Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-26 / 254. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 26., csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA 5 B » 5 3 3 C B * »N m B k 1 « B 3 Receptsarok Hús- vagy erőleves' Kezdő háziasszonyok gyakorta mondják, hogy milyen jó erőlevest főztek. Pedig az csak bizony húsleves. A húsleves és az erőleves között mind az alapanyagok, mind pedig a főzési időtartam között különbség van. Ezúttal ismertetjük egy marhahúsleves, valamint több erőleves receptjét. Marhahúsleves Hozzávalók: 80 dkg marhahús, 15 dkg sárgarépa, 5 dkg petrezselyemgyökér, 5 dkg zeller, 5 dkg kelkáposzta, 5 dkg karalábé, 2 dkg vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 gramm egész bors, 2 dkg só, 5 dkg finommetélt. Az alaposan megmosott húst 2 liter hideg vízben feltesszük főni. Ügyeljünk arra, hogy a keletkező habot leszedjük. A levest lassú tűzön főzzük. Amikor a hús félig megfőtt, beletesszük a hasábra vágott sárgarépát és petrezselyemgyökeret és a többi zöldséget, valamint a fűszereket. Amikor a leves elkészült, külön kifőzzük a finommetéltet, és a levesbe tesszük. A leves főzési ideje minimum két óra. Erőleves Hozzávalók: 40 dkg marhacsont, 25 dkg sovány marhahús, 10 dkg sárgarépa, 5 dkg petrezselyemgyökér, 5 dkg zeller, 5 dkg karalábé, 5 dkg kelkáposzta, 2 dkg hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 dkg paradicsompüré, 2 dkg só, 1 gramm egész bors, 1 tojásfehéije. A marhahúst ledaráljuk, ösz- szekevetjük a tojásfehéijével, a paradicsompürével, elkeveijük két liter vízben, és feltesszük főni. Jó egyórai főzés után beletesz- szük a zöldségeket, valamint sót, borsot, fokhagymát. Négy-öt órai főzés után a levest leszűrj ük. Az ennél is erősebb erőlevest úgy készítjük, hogy az elkészült erőlevesbe beleteszünk kb. 30- 40 deka sovány marhahúst, egy kis vízzel felöntjük, és újra 3-4 óráig főzzük. Erőleves Kertészné módra Hozzávalók: 1 liter erőleves, 15 dkg sárgarépa, 10 dkg petrezselyemgyökér, 5 dkg spárga, 10 dkg zeller, 5 dkg cukorborsó, 10 dkg kelvirág. Az erőlevest a fent ismertetett módon elkészítjük. A sárgarépát, a zellert, a petrezselymet megtisztítjuk, és kifúróval (kisebb, mint a karalábévágó) apró, egyenletes golyócskákat formálunk, és gyengén sózott vízben puhára főzzük. Külön edényben megfőzzük a cukorborsót, valamint a szétszedett kelvirágot is. Ha minden megfőtt, a zöldségeket leszűrjük, egyenletesen elosztva négy tányérba tesszük, és ráöntjük a forró erőlevest. Erőleves gazdagon Hasonlóan készül, mint az erőleves, csak a zöldségek mellett a levesbe 5 dkg apróra vágott gombát is belefőzünk. Erőleves Gundel módra Az elkészített erőlevest négy csészébe tesszük. Beleöntünk egy-egy tojássárgáját és csészénként fél deci tokaji száraz szamorodnit. A dohány elterjedése hazánkban Keresztszemes sorminták A szép kis keresztöltéses sormintákkal nagyon hatásosan díszíthetjük blúzok, ruhák kézelőjét, gallérját, zsebeit, de kivarrhatjuk szettek, kis térítők, futók szegélyét, táskák, tarsolyok, oldaltarisznyák felületét Ls. Kihímezhetjük egy színnel, de ahol leveles virág van, ott szépen mutat a piros, sárga, kék virág, zöld levelecskékkel. Vékonyabb alapanyagnál Perlé-hímzőt, vastagabb kelmékhez Volga- húnzőt vagy vékonyabb gyapjúfonalat alkalmazzunk. Szárításhoz fűzik fel a dohányleveleket A dohány őshazája Közép- és Dél-Amerika. Fajai közül gazdasági jelentősége a közönséges dohánynak (Nicotiana tabacum) és a kapadohánynak van. A termőföld, az éghajlat és a művelés különbözősége több fajtát hozott létre, melyek közül egyeseket élvezeti cikként vagy technikai célokra, másokat pedig kertészeti vagy növénytani célokra termesztenek. A dohányt hazánkba a spanyol segédcsapatok hozták be, melyek I. Ferdinánd és Miksa császárok alatt (1550, illetve 1576) táboroztak az országban, és a végvári magyar katonákkal is annyira megkedveltették, hogy rövid idő alatt többfelé elterjedt. Mások szerint Bornemissza Pál erdélyi püspök 1568- ban hozta be először Erdélybe, majd Magyarországra. Olyan leírásokat is ismerünk, melyek szerint 1. Apafi Mihály, erdélyi fejedelem a budai pasától kapott ajándékba először dohányt, melynek élvezetét másoknak megtiltotta. A krónika őt magát erős dohányosnak tünteti fel, de az udvari prédikátor által írt 1663. évi útikönyv szerint „utóbb megutálta ezt az élvezetet”. A dohány ezt követően igen gyorsan terjedt el. Általában káros hatásúnak tartották, és számos rendeletet, sőt még testi büntetést is hoztak ellene. Szószékről is tiltották a dohányzást, és az egyház bűnnek minősítette. 1670-ben a gyulafehérvári országgyűlés törvényt hozott „A tubák tilalmazásáról, és aki behozná, annak büntetéséről”, kijelentvén, hogy „aki akár pipával, akár pórul ér vele, ha nemesember 50, ha pap 12, ha paraszt 6 magyar forintot fizessen”. Kevés foganatja volt a törvénynek, ezért 1686-ben megújították a tilalmat a gyulafehérvári, majd 1689-ben a segesvári országgyűlésen. Élvezetét még szigorúbb pénzbírsággal sújtották, termesztését pedig jószágvesztéssel büntették. Erdélyben a törvény- hozás még 1698-ban is tiltotta a dohányzást. II. József császár már pártolta a dohánytermesztést. Bánsági községekbe eredeti amerikai dohánymagot hozatott, ennek termése lett a nevezetes „császárdohány”. 1851-ig az országban feltételhez és engedélyhez nem kötött, szabad dohánytermesztésvolt. (Az 1848-as szabadság- harc előtt mintegy 55 ezer hold- nyi dohánnyal beültetett terület volt Magyarországon, melyről 50 ezer mázsa dohányt értékesítettek.) 1851 — 1867 között az osztrák egyedárusítási intézmény korlátozta a jogokat, majd a Magyar Dohányjövedék váltotta fel azt. A Magyar Dohányjövedék megalakulásakor főként csak szivar- és dohányfogyasztás volt az országban, így azokat gyártották; a cigaretta fogyasztása ekkor még nem volt jelentős. Ez utóbbi csak 1882-től kezdett elteijedni, így a cigarettagyártást kiterjesztették, francia cigaretta- gyártó gépeket szereztek be, hogy az egyre növekvő igényeket ki lehessen elégítem belföldi áruval. (Szexis) divat Már a jövő tavaszi-nyári divatot láthatták Párizsban az érdeklődők október 21-én Issey Miyake divatbemutatóján (MTI-telefotó) Orvosunk válaszol Szívinfarktus tüneteivel mentővel szállítottak kórházba. A kivizsgálás során az orvosok nem találtak infarktust, azonban meglepetésemre közölték velem, hogy gyomorfekélyt mutattak ki Ennyire hasonlíthat egymáshoz e kétfajta betegség tünettana? — kérdezi levelében Csabai J.-né olvasónk. A fekélybetegség és a coronaria-betegség egyaránt gyakori, ezért együttes előfordulásukkal számolni kell a klinikai és a mindennapi orvosi gyakorlatban. E két betegség elkülönítése az akut szakban nem mindig könnyű. Találkoztunk olyan betegekkel is, akiket akut hasi katasztrófa tüneteivel szállítottak kórházba, és a vizsgálat szívinfarktust igazolt. Tehát a szívizomelhalás ez esetben akut has képében jelenik meg. De fordítva is volt rá példa, hogy akik infarktus tüneteivel lettek beszállítva — nem egy esetben a tünetek hátterében fekélybetegség volt kimutatható. Az ilyen esetek elkülönítése főleg a területen dolgozó orvosok számára nem könnyű feladat. Szerencsére a tünetek oly hevességgel jelentkeznek, hogy a betegek mindenképpen kórházi felvételre kerülnek. Itt aztán lehetőség van arra, hogy az alap- betegséget pontosan tisztázzák. Láthatjuk tehát, hogy a fekélybetegség meghasonlásáig mellkasi szorító fájdalom kíséretében ún. „stenocarolias” panaszokat. Ismerünk olyan eseteket is, amikor akut hasnyálmirigygyulladással kerül a beteg az intenzív osztályra, és közben kiderül, hogy szívinfarktusa van. De ugyanez fordítva is lehetséges, és előfordult már! Ez azzal magyarázható, hogy a belső zsigeri szervek között igen szoros összeköttetés van, ezt hívjuk viscero- viscerális reflexnek. Tehát az egyik szerv betegsége egy másik szerv rendellenes működésében jut kifejezésre. Ezért van az, hogy például epeköves megbetegedés gyakran okoz szívtájéki szúró fájdalmat, rendellenes szívműködést vagy migrénes fejfájást. Az ismétlődő auginas (szívkoszorúérgörcs) okozta panaszok mögött, annak hátterében epehólyag- (kő) vagy hasnyálmirigy-gyulladást találunk, nem egy esetben. A valódi és a nem szív eredetű augina differenciálása nem könnyű orvosi feladat. Pedig a helyes diagnózis megállapítása rendkívül fontos a gyógyítás és a betegség kimenetele szempontjából. Sokféle „szíven kívüli” betegségfajta ismert, amely szívpanaszokat okoz és tarthat fenn. Az emésztőtraktus említett betegségein kívül a nya- ki csigolyák elmeszesedése, kopása is ide sorolható. A megtévesztő tünetek miatt a betegek alapos kikérdezése eddigi betegségeiről legalább annyira fontos, mint a diagnózis eszközös vizsgálatokkal történő pontos tisztázása. Csakis így kaphatnak megnyugtató választ az elváltozás helyére és kiterjedésére vonatkozóan. Végezetül megjegyezni szeretném, hogy az infarktus és fekélybetegség nemcsak a tüneteiben, hanem a kiváltó tényezőkben is nagyon hasonlítanak egymásra. Az ún. rizikófaktorok mindkét esetben csaknem azonosak. A túlfeszített élettempó, a rohanó életmód, az embereket nap mint nap érő stresszhatások, a sokat emlegetett káros szenvedélyek épp olyan rizikófaktorai a fekélybetegségnek, mint az infarktus keletkezésének. Ezért kell küzdeni minden erőnkkel a kiváltó faktorok megszüntetéséért. Télkezdettől tavaszkezdetig Lessük a meteorológiai jelentéseket, s már egyre kevésbé reménykedünk: közeleg a tél! Nyári holmijaink még ott sorakoznak a szekrényben, de már csak a helyet foglalják. Lassan előkerülnek a melegebb ruhák, kabátok, pulóverek, zártabb cipők és csizmák, kötött sálak vagy sapkák, szőrmegallérok... Aki tavasszal gondosan rakta el a téli ruhaneműt, azt most sem érheti meglepetés: nem száll ki belőle molyfelhő, nem deformálódott el a csizma, nem húzódott ki a szál a drága kötött holmikból, s a szőrmegallér sem lett olyan, mint egy vedlett macska. A nyári ruhaneműt is gondosan kell tárolni, különben tavasz- szal igazzá válhat a mondás: „nincs egy rongyom, amit felvegyek!” A kis lakásokban — s ezek vannak többségben — nincs annyi hely, hogy minden évszakra való ruhát-cipőt a szekrényekben tároljunk. Ä használaton kívüli bőröndök-dobozok őrzik ruhaneműnket — télkezdettől tavaszkezdetig. A ruhák, cipők helycseréje előtt azonban minden eltevésre alkalmas holmit alaposan át kell vizsgálni. A nyári ruhákat ki kell mosni (vasalni nem fontos, hiszen úgyis összegyűrődnek), meg kell rajtuk erősíteni a majdnem leeső gombokat (mert ha az elpakolásnál elvesznek, tavasz- szal biztosan nem találjuk, s kicserélhetjük az összes gombot!), a zsebekből ki kell szedni mindent (mért az egész bőröndöt feltúrhatjuk, ha valami fontosat bennük hagyunk)... Az elrakott ruhák közé érdemes selyempapírt simítani, s a ruhákat olyan ügyesen összehajtogatni, hogy a lehető legkevésbé gyűrődjenek. A nyári cipőket éppúgy kitisztítva és — ha szükséges — papírral formára kitömve kell elrakni, mint annak idején a télieket. A nyári cipők és nyári táskák legtöbbje műbőrből készül, és világos színű. A műbőrnek pedig az a tulajdonsága, hogy könnyen el- színeződik, vagy — akaratunk ellenére — mintás lesz. Vigyázzunk tehát, hogy ezeket a műbőr holmikat ne rakjuk el színesmintás műanyag tasakokba, mert különben tavasszal töredékes „reklámszatyrokban” járhatunk... Puha, mosott rongyok, használaton kívüli pelenkák, szétmállott lepedők darabjai védhetik egymástól nyári cipőinket és táskáinkat. Ahol növőfélben lévő gyerekek vannak a családban, ott arra is kell gondolni, hogy az idei nyári ruha jövőre talán már szűk, vagy éppen rövid lesz. Ebben az esetben — még a ruha kimosása előtt — fejtsük fel az oldalvarrásokat vagy a felhajtást, hogy a résekben megbúvó piszok eltűnjön, s tavasszal már szinte észre se vesszük, hol is volt valaha... A családtagok fürdőruháit, fürdőnadrágjait a többinél is alaposabban mossuk ki, hiszen a strandolás során szinte beléjük ivódott a napolaj, s ennek jellegzetes szagát átveheti a többi holmi. A strandruhákat amúgy is jó külön eltenni, hogy a kezünk ügyében maradjanak: hátha... hátha télen is kedve szottyan valakinek elmenni egy fedett uszodába, „lehúzni” néhány hosszat! Az uszoda nem olcsó mulatság, nem is mindenkinek van rá lehetősége, s uszoda sincs minden utcasarkon, faluszélen... De aki teheti, az menjen el télen is fürödni, úszkálni, felfrissülni! Végezetül: vannak olyan nyári holmik, amiket nem kell eltenni, mert télen is használhatók. Egy-egy kifakult vagy agyonmosott póló, egy-egy pár öreg nyári zokni, egy-egy színe- hagyott ing, blúz vagy ruha még nem feltétlenül a szemeteskukába való: takarítani, kocsit szerelni vagy mosni, csizmába felvenni még jó!
