lacipecse- nyét. A mondák szerint a „laci- konyha-lacipecsenye” elnevezés II. Ulászló királytól származik, aki nem vetette meg a piaci gyors falatozást. Azokat, akik a vásárok alkalmával a bódék körül sündörögtek, hogy netán ingyen falathoz jussanak, „lacibetyár”- nak nevezték. S ahol készült az ízletes pecsenye, azt pedig „laci- kemencének” hívták. A hagymás, paprikás zsírban kisült combszeleteket korábban kis cipóba tették — hasonlóan a hamburgerhez — csak nem bélelték ki saláta levéllel. De nézzük meg, hogy miként készül a hamburger. Hamburger Hozzávalók: fél kg darált marhahús, víz, só A jól megdarált marhahúst ösz- szekeverjük négy evőkanál jéghideg vízzel. A vizet előzőleg megsózzuk, megborsozzuk és csak akkor keveijük össze a hússal, amikor a só teljesen feloldódott. A megvizezett húspépből húspogácsákat készítünk és grillsütőben vagy teflonserpenyőben nagyon kevés olajon úgy sütjük meg, hogy a hús meg is puhuljon, de kérget is kapjon. Kettébevágott puffancs alsó felére salátalevelet teszünk, erre apróra metélt hagymát, mustárt teszünk, majd ráhelyezzük a húspogácsát. Ezt kechup-pal meglocsoljuk és úgy tesszük rá a puffancs felső részét. Hamburger holland módra Hozzávalók: 50 dkg darált marhahús, 1 szelet kenyér, só, bors, szerecsendió, 1 tojás A darált marhahúshoz hozzátesszük a tejben áztatott, kinyomkodott kenyérbelet, a sót, a borsot, a kevés reszelt szerecsendiót, tojást. Ebből formáljuk a pogácsát, amit vajban sütünk ki. Több, mint 300 féle Amikor a legendáshírű De Gaulle tábornok neves politikusokkal találkozott, gyakran megemlítette, hogy milyen nehéz a franciákat kormányozni, hiszen ez a nép csupán a sajtfélékből több mint 300 fajtát fogyaszt. Nálunk Magyarországon jóval kevesebb sajtféleséggel kell beérnünk, de azért itt is kedvelt étel. Igen nagy szerepet játszik szervezetünk vitamin ellátásában. Elsősorban a zsírban oldódó A és B vitamin van bennük nagy mennyiségben. A D vitamin a jelentős Kalcium tartalommal együtt például nagymértékben segítheti a gyermekek egészséges csontfejlődését. Biológiai értékük miatt érdemes tehát sajtokat fogyasztani. Sajtkrém leves Hozzávalók: 3 dk vaj, 2 evőkanál liszt, másfél liter víz, só, bors, 8 dkg trappista sajt, 8 dkg füstölt sajt, 1 pohár tejföl, 1 tojás sárgája. A vajból és a lisztből egészen világos színű rántást készítünk. Felengedjük a másfél liter hideg vízzel, fűszerezzük a sóval és a borssal. Felforraljuk. A kétféle sajtot megreszeljük, összekeverjük a tejföllel, leveses tálba tesz- szük és rámeijük a forró levest. Beletesszük a tojás sárgáját is, de közben folytonosan keveijük, nehogy a tojás összemenjen. Sertésszelet sajttal Hozzávalók: 4 szelet hús, 4 szelet füstölt szalonna, reszelt sajt, só, bors, valamint a panírozáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa és olaj. A sertésszeleteket egészen vékonyra kivetjük, mindkét oldalon megsózzuk, megborsozzuk. A szeletekre ráhelyezünk 1-1 vékony szelet füstölt szalonnát és reszelt sajtot is szórunk rá. A húst felgöngyöljük és bundázzuk (beforgatjuk a lisztbe, tojásba, végül a zsemlemorzsába) és forró olajban kisütjük. Kaposi Levente „Optimizmust tanúsítani napjaink valóságával szemben, ez egyértelműen beteges magatartásra utal. Ugyanis többnyire éppen azoknak az embereknek nincs okuk nevetgélésre, akik állandóan mosolygós arccal jár- nak-kelnek.” — A meghökkentő felfedezés Shirley Fisher skót pszichológus-asszonytól származik, aki — mint az Espresso beszámolt róla — a Strathclyde University kutatójaként ismertette téziseit. „Tesztvizsgálataink szerint a lehangolt ember sokkal inkább alkalmas az őt ért hatások feldolgozására, mint a valósághoz” — jelentette ki a doktornő. Szerinte a nyomott hangulat inkább kedvez a bölcs ítéletnek, míg a „feldobottak” általában a megalapozatlan optimizmus szemszögéből nézik az életet. „Nem igaz, hogy a pesszimisták sötétebben látják a dolgokat. És éppen azért nem, mert a mindenáron lelkesedőket jellemzi, hogy félve az érzelemvilágukat felborító depressziótól, akaratlanul is a dolgok lényegét eltakaró stratégiát választják.” Vagyis: ha igaz, hogy az élet nem lakodalom, ezt elsősorban éppen a depressziósok veszik észre a legpontosabban. És ebben csak az a kár, hogy sokan már fiatalon a sírba viszik e felismerés kulcsát, az öngyilkosság titkaként... Mondhatta volna szebben... Bár a sikerlistán nem szerepelnek, a lemezgyűjtők figyelmét nem kerülte el a piac szokatlan primőr-kínálata: osztrák politikusok szerelmes verseket szavalnak. Vranitzky a jelenlegi, Kreisky a volt kancellár, Kirschlager, az egykori elnök a líra területére merészkedett a politika prózai világából. A művészi élményről a lemezek hallgatása kapcsán kevesebb szó esett, a szent ligetbe tett kirándulás mintha bocsánatos bűn lenne. Elsősorban azért, mert minden eladott lemez árából az árvaházaknak is juttatnak, írta a Kronen Zeitung. Feltehetően nem érte profivád az előadókat, s bizonyára a színészszakszervezet sem rendez munkahelyféltő tiltakozó megmozdulást az osztrák parlament elé a sajátos szerepcsere miatt. Igaz, volt egy politikus, aki azzal zárta pályamérlegét, hogy színészkedés nélkül olykor elképzelhetetlen, hogy valaki elnök legyen. Ronald Re- agen. Miért nehéz fogyókúrát tartani ? Mélyen igaz az egyik legszellemesebb Murphy-törvény megállapítása: „Ami jó csak akad az életben, az vagy törvényellenes, vagy erkölcstelen, vagy hizlal.” Enni jó, koplalni rossz, az akarat pedig gyenge. Ez így színigaz, de ha ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor csak-csak könnyebben legyőzné a kellemest a hasznos: az egészség érdeke, meg a szép külső utáni vágy. (Aludni is jobb, mint felkelni; mégis jóval többször meg tudjuk állni, hogy ne maradjunk ágyban, minthogy ne együnk „tiltott” ételeket.) Az evés jóval több, mint a lét- fontosságú táplálék felvétele a szervezetbe. Az evés élvezet; a fantáziával kigondolt, műgonddal elkészített, ízlésesen tálalt, jó társaságban elköltött ebéd valóságos gyönyörűség. Az evés sok más hiányzó örömöt pótol, csalódást palástol, ír a keserűségre, vigasz a veszteségre. Amellett unaloműző, feszültség-levezető tevékenység is. Evéskor magunkba olvasztjuk a külvilág egy-egy darabját. Akinek nincs elég gazdasága, hogy összegyűjtsön sok drága tárgyat, akinek nincs hatalma, melyet birtokoljon, esetleg szerettei, akiket magához öleljen, annak ősi birtoklásvágya így kielégítetlen marad. Ezt egy ici-picit helyettesíti az étel bekebelezése. A csecsemőnél a száj a tapasztalás, megismerés eszköze (hiszen mindent először a szájába vesz), a táplálkozás így kicsit a felderítés és birtokbavétel előképévé, jelképévé válik. Az evés sok szálon összefügg a ragaszkodással, szeretettel. A kisgyermek az etetésen keresztül tapasztalja anyja szeretetét, melyet az anya valóban sokszor az etetéssel tud leginkább kifejezni (igen sokszor eltúlzott mértékben). Ha a csecsemőt nem kielégítően táplálták és szerették, később is szeretetre éhes marad. Ha túletették, vagy túl sok volt a sze- retetből, akkor később is sokat kíván, egyben hamar elege is lesz belőle. Vágyát szeretet híján étellel próbálja kielégíteni. Csecsemőkorban a szopás ösz- sze kapcsol ódik a vigasznyújtással és a biztonságérzettel. Az evés, etetés felnőttkorban is vigasztalást, elfogadást, biztonságot jelent. Szomorkodó embert, vagy pedig a kedves vendéget étellel-itallal kínálják: ha valakit így fogadnak, az biztonságban érezheti magát, biztos lehet környezete jó szándéka felől. (Még ma is szokás ünnepélyes körülmények között a kenyérrel és sóval való fogadás.) Ha úgy érzi valaki, hogy nem szeretik, nem fogadják el eléggé, hajlamos úgy vigasztalódni, hogy „eteti” saját magát. Sokan ezért híznak el. Az étvágy és a lelkiállapot is igen szorosan összefügg. Vidám embernek jó az étvágya, és a kellemes evés javítja a hangulatot. Megfordítva: a kedvetlen, ideges embernek összeszorul a gyomra, nem kívánja az ételt. Ha valaki étvágytalan, vagy nincs alkalma enni — rosszkedvűvé, nyűgössé, idegessé válik. Ha a korlátozott táplálékfelvétel elég is lenne a szervezet számára, az ember lelkivilága nehezen tudja nélkülözni azt az örömforrást, vigaszt, kárpótlást, azt a jelképes birtoklást, szeretetet, biztonságot, melyet — legtöbbször nem tudatosan — az evés jelent számára. Az ivással ugyanez a helyzet. így legtöbbször csak fogcsikorgató elhatározással és meglehetős szenvedéssel sikerül tartani a — sokszor foghíjasra sikerült — fogyókúrát. Milyen jó lenne, ha az evés öröme mentes lehetne a nélkülözés szorításától, a pótcselekvés szomorkásságától, meg az elhízás veszélyétől is! Ehhez hozzásegíthetnének az anyák, ha igazi törődéssel, elfogadással, játékkal, simogatással mutatnák ki szeretetüket gyermeküknek az agyonetetés helyett, így nem nevelnék őket evéskényszeressé és szeretetéhessé. Fontos lenne az is, hogy a világ nyújtson egyéb örömöket: pihenést, különféle sikerélményeket, önmegvalósítási lehetőségeket, társas kapcsolatokat, hogy ne az evés legyen az egyik legkönnyebben elérhető (bár egyre drágább és veszélyesebb) örömforrásunk. Szemápolás Az első ráncocskák, sajnos, először a szem körül keletkeznek. Ennek az az oka, hogy a bőr a szem körül renkdívül érzékeny, és szegény faggyúmirigyekben. A ráncosodás ellen csak a rendszeres védelem és ápolás segít. Néhány megszívlelendő jó tanács: Este, ha későn megyünk haza, akkor is minden esetben le kell mosni a nappal használt festéket. A lemosásnál ne dörzsöljük a bőrt, hanem finoman — arclemosót használva — vattával tisztítsuk meg a szem környékét. Mindkét szemhez külön-külön vattát használjunk. A szem szögletéből fültisztító vattás pálcikával távolítsuk el a maradék festéket. A ráncok eltüntetése céljából naponta kétszer, reggel és este kenjük be a szem környékét szemránckrémmel. A krémet ne dörzsöljük a bőrbe, hanem finom simításokkal kenjük fel. A fáradt szemen gyorsan segít a kamillateás vagy feketeteás borogatás. A langyos teába mártott vattadarabkát tegyük a szemre. Körülbelül tíz percig hagyjuk rajta, majd gyengén töröljük meg és kevés krémmel kenjük be a szem környékét. A fáradtszemet masszírozással is felfrissíthetjük. Mutatóujjunkkal a csukott szem szemzugát gyengén megnyomjuk, vagy tenyerünket rövid ideig csukott szemünk előtt tartjuk. Kikészítésnél a szem alatti részt világosabb színű festékkel kenjük be, mint az arc többi részét, hogy ezáltal láthatatlanná tegyük az apró ráncocskákat. A pszichológus válaszol Apró emberi „Minek örüljek?! Munka, gond, baj, nélkülözés...” Hát igen, mostanában több a baj az életünkben, mint az öröm, hiszen még erősebb lett a „hajtás”, nagyobb a létbizonytalanság. Minek is örülhet az ember? Minden hasznosnak, jónak, szépnek, amely hozzásegíti anyagi jólétéhez, kellemes testi és lelki közérzetéhez, erkölcsi egyensúlyához, pozitív önértékeléséhez. Vannak testi és lelki örömök, szellemi, esztétikai, erkölcsi örömök. Vannak nagy és kis örömök. Az öröm az istenek ajándéka, „égi szikra”, ahogy Schiller megénekelte; pszichológiailag: egy pozitív érzelem. Közel áll a fennkölt és titokzatos boldogság fogalmához, de öröm az is — régi kedves kollégámtól tanultam —, ha kavics töri a lábunkat, és végre kirázhatjuk a cipőnkből. A pszichológia nagy jelentőséget tulaj donit az örömnek. Freud személyiségelméletében az egyik legfontosabb emberi mozgatóerő az örömkeresés; ösztönénünket az örömelv vezérli a különféle szükségletek kielégítésében. Ennek határt szab a külvilág ellentétes érdeke, melyhez az ember célszerűen alkalmazkodik (ez a realitáselv), ezen felül erkölcsi meggondolások is fékezik a gátlástalan örömszerzésben (ez a felettes én tartománya). A pszichológusok azt szeretnék, ha a gondtalan gyermekek és az érett felnőttek egyaránt eleget örülhetnének; az öröm valóban fontos a pillanatnyi testi-lelki egyensúlyhoz, sőt, az egészséges személyiségfejlődéshez is. Mit tehetünk viszont, ha gon- dok-bajok felhőzik egünket? Ha bizonyos nehézségeinket nem tudjuk legyőzni, bizonyos problémákat nem vagyunk képesek megoldani? (Bár ne felejtsük, mindig többféle megoldás létezik, mint első látásra gondolnánk!) Minek örüljünk? Az Egészségügyi Világszervezet (a WHO) meghatározása •• •• •• 1 oromok szerint a lelki egészségnek egyik legfontosabb ismérve: a munka- és örömképesség. Ez azt jelenti, hogy az öröm képessége bennünk gyökerezik, az öröm belőlünk is fakad! A kívülről jövő hatás csak fellobbantja a bennünk hunyorgó parazsat. Akiben az erősebben izzik, annak apróbb fuvallat, enyhébb melegség is elég, hogy fellángoljon, és — képletesen — köd, eső sem oltja ki „parazsát” egykönnyen. Örülni — tanulni kell. Ha az anya minden apró lehetőséget megragad — a meleg fürdővizet, a cica játszadozását —, hogy örülni tanítsa gyermekét, akkor jó alapot épít. Ezt folytathajta az iskola, a felfedezés, a probléma- megoldás, a tudás örömével, az esztétikai élményekkel, az apró alkotások és versengések nyújtotta örömökkel. Ha ki nem öli a fiatalságból a társadalom — a lehetőségeknél jóval magasabb igények, az elégedetlen, elfásult, cinikus „ideálok” és a kiábrándult felnőttek —, akkor a nehézségek ellenére is örömteli élet várhatna rájuk, még ha apró örömökkel is. Mit tegyünk tehát, hogy örülhessünk ma és holnap is? Természetesen arra kellene törekedni, hogy minél több, minél nagyobb valóságos örömünk lehessen — de addig is, és azalatt is, önmagunkban kell fölszítanunk az örömképesség pislákoló parazsát, és meg kell becsülnünk a hétköznapok apró kellemességeit, szépségeit. Van még egy érdekes tulajdonsága az örömnek. Éppúgy, mint a szeretet: ha megosztják, nem fogy, hanem sokasodik. Ha a saját örömlángocskánkról másnak a tüzét is fellobantjuk, akkor azzal a sugárzással még fényesebb lesz á környezetünk. Érthetjük ezt úgy is, hogy jó ha elmondjuk, kimutatjuk másoknak a saját örömünket — meg úgy is, hogy társainknak is szerezhetünk, szerezzünk néha apró örömöket. Dr. Ignácz Piroska
