Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-22 / 277. szám

z NÉPÚJSÁG, 1989. november 22., szerda Még szorosabb együttműködésre van szükség a kormány és a Parlament között (Folytatás az 1. oldalról) bi ellehetetlenüléstől a nemzetet szérinte úgy lehetnemegmenteni, ha az Országgyűlés december 11-i hatállyal—megbízatásának lejárta előtt — kimondanáfelosz­lását. Ezzel tegye lehetővé, hogy az ideiglenes köztársasági elnök — az alkotmány előírásának megfelelően — 1990. március 11-érekiírhassa az országgyűlési választásokat. Az alkotmány 28. szakasza 40. paragrafusának 6. pontja értelmében a jelenlegi Országgyűlés tovább folytatja eredetileg beterjesztett tervet szerint munkáját, az üj Parla­ment első üléséig. Javasolta azt is, hogy a köztársasági elnök megválasztását ugyancsak már­cius 11-ére tűzzék ki. Amennyi­ben a novemberi népszavazás az új Parlamentre bízza az elnökvá­lasztást, ez a határozat érvényét veszítené. A képviselő kérte az Országgyűlés megbízott elnö­két: tegye lehetővé, hogy javas­latát az illetékes bizottságok és képviselő csoportok megtárgyal­hassák. A felvetett indítvány megtárgyalására Fodor István ígéretet tett. A plénum ezután fogadta el az ülésszak tárgysorozatát. Azelső napirendi pont tárgya­lásának bevezetőjeként dr. Pesta László, az Országgyűlés jegyzője Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke a hároméves kor­mányprogram beteijesztése előtt kért szót. Elmondotta: a Magyar Köztársaság kikiáltásával az át­menet egy fontos szakasza lezá­rult, és minőségileg új szakasz kezdődött Amíg a demokrati­kus jogállam alapintézményei­nek megalkotásában könnyű volt a közös nevezőt megtalálni, addig a gazdasági válság megol­dását célz ó kormányzati törek vé- seket sokan szívesen megtorpe­dóznák. Azért, mert politikai ér­dekeik a Parlament és a kormány konstruktív viszonyának meg­rontását kívánják, vagy mert nem látják be a lehetséges cselekvés korlátáit, a szükséges cselekvés elkerülhetetlen voltát. — Vitathatatlan — folytatta —, hogy amiről hamarosan dön­teni kell, azt nem fogják tízezrek ujjongva üdvözölni a Kossuth té­ren, mint tették a köztársaság ki­kiáltásakor. De a kormány és a Parlament munkáját ne az moti­válja, hogy a döntéseket e hely­zetben ünnepeljék, a népet, az ország jövőjét kell szolgálni. Most jött el az idő, amikor a politikai reformok nagyobb len­dületet adhatnak a gazdaság rendbetételéhez. Az előttünk álló feladatok megoldásához még szorosabb együttműködésre van szükség a kormány és a Parla­ment között. Nem egymással kell konfrontálódnunk, hanem a va­lósággal Ezután Németh Miklós tájékoztatást adott a képviselők­nek az ország valós adóssághely­zetéről. Az 1971-1979 közötti idő­szakban halmozódott fel mint­egy 9 milliárd dollár adósság. Ekkor ismerték fel, hogy ez így nem mehet tovább. Megkezdő­dött a belső felhasználás fokoza­tos hozzáigazítása a tényleges jö­vedelmekhez, de a már felhal­mozott adósság törlesztése és ka­matai több pénzt igényeltek, mint amit komoly megrázkódtatás nélkül a hazai gazdálkodók és a lakosság jövedelméből erre el le­hetett vonni Ezért folyamatosan újabb hiteleket is kellett felvenni. Néhány éven át sikerült is javíta­ni valamit a helyzeten, de a 80-as évek elején a nemzetközi pénzvi­lágot több politikai és pénzügyi válság zavarta meg. Számos or­szág fizetésképtelenné vált, köz­tük több szocialista ország is. Az addig biztonságos hitelforrások felolvasta Németh Miklós mi­niszterelnök levelét, amely dr. Fodor Istvánnak, a Parlament megbízott elnökének tudomásá­ra hozza, hogy Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdál­kodási miniszter 1989. novem­ber 9-én benyújtotta lemondá­sát. „Erre tekintettel kérem, hogy az Országgyűlés mentse fel tisztsége alól! ” — írja a kormány­fő, egyszsersmind tájékoztatta az Országgyűlést, az új környezet­védelmi és vízgazdálkodási mi­niszter megválasztására később tesz javaslatot A Parlament tudomásul vette Maróthy László lemondását (Ezt követően — napirenden kívül — a kormányfő kért szót. Beszédét külön közöljük.) A miniszterelnök beszédét egy képviselő hozzászólása kö­vette, majd az elfogadott napi­rendnek megfelelően Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke tartott tájékoztatót a kor­mány 1990-92. évi gazdaságpo­litikai programjáról.- Napjainkban, amikor politi­kai reformjaink hihetetlen gyor­sasággal haladnak a megvalósu­lás felé, különösen szembetűnő a gazdasági kibontakozás lassúsá­ga. A szükséges gazdasági válto­zások felgyorsítása, a gazdaság- politika radikalizálása ma tö­előttünk is bezárultak, és így minket is fenyegetett a pénzügyi összeomlás. Támaszt kellett ke­resni, s erre a Nemzetközi Valuta­alapba való belépés volt a legal­kalmasabb. Az akkor fennálló konvertibi­lis adósságállomány tényleges és publikált összege között mintegy másfél milliárd dollár, a költség- vetésben, illetve az államháztar­tásban pedig közel 300 milliárd forint különbség volt. A szakem­berek úgy ítélték meg, hogy ez a különbség pár év alatt, a belépést követően felszámolható. A belé­pést követő két-három év igazol­ni látszott a döntés helyességét. A valutaalappal megvalósult pénzügyi együttműködés ered­ményeként sikerült elhárítani a fizetési válságot, s a kialakított és követett szigorú gazdaságpoliti­ka a pénzügyi egyensúly javulá­sát eredményezte. Rövid idő alatt megállt az adósság növeke­dése, sőt 1984-ben az adósság csökkent. De az eredményeket hozó, megszorító jellegű gazdaságpoli­tikát a politikai vezetés — élvez­ve a gazdálkodó és pénzügyi szervezetek bizonyos köreinek és a szakszervezetek legfőbb ve­zetőinek támogatását — nem to­lerálta tovább. Kiadta a jelszót: élénkíteni, dinamizálni kell a gazdaságot. Anélkül, hogy a szerkezet átalakításáért bármit tettek volna, lendületet akartak adni a növekedésnek. így nőtt az import, emelkedett a fogyasztás és 1985-1987 között ismét meg­duplázódott az adósság, újra óri­ásira duzzadt az átmenetileg egyensúlyba került költségvetés hiánya. 1988-ban ugyan sikerült lefé­kezni a romlást, és ismét aktív volt az áruforgalom egyenlege, megigény. A kormányzat ezt a magatartást érvényesíti előter­jesztett javaslatában - mondotta elöljáróban. A magyar gazdaság válsága nem átmeneti, rövid távon oldó­dó és múló konjunkturális válság és nem irányítási probléma, amely néhány naiv, de helyen­ként nagyon is hangos nézet sze­rint néhány vezető vagy éppen a kormány cseréjével kezelhető és megoldható. Gazdaságunk mély strukturális válságba süllyedt: gyenge alkalmazkodóképessé­géből következően versenyké­pessége a nyugati piacokon nem erősödött, sőt több területen meggyengült, s éppen ezekben az években kelet-európai tér­vesztéssel is szembe kell néz­nünk. Súlyos fizetési helyzettel kell megküzdenünk; a magas adósságállományból következő fizetési kötelezettségek folyama­tosan a GDP több százalékát ki­tevő erőforrás-kivonásra kény­szerítik gazdaságunkat, ami nyil­vánvalóan blokkolja a strukturá­lis modernizálás folyamatát, és korlátozza az egyre feszítőbb életszínvonal- és szociális prob­lémák oldásának lehetőségeit. Gazdaságunkban az elmúlt években nem jött létre érdemi gazdasági növekedés, s viszony­lag magas, kétszámjegyű az inf­de olyan intézkedések születtek — a világútlevél bevezetése, vámrendelkezések —, amelyek népszerűek voltak a lakosság kö­rében, ám fenyegetően előreve­títették a kedvezőtlen tendenciá­kat. Mindez újabb csapdát jelen­tett. Visszavonni ezeket a rendel­kezéseket akkor értetlenséget váltott volna ki, hiszen kedvező­en fogadott intézkedésekről volt szó.- Az én felelősségem — hang­súlyozta Németh Miklós —, hogy bár a helyzet tarthatatlanságát felismertem, mégsem tettem elle­né Somikor teltem—a legutóbbi valutarendelet kiadásával —, már későn és rosszul magyaráz­hatóan cselekedtünk. Nem tehe­tő felelőssé a lakosság azért, hogy adott szabályok között legalább 6 igyekszik racionálisan csele­kedni Eleinte voltak olyan jelzések, hogy a nyugati országok majd csak a választások után, azok eredményétől függően váltják valóra segítő szándékaikat. A té­nyek cáfoljak ezeket a spekuláci­ókat. A nyugati országok több­sége nem vár ki a választásokig. Csak egyet várnak: átalakulást célzó és alátámasztó határozott reformpolitikát, következetes gazdaságpolitikát és rendezett békés átmenetet. Azt tehát, amit mi is akarunk. Egyértelművé tet­ték: nem személyeket vagy pár­tokat, hanem az átalakulási fo­lyamatot támogatják. Erről győztek meg Bush elnökkel, Kohl kancellárral, González mi­niszterelnökkel, Vranitzky kan­cellárral, valamint az Európai Közösség vezetőivel, Dumas és Delors urakkal a közelmúltban folytatott személyes megbeszé­lések. De ugyanez volt tapasztal­ható Mitterrand köztársasági el­lációs ráta, néhány akut struktu­rális problémához kapcsolódóan megjelent a munkanélküliség ve­szélye is. Az 1989. évi gazdasági helyzet kedvezőtlen új jelensége a rubel elszámolású import jelentős, kö­rülbelül 5 százalék körüli mér­séklődése, és az export vissza­esése, számottevő kereskedelmi aktívum, forráskihelyezés kiala­kulása. Az importkiesés és az ex­port csökkenése kiélezi gazdasá­gunk piaci gondjait és strukturá­lis problémáit. Az áruforgalom és idegenforgalom egyaránt ak­tív egyenlege pedig jelentős, nem elviselhető forráskihelyezést je­lentő fizetési mérlegtöbbletet eredményezett. Sajnos, a konvertibilis elszá­molású fizetési mérlegünkben a kedvező, körülbelül félmilliárd dolláros külkereskedelmi egyen­leg ellenére részben a növekvő kamatterhek (körülbelül 1.4 mil­liárd dollár) részben az idegen- forgalmi devizamérlegben - a la­kossági deviza igénybevételét fé­kező vámrendelkezések és kor­látozó devizaintézkedések elle­nére - kialakuló 400-500 millió dollárhiány nyomán körülbelül 1.3-1.5 milliárd dollár körüli, te­hát növekvő hiány várható. A bérek és a teljesítményjavu­lás összhangja a liberalizált bére­nökkel, valamint a francia, svéd, holland, kanadai és ausztrál mi­niszterelnökökkel korábban folytatott eszmecseréimben is. Németh Miklós hangsúlyozta: bízik abban, hogy a hazai folya­matokban azóta elért haladás tükröződni fog Margaret That­cher brit kormányfővel és Hel­mut Kohl kancellárral küszöbön álló tárgyalásain is, mint ahogy nagy várakozással tekint a dél­koreai elnök mostani, a japán miniszterelnök és Mitterrand el­nök jövő év eleji látogatása elé. Németh Miklós kifejezte re­ményét, hogy az ország hasznára válik az a kivételes lehetőség, amit az Európai Közösség veze­tői legutóbbi, budapesti látoga­tásukkor felajánlottak: a magyar miniszterelnök vegyen részt és szólaljon fel a Közös Piac kül­ügyminisztereinek december 13- án, Brüsszelben tartandó, Ma­gyarország és Lengyelország megsegítésével foglalkozó ta­nácskozásán, amelyen Baker, az Egyesült Államok külügymi­nisztere is részt vesz. Németh Miklós hangsúlyozta: rokonszenwel követjük azokat a politikai változásokat is, ame­lyek több közép-európai ország­ban zajlanak. Saját törekvéseink iránt megértést, bizalmat, türel­met kérünk, s hasonló az alapál­lásunk szomszédainkhoz is. Kiemelte:a jövőben soha töb­bé ne rendeljük alá országunk ér­dekeit olyan internacionalista közösségi érdekeknek, amelye­ket a nép, a társadalom előtt nem tudunk igazolni A továbbiakban az ország po­litikai helyzetéről beszélt. El­mondotta: alapkérdés, hogy a békés átmenet jelenlegi szaka­szában sikerül-e törvényes, al­kotmányos úton elvezetni az or­szágot a választásokig vagy sem. Erre van esély, de ehhez a Parla­mentnek és a kormányának szüksége van a különböző pár­tok segítségére is. A békés átme­net, a választások rendezett le­bonyolítása a Magyar Köztársa­ság minden törvényes és felelős politikai erejének elemi érdeke. Németh Miklós ezután arról szólt, hogy a kormány az új al­kotmányjogi helyzetben eddigi stratégiáját megerősítve a Parla­mentnek felelős, független, nem­zeti intézményként kíván mű­ködni. zési rendszerben a vállalatoknál, intézményekben az érdekegyez­tetési megállapodásoktól eltérő­en alakul - mutatott rá a további­akban a Tervhivatal elnöke —, a reálkeresetek alakulása jelentő­sen eltér a várttól és gazdaságilag indokolhatótól. összességében a lakosság reálfogyasztása körül­belül 1.5 százalékkal nő, hozzá­téve a lakosság külföldi fogyasz­tását is, megközelíti a 4 százalé­kot, ami jóval meghaladja a gaz­dasági növekedés adta lehetősé­geket. A jelzett kedvező és kedvezőt­len irányú mozgások mellett nö­vekednek a gazdaság működési zavarai (például likviditási prob­lémák, piaci ellátási zavarok, veszteségessé válás, depressziós térségek stb.) és a kiterjedt szoci­álpolitikai kezdeményezések el­lenére növekvők a szociális gon­dok, nő a nehéz élethelyzetbe kerülő családok, egyének, ese­tenként rétegek száma is. Ezekre a folyamatokra építve, ezekkel az éleződő problémákkal szem­benézve kell meghatároznunk az 1990. évi gazdaságpolitika fel­adatait. Jelentős változást okozhat a tulajdonreform kibontakoztatá­sa, amely a tulajdonosi érdeket kívánja aktív gazdasági mozga­tóerőként hasznosítani. Még eb­ben az évben gondoskodik a kor­mányzat az állami tulajdon mű­ködési, kezelési rendjének és vé­delmének jogi rendezéséről. Megfelelő jogi szabályozás bázi­sán kerülhet sor a privatizálási akciók kiszélesítésére az ipar, az infrastrukturális területek, a ke­reskedelem, a szolgáltatások vi­lágában. A megmaradó állami tulajdon olyan működését ala­kítjuk ki, amelyet a valós gazda­sági érdekeltség határoz meg. Sor kerül a gazdaságunkban nagyjelentőségű szövetkezeti tu­lajdon működési formáinak kor­szerűsítésére is, és törvényszintű szabályozási garanciákat terem­tünk a magántulajdon, az egyéni vállalkozások számára. Kemenes Ernő kiemelte, hogy a kívánt gazdasági változások felgyorsításában fokozatos sze­repet szán a kormány a külföldi tőke bevonásának. A működö­töké importját a kormány szak­értői a realitásokat mérlegelve évi fél milliárd dollár körül való­színűsítik. A differenciált teljesítmé­nyekhez igazodó bérezés kiala­kításának érdekében a bér-, ke­reseti rendszer teljes körű libera­lizálására törekszünk — mon­dotta. Nagy változást jelentenek a kormány illetékes szakszervei­nek lakásrendszerünk megújítá­sát célzó javaslatai. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a rendszer változatlansága esetén működése finanszírozhatatlanná válik. Piaci típusú lakásrendszer felé haladunk (a lakásállomány háromnegyede jelenleg is szemé­lyi tulajdonban van), ez piaci lak­bérek és piaci hitelkamatok fo­kozatos kialakítását, és termé­szetszerűleg szervezett és ellen­őrzött lakáspiac megteremtését jelentené. Az állam feladatai emellett szociális természetűek, a lakbérterhek és kamatterhek viselésében támogatni kell az ar­ra jövedelmi és szociális helyze­tüknél fogva rászorulókat. A ja­vasolt lakásrendszerbeli változ­tatás kétségtelenül nagy konflik­tusok forrása, széles körű az el­lenérdekeltek köre. Mégis: gaz­daságilag racionálisabb, szociáli­san igazságosabb rendszer kiala­kulását eredményezi — mondot­ta befejezésül Kemenes Ernő. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke felszólalá­sában kiegészítette Kemenes Er­nő tájékoztatóját és a jegybank szerepét tette árnyaltabbá a kép­viselők számára. A hároméves kormányprog­ram felett nyitott vitában az első napi ülésszak zárásáig heten kaptak lehetőséget a vélemény­nyilvánításra. Az Országgyűlés novemberi ülésszaka — amely várhatóan péntekig ülésezik — ma folytatja munkáját. Vendégünk Ro Te Vu Budapest vendége mától Ro Te Vu, a Koreai Köztársaság el­nöke. Az elnök várhatóan tárgya­lást folytat Szűrös Mátyással, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökével, Nyers Rezsővel, a Magyar Szocialista Pártelnöké­vel, Fozsgay Imre államminisz­terrel, Kulcsár Kálmán igazság- Ugy-miniszterrel. Németh Mik­lóssal, a Minisztertanács elnö­kével, Fodor Istvánnal, az Or- szággyűlés megbízott elnöké­vel, s beszédet mond a Parla­ment novemberi Ülésszakán. Ro Te Vu az ellenzéki pártok veze­tő képviselőivel és Für Lajossal, az MDF köztársaságielnök-je- löltjévcl is találkozik majd. E magas szintű látogatásra alig tíz hónappal azután kerül sor, hogy Magyarország és a Ko­reai Köztársaság felvette a dip­lomáciai kapcsolatot egymás­sal; a délkelet-ázsiai ország 1948-as létrejötte óta első ízben létesített szocialista országgal diplomáciai kapcsolatot A két ország közötti viszony normalizálásának útján számos lépést tett a két kormány ezt meg­előzően. Az induláshoz megte­remtette a kedvező légkört a szo­cialista országok túlnyomó több­ségének az a döntése, hogy elkül­dik sportolóikat a szöuli nyári olimpiai játékokra. A magyar - dél-koreai közeledés mélyebb okai azonban gazdasági és politi­kai természetűek. Az első komo­lyabb lépés az voh, hogy tavaly márciusban irodát nyitott Szöul­ban a Magyar Gazdasági Kama­ra. Az olimpiai játékok megkez­dése előtt hivatalos közlemény adta tudtul: a gazdasági, kereske­delmi, pénzügyi, kulturális, sport-, műszaki-tudományos, konzuli, valamint egyéb kapcso­latok szilárd alapokra helyezése érdekében a Koreai Köztársaság képviseletet nyit Budapesten, Magyarország pedig Szöulban. A magyar fővárosban októberben, Szöulban pedig decemberben kezdte meg működését az állan­dó képviselet. A teljes körű diplomáciai kap­csolatok felvételéről intézkedő államközijegyzéket ez év február 1-jén - az akkor még külügymi- nisztériumi államtitkár - Hóm Gyula és Cshö Ho Dzsung kül­ügyminiszter látta el kézjegyével. Azóta a kétoldalú kapcsolatok­ban élénk fejlődés tapasztalható: eddig nyolc különböző kormány­közi, illetve tárcaközi egyez­ményt kötöttek, s ez bővül a pol­gári légiközlekedési, valamint a turisztikai egyezménnyel, ame­lyeket az elnöki látogatás idején Budapesten írnak alá. A két ország a közeljövőben idegenforgalmi megállapodást is köt egymással, s előkészületben van az állat- és növény-egészség­ügyi megállapodás is. Magyarország és a Koreai Köztársaság közötti kereskedel­mi forgalom még alacsony, de látványosan növekszik: 1987- ben 22 millió dollár, tavaly össze­sen 33 millió USD volt, amelyből a magyar export 12 millió USD-t tett ki Az idén a magyar kereske­dők a forgalom megduplázódá­sára számítanak; az első félévi eredmény 28 millió dolláros for­galom volt, 8 millió dolláros ma­gyar exporttal Habár az évente megkétszereződő forgalom ked­vező, kivitelünk szerkezete nem igazán előnyös, ugyanis kevés a feldolgozott ipari termék. Németh Miklós: „Most jött el az idő, amikor a politikai reformok nagyobb lendületet adhatnak a gazdaság rendbetételéhez” Rangvesztés A miniszterelnök bejelentette, hogy Czinege La­jos nyugalmazott miniszterelnök-helyettes lemon­dott hadseregtábomoki rangjáról, és vállalta, hogy kiköltözik lakásából. Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke Czinege Lajosnak nyugállományú hadsereg­tábomoki rendfokozatáról való lemondását, a Mi­nisztertanács elnökének javaslatára, elfogadta. En­nek következtében Czinege Lajos katonai rendfoko­zat viselésére nem jogosult

Next

/
Thumbnails
Contents