Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-07 / 237. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 7., szombat TANÁCSKOZIK AZ MSZMP KONGRESSZUSA (Folytatás a 2. oldalról) — Vitassuk meg és döntsünk arról, kialakítható-e és hogyan egy új típusú pártegység? Megújuló pártot vagy új pártot akarunk? Én a megújuló párt és az új típusú egység mellett teszek hitet. De ne akarjuk újra monolittá, egy tömbből faragottá tenni pártunkat! Rendezzük egységes keretbe a pártmozgalomban a legutóbbi időben feltűnt, életrevaló és előremutató kezdeményezéseket — mondotta beszéde befejező részében. Kifejtette, hogy miközben a pártnak vallásos emberek is tagjai lehetnek, ha politikai céljaival azonosulnak, senkinek sem kell feladni kommunista meggyőződését ahhoz, hogy a megújult párt teljes jogú és teljes értékű tagja lehessen. — Végül, de nem utolsósorban, kongresszusunkra hárul az a felelősség is, hogy a pártmozgalom megújulását előmozdítani képes, egységes vezetést válasz- szón. Legyen ez az egység a sokféleség, a gazdagság egysége. Mutatkozzék meg a vezetés szellemiségében, munkastílusában, következetességében és az egymás iránti szolidaritásban — hangoztatta Grósz Károly, megköszönve a főtitkári munkájához kapott támogatást. FÓRUMON KÍVÜL ) A parlamenter-megfigyelő... Az alapszabály-tervezetről Az első vitaszakasz előadói beszédeinek sorát Kovács Jenő folytatta, aki a párt alapszabálytervezetét terjesztette elő. Demokrácia és szabadság ösz- szefüggését taglalva a szónok leszögezte: hazánkban nem lesz demokrácia és szabadság, ha a pártok belső élete nem demokratikus, és tagjaik nem őrizhetik meg személyes szabadságukat. Ezért a kongresszusnak olyan alapszabályt kell megalkotnia, amely a szabadság jegyében fogan. Olyat, amely abból indul ki, hogy a pártok versenye közepette csatlakozók érett fejjel, meggondoltan vállalják a demokratikus szocializmus eszméjét, és azt a pártot, amely ennek szolgálatában áll. Olyat, amely a közös és céltudatos cselekvés garanciáit nem az elrendelt fegyelemben és a kirendelt felügyelőkben látja; inkább szabad emberek meggyőződésében és közösségi hajlamában. Az egykoron szociáldemokrata és kommunista ágra szakadt szocialista mozgalom mindenekelőtt úgy éledhet újjá, ha nemcsak szándékaiban, hanem szervezeti rendjével is gátat vet a hatalom koncentrálásának bármely testület vagy tisztségviselő által. Ennek első és elemi feltétele minden akarat és jog visszaszármaztatása a párt tagjainak. A párton belüli szabad lelkiismeret, a szabad véleménynyilvánítás, a közösségalkotás és az együttműködés, a szabad csatlakozás és a távozás egy önkéntes politikai szövetségen belül olyan eredendő jog, amely nem lehet vitatható. A párt demokratikus működésmódjának egyik legfőbb garanciája a nyilvánosság mellett az a szervezeti rend lehet, amely a kiválasztódást a választók értékítéletéhez, akaratához köti, és „nem ad teret láthatatlan kezeknek, szabad vadászmezőt a vazallust kereső szemeknek”. Ezért döntő jelentőségű annak a követelménynek a párt „alkotmányába”, az alapszabályba iktatása, mely szerint minden tisztséget, testületi tagságot csak a választók jogosultak létrehozni, betöltésükről dönteni, illetve abból visszahívni, és semmilyen testület sem egészítheti ki magát kooptálással. A mostani tanácskozás — hangoztatta Kovács Jenő — visszavonhatatlanul lezárja az állampárt korszakát Magyarországon, és kiindulópontjává válik az új demokratikus, baloldali párt megteremtésének. A párt hitele nagyobbrészt azon múlik, hogy mi történik a következő két-há- rom hónapban. Ezért az előadó kezdeményezte, hogy a kongresszus elvi természetű döntéseit követően külön határozzon a következő hónapok pártszervezési teendőiről. Az MSZMP minden egyes tagját fel kell kérni arra, hogy határozza meg viszonyát az új programhoz, az alapszabályhoz, a megválasztandó új vezetéshez. Magyarán szólva: mondják meg, hogy tagjai kívánnak-e lenni a kongresszus eredményeképpen körvonalazódó pártnak. Újabb előadás következett. Pozsgay Imre: „...valójában nem pártként, hanem közhatalomként funkcionált...” Pozsgay Imre a pártelnökség tagja a politikai értékelés Történelmi utunk tanulságairól, illetve A párt programnyilatkozata című dokumentumtervezetekhez fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy a Központi Bizottság szándéka szerint a történelmi utunkról szóló tudósítás a programnyilatkozat tervezetének társdokumentuma. A KB — e fontos gondolatkört nem kívánva kivenni a kongresszusi vita köréből — azzal a megfontolással teijesztette elő, hogy nagyobb önismerettel, világos beszéddel, a programnyilatkozatot tisztázott történelmi körülmények között fogadhassák el a küldöttek. E tervezet politikai összefoglalást adarról, miként lehet ebből a negyven esztendőből vállalható, továbbvihető értékek egész tárát elkészíteni, s mi az, amitől egy új pártnak meg kell válnia ahhoz, hogy a társadalomban megingott tekintélye és az elvesztett bizalom után ismét kérhesse nemcsak saját tagságának támogatását és bizalmát, hanem ezzel együtt a magyar nép bizalmát is. A továbbiakban rámutatott: a történelmi igazság elérésére törekedett az a tudós- és kutatógárda,-amelyik e dokumentum elvi, elméleti alapjait megteremtette, forrásait feltárta. Remélte, hogy e párt számára a történelmi igazsághoz való szakadatlan törekvés a nép közgondolkodásával való együttműködést segíti elő. A tervezet fontos szándéka volt, hogy a párt önismeretre szert téve, az elmúlt negyven év értékleltárát is elvégezve, kimondjon olyan történelmi tapasztalatokat, amelyek korábban kimondhatatlanok, tabu ügyek voltak. "Ha itt hibák, bűnök voltak az elmúlt negyven esztendőben, egy értékleltár elvégzése után is ott marad ez a csomag, ki a felelős, hogyan oszlott meg a felelősség, és miként lehet ennek a pártnak a tagsága — megtisztulva az elmúlt évtizedek bűneitől, terheitől—alkotója egy új politikai gondolatnak, amely a demokratikus jogállam és a demokratikus szocializmus viszonyai között tételez bennünket”— tette hozzá. Alapvető kérdésnek ítélte, hogy a tagságnak bűntudattal és bénult politikai akarattal kell-e belevágni a közeljövő feladataiba, vagy felszabadultan, tisztán s világosan, a felelősséget is meghatározva, cselekvőkészen, vállalkozásra készen. Ezzel összefüggésben Pozsgay Imre leszögezte: ebben az országban — különösen az utóbbi másfél-két évtized válságainak felelősségét elemezve — a párt tagsága nem marasztalható el. A terhet a párt tagsága nem bűnbakokra akarja rakni, ennél sokkal nagyobb műveletet kell elvégeznie. A rendszer működési alapjaiban kell keresnie a hibák okait, s személyi felelősség dolgában pedig azokban az oligarchiákban és szerveződésekben, amelyek a hibás, rossz politikával azonosulni tudtak, miközben a rendszer működését úgy igyekeztek berendezni, hogy a döntésért ne legyen felelős senki. A párttagság a döntéseknek valódi tényezője nem is lehetett, hiszen egy centraliszti- kus, bürokratikus rendszerben erre nem volt lehetőség. Ezután a programnyilatkozat tervezetéről szólt Pozsgay Imre: — Ez a programnyilatkozat-tervezet egyetlen fontos feladatra készült: a pártállam és állampárt politikai gyakorlatával való szakítás idején egy, az alkotmányos jogállamra áttérő politikai pluralizmus körülményei között működő új párt tartozik saját tagságának elszámolni eddigi helyzetével, és felmutatni azokat az értékeket, amelyek jegyében ez az új párt megszerveződhet. Ebből a szempontból sem nélkülözhető a korábbi korszakok értékeinek számbavétele, de a hangsúly az elhatárolódáson van, mert máskülönben nincs esélyünk, hogy újra az európai baloldalon, s itt, e hazában a baloldali szocialista gondolkodás szervezetében, szerkezetében a nép elismeijen bennünket.- Szakítani kell azzal a monstrummal és konglomerátummal — folytatta —, amely valójában nem pártként, hanem közhatalomként funkcionált ebben az országban, s így ebben a formájában a nép minden bizonnyal a jövőben nem ismerné el. Ez az az alapgondolat és alapkoncepció, amelynek jegyében új programot kell készíteni. — Az MSZMP története minden felmutatható érték ellenére a pártállam-állampárti szerkezet története. Tagságának története azonban itt nem zárulhat le, mert ez a párt hordozta az előbb emlegetett történelmi okok miatt is azt a reforin- gondolatot, gyűjtőpártként azt a sokféle értéket, emberekben megtestesülő akaratot, amely nélkül Magyarország politikai egyensúlya helyre nem állítható, politikai jövője katasztrófa nélAz országházi légkörből szinte „átmenet” nélkül jött a Kongresszusi Központba a parlamenti képviselők megyei csoportjának elnöke, Kovács András. Meghívottként figyeli az eseményeket, amelyek már az első'nap felgyorsultak, s — mint mondta találkozásunkkor — igen jelentősek a képviselői munkát illetően is. — Azért van nagy jelentősége ennek a kongresszusnak a képviselők szempontjából, mert nagyon sokan várakozó álláspontra helyezkednek abban, hogy vajon jelöltessék-e magukat a következő választásokon. Meggyőződésem, hogy az MSZMP, illetve az utódpártok választási győzelme meghatározhatja azt, hogy kizárólag független politikusok akarnak, vagy tudnak indulni a választásokon, vagy mások is. Az országban ugyanis nem alakult ki az a fajta politikai erő olyan színvonalon, hogy egyik napról a másikra valamennyi pártot — beleértve az MSZMP-t is — hiteles személyek tudnák képviselni a Parlamentben. Ettől lényegesen messzebbre mutat az, hogy az ország szempontjából mennyire sikerül a reformelveket megvalósítani a kongresszuson, illetve azután a hétköznapok során. — A Parlament az úgynevezett sarkalatos törvények tárgyalása előtt áll. Várható-e ezekben a kongresszus hatása? — Kialakulhat a sarkalatos törvényekkel kapcsolatban a Parlament 75 százalékát kitevő párttag képviselők körében valamiféle egységes álláspont, mert pillanatnyilag nincs ilyen. Mindenki más — vagy a választópolgáraiból, vagy máshonnan táplálkozó — meggyőződés szerint foglal állást, nincsen rendezőelv. Ez a kongresszus — ha a párt valóban megerősödve kerül ki belőle — elérheti, hogy megadja a hiányzó rendezőelvet, s a sarkalatos törvények változtatás nélkül kerülnek elfogadásra a T. Házban, a mostani ülésszak második részében... kül nem folytatható. Ezért megismétlem: a párt története, mint MSZMP-történet, a pártállam történetével együtt ezen a szakaszon véget ér, s ettől kezdve ez a tagság az alanya és letéteményese egy új szocialista párt megteremtésének, amely elsősorban az európai baloldal értékrendjére, s abból következően a demokratikus szocializmus követelményeire építi fel szervezetét, politikailag pedig szakadatlan jelenlétet kíván a társadalmi mozgásban azért, hogy közhatalmi szerepét hátrahagyva kormányzópárti szerepre pályázhasson szabad választásokon a pluralista politikai berendezkedés körülményei között — hangoztatta a szónok. Ezért is úgy vélekedett, hogy nagy figyelmet kell fordítaniuk azokra a gondolatokra, amelyek megkülönböztetik az MSZMP-t más pártok programajánlataitól. A tervezethez érkezett kiegészítőjavaslatok a parlamentáris demokrácia elismerésén túl az ön- kormányzatokban, s e tekintetben a vidéki Magyarország kezdeményezőkészségében látták azt a politikai kezdeményező erőt, amely a főváros, a városlakók számára is egyfajta új nyitás lehetőségét teremti meg, s a társadalmi kooperációnak, szolidaritásnak az autonóm közösségeken való kiépülését tervezi. Ebből a szempontból a most megteremtendő pártnak előnye van minden más politikai kínálattal szemben ebben az országban — hangoztatta. Ezt a lehetőséget kell megragadni ahhoz, hogy a politikai győzelem és a kormánypárt megteremtésének esélyeivel léphessenek fel a következő korszak politikai küzdelmeiben. — Ebből a szempontból kell mérlegelni azokat az összefüggéseket is, amelyek világossá teszik, meddig terjed ebben az új pártban az áramlatok és platformok szabadsága, S melyik az a határ, amelyen túl már valami más pártról esik szó. Mert amíg ezt nem tisztáztuk, és ha ezt ezen a kongresszuson nem tisztázzuk, akkor az egybemosás, a ködösítés kongresszusaként rögzíti e tanácskozást a történelem, olyan kongresszusként, amely az ország számára nem oldott meg semmit, saját sorait pedig tovább kuszálta, áttekinthetetlenné tette. * Az előadói beszédek után a küldöttek a beterjesztett dokumentumokkal s az elmondottakkal kapcsolatos kérdéseket fogalmazták meg. Ezt követően a kongresszus menetében a platformok képviselői is szót kaptak, s elmondták a párt jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket. A jövő feladatait számbavevő hozzászólók szinte mindegyike foglalkozott a választásokkal; azzal, hogy csak egy programjában, szervezetében megújult párt indulhat jó eséllyel a küzdelemben. Ehhez persze az kell, hogy e kongresszuson tegyenek végre pontot a tagságot megosztó belső viták végére, s megkezdődhessék a szervezőmunka, a cselekvés. A vidék-Magyarországra is jobban kell figyelnie az MSZMP-nek — fogalmazták meg többen —, s e gondolathoz kapcsolódva szorgalmazták, hogy a pártszervezetek országszerte alakítsák ki saját helyi programjaikat. Az effajta helyi kötődés nélkül elképzelhetetlen a tagság mozgósítása. A fegyveres testületek küldöttei ugyancsak reformelkötelezettségről tettek hitet a vitában, s beszámoltak arról, hogy a hadseregből már megkezdődött a pártszervezetek kivonulása, folyik lakóhelyi szerveződésük. Azzal azonban nem értettek egyet, hogy a tervezett alapszabály szerint a fegyveres erők tagjainak választhatóságát korlátozni kívánják. A felszólalók többsége egyetértett abban: az új, baloldali, szocialista értékrend alapján szerveződő pártnak el kell búcsúznia mindazoktól, akik nem mernek szembenézni a múlttal, nem vállalják az új szerveződési elveket, s a visszarendeződés veszélyét hordják magukban. így vélekedett a Külügyminisztérium küldötteként felszólaló Horn Gyula is, aki — sokak véleményével egyezően — kijelentette: a párttagok százezrei nem tehetnek a pártban, az országban kialakult helyzetről, mert mindig helyettük döntöttek. Most azonban a kongresszus dönt, s az eddigi vita ennek felelősségét érzékeltette. Eddig egy rákényszerített rendszerben élt a nemzet, a párt. Most maga választhatja meg saját rendszerét, az országnak, a népnek legmegfelelőbbet. A tanácskozásnak dönteni kell arról, hogy olyan új rendszert válasszon, amely ténylegesen a népet szolgálja, amely a néphatalmat biztosítja, amely a baloldali haladás rendszere lehet. A párttagok egy olyan párttal küszködtek mostanáig, amelyet nem ők konstruáltak, nem ők alkottak. Most lehetőség van arra, hogy nem csupán megszabaduljanak a párt romjaitól, hanem új pártot hozzanak létre. A vita első szakaszában a párt céljairól, jellegéről, programjának alaptételeiről és működési elveiről a megyei és a megyei jogú küldöttcsoportok képviselői is kifejtették nézeteiket. Ezek sorában Heves megyei delegált is szót kapott. Kalina József füzesabonyi küldött felszólalása Tisztelt Kongresszus! Mark Twain mondta: ”Nem lenne jó, ha mindannyian egyformán gondolkodnánk. Még a lóversenyek is a vélemények eltérésén alapulnak.” Az, hogy 10 millió magyarnak ugyanabban a kérdésben ugyanaz volt a véleménye, az egyfelől nem volt igaz, másfelől nem volt jó. Dicsekedtünk azzal, hogy a pártban egység van, ma rájöttünk, hogy amiről azt hittük: egység, az valójában hamis egyöntetűség volt A pártban korábban is élt az ellen- vélemény kérdése, de valamely oknál fogva igazán sohasem került felszínre. Annak ellenére így volt ez, hogy pártunk elismerte, sőt szorgalmazta a vélemények és ellenvélemények "kifejtését — kezdte felszólalását, majd így folytatta: — Vallom, hogy a korábbi monolitikus egységet társadalomban a többpártrendszerrel, a párton belüli hamis egyöntetűséget pedig a pldtformsza- badság szellemével kell meghaladni. Ehhez azonban türelemre, higgadtságra és óriási toleranciakészségre van szükség. Ezt követően Kalina József arról szólt, hogy a nagyobb veszélyt nem a pártszakadásban látja, hanem a bomlásban. — Az, hogy hetenként ezrek lépnek ki a pártból, nagy gond, de úgy érzem, hogy ez a kongresz- szus után nőni fog. Nagyon sokan a kongresszusra vártak. Őket már nem tudja kielégíteni semmilyen program. Az egyik csoport azt mondja majd: ez a program túlzottan jobboldali, nem ebbe a pártba léptem be. A másik csoport azt: ez a program közel sem eléggé reformista. Van egy harmadik csoport is, amelyet régtől fogva nem érdekel az egész, de mert eddig nyíltan nem mertek színt vallani, hát most kilépésükre jó apropó lesz a kongresszus. Ha döntésünk még azt is tartalmazza, hogy a párt munkahelyen kívül tevékenykedjen, a kilépők száma akár a jelenlegi taglétszám negyedét, harmadát is meghaladhatja. Természetesen, mondhatjuk erre, hogy ez a párt öntisztulása... A magam részéről szeretném megnyugtatni Pozsgay elvtársat és másokat is, hogy csak azért, mert nem a reformerők győznek, még nem kell a pártból kilépniük. Itt ugyanis a reformelkötelezettek győznek, azok, akik a változás és változtatás hívei. E hívek nem alkotnak monolitikus egységet, de azt világosan látják, hogy a régi módon nem lehet többé a hatalmat gyakorolni, az országot kormányozni. Szabadjon azonban itt egy figyelmeztető jelzéssel is élni. A gondolat Pürrosztól származik: „még egy ilyen győzelem, és nem marad több katonánk.” Nekem viszont időm nem maradt több, ezért köszönöm a figyelmet... — mondta végezetül a füzesabonyi küldött, akinek beszéde közben a résztvevők több ízben tapssal fejezték ki egyetértésüket. Tegnap este 9 órakor fejezte be első munkanapját az MSZMP kongresszusa. Ma reggel folytatódik a beterjesztett dokumentumok feletti vita. A küldöttek újabb csoportja mondja el véleményét a párt céljairól, jellegéről, programjának alaptételeiről és működési elveiről. (MTI)
