Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

2. TANÁCSKOZIK AZ MSZMP KONGRESSZUSA NÉPÚJSÁG, 1989. október 7., szombat (Folytatás az 1. oldalról) agrár- és élelmiszergazdasági platformot, amelyhez eddig 28- an jelezték csatlakozási szándé­kukat. A mandátumvizsgáló bi­zottság jelentését a kongresszus jóváhagyta. A kongresszus résztvevői ez­után arról döntöttek, hogy egy javaslat csak akkor válik határo­zattá a kongresszuson, amennyi­ben azt a szavazók több mint fele támogatja. A kongresszuson lét­rehozandó országos testületek és tisztségviselők választásával kapcsolatban úgy foglaltak ál­lást, hogy a pártelnököt egyéni, a további tisztségviselőket és el­nökségi tagokat zártlistás jelölés­sel válasszák meg a küldöttek. Az elnök személyére a plenáris ülés nyilvánossága előtt 'tegye­nek javaslatot, s a jelölőlistára kerüléshez a szavazatoknak több mint a felét kell elnyerni. A küldöttek elfogadták a kongresszus időrendjére, a kong­resszus elnökségének tagjaira és a levezető elnökökre tett javasla­tot, majd jóváhagyták a kongresz- szusi munkabizottságok vezetői­nek listáját. A párt programnyi­latkozatát szerkesztő bizottságot Pozsgay Imre, az alapszabály­szerkesztőt Fejti György vezeti. A személyi kérdéseket előkészí­tő bizottság vezetője Kovács Je­nő, a kongresszusi ügyrendi bi­zottságé Kovács László, a man­dátumvizsgálóé Vastagh Pál, a szavazatszámlálóé Gyuricsku Kálmán, a fellebbviteli bizottsá­gé pedig Balogh Sándor lett. A pártvagyon helyzetével foglalko­zó szakértői bizottságot Kovács Imre vezeti. A kongresszus szó­vivői tisztét Barabás János és Major László tölti be. Nyers Rezső: »Választáson alapuló demokrácia legyen Magyarországon" A kongresszuson Nyers Rezső pártelnök mondott megnyitóbe­szédet. Emlékeztetett arra: a tavalyi pártértekezlet óta nyilvánvalóvá vált, hogy hazánkban lezárult egy korszak, valami új kezdő­dött. Elkerülhetetlen, hogy a párt is számot vessen helyzeté­vel, meghatározza, mit akar ten­ni az ország, a nemzet jövőjéért, mit kell tennie a szocializmusért, a mozgalom újjászületéséért. A szónok hangsúlyozta, hogy a politikai gondolkodás kiindu­lópontja csakis az lehet: mit akar a magyar nép, milyen törekvések összegeződnek egy mai formáló­dó közös akaratban. Rámuta­tott : a nép azt kívánja, hogy a po­litikusok és a gazdasági szakem­berek vezessék ki az országot a gazdasági bizonytalanságból, s a mindennapi élet minősége javul­jon. Széles körben helyeslik vagy elfogadják a piacgazdaság teljes körű kifejlesztését és a tulajdon­reformot, de azzal a feltétellel, hogy a növekvő piaci haszonból a dolgozó tömegek is részesülje­nek, a pénzügyi stabilizáció ter­heiből pedig ne többet, mint egy igazságos részt kelljen vállalni­uk. Az állampolgári jogok szélesí­tését, egyértelmű kifejezését és alkotmányos garantálását akaija az ország népe — folytatta Nyers Rezső. Az emberek azt kívánják: a választáson alapuló demokrá­cia legyen Magyarországon, s nem fogadják el többé azt, hogy a választásoknak ne legyen követ­kezménye a kormányzás irányza­tára, s a politikai felelősséget el­homályosító mechanizmus mű­ködjön. Az emberek többsége nyűt és tárgyilagos, elfogultság­tól mentes múltértékelést kér számon az MSZMP-től és a poli­tikai élet más vezető tényezőitől is. Széles körű önkormányzatot igényel a magyar vidék népe, csakúgy, mint a főváros lakossá­ga, s ezzel összekapcsolva jelent­kezik az igény az ország elmara­dott térségeinek felzárkózását segítő, tartósan működő megol­dások iránt — hangsúlyozta a po­litikus. Hazánk nemzetközi kapcsola­tairól szólva kiemelte, hogy a vi­lággazdaságba szervesen beépü­lő nemzetgazdaságot, független külpolitikát kíván a magyarság többsége; azt, hogy Európa két részével és a semleges országok­kal egyaránt jó viszonyban le­gyünk, intenzív együttműködést folytassunk. Ezzel összefüggés­ben a politikus hangoztatta: amíg a világban katonai-politikai tömbök léteznek, addig a józan ész azt diktálja számunkra, hogy a Varsói Szerződést és a KGST- beli kapcsolatainkat ne kérdője­lezzük meg, viszont törekedjünk ezen integrációk belső reformjá­ra. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az MSZMP milyen párt le­gyen a jövőben, miben változtas­son a mozgalom, Nyers Rezső ki­fejtette: a mélyenszántó viták ál­talános egyetértéshez vezettek abban, hogy a sztálinizmus teljes egészében elvetendő, mert az va­lójában nem a szocializmus egyik alternatívája, hanem tévút, a szocializmustól idegen módsze­rek alkalmazása. Ezen az alapon nyer igazolást a hazai sztáliniz­mus elleni, 195ó-os népfelkelés, amely utat nyitott az MSZMP létrejöttének, egy sajátos reálpo­litikának. A múltról szólva meg­jegyezte: folytatni kell még a ku­tatást és a vitát az MSZMP gya­korlati politikájáról és a Kádár­korszakról. Az MSZMP törté­nelmi szerepét abban foglalta ösz- sze, hogy az a sztálini modell és politika diktatórikus, népellenes gyakorlatától igyekezett elsza­kadni, a gazdasági rendszerben új utat keresett, ám a politikai struktúrát érintetlenül hagyta. A párt elnöke szólt azokról a nagy politikai hibákról is, ame­lyek a párt válságához vezettek. Mint mondta: aligha vitatott pél­dául az a politikai tévedés, ame­lyet 1972 — 74-ben követett el a párt a reformok leállításával, majd 1985 — 86-ban azzal, hogy további gyökeres reformok nél­kül gazdasági növekedést kezde­ményezett. E két téves döntés volt a közvetlen okozója Ma­gyarország nagymérvű külföldi eladósodásának is. Az ezért való felelősséget jogosan kéri számon az MSZMP-n a nép — jelentette ki —, s a mi válaszunk nem lehet mentegetőző, a kritikát el kell fo­gadnunk. Ezzel összefüggésben azonban azt is elmondta, hogy az eseményekből a párt tanult, s az ellenőrzés nélküli kormányzást, az egypártrendszert — melyek a hibákat lehetővé tették — maga is igyekszik megszüntetni. Az ebből adódó következtetést úgy fogalmazta meg: az idő változá­sával az MSZMP történelmi sze­repe is a végéhez ér. Most egy olyan új típusú pártra van szüksége a magyar szocialis­ta mozgalomnak, amely utódja, de nem egyszerűen politikai foly­tatása az MSZMP-nek — állapí­totta meg Nyers Rezső. A kong­resszus jogát és feladatát is abban jelölte meg, hogy az erről az új tí­pusú pártról döntsön. Vélemé­nye szerint abban a felfogásban kellene a kongresszusnak közös nevezőre jutnia, hogy a bürokra­tikus centralizmust megvalósító, úgynevezett „államszocializ­mus” rendjét lebontják, s azért szállnak síkra, hogy helyére a de­mokratikus szocializmus rendjét építsék fel. Ezzel nem kis kocká­zatot vállalunk, hisz társadal­munkban vannak hívei és szor­galmazói a „szocializmus nélkü­li” demokráciának, s az alkotmá­nyos működés lehetőségei ré­szükre is adottak lesznek — mondta. Ezt a kockázatot azon­ban — Nyers Rezső szerint — a pártnak vállalnia kell, s újra és új­ra meg kell küzdenie a demokra­tikus szocializmus eszméjéért és politikájáért. A továbbiakban arról szólt, hogy az új párt nem lehet kom­munista és nem lehet egyszerűen szociáldemokrata párt sem. Az új szocialista pártnak keresnie kell azt a még ki nem alakult szin­tézist, amely a szocialista mozga­lomból kettészakadt szociálde­mokrata és kommunista tradíci­ók, értékek és gyakorlat újrata- lálkozásából alakulhat ki. Az új pártnak szoros szövetsé­gesé baráti viszonyt kellene fenn­tartania a keleti és a nyugati re­formkommunista pártokkal, kö­zöttük is kitüntetett helyen a re­formpolitikát megvalósító SZKP- val. Baráti és szoros szálakat kívá­natos kiépíteni a Szocialista Inter- nacionáléval, a szocialista, szoci­áldemokrata pártokkal. A párt részese kíván lenni az európai bal­oldal kialakulásának, megerősö­désének, működésének. Nyers Rezső szerint az újjá­születő pártnak a választásokon néppártként kellene megjelen­nie. Mint mozgalomnak pedig döntően és főként munkavállalói érdekek kifejezőjeként szüksé­ges működnie. Emellett építhet a szabadfoglalkozásúakkal, kis­termelőkkel, kisvállalkozókkal való szövetségre is. El kell vi­szont határolódnia azoktól, akik a demokráciát az osztálypolitika eszközének tekintik, nem pedig a társadalmi együttélés létformá­jának, de ugyanígy azoktól is, akik a proletárdiktatúrás irány­zatot képviselik, hiszen a párton belüli vitát kiküszöbölő demok­ratikus centralizmus nem fér ösz- sze a demokratikus szocializ­mussal. A párt nem vállalhat kö­zösséget azokkal sem, akik pozí­ciójukat személyes érdekeik ér­vényesítésére, a pártot pedig ha­talmuk fenntartására használták. Az MSZMP elnöke a párton be­lül kifejlődött reformmozgalmat az életerő pozitív megnyilvánu­lásának nevezte. Nyers Rezső végezetül annak a meggyőződésének adott han­got, hogy az MSZMP kongres­szusának állásfoglalásától függ a magyar szocialista munkásmoz­galom sorsának alakulása, s ha­tása a nemzet jövője szempontjá­ból is jelentős. Grósz Károly: „...higgyünk a cselekvés értelmében és akaijuk a sikert” A napirendnek megfelelően ezután Grósz Károly főtitkár fű­zött szóbeli kiegészítést a Köz­ponti Bizottság beszámolójához. Elöljáróban bejelentette: a csütörtök esti gondolatgazdag vita alapján szóbeli kiegészítését az éjjel átdolgozta, így ezt a Köz­ponti Bizottság nem hagyhatta jóvá. A beszámolót tárgyaló KB- ülés vitájára visszautalva a főtit­kár rámutatott: — Egység vagy szakadás, megújuló párt vagy új párt — so­kak szerint ez ma a kérdés. Ez is. De szerintem ennél többről van szó. A fő cél a demokratikus szo­cializmus, amely hitem szerint a nemzet felemelkedésének leg­járhatóbb útja. S ehhez maga a párt is csak eszköz. Az MSZMP ma a legjelentősebb politikai erő hazánkban. Szervezettsége, fel- készültsége, belső és nemzetközi kapcsolatai alkalmassá teszik az átmenet kulturált biztosítására. Nélküle ez nem lehetséges. Ép­pen ezért az átmenet időszerű feladatait kell megbeszélnünk. Ezután emlékeztetett arra, hogy a magyar vezetés az 1970- es évek elején hibás válaszokat adott a világgazdasági kihívá­sokra. A párt akkori vezetése nem kezdte meg a párt és a politi­kai intézményrendszer érdemi reformját. A XIII. kongresszus teljesíthetetlen, egyszerre nem megvalósítható célokat fogalma­zott meg, s újabb évek mentek veszendőbe. Mindez nagymérté­kű eladósodáshoz vezetett. Ezért a felelősség nem a párttagságot, hanem a politikai vezetést terhe­li. A folyamatok hátterében azonban a politikai és gazdasági vezetés hibáin kívül egyéb, raj­tunk kívül álló okok is meghú­zódnak. c FÓRUMON KÍVÜL D Küldöttek és reformszövetség Amíg a plenáris ülésen javában folyik a tar­talmi munka, érdemes belepillantani abba a tá­jékoztatóba, amely a delegáltak összetételéről szól. Tanulságos összeállítás. Azonnal feltűnik, hogy a "tagság jelentős arányban azoknak szavazott bizalmat, akik 1971 és 1980 között kerültek az MSZMP sorai­ba. Pontosan 569-en. A tanácskozók majdnem egytizede pedig — 118 személy — a nyolcvanas években nyert felvételt. Ez nyilvánvalóan friss szellemet feltételez. A körültekintő, kellő tudással megalapozott döntéseket segítheti érvényre jutni az a tény, hogy az ülésteremben helyet foglalkók 85,8 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Vannak ugyanakkor kissé baljós előjelű ada­tok is: a 30 éven aluliakat mindössze 42-en kép­viselik, a gyengébb nembelieket száznál alig va­lamivel többen. A fizikai munkások megjelölés mellett csupán egy 43-as szám szerénykedik, márpedig ez igen kicsi részarány ahhoz képest, amilyen horderejű döntésekre kell jutniuk a de­legáltaknak... Azt is mondhatjuk még, hogy a pártszavazás talán egyedül üdvözítő jellemzője, hogy nagy többségben jutottak el ide olyan küldöttek, akik társadalmi munkában végzik mozgalmi mun­kájukat. A platformok kongresszusára mellesleg min­den „erő” igyekezett maximálisan felkészülni a maga módján. így ma már talán nem különle­gesnek, de mindenképp szokatlannak tetszik az az időszaki, három és fél oldalra nyomtatott ki­advány, amely az Idézgetünk (Módszerekről) címeket viseli, kiadója Gubcsi Lajos kb-osz- tályvezető-helyettes, a párt választási szakértő­je, aki korántsem titkolja e művel nagyra törő vágyait... Sokkal szolidabb, de kifejezőbb a fő­városi küldöttek kétoldalas, stencilezett papí­ron közzétett felhívása: „Légy Te is kezdemé­nyezője, alapítója a pártújító reformszövetség­nek!” Egyszerűségében is sokat mondónak bi­zonyul az R-platform szándéknyilatkozata, amely a társadalomnak tisztességes megélhe­tést, biztonságot és értelmes munkát, társadal­mi önrendelkezést, a tagságnak felemelő prog­ramot, a pártban is alkotmányosságot szolgáló vezetést ígér... — Fel kell tennünk a kérdést — mondta -: hogyan vonható meg az elmúlt 16 hónap mérlege? Én azokkal értek egyet, akik sze­rint a pártértekezletet követően hazánkban korszakos átalakulás kezdődött el. Nagyra kell értékel­nünk ennek kezdeti eredményeit a gazdaságban, a társadalomban és a politikai közéletben egya­ránt. Az útkeresés természetes ve­lejárói a modellváltással kapcso­latos viták. A nézetkülönbségek megosz­tották a reformok szorgalmazóit. Ezt a megosztottságot kellene kölcsönös türelemmel feloldani. Grósz Károly ezután rámuta­tott: — Önbecsülésünkhöz hite­les történelmi képre van szükség. Ha napi politikai céloktól vezé­relten csak az MSZMP korábbi hibáiról, bűneiről szólunk — amiről természetesen nyíltan szólni kell —, ezzel komolyan ve­szélyeztetünk mindenfajta ki­bontakozást. Erőre, magabiztos­ságra van szükség. Arra, hogy higgyünk a cselekvés értelmében és akarjuk a sikert. Önmarcan- golásunkban már politikai ellen­feleink támadásain is túlteszünk. Nem a munkásmozgalom haladó értékeit, köztük a kommunista eszményeket kell megtagadni, hanem azt a gyakorlatot, amely lejáratta ezeket. A teljes tagadást sem balos, sem ellenkező előjel­lel nem tűrhetjük meg a pártunk­ban. — Természetesen azt sem ta­gadhatjuk — folytatta —, hogy munkája során a Központi Bi­zottság sok mindennel adós ma­rad: mindenekelőtt nem volt ké­pes a párt sorait rendezni, a párt cselekvési egységét kialakítani; túlzottan önmagával volt elfog­lalva, ahelyett, hogy társadalmi jelenlétét, befolyását erősítette volna; nem fordított elég figyel­met a gazdasági folyamatokra; nem vállalt kellő részt a szocialis­ta országokkal kialakult politikai feszültség megelőzésében; mun­kastílusa lassan formálódott, ezért nem jutott kellő energiája a vitatott kérdések érdemi tisztá­zására. Mindezért a felelősség elsősor­ban a főtitkárt terheli. Hogyan tovább? Erre kell ma elsősorban figyelmünket össz­pontosítani. Hiszen a feladata­ink rendkívül nagyok, megoldá­suk rendkívül sürgető. Tudatában kell lennünk an­nak, hogy egyes szocialista érté­kek — mint a teljes foglalkozta­tottság, a társadalmi biztonság és mobilitás — súlyos ellentmon­dásba kerültek a válságmene­dzselés, a gazdasági stabilizáció, a szerkezetváltás rövid távú kö­vetelményeivel. Meggyőződé­sem, hogy ezt a konfliktust — a társadalom dolgozó többsége ér­dekében — egy reformok iránt elkötelezett, baloldali párt köte­les és képes vállalni. Újjászülető pártunkban nem szabad gyengülnie társadalmi el­kötelezettségünknek: a munka- vállalók elsődleges politikai kép­viseletének. Új, progresszív mó­don fogalmazzuk meg a fizikai dolgozók és az értelmiségiek sa­játos és közös érdekeit. Egyebek között azt, hogy a marxi sokolda­lúságban értelmezett kultúra fej­lesztése azért létkérdés számunk­ra, mert hazánk és népünk élet- képességének növeléséhez ebben látjuk az egyik legfőbb lehetősé­get. A csak korlátozó gazdaságpo- • litika lehetőségei kimerültek, ezért fordulatot kell végrehajta­ni. A fizetőképesség megőrzése mellett halaszthatatlanul szük­ség van tehát a szerkezetváltást és a szelektív növekedést is gyor­sítani képes programra. — Úgy gondolom, a pártnak baloldali szocialista tömegmoz­galomként, áramlatok szövetsé­geként kell működnie, ahol a központi platform, a kongresz- szuson elfogadott program min­den párttagra nézve kötelező. — Egy választásra készülő pártban megegyezésre kell jutni­uk a különböző áramlatoknak, s a közvélemény számára egységet kell demonstrálni. Enélkül lehe­tetlen a választási siker, mivel a szavazópolgár többnyire arra ad­ja a voksát, akiről feltételezi az erőt, kormányzóképességet. Az új pártvezetés elsőrendű feladata ezért, hogy mozgósítsa és segítse a párttagságot a közelgő köztár­sasági elnöki, országgyűlési és tanácsi választásokra való felké­szülésben. A nemzetért, a közös célokért viselt felelősségünk tu­datában a párt tagjai között erő­sítenünk kell a politikai összetar­tozás, a szolidaritás érzését. Grósz Károly ezután összefog­lalta a leköszönő KB politikai kö­vetkeztetéseit. Először is: ne foly­tassák a sztálini gyakorlatot, mely szerint a hozzánk legközelebb ál­lók a legnagyobb ellenségeink. Másodikként említette, hogy a választásokból az MSZMP a le­gerősebb pártként kerüljön ki; te­gyen meg mindent annak érdeké­ben, hogy a párt jelöltjét válasz­szák köztársasági elnöknek, illet­ve képviselőnek. Hangsúlyozta továbbá a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok rendezésé­nek fontosságát. Mint mondotta, a Varsói Szerződés, a KGST kere­tében és a környező országokkal fenntartott gazdasági, politikai és kulturális kapcsolataink korsze­rűsítésének nemcsak a mi szá­munkra van stratégiai jelentősé­ge. Befolyásolja ez a határainkon túl élő magyarság sorsát, a szom­szédainkhoz fűződő kapcsolatok javulását. Lendületet adhat euró­pai integrációs törekvéseinknek. Emellett ápolnunk kell a nemzet­közi baloldallal kialakított kap­csolatokat. A többpártrendszer körülményei között is fellépünk azért, hogy napi belpolitikai küz­delmek ne veszélyeztessék kiszá­mítható és nemzetközi tekintélyt szerzett külpolitikánkat. S tegyünk meg mindent az or­szág gazdasági összeomlásának megakadályozására! — hangoz­tatta a főtitkár. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents