Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-08 / 238. szám

2. ___________________TANÁCSKOZIK A KONGRESSZUS NÉPÚJSÁG, 1989. október 8., vasárnap A Heves megyeiek kezdeményezése Megyénk küldöttei szombaton reggel nyújtották be a kongresz- szus elnökségének Szőke Emil ügyrendi közvetítő révén a gazdasá­gi szerkezetátalakítás követelményeire, a hazai erőforrások ésszerű hasznosítására tett állásfoglalásuk javaslatát. Ez pedig a következő­ket tartalmazza: Több évtized elkésett gazdaságpolitikai felismeréseinek, elhi­bázott döntések sorozatának, a hazai erőforrásaink téves működte­tésének és szubjektív felhasználásának következménye a gazdaság­ban ma meglévő válsághelyzet. Gazdaságunk rendbetételének elodázhatatlan szükségszerű­sége az alacsony hatékonyságú és veszteségesen működő gazdasági tevékenységek felszámolása, erőforrásaink ésszerű és célszerű hasznosítása. Gazdasági növekedést csak visszafejlesztéssel — nyil­vánvaló — nem érhetünk el! A kedvező hazai adottságainkra, erő­forrásaink innovatív felhasználására épülő termelési szerkezet ki­alakítására van szükség. Épp ezért kell mobilizálni és kihasználni tradicionális munka- kultúráinkat, a magyarság kreativitását, munkaszeretetét, a nem­zetközi méretekben is hasznosulni képes szellemi kapacitásainkat, a magyar föld kedvező termőképességét, az idegenforgalom növe­lésére alkalmas gyógyhatású termálvízkészletünket, a hatékonyan kitermelhető és hasznosítható ásványvagyonainkat (lignit, bauxit, rézérc). Mindez szinte lehetetlen a gazdaságunkban meglévő értékren­dzavar megszüntetése nélkül! Ezt szolgálhatja a vegyes tulajdonú piacgazdaság, amely meg­teremtheti a világpiac által is elismert helyes értékrendet, a jövedel­mezőséget eredményező tőkeáramlást és döntési mechanizmust, a pazarlást megszüntetni képes kollektív és egyéni érdekeltséget. A vegyes tulajdonú piacgazdaság nem célja, hanem egyikfontos eszköze a társadalmi fejlődést megalapozó gazdasági növekedés­nek! A szerkezetátalakítás megvalósítása tömegesen érint emberi sorsokat, olyan emberekét, akik a legkevésbé-tehetők felelőssé a kialakult helyzetért. Mindezekkel összefüggésben az MSZMP Kongresszust állást foglal a szerkezetátalakítás során hátrányo­san érintett — munkájukat becsületesen végző — dolgozók erkölcsi és anyagi kártalanításának szükségességéről. Azt igényli, hogy ezek a dolgozók ne kárvallottjai, hanem többségükben érdekelten cselekvő részesei legyenek a gazdasági átalakulási folyamat végre­hajtásának. A szerkezetátalakítás, mint közcélú érdek, nem érvényesülhet egyes rétegek kárára, illetve dolgozó kollektívák hátrányára, ennek terheit az egész nemzetnek kell viselnie. E társadalmi érdek csak akkor lehet valós, ha érvényesülése legalább annyi előnnyel jár, hogy fedezetet képes nyújtani a hátrányokkal sújtott dolgozók kár­talanítására. A kártalanítás módozatainak kidolgozását és megva­lósítását a kormány feladatának kell tekinteni. A fenti állásfoglalás-tervezetet megyénk valamennyi küldötte kézjegyével látta el. (Folytatás az 1. oldalról) az, aminek nevezi magát. Szocia­lista pártot, amely nemcsak dek­laráltan szocialista. Olyan új A délelőtti vitában felszólalt Németh Miklós kormányfő, az MSZMP elnökségének tagja. El­öljáróban kiemelte: amit a párt állapotáról, a társadalomban el­foglalt helyéről, eszmei', morális és vezetési válságáról, s mind- emiatt gyökeres megújításának szükségességéről, tehát egy új párt létrehozásának elementáris igényéről el lehet mondani, az e teremben már mind elhangzott. Mégpedig nem ugyanazoktól az emberektől, akik hagyományo­san meg szokták újítani a párt­mozgalmat, és minden megúju­lás élére álltak, hanem elsősor­ban azoktól, akik ebben az or­szágban oly sokáig a „vidéki” jel­zővel illetett engedelmes köve­tők vagy csendes útitársak szere­pére voltak kárhoztatva. Mint mondta: reménnyel tölti el, hogy az új pártot a tagság és — meg­győződése — a társadalom prog­resszív erői hívják életre, és nem a kamarilla-politika, vagy a so­kak által máig is annyira kedvelt összeesküvő-taktika játékszabá­lyai szerint formálódik. — Végre nemcsak arról van szó, hogy miként kell kiegyezni a helyzettel, miként lehet elkerülni a még rosszabbat. Végre arra le­het és kell gondolni, hogy a nép sorsáért nyitott szívvel, tiszta szándékokkal a lehető legjobbat tegyük — hangoztatta. — Létre­jött egy olyan pártprogram, amely a vita tapasztalatainak fel- használásával véglegesíthető és meghirdethető, s amely képes vonzani a magyar progressziót. A miniszterelnök szükségesnek ítélte egy olyan demokratikus alapszabály létrehozását is, amely a tagság pártjává teszi a magyar szocialisták pártját, s nem engedi tovább uralkodni a tekintélyelvűséget. Ehelyett a tu­dás és a tettek adják meg a párt tagjainak valódi rangját. Olyan alapszabály kell tehát, amely a legdemokratikusabbá teszi a pártot az összes magyar párt kö­zött.- A hiteles párt mellett hiteles emberekre is szükség van — foly­tatta. — Akármilyen névvel és programmal indul is az új párt az ország felemelkedését célzó küz­delemben, nem lehet hiteles, ha vezetésében vagy akár tagságá­ban olyanok lesznek, akiknek pártot, amely nem hord nevében látszatként egyetlen társadalmi csoportot sem, s amelynek min­den becsületes ember tagja le­het”. Akikkel a stratégiai kérdé­kezéhez akár közvetetten is, de vér tapad, akik részt vettek em­berek megtöretésében, meghur- coiásában, vagy legalábbis asz- szisztáltak ehhez. A továbbiakban arról beszélt: a kormány már most úgy végzi munkáját, hogy tudja, a közelgő választásokon eredményei sza­vazatokat jelentenek a párt szá­mára, kudarcai pedig tehertéte­lek lesznek. Azokra a kijelentésekre emlé­keztetve, miszerint a kormány eltávolodott pártjától, kijelentet­te: ennek éppen az ellenkezője igaz. A kormány valóban elmoz­dult, de nem távolodott, hanem ahhoz a párthoz közeledett, ami most, ezen a kongresszuson for­málódik. Tette ezt azért, mert ahhoz, amit a kormány a nemzet érdekében tesz és tenni akar, szüksége van egy ilyen új pártra. Egy ilyen új párt pedig a szó leg­jobb értelmében kormánypárt, illetve kormányzó párt lesz. Eb­ben az esetben a kormány tagjai nem fogják kettős tehertételnek érezni a pártban és a kormány­ban betöltött tisztüket. Ugyanis nem a párt delegálja őket a kor­mányba, hanem azért választja sekben nem sikerült egyetértésre jutni, azoktól el kell válni. Új pártra, új vezetésre van szükség, csak így szerezhető vissza a tag­ság elveszett bizalma. őket a párt saját vezetésébe, mert olyan kormánynak a tagjai, ame­lyet a pártjának támogatnia ele­mi érdeke. A kormány tehát a párt, a nemzet érdekeit érvénye­sítette munkájában — mondta, majd köszönetét fejezte ki azért, hogy a Minisztertanács ebben él­vezte a párttagok, a reformerők támogatását. Németh Miklós leszögezte: a kormány a reformerők kormá­nya is, akikhez a kormány kifeje­zetten közeledett, sőt együttmű­ködés és szövetség alakult ki kö­zöttük. Sajnos, a pártvezetés csak késedelmesen alkalmazko­dott a változásokhoz, erről — szerinte — a pártvezetés és a kor­mány egyaránt tehet. Ezt köve­tően Németh Miklós azokról a kormányzati kezdeményezések­ről, intézkedésekről szólt, ame­lyek a politikai és jogi viszonyok gyökeres átalakítását, az emberi jogok kiszélesítését, az ország gazdasági helyzetének javítását, a külpolitikában pedig — konf­liktusokat is vállalva — a nemzet érdekeinek érvényre juttatását szolgálták. Ezek közül külön is kiemelte a gazdaság és a társada­lom működőképességének meg­őrzését, valamint azt, hogy híd­főállásokat építettek ki a békés átmenet dinamikájához. S nem utolsósorban: ez a kormány bi­zonyította, hogy más, mint az előző kormányok. Most a párt­nak is bizonyítania kell, hogy más lesz, mint eddig volt. Németh Miklós a kormány ne­vében is kérte, hogy a párt állam - pártból alakuljon át kormány­párttá. Vagyis: új párt kell új programmal, új szervezettel, új vezetőkkel és új névvel. A kor­mányfő ezzel kapcsolatban kife­jezte azt a meggyőződését, hogy az új pártból akcióképes szövet­séget lehet és kell teremteni, olyat, amely helytáll a versenyhelyzet­ben. Mint mondta, azokkal ért egyet, akik a kongresszuson kije­lentették: ennek a munkának a megkezdéséhez teljes mandá­tummal rendelkeznek. Ez azon­ban csak a kezdet, ezután újjá­épített tagság, szervezetek, új ap­parátus és új infrastruktúra kell. Ugyanakkor figyelmeztetett: "a tagság nem birkanyáj, nem kö­vetni akarja a főkolomposokat, hanem aktív cselekvési teret kér az önálló politizáláshoz”. Németh Miklós végezetül ki­emelte: — Itt többségében a nemzetért dolgozó, a nemzetet becsülettel szolgáló emberek gyűltek össze, vessük hát le végre magunkról a tőlünk idegen sztá­linista szervezet burkát; nem illik ránk, nem illett akkor sem, ami­kor ránk erőltették, és még ke­vésbé illik ma vagy a jövőben. Olyan pártunk legyen, amelyben mi vagyunk otthon, amely igazán a miénk. Aki pedig nem érzi itt jól magát, az alakíthat más párt­ot. Számunkra nem a tagok szá­ma, hanem a választási voksok száma a fontos. Egy dolog fon­tos: új párt legyünk, befelé mű­ködőképesen, kifelé pedig, a vi­lágnak, hitelképesen. Úgy vé­gezzük dolgunkat, hogy mi fel­emelkedni, és a demokratikus szabad választásokon győzni akarunk. * Soron kívül kért szót Berecz János, aki ezekkel és az új párt megalakítását szorgalmazó más felszólalásokkal szállt vitába; korainak tartotta néhányak dön­tését a párt jövőjéről, sorsáról, amikor a kongresszus még nem foglalt állást ebben. A délelőtti vita utolsó szaka­szában felszólaló Vastagh Pál vi­szont arra a megállapításra épí­tette mondandóját, hogy a meg­kezdett úton már nem lehet visz- szafordulni, visszakanyarodni a régi intézményekhez, módsze­rekhez. Kovács László, a kongresszus ügyrendi bizottságának vezetője — a különböző platformokkal tartott konzultációira hivatkozva — a vita lezárásának legcélsze­rűbb módjaként javasolta: a kül­döttek fogadjanak el egy rövid írásos állásfoglalást, amely — a vita alapján is — a kongresszus állásfoglalása lesz a párt jellegé­vel összefüggő kérdésekről és a párt nevéről. Az írásos tervezetet a három legnagyobb platform — a Reformszövetség, a Népi de­mokratikus platform és az Iíjúsá- gi platform — részvételével és az ügyrendi bizottság elnökének közreműködésével alakítják ki — ajánlotta Kovács László. A párt céljairól, jellegéről, programjának alaptételeiről és működési elveiről folytatott vitát délután 2 órakor zárta le az el­nöklő Horn Gyula. Bejelentette: a különböző platformokhoz csatlakozott küldöttek a három­órás ebédszünetben egyeztetik Engedjék meg, hogy mellőz­zem az ilyenkor szokásos beve­zető mondatokat — kezdte rövid felszólalását megyénk küldötte, Blahó István. Delegálóim, akik­nek többsége ipari és szolgáltató üzem dolgozója, úgy fogalmaz­tak: tudomásul veszik, hogy elve­szik tőlük a munkájuk eredmé­nyébe vetett hitet, az elmúlt évti­zedekben elért sikerélményeket, és csak a gondokat fogalmazzák most meg a múltról, a jelenről. Azt is tudomásul veszik, hogy el­veszik tőlük a biztonságérzetüket — a közrend, a közállapotok je­lenlegi helyzetében. Keserűen ugyan, de azt is tudomásul ve­szik, hogy néhány helyen a mun­kahelyeiket veszik el. De azt, hogy a pártjuktól is megfosszák őket, azt nem fogadják el, nem veszik tudomásul! Ezután arról beszélt: a fóru­mon és otthon is mondhatják so­kan azt, hogy valójában ez az MSZMP nem volt az ő pártjuk, hiszen kihagyták őket például a politikai döntésekből. Ennek el­lenére mégis magukénak érzik — álláspontjukat, s kialakítják vé­leményüket az új párt létrehozá­sát kimondó dokumentumterve­zetről. A szombati ülés első részében megyénk kongresszusi küldöttje is bekapcsolódhatott a vitába, íme mondanivalója: most is —, s nemcsak a párt tag­jai. — Egyik küldött-társam úgy értékelt — folytatta a Mátravidé- ki Fémművek Füzesabonyi Gyá­rának igazgatója —, hogy nem olyan nagy baj, ha 120 ezren ma­radnak az új párt tagjai. Elvtár­sak! Valóban nem olyan nagy baj? Kérem önöket, gondolkoz­zanak el ezen néhány pillanatig! Ma még egyesek csak nélkülünk képzelik el az új társadalmi szer­veződési formákat, ám megle­het, holnap már ellenünk lesz­nek! Ha mi nem fogunk össze, akkor más erők szerveződnek erre, és már egyre inkább látszik, hogy milyen célokat kívánnak el­érni. — Felidézem még egy másik küldött szavait is, bár meglehet, hogy pontatlanul, aki így véleke­dett: reméli, hogy hétfőn nem kell szégyenkeznie az esetleges naiv gondolataiért. Én már most szégyelltem volna magamat, ha az előbbieket nem mondom el önöknek—fejezte be „zsetonos” hozzászólását Blahó István. c FÓRUMON KÍVÜL 3 Kongresszusi tacepao A platformok és áramlatok sokfélesége ezen a pártfórumon — a korábbiakkal szemben — új, az idősébb küldöttek számára bizonyára kissé meghökkentő megoldásokat is hozott. Mivel mindenki idő híján természetesen nem kaphat szót, többek között ezért is helyeztek el az épület valamennyi szintjén úgynevezett kongresszusi üzenőparavánokat. Rájuk egyet­len gombostűvel bárki kitűzheti magvas gondo­latait. így tették azt — mint már tegnap szó volt róla — például az R-platform hívei, továbbá a fővá­rosi reformszövetség egyes képviselői. Szomba­ton új feliratok, szövegek jelentek meg: dr. Ma­joros Sándor Angyalföldről például azt javasol­ja, hogy a megújuló párt különböző szervezetei mellett hozzanak létre szenior tagozatokat. De ott látható Mandik Béla Vas megyei delegátus saját fotójával ékesített életrajza, s elképzelései­nek tömör összegzése. így ajánlják a születendő párt vezetésébe. Az MSZMP története véget ért! — hirdeti egy másik tacepao — e dokumentum, amely tulaj­donképpen tézistervezet a Magyar Szocialista Párt megalakulásáról. Tartalmazza egyebek között azt is a szöveg, hogy az MSZMP újjáala­kult Magyar Szociahsta Párt néven, amely radi­kálisan új párt, új típusú baloldali párt, a közös elvi alapon szerveződő, akcióegységet elvállaló platformok szövetségéből áll. A pártkongresszusok szüneteiben a korábbi­akban rendre monoton duruzsolás volt hallható a folyosókon. Most erre a küldöttek közötti cse­vegésekre bizony alig jut idő. Egy igen kellemes női hang szinte percenként szólítja fel a különfé­le platformokhoz, áramlatokhoz tartozókat, hogy röpke megbeszélésre ebben vagy abban a teremben gyülekezzenek. Eme szerteágazó politizálás ellentéte a buda­pesti XVII. kerület delegáltjainak falra tűzött irata, melynek mottója: „Azelőtt sok volt az al­tató, most sok a sebész, aki vágni akar. Legyen végre csapatmunka, ha közös a cél: a beteg talp­ra állítása.” Javaslat új párt megalakítására Új párt: a Magyar Szocialista Párt létrehozására tett javaslatot az MSZMP kongresszusán részt vevő, s a Reformszövetséghez, il­letve a Népi demokratikus plat­formhoz tartozó küldöttek cso­portja a tanácskozás plénumán. A szombaton este 6 órakor is­mertetett állásfoglalás-tervezet szerint hazánk történelmében le­zárult az MSZMP nevével fém­jelzett korszak, az MSZMP, mint állampárt története véget ért. A kongresszuson létrejövő új párt ielhatárolja magát a bűnöktől, a téves eszméktől és a hibás mód­szerektől, szakít a bürokratikus pártállam rendszerével, a de­mokratikus centralizmus elvé­vel. Az új párt egyik örököse a ma­gyar progresszió legjobb törek­véseinek, a haza és haladás esz­méinek. Szoros és szerves kap­csolatot kíván fenntartani mind a reformra törekvő kelet-európai baloldali pártokkal, mind pedig a külföldi reformkommunista, szocialista és szociáldemokrata pártokkal. A tervezet szerint az új reformpárt „a saját munkájuk alapján jövedelemből részese­dők, a kisvállalkozók, magyar és (Folytatás a 3. oldalon) Felelősségvállalás — visszatérő gondolatként A délelőtti vita egyik leggyak­rabban visszatérő gondolata a fe­lelősségvállalás kérdése volt. Csaknem valamennyi felszólaló szólt arról a nyomasztó teherről, amely az elmúlt évtizedek hibái, bűnei miatt nehezedik a párt tag­jaira. Ugyanakkor egyöntetű vé­leményként fogalmazódott meg, hogy a cselekvést bénító, önmar­cangoló bűntudattól mielőbb meg kell szabadulnia. Ehhez azonban elengedhetetlen a múlt tényeinek őszinte feltárása, he­lyes értékelése. A felszólalók ezzel kapcsolat­ban hangoztatták azt is, hogy a felelősségvállalás határvonalait nem lehet többé összemosni a párt több százezres tagsága és legfelsőbb vezető rétege között. A tagság nem tehető felelőssé azokért a hibákért, amelyeket nevében követtek ugyan el, de amelyekhez a valóságban vajmi kevés köze volt. E kérdést Hor­váth Csaba Baranya megyei kül­dött vetette fel a legélesebb for­mában; azt ajánlotta a kongresz- szusnak, hogy személyekre le­bontva, dokumentumban hatá­rozza meg a politikai felelősség mértékét. Ezzel összefüggésben többek között Lázár György, Havasi Ferenc, Németh Károly, Czinege Lajos, Gáspár Sándor nevét említette. A felelősség ily módon való konkretizálása ki­fogná a szelet az ellenzék vitorlá­jából is, amely — úgymond — a párt kollektív bűntudatának táp­lálására, fenntartására törekszik — tette hozzá. Sokan szorgalmazták a párt életének „humanizálását” , va­gyis azt, hogy működésének, te­vékenységének középpontjába a humanizmust, az emberről való gondoskodást állítsák. A mun­kásság képviseletében felszóla­lók ezzel kapcsolatban óvtak at­tól, hogy a megújuló vagy újjá­alakuló párt egy szűk elit érdeke­inek képviseletét tűzze zászlajá­ra. A felszólalásokból kitűnt, hogy e csoportosulások főként a népi demokratikus platform cél­jaival, elképzeléseivel rokon­szenveznek. A munkástagozat képviseletében szót kért küldött — a vezetőválasztás vitáját min­tegy megelőlegezve — nyíltan közölte, hogy a legszívesebben Nyers Rezsőt látnák a párt elnöki tisztében. A munkások nevében szólók álláspontja azonban meglehető­sen eltérő volt, az alapkérdéseket illetően is. Az is elhangzott: a munkások nem veszik tudomá­sul, hogy most már a pártjuktól is megfosztják őket. A jelenlegi forradalmi helyzetben nagy szükség van arra, hogy a mun­kástömegek ne váljanak a külön­böző ellenzéki pártok prédájává. Mások viszont azt hangsúlyoz­ták: olyan pártra van szükség, amely vállalkozásbarát, de esé­lyegyenlőséget és tisztességes megélhetést biztosít a bérből és fizetésből élők számára. Erőteljesen hallatták hangju­kat a vitában a „vidéki Magyar- ország” küldöttei is. Többen kö­zülük egy tisztességes, átfogó ag­rárprogram kidolgozását sürget­ték. Úgy ítélték meg, hogy a ke­mény választási harcok elébe te­kintő párt számára e program mielőbbi meghirdetése stratégiai kérdéssé vált. A vidék fejlődését megalapozó sürgős tennivalók közé sorolták a helyi önkor­mányzatok szerepének erősíté­sét, egy hatékony, vegyes tulaj­donú mezőgazdaság kiépítését, s új föld-, illetve szövetkezeti tör­vény megalkotását. A délelőtti vitában az MSZMP, illetve a benne kikris­tályosodott áramlatok több meg­határozó személyisége is szót kért. Az új, baloldali szocialista párt megteremtését sürgetők vé- lefhényét erősítette hozzászólá­sában Vitányi Iván, aki a Re­formszövetség szóvivőjeként körvonalazta a tömörülés hatá­rozott elképzeléseit e pártról s a létrehozásával kapcsolatos fel­adatokról. Röviddel Vitányi Iván hozzá­szólása után lépett a szónoki emelvényre Németh Miklós mi­niszterelnök, hogy kormánya ne­vében is leszögezze: ez a kor­mányzat a radikális reformerők szövetségese, s abban érdekelt, hogy az állampártból kormány­párt váljék. Németh Miklós: „Számunkra nem a tagok, hanem a választási voksok száma fontos” Blahó István füzesabonyi küldött „zsetonos” hozzászólása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents