Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-15 / 271. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1989. november 15., szerda Jakovlevet fogadta a japán császár Alekszandr Jakovlevet, Gorbacsov jobbkezét, aki szovjet parlamenti küldöttség élén tartózkodik Japánban, kedden fogadta Akihi- to császár. Az audiencián Jakovlev szóbeli üzenetet adott át Mihail Gorbacsov- tól, az SZKP KB főtitkárától, a Legfelső Tanács elnökétől. Nakajama Taro japán külügyminiszter (J) és Alekszandr Jakovlev, az SZKP PB tagja, a KB titkára Tokióban, tárgyalásaik megkezdése előtt (Népújság-telefotó—MTI) NDK Decemberben rendkívüli pártkongresszust tartanak A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága hétfőn éjszakába nyúló tanácskozásán úgy döntött, hogy december 15- 17-én rendkívüli pártkongresz- szust tartanak a korábban tervezett országos értekezlet helyett. A döntés a Politikai Bizottság javaslatára született, de az indítvány eredetileg az egyszerű párttagoktól származott. A Központi Bizottság egy hét leforgása alatt most másodszor ülésezett. Egon Krenz főtitkár elismerte: a KB legutóbb nem vette kellő mértékben figyelembe az alulról jövő kezdeményezést, ezért kellett most újabb ülést összehívni. A döntésnek az a jelentősége, hogy a kongresszus — a párt legfőbb szerve — sokkal mélyrehatóbb változtatásokat hajthat végre az NSZEP-n, mint egy országos értekezlet. A decemberi rendkívüli kongresszuson cselekvési programot dolgoznak ki, amelynek tükröznie kell az NDK-ban zajló drámai változásokat. Szintén fölvették a napirendre a szervezeti szabályzat megújítását. Krenz szerint a tét a párt egysége, és az, hogy helyreállítsák a tagság bizalmát. A kongresszuson új pártvezetést is kell választani. Megfigyelők szerint Krenz és társai nagy kockázatot vállaltak, amikor elhatározták, hogy kiteszik magukat ennek az erőpróbának. Egyes nyugati diplomaták úgy vélik: a NSZEP nem lesz képes megőrizni hatalmi monopóliumát, s a kongresszus összehívásával sok központi bizottsági tag — politikai értelemben — saját halálos ítéletét írta alá. Hétfőn este ismét az NDK számos városában tüntettek a demokratikus reformokért és a szabad választásokért. A legnagyobb, többszázezres megmozdulásra Lipcsében került sor. Emellett Drezdában, Kari- Marx-Stadtban, Magdeburgban, Neubrandenburgban, Cottbusban, Schwerinben és Halléban vonultak fel az emberek. Több városban az volt a legfőbb követelés, hogy a Német Szocialista Egységpárt mondjon le alkotmány biztosította vezető szerepéUSA Szakszervezeti kritika „A kijózanodás köszönt Amerikára” hangoztatta Lane Kirkland, az AFL-CIO elnöke az amerikai szakszervezeti szövetség hétfőn nyílt országos kongresszusán. Kirkland szerint a reagani korszak súlyos gazdasági örökséget: veszélyes mértékű államadósságot és kereske- delmimérleg-hiányt, stagnáló béreket hagyott az országra s az elmúlt évtizedben „a gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lettek ”. Kirkland is elismerte, hogy a gyorsan változó amerikai gazdaságban az AFL-CIO visszaszorult: szervezeteinek 17 millió tagja a munkásoknak és alkalmazottaknak már csak kevesebb, mint 17 százalékát képviseli. Az elnök szémbeszállt a gazdaság irányítói által, terjesztett nézetekkel, hogy a gyorsan változó technológia és munkaszervezés, az iparosítás utáni társadalom feleslegessé teszi a szak- szervezeteket és majd a jótékony vállalkozó gondoskodik embereiről. - Ez a századforduló ósdi, megcáfolt jelszava, hangoztatta. Az AFL-CIO elnöke szólt arról, hogy a reálbérek az elmúlt évtizedben lényegében stagnáltak, s a családok nagy többsége a nők állandó munkavállalásával tudja csak fenntartani életszínvonalát. Kirkland ostorozta a vállalkozókat, amiért a legolcsóbb külföldi munkával termelt importáruval öntik el a piacot, illetve takarékosságból külföldre helyezik ki a munkahelyeket. A beszámoló méltatta a demokratikus változásokat a Szovjetunióban, a kelet-európai országokban, hangoztatva: Magyarországon is megjelentek a független szakszervezetek, az értelmiségiek szervezetei mellett a munkásszolidaritás is. A lengyel és a magyar reformok súlyos, a lakosság életszínvonalát süly- lyesztő gazdasági helyzetben bontakoznak ki, próbára téve a dolgozók türelmét. A kongresszus meghívott vendégei között van Forgács Pál, a TDDSZ képviselője és Lech Walesa, a lengyel Szolidaritás szak- szervezet vezetője. Washington Kitüntették Lech Walesát George Bush amerikai elnök hétfőn este az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, a Szabadságérmet nyújtotta át Lech Walesának, a lengyel Szolidaritás vezetőjének. A Fehér Házban rendezett ünnepségen Bush a legmelegebb szavakkal méltatta Walesa szerepét a népe szabadságáért, jogaiért, a demokráciáért folytatott harcban és szólt arról, hogy az ország számíthat amerika támogatására. Walesa válaszában rámutatott, hogy nem erejéért, gazdagságáért irigyli az Egyesült Államokat, hanem azért a szabadságért, amelyet ez a nemzet megteremtett magának. Bush elnök magas kitüntetést adott át Lane Kirklandnek, az AFL-CIO szakszervezeti szövetség elnökének is, elismerésül azért a szerepért, amelyet a szervezet játszott a Szolidaritás és más kelet-európai demokratikus mozgalmak támogatásában. Walesa kedden felszólalt az AFL-CIO kongresszusán, ma pedig az amerikai törvényhozás két háza előtt beszél. Az ország történetében ő lesz a második magánszemély, aki e megtiszteltetésben részesül — az első Lafayette márki volt — 1824-ben. Csehszlovák ellenzéki csoport Pártbejegyzést kértek A Demokratikus Kezdeményezés nevű független csehszlovák csoport vezetői levélben fordultak a prágai belügyminisztériumhoz, kérelmezve azt, hogy politikai pártként vegyék őket nyilvántartásba — közölték hétfőn Bécsben, csehszlovák emigráns körökben. A levelet nyolcán írták alá, és november 11-én adták fel. Egyelőre semmilyen válasz nem érkezett rá. A beadvány készítői hangoztatták: a Demokratikus Kezdeményezésnek, önálló politikai pártként működve, az a célja, hogy leküzdje a mostani társadalmi válságot. Munkálkodni kíván a demokratikus, pluralista társadalom megteremtése érdekében. Ez volt az első pártbejegyzési kérelem csehszlovák nem hivatalos csoport részéről. Kísérleti terep Kapu Európa felé Valószínűleg az európai közös ház egyik — kelet-európai, esetleg délkelet-európai vagy balkáni? — szögletét vetették meg a Budapesten hét végén aláírt négyes együttműködési okmánynyal. A kezdeményezés újszerűsége, hogy tömbök közötti: egy NATO- -és VSZ-tagország mellett egy semleges és egy el nem kötelezett ország között sző a remény szerint új politikai és gazdasági együttműködési szálakat, oldva ezzel Európa jelenlegi tömbökre osztottságát. „ Kísérleti terepet hoztunk létre, új típusú integrációs együttműködés terepét egy kényes térségben, amély mindkét világháborút megelőzően konfliktusok forrása volt, és ahol most megkezdhetjük az új Európa kialakítását” — mondja Gianni de Michelis olasz külügyminiszter, aki egyik kezdeményezője a Budapesten formába öntött új együttműködési formának. Először pontosan egy évvel ezelőtt beszélt már róla nekünk, magyar újságíróknak, akik akkori budapesti útja előtt kértünk nyilatkozatot tőle. Akkor még senki sem gondolta, hogy a változások olyan viharos gyorsasággal követik majd egymást. De ő, az olasz Szocialista Párt egyik vezető embere — mint sokan mások is — érezte, hogy készülődnek a változások. S a tömbök közötti együttműködés gondolatával éppen ezt a változást igyekezett elősegíteni. „Egyik részvevő számára sem arról van szó, hogy hátat fordítson annak a szövetségnek és gazdasági tömörülésnek, amelynek tagja, hanem arról, hogy bővítsük az összekötő szálakat: utakat építsünk, vasút- és távközlési vonalakat létesítsünk, a kisvállalatokat hozzásegítsük, hogy egymásra találjanak, közösen nézzünk szembe a környezeti ártalmakkal ebben a térségben, amely a Duna-völgyét, az Alpokat és az Adria mellékét foglalja magába.” Magyarország, Olaszország, Ausztria és Jugoszlávia mellé távlatban csatlakozhat majd Csehszlovákia és Albánia is. „Politikai, gazdasági és kulturális összetartozást kell kialakítanunk. Új modellt az együttéléshez, az európai közös ház.egyik szögletét"— mondja de Michelis. Ä külügyminiszter határozott szerepet szán Olaszországnak ebben a térségben. Közép-Euró- pa északi zónájában az NSZK gyakorol szinte kizárólag vonzást és befolyást, magyarázza. Bonn azonban — Rómában legalábbis így látják — mindent a német egység szemszögéből kezel és ítél meg. Az európai és kelet-európai viszonyok kiegyensúlyozottabbá tételéhez Olaszországnak szerepet kell vállalnia a déli zónában — hangoztatja de Michelis, aki jól látja annak veszélyét, hogy ebben a térségben a nemzetiségi indulatok és a gazdasági helyzet romlása ismét káoszba torkollhat. Stabilizálni és európaibbá tenni a Balkánt — ez a háttérben megbúvó cél Róma oldaláról. Nekünk, magyaroknak természetesen Európa felé jelenthet kaput ez az új együttműködési keret, amelynek előzményét az Alpok-Adria munkaközösség jelentette, megyei-tartományi szintű együttműködéssel. Egyes olasz körökben viszont felmerült az aggodalom: vajon nem hátráltatja-e ez a „mini-integráció” Olaszország részvételét a nyugat-európai közösség piacegységesítésében. De Michelis szerint éppen ellenkezőleg: az EGK- nak teremt hátországot az új csoportosulás, amely közelebb hozza egyben a nyugat-európai integráció felé törekvő (de belépésről egyelőre nem is álmodható) kívülállókat, Ausztriát, Jugoszláviát és Magyarországot. „A nyugat-európai politikai és gazdasági egyesülést koncentrikus körök alkotják. A mag az EGK, ahol gyorsítani kell az egyeségesülést, ha nem akarjuk veszélyeztetni az eddig elérteket. A magyar-olasz-osztrák-jugo- szláv együttműködés egy külső kör, amely egyengetheti a közeledést” — mondta Claudio Mar- telli miniszterelnök-helyettes is. Kimondatlan, de szinte magától értetődő: akkor, ha a térségben a pluralista demokrácia és a piac- gazdaság nyer fokozatosan teret. Sokan viszont azt feszegették: csupa hasznos és ígéretes együttműködési elgondolás merült fel Budapesten (közlekedés, környezetvédelem, távközlés), de hol van minderre az anyagi fedezet? „Ilyen nincs — mondta Mar- telli —, mert ez nem fejlődők támogatása vagy segélyezése, hanem egyenlők közötti együttműködés.” Amit valószínűleg úgy kell érteni, hogy mindenki annyit várhat vissza az új keretben amennyit maga belefektet. Korai lenne, persze, ítételet mondani. Maguk a részvevők vonják majd meg a mérleget jövő nyáron Olaszországban, valószínűleg Velencében, külügyminiszteri értekezleten, ahol esetleg az új regionális integráció jogi kereteit is véglegesíthetik — feltéve, hogy életképesnek bizonyul, és lábra áll addig. Magyar Péter A gyengéd óriás November 14-ikén lett volna száz éves a független India első miniszterelnöke, Dzsavaharlal Nehru. Az idei év a centenáriumi megemlékezések jegyében telik Indiában, de a novembernek egy másik szempontból is kitüntetett jelentősége van. Még e hónapban eldől, hogy másodszor is megszakad-e annak a „dinasztiának ” a folytonossága, amelynek tagjai 70 éve meghatározó befolyást gyakorolnak India politikatörténetére. Dzsavaharlal Nehru 1889. november 14-én született az Uttar Prades állambeli Alláhábádban, ahová a brahminok kasztjához tartozó nagyapja Kasmírból települt át. Minden arra predesztinálta, hogy nagy ívű politikai pályát fusson be. Apja, Moti- lal Nehru, a sikeres és jómódú ügyvéd a századelő városi értelmiségének ahhoz a típusához tartozott, amely a politikai tevékenységet természetes létformájának érezte. A tizes években már az Indiai Nemzeti Kongresszus egyik legtekintélyesebb vezetője, 1919 és 1929 között elnöke volt. Dzsavaharlal Nehru brit egyetemeken folytatott természettudományi és jogi tanulmányokat, dé a hazájától távol töltött hét év alatt is igyekezett figyelemmel kísérni a radikalizálódó indiai nemzeti-függetlenségi mozgalom fejlődését. Amikor 23 éves korában hazatért, már csak idő kérdése volt, hogy családi hátterének, képzettségének, intellektuális-politikai fogékonyságának és brit India forrongásban lévő társadalmi közegének ugyanazon irányba húzó hatásai a függetlenségi harc élvonalába emeljék. Ä két világháború közötti években e harc nyers és áldozatokat követelő realitásai mellett — Nehru összesen kilenc évet töltött börtönben — az indiai falu fölfedezése és Mahatma Gandhihoz fűződő ellentmondásos viszonya gyakorolta rá a legmaradandóbb hatást. Városi értelmiségi, a szó klasszikus értelmében vett ügyvéd-politikus létére Nehru már a huszas években különleges érzékenységgel reagált arra a kihívásra, amelyet az indiai vidék, a hihetetlen nyomorban élő paraszti tízmilliók felemelésének feladata jelentett. Társadalmi programja azonban e tekintetben sem volt mentes attól a kissé romantikus, az egyenes vonalúnak látott haladás szükségszerűségébe vetett hitén alapuló felfogástól, amely természettudományos megalapozottságú világképéből fakadt. A britek elleni tömegmozgalmak filozófiája és cselekvési módszerei Mahatma Gandhi ellenállhatatlan személyiségének bélyegét viselték magukon, s Nehru e tekintetben feltétlen elismeréssel adózott tanítómesterének. Kettejük ellentétei abból fakadtak, hogy Nehru idegenkedett a küzdelmet átható moralitástól éppúgy, mint a többé-kevésbé nyíltan kifejeződő vallási törekvésektől. Olykor alkalmazta, de elfogadni nem tudta Gandhi filozófiáját, amelyben az egyén, a jellem és az erkölcs kiszorították a hatalmi gépezet, a politikai kompromisszumok és az ideológia, Nehrunál egyfajta szocialista ideológia szükségszerűségeit. Dzsavaharlal Nehru 1947. augusztus 14-ikén éjfélkor „találkozott a sorssal”, amikor az alkotmányozó nemzetgyűlésben elmondott nevezetes beszédében Indiát függetlenné nyilvánította. Ötvennyolc évesen, az új köztársaság első miniszterelnökeként olyan feladatot vállalt, amely semmilyen tekintetben nem volt könnyebb a mögötte lévő évtizedek kemény politikai harcainál. Gazdasági téren a tervgazdálkodáson alapuló iparosítást és modernizációt, a belpolitikában a demokratikus berendezkedésnek és az ország egységének megőrzését, a társadalompolitikában a valódi esélyegyenlőség megteremtését, a külpolitikában pedig India semlegességének — később el nem kötelezettségének — megőrzését tekintette a fő célkitűzésnek. Miniszterelnökségének 17 esztendeje csak arra lehetett elég, hogy a majd minden téren járatlan utakra lépett Indiai Köztársaság történelmileg öröklött és kulturális-civilizációs adottságai által meghatározott problémáinak valódi súlyossága lassanként felismerhetővé váljon. A „gyengéd óriás”, ahogy egyik politikai ellenfele, Híren Mukerdzsi nevezte, élete utolsó éveiben már maga is világosan látta ezt. Nehru történelmi érdeme, hogy a nacionalizmus, a szocializmus és a demokrácia modernkori elveit és gyakorlatát egy döntően tradicionális, s ezért ezeknek az elveknek és módszereknek sok szempontból ellenálló — társadalmi közegben alkalmazni tudta. Politikájának fogyatékosságai és tévedései éppen azokon a pontokon ütköznek ki, ahol ezt az ellenállást nem vette figyelembe vagy alábecsülte. Az állami szektor túlsúlyos helyzetbejuttatására irányuló — kellőképpen soha végig nem gondolt — törekvés, a vallás társadalmi szerepének és hatásainak pontatlan értelmezése, a fejlődésbe vetett hit egyetemességének feltételezése egyaránt Nehru romantikusan egyenlőséghívő és haladásközpontú világképének természetes velejárója vagy következménye volt. Az ezredfordulóhoz közeledvén India sok olyan problémával küszködik, amelyeknek egy ilyen világkép szerint már régen nem volna szabad létezniük. Biztató azonban, hogy a centenáriumi megemlékezések, ünnepségek,konferenciák és nagygyűlések sorozatának tanúsága szerint ebben az országban szinte mindenki, akit a politika valamilyen formában megérint, tökéletesen tisztában van ezzel. Erdész Jenő Az amerikai szenátus döntése Lengyelországnak 657, hazánknak 81 millió dolláros támogatás Lengyelországnak 657 milli- Az összeg túlnyomó része ós, Magyarországnak 81 milliós Lengyelország támogatását szoltámogatást juttat a hároméves segélyprogram, amelyben hétfőn este egyezett meg az amerikai szenátus. A George Bush elnök által júliusban Varsóban és Budapesten ígért segítségről azóta folynak a viták a kormány és a törvényhozás között. Az elnök összesen 455 milliót javasolt a két országnak, de a szenátus demokrata többsége háromszor-, a képviselőház kétszer annyit szánt a támogatásra. A kormány és a republikánusok a költségvetési hiány miatt ellenzik a többletet; a most kialakított, 738 milliós kompromisszum így is jóval meghaladja Bush előirányzatát és nyitott kérdés, elfogadj a-e az elnök. gálja áthidaló hitel nyújtásával, illetve a magánberuházások segítésével. Magyar vonatkozásban a legnagyobb tétel a magán- beruházásokat ösztönző 40 millió dolláros alap, amely hiteleket nyújt majd. A terv elfogadása annál időszerűbb volt, mivel Washingtonban tartózkodik Lech Walesa, a Szolidaritás vezetője. A Kanadából érkezett lengyel politikus az országának nyújtott néhány tízmillió dolláros kanadai támogatást ott úgy jellemezte, mintha egy halott szép nyakkendőt kapna... Walesa már jelezte, hogy nem pénzt kérni jött Amerikába, hanem a beruházásokat kívánja szorgalmazni.
