Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-10 / 240. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 10., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM 5. Békéscsaba is bekapcsolódott A nemzetközi konténerforgalomba A MÁV Szegedi Igazgatóságához tartozó békéscsabai vasúti teher­pályaudvar bővítése 120 millió forintba került. A beruházás során hét vasúti vágány, 20 ezer négyzetméter burkolt rakterűiét építésére, kü­lönböző technikai eszközök — köztük egy 40 tonnás bakdaru — vá­sárlására került sor. A Ganz által gyártott daruval lehetővé vált a vas­úti csomópont nemzetközi áruszállításba történő bekapcsolása, ugyanis a berendezés alkalmas a nemzetközi szabványnak megfelelő méretű konténerek le- és felrakodására. Képünkön: Konténerrakodás az új daruval (Fotó: B. Fazekas László — MTI) Téeszek válófélben Szolnok megyében szétvált, il­letve szétválik több, az elmúlt év­tizedekben oktalanul egyesített szövetkezet. Legutóbb a tószegi Petőfi Tsz-be hét évvel ezelőtt beolvasztott vezseny — tiszaje- női, volt Tisza menti Tsz tagjai határoztak úgy, hogy felbontják „házasságukat” kiválnak a Petőfi Tsz kötelékéből, és 1990. január l-jétől ismét önállóan gazdál­kodnak. Érveik szerint az egye­süléskor a közgyűlés által elfoga­dott garanciákból lényegében semmi nem valósult meg. Nem érvényesült az egyenlő érdek- képviselet sem. Bár a takar­mánytermő terület Vezseny és Tiszajenő határában van, a közös állatállomány nem fejlődött. A gazdák saját földjeik legjobb is­merői, többségüket mégis a távo­li határrészekre küldték dolgoz­ni. Átlagkeresetük is lényegesen csökkent. A szétválás, a vagyo- nelosztás törvényes és igazságos lebonyolítására tíztagú társadal­mi szervezőbizottságot válasz­tottak. A közelmúltban az abádsza- lóki Lenin Tsz és a tiszaderzsi Kossuth Tsz különválásáról hozott határozatot a közgyű­lés. Elintézte a Népújság Az egri Hősök temetőiét helyreállítja a városi tanács A közeli napokban szóvá tet­tük az egri Hősök temetője fel­háborítóan s kegyeletsértően el­hanyagolt állapotát, melynek rendben tartása a városi tanács feladatát képezi. Örömmel vet­tük annak hírét, hogy a tanács — helyt adva kifakadásunknak, meggyőződve állításunk valósá­gáról — tárgyalásokat kezdett az Észak-magyarországi Tervező Vállalat egri kirendeltségének vezetőjével, Fekete Miklós Ár­páddal, megrendelte az egri Hő­sök temetője rekonstrukciós ter­veinek elkészítését. Bízunk abban, hogy végre va- lahára több évtized mulasztását pótolni fogja tanácsunk, s mél­tóvá téteti a katonai sírkertet az első világháború poklában éle­tüket áldozott férfiak emléké­hez. A magunk szerény módján az­zal is támogatni kívánjuk a terve­ző munkáját, hogy rendelkezésé­re bocsátjuk levéltári kutatása-, ink során feltárt hősi halottak pontos névsorát, amivel lehetővé válik az egyes síremlékeken már- már alig olvasható név s egyéb adatok felújítása. Mint Fekete Miklós Árpád el­mondotta: egyik legfontosabb tervezői feladat a temetőbe való bejárat kialakítása, tekintve, hogy a sírkert eredeti bejáratát építési engedély birtokában (!) beépítették. Említett cikkünkben szóvá tettük az egri háziezred emlék­művének eldugott voltát is. Eger Város Tanácsának hivatalveze­tése felismerte a helyzet tarthatat­lan voltát, és elfogadva javasla­tunkat, Eger legreprezentatívabb terén — a Líceum és a bazilika közötti parkban, szemben a Pyrker építtette érseki palotával — fogják elhelyezni a magasba nyúló, szép obeliszket. A katonai emlékmű feliratai is minden bi­zonnyal felújításra kerülnek, s új helyén méltóan reprezentálja a 60-as gyalogezrednek Európa legkülönbözőbb csataterein ele­sett egriek és Heves megyeiek hősi halálának emlékét. De meg kell említenünk, hogy az első vi­lágháborúban megsebesült és az egri hadikórházban elhunyt ka­tonák temetőjében hosszú éve­ken át kidobottan heverő ököl­szobrot ott egy alacsony poszta- mentre állították. De ma már csak a régi egriek emlékeznek a messze földön elhíresült ököl­szoborra. A városi pártbizottság előtt, a két világháború között felállított úgynevezett „ország­zászló” oszlopára az 1950-es években egy irdatlan nagy, ököl­be szorított kezet ábrázoló szob­rot helyeztek el, lévén a kommu­nisták köszöntési formája a fel­emelt ökölbe szorított jobb kéz. Egy öreg kommunista bácsi el­magyarázta nekem egyszer, hogy ezzel a jelképpel fenyegeti a kom­munista párt — mind mondotta — „a klerikális reakció mocsará­ba süllyedt érseki megyeszékhely reakciósait. ” Az ökölszobor korszakának is befellegzett; és az 1956 utáni évek során elbontották az irre­dentából kommunistává vedlett emlékművet, és az ökölszobrot a Hősök temetőjébe vetették ki, ahol hosszú éveken át hevert a földön, gazzal benőve. Ennek a kortörténeti doku­mentumnak azonban nincs ke­resnivalója az első világháború­ban elhunyt katonák temetőjé­ben, hanem egyedüli méltó helye — mint egy páratlanul érdekes emléke az 1950-es sztálinista időknek — a múzeum raktárá­ban van! Bizonyosak vagyaink abban, hogy a városi tanács egyetért ész­revételünkkel, és kortörténeti dokumentumként átadja a nap­jainkban immár időszerűtlenné vált ökölszobrot a múzeumnak. Ezzel fog végérvényesen helyreállni a rekonstruált egri Hősök temetője eredeti állapo­ta. Sugár István Magyar—szovjet akadémiai együttműködés Bankok, ipari vállalatok kerestetnek Neves akadémikusokból ál­ló szovjet tudóscsoport tartóz­kodott a napokban Magyaror­szágon. Az MTI-Press munka­társa a magyar — szovjet tudo­mányos együttműködés idő­szerű kérdéséiről, valamint a szovjet kutatók előtt álló né­hány feladatról beszélgetett Igor Makarov akadémikussal (szakterülete az informatika, számítástechnika és automati­zálás), a delegáció vezetőjével. — Kérem, foglalja össze rö­viden, mi volt a mostani láto­gatás célja? — Legfőképpen az, hogy a Magyar Tudományos Akadé­mia illetékeseivel áttekintsük, megvitassuk az alapkutatások sorsát országainkban. Itt jegy­zem meg, hogy Magyarország­gal már negyven éve gyümöl­csöző az együttműködés ezen a területen, s éppen az elért eredmények ösztönöznek bennünket a további fejlesz­tésre. — A delegációban matema­tikusok, számítástechnikai és információelméleti szakembe­rek, biológusok kaptak helyet. Ez véletlen, avagy tükrözi a kétoldalú együttműködés legí­géretesebb területeit? — Igen, ez utóbbiról van szó, valóban úgy véljük, hogy a számítástechnikában, az infor­mációelméletben és a biotech­nológiában tudunk leginkább hatékonyan előrelépni. Vagy említhetném az űrkutatást is. A Halley-üstökös megfigyelé­sekor például komoly szerep hárult a magyar fejlesztésű műszerekre. — Az együttműködés mi­lyen konkrét új formáit emelné ki? — Úgy gondoljuk, külön­böző adatbankok kialakítása és ezeken keresztül a kölcsö­nös információcsere újabb lé­pést jelentene az együttműkö­désben. Mint ahogyan nagy je­lentőséget tulajdonítunk kö­zös tudományos kollektívák létrehozásának is. A jövő szempontjából különösen fon­tosnak tartjuk tudományos­termelő közös vállalatok alapí­tását. A gyakorlatban ez azt je­lentené, hogy szovjet tudósok, kutatók működnének együtt magyar bankokkal, ipari válla­latokkal. Követendő példa­ként említhetném az Energo- techno vállalatot, amely az energiaveszteség csökkentését szolgáló berendezéseket ké­szít. Magyar részről a dunaúj­városi Dunaferr és a Techno- vabank, szovjet részről pedig a Magas Hőmérsékletek Intéze­te vesz részt ebben a vállalko­zásban. Utalni szeretnék arra is, hogy a biotechnológiai ku­tatásokban igen szoros együtt­működés alakult ki akadémi­ánk és a szegedi biológusok között. — Kissé eltávolodva a kétol­dalú együttműködéstől, On szerint az új idők szellemében mit tehet a szovjet akadémia, hogy a katonai célú fejleszté­sek eredményei mielőbb hasz­nosuljanak a népgazdaság és ezáltal a ma még igencsak sú­lyos helyzetben lévő fogyasztói piac számára? — Tény, hogy a demokrati­zálódás, a peresztrojka elérte intézetünk falait is, és számos pozitív változást idézett elő. Ami a kérdés második részét illeti, nos, némi haladás ta­pasztalható az. említett terüle­ten is, ám ez igazából nem tő­lünk függ. Mi azt valljuk, hogy fel kellene gyorsítani a folya­matot, hiszen minden titok legfeljebb 3 évig őrizhető meg. Mindenképpen okos kezdet szükséges, s talán az orszá­gunkban beindult leszerelés az első lépés ezen az úton. — Korunk egyik kulcskér­dése a környezetvédelem. Mi­lyen szerep hárul a szovjet aka­démikusokra a sokasodó öko­lógiai viharfellegek szétoszla- tásában? — Az utóbbi néhány eszten­dőben már kétségtelenül nagy figyelmet fordítunk a Szovjetu­nióban is a környezetvédelem­re. Az akadémiának az a fel­adata, hogy tanácsot adjon a kormánynak. Meg kell, hogy mondjam, a kabinet hallgat is javaslatainkra. És ha már ez a kérdés szóba került, hadd em­lítsem meg: szovjet részről fel­kérték az MTA-t, hogy vegyen részt abban az alapkutatási programban, amelyet kifeje­zetten környezetvédelmi célok­ból dolgoztunk ki. — Ha már az együttműkö­désről beszélünk, lát-e komoly esélyt a többoldalú tudomá­nyos együttműködésre? — Igen, bár nem erőltetjük bármi áron, kétségtelen vi­szont, hogy napjainkban a po­litikai légkör kedvező változá­sa és a különböző programok igencsak drága költségei ne­megyszer késztetnek a fejlett tőkés országokkal való együtt­működésre. Különösen ked­vező tapasztalatokat szerez­tünk az USA, Franciaország, Olaszország esetében, de ter­mészetesen nem szorulnak háttérbe a szocialista országok sem. — Mint a „tűzhöz közel álló személyt” kérem, tudhatunk-e már valami bizonyosságot a barguzini Petőfi-expedíció le­leteiről? — Sajnos, még semmilyen konkrét eredménnyel nem szolgálhatok, csak az ígérettel, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia minden tőle telhe­tőt megtesz a kérdés tisztázá­sára, mert tudjuk, milyen élén­ken foglalkoztatja az ügy a ma­gyar közvéleményt. D. L. NSZK-beli útijegyzet: A Mercedes paradicsomában jártam Mottó: „Vagy a legjobbat, vagy semmit. „ (Gottlieb Daimler) A Német Szövetségi Köztár­saság igazán patinás cége a Mer­cedes, ahol a világ legjobbjai kö­zé sorolt közlekedési eszközöket gyártják. A személygépkocsiktól a teherautókon, a kamionokon keresztül vasúti szerelvényekig. Emellett repülőgépek fontos al­katrészeinek előállításában is részt vesznek. Számos telephe­lyen összesen 170 ezer dolgozót foglalkoztatnak. A központ a Stuttgarttól mintegy 20 kilomé­terre fekvő Sindelfingenben ta­lálható. Magam a francia határ közelében lévő Wörth nevű hely­ségben nyerhettem bepillantást ennek a mamutvállalatnak a mindennapi életébe. Tökéletes tisztaság és technika E gyáregység méretei is — ami nem tartozik a legnagyobbak kö­zé — hazai viszonylatban megle­pőek. Leginkább a győri Rába hasonlítható hozzá. Az ismeretlenül belépőnek azonnal feltűnik a célszerűen, a gyakorlati munkához igazodóan kialakított üzemcsarnokok vég­telen sora. Mindjárt megnyerő a szinte tökéletes tisztaság, holott a tevékenység jellege igazán nem ezt ígéri. Szembeötlő, hogy az el­rendezés, a tágas munkatér, a természetes fények — mind a dolgozó, és ily módon a minél magasabb színvonalú termelés érdekében áll. A wörth-i telepen 12 ezer be­tanított és szakmunkás dolgozik, ehhez képest — akárcsak itthon — elég magasnak tűnik az admi­nisztratív munkakörökben fog­lalkoztatottak száma. Ők meg­közelítően 2 ezren vannak. Emellett igyekeznek maguk megteremteni az utánpótlást: évente400tanulót tanítanak meg a különféle műveletekre. Ebben a gazdálkodóegység­ben elsősorban a legkülönbö­zőbb méretű és súlyú teherszállí­tó járművek készülnek. Megren­delés szerint a 6,5 tonnásoktól a 40 tonnásokig. Negyvennégy alapvariációból — kisebb módo­sításokkal — legalább 1500 ko­csiépítési mintát képesek kiala­kítani. Elég csak két adat ezzel kapcsolatban: a vásárló 230 szín közül választhatja ki a neki tet­szőt, s 320 motor valamelyikét kérheti beszerelésre. Egy napon — 340 kocsi A másutt préselt és formázott részegységek függő szállítószala­gon érkeznek az üzemcsarno­kokba. Elsőnek a vezetőfülkéket állítják össze, ponthegesztéssel. Ezek a sav-, majd cinkfürdőbe kerülnek. Végül a festőrészleg­be. Az iméntivel párhuzamosan az alvázat szerelik össze, s ugyan­ott illesztik helyükre a futóműve­ket. Mindezt követően a karos­szériát helyezik rá az alvázra, majd a belső utastér műszerezé­se, kárpitozása következik. Vég­ső állomás a motor beszerelése, s a tehergépkocsik már gördülhet­nek is a tárolótérbe. Egyetlen napon átlagban 340 kocsit állítanak ily módon elő, bár a 400-as tempó se lenne szá­mukra megerőltető! Ki lehet szá­molni ezek után —> és ismerve azt, hogy ott pontosan kitöltik a nyolcórai munkaidőt —, hogy hány percenként készülnek el egy-egy teherautóval... Nem mondok újat azzal, hogy Magyarországon épp a munka- szervezéssel kapcsolatban merül fel a legtöbb kifogás. A Merce- desnél van mit tanulni. Ott anya­gok, alkatrészek vagy szerszá­mok hiánya miatt egyetlen má­sodpercig sem állhat a termelés! Műszak elején a szalagok mellett lévő computereken keresztül a dolgozók maguk rendelik meg, hogy mikor mire van szükségük. így azután elképzelhetetlen bár­milyen fennakadás. Szociális hőségek Irigyelhetnénk is, de azon is elgondolkozhatnánk, hogy ná­lunk mindaz, amit a következők­ben közzéteszünk, mennyire egyszerű módon valóra váltható lenne. Leginkább az akarat kel­lene hozzá... Számunkra eléggé lehetetlen­nek tűnő példa: ha szabadságra megy a dolgozó, időarányosan a fizetésének plusz 60 százalékát veheti fel a cég alkalmazottja, tu­lajdonképpen azért, hogy kipi­henten, felfrissülve kezdhessen hozzá újból a munkához. Az a megoldás sem akármi­lyen, ahogyan a lakásépítőket tá­mogatják. Kamatmentes építési kölcsönt nyújtanak a leendő fé- szekrakóknak. Ehhez — minden ellenszolgáltatás nélkül — bizto­sítja a munkaadó a fuvarozást, mindazt, amivel gyorsabbá tehe­tő az építkezés. A többpártrendszernek meg­felelően gondolkodnak, a szak- szervezeti kérdésekben viszont azt is hangoztatják, hogy a világ egyik legismertebb gyárában az a fajta profizmus a meghatározó, amely mielőbbi igény lehetne magyarországi gazdálkodóegy­ségeinknél. Halmai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents