Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-27 / 255. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 27, péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. „Vízgyár” a Dunához Kaszinó lesz Egerben — Játékautomaták Ciprusról — Kiadó a Panakoszta-ház — Gyümölcsöző az olasz kapcsolat Vállalkozásaikkal nyerhet a város Polgári védelem Feltételezhetjük-e, hogy semmi baj nem érhet bennünket? Mohácson üzembe helyezték a Duna regionális vízvezeték új tisztítóművét. A háromszázmillió forintos költséggel létrehozott „vízgyár” naponta harminc- millió liter tiszta ivóvizet állít elő a Duna menti kutakat Péccsel összekötő vezetékrendszer számára. A korábbi aktívszenes eljárást felváltó korszerű módszert alkalmazva hazánkban elsőként a mohácsi tisztítóműben oldották meg a vas-, a mangán- és az ammóniaszennyeződés egy helyen történő kiszűrését. A derítő és a szűrőház (MTl-fotó: Kálmándy Ferenc) Nemegyszer adott már hírt lapunk az Egri Városi Tanács termelés-ellátás felügyeleti osztályáról. Ezt tesszük ezúttal is, mert a tanács belső berkeiben érlelődő tervek azt jelzik, hogy megértették az idő kihívását, és az eddigi, szűkebb látókörű gazdaságpolitikáról igyekeznek átváltani a vállalkozások ígéretesebb mezejére. Bakondi Endre osztályvezető készségesen adott számot arról, hogy több terven munkálkodnak, melyek gyümölcsözőknek ígérkeznek. A Kossuth Lajos utcai ódon Buttler-házban a Panoráma Szálloda- és Vendéglátó Vállalat turistaszállója működik. Felmerült az a jogos igény, hogy ezt az értékes épületet a város központjában miként lehetne még inkább hasznosítani. Nos, ígéretes tárgyalások folynak a magyar — holland szervező vállalkozás, a Budawest Kft. révén a városi tanács bevonásával egy ciprusi céggel, hogy ott Fortuna Kft. létrehozásával egy szórakoztató objektum jöjjön létre. A Panoráma az öt évre szóló tőkésített bérleti jog helyett a Buttler-ház kezelői jogát törzsbetétként 15 millió forint értékben a társaság rendelkezésére bocsátja. Bakondi Endre nagy nyomatékkai hangsúlyozta, hogy ezzel az állami tulajdonban lévő ingatlan nem kerül külföldi tulajdonba! A társaság osztalékjogosultsága 5. rész Barátság Lukács Györggyel Szorgalmaztam az újabb találkozást Lukáccsal. Megállapodásunk arra a napra esett, amikor 1969 júniusában a Népszabadságban megjelent a moszkvai nemzetközi kommunista és munkáspártok tanácskozásán elfogadott határozatokról szóló közlemény. Sokat vártam a tanácskozástól, de nagy bennem a csalódás. Ez a dokumentum határozza meg a pártok tevékenységét? Ilyen hangulatban indulok Lukácshoz. Az ajtóban vár. — Szervusz Marosán, gyere be. Amikor belépek a szobába, látom az íróasztalán kiterítve a Népszabadságot. Vajúdnak a hegyek — Te is ezzel kezdted a napot? Áll előttem, elkomorul, és kissé szomorkásán szólal meg. — Ismered a mondást: vajúdnak a hegyek, és egeret szülnek. De úgy látom, még azt sem. Neked nem ez a véleményed? imigyen alakul a tervek szerint: Panoráma 4 7; 5, a ciprusi cégé 50,0, a városi tanácsé 1,5, s végül a társaságszervező Budawest Kft. -é 1,0 százalék. A kisebb és nagyobb gyermekek részére videojátékokra nyűik majd ott lehetőség — de nem pénznyerő automaták révén. Tárgyalások folynak annak érdekében, hogy felnőttek számára pénznyerő automaták is üzemeltethetők lehessenek. Az emeleti traktusban kaszinóberendezését tervezik, s a társaság mindent elkövet, hogy ott a pénznyerő automaták csak mellékszolgáltatásként legyenek felállíthatok. Az eddigi tárgyalások állása szerint felmerült az a lehetőség is, hogy amennyiben a Fortuna Kft. nem kapna engedélyt pénznyerő automaták üzemelésére, úgy egyéb játékgépek (például biliárd) kerülnek elhelyezésre. De a tetőteret is kihasználja majd a társaság. Ott kapnak helyet a szükséges kiszolgálóhelyiségek. A játékgépeket a ciprusi cég fogja a Fortuna Kft.-nek szállítani. A tervezet szerint ezeknek az értéke 6 millió forintra rúg. Úgy hisszük, hogy a 800 négyzetméteres, értékes, de alapos felújításra szoruló műemlék épület külföldi tőke felhasználásával, valóban újszerű hasznosításával hozzájárulhat nemcsak a helyiek, de nem utolsósorban majd a városunkba látogató idegenek szórakoztatásához. — Nézd Lukács bácsi, ennél rosszabb a véleményem. — Hát ez érdekel. Mondjad csak. — A határozat szimpla, szürke, zavaros, érthetetlen és unalmas. — Úgy látom, Marosán, téged sért a rossz stílus. A tartalom a fontos, nem gondolod? — De igen. De mi a tartalom? Csak egy hasznos dolog született, amit már nem lehet leplezni. — A szakadásra gondolsz? — kérdi Lukács. — Igen. És ez nemcsak a kínaiakkal kapcsolatos, hanem kiterjed az egész világra. Európán kívül Latin-Amerikát és az afrikai országokat is ide lehet számítani. Te, aki régi kommunista vagy és komintembeli voltál — szinte az utolsó mohikán vagy —, ennél súlyosabb, veszélyesebb válságot, mint a mostani, aligha értél meg. Lukács mélyet szippant az elmaradhatatlan szivarból. — A szakadás tényét nem lehet tagadni. De már manipulálni sem lehet vele — kezdi a kisöreg. — A lényeges, s talán a döntő is, Bakondi Endre osztályvezető arról is szólt, hogy az úgynevezett Panakoszta-ház sorsa — a kis Dobó téren — is tárgyalás tárgya. A műemlék épületet több esztendeje életveszélyessé nyilvánították, kiürítették, s azóta is üresen áll! Az épület helyreállítása hozzávetőlegesen 50 millió forintot is elérheti. Mivel a városi tanács nem rendelkezik ekkora összeggel, idegen tőke bevonásával kívánja hasznosítani. Az épület bérbe vehető, megvásárolható, hazai vállalkozókkal kft. formájában valamilyen hasznos célra működtethető. Megtudtuk, hogy már több vállalkozóval tárgyalt a városi tanács, de még nem sikerült eddig megfelelő társat találni az épület helyreállítására. Eger egyik testvérvárosa az itáliai Arezzo. A Toscana tartománybeli várossal máris több vonalon hasznos együttműködés jött létre. Bizsukészítő üzemet létesítenek, s az előállított igényes termékek részben hazai, részben pedig export értékesítésre kerülnek. A gépi berendezéseket az arezzóiak hozzák Egerbe. A bélapátfalvi cementgyárnak mész- hidrátüzem-berendezéseket szállítanak. Az a célja a vállalkozásoknak, hogy késztermékkel fizessünk az importált árukért. Sugár István hogy az alapvető elvi, politikai helyzettel, azzal a változással, ami mindkét világban végbemegy, nem mernek foglalkozni, szembe sem mernek nézni vele. Sem a tőkés országokban végbement változásokkal, sem a szocialista országokban, a kommunista pártokban végbement válságokkal, óriási változásokkal nem számolnak. És itt van a hiba. Régen látom és tudom: a szocialista világrendszer súlyos válságba került. Különösen mutatja ezt a két nagy kommunista világhatalom viszonya. Keresve sem találom a sokat hangoztatott proletárinternacionalizmust. Akut válság — Miért csodálkozol? A lezajlott tanácskozáson két olyan kérdést, mint a kínai és a csehszlovák, konkrétan még felmérni sem mertek. Ez azt jelenti, hogy a szocialista közösségben a hatalom, a kormányzás, a vezetés akut válságával kell számolni. — Az az én nagy problémám, hogy képtelen vagyok testvérháborúban részt venni, kommunisVilágunkban egyre több és talán egyre nagyobb veszélyek leselkednek ránk a munkahelyen, otthon, az utcán. Szomorú valóság, hogy alvó városok másodpercek alatt dőlnek romba, maguk alá temetve tíz- és százezreket. Versengve fejlesztjük iparunkat, iparosítjuk a mezőgazdaságot, és közben döbbenten vesszük észre, hogy pusztulnak az erdők, terjednek a sivatagok, állat- és növényfajok ezrei semmisülnek meg, a fejlődés és jólét alapját képező vegyi ipar üzemei egyre gyakrabban végeznek borzalmas pusztításokat. A veszély nemcsak borzalmas, de legtöbbször alattomos. Végezzük a dolgunkat, hallgatjuk a rádiót, altatjuk gyermekünket, nem is sejtjük, hogy a város peremein lévő valamely vegyi üzem felől halált hozó felhő ereszkedik le, mely órákon belül több ezer ártatlan ember, gyermek pusztulását okozza, szenvedést, vakságot vagy bénulást hoz majd további tízezer ember számára. Nem sejtjük, hogy bűnös nemtörődömség folytán méreg került a kenyérbe, a vízbe, a tejbe, amit a munka után megvettünk a sarki közértben, és most teszünk az asztalra. Nem sejtjük, hogy éppen most üt ki a tűz a tőlünk néhány száz, vagy néhány tíz kilométerre lévő atomerőműben, melynek következtében sugárszennyeződés szabadulhat ki a levegőbe, több millió embert téve ki a felmérhetetlen veszélynek. De ott vannak az atomfegyverek, melyek közül egy esetleges háború idején egynek a felrobbantása is ezerszer nagyobb veszélyt jelent a legsúlyosabb atomerőmű-balesetnél. Mellettük sorakoznak az immár nem kevésbé veszélyes hagyományos fegyverek, a vegyi es biológiai fegyverek, az újkeletű elektronikus lézer, űrtelepítésű pusztító eszközök, és még hosszasan sorolhatnám őket. Ebben a rövid felsorolásban emészthetetlen módon összesűrítve látjuk korunk árnyoldalait, és ez így félelmesen rémisztő. Nem hamis a beállítás? Szabad azt állítani, hogy több, súlyosabb veszéllyel kell számolnunk? Nos, ami a veszélyek relatív gyakoriságát illeti, itt valóban nem állíthatjuk, hogy a veszélyek általában gyakrabban, nagyobb számban jelentkeznek, mint régeben. Semmi alapunk sincs például elfogadni, hogy ma több a földrengés, gyakoribb az aszály, sűrűbben történik atomerőmű- baleset, mint azelőtt. ták ellen harcolni. Már-már hajlok arra, hogy itt nem objektív okok, hanem inkább a hatalmi érdekek játszottak közre. Máig sem tudtam megemészteni a szovjet — kínai konfliktust. Nem értek egyet a kínaiakkal. Én európai vagyok, de manipulációnak tartom így kezelni ezt a kérdést. Mint ahogy azt sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy mindenért Dubcek a felelős, és nagy hiba, hogy Novotnyról hallgatnak. Ezek a dolgok számomra elfogadhatatlanok. Én mondom ezt neked, aki elsőként szóltam az ellenforradalom veszélyéről 1956-ban nálunk, és 1968-ban a cseheknél. De van itt még valami: hol van a munkásosztály a pártoknak ebben az egész világra kiterjedő marakodásában? Milyen elméleti, politikai alapon nyugszik itt bármelyik koncepció? És mit segítünk a tőkés országokban harcoló kommunista pártoknak? Mert eddig inkább ártottunk nekik. — Látod, Marosán, ebben rejlik a magyarázata annak is, hogy az utóbbi évek lázadásai, mozgalmai szinte elkerülték a hagyományos kommunista pártokat, sőt sok helyen ellenük jöttek létre. A szovjetek könnyen elszigetelhetik magukat, mert más országok kommunista pártjai sem a kínai, sem a cseh eseményeket nem hajlandók fejbólintó jános- ként elfogadni. A kérdés bizonyára részletes, alapos vizsgálatot igényel. Most csak azt a hipotézist tudjuk megfogalmazni, hogy a természeti katasztrófák gyakorisága abszolút számban nem változott. Az emberi tevékenységgel kapcsolatos katasztrófák számában némi növekedés kimutatható. Lucius Annaeus Seneca nagy római gondolkodó a következőket mondotta: ”Ha mindentől félnénk, amitől csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk”. Mit tehetünk? Ha felünk is, de védenünk kell magunkat. A polgári védelem az emberiség, a polgári lakosság védelmét biztosítja, Nyugaton, Keleten, az egész világon egyaránt. Célja egyrészt a polgári lakosság felkészítése a támadófegyverek esetleges alkalmazásával előidézhető, illetve elemi csapásokból, ipari katasztrófákból eredő károk megelőzésére, csökkentésére, felszámolására. Másrészt háború esetén, illetve katasztrófák beálltát követően a mentési, mentesítési és halaszthatatlan helyreállítási feladatok végrehajtása azért, hogy a lakosság életét és anyagi javait megóvjuk, és a szervezett társadalmi, állami rendet fenntartsuk. Ha a célokból adódó feladatokat csak címszavakban elemezzük, akkor is világosan kell látnunk, hogy létre kell hozni, működtetni kell és fejleszteni azt az eszközrendszert, amelynek állandó aktivizálásával meg kell védeni magunkat. Meg kell szerveznünk a riasztást, a lakosság időbeni értesítését (szirénarendszerek, kábeltelevízió, vezetékes rádió, hangosbemondók), óvóhelyépítést kell szorgalmazni, el kell látni egyéni védőeszközökkel a lakosságot. A létfenntartáshoz szükséges és egyéb anyagi javak megelőző radiológiai, biológiai és vegyi védelme is igen sokba kerül, nem is beszélve arról, hogy az esetleg- sen bekövetkezett események következményeinek felszámolásakor olyan, már előre felszerelt polgári védelmi szervezetekre van szükség, amelyek hatékonyan tudnak részt venni a men- to-mentesítő munkában. Szükségszerűen komoly ösz- szegeket kell áldozni a polgári védelem háború vagy súlyos ipari katasztrófa idején való vezetésének biztosításara, a technikai feltételek megteremtésére. Feltehetjük a kérdést: a dollár- milliók elherdálásáról van-e szó, amikor a fenyegető veszélyek elhárítására, az időbeni felkészülésre költjük? Szabad-e gyermekek, csecsemők életét kockáztat Az öreg hosszan néz rám, lehet, hogy túl szomorú arcot vágok. Ő derűs és optimista álláspontra helyezkedik. — Képzeld magad a párt és a pártok helyzetébe, vezetésébe. Azokat, akik csak taktikai vezetésre építenek és az irreális sejtelmekből sokszor hazug elméleteket konstruálnak, mindig elfújta a szél. Neked, mint régi marxistának tudnod kell: a marxista világmozgalomban törvény volt, hogy mindent tudományosan, elméletileg alapoztak meg, és vitákkal, a nézetek és felfogások ütköztetésével tisztázták a dolgokat. Sohasem a taktika határozta meg a stratégiát, hanem fordítva. Sztálin ellenben a stratégiát teljesen alárendeli a taktikának, s ennek következtében előbb az ideológia falja fel az elméletet, majd pedig a propaganda rágja szét az ideológiát is. Ha egy vezetés erre van beállítva, az feltétlenül torzít, rombol, csődbe visz. Ezen segíteni vagy változtatni csak úgy lehet, ha visszatérünk a Marx, Engels és Lenin által lefektetett régi alapokhoz és módszerekhez. Igen ám, csakhogy ehhez sok mindent kellene beismerni, ami rossz volt, és még mindig az. Egy tőkés világban harcoló kommunista pártnak, de egy jó értelemben vett szociáldemokrata pártnak sincs szüksége ránk ahhoz, hogy rövidebb munkaidőt, magasabb munkabért és ni, mert sokba kerül a gázálarc? Szabad-e a több tíz- vagy százezer forintos műszert nem megvenni, ami időben jelzi, ha esetleg meghibásodik a paksi atomerőmű? Szabad-e lemondani bombabiztos és sugárszennyezéstől megvédő óvóhelyek építéséről? Azt hiszem, leírhatjuk: nem szabad. A gondokat, az ország helyzetét persze ismerjük, tudjuk, hogy más társadalmi berendezkedésű országok e tekintetben sokkal, de sokkal jobban álnak. Svájcban például a polgári védelem fejlesztésére megkülönböztetett figyelmet fordítanak. 1990-re minden lakos részére biztosítanak atombiztos óvóhelyet. Az utóbbi időben az ország polgári védelmére évente 400 millió svájci frankot költöttek (ez kb. 50 frank lakosonként). Ennek az összegnek több mint a felét védett vezetési pontok építésére fordították. Példaként még néhány adat: az előbb említett összeg Francia- országban 6,6, Angliában 1,8 dollár. Jugoszláviában az élet és anyagi javak védelmét elsősorban óvóhelyeken és más védőlétesítményekben biztosítják. Ennek feltételeit óvóhelyek építésével, a mesterséges és természetes föld alatti tárolóterek és egyéb, föld felszíne alatt lévő létesítményeknek óvóhelyi célokra való alkalmassá tételével, továbbá fedezékek építésével teremtik meg. Olyan településeken vagy gazdasági központokban, amelyek háborús támadás vagy természeti csapás célpontjai lehetnek, új épületek emelésekor a tulajdonosok kötelesek búvóhelyeket vagy egyéb védő létesítményeket létrehozni. Máshol gazdagabbak? Ha igen, ha nem, ezekre nekünk akkor is kell, hogy.jusson is és maradjon is forint vagy dollár. Tehát mi lesz holnap? Lehet és kell együtt élni annak tudatával, hogy az emberiség egyre hatalmasabb pusztítóeszközök és lehetőségek birtokába jut, és egyre nehezebb az ilyen eszközök és lehetőségek ellenőrzése. Az emberiség, a kor fejlődésével nő a technikai, a civilizációs katasztrófák veszélye. Fontos, hogy ezt mindenki jól lássa, és ennek tudatában tegye a dolgát. A realitás talajáról ítélje meg feladatainkat, értse azt, amit a ma emberének értenie kell! Biztonságunkért, békénkért, nyugalmunk érdekében így kell tennünk. Prokaj Béla alezredes PV megyei törzsparancsnok jobb szociális feltételeket harcoljunk ki. Ezt ők nélkülünk is jól meg tudják csinálni. Arra a többletre, amit ők eddig nem tudtak elérni és amit nekünk kellett volna példaértékűen megmutatni, képtelenek vagyunk. Hogy ott, ahol győzött a szocialista forradalom és szocializmust építenek, érvényesüljenek a helyes elvek, a vezetőkre kötelező magasabb morál, a demokratikus vezetési stílus. Ezt várták tőlünk. De mi ezt eddig nem tudtuk adni, és nem is tudjuk mindaddig, amíg elevenen hat a sztálini koncepció és módszer. A gazdasági folyamatokat, a társadalmi mozgásokat tudományos és politikus igénnyel, bátran kell vizsgálni, elemezni. Programot kell adni: mindenekelőtt a Szovjetunióban és a szocialista országokban. Ezért is helyeseltem az új mechanizmust nálunk és másutt. Ebben rejlik az a gondolatom is, hogy ha a szocialista országokban késik a szocializmus reformja, nem kerülhet sor a marxizmus világméretű reformjára sem. Minden munkám és törekvésem ezt akaija elősegíteni. Sok mindennel szemben szkeptikus vagyok rövid távon, de optimista a jövőt illetően. Tudom és hiszek abban, hogy a valóság előbb-utóbb rákényszeríti a pártokat, az egész marxista világot, hogy felülvizsgálja álláspontját és módszereit. Ehhez azonban sok idő kell. Talán húszharminc év is, amit én, esetleg te sem élsz már meg. (Folytatjuk) Marosán György: Fel hellett imiiiiiiv i
