Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-08 / 238. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 8., vasárnap TANÁCSKOZIK A KONGRESSZUS 3. Kongreszszusi pillanatok Perl Márton képriportja saknak kell lennünk a valóban demokratikus ellenzékkel, azzal, amely a demokráciának széles alapokat akar adni. Együtt kell haladni az alkotmányozásban, még akkor is, ha a választásokon versengeni fogunk egymással. Tehát ápolni kell e demokratikus erőkkel az együttműködés lehetőségét, még akkor is, ha rövid távú, populáris érdekek folytán ők most elhatárolják magukat tőlünk. Mi nem fogunk, nem is akarunk beleszólni egyetlen más pártnak a belső ügyeibe sem. Mi nem akarunk vezetőségeket kreálni ott. De tisztelettel kérjük a többi pártokat és mozgalmat, ők se akarják kinevezni kívülről a Magyar Szocialista Párt vezetését, meghatározni politikáját. — Nagyon fontos, hogy helyesen határozzuk meg helyünket a szocialista világmozgalomban — az állásfoglalás véleményem szerint alkalmas erre: Ezeket az alapelveket majd ki kell bontani, és világossá tenni külföldön is, itthon is. A reformot folytató kommunista pártokkal szövetségre kell törekednünk az együttműködés, a szolidaritás alapján. Ugyanakkor — ha talán egyeseknek korainak is tűnik — elvileg és hosszú távon a nemzetközi szocialista mozgalom demokratikus alapon történő újraegyesülését kell egyelőre távoli, de szép célként követnünk. És a szocialista pártokkal, szociáldemokrata pártokkal, a Szocialista Intemacionáléval is ezen az alapon kell szerves kapcsolatba lépnünk. Nyers Rezső végezetül kijelentette: — Nehéz szülés után — ha a kongresszus elfogadja — most megszületik egy új, a szocializmus, a demokrácia szempontjából biztató erő. Ha olyan vezetőséget is találunk az élére, amely kellően homogén ahhoz, hogy cselekvőképes legyen, de kellően plurális ahhoz, hogy vitaképes és alkotóképes legyen, akkor jó vezetésünk lesz. A párt elnöke után Berecz János kapott szót, aki támogatásáról biztosította Nyers Rezsőt, de ezzel együtt azt javasolta, hogy a párt jellegéről, nevéről szóló dokumentumról addig ne szavazzanak, amíg azt minden küldött írásban kézhez nem kapja, mert nagy jelentőségű kérdésről van szó. Ezt az ügyrendi indítványát a küldöttek döntő többsége megszavazta, ezért az elnöklő Horn Gyula ismét szünetet rendelt el. Miután a küldöttek kézhez vehették a platformegyeztetések után véglegesített tervezetszöveget, megkezdődött a dokumentum részletekbe menő vitája. Számos stiláris jellegű kiigazításra tettek javaslatot a küldöttek, de több olyan indítvány is elhangzott, amely a tervezet politikai tartalmát is érintette. Többen kifogásolták azt a megfogalmazást, amely szerint az tekinthető az újonnan megalakuló Magyar Szocialista Párt tagjának, aki a párt alapszabályát és program- nyilatkozatának alaptételeit elfogadja, és ezt aláírásával hitelesíti. Felhívták a figyelmet arra, hogy ebben az esetben még a küldöttek legitimitása is megszűnik, amikor a tervezetet elfogadják. Parázs vita alakult ki a „vegyes tulajdonú szociális piacgazdaság” fogalom értelmezése körül. Sokan azt javasolták, hogy e megfogalmazásból hagyják el a „szociális” jelzőt, mivel az ellentétben áll a piacgazdaság követelményével. A pro és kontra hozzászólások eredményeként a küldöttek többsége úgy határozott: változatlanul hagyja e megfogalmazást, mivel ez kifejezi a pártnak azt az igényét, hogy a piacgazdaságot hatékony szociális garanciák mellett kívánja kiépíteni. A küldöttek nagy többséggel elvetették azt az indítványt is, amely a tervezetben szereplőnél jóval hosszabb időt, három hónapot adott volna az alapszervezeteknek szervezési feladataik végrehajtásához. Történelmi pillanat A kisebb-nagyobb módosító indítványokat az elnöklő Horn Gyula egyenként bocsátotta szavazásra, majd a tervezet egészéről döntöttek a küldöttek. Ennek eredményeként a tanácskozás szavazati jogú résztvevői elsöprő többséggel, mindössze 159 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadták a párt jellegéről szóló állásfoglalás tervezetét. A küldöttek ezzel kimondták a Magyar Szocialista Párt megalakulását, s e történelmi pillanatban felcsendültek a Himnusz hangjai, a küldöttek felállva énekelték. A kongresszus a dokumentum („A kongresszus állásfoglalása a Magyar Szocialista Pártról”) elfogadásával befejezte szombati munkanapját. A küldöttek ma folytatják munkájukat. Az alapszabályzat vitája során napirendre kerül az a kérdés is, hogy kivonul-e az MSZP a munkahelyekről. (Folytatás a 2. oldalról) más nemzetiségű honfitársak pártja. Működésének elvei közé tartozik a világnézeti és politikai türelem, az áramlatok szabad és önkéntes szövetsége”. Az indítvány szerint a kongresszus, a jogfolytonosságot fenntartva, jelentse be a Magyar Szocialista Párt megalakulását. Az MSZP megalakítása a tagsági viszonyt is érinti, az elképzelések szerint október 31-ig összehívják az alapszervezeteket, s az válik az MSZP tagjává, aki elfogadja az alapszabályt és a programnyilatkozat alaptételeit. Az új párt ezután létrehozná alapszervezeti vezetőségeit, taggyűlésen regisztrálná tagságát, új tagkönyveket bocsátana ki, s első tartalmi feladataként megvitatná a parlamenti választásokra való felkészülés módját. A beterjesztett javaslat feletti vitában elsőként Nyers Rezsőkapott szót, aki a kongresszust az állásfoglalás elfogadására hívta fel. Nyers Rezső: „Szakítunk a hatalomgyakorlás proletárdiktatórikus módjával és ennek ideológiájával” — A most beterjesztett terve- ■ zetet a magam részéről olyan, elvileg elfogadható kompromisz- szumnak tekintem, amely alkalmas arra, hogy pártunk újjászületését, egy új típusú, új baloldali szocialista párt megalakítását szolgálja; oly módon, hogy ez a párt elhatárolja magát az elődpártunkban még meglévő sztálinista maradványoktól, elhatárolja magát a múlt hibáitól, és egyúttal az MSZMP haladó reformtörekvéseinek az örököse. Ez véleményem szerint a politikai lényege a régi párt és az új párt viszonyának — mondotta bevezetőben a párt elnöke. Az új párt létrehozása nagyjelentőségű a magyar demokrácia, az alkotmányosság és a szocializmus folytatólagossága szempontjából. A magyar demokráciának a fundamentuma a magyar társadalomban még nincs lerakva. Készülnek a törvények, még el kell fogadni azokat; s a törvények még nem jelentik az új demokratikus rendszer megvalósítását. Mögötte politikai erőnek kell állni, mert a demokrácia nemcsak választás, nemcsak szavazócédula, hanem egy, a nép politikai támogatását élvező rendszer. Tapasztaltuk már az ’50-es évek végén a negyedik Francia Köztársaság összeomlását, amely tökéletes többpártrendszerrel, tökéletes szavazómechanizmussal rendelkezett, mégis: politikailag összeomlott! S az egyébként konzervatív De Gaulle mentette meg a demokráciát, így vigyázzunk, így készüljünk a demokráciára! Ezt azért mondom, mert Magyarországon szocialista mozgalom, szocialista párt nélkül nem lehet megalapozott, fundamentális demokrácia. És akik azt szeretnék, vagy öntudatlanul azt szolgálják, hogy az MSZMP után darabjaira széttöredezzen a szocialista mozgalom, azok nem a demokrácia szolgálatában állnak! A szocialista munkásság, a szövetkezeti parasztság, a szocialista és baloldali értelmiség nélkül nem fogjuk tudni megoldani az alkotmányozás nagy és nehéz történelmi feladatát! Megújuló párt vagy új típusú párt legyünk? — ez az elvi platform a vitát eldönti abban az értelemben, hogy új típusú, új párt mellett tesz hitet. Olyan progresz- szív, haladó történelmi lépés ez, amelyet minden szocialistának tiszta szívből támogatnia kell. Ez azt jelenti, hogy szakítunk — következetesen és végérvényesen — a hatalomgyakorlás proletárdiktatórikus módjával és ennek ideológiájával. Jelenti azt is, hogy a pártdemokráciát, a véleményszabadságot emeljük párttörvénnyé, és szakítunk a demokratikus centralizmus még meglévő maradványaival, abban a felfogásban, hogy a demokrácia szabadság — s ez a párton belül is így kell érvényesüljön. — Én nem szégyellem a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet. Azt sem szégyellem, hogy tagja voltam eddig. Sokat töprengtem ezen. Szívemhez közel áll a szocialista párt név is; elvileg is helyeslem. Melyiket válasz- szam? Végül arra jutottam, ha reformernek vallom magam, s választanom kell a régi és az új között, én az újat választom, és ezt ajánlom, tisztelt elvtársak, önöknek is. Mitől kell elhatárolódnunk? Először is a szűkén vett és merev osztálypolitikától. Nem a munkásságtól és nem a parasztságtól! El kell határolódnunk természetesen azoktól, akik polgári párttá akarnák átalakítani az új szocialista pártot. Kérdezte tőlem Berecz János, hogy beleértem-e az új pártba a reformkommunistákat és a reformkommunizmust. Beleértem, és oda is tartoznak. Azt szeretném, ha Berecz János tollal, de nem fegyverrel a reformpártért harcolna tovább, mint reformkommunista! Nyers Rezső a párt és a kormány viszonyáról szólva hangoztatta: —Azt remélem, hogy ez a kormány nem alakul át független szakértői kormánnyá, hanem a pártunk kormánya lesz. S akkor nekünk, a Magyar Szocialista Pártnak — ha az leszünk — támogatnunk kell a kormányt! Támogatnunk nehéz feladatai elvégzésében, a gazdasági megújulásban, reformokban és a stabilizációban is. De nem szabad visszatérnünk ahhoz a korábbi hibához, hogy a párt megpróbálja irányítani a kormányt. Annak önállónak kell lennie, s csak így lehet felelős. A párt a parlamenti képviselőin keresztül ellenőrizze, s a kormány a parlamentnek feleljen. Ha pedig csekély lesz a parlamenti erőnk, akkor nem tudjuk majd a kormányt befolyásolni sem. Tehát egyetértek azzal, hogy kormánypárt legyünk — egy kis pontosítással. Elvi kérdésről van szó; arról ugyanis, hogy a párt nem a kormánynak a pártja. A párt a tömegeknek a pártja! És a tömegek érdekeit kell a kormánynak közvetítenie, ha kell, számon kérnie. Nyers Rezső a párt és az ellenzék kapcsolatával foglalkozott ezután. Kijelentette: — El kell ismernünk azoknak az akkor még szűk demokratikus mozgalmaknak az érdemeit, amelyek már évek óta a demokráciát kérték számon korábbi pártunktól. A korábbi hibás politikai struktúrát két oldalról érte támadás: a demokratikus szocializmus oldaláról, a párton belüli reformerek oldaláról, de a polgári demokrácia oldaláról is. Ez az igazság, és ezt tartozunk beismerni. ÚtitárA kongresszus állásfoglalása a Magyar Szocialista Pártról Hazánk történelmében lezárult a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjelzett korszak. A szocializmus eddig volt koncepciója, a sztálini eredetű rendszer felélte minden társadalmi, gazdasági, politikai és erkölcsi tartalékát, alkalmatlan arra, hogy lépést tartson a világ fejlődésével. Ezzel az MSZMP, mint állampárt története véget ért. Az átfogó és gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai megújuláshoz elengedhetetlen, hogy belőle új párt alakuljon. A kongresszuson létrejövő új párt kíméletlen őszinteséggel szembenéz elődje múltjával. Elhatárolja magát a bűnöktől, a tévesnek, hibásnak bizonyult elvektől és módszerektől. Szakít a bürokratikus pártállam rendszerével, a demokratikus centralizmus elvével. Az alakuló új párt ugyanakkor az MSZMP-n belüli reformtörekvések örökösének tekinti magát. Maradéktalanul vállalja az emberi fejlődés egyetemes értékeit, a humanizmust, a szabadságot, a demokráciát, valamint az értékteremtő munka tiszteletét. Folytatója a szocialista és kommunista mozgalom időtálló hagyományainak, magáénak vallja a szolidaritás és a társadalmi igazságosság elvét. Ugyanakkor vallja, hogy a társadalmi igazságosság és az emberi szabadságjogok eszméi nem állíthatók szembe egymással. Nem engedhető meg az sem, hogy a piac ellenőrizetlen erői felülkerekedjenek a szociális és kulturális értékeken. A párt egyik örököse a magyar progresszió legjobb törekvéseinek, a haza és haladás eszméinek, a Duna menti népek sorsközössége gondolatának. Szoros és szerves kapcsolatot kíván fenntartani mind a reformra törekvő közép- és kelet-európai baloldali pártokkal, mind pedig a világ reformkommunista, szocialista és szociáldemokrata pártjaival. Az új reformpárt a saját munkájuk alapján jövedelemben részesedők, a kisvállalkozók, magyar és más nemzetiségű honfitársaink pártja. Működésének elvei közé tartozik a világnézeti és politikai türelem, az áramlatok szabad és önkéntes szövetsége. Pártunk állampártból korszerű baloldali szocialista mozgalommá, a tagsága által ellenőrzött politikai tömegpárttá válik, amely kezet nyújt minden demokratikus, haladó magyar erőnek, s egyúttal az európai baloldal szerves részének tekinti magát. Kész a demokratikus szocializmus céljait követve, a jogállam törvényeit mindenkor tiszteletben tartva, valamennyi együttműködésre vállalkozó erővel összefogni, hogy az ország kijusson a válságból. Hozzá kíván járulni a vegyes tulajdon, a szociális piac- gazdaság és az önkormányzatok rendszerére támaszkodó többpártrendszerű parlamenti demokrácia kiépítéséhez. A gyökeres politikai megújulást a kongresz- szus a párt elnevezésével is kifejezésre kívánja juttatni. A jogfolytonosságot fenntartva bejelenti a Magyar Szocialista Párt megalakulását. A Magyar Szocialista Párt meg kívánja tartani és hívja soraiba mindazokat, akik egyetértenek programjával, elfogadják alapszabályát. * * * A kongresszus után kerüljön sor az Magyar Szocialista Párt bejegyeztetésére. Az MSZP megalakítása a tagsági viszonyt is érinti. Ezért 1989. október 31-ig össze kell hívni az alapszervezeteket. Aki a párt alapszabályát és programnyilatkozatának alaptételeit elfogadja, s ezt aláírásával hitelesíti, az megerősíti, hogy a Magyar Szocialista Párt tagjává válik. Az MSZP tagjai 1989. november 10-ig szabad választásuk alapján — szükség szerint — hozzák létre alapszervezeteiket, s kezdjenek hozzá a tagtoborzáshoz, az új párt szervezéséhez. A taggyűléseken készítsék el a tagság nyilvántartását, adják ki az új tagkönyveket, válaszszák meg vezetőiket és küldötteiket, vitassák meg a választásokra való felkészülés módját. Budapest, 1989. október 7.
