Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-19 / 248. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 19., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A hitoktatásról — illúziók nélkül Adj békét, uram! 3, 2,1, Start! NSZK — magyar utazási iroda Egerben A kisvárosi általános iskola kisdiákjai napokig suttogtak az esetről. Megbélyegzett társukat — egyébként élenjáró tanulót és mozgalmi embert — szörnyű vét­ség terhelte. Olyasmi, amiért ta­nárai és társai egynémelyikének rosszallását is „kiérdemelte”. Olyasmit tett, amiért kizárták az iskola önkormányzati testületé­ből, az úttörőtanácsból. Napokig megszégyenülten járt, s hiába szabadkozott: csupán a családi béke miatt adta be a derekát, mert hívő nagyanyjának kérlel­hetetlen és egyetlen kívánsága volt, hogy konfirmáljon. Azt még csak el tudta titkolni, hogy eljárt a plébános óráira (a foglal­kozások este voltak), de a vizsga, s az azt követő szertartás — hogy, hogy nem — kitudódott. Az őt ért retorziók, a megaláztatás minden bizonnyal mélyebb sebet hagytak a lelkén, mint az a lelki- ismeret-furdalás, amit akkor, gyerekfejjel érzett, amiért a szü­lői, nagyszülői és iskolai (társa­dalmi) elvárásoknak egyaránt megfelelni akart. Mindez 1969-ben történt, * A Magyar Forradalmi és Munkás-Paraszt Kormány 21/ 1957. III. 27. kormányrendelete, valamint a Művelődésügyi Mi­nisztérium 39/1957. MK 5. MM számú, vallásoktatásról szóló utasítása szabályozta a kérdést. Részletek a kormányrendelet­ből: 1. paragrafus. (1) A vallásoktatást az alkotmány 54. paragrafusában fog­lalt szabad vallásgyakorlás elvének, valamint az állam és az egyházak kö­zötti egyezmények szellemének meg­felelően az állampolgárok kizárólagos magánügyének kell tekinteni. Az ál­lampolgárok számára biztosítani kell, hogy az általános iskolákban és általá­nos gimnáziumokban tanuló kiskorú gyermekek a vallásoktatásban részt ve­hessenek; vagy részt ne vehessenek. (2) A törvény szigorával kell fellép­ni mindazokkal szemben, akik: a. / A vallásoktatást a Magyar Nép- köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendje ellen politikai célok­ra használják fel; b. / Erőszakkal, fenyegetéssel vagy megtévesztéssel a vallásoktatáson való részvételre vagy részt nem vételre vo­natkozó elhatározást befolyásolni tö­rekszenek. 2. paragrafus. (1) A vallásoktatás — szabadon választott tantárgyként — általános iskolákban és általános gim­náziumokban történik. (2) A vallásórákat a mindenkori is­kolai rendnek megfelelően, a kötelező tanítási időn kívül, a tanítási órák előtt vagy után, heti kétórai időtartammal lehet megtartani. 3. paragrafus. (4). A vallásoktatásra való beiratkozáskor a szülői felügyelet­re jogosult szülőnek, illetőleg gyám­nak beleegyezését igazolni kell. 4. paragrafus. Vallásoktatásra, vala­mint annak az egyházak részéről törté­nő ellenőrzésére csak az egyházak által megbízott, képesítéssel rendelkező és a megyei tanács vb művelődésügyi osz­tályának, illetőleg a fővárosi tanács vb művelődésügyi főosztályának hozzájá­rulásával rendelkező személyek jogo­sultak. Részlet az utasításból: 1. A vallásoktatásra beíratást kell tartani minden általános iskolában és gimnáziumban, az Oktatási Miniszté­rium által évenként meghatározott na­pon. 10. Vallástanból a tanulók osztály­zatot nem kapnak, óramulasztásukért fegyelmi büntetésben nem részesíthe­tők. 16. A hitoktató köteles az oktatási miniszter által jóváhagyott tankönyv alapján oktatni, külön haladási naplót vezetni, és teljes mértékben alkalmaz­kodni az iskolában kialakított rendhez és fegyelemhez. * A Heves megyei B. község is­kolaigazgatója suttogóra fogta a hangját, mikor a kényes témához értünk. Voltaképp a tanintéz­mény közművelődési lehetősé­geiről faggattam. Az informáci­ókra egy szociológiai felmérés­hez volt szükségem, s álmomban sem gondoltam volna, hogy ár­tatlan kérdéseimmel mibe gázo­lok. — Tűrhetetlen, amit itt ez a helyi pap csinál! — fakadt ki. — ElSzipkázza a gyerekeket tőlünk. Színjátszó csoportot szervez, és betlehemest! Úgy lát­szik, nem elég a szülők körében kifejtett propaganda! Mindez 1980-ban történt. * Látható tehát, hogy bár a kor­mányrendelet és utasítás látszó­lag a tárgyilagosság szellemében íródott, a valóságban azonban ideológiai görcsök és dogmák szabályozták á hitoktatás gya­korlatát. A mindenkori iskolai­gazgatók jóindulatán is múlott, hogy szemet'hunynak a lelkész ténykedése fölött, vagy éppen támogatják azt. A vallástanítás megtűrt ballaszt volt a szocialista oktatás rendszerén. Ráadásul a kisdiákokat semmi sem ösztö­nözte arra, hogy a valláselmélet­tel ismerkedjenek. (Sem dicsére­tet, sem elmarasztalást nem kap­tak hivatalos részről azért, hogy tanulnak vagy nem tanulnak.) Sőt! Pedig ma már világos: mű­vészeti, irodalmi képzésükhöz nélkülözhetetlen lett volna a ke­resztény mitológia ismerete. És korosztályok nőttek így fel. Érdemes kiemelni azt a tényt is, hogy mint Csiszár Józseftől, a Heves Megyei Tanács művelő­dési osztályának csoportvezető­jétől megtudtuk, a korábbiakban a megyei tanács hozzájárulása kellett ahhoz, hogy az iskolákban hitoktatás folyjon, jóllehet, ezt a hozzájárulást mindig megadták. De számon kellett tartaniuk, hogy hol, melyik településen, melyik intézményben zajlik ilyen munka. * 1989 májusában Stark Antal művelődési államtitkár körlevél­ben értesítette a tanácsok műve­lődési osztályait. Ebben a követ­kezőket írják: „A jelenlegi társadalmi-politikai körülményeket figyelembe véve szük­séges és indokolt a hitoktatással kap­csolatos néhány — a korábbi szabályo­zást oldó — gyakorlati intézkedés megtétele azt megelőzően is, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról, va­lamint az egyházügyekről szóló jogsza­bályok korszerűsítésére sor kerülne. A fent említettekre való tekintettel a továbbiakban a Művelődési Miniszté­rium nem írja elő a hittanbeíratások időpontját. A korábbi gyakorlattól el­térően az 1989/90. tanévre — nem az alap- és középfokú intézményekben történik a hittanbeíratás, hanem a lel­készek gyűjtik össze a nyár folyamán a jelentkezést. A beírt tanulók névsorát — legkésőbb 1989. aug. 25-ig — kell eljuttatni a körzetileg illetékes iskola igazgatójához azzal a kéréssel (ha erre igény van), hogy igényelje a hitoktatás­hoz szükséges tanácsi közreműködést. A hittanbeíratásokról sem szöveges, sem statisztikai összesítést nem ké­rünk.” * Pontosan tudni tehát nem le­het (nem is kell), hogy a liberali­zálódó oktatáspolitika hatására az idén régiónkban hányán kezdték meg a hittantanulást. Egy bizonyos: az iskolákban itt is, ott is feltűnt a hirdetés a faliúj­ságokon: ekkor és ekkor lesz hit­tanóra. Meghökkentő, ugye? Míg az iskolára bízták a „kép­zést”, sok oktatási intézmény szemérmesen hallgatott. Most meg úgy néz ki, jó néhány iskola maga is vállalja a közreműkö­dést. Sok, kényszerű ateizmusban felnőtt mai szülőben megvan az igény arra, hogy legalább gyer­mekének megadja a lehetőséget a vallástanulásra. Ha felnő, ak­kor önállóan alakítsa ki a világról alkotott képét. Tettünk egy lépést az emberi szabadság felé. S hogy lesz-e ere­je és alkalma elfelejteni a meg­alázó diszkriminációt azoknak, akik ezt átélték gyerekkoruk­ban? Reméljük, már csak rajtunk múlik. Jámbor Ildikó Népszerű célpont mostanság a magyar turisták körében Török­ország, és azon belül is Isztam­bul. Éz az érdeklődés könnyű­szerrel megmagyarázható, hi­szen amellett, hogy az utazók né­hány érdekes napot töltenek eb­ben a félig már ázsiai, a kultúrá­jában és szokásaiban a miénktől eltérő országban, viszonylag ol­csón vásárolhatnak bőrárukat, ruhaneműt és aranyat. (Talán nem járunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk, hogy a többséget inkább ez az utóbbi le­hetőség vonzza.) Azt mindenesetre kevesen mondhatják még el magukról, hogy a hosszú és ezért fáradságos utat egy Mercedes luxusbuszon tették volna meg. Pedig már erre is van lehetőség, mióta az egri Start Utazási Iroda a birtokába jutott egy ilyen, szemre is kelle­mes és kényelmes járműnek, me­lyen még minikonyha és WC is található. Hogyan került Egerbe ez a busz? Többek között erről is érdeklődtünk Molnár Eszterko- davezetőtől, akit egyúttal arra is megkértünk, mutassa be az új vállalkozást. — A busz apportként, azaz eszközként került cégünk birto­kába nyugatnémet tőkéstár­sunktól, egy szolgálati Volkswa­gen Passattal, irodai kompute­rekkel és egy telefaxszal együtt. A kft.-nk vagyonának 49 száza­lékát ugyanis ő jegyzi, 51 száza­lékán a Budapest Bank, a Hun­garHotels és az Eger SE osztoz­kodik. — Mikor alakult az iroda, s milyen tapasztalatokat szerez­tek, amíg a nagyközönség elé tudtak lépni? — 1989. április 5-én született meg az új vállalkozás, ám rögös út vezetett mostanáig. A külön­féle engedélyek beszerzésére ment el szinte minden időnk és energiánk. Mivel ez a procedúra a vártnál tovább tartott, ezért tervezett forgalmunkat még nem tudtuk teljesíteni, hiszen csak most láthatunk igazán munká­hoz. Mindenesetre közben elké­szítettük jövő évi terveinket, ké­szítjük katalógusainkat, így re­mélem, hogy a következő évben már meg tudjuk valósítani elkép­zeléseinket. Ez a legszorosabban vett érdekünk is, hiszen a kft. va­lamennyi tagja a saját zsebén érzi meg munkája eredményességét. — A turizmus mely területein szeretnének elsősorban működ­ni? — Fő profilunknak a beutaz­tatást, tehát a más országokból érkező turisták fogadását és programokkal való ellátását te­kintjük. Bár ezt nehezebb meg­szervezni és a színvonalra is job­ban kell ügyelni, mégis erre vál­lalkozunk, mert több bevétellel kecsegtet, ráadásul valutában, ami az országnak sem mindegy. A hagyományosok mellett hi­ánypótló programokat is szeret­nénk kínálni csillagtúra formá­ban Egerben, illetve Kelet-Ma- gyarországon. Vendégeinket egy-egy napra elvinnénk például a pusztára, Tokajba, Aggtelekre, és minden olyan helyre, amely idegenforgalmi szempontból ér­tékes, s amelyre igény mutatko­zik. Kiemelten szeretnénk fog­lalkozni a Tisza-tóvalés vidéké­vel. Itt elsősorban a horgászat, a vízisportok kedvelőinek, illetve a nyugalomra vágyó családok­nak kínálunk majd programo­kat. Igyekszünk bekapcsolódni a kongresszusi turizmusba, próba­képpen mi rendeztük az idén a Nemzetközi Immunológus Or­voskongresszust, kedvező vissz­hanggal. Jövőre már van egy megbízatásunk egy nemzetközi geológustalálkozó megszervezé­sére, és remélhetőleg újabb meg­rendeléseket is sikerül szerezni, hiszen Egerben a feltételek mind a munkához, mind a szabadidős kiegészítő programokhoz bizto­sítottak. — Ezek szerint erre a szép Mercedes buszra továbbra is hiá­ba fáj az egriek foga? — Elsősorban külföldről ér­kező vendégeink utaztatására használjuk majd, de gondolko­zunk azon, hogy ha lesz üres ka­pacitás, a mostani próbaút nyo­mán szervezünk a magyarok szá­mára is kisebb-nagyobb külföldi utazásokat. Ezek ára kicsit ma­gasabb lesz a szokásosnál, de csak annyival, amennyivel töb­bet nyújtunk az átlagnál. — Ha jól tudom, mindössze hárman vannak. Bírják majd ezt a sok és sokféle munkát ennyien ? — Megint csak pénzügyi oka van annak, hogy igyekszünk minél hatékonyabban dolgozni, de azért egy-két tárgyalóképes, nyelveket tudó, jó megjelenésű és talpraesett munkatársra még alighanem szükségünk lesz most, hogy meg­nyitjuk az Eger Szállóban az új irodánkat... Koncz János Emlékek a múltból Delizsánszon érkezett az utas, meg a levél Futárok, küldöncök hozták^ vitték egykoron a híreket s a gondjaikra bízott leveleket. A küldemények célba juttatására csak a 18. századtól kezdődően vállalkozott a hazai posta. Mária Terézia 1750-ben ki­adott postarendeletét követően alakult ki a postautak hálózata. Kezdetben csak Bécs és Pozsony, illetve Bécs és Buda között, de hamarosan behálózta az egész országot. Az egymástól 1-1,5 postamér­földre lévő állomásokon nem­csak a lovakat cserélték ki, ha­nem a delizsánszon, a kor ked­velt személy- és postaszállító jár­művén utazók is kipihenhették magukat. Akkoriban borítékot nem használtak, a megírt és összehaj­tott leveleket viaszpecséttel zár­ták le, így adták fel vagy dobták be a postaállomások levélszekré­nyeibe. Ekkor még a feladóhely nevével ellátott bélyegzés, úgy­nevezett előfutár került a leve­lekre, amelyeket — elsősorban a városokban — házhoz kézbesí­tettek. Hazánk területén a 19. század közepéig az osztrák császári pos­ta működött. A postamesterek is császári egyenruhát hordtak. 1867-ben, a kiegyezés értelmé­ben vált önállóvá a Magyar Kirá­lyi Posta. Ezt jelezte a hivatalos nyelv magyarra változása, a ma­gyar címer használata a postai címtáblákon, és a koronás posta- kürtjelvény megjelenése a postai berendezéseken. A postamesterek szerződéses alkalmazottai voltak a Magyar Királyi Postának. Amennyiben kellő szakképzettséggel rendel­keztek, szerződésben vállalták a postahivatal működtetését, a küldemények felvételét, a szállí­tás és kézbesítés ellátását. Ezért évdíjat, irodai, kézbesítési és esetleg szállítási átalányt kaptak, egyébként minden terhet maguk viseltek. Szerény jövedelmükből ritkán tellett arra, hogy alkalma­zottat tartsanak, így rendszerint az egész családot bevonták a munkába — mindezt Nagyvá- zsonyban, a Postamúzeum gaz­dag kiállítási anyagából tudhatja meg a látogató. A nagyvázsonyi lóváltó a Bu­da — Székesfehérvár — Kör­mend — Graz főútvonalon állt. Ezt csak 1862-ben váltotta föl ál­landó postamesteri hivatal; az el­ső postamester, Madár János csaknem 20 évig látta el tisztét. A jól felszerelt hivatalban 1901-től távíró is működött, mivel a köz­ség vállalta, hogy öt éven keresz­tül évi 400 korona értékben ad fel táviratot. Távbeszélő-állo­mást 1913 szeptemberében léte­sítettek itt. A hajdani postamesteri hivatal most múzeumként szolgál. Meg­sárgult dokumentumok, régi postai berendezések és makettek segítségével mutatják be e szol­Légiposta 1931-ből, a Zeppelin lég­hajó magyar- országi körre­pülése alkal­mából gáltatás múltját és fejlődését. Itt látható például az első hazai gyártású bélyeg, amelyet az Ál­lamnyomdában készítettek 1871-ben. Kevesen tudják, hogy a világ első postai levelezőlapját az osztrák és a magyar postaigaz­gatás adta ki 1869-ben. A levele­zőlap jó szolgálatot tett a háború idején is: kapcsolatot teremtett a mozgósított csapatok és a hátor­szág, az otthon között. A tábori postai levelezőlapok díjmentesek voltak. Ezekből is látható egy csokorra való. A hírközlés régi és új eszköze­inek bemutatása mellett egy kü­lön teremben gyűjtötték össze és tárják a látogató elé a távbeszélő- készülékek és -hálózatok fejlő­désének dokumentumait. A sok-sok öreg készülék mellett a ma használatos típusokat is fel­fedezhetjük. A legnépszerűbb kiállítási tárgy az 1890-es évek­ből származó városi telefon- központ, amely ma is működő­képes. Gyerekek és felnőttek egyaránt szívesen játsszák el a hajdani telefonos-kisasszony szerepét. Gy. K. Az új busz próbajáratban az isztambuli Topkapi Palo­ta előtt

Next

/
Thumbnails
Contents