Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-06 / 236. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 6., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A szív a bal oldalon dobog Második forduló Egercsehiben A munkások Morváit választották Jó húsz éve megkérdezték Juliette Grecot: milyen a világnézete? A francia sanzonénekes-színésznő köztudottan nem „foglalkozott politikával”, most mégis válaszolt: — A szív a bal oldalon dobog... Ma nálunk árnyaltabb tanulságok idejét éljük. Az elmúlt negyven évben „hivatalból” bal oldalon masírozó rendszer felbomlott, maga alá temetve eszméket és illúziókat, elveket és kompromisszumokat, nemes szándékokat és bűnös tévedéseket egyaránt. A most kezdődő MSZMP- kongresszus mindenképpen a korszakváltás fóruma lesz. A hetvenes évek közmegegyezésének fölbomlása, ha késve is, de utóbb annál elemibb erővel felszínre hozta a pártban is a változás igényét. Minden további fejleménytől függetlenül nem lehet elvitatni, hogy az MSZMP tette valós társadalmi erővé a történelmi mércével mérve is páratlan útkeresést: a saját diktatúráját számolja fel a nemzet és demokrácia, a fejlődés érdekében. Az állampárt tehát politikai párttá kíván válni egy korszerűen demokratikus, minden szabadságjogot ténylegesen biztosító társadalomban. Ennek következetes véghezvitele rendkívüli erkölcsi erőt követel. Nemcsak hibáival kell teljes nyíltsággal szembenéznie, nemcsak az általa előidézett válságból kell kiutat ajánlani, nemcsak a múltért kell vállalni a felelősséget. A megkérdőjelezhetetlen hatalomról kell lemondania, vállalva a népakarat által való megmérettetést. S ezt, álljon valaki bármely pontján a politikai térképnek, el kell ismernie: párt ilyet nem tett eddig a világ e táján, s ehhez erő kell, merészség. Szükségből igazi erényt is lehet formálni, ha nem önös a cél, nem a jogosulatlan átmentés a szándék. A cselekvő következetesség alighanem fő követelménye lesz az MSZMP kongresszusának. A tét nem kicsi: a baloldal legerősebb pártjának jövője értelemszerűen nagyban meghatározza, lesz-e (s milyen?) a jövendő Magyarországon korszerű baloldal? Ha ugyanis értéket téveszt a párt, akkor a jövő mértékét véti el, s aligha marad helye a választók bizalmából összeálló új hatalomban. A gyenge baloldal pedig nem érdeke még a jobboldalnak sem, nemhogy a munkájukból, kisvállalkozásaikból, átlagos adottságaikból és lehetőségeikből élő millióknak. A jobb- és a baloldal közös nemzeti érdeke ma, hogy a békés átmenetet ne kaszálja el a „retor- ziós inga ” kilengése. A demokráciából senkit nem lehet kizárni, csak azt, aki maga zárná ki a demokráciát. A sokszínűség értelemszerűen nem tűri a kiszorítósdit, a másik radírozásával maga is elhalványul. De mi a sajátosan baloldali érdek? A kongresszusnak e legfontosabb kérdésre a lehetséges leg- szabatosabb választ kell adnia. A demokráciában (ami mindenki érdeke), a békés, szilárd jogállamban (ami szintén), a hatékony, fejlődőképes vegyes gazdaságban (ez is általános érdek) mi tehát a baloldali, ezen belül mi a szocialista, s mi benne a tipikusan ezé a párté? (Hívják akár MSZMP-nek, akár másképp.) Milyen érdekeket vállal és milyen értékeket képvisel ez a párt? S ehhez képest másodlagos — hisz e lényeghez kell igazítani —, hogy milyen belső szabályzattal és kik vezetésével teszi. Ám az utóbbi fontos mutatója és garanciája, ha úgy tetszik, eszköze az előbbinek. A választ ezúttal is könnyebb fordítva kezdeni: mi nem?'Nos, nyilvánvaló értéktévesztés a múlt illúzióinak fenntartása. Az atyáskodó, központosított, alapelemeiben többé-kevésbé sztálinista rendszer mára nemhogy valaha volt vélt, vagy valódi vonzerejét vesztette el, hanem egyenesen taszítóvá lett. Kétséges, szo- cializmus-e ez egyáltalán, hisz népi demokrácia helyett apparátusdiktatúra, munkás-paraszt hatalom helyett bürokratikus elituralom, tervszerű fejlődés helyett folytonos pangás és rendszeres válság lett belőle. Nem mindegy, de sajnos másodlagos az, hogy e keretek között viszonylag ésszerűbb és humánusabb (mint nálunk), vagy abszurd és kegyetlen modell működött (mint több „szocialista” országban). Az eddigi modell vívmányai — voltak! — javarészt kevéssé, tarthatatlanná, a fejlődés gátjává váltak, az „ ellátás ” rég eltörpül a századvégi Európa jogosan elvárható igényei mellett. Értéktévesztés az is, ha most salátástálba összelapátoljuk a fejlett Nyugat teljesítményére alapozható igényeket a mi lehetőségeinkkel és az egészet leöntjük kétféle szósszal: édesen üres ígéretekkel és savanyú kilátásta- lansággal. Nemcsak a szájíz lesz keserű, a gyomor se veszi be. Kell-e mondani, mekkora értékvesztés az értéktagadás. S innen már alakul a pozitív program: mindenekelőtt meg kell tartani mindent, ami jó, és bárhonnan át kell venni és meg kell tanulni mindent, ami beválhat. Helyi önkormányzatot, hétköz- napian természetes „apró” demokráciákat, népszolga államot és kötelmeiben is öntudatos polgárt, szabad magánéletet és parancsoló közerkölcsöt. A politika ne dölyfös ura, hanem köz- és egyéni hasznú eszköze legyen poli-nak, azaz a sokféle sokaságnak. Adott, tudott és természetesen vállalható legyen mindenféle különbözőség, amíg nem csorbítja másnak a jogát a másságra. S baloldalivá attól lehet mindez, ha egy pillanatra sem téveszti szem előtt: semmilyen érték, bármily fontos is, nem válhat önértékké. Sem eszme, sem pénz nem emelkedhet az ember fölé, akitől csak az általa is felismert szükség követelhet önkéntes áldozatot. Akit — született jogán — maradéktalanul teljes és mindenki máséval egyenlő esély illet meg, hogy felismerje és kamatoztassa képességeit. Ha rászorul, „befektetésként”segítséget is kapjon ehhez. Ha a társadalom szervezetten és hatékonyan „támogatja” az arra érdemeseket, akkor nemcsak igazságos, hanem önmagán is segít. (Esetenként, adakozásból megteszi ezt a jobboldal is. A baloldal emelje ezt a köz rangjára.) S a baloldal dolga az is, hogy a piaci hatékonyság lehetőleg ugyan ne csorbuljon, de ne is taszítsa reménytelen helyzetbe a versenyt nem állókat. Ha ezt következetesen teszi, tudván, hogy mindenekelőtt a kisemberek pártja, s célja a szabad termelők szabad szövetkezése, akkor szocialista is. A közjó mind többek egyéni javából alakul társadalmi minőséggé. S mit ajánlhat ehhez sajátosan az MSZMP? Megújult önmagát, egy olyan velejéig demokratikus pártot, amelyben alkalmas politikai eszközt lel minden szocialista, profi, kormányképes, a párt tömegeinek alávetett szakemberekkel. Olyan pártot, amely növelni képes maga és a szocialista eszmék, az ország iránti nemzetközi rokonszenvet, s egy koalícióban képes összehangolni a nemzeti érdekeket az általa képviseltek akaratával. Mindkettőt képes világosan megfogalmaznia, tudatosítani és érvényesíteni, tudva; a széles értelemben vett baloldal, a kisember, a világon mindenütt többséget alkot. Ez a világ ilyen, szavazati eredményektől függetlenül. A szív a bal oldalon dobog. Füzes Oszkár A múlt héten beszámoltunk arról, hogy Morvái Ferenc, a Megamorv kazángyártó üzem nagyrédei tulajdonosa háztűzné- zőben járt Egercsehiben. Akkor az egercsehi bányavezetőséggel megállapodott a vállalkozó: október 3-ra, kedd fél kettőre munkásgyűlést tartanak. Ott ismerteti a vállalkozó szándékát, feltételeit, egy nyolcvanfős üzemrészt akar telepíteni, megvásárol üzemépületeket, hozza a licenc alapján is működő eljárásokat. A munkásgyűlésre megtelt a fürdőépület nagyterme. Séber László bányavezető gondoskodott arról, hogy a bányából feljövő munkások is idejében érkezhessenek, a délutánosok pedig fizetett idejükben ültek-álltak a zsúfolásig megtöltött helyiségben. A kétszáz feletti létszám is jelezte: sorsdöntő órákat él át a falu közössége. Azt kellett meg- válaszolniok, mi legyen a bányaüzem leépítése után? Morvái Ferenc a még mindig morajló izgalmakat azzal csillapította le, hogy ismertette elképzeléseit. Az üzemben nyolcvanszáz fő kaphat munkát-kenyeret. Reggel héttől este ötig az üzem területéről kilépni nem lehet, ott ebédeznek, ott töltik el a cigarettaszünetet; lopni nem lehet, ezért körülzáiják a létesítendő telepet kerítéssel, egy italozás ötezer forint levonást „okoz”, fusizni ugyancsak tilos. Ezzel Németh Miklós miniszterelnök az elmúlt hetekben sorra találkozott a magyarországi egyházak, felekezetek vezetőivel. A megbeszéléseken részt vett Sarkam Nagy Barna miniszterhelyettes, a Minisztertanács Egyházpolitikai Titkárságának vezetője is. Tapasztalatairól kérdezte az MTI munkatársa. — A kormány párbeszédre és együttműködésre törekszik a társadalom valamennyi jelentős tényezőjével. Ezek sorában kiemelkedően fontos az egyházakkal, felekezetekkel folytatott érdemi dialógus a nemzet sorsát érintő kérdésekről — hangsúlyozta elöljáróban. — Az elmúlt évtizedekben nem volt példa a kormányfő és az egyházi vezetők ilyen jellegű találkozójára. Egyes vélemények szerint a párbeszéd különböző fórumai ellenére korábban éppen az egyházak háttérbe szorítása, szoros állami ellenőrzése volt jellemző. Milyen tények támasztják alá, hogy valóban megváltozott a helyzet? — Mint ismeretes, a kormány a közelmúltban nyilvánosan is elhatárolta magát az ötvenes évek egyházpolitikájától, az akkor elkövetett hibáktól, bűnöktől. Ennek egyik jele, hogy megkezdődött az akkori koncepciós erek felülvizsgálata, köztük a ülönböző egyházak vezetőit, személyiségeit sújtó ítéleteké is. A közvélemény nemrég értesülhetett arról is, hogy Paskai László bíboros kérte a kormányfőtől Mindszenty József bíboros perének felülvizsgálatát, s erre válaszolva a miniszterelnök közölte, hogy az ügyet a kormányzati szervek külön kiemelt figyelemmel kezelik. Ezen túl a kormány kritikailag felülvizsgálta az elmúlt évtizedek egynázpolitiká- iát, és meghozta az ebből következő döntéseket. Abból indult ki, hogy a lelkiismereti és vallász- szabadság olyan alapvető emberi iog, amely nem tűr állami gyámkodást. Az állam feladata itt csak az lehet, hogy a jog szabad gyakorlását törvényben rögzített .garanciarendszerrel is vedje. Ennek jegyében készül a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény, amelynek megalkotásában az egyházak, felekezetek is részt vesznek. A kormány további fontos következtetése volt az elmúlt időszakban, hogy nincs helye állami beavatkozásnak, korlátozásnak az egyházak belső életét illetően. Ezért kezdeményezte egy sor, ezt lehetővé tevő jogszabály hatályon kívül helyezését, illetve az Állami Egyházügyi Hivatal jogutód nélküli megszüntetését. Felszámoltuk az szemben reggel-este az üzem ingyen hozza-viszi az embereit a munkába-munkából, az adót Morvái fizeti a munkások jövedelme után, és ha a dolgozónak netán otthon, a családi költség- vetésében gondja támad, segítik abból a külön alapból, amit e célra létrehoznak. Havonta egy nap fizetett szabadság jár, és bért kapnak a piros betűs ünnepekre. Az általános és fegyelmezett figyelemmel kísért beszámoló, vagy inkább toborzónak nevezhető ismertetés, ajánlat után többek között szót kértek Csirmaz Károly üzemi szb-titkár, Végh László vájár-lakatos, Rácz András hegesztő, Bukovinszki Tibor művezető, Morvái Miklós gépkocsivezető és Joó László hegesztő is. További felvilágosításokat, pontosításokat kértek. Morvái Ferenc adta a tájékoztatást, azt sem hagyva ki, hogy a munkaidő alatt sem a szakszervezet, sem a párt vagy egyéb testület, intézmény a munkából az embereket ki nem vonhatja, mert a már jól kidolgozott és bevált technológiai folyamatokból, a termelésből senki nem hiányozhat. S ha valaki azt hinné, hogy egy ilyen előkészített eseményen már meglepetés nem születhetik, téved. Annak ellenére, hogy Morvái Ferenc az új üzem létesítésére megyei szinten zöld utat kapott, mert délelőtt tízkor a meegyházak beruházásainak állami ellenőrzését, megszüntettük az iskolai hittanbeiratások korábbi bürokratikus rendszerét, az egyházi könyv- és lapkiadás minden állami ellenőrzését. — Nyilvánvalóan az állam és az egyházak valódi, nemcsak deklarált szétválasztásáról van szó. A mostani találkozók, az azokról megjelent közlemények azonban ennek — úgy tűnik — ellentmondanak. — Meggyőződésem, hogy nincs ellentmondás. Áz állam és az egyházak szétválasztása nem kapcsolatok nélküli egymás mellett élést jelent, ez a világon sehol nincs így. Ma és a jövőben még inkább szükség van az állam és az egyházak közötti együttműködésre, amelynek nemcsak elvi, hanem gyakorlati jelentősége is van. Az egyházak készséggel végeznének az eddiginél jóval sokszínűbb, gazdagabb oktatási, kulturális, szocialis-karitatív tevékenységet. Jelenleg azonban — elsősorban az ötvenes években államosított egyházi épületek hiányában — ehhez nincs megfelelő bázisuk, intézményrendszerük, anyagi eszközük. A kormány az egyházakat és felekezeteket a társadalom fontos közösségteremtő, értékhordozó tényezőinek tartja, amelyek az erkölcsi értékek megszilárdításában, a felnövekvő nemzedék nevelésében lényeges szerepet töltenek be. Ezért a kormány — lehetőségeihez mérten — anyagi eszközökkel is támogatni kívánja társadalmi szerepvállalásukat. — Milyen lehetőségek vannak a volt egyházi épületek visszaadására a korábbi tulajdonosoknak? — A kormány elvben egyetért ezzel az igénnyel, és konkrét lépéseket is kíván tenni. Már megkezdődött a jogi feltételek kimunkálása. Konkrét tárgyalások folytak egyes épületekről, s több esetben felvetődött a visszaigénylés szándéka. Körültekintést, az állami, illetve egyházi érdekek kölcsönösfigyelembe vételét igényli minden döntés, hiszen az épületek nagy részében ma is oktatási, szociális, egészségügyi vagy kulturális tevékenység folyik. Valamennyi épület azonnali kiváltása, visszaadása óriási összegeket igényelne. Az ország nincs abban a helyzetben, hogy csökkenthesse ilyen célú intézményeinek a számát. Folyamatos tárgyalásokra és állandó konszenzuskeresésre van szükség. Néhány épület — mint például a máriabes- nyői volt kapucinus rendház vagy a Fasori Gimnázium — már visz- sza is került egyházi hasznosításra. gyei párt-vb első titkárával, Kiss Sándorral és a megyei iparhatóság vezetőjével, Gégény Tiborral a jogszabályban rögzített támogatások tekintetében is egyezségre jutott, felszólalt a Mátrai Szénbányák részéről Csontos Csaba pénzügyi osztályvezető és Szabó Miklós személyzeti osztályvezető. Meghatalmazásukat hangoztatva, más személyi kontingenst emlegetve és annak kapcsán a vállalati alapállást elutasítóra kifejtve azt jelezték, hogy a Morvai-féle elképzelésnek hiányzanak a személyi feltételei. (A rossz időpontban és igencsak kérdőjeles indokokkal alátámasztott felszólalások hátterében az állt, hogy a dolgozók még a délelőtt folyamán is úgy nyilatkoztak vállalati vezetőik- kérdezőik előtt, hogy Morvái kemény feltételeit nem fogadják el, meg hát egy ilyen maszek vállalkozás bizonytalanabb, mint a stabil állami háttér. És hogy nyo- matékot is adjanak az alapállásnak a szénbányák, már Ecsédről anyag is érkezett az üzem további működtetéséhez.) A vita azonban nem laposodott el, nem vált nyúlóssá. Néhány határozott válasz, rövidre zárás után Morvái Ferenc szavazásra, választásra tette fel a kérdést: kik akarnak dolgozni az általa létesítendő kazángyártó üzemben? A túlnyomó többség tétovázás nélkül lendítette igenre Az ország északi területein, Borsod-Abaúj-Zemplén és Sza- bolcs-Szatmár megyében megkezdődött a búza vetése. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban elmondták: a gazdaságok az idén várhatóan mintegy 1,26-1,28 millió hektáron vetik el a búzát. A növény magja jó földbe kerülhet, hiszen a talajban — annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben nem hullott számottevő csapadék — elég nedvesség van. A keléshez azonban 8-10 nap múlva még szükség lenne esőre. a karját, száznál jóval több. (Mert időközben jó néhányan elhagyták a termet.) Határozat született, és ez is a kapcsolatteremtés, vállalatszervezés robbanékony formája: Morvái az egercsehi üzem minden dolgozójának, tehát hétszáz embernek kérdőívet küld ki. Aki azokat kitölti és aláírja, az október 14-én, szombaton, a Megamorv által bérelt autóbuszon ellátogat Nagyrédére, hogy élőben láthassa azt az alaphelyzetet, a körülményeket, amik között dolgoznia kell. (A havi tiszta tizenöt-, illetve tizenháromezer forintért.) Nem lenne teljes a beszámoló, ha nem említenénk: Morvái Ferenc hozta a tévét és felvételeket készíttetett az üzem jelenlegi állapotáról, arról, amit átvesz. Mert egy fél év múlva be akarja mutatni a nyilvánosságnak azzal együtt, ami majd akkor látszik, ha az ő kazánjai készülnek Egercsehiben. És hogy ez az esemény nemcsak a Heves megyei térség életében jó kezdés, példaszerű tett a piacgazdaság felé utat törve, az is jelzi, hogy a Kossuth-adó az Esti magazinban a hírt, az ott tett nyilatkozatok egy részét szerény kritikai felvezetéssel aznap hozta. Mi sem természetesebb, hogy Morvái üzemalapítását — újszerűsége miatt, stílusáért is — nyomon követjük. Farkas András A búza talajának előkészítése a megfelelő ütemben halad: a gazdaságok a terület több mint 70 százalékát megforgatták, felszántották, sőt már az őszi mélyszántás negyedén is túl vannak. A búza mintegy 90-95 százalékát két és fél, -három hét alatt elvethetik, és október végére csaknem mindenütt befejeződhet a munka. A vetőmagellátás az idén különösen jó, hiszen búza vetőmagból a tervezettnél is többet takarítottak be a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat partnerei. Feljövő ágban A Minőségi Cipőipari Vállalat az elmúlt években fizetésképtelenné vált. Az Interbank, a Tannimpex és a Pécsi Bőrgyár Minő Kft. névvel új gyárat alapított Budapesten. Az átalakítás — úgy tűnik — jól sikerült, mivel az év első felét mintegy 12 millió forintos nyereséggel zárta. Az ez évre tervezett 650 ezer pár cipőből — olasz tervezők közreműködésével — eljut az igényes NSZK-, francia és osztrák piacra is. (MTI-fotó: Balaton József) Állam és egyház Interjú Sarkadi Nagy Barnával Vetik a búzát
