Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-31 / 258. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 31., kedd GAZDASÁG—TÁRSADALOM 3, Ma: takarékossági világnap Kettős jubileumot ünnep el az OTP A lakosság és a tanácsok mellett kereskedelmi bank lett Október 31. — takarékossági világnap. A gazdaságtörténet úgy tartja számon, hogy 1924 októberében a föld három kontinense — Európa, Ázsia és Ausztrália — huszonnyolc országa takarék- pénztárainak képviselői az olaszországi Milánóban elhatározták, hogy az esztendő tizedik hónapjának utolsó munkanapja legyen a takarékosság világnapja. Az azóta eltelt évtizedek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy e napnak a jelentősége, időszerűsége megmaradt. Ä mostani megemlékezésnek külön jelentőséget ad a magyarországi takarékpénztárak megalakulásának 150. és az OTP létrejöttének 40. évfordulója. Mindez jó alkalmat kínál a számvetésre. Erről beszélgettünk dr. Balogh Zoltánnal, az Országos Takarékpénztár Heves megyei igazgatójával. Földet vissza nem adunk? Van válság vagy nincs? — Érdemes egy kicsit visszatekintenünk a múltra, hiszen a szervezett takarékossághoz megfelelő intézmény kellett. — Valóban, ezt ismerte fel a reformkor nagy egyénisége, Fáy András. Már jónevű író volt, és mint közéleti ember is hallatta szavát, amikor hozzálátott élete főműve, a Hazai Első Takarék- pénztár megalakításához. Felismerte, hogy egy pénzintézet nemcsak a kisemberek megtakarításainak biztonságos megőrzését tenné lehetővé, hanem alapot is teremtene a gazdaság fejlesztéséhez. Felhívására több takarék- pénztár alakult. így 1848-ban a pestivel együtt már harmincnégy pénzintézet működött. Érdekességként említem, hogy az első Aradon jött létre 1840-ben, és a korabeli feljegyzések szerint Egerben, 1846-ban. Ezt követően a két világháború előtt, alatt és után is teljesítette feladatát. A Minisztertanács határozatának megfelelően 1949. március elsején alakult meg az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat, amely harminc fővárosi és hatvanöt vidéki egységgel kezdte meg működését. Elsősorban a lakossági bankműveletek ellátására alakult, aztán később a tanácsok bankja'is lett. Ma már viszont mindezek mellett kereskedelmi bankként is tevékenykedik. Az ügyfelek több mint húszféle betétforma között választhatnak. — Miként értékeli jelenlegi helyzetüket? — Most, a takarékossági világnapon az ország és az egyének érdekében az eddigieknél is fontosabb és szükségesebb a rendszeres, megfontolt takarékoskodás hangsúlyozása. A pénzintézetünkben kezelt lakossági, tanácsi és vállalkozói betétek együttes állománya szeptember végén 7 milliárd 616 millió forint volt. Az év eltelt időszakának növekménye 140 millió forint. 1989-ben eddig a lakosság a rövid lejáratú megtakarítási formákat, illetve értékpapírokat részesítette előnyben. Kilenc hónap alatt az OTP-nél 51 millió forint értékű letéti jegyet és 38 millió forint értékű kincstáijegyet adtunk el. A júliusban kezdődött rövid lejáratú értékpapírügylet szeptember végi záróállománya 56 millió forint. Újdonság volt a tízentúliak takarékbetéte. A devizabetétek összege pedig folyamatosan növekedett az év során, így az állomány elérte a 198 milliót. Valutaforgalmunk a tavalyi magas alapot is meghaladja. 1989 eddig eltelt időszakában 297 millió forint értékű fizető- eszközt értékesített takarék- pénztárunk, amely 68 százalékkal több a múlt év azonos időszakánál. — Hogyan alakult a lakáshitelezés? — Az első három negyedévben, az idei feltételekkel több mint 3 ezer esetben 418 millió forint összegű építési hitelt engedélyeztünk. Négyszázkilencven családi ház építésére 246 milliót, negyvenhat többszintes épületre 24 millió forintot, több mint kétezerötszáz egyéb építésre 148 milliót kölcsönöztünk. A tavalyi feltételekkel hatszázkilencvenhat építési hitelt engedélyeztünk 244 millió forint összegben. Mindezek alapján a családi házak létrehozása a tavalyihoz képest 38 százalékkal visszaesett, míg a többszintes építkezések mennyisége több mint háromszorosára növekedett. Az OTP pénzügyi közreműködésével az év eltelt időszakában nyolcszáz- ötvenkét lakás épült, száznegyvennyolccal több, mint 1988 hasonló időszakában. Takarék- pénztárunk beruházásában kilencvenöt új otthont fejeztek be. A lakásértékesítési ágazatban az új feltételekkel százhatvanhét otthon eladására került sor. Ebből százkettő megvásárlásához 46 milliós hitelt nyújtottunk. Egy lakás bruttó eladási ára 1 millió 64 ezer forint volt, egy igénylőre pedig átlagosan 451 ezer forint kölcsön jutott. Egyébként 1989 első háromnegyed évében összesen 110 új lakást, a tavalyinál 15 százalékkal többet értékesítettünk. — Mi jellemző az egyéb köl- csönformákra? — Szeptember végéig áruvásárlási hitelekre több mint 5 ezer tételben 94 millió forintot nyújtottunk. Személyi kölcsönt 10 ezer igénylésre 234 millió forint összegben folyósítottunk. Ez csaknem kétszerese a tavalyi hasonló időszakban nyújtott pénznek. A lottószelvényeknél a nyereményalap növekedése élénkítette az értékesítést, és kedvező fogadtatásra talált a Bongó-sorsjegy kibocsátása is. — Milyen erőfeszítéseket tettek az ügyviteli munka korszerűsítésére? — A feldolgozásban takarékpénztárunknál is tért hódítanak a számítógépek. Gyakorlatilag a hosszú lejáratú hiteleket ma már teljes egészében elektronikus úton dolgozzuk fel. A csekkszámlákat és a folyószámlákat október 30-tól ugyancsak hasonló módon dolgozzuk fel, az eddigi kartonok helyett. Ez gyorsítja és kulturáltabbá teszi munkánkat. A közeljövőben kerül sor a valutaágazat gépesítésére is, amely nagyon szükséges, figyelembe véve a lakosság ilyen irányú igényeit. A Heves megyében levő takarékpénztári fiókjaink, valamint igazgatóságunk számviteli rendszerét az év végéig ugyancsak elektronikus feldolgozással könnyűjük. Jelenleg már a bér-, illetve a munkaügyi tevékenységet már számítógépekkel végezzük. Célunk az ügyfelek gyors és kulturált kiszolgálása. Ezért fejlesztünk, ezért teszünk erőfeszítéseket. Mint már említettem, az idén a lakossági és a tanácsi feladatok mellett kereskedelmi banki tevékenységgel is bővült feladatkörünk. így sokoldalú munkát végzünk! Bár az OTP más intézményekkel együtt nehéz időket él. A betétgyűjtés, az elhelyezett összegek értékállandóságának megtartása újabb és újabb feladatok elé állítja a pénzintézetünket. A bankreform során kialakult versenyhelyzet állandó és rugalmas változtatási készséget követel tőlünk. Arra törekszünk, hogy ennek megfeleljünk, a lakosság megelégedésére. Mentusz Károly Eléggé rossz a hangulat mostanában a mezőgazdaságban dolgozók körében is. Arra kértem tehát Nagy Istvánt, a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz elnökét, segítsen felderíteni, mi a helyzet ma, és mi várható a jövőben? — Hogyan véli, a mezőgazdaság egészében van válsághelyzet ma, vagy csak a sző vetkezeti gazdálkodásban? — Egyértelműen az agrárágazat válságáról kell beszélnünk. — Mi az oka ennek a helyzetnek? — A szabályozórendszer. Ugyanis több az elvonás, mint amilyen értéket ki tud termelni a gazdaság. Ha ebben nem lesz változás, ellátási gondjaink lesznek. — Példát hallhatnánk? — Hogyne! Vegyük a sertés- tartást. A parasztember hozzá van szokva, hogy egy-két malacot felneveljen. Van rajta állatonként 4-500 forint haszna. Ez nem sok, de csinálja, mert hozzászokott. De ha csak 100 forint haszna lesz egy sertésen...? Vagy annyi sem...? Nosztalgiából egyszerűen nem hizlal. — Ugyanez a helyzet a nagyüzem vonatkozásában is? — Nézzük a szemes terményeket. A termeléshez szükséges ipari eszközök a költségek 60 — 70 százalékát teszik ki. Csak a felmaradó hányad alakulása múlik rajtunk. Elfogadható tehát az a vád, hogy mi drágán termelünk? Úgy látszik, hogy 1990-től az állami támogatásokat megszüntetik. A tejen és a kenyéren kívül minden élelmiszer szabadáras lesz. Mi következik ebből? Elfog szabadulni a pokol. Ez nekünk sem lesz jó, mert a fogyasztó vagy kevesebbet fog vásárolni, vagy egyáltalán nem veszi meg a terményeinket. — Mit tud ez ellen tenni a tsz? — Hát igen...! Mondok valamit. Ha van egy jó évünk, akkor a terményeinken lehet 6-8 százalék nyereség. Ha a pénzünket nem a termelésre használnánk fel, hanem betennénk a bankba, akkor 18-19 százalék kamatot A helytállás bűnné vált Kádár belépett. Sápadtan, fáradtan, megtörtén jött felém. Kezet nyújtott. „Gyere be, Marosán.” Beléptem a miniszterelnöki rezidenciába, de nem itt ültünk le, hanem egy másik, kisebb szobában. Ebben a kis szobában sokkal erősebbek az ötvenhatos emlékek, s az akkori Kádár is. — Iszol valamit? — Feketét. Sokáig ültünk egymással szemben, és csak néztünk egymásra. Kádár nem sokáig bírta cérnával, és nehezen, szavakat keresve megszólalt: — Nagyon sajnálom, hogy ide fajult a dolog. Nem helyeslem a lépésedet, ezeket a leveleket meg kellene semmisíteni, hogy soha senki ne lássa, ne olvashassa. Hogy lehet leírni? Rám nézett várakozón, de nem szóltam közbe. Mohón szívta a cigarettát. Még soha nem láttam a kezét reszketni, s mivel nem vettem át a szót, folytatta: — Hidd el, Marosán, nagyon sajnálom, hogy ide jutottak a dolgok, nem én vagyok az oka. Újból rám nézett, de nem szóltam. Szinte dobálva magából a szavakat, így folytatta: Hogy lehet ezeket leírni? Szemébe mondtam: — Vagy igaz, amit leírtam, kapnánk érte. Mi a hasznosabb a tsz-nek? De lehet ezt csinálni? — Ha nem a szövetkezeti válságról van sző, mi az oka annak, hogy a fiatalok nem törekszenek belépni? — A válasz adódik az előbbiekből is. Ugyanis, ha ilyen alacsony hatékonyságú a termelésünk a tőlünk független körülmények miatt, akkor az eredményünk is kicsi. A kis jövedelemből pedig nem lehet „nagy pénzeket” osztani a tagoknak. A többi ágazathoz képest átlagban ezer forinttal vagyunk lemaradva a fizetésben. — De ott van a háztáji is! — Az igaz. A háztáji pluszjövedelméért azonban nagyon keményen meg kell dolgozni. A pluszmunkát is be kell tehát számítani. — És hogyan kell fogadni a vegyes tulajdon lehetőségét? — Ebben a lehetőségben van realitás is jócskán. Azt gondolom, hogy például búzát vagy kukoricát csak nagyüzemi körülmények között érdemes termelni. De kertészkedni csak kisüzemi körülmények között gazdaságos. — Az Egyesült Államok nagykövete azt mondta nemrég Debrecenben, hogy Magyarországon fel kell oszlatni a téesze- ket, és ki kell alakítani a farmer- gazdaságokat. — ó ezt nyugodtan mondhatta az USA-ban szerzett tapasztalatai alapján. De ami jó ott, egyáltalán nem biztos, hogy megfelel nekünk is. Mert hol vagyunk mi attól, hogy a farmergazdálkodáshoz szükséges ipari eszközökkel rendelkezzünk? Ha bemegyek egy szaküzletbe, megvásárolhatom ott azt a kistraktort és egyebet, ami a farmergazdálkodáshoz kell? — Ma már azért másabb a kínálat mezőgazdasági gépekben is. Nem? — Akkor mondok valamit. Akartunk venni egy John Deart, mivel ezzel a típussal nagyon meg vagyunk elégedve. Csak Fl- AT-gyártmányt kaphattunk. De vagy nem igaz. Ha nem igaz, akkor módotok van velem szemben eljárni. Ha igaz, akkor ennek következményei vannak. Szeretnélek figyelmeztetni arra, hogy a leveleket sem én, sem masok nem semmisíthetik meg. Meg kell hogy maradjanak dokumentumnak. Szent meggyőződésem, hogy egyszer bizonyító erejűek lesznek. Egy bizonyos, nemcsak te, de a többiek is tudják, hogy én már régen el akartam menni, de akkor te is és a többiek is a párt széteséséről beszéltetek, és arról, hogy a nyugati kommunista ártok nem értenék meg, és so- at ártanék. Ezek a szólamok 1957-ben, 1958-ban még hatottak rám, ma már nem érdekelnek. Tejól tudod, hogy mi 1956- ban nem ezért szálltunk újból harcba. Hirtelen vágott a szavamba, mint aki most énredt valaminek a tudatára: — Szörnyűségeket írtál. — 1956 még szörnyűbb volt! És akkor azt sem akarta vállalni senki. Elegem van abból, hogy itt soha senki nem vállal semmit. — De hát mit fognak szólni az elvtársak? A KB? — Hagyjuk a KB-t — vágtam vissza. — A Rajk-ügyben is gyáva volt! Kádár arca megrándult: — Messzire, nagyon messzire mész, Marosán! — Nem megyek tovább. Kész. Lezártam. Mindenki nézzen szembe a dolgokkal úgy, mint én. Ha nincs igazam, vállalom a következményeket, de ha igazam itt van a Zetor. A szomszédaink gyártják. Egy gépünk nyolc hónapja áll, mert nem kapunk hozzá alkatrészt. Van egy testvér- kapcsolatunk az egyik szlovák gazdasággal, az ő segítségüket is kértük. Mit válaszoltak? Az ő gépük is áll, mert nincs alkatrész a javításhoz. Ki érti ezt? Hát így állunk a „nagyobb választékkal”. — A vállalkozási formák nem érvényesülhetnek a tsz-ben? — A szövetkezetek megalakítása után kiirtottuk a magyar parasztból a szövetkezet keretében a vállalkozási készséget. Az utóbbi három-négy évben már ismét került egy piciny lehetőség arra, hogy a traktorokat, a gépkocsikat, a műhelyeket vállalkozásba adjuk át. De az igazi paraszti munkában az egyéni vállalkozás, azt mondom, hogy meghalt. Következésképpen: egyáltalán nem biztos, hogy a fejlődés útja egyedül a szövetkezésben található meg. — Tulajdonképpen melyik oldalon áll a mezőgazdaság jövőjét illetően? — Én szövetkezetpárti vagyok. Mondatja velem ezt az a felelősség is, amit a tagságunk iránt érzek. Csak ennek a szövetkezetnek a tulajdonosi tudatra kell épülnie. — Bizakodó a mezőgazdaság jövőjét illetően? — Nem lehetek más, mint bizakodó. A mezőgazdaságnak fejlődnie kell, mert az embereket el kell látnunk élelemmel. Ennek az útját-módját a kormánynak kell megteremtenie. Mondjam úgy: a lehetőséget ehhez a kormánynak a kötelessége megteremteni. Kétségtelen, hogy ez nem lehet másként. De ahhoz, hogy kiegyensúlyozott kínálat legyen nálunk élelmiszerekből, a mostani, hátrahúzó pénzügyi politikát kell radikálisan megváltoztatni. A költségvetés hiányát az emberek zsebéből kivett pénzekkel nem lehet sokáig pótolni. Ha egyszer szocializmust emlegetünk, annak meg kell nyilvánulnia az emberek jobb életkörülményeiben is. G. Molnár Ferenc van, akkor mások is... Egy helyben topogtunk. Arra szorítottam, hogy vállalja a felelősséget. Többször hangsúlyozta: — Sajnálom, Marosán, sajnálom. Nem tudok mást tenni, átadom a PB-nek, ismerkedjék meg vele. Ereztem, már nincs mondanivalónk egymásnak. Felálltam. Erősen fogta a kezemet, de én elhúztam. Ki hova állt és miért? Alig telt el néhány nap, Kállai Gyula titkárnője hívott fel a lakásomon. „Marosán elvtárs, Kállai elvtárs kéri, fáradjon be hozzá a Parlamentbe, szeretne magával beszélni.” Az üzenet formája — a titkárnő útján — sok mindent elárult. A funkcióm még megvan, nem döntöttek róla, talán megenné a fene Kállait, ha személyesen telefonálna? A jelzett időben megjelentem nála. Közölte velem, hogy a PB háromtagú bizottságot küldött ki, hogy velem tárgyaljon, ő a bizottság elnöke, és természetes, hogy először csak ő akar velem beszélni. (A bizottság másik két tagja Komócsin Zoltán és Rónai Sándor volt. Egyébként Rónai azért lett tagja a bizottságnak, hogy legyen benne egy szociáldemokrata is.) (Folytatjuk) Marosán György: Fel kellett 8. rész Radiusalapítványok Két újabb alapítványt létesített a Radius-Hungaricus Részvénytársaság, illetőleg a Rádiusz Kisszövetkezet. A „Pro Patria Hungarica”elnevezésű alapítványt, amelynek alaptőkéje 12 millió forint, az egyházak külföldi kapcsolatainak erősítésére fordítanák. Ugyancsak nyitott a másik, szintén 12 millió főrintos indulótőkével rendelkező „Bécs-Magyarország Világkiállítás” elnevezésű alapítvány is. A támogatást pályázattal lehet elnyerni. • Műsorral fizetnek! — November 1 -jétől kereskedelmi adás a szolnoki rádióban — Napi négyórás adásidő a piac és a vidék szolgálatában Start az éterben Az „új időknek új dalai”, a békés átmenet forradalmának változásai átalakulásra késztetik a régiók rádióit is. Az először Budapesten megszerveződött kereskedelmi-marketing jellegű rádióadók — Danubius, Calypso után most Pécs, Miskolc, majd november elsejétől Szolnok rádióstúdiója is, napi két órával bővítve műsoridejét, kereskedelmi rádióprogramot indít. A több megyére kiterjedő önálló hullámhosszon (1350 Khz-n, a 222 m-es középhullámon, Szolnokon kábelen az OIRT-URH 72,95 Mhz-n) sugárzó Rádió Szolnok sajátos piaci műsora az Ecco Kft menedzselésébben készül profi rádiósok és külső munkatársak részvételével. A köz- szolgálati és kereskedelmi adások együttese minden bizonnyal értéknövekedést jelent a hallgatók számára és esélyt ad az adókörzet gazdasági szereplőinek egy korszerűsödő piacpolitika szerinti fellépéséhez. Az adásidő hétköznapokon 15 órakor kezdődik, s a szokott időben, 18.30- kor zárul. Szombaton nyolctól délig tart a műsor (10-től a kereskedelmi), míg vasárnap délelőtt megmarad 9-11-ig a magazin, s délután fél öttől kezdődik a magán és közületi hirdetésekkel, közleményekkel, friss sporthírekkel, riportokkal és jó zenével szerkesztett meghosszabbított Hangos Újság este hétig. Eszerint tehát az adásidő a jelenlegi heti 12 óráról 26 órára nő.. A többlet minősége és milyensége a rádiósok szakmai kultúráján túlmenően a megrendelőktől függ. A reklámtarifákról szórólapok és megrendelők százait postázták külön amiisták alapján Szolnok, Bács-Kiskun, Pest, Csong- rád, Békés és Heves megyék vállalataihoz és vállalkozóihoz. A Rádió Szolnok november elsejétől tehát olyan új szolgáltatást nyújt, amelyben maga a műsor jó része is áru, a hullámsáv kibérelhető, legyen szó zenés kívánságokról, szívküldiről, üzenetekről, vállalati, vagy családi ünnepségekről, vagy éppen sportközvetítésekről. A kereskedelmi adások is a hallgatókat szolgálják, segítenek eligazodni a mindennapokban: hol mi az olcsó és a jó, mi van a pult alatt és felett, miből van felesleg és hiány, egyáltalán: mi újság a termékek és szolgáltatások piacán? A hirdetések, reklámok felvételét a Rádió Szolnok szerkesztősége (MR szolnoki stúdiója, 5001. Szolnok, Kolozsvári u. 2. Tel.: 41-153, Telex: 23-207) mellett a Jászkun Lap- és Könyvkiadó Vállalat vállalkozási csoportja (5000. Szolnok, Kossuth tér 1. Tel.: 37-738) és vidéki bizományos hálózata végzi. A jelenleg sugárzó középhullámú adón és a szolnoki kábeles műsortovábbításon kívül a Magyar Rádió a várost és környékét ellátó URH adó(k) felállítását is tervezi. Ez azonban még a jövő zenéje, de az első kereskedelmi jellegű opus plusz már november elsején elhangzik. Pálréti Ágoston
