Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-26 / 254. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. október 26., csütörtök sóink minél több oldalról tájé­kozódhassanak. Ezért csütör­tökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben külön­böző megnyilatkozásokat, ál­lásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Remél­jük, segítséget nyújthatunk ah- Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva- ző kérdésekkel kapcsolatban. Ünnep, avagy... A hétköznapok sorjázó tenge­rében a hivatalos történelem- szemlélet legfeketébbé festett ünnepe lett október 23-a. Ezen a napon mindig minden olyan volt, mintha... Úgy tettünk, mintha nem történt volna sem­mi, mintha nem emlékeznénk semmire, mintha nem látnánk, hogy többen figyelnek, mint máskor. Mintha kísértetekként saját műltunkat ijesztgetnénk. Még mára sem tisztulhatott meg igazán, hisz nagyon sokan vagy már, vagy még nem beszélnek a sorsfordító drámai események­ről. Ennyi év után 1956. október 23-ról első ízben emlékezett meg a nemzet ügy, hogy az utca em­berét nem a rendőrök „figyel­meztették” az események ma- asztosságára. Bár sokaknak eb- ől a napból a lélekemelő főhaj­tás helyett csak az önmarcangoló kétkedés vagy a fogcsikorgató düh jut. Elatvanban — ahol a bu­dapestihez mérhető dolgok ugyan nem történtek — most mégis a nemzeti megbékélés napján, közös ünnepségre hívták a barikád bármely oldalán álló­kat az Október 23-a Koordináci­ós Bizottság szervezetei. Megszólaltak a tanúk, a köz­tünk élők, akik egy fél emberöl­tőn át legbensobb titkukként őrizték az itt történteket. Erre le­hetőséget adott a népfront városi bizottsága és a közművelődési egyesület. Akik nem tudták, végre megismerhették, hogy mi is történt a városban 1956 októ­ber — novemberében. Még él­nek az egykori munkástanácsok tagjai, itt vannak a Nemzetőrség egykori önkéntesei. Az idő meg- szépítő(?), lélektorzító(!) kar­maiból a szemtanúk hitelesen szabadíthatták a tényeket. A ka­tolikus egyházközösség belváro­si templomában a misén dr. Pá­los Frigyes prépost kiengesztelő szándékkal szólt a hatvaniakhoz, élőkért, holtakért, emberi fe­lebarátja ellen vétőkért. Legyen a magyar a magyarnak barátja. Mi neked fáj, az nekem is fáj, aminek te örülsz, annak én is. Te­gyük félre sérelmeinket, fájdal­munkat, dobjuk el érzelmi, indu­lati fegyvereinket, mert ünnepel­ni csak ünneprontók nélkül le­het. Bizonyára nagyon sokan rá­ismertek Kossuth, Bajcsy-Zsi- linszky soraira. Mint ahogy so­kak sejtjeibe imaként épült be Ily- lyés Gyula „legendás” Egy mon­dat a zsarnokságról című verse, amely a szakmunkásképző aulá­jában 18 órakor tartott emlékes­ten is elhangzott. A Himnusz és a Szózat mellett felcsendülnek Beethoven V. és VII.'szimfóniá­jának részletei, mint ama napon a Magyar Rádióból. Újra vissza­köszönnek a régi jelképek, a ’’lyukas” nemzetiszínű lobogó, amelyet remélhetőleg mindenki ért, és nem félreért. Mi nem seb- feltépést akarunk, hanem az ün­nep magasztosságával a nemzeti megbékélést szeretnénk erősíte­ni — mondta dr. Baranyai Mik­lós, a hatvani MDF szervezeté­nek vezetője, a program főszer­vezője. A gyász már nem fénylik, csak a könnyek. És június 16. után és majd október 23-a után már nem élhetünk úgy, mint ed­dig. Nem az életminőségünk fog megváltozni, hanem az érzelme­ink, a tudatunk. Az ünnepség végén a résztve­vők Ó-Hatvan és Űj-Hatvan ta­lálkozásánál — prózaibban a régi M3-as és 21-es út kereszteződé­sénél — lévő parkban helyezték el a Mártírok Emlékművének alapkövét. A gyertyák, fáklyák világánál Kocsis István, a városi közművelődési egyesület titkára mondott beszédet. Ez a kő — a jövőben bízó, a múltra figyel­meztető, a jelen kötelességét ér­ző — emberek, szervezetek köz­adakozásából megvalósítandó emlékmű első darabja lesz. Talán ennek is olyan szerepe lesz majd, mint az Elesettek Völgyében a spanyol polgárháború halottai emlékművének, ahol bárki leró- hatja kegyeletét, elhelyezheti vi­rágait, emlékezhet a barikád bár­mely oldalán harcolóra. A mi le­endő emlékművünket sem sajá­títhatja ki senki, egyetlen szerve­zet, egyetlen dátum sem, ez örökérvényűen az élet igenlése, az esztelen öldöklések, a sunyi tőrdöfések, a koncepciós perek ellenében. Úgy tűnhet az Olva­sónak, hogy minden ezen a na­pon múlott. Holott a szervezők — a HÚDSZ, a HNF, a közmű­velődési egyesület, az MDF, az MSZDP, az SZDSZ, a reform­kor és a városi tanács — arra vál­lalkoztak, hogy megpróbálják közelebb hozni mindenkihez azt, amit ennyi időn át igyekeztek az emberek tudatalattijának legmé­lyebb régióiban eltüntetni. Ami­ről nem beszélünk, az nincs! — hitték a főideológusok. A törté­nelemkönyveket meg lehet ha­misítani — mint ahogy Közép- Kelet-Európában ma is divatos —, de a történelmet, az egyéni történelmet csak elpusztítani le­het. De akkor is lesz, ami még to­vább él belőlük — bennünk. Bacsa Tibor HNF városi bizottság tagja Hatvan Állásfoglalás A Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIMj II. országos találkozója Egerben egyes társadalmi szervezetek vagyonával kapcsolatban a következő állásfoglalást hozta. A Demisz, az Úttörőszövetség, az MHSZ, a Munkásőrség, valamint a polgári véde­lem üdülői és táborai kerüljenek egy ifjúsági alap tulajdonába, melyet egy gazdasági társulás működ­tet, és egy, az ifjúsági szervezetek által létrehozott kuratórium felügyel. A harmincöt év alatti fiatalok kedvezményes áron juthatnának szálláshoz, kap­csolódván a nemzetközi ifjúsági láncokhoz. Ez a szállodalánc, mivel ifjúsági és szociálpolitikai célo­kat szolgálna, adómentességet élvezne. A kihasz­nálatlan kapacitás piaci alapon lenne értékesíthetp. A fent említett szervezetek irodájából és egyéb ingatlanaiból lehetne kielégíteni az újonnan létre­jött ifjúsági szervezetek infrastrukturális igényeit. Az ingatlanok berendezési tárgyai és egyéb ingósá­gok kerüljenek az alap tulajdonába. Ezek elosztá­sáról pályázat alapján a kuratórium döntene. A De­misz által használt ingatlanok nem ifjúsági célokra való hasznosítása^ eladása, bérbe adása ellen TIL­TAKOZUNK! KÖVETELJÜK, hogy ahol ez már megtörtént, ott kártérítés nélkül hatálytalanítsák. A Demisz-székház eladásából származó 780 millió forintból közös ifjúsági alapot kell létrehozni, mely­ből pályázat útján bármely ifjúsági szervezet része­süljön. Nem tudjuk elfogadni, hogy erre mindössze 100 miihó forintot ajánlottak föl. Azonban figye­lembe véve az ifjúsági szervezetek katasztrofális anyagi helyzetét, szükségesnek tartjuk a lehető leg­rövidebb időn belül ezen összeg kezelésére egy Ifjú­sági Kuratórium létrehozását. Eger, 1989. 10. 15. Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom Egri Szervezete Boda Csaba Levél Heves megye kommunistáihoz! Szerte e hazában, a megyék­ben, s így nálunk is újjáalakulnak a Magyar Szocialista Munkás­párt sejtjei, szervezetei. Tiszte­letben tartva hazánk alkotmá­nyát, Országgyűlésének törvé­nyeit, újraszervezzük sorainkat falvainkban, községeinkben, vá­rosainkban. Felhívás jelent meg a Heves Megyei Népújságban, hogy a kommunisták szerveződ­jenek, és őrizzék meg párttagsá­gukat. A közölt felhíváshoz a kö­vetkező gondolatokat fűzöm: 1. ) Az MSZMP legkisebb új­jászerveződő része a sejt (egy — három fő), és ezt követi a majd nevesíthető szervezet (szerveze­tek), minimum három fő felett. 2. ) Abban az esetben, ha a fal­vakban, a községekben, a váro­sokban több szervezeti részrend­szer mondja ki újjáalakulását, akkor e szervezetek vezetői, va­lamint a sejtek alakítsák meg a lakóhely — a közigazgatásban rögzített hivatalos newel jelzett, a területre kiterjedő hatókörrel rendelkező — Ideiglenes Ügyve­zető Testületét. 3. ) Az MSZMP Területi Ide­iglenes Ügyvezető Testületéi egymás mellé rendelt szervezeti rendszerek, és csak az MSZMP Országos Ideiglenes Ügyvezető Testületéhez tartoznak, és csak a hamarosan összeülő legfelsőbb fórum, a kongresszus határoza­tait kötelesek végrehajtani. 4. ) Az érvényben lévő közi­gazgatási rendszernek megfele­lően a falvak, a községek, a váro­sok Ideiglenes Ügyvezető Testü­letéi — szükség szerint — meg­szervezik a megyei Ideiglenes Koordinációs Testületet. (Érte­lemszerűen más megyékben ugyanígy fognak cselekedni, ha a tagság döntő része ezt akarja.) 5. ) Újra kell szerveződnünk, egységesen kell fellépnünk, dol­goznunk és politizálnunk! Nem engedhetjük meg, hogy sérteges­senek és megalázzanak bennün­ket! Nekünk nem kell szégyen­keznünk múltunk miatt, mert mi, számosok két kezünk erejével, arcunk verítékével, agyunk .aka­ratával érvényesültünk, éltünk és szolgáltuk hazánkat, népünket! 6. ) Ott akarunk lenni a gazda­ságra és a politikára, a társada­lom egészére kiterjedő mély vál­ság leküzdésénél, s részt kívá­nunk venni e nehéz és küzdelmes hétköznapok munkájában! 7. ) Valljuk, hogy kommunis­ták nélkül nem lesz új Magyaror­szág, nem lesz a még ránk nehe­zedő súlyos béklyók szorítása nélküli fejlődés, nem lesz a világ­ban elismert és szüntelenül gaz­dagodó, tetteiben folyamatosan megújulni tudó nemzet, nem lesz elégedett és boldog nép! 8. ) Őrizzétek meg tagkönyve­iteket, és a volt alapszervezetei­tek, pártszervezeteitek bélyeg­zőit, dokumentumait, úgy, ahogy a felhívás tartalmazza! Je­lentkezzünk, jelezzük(!), hogy élünk, élni és dolgozni akarunk az új Magyarországért, a szünte­lenül fejlődő, megújuló Magyar Szocialista Munkáspártért, a ha­ladó világért! 9. ) Megjsmétlem: írjatok leve­leket, küldjétek táviratokat a Magyar Szocialista Munkáspárt Országos Ideiglenes Ügyvezető Testületéhez! Cím: MSZMP OI- ÜT Budapest XIII., Váci út 71. sz. 1056. 10. ) Ezek a küldött dokumen­tumok egyben az újjáalakulás szándéknyilatkozatai, az élni és dolgozni akarás, a megújulás és öntisztuló folytonosság bizonyí­tékai! 11. ) Újra ismétlem: hamaro­san összehívásra kerül a Magyar Szocialista Munkáspárt XTV. kongresszusa, és ezt követően 1990 februárjában — márciusá­ban összeül az új társadalmi, gaz­dasági és politikai programnyi­latkozatot, a korszerűsített szer­vezeti szabályzatot, a konkrét tennivalókat (a rövid és hosz- szabb távú célok elérését biztosí­tó feladatokat) tartalmazó vá­lasztási felhívást kidolgozó és ha­tározatra emelő — következő — országos tanácskozás, kongresz- szus. 12.) Igazság-erkölcs-tisz- tesség és a haza becsületes szol­gálata! Ebben a mondatban sűrí­tett tartalom vezérli jövőbeni cselekedeteinket! Mi sem aka­runk mást, mint fejlett és gazdag Magyarországot, boldog es elé­gedett népet! Ne engedjük szét­forgácsolni az MSZMP-t! Talál­juk meg egymást a közös cselek­véshez! Gyöngyös, 1989. októ­ber 23. Elvtársi üdvözlettel és tiszte­lettel: Dr. Mocsáry László az MSZMP OIÜT megbízásából Levélcím: Gyöngyös 1. 3201 „Postán maradó!” Kompromisszumkészség = kézzelfogható eredmény Mint a Magyar Szocialista Párt leendő tagja kívánom kifej­teni véleményemet a Népújság­ban megjelent két szabadde­mokrata megnyilatkozással kap­csolatosan. Úgyanis eltökélt szándékom, hogy MSZP-tag le­szek, amint erre adminisztratíve mód nyílik! Ebből következik, hogy eddig pártonkívüli voltam ugyan, de a szocializmus — a jó szocializmus! — elkötelezett hí­ve, s ezért alapállásom merőben eltér a megnyilatkozótól (Ma­gyar Elemér) és a kinyilatkozta- totól (W. Zoltán Iván). Hadd kezdjem az utóbbival. W. Zoltán Iván írása nem szűköl­ködött a csillogó szóvirágokban (kerek-berecz, Hom-kürt, Pozs- gay felség, stb.). Komoly kabaré- erenyeket véltem felfedezni ben­ne, s úgy vélem, hogy e tulajdon­ságát inkább e dobogókon kelle­ne hasznosítania, s nem a politi­kában! A magas intelligenciájá­ról tanúskodó írása alapján kí­váncsi lennék arra, hogy e mű­veltséget mikor, hol es miként szerezte? Csaknem bizonyos va­f yok abban, hogy az elparentált 0, de még inkább a 33 ev juttat­ta őt e magaslatokra. Sajnos, W. Zoltán Iván is az ominózus ló túl­só oldalára került, hasonlóan a neves színművészünkhöz, aki a Rákosi-, majd Kádár-rezsim Ezúton tudatjuk, hogy zászlót bont a Szabadpárt, a Koalíciós idők egyik legerősebb jjártja, melyet 1947-ben alapítottak. Később a párt működését tör­vénytelenül megakadályozták, és vezetőjét, Sulyok Dezsőt emigrációba kényszerítették. Az egykori elnök halálának 14. év­fordulóján New Brunswickban 1989. május 18-án hívták újra életre a kint élő magyar testvé­rek. Megalakították az ideigle­nes intéző bizottságot, melynek ideiglenes elnökéve Hóka Ernő urat választották. Az első magyarországi alaku­ló gyűlést 1989. július 12-én tar­tották Budapesten, a Jurtaszín­házban. A nagyszámú közönség előtt az USA-ból érkezett Hóka Ernő úr tartott előadást. Elkísér­te őt Hóka Mihály és Tar György is. A Szabadságpart történetét es célkitűzéseit 4d perces beszédé­ben ismertette a néma csendben és döbbenten hallgató közönség előtt. Hóka Ernő úr elmondta, hogy az akkor Magyarországon tartózkodó Bush elnök és az ő felfogása szinkronban van. ,,Ő, mint az USA elnöke, a jelenlegi magyar kormányhoz jött ide — mi pedig a magyar néphez — ha­za!* A történelemből tudjuk, hogy a magyar nép mindig a legválsa- gosabb helyzetében,emelkedett a legmagasabbra. így volt ez 195o október — novemberében a forradalom és a szabadságharc alatt, és így volt ez most, junius 16-án is, amikor az újraemelke­dő nemzet a hősi halottak és mártírok eltemetésével érte el nagyságának újabb magaslatait. Keserű sors a miénk, magyaroké — állandóan csak temetünk — ártatlanokat temetünk, akiknek csak az volt a vétkük, hogy népü­ket szerették és keszek voltak életüket is feláldozni ezért a né­pért. „Az ideiglenes elnök a párt múltját a következőképp érté­kelte: a Szabadságpárt rövid pá­lyafutása alatt a legsikeresebb párt volt, amely valaha is létezett Magyarországon, mert bárcsak egyetlen helyi választási küzde­lemben vehetett csupán részt Szegeden, ahol egyedül több szavazatot kapott, mmt az akkori uralkodó négy koalíciós párt, a Kisgazdapárt, a Szociáldemok­rata Párt, a Parasztpárt és a Kommunista Párt együttvéve. Majd egy részletet olvasott fel Bush elnökhöz Magyarországra utazása ejőtt intézett leveléből. ’’Elnök Úr, engedje meg, hogy segítsünk Önnek... mégpedig oly módón, hogy felhívjuk figyelmet árrá, hogy az Egyesült Államok delegátusa (3 esetben szavazott amellett a többségi határozat mellett 1956. november 4-e után, hogy a Szovjetunió azonnal vonja ki csapatait Magyaror­szágról, és hogy ott többpárt­rendszerű választásokat tarthas­sanak. alatt megkapott — és elfogadott! — minden rendű-rangú kitünte­tést és címet, s napjainkban hab­zó szájjal papol a bőség kosará­ból történő egyenlő részesedés­ről! Feltételezem, hogy W. Zol­tán Iván született örök ellenzéki, aki már eleve úgy készül minden polémiára, hogy a vitapartner a-jára okvetlenül b-t mond! Ki­nek jó ez, W. Zoltán Iván? A Szabad Demokraták Szö­vetségének aligha, mivel meg­§ yőzodésem szerint a szövetség­en a realitásoknak kell érvényre jutniuk, ellenkező esetben fenn­áll az elszigetelődés veszélye! A „barikád” túlsó oldalán lé­vőknek sem jó, mert a merev el- lenzékieskedest látva, már a vi­ták kezdetén is meddőnek ítélik azt! Most, amikor végre létrejött egy olyan szocialista párt, amely programjában, alapszabályában, s nem utolsósorban elnöksége összetételében garancia a politi­kai nyitásra Európa (itt elsősor­ban Nyugat-Európat értem!) felé, enyhen szólva is dőreség a csökönyös ellenállás és kétkedés azzal szemben! A nép leendő jóléte szem­pontjából is helytelenítenem kell W. Zoltán Iván álláspontját egyetlen alapvető okból. Ameny- nyiben a Nyugat vezető körei Elnök Úr, Ön most, július első felében Magyarországra készül. Ottani tartózkodása alatt kérje fel a jelenlegi magyar kormányt, hogy az is kérje a szovjet csapa­tok azonnali kivonását Magyar- ország területéről, hiszen erre őket is kötelezi a fentebb említett 13 többségi ENSZ-határozat!” Hasonló volt a tartalma a Né­meth Miklósnak címzett levél­nek is. A mozgalom programja az eljövendő szabad magyar élet programja lesz, amely modem, előremutató, és a magyar nép óriási többségének akaratával találkozó, s amely képes lesz megmenteni a magyarságot léte­zésének leghalálosabb krízisé­ből. Ez a program a XXI. század­nak, a jövendő örök magyarság­nak szól. Beteljesülhet az, amit Eisenhower amerikai elnök mondott 1956-ban: „Budapest nemcsak városnév többé, hanem az örök emberi szabadság szim­bóluma!” Az újjászülető Szabadságpárt programja magában foglalja a több mint ezeréves Magyaror­szág legszebb törekvéseit — a pusztaszeri alkotmányt, az Aranybulla pontjait, a Rákóczi- és Kossuth-féle szabadsághar­cok követeléseit éppen úgy, mint a Szabadságpárt célkitűzéséit és az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc minden célki­tűzését, amelyekért az elmúlt évezredek során oly sokai} ál­dozták életüket és vérükét. És ez a mérhetetlen áldozat lesz a Sza­badságpárt győzelmének záloga egy valóban szabad választáso­kon. A Szabadságpárt ugyanis sohasem volt és a jövőben sem lesz részpárt, hanem globális^ minden magyar érdeket védő párt, amelynek tagja lehet min­den hazájáért aggódó és érte élő becsületes hazafi^ fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül. A Szabadságpárt befogad tagjai so­rába mindenkit, aki nem a hazá­ból, hanem a hazáért akar élni, alkotni és tevékenykedni. Ez a program szabad, független és de­mokratikus Magyarországot te­remt! A párt szorgalmazza a ma­gyar — amerikai vegyes vállala­tok alakulását, segíti az amerikai tőke Magyarországra való be­áramlását. Jelen pillanatban is tárgyalások folynak egy ameri­kai tőkebevonással működő ma­gyarországi gépkocsi-összesze­relő műhely létesítéséről. Végül, de nem utolsósorban, a Szabadságpárt önmagáénak érzi a magyar fiatalok életkörülmé­nyeinek javítását. Kérjük tehát a magyarság támogatását a Sza­badságpárt győzelemre jutásá­hoz az első — valóban szabad — magyar választásokon. Csatla­kozzon minden, hazájáért élő magyar testvér a Szabadságpárt­hoz ma! Zelei József Eger, Kallómalom űt 78. III. 9. 3300 Magyarországon tartós, politikai őskód-állapotot tapasztalnak, naivitás remélni azt, hogy áram- lani fog felénk a befektetés, tá­mogatás! Márpedig a w.zoltáni- vám álláspont az oskáosz kon­zerválását segíti elő! Merőben ellentétes az október 14-i szám Magyar Elemér tollából származó írasa, amely velem együtt reálisan ítéli meg az elmúlt évtizedek bűnös visszásságait. A számunkra — legyünk akár sza­baddemokraták, akár szocialisták — kötelezően előírt alapelv kell, hogy legyen: előítéletek és szélső­séges indulatok nélkül, az egymás iránt érzett bizalom alapján kell együtt keresnünk azt a közös neve­zőt, amely végül pozitív végered­ményt produkál. A két olvasói írás azt mutatja, hogy nemcsak a „szocialista blokkon” belül, de az SZDSZ berkeiben is fellelhetők platfor­mok, s én, mint a szocialista párt leendő tagja, merem remélni, hogy a jövendő Nemzeti Kerék­asztalnál Nyers Rezsővel és Pozsgay Imrével szemben nem a w.zoltánivánok, hanem a magyarelemérek foglalnak majd helyet, mert csak ilyen felállás­ban látom biztosítottnak a NEMZETI MEGEGYEZÉST! Kárpáti László MSZP-”tagjeIolt”, Párád Élő lelkiismeret kívánunk lenni A hatvani reformkor csatlako­zik ahhoz az állásfoglaláshoz, amelyet a gyöngyösi reformkor a Népújság 248. számában, októ­ber 19-én hozott nyilvánosságra. Egyben kinyilvánítjuk, hogy to­vábbra is az új párt élő lelküsme- rete kívánunk lenni. Küzdeni fo­gunk azért, hogy a társadalmi élet minden területén a demok­rácia elvei érvényesüljenek. Csatlakozásra szólítjuk föl Hat­vanban és környékén mindazo­kat, akik a reformgondolat elkö­telezett hívei, s a Magyar Szocia­lista Párt reformszövetségi plat­formja alapján kívánnak politi­zálni a jövőben. Hatvan, 1989. október 20. az MSZP Hatvani Reformkoré A Fidesz üzenete Erdélybe Tiszteletünket és egyértel­mű szolidaritásunkat fejez­zük ki Tőkés László lelkipász­torral és a temesvári gyüleke­zet vele együtt küzdő tagjai­val, presbitereivel. Védtelenül, az emberi mél­tóságot naponta sárba tipró hatalomnak kiszolgáltatva emelik fel a magasba puszta létükkel a lelkiismereti sza­badság zászlaját. Rendőrök, titkosügynö­kök, brutális gyilkosok háló­jával körbekerítve mégis ti vagytok a szabadság. Példaképünknek foga­dunk titeket, s a Biblia szavai­val üzenjük: „Ismeretlenek vagytok, s mégis ismeretesek, megholtak, s íme, élők, osto­rozottak és meg nem ölöttek, semmi nélkül valók és min­dennel bírók.” A Fidesz II. kongresszusa Budapest, 1989. október Kedves Heves megyei honfitársaink!

Next

/
Thumbnails
Contents