Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-24 / 252. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1989. október 24., kedd Katonák őrzik a volt Munkásőrség fegyvereit Hétfőtől a Munkásőrség számos olyan épülete, raktára előtt, ahol eddig a munkásőrök teljesítettek szolgálatot, a Magyar Néphadsereg katonái vették át az őrzést. Ezzel kapcsolatban Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályának vezetője az MTI kérdésére elmondta: miután az Ország- gyűlés a Minisztertanács javaslata alapján törvényt hozott a Munkásőrség jogutód nélküli megszüntetéséről, a HM a számára meghatározott feladatok végrehajtására ütemtervet készített. Ennek megfelelően hétfőn déli 12 órától Budapesten és a megyeszékhelyeken katonák őrzik azokat az épületeket, raktárakat, ahol a megszüntetett Munkásőrség fegyverzetét tárolják. Azt is elmondta, hogy a Munkásőrség többi épületének őrzését folyamatosan veszik át. A Munkásőrség vagyonát, mint ismeretes, a Pénzügyminisztérium zárolta. Az ingatlan és ingó vagyontárgyak hasznosítására a miniszter Grúber Nándort jelölte ki miniszteri biztosnak. Az általa felállított bizottság a zárolt vagyon hasznosítására pályázatot tesz közzé. Antoniewicz Roland a nyilas röplap készítője Bebizonyosodott, hogy provokáció terméke volt a közvéleményt napok óta foglalkoztató nyilas röplap. Dr. Pajcsics József alezredes, az ORFK vizsgálati osztályának helyettes vezetője az MTI munkatársának hétfőn délelőtt elmondta, hogy az Állambiztonsági Szolgálat nyomozásának eredményeként megállapítást nyert, hogy Antoniewicz Roland áll a röplap készítésének hátterében. Az ismeretlen tettes ellen megindított büntetőeljárás során október 22-én 21.00 órakor a BRFK vizsgálati osztályának munkatársai kihallgatták Antoniewicz Rolandot, aki a Kádár János Társaság Ideiglenes Központi Bizottságának első titkára. A gyanúsított kihallgatására azért került sor, mert a rendőrség rendelkezésére álló szakértői vélemények egyértelműen ráterelték a gyanút. Antoniewicz Roland — akit a Btk. 270. paragrafusának (1) bekezdésébe ütköző rémhírteijesz- tés vétségének alapos gyanúja miatt szabadlábon védekező gyanúsítottként hallgattak ki — elismerte, hogy az úgynevezett „Magyar Nyilaskeresztes Párt Intéző Bizottsága nevében” október 2-án röpiratot készített. Ezt eljuttatta a tömegkommunikációs szerveknek és különböző társadalmi szervezeteknek. Mint ismeretes, a röplapon ismert ellenzéki szervezetek telefonszámait jelölte meg, mint olyanokat, ahol jelentkezni lehet az úgynevezett nyilaskeresztes pártba. A cselekmény elkövetését azzal indokolta, hogy Orbán Viktornak, a Fidesz egyik vezetőjének Zalaegerszegen elmondott beszéde, melyben hangsúlyozta, hogy a kommunistákat agyagba kell döngölni, mély ellenérzést váltott ki belőle. Mintegy erre válaszolva, fel kívánta hívni a közvélemény figyelmét az ellenzék szélsőséges megnyilvánulásaira. Cselekményét egyedül, minden csoportos háttér nélkül követte el. A rendőrség a további kihallgatásokat követően részletes sajtótájékoztatót tart az ügyben. Együtt—a hit és az emlékezés jegyében Horn Gyula stockholmi látogatása során hangsúlyozta: „Magyarország meríteni kíván a svéd modell számos sikeres eleméből” (Folytatás az 1. oldalról) mondta, majd így folytatta: — Nem tudok meghatottság nélkül gondolni azokra a fiatalokra, munkásokra, értelmiségiekre, akik részt vettek forradalmunkban, és ebből a gyönyörű főiskolai épületből vezették, vigyázták annak tisztaságát. Ezután arról szólt, hogy a néppel nem ünnepelt együtt mindenki, hanem leverték a nemzeti felkelést, s kivégezték annak legjobbjait. Ezzel kapcsolatos személyes élményeiről így beszélt: — Itt, Egerben a bevonuló szovjet csapatokat személyesen tájékoztattam a város helyzetéről, és kértem, ne lőjék a várost. Nem lőttek, de letartóztattak. A Heves megyei Népújság 1956. november 9-i számában Köszönet és segítségeimen cikk jelent meg, amelyből idézek: „Dicső múltra visszatekintő városunk most, ezekben a nehéz napokban sem tagadta meg hősi hírnevét. Elsősorban a főiskola ifjúsága, munkássága, értelmisége állt ki bátran a nép igaza mellett. Köszönet érte, köszönet a Nemzeti Forradalmi Tanácsnak, azok tagjainak — Bíró Lajosnak, Balogh Lászlónak, Rákóczi Lajosnak, Jobb Lászlónak, dr. Korompai Jánosnak —, köszönet a nemzetőrök döntő többségének, akik fegyelmezett, higgadt s józan magatartásukkal védelmezték a forradalom tisztaságát, vívmányait. Köszönet a munkástanácsoknak, melyek rendet, nyugalmat, igazságot teremtettek munkahelyeiken.” Megköszönték! Mindnyájunkat börtönbe zártak. Engem, mint a forradalom katonai vezetőjét, 15 év börtönre ítéltek. Végezetül arról beszélt, hogy Generációk a megbékélés ünnepén véget kell annak vetni, hogy hazánk népe akkor is irtotta egymást, amikor éppen némi ideig nem voltunk megszállva: — Hála Istennek, most senki nem bánt bennünket, sőt a világ nagyobbik része szimpatizál velünk. Itt a történelmi pillanat, hogy becsüljük meg egymást magyarságunk, boldogabb jövőnk érdekében. Most vagy soha! — fejezte be beszédét. A résztvevők az irodalmi ösz- szeállítás után gyertyát gyújtottak 1956 mártírjainak emlékére, s végigvonultak a Széchenyi utcán az egykori KISZ-bizottság épülete elé, ahol most a különböző ellenzéki szervezetek irodái is működnek. Gyöngyösön az október 23-i megemlékezésre a Mátra Művelődési Központban került sor. Ennek keretében a Bajza József Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, az MDF, az SZDSZ és a Fidesz, valamint a Kisgazda- párt helyi csoportjai tartottak megemlékezést. Az eseményen Komenczi Bertalan, a Bajza József Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően elhangzott a Himnusz, majd szavalatokban emlékeztek meg a 33 esztendővel ezelőtti eseményekről. A Cantus Corvinus vegyes kar műsora folytatta az ünnepi megemlékezést, amelynek központi része volt Szigeti Gábor irodalomtörténésznek nagy hatású beszéde. Ezt követően ismét a Cantus Corvinus vegyes kar adott ízelítőt programjából. A nemzeti megbékélés napja hatvani eseményeit az a népfrontszékházba szervezett, szűk körűre sikeredett konferencia vezette be, amelynek során 1956. október 23-a történelmi újraértékelésével foglalkozott dr. Arató Antal, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa. A Kossuth téri katolikus templom viszont öt órára zsúfolásig megtelt különböző felekezetek híveivel, akik előtt dr. Pálos Frigyes prépost mondott emelkedett hangú szentbeszédet. Hasonlóképpen százak vettek részt a Magyar Demokrata Fórum által este 6 órakor rendezett emlékező ünnepségen, amelyet — a Damjanich szakmunkásképző intézet aulájában — Beethoven V. szimfóniájának dallamai vezettek be. Majd Czegka Miklós tolmácsolásában Illyés Gyula monumentális versét, az Egy mondat a zsarnokságról című poémát, illetve a pedagógus vegyes kar előadásában Kodály Jelige című kórusművét hallgatta feszült érdeklődés közepette a közönség. Ott emlékbeszédet dr. Baranyai Miklós főorvos, az MDF helyi szervezetének vezetője mondott. — A hit és az emlékezés gyűjtött ma össze bennünket — mondotta többek között a szónok. — A népünk jövőjébe vetett hitéé és egy aranyló fényű őszi nap emlékezetéé, amelyről a 33 éven át rádobált sarat remegő ujjainkkal kapaij uk le most, hogy eredeti fényében ragyogjon ámuló szemeink előtt. Gyertyák fényénél fejeződött be a megbékélés, az emlékezés napja Hatvanban, éspedig a 21- es és 33-as út találkozásánál, ahol kopjafát — Sólyom Imre alkotása — avattak 1956 októbere áldozatainak emlékére. Horn Gyula külügyminiszter Sten Andersson svéd külügyminiszter meghívására kétnapos hivatalos látogatást tett Stockholmban. A magyar államférfit fogadta XVI. Károly Gusztáv svéd király. Horn Gyula megbeszéléseket folytatott vendéglátójával, s találkozott a svéd politikai és üzleti élet vezető személyiségeivel. Előadást tartott a Svéd - Magyar Kereskedelemfejlesztő Bizottság tagjai előtt a magyar kormánynak a gazdaság stabilizálására és átalakítására irányuló célkitűzéseiről. Hangsúlyozottan szólt azokról a konkrét együttműködési lehetőségekről, melyek révén a svéd gazdaság az eddigieknél nagyobb mértékben kapcsolódhatna be a magyar gazdaság fejlesztésének folyamatába. A külügyminiszteri tárgyalások során Horn Gyula a magyar reformfolyamatot Kelet-Európa és az össz-európai fejlődés szempontjából történelmi jelentőségűnek minősítette. Hangsúlyozta, hogy a sarkalatos törvények elfogadásával és a Magyar Köztársaság kikiáltásával megteremtődtek e folyamat visszafordíthatatlanságának legfontosabb törvényes feltételei. Rámutatott, hogy a magyar vezetés, a társadalom valamennyi politikai erejével együttműködve, képes önállóan megoldani a politikai rendszer átalakítását, annak európai szintre emelését. Ennek folyamán Magyarország meríteni kíván a civilizált nemzetek tapasztalataiból, a svéd modell számos sikeres eleméből, a demokratikus intézmények, az ön- kormányzatok, a szociális piac- gazdaság működési mechanizmusaiból. Horn Gyula hangsúlyozta, hogy a politikai szféra átalakításával ellentétben, az ország egyedül nem képes gazdasági fejlődését új alapokra helyezni. Rámutatott, hogy a magyarországi változások iránt a Nyugat részéről megnyilvánuló politikai rokon- szenvnek a magyar gazdaság támogatásában és külső feltétel- rendszerének javításában is testet kell öltenie. A svéd külügyminiszter pozitívan fogadta a két ország közötti együttműködés elmélyítésére vonatkozó konkrét javaslatokat. Horn Gyula a magyar elvárásokat a kereskedelem teljes liberalizálásában jelölte meg. Kérte a preferenciális vámkedvezmények biztosítását, valamint, hogy Magyarországot töröljék az állami kereskedelmű országok kategóriájából. Horn Gyula átadta a magyar kormány nyilatkozatát Magyar- országnak az EFTA-val kialakítandó kapcsolatairól. Sten Andersson ígéretet tett az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz fűződő magyar kapcsolatok elmélyítésére, a későbbi csatlakozásra irányuló ihagyar elképzelések támogatására. A magyar külügyminiszter javasolta, hogy a svéd kormány, hasonlóan más kormányokhoz, hozzon létre beruházási fejlesztési alapot a svéd magántőke magyarországi befektetéseinek bátorítására. Felvetette annak lehetőségét, hogy svéd részről részesítsenek képzésben magyar szakembereket, s hogy a két kormány kössön megállapodást magyar munkaerő átmeneti foglalkoztatására Svédországban. Horn Gyula magyarországi látogatásra hívta meg a svéd külügyminisztert. Stockholmi tartózkodása során Horn Gyula a magyar nagy- követségen találkozott a svédországi magyar szervezetek képviselőivel. A magyar külügyminiszter részletes tájékoztatást adott az MSZP megalakulásának körülményeiről, a demokratizálási fo- .lyamat politikai és gazdasági ösz- szefüggéseiről, az állam és az állampolgár megváltozott viszonyáról, a kormánynak a magyar nemzetiségek irányában folytatott külpolitikai gyakorlatáról és célkitűzéseiről. A Magyar Köztársaság politikai reformfolyamatainak továbbvitele, illetve gazdasága európai felzárkózásának segítése érdekében sürgette az ország határain kívül élő magyarság összefogását és cselekvő támogatását. Horn Gyula kitért arra, hogy a Varsói Szerződés, amelynek demokratizálásában és korszerűsítésében jelentős előrelépésre került sor, nem akadályozza a Magyar Köztársaságot abban, hogy bel- és külpolitikáját szuverén módon, nemzeti érdekeivel összhangban valósítsa meg. A svédországi magyarság képviselői rendkívül nagyra értékelték a Magyarországon végbemenő történelmi értékű változásokat. Hitet tettek amellett, hogy a Magyar Köztársaság előtt álló feladatok megvalósításához hozzájárulnak. Hazánk 1955. december 14-e óta tagja a világszervezetnek — Az alapító taglétszám (51) napjainkra elérte a 159-et — A leszerelési világhét kezdete is Az Egyesült Nemzetek Szervezete, a mai nemzetközi rend egyik központi intézménye megalakulásának 44. évfordulójára emlékezünk október 24-én. A fasiszta Németország által megtámadott és veszélyeztetett államok a II. világháború során katonai szövetségre léptek, védelmük, illetve az ellenséges erő megsemmisítése érdekében. Az ekként közös célokért küzdő „Egyesült Nemzetek” azt is felismerték, hogy a katonai győzelem nem oldja meg teljesen a kérdést, hanem a háború befejezése után olyan szervezetet kell létrehozniuk, amely biztosítja a nemzetközi béke és biztonság fenntartását, és alkalmas arra, hogy egy újabb világháború kitörését megakadályozza. Winston Churchill angol miniszterelnök 1941. decemberében hivatalos látogatást tett Washingtonban, ahol Franklin Delano Roosevelt elnökkel megbeszélte a két nagyhatalom katonai és politikai együttműködésének kérdéseit. A két államférfi „első és legfontosabb feladatának” tekintette egy nagy koalíció megteremtését, s ezért mindkettő kü- lön-külön elkészítette a „Szövetséges Hatalmak Deklarációjának” tervezetét. Az angol és a szovjet kormány módosító javaslatainak figyelembevételével 1941. december 29-én elkészült a Deklaráció végleges szövege, s ekkor Roosevelt a „Szövetséges Hatalmak” (Associated Powers) kifejezést az „Egyesült Nemzetek” (United Nations) elnevezéssel helyettesítette. Ezt a nyilatkozatot írta alá 1942. január 1-jén Roosevelt amerikai elnök, Churchill angol kormányfő, Makszim Litvinov szovjet és T. V. Szung kínai nagykövet. Ezt a nyilatkozatot tekinthetjük az első fontos lépésnek az ENSZ megalakulása útján, elnevezésének eredetét is erre a tanácskozásra vezetik vissza. Az 1943 októberében tartott moszkvai konferencián Kína, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok leszögezte annak szükségességét, hogy „mielőbb életre hívassák olyan általános nemzetközi szervezet, amely a nemzetközi béke és biztonság érdekében valamennyi békeszerető államnak, legyen az kicsiny vagy nagy, tagként történő csatlakozásra nyitva áll”. Egy későbbi értekezleten továbbfejlesztették ezt az elhatározást, és 1945. április 25-re San Francis- cóba nemzetközi értekezletet hívtak össze, amelyen 50 állam küldöttei vitatták meg az Alapokmány rendelkezéseit. Kéthó- napi tárgyalás után, 1945. június 26-án a teljes megegyezéssel létrejött egyezményt valamennyi résztvevő állam küldöttei aláírták, és a ratifikációs okmányok letétbe helyezése után, 1945. október 24-én az Alapokmány hatályba lépett. Az Alapokmányt, amelynek kínai, francia, orosz, angol és spanyol szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Államok levéltárában helyezték el. így jött létre az Egyesült Nemzetek Szervezete, és az Alapokmány rendelkezései alkotják az érvényes nemzetközi jog tengelyét. A világszervezet közgyűlésének határozata alapján azóta október 24-én ünnepeljük az ENSZ napját. Az ENSZ székhelye New York, több szerve azonban a világ különböző tájain, egyebek között Genfben, Bécsben, Bernben, Hágában stb. működik. Hazánk 1955. december 14-e óta tagja a világszervezetnek, s az ENSZ Alapokmányát, mint az 1956. évi I. törvényt, 1956. február 16-án hirdette ki a törvénytárban. A magyar diplomácia azt a véleményt képviseli, hogy az ENSZ napjainkban is a nemzetközi kapcsolatok első számú fórumaként szolgál, lehetővé téve a közvetlen, sokoldalú véleménycserét a különböző országok diplomatái között. Az ENSZ létében és tevékenységében természetesen visz- szatükrözi a világban lejátszódó sokrétű folyamatokat, s így nem lehet mentes a gazdasági, politikai vagy ideológiai ellentétektől sem, vagyis ahol az érintett országok elzárkóznak az együttműködéstől, ott önmagában az ENSZ előírásai sem képesek csodára. Mindez nem változtat az ENSZ nélkülözhetetlen szerepén. Alapvető diplomáciaipolitikai feladatán kívül szakosított szervezeteinek sokasága munkálkodik szerte a világban az egészségügyi, oktatási, kereskedelmi stb. problémák megoldásának elősegítésén. Kiemelkedő fontosságát jól érzékelteti, hogy az eredeti alapító taglétszám (51) napjainkra elérte a 159-et. Az alapítók — köztük a névadó Franklin Delano Roosevelt, néhai amerikai elnök — legfeljebb csak sejthették, hogy több mint négy évtizeddel később időszerűbbek lesznek, mint valaha az Alapokmány magasztos céljai: „... elhatározván azt, hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenve- •dést az emberiségre, hogy újból hitet teszünk az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett.” Az Alapokmány bevezetőjében olvasható hitvallás mára sem vesztett érvényéből. Nem véletlen, hogy minden esztendőben az ENSZ napja egyben a leszerelési világhét kezdete is. B. Rosta Éva A KAEV 4. számú Gyára (Gyöngyös, Karácsondi u. 15.) felvesz — gépipari gyakorlattal rendelkező férfi anyaggazdálkodót — gépi forgácsolásban jártas szakmunkást, minőségellenőr munkakörbe. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi vezetőjénél, vagy a 12-284-es telefonon. A gyárhoz a 4. sz. helyi járat közlekedik.
