Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-25 / 253. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 25., szerda ORSZÁGRÓL. — ORSZÁGRA 5, Barbican: a kultúra fellegvára Mától „Britannia üdvözli Magyarországot” Igaz, maga a szó: Barbican, pontos fordításban „őrtornyot” jelent. Ám funkcióját tekintve ez a különös formájú épületegyüt­tes a londoni City peremén, az egykori, 1940-ben lebombázott Cripplegate-negyed helyén igazi fellegvára a kultúrának. Már csak azért is, mert korszerűen megépített létesítményei minden műfajban kínálnak lehetőséget színvonalas rendezvényekre. Jól számított tehát az a két rangos társulat, amely már a hat­vanas években felfedezte a maga lehetőségeit az éppen csak bein­dult tervezgetésben: a Royal Shakespeare Company és a Lon­doni Szimfonikus Zenekar már ebben a szakaszban bekapcsoló­dott az előkészületekbe. A Sha- kespeare-társulat számára az épületegyüttes új londoni szék­helyet ígért, a jócskán kinőtt Aldwych színház helyett. S hogy szakértőik — a szimfonikusoké­val egyetemben — személyesen tudták a tervezőknek előadni igényeiket, az nagyban hozzájá­rult a sikerhez. A koncertterem, a Barbican Hall a legnagyobb befogadóké­pességű és emellett igen repre­zentatív helyisége a kulturális központnak. A London Symphony Orchestra otthona, ám ők készségesen megosztják más vendégzenekarokkal, nem beszélve arról, hogy a terem kon­ferenciák rendezésére is alkal­mas. Összesen 2026 férőhelye van, jócskán „lekörözve” a szomszédos színháztermet, amelyben 1166-an élvezhetnek egyszerre egy-egy előadást. Itt is tartanak tanácskozásokat, nem véletlenül a kultúrközpont teljes neve: Barbican Művészeti és Konferencia-központ. Más célra nemigen használják viszont a föld alá süllyesztett kamarater­met (The Pit — a Gödör stíluso­san a neve), amelyben 200-240 néző számára sokkal meghittebb légkörű előadásokat tarthatnak. A próbatermek, az öltözők, a színészek, zenészek pihenői minden igényt kielégítenek. Van lehetőség meghittebb ta­nácskozásra is: öt kisebb terem — 20 és 80 közötti férőhellyel — szolgálja a kisebb rendezvények céljait. Ha pedig 100-200 a leen­dő tanácskozók száma, akkor nekik a három moziterem vala­melyikét biztosítják. Ezek közül a legnagyobb — mellesleg a City legnagyobb nyilvános filmszín­háza — 280 férőhelyű; a két ki­sebb teremben 255, illetve 153 a székek száma. Ez utóbbiakban gyakoriak a klubszerű mozielőa­dás. Nem panaszkodhatnak a kép­zőművészek sem: 1400 négyzet- méteren rendezhetnek elegáns, korszerű és tágas tárlatokat. Szép az épületek között, előtt íz­lésesen berendezett szabadtéri szoborkiállítás. A máris 100 ezer kötetes könyvtár nem csupán a kölcsönzés vagy helyben olvasás nemes küldetését szolgálja. Fel­olvasóesteket, gyerekeknek iro­dalmi foglalkozásokat tartanak itt, nagy sikerrel. Kapcsolódik az épületekhez—bár a napi oktató­munka védelmében turistákat ide nem engednek be — a Guild­hall (városháza) Zene- és Drá­maiskola, amelynek 650 nappali tagozatos növendéke mellett esti tanfolyamai is vannak. A kultúra a Szigetországban nem olcsó mulatság, sem a kö­zönség, sem a rendezők szem­szögéből. A költségek fedezésé­re a Barbican évi költségvetést kap a Citytől (London és a világ e pénzközpontja volt a fő beruhá­zó is). Ezt a pénzt, éppen a jobb produkciók érdekében, célszerű saját bevételekből is kiegészíteni. A Barbican jegyei nem olcsók te-. hát. Mégsem fosztják meg a kul­túrától azokat, akiknek nem telik a belépti díjra: mindennaposak az úgynevezett foyer-előadások. Előre meghirdetett program sze­rint a termek előtti előcsarno­kokban (összesen 4650 négyzet- méteren) délidőben, délután, olykor este ingyen élvezheti a kö­zönség a színvonalas koncerte­ket, előadásokat. Hogy ezek milyen színvonalú­ak, az nem utolsósorban az egyéb létesítmények bevételeitől is függ. Ez pedig néhány étterem, a szökőkutas tó partján létesített A Barbican Központ Londonban hangulatos kávézó, az autópar­koló, könyv- és emléktárgybol­tok forgalmától, a konferencia­rendező tevékenységtől, a 8 ezer négyzetméternyi árubemutató helyiség kiadásától, vagy a turis­táknak szervezett „Barbican-né- ző körutak” eladhatóságától függ. Igazgatótanács vigyázza a pénzügyeket éppúgy, mint azt, nehogy a kereskedelmi tevé­kenység ártson a művészetinek. E bizottságban pénzügyi és kul­turális szakértők egyaránt jelen vannak, és éves jelentésük igen részletesen beszámol tevékeny­ségükről. A csinos füzetecskét, amelyben az adatokon kívül a legemlékezetesebb előadások fotói is helyet kapnak, évről évre kiadják. Már csak a büszkélke- dés okán is: alig hét és fél év alatt a központ a világ kulturális cent­rumainak élvonalába került, rangos művészek érzik megtisz­teltetésnek a meghívást, szívesen jönnek, és művészetük javát ad­ják. Jó érzés, hogy október 25-től négy héten át a magyar kultúra követei népesítik be minden mű­fajban a Barbican összes színhe­lyét. London-szerte hirdetik a plakátok a „Magyarok” (így, nem angol fordításban!) jövete­lét, angolul hozzáfűzve: Britan­nia üdvözli Magyarországot. Szászi Júlia Az asztrológus tanácsai Milliókat érnek Nancy Reagan emlékiratai Ronald Reagan volt amerikai elnök és felesége a közelmúltban kétmillió dolláros tiszteletdijat fogadott el egy tokiói cégtől azért, hogy néhány napig a japán nyilvánosság előtt szerepeljen. Nancy Reagan honoráriuma most megjelent emlékirataiért ugyancsak milliókban méretik. Vajon arányban van-e a teljesít­mény a díjazással? Maga a szerző — nem alaptalanul — így vála­szol: a piac ennyit kínált, s én el­fogadtam... Nehéz volna elképzelni, hogy például egy brit kormányfő vagy francia köztársasági elnök fe­lesége vaskos kötetben megája félje hivatali idejének és magán­életének sok intimitását — bele­értve a feleség véleményét félje munkatársairól is. Ráadásul mindezt röviddel azután, hogy a félj lelépett a politikai szíhrdl. Amerikában ez nem szokatlan, sőt, a Reagan-kormány egykori tagjai közül többen már meg is előzték Nancy asszonyt. Aki azt hinné, hogy a feleség könyvéből a történészek tanul­nak valamit, alkalmasint csaló­dik. Az emlékiratok csak a felszí­nen érintik a politikát, de így is szolgálnak nem érdektelen ada­lékokkal. így például azzal a hi­telesnek tűnő közléssel, hogy a férjére nagy befolyással bíró fe­leség is kezdeményezte annak idején a nyitást a Szovjetunió felé. Nancy megírja, hogy már a Mihail Gorbacsowal tartott első találkozón, Genfben kiderült, milyen jól megérti egymást a két férfi. Gorbacsov az első vacsorá­kon kissé merev volt, írja a szer­ző, ám később felengedett, s ki­derült, hogy remek humora van... Egészen más hangnemben ír Nancy vetélytársáról, Raisza Gorbacsováról. Tapintatosnak, jó ízlésűnek aligha nevezhető be­számolója szerint a szovjet veze­tő felesége szóhoz sem engedte jutni, állandóan leckéztette... Az ellenérzések valódi oka megle­hetősen nyilvánvaló: a Gorba- csovánál sokkal idősebb, piros ruhái ellenére szemmel láthatóan hervadt egykori színésznő nem tudta elviselni, hogy a másik, képzett, intelligens, vonzó meg­jelenésű asszony nyilvánvalóan jobban hat a világ képernyőin. Annak ellenére, hogy Nancy Reagan rendre nagy divatszalo­nok egyedi modelljeiben jelent meg. Igaz, azokat nem vette, ha­nem „kölcsönkapta” — nyilván­való reklámcélokból. Nem talál kivetnivalót a dologban, úja most Nancy Reagan, hiszen reprezentálnia kellett... A memoár szerint elnöksége nyolc esztendejében Reagan egyszer, az Irán-kontra válság idején érezte rosszul magát, de eredendő derűlátása túlsegítette a válságon. Akárcsak a merény­leten, amelyet az akkor már idős férfi bámulatosan gyorsan hevert ki. A férjét betegesen féltő Nancyt egyébként ez a merény­let tette egy csillagjós rabjává, s talán ez az egyetlen igazi újdon­ság könyvében. Hollywoodi ba­rátja hozta kapcsolatba a város égjük divatos asztrológusával, bizonyos Joan Quigleyvel. A hölgy (utólag) elmondta, hogy annak idején meg tudta volna jó­solni a Reagan elleni merényle­tet: ha az elnök azon a napon nem megy az utcára, nem lőnek rá... Nancy Reagan ezek után rendszeres kapcsolatban állott a hölggyel, megvitatta vele az Egyesült Államok elnökének bel- és külpolitikai programját... Ha a csillagjós előnytelennek ítélte az utazást vagy a cselekvést bizonyos napokon, Nancy fellé­pett a program módosításáért — gyakran sikerrel. A konzultációk megnyugtatták a feleséget, és sok ezer dollárral tették gazda­gabbá az asztrológust. Milyen em­ber voltaképpen Ronald Reagan? A feleség válasza valószínűleg kö­zel áll az igazsághoz: alapjában bé­kés, derűlátó, jóindulatú ember, akinek fő hibája, hogy túlságosan bízik környezetében. Nancy súlyo­san elmarasztalja Donald Regan volt pénzügyminisztert és fehér házi kabinetfőnököt csakúgy, mint Haig egykori külügyminisztert. Mindkettő hiú törtető volt, írja. Becsvágyónak jellemzi (alkalma­sint joggal) James Bakert, a jelen­legi külügyminisztert, aki ugyan­csak dolgozott Reagan mellett a Fehér Házban. Nancy Reagan végül bevallja, hogy négy gyermekük (kettő Reagan korábbi házasságából) nem igazán sikerült. Egyikük sem tanult tovább, nem futottak be sikeres pályát, s mind a né­gyen elidegenedtek a szülőktől, amikor azok a Fehér Házban él­tek. Ez nem lehet csekély ár ezért a nyolc évért, de Nancy Reagan emlékirataiból nem csendül ki a legcsekélyebb sajnálkozás sem. Örömmel és büszkeséggel emlé­kezik a washingtoni évekre. A házaspár most Los Angeles-i házában lakik, amelyet barátaik vettek számukra. Akkor még nem tudhatták, hogy a volt elnök és fe­lesége üzleti vonatkozásban is sike­res lesz. Most már ők is megvehet­nék maguknak a rangjukhoz illő há­zat Hollywoodban. Heltai András A japánok a szabad világ­kereskedelem bajnokaként ünnepelték az ex-elnököt 1989. október 25-én világítástechnikai és szerelésianyag ankétünkkel egyídöben (10-14 áráig) híradástechnikai és háztartásigép alkatrész vásárt rendezünk a Technika Házában: Eger, Klapka u. 1. > iSw Ugyanitt rendelés­felvétellel is állunk kedves vevőink rendelkezésére. ____________r \ Pályázati felhívás ] a Heves Megyei FinommechanikäTVallalat (Eger, Faiskola u. 5.) pályázatot hirdet pénzügyi csoportvezetői munkakör betöltésére. A munkakör betöltésének feltétele: pénzügyi-számviteli főiskola, 5 éves szakmai gyakorlat. Adózás területén való jártasság. Díjazás: megegyezés szerint. A pályázat tartalmazza: a pályázó kérelmét, részletes * szakmai önéletrajzot. Jelentkezési határidő: 1989. november 3., a Heves Megyei Finommechanikai Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesénél. A munkakör betöltésének időpontja: 1989. XI. 15. NSZK: Honecker le­mondásának története Egy megtört öregember egyedül távozott... Erich Honecker lemondatásá- hoz döntően hozzájárult Mihail Gorbacsov. A gyakran túlzó, de a legutóbbi kelet-berlini esemé­nyeket illetően igaznak bizo­nyult értesüléseket közlő Bild- Zeitung úgy tudja, hogy az SZKP KB főtitkára, a Szovjetu­nió államfője az NDK fennállá­sának negyvenedik évfordulója alkalmából az NDK-ban tett lá­togatása során mind az NSZEP Politikai Bizottsága, mind pedig Központi Bizottsága néhány tag­jának értésére adta: az NSZEP KB főtitkára, az Államtanács el­nöke már képtelen az NDK jövő­beni irányítására. Az NSZK ötmilliós példánya számú legnagyobb tömeglapja, amely erről első oldalas exkluzív tudósításban számol be, forrás­ként — természetesen név nélkül — a politikai bizottság és a köz­ponti bizottság egy-egy tagjára hivatkozik. A jelentést hétfői számában átvette a Die Welt. A lap szerint ellenállás volt tapasz­talható már október 5-én a KB- ban megrendezett veterántalál­kozón is, ahol Honeckert alig tapsolták meg. Ezután aláíráso­kat kezdtek gyűjteni a KB össze- hívatása céljából. Lassan min­denki kezdte megérteni az idők szavát Gorbacsov látogatása után, beleértve Egon Krenzet is — kivéve Günter Mittagot és Jo­achim Herrmannt. A Gorbacsov látogatása után tartott politikai bizottsági ülés másfél napon át tartott. Honec­ker arról beszélt, hogy ha a veze­tés a kisujját mutatja, akkor az egész karját fogják követelni, és minden összeomlik. "Ha gyen­gének mutatkozunk, akkor az imperialistáknak és az újraegye­sítést szorgalmazóknak a mal­mára hajtjuk a vizet”— így a volt keletnémet vezető. Érvelésével azonban többen nem értettek egyet, közöttük Erich Mielke, az NDK állambiztonsági miniszte­re. Figyelmeztette társait arra, hogy hajlíthatatlan magatartás esetén véres felkelés kirobbaná­sát kockáztatják, márpedig eb­ben az esetben aligha számíthat­nak szovjet segítségre. Ezt a véleményt sikerült a hallgatag többség közreműkö­désével érvényesíteni, Erich Ho­necker elkeseredett ellenállásá­val szemben. Az idős párt- és ál­lami vezető ekkor a tiltakozás je­leként azzal fenyegetőzött, hogy lemond minden tisztségéről. A vagy-vagy álláspontjára helyez­kedett, utoljára még azt remélve: a központi bizottság ülésén a ma­ga javára fordíthatja a hangula­tot. A KB-ülésen aztán erre szá­mítva be is jelentette, hogy egész­ségi okoknál fogva megválik minden tisztségétől. Ám várako­zásával ellentétben senki nem emelt szót ez ellen, mindenki hallgatott. Ekkor megfogalmaz­tak egy közleményt, amely sze­rint mind ő, mind pedig két má­sik PB-tag, Herrmann és Mittag, egészségük megromlása miatt mond le hivataláról. Az elnöklő Willi Stoph már át akart térni a következő napirendi pontra, amikor a KB-ban először tört ki nyíltan az elégedetlenség. Valaki kijelentette: eddig gyakran másí­tottuk meg a valóságot, most meg kell mondanunk az igazsá­got: a másik kettő nem egészségi okok miatt távozik. Erre átírták a közleményt és tudatták a közvéleménnyel, hogy felmentették őket hivatali kötelezettségük alól. Más szóval: a KB teljes ülésének határozata alapján elbocsátották őket. Stoph halálsápadtan ült helyén, ilyesmi még nem fordult elő. Erich Honecker felállt és nyu­godt hangon kijelentette: nyil­ván mindannyian megértik, ha most elhagyja a termet. Ekkor utoljára felemelkedtek helyükről a KB-tagok, de senki nem tap­solt. Csend volt a teremben. Egy megtört öregember egyedül tá­vozott. Senki nem követte... Ezután választották meg egy­hangúlag Egon Krenzet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents