Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-11 / 241. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1989. október 11., szerda Ami a kongresszuson nem hangzott el Küldötteink írásos véleményei %■ A Kongresszusi Központ üléstermében a négy és fél nap alatt megyénk küldöttei közül hárman kaptak szót, s mondhatták el gondolataikat. Nem lenne azonban teljes a delegáltjaink munkájáról, elképzeléseiről alkotott kép, ha nem ismerkednénk meg azoknak a véleményével, javaslataival, akik — idő híján — csak írásban nyújthatták be a kongresszus elnökségének hozzászólásukat. Ezekből idézünk — a leglényegesebb momentumokat kiemelve. Kiss Sándor (Eger) Korosztályom tagjaival együtt gyötrődve szembesülök eddigi életem csaknem egészét felölelő elmúlt négy évtized történéseivel. Nem kívülállóként szemlélem a múltat, hiszen huszonnégy munkásévvel én is részese vagyok. A múlt eseményeinek értékelésében, úgy gondolom, nem lehet és nem is szükséges társadalmi közmegegyezést kialakítani, de alapvető politikai tanulságaiban igen, amelynek lényégét két dologban látom. Egyrészt közös érdekünk, hogy lebontsuk a pártállam korlátáit, felszámoljuk az államszocializmust, és a törvényeket tiszteletben tartó jogállam, a demokratikus szocializmus értékeinek megteremtéséért dolgozzunk. Másrészt biztosítani kell, hogy a politikai harcok eszköze a vita, az érvek összeütközése, a nyilvánosság ereje, módszere a meggyőzés legyen, száműzve a diktatúrát, a megtorlást. i: Azokkal érzek együtt, akik múltunkra nemzeti megbékélést, jövőnk érdekében nemzeti ösz- szefogást, megegyezést hirdetnek. Hiszem, hogy ennek alakításában nagy szerepe lesz a ma még mély válsággal küszködő, társadalmi bizalmában megrendült, de az önmegújulásra még elég erővel rendelkező pártunknak. Olyan párt újjászerveződését képzelem, amely hazánk stabilitásának, jövőjének fontos tényezője, a demokratikus társadalom békés megteremtésének garanciája, amely nemcsak a retorika világában, hanem a mindennapok valóságában — programjával, arra alapozott akcióegységével — igazolja reformelkötelezettségét. Gyökeresen megújuló, értékrendjében egészséges párt megteremtését segítem, amely múltjának teljes ismeretében is vállalkozik a jövőre. Nem tudok elképzelni olyan pártot, amely veszni, kiválni hagyja politikai, szellemi katalizátorait, de távol áll tőlem a „tagság nélküli”, „elit párt” gondolata is. Ezért szeretném, ha nem szakadnánk, de nem vagyok híve a mindenáron való együttmara- dásnak. A párt egységét programja kell, hogy garantálja. A központilag kiadott programnyilatkozat, alapszabály-tervezet elveiben tükrözi a fentiekben vázolt megújuló párt képét. Ezeket erősítve, illetve kiegészítve szükségesnek tartom, hogy néhány dolgot egyértelműbben fogalmazzon meg. Ezek sorából emelem ki, hogy az elfogadásra kerülő program hangsúlyozza: a párt a kialakuló többpártrendszer viszonyainak megfelelően keres ve az új partneri kapcsolatokat, alakítva a politizálás új kereteit, módszereit, eddigi szövetségeseivel való együttműködését alapnak tekinti, azt erősíti. Fontosnak tartja a szakszervezetek szerepét; a gazdaságpolitika általános célkitűzéseinek, a tulajdonreform, a vegyes tulajdonú gazdaság létjogosultságának elismerése mellett azokat a fő területeket, amelyeket politikailag is fontosnak tart és támogat. Példaként említem, de elengedhetetlennektartom, hogy szorgalmazza egy átfogó energiaprogram koncepciójának kidolgozását, a mezőgazdaság gondjainak megoldását; a vidéki Magyarország szerepének fontosságát; az ifjúság társadalmi szerepét, a velük való politikai szövetség szükségességét, azt, hogy az ifjúsággal való együttműködést nem csupán valós gondjainak, szociális feszültségeinek feloldásában látja. Antal István (Apc) Hozzászólásom a programtervezethez és történelmi utunkhoz kapcsolódik. 1. Kérem a kongresszust, hogy mondja ki, hogy a szocializmusnak csak demokratikus formája létezhet. Ami nem demokratikus, az nem is lehet szocializmus. 2. Mondjuk ki, hogy nem volt Magyarországon proletárdiktatúra. 3. Az utóbbi évtizedekben egy központosított kizsákmányolásé állami kapitalizmus volt, amelynek haszonélvezője a nép bizalmával visszaélő vezetői réteg volt. 4. Azonban azt is mondjuk ki, hogy ebben a században az állami kapitalizmus volt a legfejlettebb rendszer Magyarországon. Amit vállalnunk kell, ez a fejlődés. 5. Az MSZMP nevét nem kell megváltoztatni, mert: a) az előző koroknál fejlettebb társadalmat hozott létre, még ha vannak is hibái. A fejlődést hangsúlyozzuk az önkorbácsolás helyett! b) Léteznek a világban több száz éves pártok, amelyeknek a neve nem változott, ám a programjukat időről időre alakították a kor követelményeihez. c) Aki nem akar az MSZMP-re szavazni, az akkor sem fog, ha átfestjük a cégtáblát. 6. Kérem, hogy a programból maradjon ki az értelmiség elismerésének a kiemelése. Mert igaz ugyan, hogy az átlag értelmiségi nem a legjobban volt eddig megfizetve, de a munkások sem kaptak többet az állami kapitalizmustól, mint ők. Viszont egy vezető értelmiségi réteg elég szépen megszedte magát. Végül a tulajdonreformról: sürgősen meg kell oldani az állami tulajdon egy részének a dolgozói közösségi tulajdonba való átadását. Olyan megoldást kell keresni, hogy valóban a dolgozó közösségek tulajdonába kerüljön, és ne az eddigi vállalatvezetés tulajdonába. Ezt a munkát a lehető leggyorsabban végre kell hajtani az iparban és a mezőgazdaságban is. A tulajdonreformot össze kell kötni az adó- és bérreformmal. A dolgozók elvárják, hogy a gazdaság modernizációjából származó terheken kívül valami mást is kapjanak. És minisztereink figyelmébe ajánlom ezt a dolgot, mert elsősorban az ő kezükben van a gyors döntés lehetősége. Pruzsinszki Mihály (Eger) Számomra nagy öröm, hogy megalakult egy új párt, és ennek alapításánál jelen lehetek. Ez a párt programtervezetében a demokratikus szocializmus mellett kötelezi el magát, amely a személyi szabadság alapvető kérdéseire támaszkodik. Felvállalja a gazdaság teljes átreformálását, a vegyes tulajdonú piacgazdaság létrehozását, a gazdasági szerkezetváltást és az igazságos jövedelemelosztást tartja fő kérdésének. Természetesen a humánus társadalom keretein belül. Ez valóban új, és a demokratikus pártok fő jegyeit viseli magán. Ennek ellenére egy kérdésben nem látok tisztán, és ez a munkásság kérdése: azé a munkásságé, amely negyven évig a párt alapját adta, magára vállalva a párt szervezését, az ország építését, és minden egyéb, párthoz kapcsolódó gondokat. Kérdem én, hát szabad megkerülni ezt a kérdést? Én úgy gondolom, nem! Itt a kongresszuson is látni a küldöttek összetételéből, hogy a munkásság feje fölött történik a program kialakítása, képviselőik csak szélmalomharcot folytatnak azért, hogy gondjaik előtérbe kerüljenek. A véleményem az, hogy a munkásság csak akkor regisztrálhatja magát az új pártba, ha a program előtérbe helyezi problémáikat, melyek a következők: új munkahelyek létesítése; megfelelő bér, tehát igazságosjövedelemelosztás; lakáskérdés; a vásárlóerő stabilizálása; és nem utolsósorban az oktatás. Véleményem az, hogy nem tudna most a kongresszus a munkásság feje fölött dönteni a többségi értelmiség szókiforgató hozzászólásával, ha az elmúlt negyven évben nem a pártoktatás lett volna a munkás „fő iskolája”, hanem a polgári iskolában tanított irodalom, történelem és reáltantárgyak. Ezért pedig nemcsak a munkásság a felelős, hanem az elmúlt negyven év és annak értelmisége. Farkas Kálmánné (Hatvan) Azzal a megbízással jöttem erre a kongresszusra, hogy támogassam azokat a küldötteket és vezetőket, akik szeretnék elérni, hogy itt munkánk nyomán ne egyes csoportok legyenek a győztesek, hanem a nemzet, az ország népe profitáljon tevékenységünkből. Ezt csak úgy érhetjük el, ha gyökeresen szakítunk a demokratikus centralizmusra épült állampárt gyakorlatával, és egy új, szocialista pártot hozunk létre. Mégpedig új programmal — ezen a kongresszus elé terjesztett programtervezetet értem —, új szervezettel és hiteles vezetőkkel. A párttagok elbizonytalanodásához hozzájárult, hogy nem készítettük fel őket elméletileg sem megfelelően. Mi évtizedekig döntően csak a marxizmus — le- ninizmus egyedül üdvözítő voltát tanítottuk, s elzártuk párttag hallgatóinkat a minket bíráló nézetektől. így jött létre az a helyzet, hogy a kemény kritikáktól tagságunk egy része felkészületlensége miatt megriadt, nem tudja, mit kell tennie ilyen helyzetben. De továbbmenve a gondolatsoron: nem ismeri ki magát igazán a párton belüli platformok közti vitában sem. Amit elértünk, nem volt szocializmus, ezért a társadalmi viszonyok gyökeres átalakítására van szükség. A mostani programtervezetünk egyértelműen kimondja, hogy a fejlett polgári államok gyakorlatának értékeiből is át kíván venni, ezek közé tartoznak az olyan polgári szabadságjogok, mint a szólás-, a sajtószabadság, a gyülekezési jog érvényesítése, a vegyes tulajdonú piacgazdaság. VISSZAPILLANTÁS A KONGRESSZUSRA (Fotó: Perl Márton) Itt azonban nem kívánunk megállni, pártunk következetesen akaija valóra váltani ezekkel együtt a szocialista értékek érvényesülését is, közülük is elsősorban a diktatúra helyett demokráciát akar, a marxizmus szellemében, amely kimondja: „minden államforma igazságául a demokrácia szolgál, s amennyiben nem demokrácia, úgy nem igaz.” Már a XVIII. században észrevette és leírta Pascal azt, hogy „Mivel az emberek nem tudták elérni, hogy ami igazságos, egyúttal erős is legyen, úgy intézték, hogy az legyen igaz, ami erős”. Mi, reformelkötelezett küldöttek, azt szeretnénk elérni itt a kongresszuson, majd utána további munkánk során, hogy az legyen erős, ami igaz. Ezt kívánja a magyar nemzet érdeke is. Sárosi Károly (Lőrinci) Harminckilenc éves vagyok! Nem érzem jól magam! Az nem lehet, hogy eddig hiába éltem, hogy eddig minden csak rossz volt. Kissé elbizonytalanodtam. Körülöttünk szerte az országban sokan akarnak mást: semlegességet, közös európai házat, parlamenti pluralizmust stb. Mindezt a magyar nép, a munkásosztály nevében és kegyeiért! Spanyol, svájci, svéd vagy osztrák mintára. Magyarországon? Kapitalista alapra szocialista felépítményt? Nem egészen értem! En nem akarok mást, csak egy nép, egy nemzet fennmaradásának, létezésének alapvető feltételeit. Jól működő gazdaságot, ahol a napi 8 órai munkából tisztességgel meg lehet élni. Igazságos társadalmat, amelyben jól érzem magam, ahol a tisztesség és a becsület nem bűn, hanem érték, s jutalma a biztonságérzet, ahol a törvény egyenlő mércével mér, ahol a „hatalom” gondoskodása nem éltet életképtelent, szolgál és segít, mert a hatalom mi vagyunk! Ezekért a célokért versengőpártokat, feladatát értő Parlamentet, önkormányzatokat, hozzáértő, tisztességes, becsületes vezetőket szeretnénk. Az új pártnak — amely mindehhez feltétlenül szükséges — önmeghatározásra alapozó, terveit tisztázó programra van szüksége. Olyanra, amely előttünk van! Azt is világosan kell látni, nemkülönben pedig megmondani, hogy most mindjárt nem tudjuk megoldani az emberiség, a jövő nagy problémáit. A politika a létező emberek tudománya. A reform a forradalom alternatívája, és ma reformhelyzet van. Történelmi felelősségünk kihasználni ezt a lehetőséget. Új szocialista párt szükségeltetik, amely minden téren szakít sztálinista múltjával. Olyan pártot akarok, amelyben a tagság megismerheti vezetőit, s mindegyiket a megfelelő helyre állítja. Ehhez nyilvánosság, a funkciók választás útján történő betöltése, azaz igazi pártdemokrácia szükséges. Bár a végén, de nem utolsósorban emh'tendő követelmény, hogy az új párt legyen a jövő pártja, a jövő pedig az ifjúságé, amelynek megnyerése, bizalmának visszaszerzése egyáltalán nem kis feladat számunkra. Út a jövőbe a demokratikus szocializmus! Nagygyűlés „Út a jövőbe a demokratikus szocializmus!” jelszó alatt nagygyűlést tartottak kedden délután a Magyar Szocialista Párt Villányi úti választási központjában. A rendezvény szónoka Nyers Rezső volt. A párt újonnan megválasztott elnöke a történelmi jelentőségű pártkongresszus másnapján, most első alkalommal találkozott a párt tagságával, hogy tájékoztatást adjon a legfelsőbb pártfórum munkájáról, a kongresszus határozatairól, az új párt törekvéseiről, politikai kurzusáról. A pártelnök beszámolóját nagy érdeklődés előzte meg— több mint félezren gyűltek össze a központ auditóriumában —, amit jórészt az magyaráz, hogy a párt életében gyökeres fordulatot hozó kongresszus után számos nyitott kérdés maradt jövőbeni tevékenységével, céljaival kapcsolatban a tagság széles rétegeiben. Washingtoni visszhang „A reformerek szerzik meg a vezetést” cím alatt számolt be kedden a The Washington Post az MSZP kongresszusának befejezéséről. A lap szerint a 24 tagú elnökségben legalább 14 „radikális reformer” van, akik Pozs- gay Imre szövetségesének tekinthetők. Az egyébként javarészt fiatalokból álló testületnek csak egy tagja — Hámori Csaba, a korábbi KISZ-ve- zető — „kompromittáló” a reformerek szerint. — Ugyanakkor még nem világos, hogy az új párt elnevezése a szavazók megnyerését célzó fogás-e, vagy pedig őszinte változás. A régi gárda konzervatívjai közül sokan, olyanok, akiknek kezeihez, amint Pozsgay utalt rá, vértapad, lehetőséget kaptak az új párthoz való csatlakozásra— írta a lap. A The New York Times budapesti tudósítója szerint a munkahelyi pártszevezetekről folyt heves vitában Nyers Rezső a középutas többséggel azonosult. E vita következményeként nem lett a párt alelnöke Pozsgay Imre és Németh Miklós, amint tervezték, de a kialakult kompromisz- szum — a két utóbbit is beleértve — 11 reformistát juttatott az elnökségbe. A többiek „középutas szocialisták”, akik szombatig kommunisták voltak. Az átalakulás fő áldozata Grósz Károly, aki nem kapott pártfunkciót, de kijelentette, hogy jelen kíván maradni a politikai életben. Pártfunkcionáriusok szerint a kemény vonal hívei valószínűleg külön pártot alakítanak majd, vagy kijelentik, hogy továbbra is az MSZMP tagjának tekintik magukat. A lap végül ismertette Nyers Rezső életútját.
