Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-25 / 253. szám

KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. október 25., szerda „Beszélgessünk az egészségről...” Egészségnevelési tudományos ülés ________Debrecenben________ P éldaadás Öt megye — Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Borsod, Sza- bolcs-Szatmár — részvételével rendezett az Egészségnevelési Szövetség északkelet-magyaror­szági csoportja tudományos ülést az elmúlt héten Debrecen­ben. A Kölcsey Ferenc Művelő­dési Központ széfjén berende­zett, hangulatos épületében hall­gatta meg a körülbelül százhúsz résztvevő az egynapos progra­mot. Megyénket tíz egészségne­velési szakember képviselte. A protokolláris megnyitók után dr. Bugán Antal debreceni pszicho­lógus tartott lebilincselően érde­kes, sok szemléletes példával, hasonlattal tűzdelt előadást a kiscsoportok működéséről, „di­namikájáról”, különféle társas­lélektani jelenségeiről, mentálhi­giénés hatásáról. Ezután a megyék szakemberei számoltak be egészségmegőrző, egészségnevelő munkájukról. Hajdú-Biharban működik egy ILCO-klub; ez egy önsegítő cso­port, amely azokat a betegeket próbálja segíteni, akiknek a vég­belét vagy húgycsövét valami­lyen súlyos betegség következté­ben műtéttel a hasfalukra kellett kivezetni. Megpróbálják már a műtét előtt felkészíteni a betege­ket arra, mi vár rájuk, hogyan él­hetnek (mert élhetnek!) viszony­lag rendezett életet ilyen körül­mények között. Később is segítik egymást különféle testi-lelki problémáikban. Nemrég alakult ugyancsak Debrecenben egy Eletreform Egyesület nevű cso­port, ők az egészséges életmódot próbálják megvalósítani a gyógynövények és egyéb termé­szetes gyógymódok megismerte­tésével. Nógrád megyéből is hallot­tunk két említésre méltó kezde­ményezést. Egy pszichológiailag Zrínyi és Gundulic. Jellemző közép-kelet-európai képlet. Eredetét tekintve mindkettő dél­szláv, pályájuk szerint az egyik magyar, a másik horvát költő, poézisük közös tárgya pedig a török elleni harc. Zrínyinek a törökkel kapcso­latos felfogása közismert: költő­ként, hadvezérként és politikus­ként egyaránt a törökkel szem­beni harc híve volt. Céltudatos, következetesen vitt program. Gundulic álláspontja sokban ha­sonló — legalábbis a költői prog­ramot és céltudatosságot illető­en. Az Osman című Gundulic- eposz megírását ugyanis egyér­telműen a török birodalom ha­nyatlásának egykorú híre és re­ménye ösztönözte. Arra a kér­désre pedig, hogy e tekintetben milyen jellegű és méretű a Szigeti veszedelem és az Osman közötti tipológiai azonosság avagy ha­sonlóság, arra a Gunduhc-mű fontosabb vonatkozó sajátossá­gainak vizsgálata adhat választ a jövőben. De nézzük: mi is a tárgya Gundulic Osman című eposzá­nak? 1621 májusában a fiatal II. Os­man szultán mintegy háromszáz- ezer főnyi sereggel hadjáratot in­dított Lengyelország ellen. A te­temes túlerőt képező török sere­get a százezer fős lengyel haderő Chocimnál várta, ám döntő üt­közetre igazából nem került sor, mert nem sokkal az első össze­csapások után Osman janicsárjai fellázadtak, majd ennek követ­keztében már demoralizálódon török seregben járvány ütött ki, ami lehetetlenné tette a harcok folytatását. A szultán a döntő üt­közet előtt visszavonta seregét. A keresztény Európa ezek után nem ok nélkül gondolta, hogy a csata győztesei végső soron a len­gyelek és III. Zsigmond fia, Ulászló herceg (később IV. Ulászló néven lett Lengyelor­szág királya). Ezen mit is képzett lelkésznő ”Kezdj el él­ni!” címmel szervez segítő kis­csoportos foglalkozásokat. Igen aktív önsegítő munkát végez a mozgáskorlátozottak egyesüle­te. Viszonylag könnyebben köz­lekedő tagjai rendszeresen vé­giglátogatják a nehezebben moz­gókat, a betegeket, igyekszenek nekik anyagi, jogi és lelki segélyt nyújtani. (Az anyagi segítésre két példa: a súlyosan sérült, fo­gyatékos gyermekeknek — idő­sebbeknek is — újabban receptre felírhat az orvos Libero-pelen- kát, mely jelentősen megkönnyí­ti a családnak az anyagi terheit, illetve a beteg gyermek gondozá­sát. A mozgássérült otthonában a mozgást könnyítő berendezé­sek — korlát, rámpa stb. — költ­ségeit 150 ezer forint értékig megtérítheti a társadalombizto­sítás.) Heves megyéből három „mű­hely” munkájáról hallhattunk beszámolót. Hatvanban Zsitvay Katalin egészségnevelő szerve­zett házasulandók és fiatal hája­sok számára klubot, melyben diétásnővér, pénzügyi szakem­ber, nőgyógyász, védőnő és pszi­chológus vezeti be a fiatalokat a háztartásvezetés, családtervezés, csecsemőgondozás, valamint a házastársi lelki kapcsolat rejtel­meibe. Az induláshoz szükséges pénzt pályázaton nyerték, mely mostanra elfogyott. Fontos len­ne a jó kezdeményezést folytatni, mely az elsődleges megelőzés­nek szép és hasznos példája, hát­ha valamely intézmény tudna nekik ebben segíteni. Az egri szakemberek is a pri­mer prevenciót — a betegségek­nek a minél korábbi megelőzését — tartják fontosnak. A megyei Köjál egészségnevelési osztályá­ról még Kakuk Jenőné kezdemé­nyezte a gyermekek láb- és tár­séin változtat, hogy az ifjú herceg — bár ott volt a csatamezőn a se­reggel — a harcok idején betegen feküdt a táborban. íme a csata, amely a maga ne­mében más, valóban döntőnek minősíthető ütközetekhez viszo­nyítva jelentéktelen, de épp ezért alkalmas volt arra, hogy egy, a kor igényei és ízlése szerint íran­dó barokk eposzban az egész ke­resztény világ győzelmeként sze­repeljen. Ahogy a valóságban Szigetvár nem volt Trójához vagy Jeruzsálemhez mérhető, a népek küzdőterének minősülő színtér, úgy Chocim sem volt az, de egyiket is, másikat is azzá emelte a költői képzelet. Zrínyi eposzának tetemes része (az első hat ének) szolgál ennek bizonyí­tására, majd hasonlóan terjedel­mes részek következnek (a 7-13. ének végéig), azt bizonyítandó, hog\/ a török szigetvári győzelme valójában vereség, s az igazi győztes az erkölcsileg magasabb rendű, életét áldozó szigetvári közösség. Hasonlóan jár el Gundulic is. Mindenekelőtt Ulászló herceg hősiességét bizonyítja a költői szó eszközeivel, s természetesen nem hiányzanak a dicsőítő stró­fák sem. A lengyel győzelem va­lószerűvé tétele érdekében beik­tat az eposzba egy, a török részé­ről történő és a békekötést célzó követjárást Ali pasa vezetésével (ami nem felel meg a valóságnak, hisz épp az ellenkezője történt a valóságban — jóval a chocimi csata után — 1623-ban lengyel követek jártak hasonló céllal Konstantinápolyban); aztán át­rajzolja a történelmi valóságból ismert Osman-képet, mely átraj­zolás szerint a szultán maga is ál­dozat, a romlott és ármánykodó alattvalók áldozata, ami persze a török birodalom hanyatlásának jele; és — nem lényegtelen — az oszmán állam belviszályainak rajzával azt a korabeli, a köztu­datban elterjedt „jövendölést” tásjavító tornájának bevezetését, munkáját Luzsiné Kakuk Bor­bála folytatja. A programban közreműködött a Heves Megyei Pedagógiai Intézet, a megyei kórház és a Megyei Művelődési Központ is. A felmérések szerint az óvodások 30 százalékának gyenge a lábizomzata, 5-10 szá­zalékuk testtartása nem megfele­lő, és ez fájdalmakat, fáradé­konyságot, sőt idővel maradan­dó csontelváltozásokat okozhat. Ezért fontos, hogy tízéves koruk előtt szakszerű gyógytornában részesüljenek. A problémás gye­rekeket dr. Miksi Gyula ortopéd szakorvos vizsgálja meg. Potsay- né Beszterí Zsuzsa gyógytornász és Kovács Imréné óvónő eddig százötven óvónőt képzett ki a já­tékos láb- és tartásjavító torna vezetésére. Az óvodák után az alsó tagozatos tanulók, illetve pedagógusok számára is tervez­nek hasonló foglalkozásokat. Ugyanitt terhestomaklub is mű­ködik, melyben a kismamák a gyógytornásztól kondicionáló tornát, légzésgyakorlatokat és önellazítást tanulhatnak, mindez javítja erőnlétüket, egészségi ál­lapotukat, és megkönnyíti a szü­lést. (Az érdeklődők Luzsiné Kakuk Borbálánál jelentkezhet­nek a 10-233-as telefonon.) A családsegítő szolgálat volt szakemberei is „emléket állítot­tak” közel kétéves bajmegelőző munkájuknak, melyet a szociális szolgáltató központban kialakult helyzet miatt abba kellett hagy­niuk. Bimbó Zoltánná pedagó­gus témája a kisgyermekkori és a gyermek születése előtti egész­ségmegőrzés, betegségmegelő­zés volt, aki ezt Berta Ervinné gyermekgondozónő segítségével végezte. Fejlődéslélektani elő­adásokat tartott a bölcsődei gon­dozónőknek, illetve érdeklő­valószínűsíti, mely szerint Mo­hamed halálának ezredik évfor­dulóján (1632) a török császár birodalma összeomlik. Mindebből világosan követ­kezik Gundulic barokk célzatos­sága, de még inkább erre vall az Osman kompozíciója is. Franjo Svelec, a zárai egyetem jeles pro­fesszora okkal írja erről a követ­kezőket: „...az Osman önmagá­ban tömör, zárt egészet alkot, olyan architektonikával, amely­ben minden egy alaphelyzetből indul, hogy aztán két alapvető irányba ágazzék, és végül vala­mennyi cselekményszál ismét a kiinduló szituációban találkoz­zék”. Az Osman szerzője egyébként sajátos módot választott a kom­pozíció szempontjából döntő je­lentőségű chocimi csata ábrázo­lására. Retrospekcióval, emléke­zés, látomás formájában idézi fel a harci eseményeket, már azt kö­vetően, hogy Osman a csatavesz­tés után, Kazlar aga tanácsára békekötést kezdeményez a len­gyelekkel. A csataképek víziói a követségben járó Ali pasa kép­zelete révén jelennek meg, még­pedig az ezáltal kulcsfontosságú­vá emelkedő negyedik és tizen­egyedik énekben. Az előbbi va­lójában a seregszemle foglalata, a cél a török túlerőt, a török sereg szervezeti felépítését, a katonák és vezérek birodalomszerte is­mert hősiességét, félelmetes vol­tát bemutatni, de a műegészbe il­lesztve azt is, hogy ez az elit had­sereg hogyan roppan össze a már említett okok miatt (lázadás, jár­vány) a számszerűen gyengébb, de morálisan mégis a török fölött álló lengyelekkel vívott ütközet­ben. A tizenegyedik énekben az összeomlás képei-jelenetei ele­venednek meg a varsói királyi palota frissen elkészült gobelin­jei által, amelyek szemlélése köz­ben Ali pasa tudatában volta­képpen újra lezajlik a véres küz­delem. dőknek. „Szülői mesterség” című előadás-sorozatát a bölcsődés gyermekek szülei hallgathatták meg. Nagy érdeklődés kísérte a kismamaklubot, melyben a gye­sen, gyeden levő anyukákkal be­szélték meg rendszeresen gyer­meknevelési és párkapcsolati, lelki problémáikat. Fontos kezdemé­nyezés volt a gyermeket váró fiatal házaspároknak indított kiscsopor­tos foglalkozás, akiket beszélgeté­sekkel és gyakorlati bemutatókkal készítettek fel a baba fogadására, gondozására, nevelésére. Hasonló kiscsoportot a megyei Köjál egész­ségnevelési osztálya indít a közel­jövőben, remélhetőleg november folyamán. Várják a leendő anyu­kák és apukák jelentkezését! Dr. Ignácz Piroska pszicholó­gus a különféle lelki betegségek, problémák megelőzésére folyta­tott komplex személyiségfejlesz­tő tréningről számolt be. Ennek első lépcsője érdeklődő pedagó­gusok kiképzését jelentette, akik a második lépcsőben közremű­ködtek a tréningcsoportok veze­tésében. Ebben dr. Lachata Ist­ván főiskolai docens és Szendi Lajos mérnöktanár működött közre; általános és középiskolás tanulók vettek részt a kommuni­kációt, empátiát, önismeretet fejlesztő játékos gyakorlatok­ban. Az 1989-es tanévben erre már nem kerülhetett sor; abba­maradt a pedagógusoknak meg­hirdetett szexuálpszichológiai továbbképzés is. Mint a beszámolóból is kitű­nik, vannak ötletek, módszerek és szakemberek — sajnos problé­mák is akadnak hozzá. A szak­emberek segítenek ezeket meg­oldani és megelőzni — ha őket is segítik a hivatalos szervek. A tes­ti-lelki betegségek megelőzése társadalmi ügy, közös érdekünk! 1. P. A chocimi csatának a húsz énekes eposz cselekményében ily módon történő felidézése több okból is fontos és szüksé­ges. A forgandó szerencse közis­mert és a barokk korban kedvelt motívumával induló műnek ugyanis már az első énekéből megtudjuk, hogy a szultán a csa­tát elvesztette, birodalmában za­vargás van, hadserege meggyen­gült. Az okok fölött töprengve jut arra az elhatározásra, hogy Keletre indul, s újjászervezett se­regével megbünteti a lázadó jani­csárokat. Bizalmasaival (Dilaver nagyvezír, a főhodzsa és a csá­szári háremőr) tanácskozva dönt a lengyelekkel kötendő békéről, s arról, hogy méltó feleséget vá­laszt magának, s házasságával megszilárdítja a trónt. Az előbbi megoldását — mint már láttuk — Ali pasára bízza, a menyasszony­keresés feladatát pedig Kazlar agára. A békekötés megtörténik, Kazlar is megjön a szerb despo- ták leszármazottjával, a szép Suncanicával, ám a tervek még­sem valósulhatnak meg: mind a „gyaurokkal” való békekötés, mind a „gyaur lánnyal” kötött házasság ellenérzéseket vált ki a birodalomban, nő a lázadás ve­szedelme, és mert Osman ellen­feleit, az általa megbuktatott Mustafát tanácsadói javaslata el­lenére nem végeztette ki, az bör­tönéből szabadulva az ellenzék élére áll, megbuktatja s kivégez­teti Osmant. A cselekményben érvényre jutó, a barokkra jellemző szillogisztikus okfejtés értelmében mindennek volt előidézője az Osman számára kétszeresén is végzetes kimenetelű chocimi csata. Kézenfekvő, hogy Gundulic a huszadik ének végen művét azzal a reménnyel zárja, hogy Mohamed próféta híveinek choci­mi veresége — Ulászló herceg és a lengyelek hősi helytállása folytán — a török birodalom végső megsem­misülésének biztos előjele... Lőkös István Lehet, hogy zajosan, s ellent­mondásokkal tarkítva, de csak történelem formálódik napja­inkban. Ráadásul — s ez nagyon lényeges — nem tőlünk függetle­nül, hanem közreműködésünk­kel. Azt azért sajnáljuk, hogy eb­ben a vértelen forradalomban kissé háttérbe szorulnak a vitat­hatatlan művészi és etikai érté­kek. Azok, amelyek nem kérdő- jelezhetők meg, azok, amelyek szellemi és erkölcsi tartást sugall­nak, s megkönnyítik számunkra az eligazodást jelenünk labirin­tusában. Sajnos ritkán emlegetjük a példaadókat, azokat, akik vállal­ták a megpróbáltatásokat, s üt­közve szenvedtek azért, hogy most emeltebb fővel járhassunk, s nyíltan hivatkozhassunk valaha gonddal leplezett, titkolt igazsá­gainkra. Közéjük tartozott az a Mezei Mária, aki Thália szolgálatára esküdve sem tért ki a konfliktu­sok elől. Bírálták, bántották, lét­alapjától fosztották meg, tehet­ségét, bámulatos ezerarcúságát vonták kétségbe, kényszerösvé­nyekre térítették, megalázó, szakmai rangjához egyáltalán nem méltó kitérőkre parancsol­ták. Helyében sokan megtörtek volna, s a hatalom kegyeit keres­ve kövezgetik boldogulásuk út­jait. Ó azonban elutasította az egyéniségfeladással járó forint- és sikerszülő hajbókolást. Hű maradt karakteréhez, s kizárólag a csalhatatlan belső intésre fi­gyelmeztetve cselekedett. Határozott neme felborzolta az igenlők kórusának idegeit, sokkolta nehezen zsibbasztott lelkiismeretüket. így aztán düh­től felajzva még inkább háttérbe szorították, s a perifériára ren­delték. Elviselte, mert tudta: ekként szárnyall a többség számára megközelíthetetlen magassá­gokba. Ezért nem zavarta az el­utasítás, a rideg közöny, s mind határozottabban, elszántábban vallott az emberség értelméről, a szeretet minden talmi csillogást elhalványító, megváltó erejű fé­nyéről. Tette azt akkor, amikor ideo­lógiai vakvágánynak minősítet­ték, vétekként korholták az egy­más megsegítésére serkentő Is­ten-eszmét. És játszott. Egyre varázslato­sabban, megbabonázóbban. Szerepei belénk ivódtak, mon­datai bennünk munkáltak. Szá­mosán megvásároltuk s féltőn őriztük nagylemezét, A bujdosó lányt, amely 1969-es önálló elő­adóestjének remek darabjait rögzítette. A teljes anyaggal szembesül­hettünk október 18 — 19-én este, amikor ismét találkozhattunk ezzel az utánozhatatlan szemé­lyiséggel. Énekelt, népballadákkal, san­zonokkal, versekkel, prózával jelentkezett. Az ismert blokkok az új szituációban hatványozot­tan hatottak, mert tisztában vol­tunk azzal, hogy ezekben a per­cekben százezrek telepedtek a készülék mellé, hogy a kollektív emlékezés részesei legyenek. Hálával tartozunk neki, hiszen bizakodást, folytonos talpraál- lást ajánlott, és sorsával igazolta: létezik ilyen. Akkor is üzent, s ezt hangsú­lyozta, amikor a levegőért har­colva az elmúlással birkózott. Missziója sarkallta arra, hogy be­tegségtől kínozva is megnyilat­kozzon, s prófétikus megszál­lottsággal fogalmazza meg: mi a teendőnk. Emiatt fogadta a riportereket, ezért írt könyvet. Küldetését akarta teljesíteni. Fogyó energiái ellenére is prédikátori hevülettel. Nem feledjük ezeket az alkal­makat. Elképzelhetetlen lenne, mert tanácsait valamennyiünk­nek postázta. Abban a korban, amikor bűnnek deklarálták a másságot, azt, ha valaki mert gondolkodni. A különcök védőügyvédévé lett, s mellettük voksolva sugár­zott optimizmust azokba, akik gyötrő csatározásoktól, retorzió­tól félve rejtegették különbözősé­gük kincseit. Azt javasolta: ne bújjanak meg, mivel a megfel­lebbezhetetlen Ítélőbíró nem né­zi el a meghunyászkodást, az ön­csonkítást. Dédelgetett álmok valósulnak meg. Egyenes gerinccel kutat­hatjuk a holnapok titkait, lépte­inket nem fékezik félelembék­lyók. Neki is dukál a hála ezért, mert velünk van, s ránk tékozolja kín­nal csiszolt briliánsait. Jobbá, toleránsabbá, megér­tőbbé nevelve mindannyiunkat. Irigylendő alázattal... Pécsi István Sztálin a Naplóban Cinkóczi Zsuzsa és Jan Nowiczky főszereplésével készíti Mészáros Márta Napló című film trilógiájának 3. részét. A forgatókönyvet a rendezőnő Pataki Éva dramaturg közreműködésével írta. A film operatőre Jancsó Nyika. Az 1956 októberében játszódó történet egyes jeleneteit a Dózsa György úton felállított Sztálin-szobor díszle­teinél forgatják. (MTI-fotó: Friedmann Endre) Világirodalmi képünk fehér foltjai (11/2.) Ivan Gundulic (1589-1648)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents