Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-23 / 251. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 23., hétfő' GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Inkább bátorság, mint pénz kérdése Vállalkozás, amely megelozte(?) korát... Azt ma már az óvodások is tudják, hogy a vállalkozásé a jövő. Any- nyit beszéltünk már erről, hogy szinte frázissá koptattuk a megfogalmazást, s ebben a formájában már nem is szívesen beszélünk róla. Pedig még mindig nem jött el a vállalkozások kora e hazában, közel sem olyan széles ennek köre, mint amilyen fajsúlyos a megfogalmazás: jövő. GerőJózseffel, a Panoger Kft. ügyvezető igazgatójával folytatott beszélgetésünk során egy olyan vállalkozásba nyerhettünk bepillantást, ami valóban a jövőt képviseli, s talán még meg is előzte korát. — Belépve az egri, Marx Károly utcai üzletházba, egy igazán kellemes környezetben találhatja magát az ember. Honnan az ötlet? — Mint ismeretes, korábban egy olyan vendéglátóhely volt itt, ami már nem volt méltó az egri belvárosi környezethez. Ezért az üzemeltető, a Panoráma bezárta, de három éven keresztül nemigen tudott a helyiséggel mit kezdeni. Több ötlet volt a hasznosítására, de vagy pénzügyi nehézségek, vagy a felügyeleti szervek húzták keresztül a számításokat. Az új társasági törvény megszületésekor jött az ötlet, hogy egy korlátolt felelősségű társaságot csináljunk közösen a Panorámával, esetleges külföldi tőke bevonásával. Mindezt tavaly, augusztus 24-én hagyta jóvá a vállalati tanács, hogy a január 1-jétől életbe lépő törvény keretein belül az elsők között megvalósulhasson ez a vállalkozás. — Innen minden simán ment? — Közel sem. Voltak bőven nehézségeink. Elsősorban az építési engedélyezésekkel. Ezek nagyban hátráltatták a munkát, ennek ellenére idén augusztus 24-én, tehát a vállalati tanács döntését követő egy éven belül megnyitottuk az üzletet. Ha viszont önmagában vizsgálom a dolgot, akkor az építészeti részre elegendő volt 69 nap, bútorozásra hét nap, az árufeltöltésre pedig két hét. Ha ezt összeadom, három hónap. Ennyi időt vett igénybe a konkrét munka. A többi kilenc hónap alatt kaptuk meg az engedélyeket úgy, hopy a külső homlokzaton nem változtattunk, tehát az épület jellege maradt. — Mindezen túllépve, sikerült megvalósítani, amit elterveztek? — Igyekeztünk mindenekelőtt egy színvonalas kiskereskedelmi egységet létrehozni. Első szempontként itt az vezérelt bennünket, hogy a lehető legkellemesebb környezetet biztosítsuk a vásárlóknak. Ez azért fontos ma, mert sajnos olyan korban é- lünk, amikor többször is megkell ondolni, hogy mire költi az emer a pénzét. Ugyanakkor számunkra sem volt mindegy, hogy milyen közérzettel dolgozunk. Talán kicsit korunkat is megelőztük a számítástechnikai berendezések alkalmazásával. Magunk vonalkódolunk, naprakész információt biztosít az árukészletről, minimálisra csökkenti az adminisztrációt, a nap minden pillanatában megtudhatjuk, hogy hol tartunk anyagilag, mennyi a bevétel, a kiadás. — Talán ezzel kellett volna kezdeni: mit takar a Panoger elnevezés? — Az alapítók nevének kezdőbetűiből állt össze, tehát Panoráma — Gerő. Ettől függetlenül hárman vagyunk a tagjai a kft.-nek. Külföldi tőkével indultunk volna, de az elhúzódó engedélyeztetési eljárás során nem kívántam tovább lejáratni a nevem. Úgy voltam vele, hogy erre én is képes vagyok, mások ne tegyék. Ezért megérttettem a külföldi partnerrel, hogy inkább hosszabb távon dolgozzunk együtt, s majd a beüzemelést követően kezdjünk újra tárgyalásokba, a törzstőke esetleges behozataláról. így került az üzletbe Filó Gábor, aki a sógorom. Kettőnk része 49 százalék, míg a Panorámáé 51 százalék. — Milyen jogosítvánnyal rendelkezik a kft? — Kis- és nagykereskedelmi tevékenységet folytatunk, önálló külkereskedelmi export-import jogunk van, belkereskedelmi ügynök szaktanácsadási, valamint személyi jellegű szolgáltatások jelentik a munkánkat. — Mik ezek a személyi jellegű szolgáltatások ? — A fodrászattól a kozmetikáig, a fényképészettől a videofelvételekig mindenre lehetőséget ad. A közeljövőben szeretnénk a Kontakt céggel közösen egy szemüveg-látszerész szalont létrehozni az áruházon belül. A gépeket megrendeltük az USA- bol, Franciaországból, az NSZK-ból. Ez egy nagyobb lélegzetű vállalkozás, mivel a gépek értéke megközelíti a 20 millió forintot. Alkalmas lesz arra, hogy két orvosi vizsgálattal, helyben készített szemüveggel, kontaktlencsével tudjunk foglalkozni, nagyon szigorú feltételek mellett. Erre jellemző, hogy fél órán belül kell produkálni a szemüveget, minimálisan kétszázötven keretből lehet majd választani. — Tehát amit jelenleg látunk, az még közel sem meríti ki ezt a vállalkozást? — Nem, mert szeretnénk egy komplett szolgáltatást biztosítani. Ebbe az is beletartozik, hogy mindegyik kijárathoz egy néhány asztalos mini vendéglátó- helyet telepítünk. Nagyobb részt képvisel a nagykereskedelem, ami a vegyes iparcikktől a ruházatig tei^ed. Az egész országot felölelő ügynöki hálózattal dolgozunk, de termeltetünk divatcikkeket például a Távol-Keleten, Olaszországban. Valahogy így kell kompletten nézni a vállalkozásunkat. — Ebben a pénzszűke időszakban van-e igény, helyesebben vásárlóerő az önök igényes, magas színvonalú kínálatára, szolgáltatásaikra ? — Nem jár minden izgalmak nélkül. Mindenesetre bizalmat szavaztunk a jelenlegi kibontakozási folyamat kiszélesedésének akkor, amikor ekkora összegeket invesztáltunk be. Abban reménykedünk, hogy hamarosan stabilizálódnak a dolgok, s a különböző törvények, szabályzók nem változnak hetente. Várjuk s hisszük az adórendszer liberalizálását, mert a jelenlegi adó nem ösztönöz a vállalkozásra senkit. Ez az egyik része, ami izgalmakat jelent. A másik rész jelenti a vásárlóerőt. Azért termeltetünk külföldön, hogy még kedvezőbb áron adhassuk termékeinket, ne legyen kereskedelmi áttétel. Nem szívesen kategorizálom az embereket, de azt a réteget igyekszünk megcélozni, akik kicsit igényesebbek, ritkábban költenek, de a jobb minőséget keresik, s fizetik meg. — Augusztus 24-én nyitottak. Hogyan fogadták az egriek elsősorban ezt a boltot? — Remélem, jól minősítek, amikor azt mondom, hogy kedvezően. — Eger kisváros. Ön a köztudatban egy sikeres vendéglátóipari szakemberként volt elkönyvelve. Sokan feltehetik most a kérdést: miért szakított a vendéglátással? — Az utóbbi tizenöt évben az általam ebben a szakmában felállított igények erősen csökkentek. CsÄ mérhetetlen erőfeszítésekkel lehetett eredményt produkálni. Úgy gondoltam, hogy a következő időszakban sem lesz pénze az embereknek az igényes vendéglátói szolgáltatások igénybevételére. Erről mond le először. — Mennyit politizál ma egy vállalkozó? Merthogy hallottam olyan megfogalmazást is, ami szerint csak annyit, amennyit feltétlenül szükséges. Ez pedig úgy szólt: ez az ország az irigység társadalma, az irigységre épül. Tapasztalt-e hasonlót? — Az irigységgel nyíltan kevésbé találkoztam. Persze tudok a hátam mögötti rosszindulatú megjegyzésekről. Sőt olyan is van, aki felteszi a kérdést: miből? Ebből nem csináltam titkot. A társammal fele-fele arányban vagyunk benne az üzletben. A készpénzünk azonban olyannyira nem volt elég, hogy felvettünk 4,5 millió forint hitelt. Ezzel is érzékeltetni szeretném, hogy inkább bátorság, mint pénzkérdés ma vállalkozni. Úgy érzem, elfogadtak az emberek, ma már egyre kevesebb a sanda tekintet, hiszen akik ismernek, tudják, hogy mindig az elsők között vállalkoztam. A külföldi partnerek is tudni akarják, hogy hogyan állunk anyagilag, s erősen foglalkoztatja őket a politikai helyzet is. Én úgy gondolom, hogy leginkább a munkámmal politizálok. Mindig vállaltam MSZMP-tagságomat, s a jövőben is tagja kívánok lenni az MSZP-nek, támogatni kívánom a reform kibontakozását. — Ha már politizálunk: hogyan ad számot arról manapság, hogy ön hosszú évek óta tagja a Munkásőrségnek ? — Ebből sem csináltam titkot soha. Nyíltan vállalom: mint munkásor, soha senkit nem bántottam, senki ellen fel nem léptem, tehát ezzel nem éltem visz- sza. Az ebből adódó vitákkal, hogy legyen, ne legyen, kell-e avagy sem, nem tudok azonosulni. Ügyanakkor mint vállalkozó, a reformgondólatok híve vagyok. — Említette, hogy mindig az elsők között vállalkozott. Az első lépésben a vendéglátásról mondanak le az emberek, aztán talán a divatról. Van-e következő lépés, terv, elképzelés? — Tervek, elképzelések mindig vannak. Csapatommal együtt azon igyekszünk, hogy ezek közül kiszűrjük a legjobbat, amit megvalósíthatunk. Ilyenek közé tartozik jelenleg az idegen- forgalom, Eger adottságainak jobb kihasználása. A következő főszezonra szeretnénk egy nosztalgia, század eleji, dízelüzemű városnéző kisvonatot beállítani. Jellemző: a folyamatban lévő hatósági engedélyezések során már most kiderült, hogy a Dobó térre nem akaiják beengedni. Továbbá, tárgyalásokat kezdtünk egy vámszabad területen lévő konszignációs raktár létrehozására, ami nagyon megkönnyítené a kereskedelmünket, s kiindulópontja lehetne majdan egy vám- szabadterületes termelésnek is. A Dunától erre eső terület jobb, gyorsabb áruellátását biztosítaná. — Végezetül: említette csapatát. Kikből, egyáltalán hány emberből áll össze ez, egy ilyen szintű vállalkozáshoz? — Mindössze huszonnégyen vagyunk. Ez a társaság a biztosítéka számomra mindannak, amiről eddig beszéltünk. Saját magunknak felálh'tott mércével dolgozunk, amiről azt gondolom, hogy igen magasak. Főleg a menedzserbeosztásban levőkkel hosszú évek óta együtt dolgoztunk már. Többi munkatársunkat nagyon sok jelentkező közül választottuk ki. Álláshirdetéseinkre hatszoros túljelentkezés volt. Mindenkivel elbeszélgettünk, mindenkit teszteltünk. Bízom benne, hogy egy nagyon ütőképes gárdát sikerült létrehozni. Szervezeti felépítésünk nyugati szisztémájú, például az eíadóknak a lehetőség szerint végig kell kísérniük a vásárlót, ugyanannak a személynek kell kiszolgálni a cipőt, mint a pulóvert. A bérek is megfelelnek a kívánalmaknak, beosztásonként a megyei átlag dupláját kapják dolgozóink. Még egy lényeges dolog: senki nem tud a másik jövedelméről, eltöröltük az egyen- lősdit, viszont mindenkinek lehetősége van még többet keresni, általa hozott üzletek nyereségéből részesedni, a meglévőket még jobbá tenni... Kis Szabd Ervin Teli Vilmos-figurás dísztárgyak Svájcba A fennállásának nyolcszázadik évfordulójára készülő Svájcból több mint 10 ezer különféle dísztárgyra kapott megrendelést az Alföldi Porcelángyár Hódmezővásárhelyi Majolikagyára. A Teli Vilmos-figurával, illetve népi motívumokkal díszített tálak, tányérok és egyéb dísz- és használati tárgyak mintadarabjait már elfogadták a svájci partnerek, így megkezdődhetett a sorozatgyártás. (MTI-fotó: Németh György) Szerződők és szerződések Heves Megye Tanácsának igazgatási osztálya nem olyan régen tájékoztatót készített a végrehajtó bizottság számára a tartási, életjáradéki és öröklési szerződések jóváhagyásával, ellenőrzésével kapcsolatos feladatok ellátásáról. Nos, mint az adatok mutatják, az időskorúakról való gondoskodásban ez a jogintézmény változatlanul nagy szerepet tölt be. A már említett osztály folyamatosan figyelemmel kíséri az első fokú szakigazgatási szervek e területen végzett tevékenységét. Megállapítható, hogy a feladatok ellátása — mellesleg a Heves Megyei Főügyészség e témakörben végzett vizsgálata szintén ezt igazolja — alapvetően törvényes. A szerződések jóváhagyása előtt az illetékesek körültekintően „feltérképezik” a felek körülményeit abból a szempontból is, hogy a tartási kötelezettséget vállaló képes-e a feltételek teljesítésére. Szükség esetén a jogokról, a kötelezettségekről is tájékoztatót adnak, emellett törekednek a felek közötti vitás kérdések tisztázására. Pozitívum, hogy a szerződések elbírálására a benyújtást követően átlagosan 15 nap alatt kerül sor, azaz bőven a 30 napos határidőn belül. A jóváhagyást ritkán tagadják meg, az elmúlt három évben mindössze hét ilyen tartalmú határozat született. Marosán György: Fel kellett állítom Ä111I11V 1. rész Adunk egy medált Hirtelen riadok fel, a telefon kétszer egymás után élesen, idegeket összerántóan cseng, de nem mozdulok. Feleségem kint van, majd ő felveszi. Végre besiet. — Téged keres a pártközpontból Pullai — mondja. — Engem? — kérdezem, mert még mindig Lukáccsal vagyok gondolatban. Nehezen állok fel. Aki hív, meglepetés, s ahonnan hív, onnan semmi jót nem várok. Legyünk túl rajta. Megragadom a telefonkagylót. — Tessék. — Marosán elvtárs, Pullai elvtárs személyi titkára vagyok. Pullai elvtárs kéri, hogy március 13- án 10 órakor szíveskedjék befáradni hozzá a pártközpontba. — Hol vannak helyileg? — Az első emeleten, bai oldalon, a Duna-parti részen. — Ott leszek, viszontlátásra. A feleségem mellettem áll, vár, néz rám. Szemében aggodalom és félelem, ó szólal meg először. — Miért kerestek? Mit akarnak tőled? — Nem tudom, kisanyám. — Mégis, mit gondolsz? Talán most dől el véglegesen a könyved sorsa? Felállásom és a pártból való kilépésem óta ez az első eset, hogy nem az adminisztratív tit-* kár hív magához. Tehát nem rendőrségi vagy államvédelmi dologról lehet szó. Eddig ez történt. Pullai nem azonos Biszku Bélával és Korom Mihállyal. És még valamit. Amikor én a helyemen voltam, olyan embereket, mini amilyen ch VagtCli I. > >.!, ÓC ennél kisebbeket se Skulival (Es- kulits József, Marosán volt titkárának beceneve) hívattam fel, hanem személyesen kérettem, hogy fáradjanak be hozzám. Jól ismerem a hatalmon levőknek ezt a hivatali stílusát... Remélem, örülsz A 12-es busszal a budai hídfőig megyek. Sétálva teszem meg az utat a hídon keresztül. Pontban 10 órakor lépek be Pullai szobájába. Hosszú, sovány, közepes képességű ember Pullai. Pózolva üdvözöl. Unottan, fáradtan veti bele magát a székbe. Maid magával szemközt helyet kínai nekem is. Érzem, hogy zavarban van, ezt a fölényes stílussal igyekszik leplezni. Egy bizonyos, Pullai nekem nem partnerem. A titkárnő már hozza az elmaradhatatlan feketét. ó töri meg a csendet. — Jól néz ki, Marosán elvtárs. — Nem panaszkodom. Nem néz rám, beszél, de nehezen tér a tárgyra. Én előkelő helyzetben vagyok. Engem idehívtak. Pullai végül nagyot sóhajtva belekezd. — Ne haragudjon, Marosán elvtárs, hogy zavarjuk magát. Tudja, hogy itt van április 4-e és 2 25 éves évforduló. Ilyenkor kitüntetést kell adni. Magára is gondoltunk, de mielőtt realizálnánk, konzultálunk magával. Nézek rá és hallgatom. Nevetséges a szituáció. Kitüntetést kell adni, gondoltak rám, konzultálnak velem. Cikáznak fejemben ezek az üresen kongó szavak. Pullai is kezdi érezni ezt. A végén széttárja a karját és úgy mosolyog, mint aki örül, hogy túl van rajta! „No, mit szólsz hozzá, örülsz, remélem is.” Ezt sugározza az egész ember. Kortyolok egyet a kávéból, mélyet szippantok a cigarettából. A bennem kialakult derűs hangulatot megtartva nézek rá. — Nagyon helyes, hogy ezt velem megkonzultálják. Ezzel sok mindent el lehet kerülni. Nem kell kitüntetést adni, kedves Pullai elvtárs. Pullai kissé sértődötten kihúzza magát. — De Marosán elvtárs, ez magának jár. — Nem kell adni, és nem jár. Mondja meg az elvtársaknak. A kitüntetésekről már nagyon régen kialakult a véleményem. Mondja meg az elvtársaknak, nincs bennem csalódottság, harag, gyűlölet senkivel szemben, de nem kell kitüntetést adni. Nincs a világon egyetlen kitüntetés sem, amelynek vaiariiifélc hitele, értéke, becsülete ienne elintem, és nemcsak azért, mert soha semmit nem tettem az életben a munkásmozgalomban, a közéletben, amiért kitüntetést akartam vagy vártam volna. Van otthon egy halom kitüntetésem, ezeket sem tűztem fel soha. Nincs és nem is lesz olyan végakaratom, ha meghalok, valaki majd párnán vigye ezeket a koporsóm előtt. Díszsírhelyre sem vágyom. Hogy megértse álláspontomat a kitüntetésekkel kapcsolatban, elmondok egy példát. Volt egy kitüntetésem, amelyet 1948 eiején kaptam, olyan kiváló és előkelő férfiakkal együtt, mint Nagy Imre, Rajk László, Gerő Ernő, Révai József. Titótól kaptuk. Azt mondanom sem kell, hogy erre a kitüntetésre maga Rákosi terjesztett elő, mint ahogy ő tartotta szükségesnek, hogy Titónak bemutasson. Ez 1947 decemberében történt. Akkor még szociáldemokrata voltam. Ebben az időben „Sztálin — Tito — Rákosi” jelszótól volt hangos az ország. A kitüntetést megérdemeltem, hiszen kevesen tettek annyit a jugoszláv — magyar barátságért, mint én. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken, Szegeden, Pécsett, Kaposvárott. Becsülettel, mindent vállalva Harcoltam, hogy megvalósuljon a j1 w magyar nép őszinte barátsága, szövetsége. Pedig szociáldemokrata voltam. Soha nem voltak ezzel a barátsággal — de mással kapcsolatban sem — hamis, hazug, aljas, megtévesztő gondolataim vagy cselekedeteim. Mégis ez szolgált alapul arra, hogy letartóztassanak, megkínozzanak és a nyakamra tegyék a kötelet. Halálra ítéltek egy olyan tevékenységért, amelyet Rákosi felkérésére, biztatására vállaltam és csináltam. Két év múlva ez a kitüntetés szolgált „bizonyítékul”, hogy jugoszláv kém, a láncos kutya kiszolgáló cselédje, imperialista ügynök vagyok. Éttől az időtől kezdve minden kitüntetés meghalt a számomra. (Folytatjuk) ténylegesen Uh^ia
