Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-28 / 256. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 28., szombat ?— iijiaptii _______ G AZDASÁG — TÁRSADALOM „Az MSZP-nek táncolok, de a Reformszövetség zenéjére” Beszélgetés Ágh Attila politológussal Óvatosabb, meggondoltabb a turista Utazási irodáink tapasztalatai vegyesek Külföldiek élvezik a mikófalvi lakodalmas játékot A Reformszövetség aktív tag­jaként és a platformok kompro­misszumának egyik létrehozója­ként Ágh Attila politológus nemcsak jelen volt az MSZMP — MSZP kongresszusán, hanem az események alakításának egyik főszereplője volt. Most nem mint küldöttet, hanem mint szakem­bert kérdeztük: visszatekintve hogyan látja e rendhagyó politi­kai fórum működését és eredmé­nyeit. — A régi szép időkben a kongresszusi jegyzőkönyvek mindazt tartalmazták, ami egy ilyen fórumon történik. A csú­cson lezajló egyeztetésekről ter­mészetesen nem számoltak be, éppígy a belső tárgyalásokról sem. Erre a kongresszusra azon­ban a jegyzőkönyv nem hiteles „tanú”. Jóllehet, az új pártnak a kongresszus a legfontosabb szer­ve, ám csak a plenáris üléseken elhangzottakból megítélni az ott történteket nem lehet. Ennek a tanácskozásnak ugyanis a plat­formok és a vezetőik lettek a fő­szereplői. A Reformszövetség nevében önző módon kijelent­hetem, hogy mi és elődeink, töb­bek között a reformkörök hívták életre a többi platformot is. A Reformszövetség többek között létrehozta saját ellentétes tükör­képét a Népi demokratikus plat­formban, továbbá szabaddá tette az utat a vidéki, a munkás- stb. platformok előtt. Csapda, amelyből nehéz kikerülni — Mit ért azon, hogy a Népi demokratikus platform a Re­formszövetség ellentétes tükör­képe? — Amíg a Reformszövetség a megszakítás mellett voksolt és új politikát, új szervezetet igényelt, addig ők a folytonosság ideológi­áját képviselték. Törekvéseik Lenin Állam és Forradalmának tanácsmozgalmi, önkormányzati eszméjével rokoníthatók. Krausz Tamás kongresszusi felszólalásá­ban markánsan megfogalmazta, hogy az elmúlt négy évtized bű­nei a pártvezetőket és az appará­tusokat terhelik, a párttagságot viszont mentesíteni kell e felelős­ség alól. Őszinte szándékú, ere­deti teóriájuk önmagában is ap­parátusellenes. Ez vonzotta az apparátust elítélőket, furcsa mó­don azonban a folytonosság fel­vállalása az apparátus számára is rokonszenves volt. Ebből a ké­sőbbiekben kialakulhat egy olyan csapda, amelyből nehéz kikerülni. — Visszatérve a kongresszus­ra, milyen jellegzetes forduló­pontokat emelne ki a platformok szempontjából? — A platformok átírták a kongresszus egész munkarend­jét, lerövidültek az üresjáratok. A kongresszus végére egyetem- leges lett a platformszerveződés. A küldöttek 80 százaléka külön­böző irányzatokhoz csatlako­zott, körülbelül 20 százalékuk pedig antiplatformba tömörült. Ez utóbbiak nemcsak az új párt ellen szavaztak, de szinte állan­dóan az elfogadandó javaslatok ellen emelték fel szavazólapju­kat. Nem tetszett nekik az újfajta politizálás sem. Ennek a mintegy 200 embernek a látszatdemok­ráciát hiányoló panaszait, csaló­dottságát, nyafogását tolmácsol­ta a sajtó. Nagy bánatom, hogy a média egy régi típusú kongresz- szusról tudósított, és nem vette észre, hogy itt merőben újfajta politizálásról van szó. Megírták, hogy izgalmas dolgok történtek a folyosón, hogy platformok szű­rik össze a levet, de áttörésről alig vettek tudomást. Arról, hogy minden platform naponta legalább háromszor tanácsko­zott. Nem a vezetőik sutyorogtak valamit egymás között és döntöt­tek a vitatott kérdésekben, ha­nem közösségek találkozója és eszmecseréje folyt. — Megszületett az új párt, s ezt sokan csak az első lépésnek te­kintik. Mit vár a platformok to­vábbélésétől? Az MSZP hatékonyabb struktúrájú szervezet — Az új párt feltétlenül mű- ködőképesebb lesz a monolit egységet felmutató elődjénél. Ha a Reformszövetség kihasználja, hogy a vidékkel együtt abszolút többséggel uralhatja a kongresz- szust, talán ugyanezt a monolit egységet élesztette volna fel. Az­zal, hogy inkább megegyeztünk a folytonosságot erőteljesebben hangsúlyozó Népi demokratikus platformmal, megőriztük a re­formmozgalom dinamizmusát. Ez egy nehezebben induló, de jobban működő gépezet lesz, mint az MSZMP volt. Új minő­séget vajúdunk ki, s ezzel meg­előzzük a többi pártot. Ott még nem látszanak a belső struktú­rák, még nem próbálták összeil­leszteni a vitázók külön prog­ramjait, nem rajzolódtak ki a kü­lönböző irányzatok. Az MSZP pontosan beilleszkedik a mai Magyarország átmeneti állapo­tába, a politikai forrongásba, és feltétlenül hatékonyabb struktú­rájú, nagyobb politikai intenzi­tású szervezet lehet, mint a ver­senytársaké. Igaz, ez a szervezet törékenyebb elődjénél, de po­tenciálisan hatékonyabb politi­zálásra alkalmas. Nagy ígéret hordozója. Kétségtelen, hogy az új párt­ban vannak rejtett aknák is. Ahogy a kongresszuson időről időre felvetődött a Reformszö­vetségben a tiszták kivonulásá­nak lehetősége, az az igény, hogy ne kössük meg azokat a kompro­misszumokat, amiket a reálpoli­tika sugall, hanem maradjunk er­kölcsileg érintetlenek, igazak, s ezzel mentsük meg a reform- mozgalom becsületét. Ez a Reformszövetségben napjában többször is felizzó vita nem fog egyhamar elcsitulni. A bozóttüzek fellobbanása és el- hamvadása továbbra is várható a reformerek körében. Ugyanak­kor a Népi demokratikus plat­form is szembe kell nézzen azzal, hogy a régi és új típusú apparátus beözönlése elviheti a szekeret, s ha ez az apparátus felülkereke­dik, akkor az alapítók céljait kér­dőjelezhetik meg. A Reformszö­vetségnek egy ilyen platformmal már nincs sok tárgyalnivalója. A robbanásveszély tehát nagyobb mindkét platformon belül, mint egymáshoz való viszonyukban. — E csapdák nem veszélyezte­tik az új párt kibontakozását? — Az új pártba való bekerülés kínját kell most átélni, ez azon­ban egyúttal előkészület is a kö­zelgő választásokra, amolyan teljes átmozgató edzés a tagság számára. Újfajta, magasabb szin­tű érzelmi, értelmi azonosulást tételez fel. Természetesen itt is lesznek sodródók, de a többség számára a pártviták és viszályok, a parlamenti mozgások idősza­kában jó felkészülés a választási szereplésre. Az országos választmány — a viszonylag homogén elnökség­gel szemben a heterogenitást kell hogy megjelenítse — létrejötte fogja lezárni az új párt kialakulá­sát. Az alkalmas jelöltek keresé­se egyben próba lehet az MSZP képviselőjelöltjeinek kiválasztá­sához is, megmozgatja a helyi erőket. A tagtoborzás során élénkül a politikai érdeklődés. Többen járjuk az országot, jómagam ket­tős céllal. Az MSZP-nek tánco­lok verbunkost, de a Reformszö­vetség zenéjére, mert mindany- nyiszor elmondom, hogy az ő ne­vükben szólok. A pártot alkotó négy-öt platform feltehetőleg hasonlóan jár el. így a tagtobor­zásból olyan politikai innováció lehet, amely hosszú távra gyűjt politikai tőkét az MSZP-nek. Ha az ősz nemrégi tréfáját utóbbi kegyességével feledtetni is próbálja, mindenképpen leg­feljebb csak jó kirándulóidőről beszélhetünk. Az igazi idegen- forgalmi szezon kétségkívül vé­get ért, a turisták nagyobb töme­gű mozgásáról valójában már szó sincs. Lényegében akár mérleget is vonhatnának utazási irodáink, hiszen, ami az idén meghatározó a számukra, arról minden továb­bi nélkül beszélhetnek. A szűkebb hazánkban — főleg a megyeszékhelyen — működő immár tucatnyi szervezet közül ez alkalommal csupán néhány­nál érdeklődtünk a tapasztala­tokról. Nos, mint az IBUSZ egri tájé­koztatójából kiderült: mint any- nyi más helyen, itt is érezhetően visszaesett a társas érdeklődés. Az Intouristtól több mint ötödé­vel, Csehszlovákiából pedig kö­zel felével érkeztek kevesebben, mint tavaly Ugyanekkor az NSZK-ból, Hollandiából és Olaszországból a korábbinál lényegesen többen jöttek. Komolyabb vigaszt azon­ban ez sem jelentett, mivel a ven­dégek látogatása általában rövid ideig tartott. S bár a városnézé­sen kívül a külföldiek például a népszerű mikófalvi lakodalmas programon is részt vettek, sok bevétellel éppen nem sikerült megörvendeztetniük házigazdá­ikat. Szívderítőbbet inkább hon­fitársaink kiutazásai jelentettek. Az egyéni valutakereteiket kivál­tók száma az elmúlt évi három­szorosára nőtt, s az egy-két napos kiruccanások számottevően élénkítették a jövedelmező devi­zaforgalmat. Áz úticélok között — aligha kell hangsúlyozni — Bécs, Szabadka és Isztambul maradt a sláger, de például Krakkóra, Berlinreis, nagyon so­kan voltak kíváncsiak. Az Expressz Ifjúsági és Diák 6. rész Szirmai ajánlata Aztán Lukács témát vált: — Elmondok neked valami olyasmit, amit csak néhány bará­tom tud. Szirmai volt abban az időben a párt agitációs és propa­gandatitkára, ideológiai diktáto­ra. Behívott a pártközpontba és tudtomra adta: jobb lenne, ha ki­vándorolnék. Úgy éreztem, mintha szembe­köptek volna. Hirtelen felug­róm. Járkálok le és fel a szobá­ban. Lukács elé állok és valóság­gal az arcába kiáltom: — Nem igaz! Lukács rám néz, csendesen rám szól: — Ülj csak le, Marosán. Miért veszed úgy a szívedre? Kaptam már ennél nagyobb pofont is a Szirmai-féléktől. Azt mondtam neki: — Ide hallgass, Szirmai! Nektek minden hatalmatok megvan, hogy azt tegyetek ve­lem, amit akartok. Elzárhatjátok előlem a világot, bár ez igen ne­héz. Elnémíthattok, sőt lecsuk­hattok, felakaszthattok. Nekem nincs semmi hatalmam. De hogy én elmenjek ebből az országból, amelynek én sokat adtam, ame­lyért én sokat harcoltam, azt sem te, sem ti nem dönthetitek el, egyedül csakis én. De ezzel a dolog még nem zá­rult le. Szirmaival ismét lezajlott egy beszélgetés. Azt kérdezte tő­lem, nincs-e szükségem pénzre? „Csak egy szavadba kerül, ren­delkezésedre állunk, szóljál.” Is­merem ezt a módszert, nem új. Az értelmiséget jó néhányszor Utazási Iroda kirendeltségveze­tője, Pataki Sándor szerint is ve­gyesek a tapasztalatok. A szocia­lista országokból lengyel cso­portjuk eddig még nem volt, a csehszlovákiaiak, illetve az NDK-beliek fele, s nem keve­sebb, mint 40 szovjet csoport le­mondta tervezett útját. A kiesés érzékenyen érintette a tevékeny­séget, mivel eddig a lengyel és szovjet látogatások jelentették a forgalom szinte meghatározó ré­szét. A „nyugatiak” megszokott mintegy félszáz csapatát az idén is fogadhatták, s összességében nagyjából az előző esztendeivel azonosnak mondható a magya­rok világjárása. Ha ugyan a Szov­jetunióba mindössze kettő, az NDK-ba pedig egyetlen társaság kélt is útra, keresett maradt Bulgária, s fokozódott a kedv Jugoszlá­via iránt. Törökország továbbra is vezeti a listát, s — ha csupán télre is — van igény Ausztriára. korrumpálták már a hatalom bir­tokosai. Megkapta a választ. Azt mondtam, nézd Szirmai, annyi pénzem mindig van, amennyi nekem kell. Lehetne még több is, hiszen a könyveim több ország­ban megjelennek. Még Francia- országban és Spanyolországban is, csak itthon megy nehezen. Vérlázító hallgatni. így válunk el egymástól. Ha­zafelé menet elmerengek Luká­cson. Mitől olyan lenyűgöző? Attól, hogy ideológia és politika olyan szorosan kapcsolódik ben­ne, mint kevés emberben. Nem lettem én revizionista, akit a ma­gyar intellektuális élet dogmati­kusnak tartott? Vagy Lukács vál­tozott meg? Miért tudunk egyet­érteni alapvető kérdésekben? Vallomás Nagy Imre peréről Lábjegyzet: Feltér Ferenc és fe­lesége Heller Ágnes, a Lukács-is­kola tagjai. A tanúk még élnek című könyvről van szó, amely e be­szélgetést követően 20 évvel ké­sőbb, 1989-ben jelent csak meg. Este a dalóra után siettem hozzájuk. Útközben betértem egy hentesüzletbe, megettem egy darab meleg kolbászt, lehajtot­tam egy nagyfröccsöt, mert ve­lük mindig sokáig tart a diskur­zus. Feri nyit ajtót. Ágival együtt csak hárman vagyunk. A levegő­ben feszültséget érzek. Udvaria­sak. Ági néhány szóval üdvözöl és úgy ül le, mintha legalábbis bí­rósági tárgyaláson lenne. Szem­ben ülünk egymással. Feri pa­naszkodik, meg van fázva, ami látszik is rajta. Ákkor rövid lesz a Sőt, a havas időszakra már az NDK-ba is jelentkeztek. Az év végéig várható négyezemyi ki­utazó száma azonban — mi taga­dás? — jóval nagyobb is lehetne. A munka eredményességét, a gazdálkodást szerencsére az Expressznél is javítja a valutaér­tékesítés, nem utolsósorban pe­dig a belföldi utaztatás. Az Exp­ressz az idén is ötezernél több diákot vitt tanulmányi kirándu­lásokra, főleg a Dunántúlra, Pécsre, Sopronba, illetve az Al­földre, Szegedre, valamint ter­mészetesen Budapestre, ami a részvételt tekintve még mindig amolyan jó közepesnek nevez­hető. Emellett nyolcszáz gyere­ket nyaraltatott is — többnyire a fővárosból, Fejér, Győr-Sopron és Békés megyéből —, Eger két bérelt kollégiumában. Míg to­vábbi közel kétezer vendégét a Velencei-tónál, a Balatonnál és Tiszafüreden sikerült elhelyez­nie. Észrevehetően segítette az idegenforgalmi tevékenységet a tárgyalás. Feri hirtelen ugrik a té­mába, furcsa módon. Érzem a három lépés távolságot. — Hát beszéljünk a könyvé­ről. Elolvastuk. Amit mondani fogok, nemcsak az én vélemé­nyem. Hogy kiké, arról nem beszél. Feri tömören, világosan fogal­maz: — Ezt a könyvet mi nem fo­gadjuk el. Nem mehetünk bele abba, hogy maga az 1956-os ese­ményeket egyértelműen, kate­gorikusan ellenforradalomnak minősíti. De abba sem, hogy Nagy Imrét és társait úgy állítsa be, mintha kalandorok lettek volna! Nem gondol arra, hogy ahogy maga írja — abba a Nagy Imre-bandába mások is beletar­toztak, akik most a csúcson van­nak? Maguk a szektásokkal, dogmatikusokkal szemben elné­zőbbek, s áthárítják a felelőssé­get Nagy Imrére és társaira. Megmondjuk őszintén: nem ért­jük, hogy maga, aki két szép, ér­tékes és reális könyvet írt az el­múlt évtizedekről, ezzel a har­madikkal mindent elront. Ezt maga nem teheti meg. Maga, aki a felelősségvállalásról híres, Ká­dárt és Münnichet, akik szintén ott voltak, felmenti. Ók nem bű­nösök, nem felelősek azért, ami történt és ahogyan történt? Ma­ga tud Donáthról, Losoncziról, Szilágyiról árnyaltan és emberi módon nyilatkozni, de egy jó szót, egy emberi és politikai gesz­tust nem tud vagy nem akar Nagy mellett mondani vagy leírni? Nézze, Gyuri bátyám, mi nem voltunk Nagy Imre hívei, mégis megyeszékhelyi új iroda, s re­mélhetően javítja majd a helyze­tet a tervezett továbbinak a meg­nyitása is, valahol Egeren kívül. A Budapest Tourist egri irodá­ja a sok kisebb szervezet egyike — de jelenléte korántsem jelen­téktelen a turizmusban. Aho­gyan Barócsi Lászlóné irodave­zető elmondta: mindent össze­vetve majdnem elégedettek is le­hetnének tapasztalataikkal. Hi­szen a forinttal mért forgalmuk egyértelműen meghaladja a ta­valyit Noha mind a ki-, mind pe­dig a beutazások valamelyest mérséklődtek, meglehetősen nagy kedvvel indultak a Boszpo­ruszhoz, vagy éppenséggel az árai miatt még elfogadhatónak számító Görögországba, s ez ér­ződött a valutaeladásban is. Ezenkívül említésre méltó itt is a diákok országjárása és a vízparti belföldi üdültetés. Az előzőnél nagyobb árbevétel mellett sem képződött azonban akkora nyereség, mint esztende­je. így ez az iroda is arra vágyik, hogy a következő szezon sokkal jobban sikerüljön. Az összegzés — miként utal­tunk rá az elején - korántsem teljes, mindössze néhány helyet érint. Az elmondottak ennek el­lenére is alighanem általánosít­hatók, érzékeltetik a szakma me­gyei gondjait és örömeit. S töb- bé-kevésbé talán az országét is. Egyszersmind feladják a „lec­két”. Fogy a pénz nemcsak ide­haza, hanem külföldön is sokak­nál, óvatosabb, meggondoltabb a turista. Árban vagy program­ban lényegesen vonzóbb kínála­tokra van szükség a jövőben, már akkor is, ha a vendégszámot nem éppen növelni, de legalább meg­tartani akarják. Ne tépje szét! — Szóval, rossz a könyv. Mi­vel a maguk véleménye számom­ra fontos és irányadó, mást nem tehetek, hazamegyek, megsem­misítem, és abbahagyok minden írást. Feri és Ági riadtan néznek rám. — Ne, ne, Marosán! Ne tépje szét, ne semmisítse meg. őrült­ség lenne. — Hát akkor mi a büdös istent csináljak vele? — Ne semmisítse meg, Gyuri. Meg kell őrizni — szól rám harci­asán Ági. — Értékes ez a könyv. — Most mondták, hogy ez a csőd könyve. — Ezt csak maga írhatta meg. Más nem mer rá vállalkozni. Izgalmas, drámai és példátlan, különösen, amit a vezetőkről írt. Kiss Károly, Apró, Szirmai, Gás­pár, Fock és a többiek is. Már emiatt érdemes volt megírni. Értse meg, azért van igaza Feri­nek, mert ha maga ezeket a figu­rákat ilyen kitűnően tudta meg­rajzolni, miért nem tette ugyan­ezt Naggyal is?... — Váljon. Én vittem ezt a pártot és az országot 1956-hoz? Én, aki a második könyvemben a kommunistákról úgy írok és vallók, mint becsületes, önfelál­dozó hősökről, és amit írok 1945-től 1949-ig és utána, az maguk szerint is igaz? Akkor a többi miért nem igaz? Elfelejt­jük most, hogy a kommunistá­kat mindig és mindenhol úgy védtem és álltam ki melléjük, ahogy senki? És Rákosiék fizet­tek: halálos ítélet és börtön. Az utolsók között jöttem ki. Mégis, mindezek ellenére odaálltam melléjük. Ha úgy tetszik, Rákosi és Nagy Imre mögé. (Folytatjuk) Gy. Gy. Marosán György: Fél kellett állítom mwmmw azt mondjuk, nem lehet, nem szabad Nagy Imréről így beszél­ni! Ez a könyv nem vonzani, ha­nem taszítani fog mindenkit. Nagy szerencse lesz, ha nem jele- V, nik meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents