Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-22 / 277. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. november 22., szerda GAZDASÁG—TÁRSADALOM 3. Hogyan működik a magyar nemzetiségű román dolgozók tanácsa? Másfél milliárd köbméter víz — öntözésre és halastavakhoz — Nemrégiben — az RKP Központi Bizottságának október végi tanácskozását követően — Bukarestben ülést tartott a magyar nemzetiségű román dolgozók tanácsa. Hogy valójában mi ez a testület, pontosabban, hogyan tevékenykedik, az a tanácskozásról kiadott hivatalos közleményből nemigen derül ki. Ebben csak annyi szerepel, hogy ”a plénum elemezte, hogyan tevékenykednek a magyar nemzetiségű román dolgozók az egész néppel együtt, a haza nagyszerű gazdasági-társadalmi fejlesztési célkitűzéseinek teljesítéséért’’. Ha többre vagyunk kíváncsiak, legfeljebb a tanács ma már alig fellelhető működési szabályzatára támaszkodhatunk. Létrejöttekor — az RKP Központi Bizottságának 1968. október 24- 25. ülésén hozott határozat alapján — „magyar nemzetiségű dolgozók tanácsa” hivatalos elnevezést használt, amelyet az utóbbi években „kibővített” a „Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsa” elnevezésre. Hogy ez egyáltalán bekövetkezett, azt mellesleg nem hozták nyilvánosságra. A tanács — amelynek tevékenysége az RKP programján alapul — a szocialista demokrácia és egység frontjának tagszervezete, s ennek folytán részt vesz annak egész működésében. A hivatalos megfogalmazás szerint „küzd a román dolgozók és a magyar nemzetiségű dolgozók testvériségének szüntelen erősítéséért, az egész nép erkölcsi-politikai egységének állandó megszilárdításáért”. A testület elnöke jelenleg Gere Mihály, aki az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja. Hatáskörét tekintve a tanács az RKP Központi Bizottságának közvetlen irányításával és vezetésével végzi tevékenységét. A testület feladata lenne, hogy segítse a központi bizottságot, a központi és állami szerveket „a magyar nemzetiség sajátos problémáinak megvizsgálásában, hogy ily módon megtalálják a legjobb megoldásokat a román szocialista társadalom, valamint az e nemzetiséghez tartozó honpolgárok általános érdekeinek megfelelően”. Az alapítóokmány ezenkívül meghatározza, hogy a tanács szorgalmazza az anyanyelvi tudományos és művészeti, irodalmi alkotómunka ösztönzését és fordítson figyelmet a román nép és a magyar nemzetiség elődei által létrehozott szellemi értékek iránti tiszteletadásra. Kikből áll a testület? Az ösz- szetétel időközönként változik, de ezeket a változásokat nem hozzák nyilvánosságra. De eredendően „a magyar nemzetiség soraihoz tartozó” KB-tagokból, pártkáderekból, tömeg, társadalmi és pártszervezetek kádereiből, valamint más személyekből, munkásokból, szövetkezeti parasztokból és értelmiségiekből áll. A tanács úgynevezett „irodáját” az elnök, az alelnök, a titkár és bizonyos számú tagság alkotja. A tanács rendszerint évente egyszer, az iroda pedig félévenként tart ülést. Ezekre „a tagokon kívül más olyan személyek is meghívhatok, akiknek jelenlétét szükségesnek és hasznosnak ítélik”. Ez a kitétel alkalmas arra, hogy a KB jóváhagyásávalbárkit behívhatnak a testületbe. A tanácsnak tehát azok lehetnek a tagjai, akiknek a személyéről a KB illetékes szerve döntést hoz. A tagok társadalmi munkában végzik tevékenységüket, a testület félévenként elkészítendő munkatervét a KB titkárságának kell jóváhagyni. Feladatainak végrehajtása során mindig együttműködik és tanácskozik az RKP KB osztályaival. Működésének pénzeszközeit a KB költségvetésében határozzák meg. Tény, hogy a tanács tagjainak soraiból ma már sokan hiányoznak olyanok, akik a magyar nemzetiség szellemi nagyjainak tekinthetők, mint például Sütő András és Domokos Géza. A testület működésének irányairól mindössze ennyi konkrét jel, tanúskodik. Oltványi Ottó Magyarország a feltételes öntözési zónába tartozik. Ez azt jelenti, hogy területén tulajdonképpen öntözés nélkül is lehet termelni. Csak nem gazdaságos. Azt, hogy milyen mértékű öntözésre van szükség az adott időben, a téli csapadék, a tenyész- időbeni csapadék, és az időbeni elosztás határozza meg. Az utóbbi hét száraz, aszályos év miatt nagy figyelmet fordítunk az öntözésre. Most az öntözéses terület nagysága és az öntözés meny- nyisége egyeránt növekvőben van. Kovács Józsefné, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium főelőadója tájékoztat a hazai mezőgazdasági vízhasznosításról. — Mekkora területet öntöznek ma Magyarországon? — Öntözésre berendezett területünk 213 ezer hektár. Az 1980-as évek elején jelentősen csökkent az öntözött terület — 410 ezer hektárról 198 ezer hektárra —, mert kisebb lett az állami támogatás, a beruházási lehetőség, és a rendelkezésre álló pénzt rekonstrukcióra fordították. Az öntözött terület most ismét nő. Tavaly óta 12 ezer hektárnyival. — Sok ez a 213 ezer hektár vagy kevés? — Ez a 213 ezer hektár nem annyi. Több is meg kevesebb is. — Hogyan? — Úgy értve, hogy van 213 ezer helrtár főműves, intézményes, államilag szavatolt, felszíni Speciális szénfejtő és szénrakodó berendezést helyeztek üzembe az Oroszlányi Szénbányák márkushegyi bányaüzemében. A beruházásra azért volt szükség, mert ismét teljes kapacitással működik az elmúlt öt évben szakaszosan felújított oroszlányi hőerőmű, s ehhez évi 1,8 millió tonnányi fűtőanyagra van szüksége. Ezt a mennyiséget a bányavállalat a 300-400 méter vizekből ellátott területünk. És ezenkívül van 94 ezer hektár főmű nélküli, tározók, vízfolyások melletti az üzemek saját erejéből öntözött föld. Ennyivel tehát több az öntözött terület. De ez jiem jelenti azt, hogy ekkora területet meg is öntöznek. A 213 ezer hektárt főműves öntözésre alkalmas föld 80 százalékát, 180 ezer hektárt öntöztek tavaly, csak ennyire volt szükség, mert például volt elegendő eső. A 80 százalékos kihasználtság nemzetközi összehasonlításban is jó. — Hogy aránylik az öntözött terület nagysága a megművelt földekhez ? — A 6,7 milliárd hektárnyi művelt földterület 4-5 százaléka öntözött Ez nem sok. De az öntözött területek megoszlását figyelembe véve más a helyzet. A mezőgazdasági termelés 40 százalékát olyan üzemek adják, ahol meghatározó az öntözéses gazdálkodás. Persze vannak olyan növények — szója, rizs, vetőmag, szaporító anyag, ültetvény — amelyek öntözés nélkül nem is termelhetők. S növeli az öntözés fontosságát éghajlatunkban a várható felmelegedési folyamat, az üvegházhatás. Az lenne jó arány, ha a megművelt terület 20 százalékát öntöznék. — Mennyi vizet használ a mezőgazdaság? — Öntözésre 390 millió köbmétert évente. Halastavakhoz — mert ez is mezőgazdasági vízhasznosítási terület — 320-350 millió köbmétert évente. (A 27 mélyen, kedvezőtlen geológiai viszonyok között lévő szénmezőben az eddig használt gépekkel, berendezésekkel nem tudta volna kitermelni. A lengyel FA- ZOS-bányagépgyártó vállalattól vásárolták a speciális, a kőzet- nyomásnak ellenálló, nagy teljesítőképességű fejtő- és rakodógépet, amellyel gazdaságosan és biztonságosan termelhető ki a vállalati szénvagyon kétharmaezer hektár halastavunkból 19 ezer hektár főműves, a többi enélküli.) Öntözésre és halastavakhoz összesen másfél milliárd köbméter vizet kell megmozgatni. — És a költségek? — Az öntözés a világon mindenütt államilagtámogatott. Nálunk sem fedezi a gazdaságok által befizetett összeg (1988-ban 191 millió forint) a költségeket. A különbség éppen 190 millió forint volt. Az ágazat ezt a vízügyi alapból pótolta. — Mi lenne a megoldás? — A dijak újra megállapítása (a legutóbbi 1979-ben volt), és az állami költségvetési támogatás — nem a vízügyi ágazatnak, hanem a mezőgazdaságnak. Ez feltétlenül jó befektetés lenne, hiszen azonos minőségű területen öntözéses gazdálkodással a termést meg lehet tízszerezni. — Épülnek új öntözőberendezések? — A meglevő művekben még sok tartalék van. Alkalmasak lennének plusz 200 ezer hektár öntözésére. Van szabad kapacitása a tiszalöki, a kiskörei öntöző rendszernek is. A meglévő főművek, szivattyúk rekonstrukciójával, automatizálásával, jobb kihasználásával is növelhető a hatékonyság. A drága, de ener- gia-és munkaerő-takarékos nagy rendszereket most bérlik a gazdaságok német, osztrák, amerikai partnerektől, oly módon, hogy terméssel törleszte- nek. K.M. dát kitevő energetikai fűtőanyag. A 130 millió forint értékű berendezéssel napi 1800-2200 tonnányi szenet termelnek a márkushegyi üzem dolgozói, szemben a szénbányászat országos átlagának megfelelő napi 951 tonnával. (MTI) Rizshéjból deviza Üzemi próbákon vizsgázik a karcagi rízshántolóban az a kar- bonizáló berendezés, amely a rizshéjból készít értékes anyagot az acélipar számára. Munkába állítása egyben a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, valamint a Pryssok Co. KG. bécsi cég által létrehozott magyar-osztrák vegyesvállalat termelési tevékenységének a kezdetét jelenti. A Karbonrizs néven bejegyzett kft. megalakítását a külföldi partner kezdeményezte, vállalva az újdonságnak számító gyártási eljárás műszaki kivitelezését, valamint a késztermék értékesítését is. A technológia lényege, hogy a rizshéjat egy speciális kazánban kokszosítják, s e formában szilícium-dioxid tartalma révén kiválóan alkalmas a nagy tisztaságú szilícium-acélok előállításához. A hasznosítás e módja ötletként már ismert volt a szakemberek körében, néhány éve a Lenin Kohászati Művek is fantáziát látott benne, ám megfelelő műszaki megoldás hiányában a gyártás az elképzelés szintjén maradt. Eddig a Karcagon évente keletkező 4-5 ezer tonna rizshéjat rendkívül olcsón a téglagyáraknak adták el, ahol — az agyagmasszába keverve — ezzel tették porózussá az égetett termékeket. A Karbonrizs Kft. által gyártott kokszosított rizshéjat a társasági szerződés szerint a bécsi cég garantált áron megvásárolja, s azt Ausztriában, illetve az NSZK-ban értékesíti. A próbaüzem után a folyamatos termelés várhatóan december elején kezdődik meg, amely a számítások szerint a hazai élelmiszeripari tevékenység 2-3 százalékos nyereségével szemben mintegy tíz százalék hasznot hoz devizában a vegyesvállalatnak. A kőzetnyomásnak ellenálló Speciális szénfejtő Balázs András a nagyrédei „Szőlőskert” Termelőszövetkezet hajdani mezőgazdasági gépszerelője, feltalálója és újítója, régi vágyát valósította meg, egy saját üzemet. Ehhez újításokból, disznóhizlalásból teremtette meg az anyagi fedezetet. Az egykori újítóműhely és disznóhizlalda helyén alakult meg a „Sámson” kft. A település mintegy félszáz lakosának biztosít munkalehetőséget. A fém, fa és háztartási tömegcikkeket, zárt rendszerű hermetikus műanyag csomagolást és orvosi segédeszközöket előállító Kft exporttal, importtal és menedzseléssel is foglalkozik. Az idén több mint 200 millió forint termelési értéket állítanak elő, és 3 millió schilling értékben exportálnak Ausztriába félkész alumíniumipari termékeket. (Fotó-MTl: Szabó Sándor) A nagyrédei „Sámson” ■ : : ' '' ' ' .’Jítr ■' ^ Átképzés A tengerentúlról érkezett nemrégiben a családi híradás. A levélben arról is beszámoltak a rokonok, hogy a család hölgytagja- miután felcseperedett a gyermekük- ismét munkába állt. S hogy megfeleljen a változó követelményeknek tanulásra adta a fejét. A csaknem egy évig tartó átképzés igen nagy megterhelést jelentett mindannyiuknak, de hál istennek már túl vannak rajta. A feleség sikeresen, sőt kiváló eredménnyel tette le a vizsgáit, s példás szorgalommal kitartott vállalása mellett, háziasszonyi teendői ellenére is. Arra, márcsak véletlenül jöttem rá- figyelmesebben olvasva a sorokat- hogy mindez idő alatt természetesen felmentették munkahelyi teendői alól, mi több természetesen fizetést, ösztöndíjat is kapott. Természetesen nincs ezen semmi csodálkoznivaló. Mostanában egyre több olyan televíziós és mozifilmet látunk, amelyben az ismét munkába álló nyugati háziasszonyok küzdelmeit ábrázolják az előítéletekkel, s környezetükkel szemben a beilleszkedésért. Azt is tudom, igaztalan minden direkt összehasonlítás. Ám az ember mégis kénytelen magában olykor párhuzamokat vonni. Például akkor, amikor hasonló cipőben járó honfitársai küzdelmét látja. A buzgón magoló pedagógusnővel gyermekeink különóráján találkoztam. Miközben a kicsik az osztályteremben okultak, addig az édesanya — kihasználva minden percet -a német tankönyvvel birkózott. Mint elmondta orosz szakos tanár, délelőtt tanított, ebédidőben elkísérte csemetéjét a különórára, a délutánokat pedig hetek óta az átképző tanfolyamon tölti. Nem több fizetés, vagy külön elismerés, hanem a fenmmaradás érdekében. Mert hiszen dolgoznia muszáj, a keresetét nem nélkülözhetik, s „ rugalmasan” alkalmazkodnia kell a változó igényekhez. Erről a konfliktusról senki sem készít filmet. Pedig rengeteg család éli meg, s rengeteg gyermek szenvedi meg az időzavarban és a kötelezettségek szorításában őrlődő szülő köznapivá degradált problémáját Miközben optimista nyilatkozatok adják hírül a sajtóban, lám, mi mindent tettünk az átképzés érdekében. Tényleg sok mindent tettek az illetékesek. Megszervezték a tanfolyamokat — ez volt a dolguk. „Beiskolázták” a hallgatókat. Rendjén van ez is. De kit terhel a felelősség, ha az érintettek nem tudják, nem lesznek képesek végigcsinálni? Kit terhel a felelősség a délelőtt félenergiával végzett munkáért? Ki mondja meg az anyját apját nélkülözni kénytelen gyermeknek- ez társadalmi érdek? Mi az oka,hogy a befektetett szellemi tőkét ma még nálunk értékén alul minősítik? Jámbor Ildikó
