Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-19 / 248. szám
KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. október 19., csütörtök NEBWarak Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olvasóink minél több oldalról tájékozódhassanak. Ezért csütörtökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben különböző megnyilatkozásokat, állásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Reméljük, segítséget nyújthatunk ahhoz, hogy teljesebb képet alkothassanak magukban különböző kérdésekkel kapcsolatban. Ne legyünk halálos ellenségek! Reflexió a Népújság október 14-i számában W. Zoltán Iván komolynak szánt, majdnem „humoros” írására Vártunk a válasszal, Szívesen olvasom a Népújság csütörtökönként! számában a nézeteknek és vitáknak helyet adó oldalt. Ebben két-, sőt többoldalú nézetek és vélemények hangzanak el, vagy éppen csapnak össze. Ezúttal W. Zoltán úr cikkével kapcsolatban szeretném elmondani — leírni — szuverén véleményemet. Érzésem és meggyőződésem szerint a cikkíró túllépte a jó ízlés határait, írása nem egyszerűen bírálata az MSZMP-nek, jóval több annál! Gyűlöletkeltő, indulatokat ébresztő és indulatokat felkorbácsoló. Kinek jó ez? Meggyőződésem, hogy az SZDSZ-nek sem, mert — szándéka ellenére — nem növelte népszerűségi rátáját. Természetesen ez nézőpont kérdése. A politikai kultúrát, a toleranciát, vagy ha úgy tetszik, a differenciálást az SZDSZEz az önmagában kevéssé lejáratott megjelölés, amely század eleji forradalmi hangulatát is megőrizte, eredetileg a munkás- mozgalom szinte egészére kiterjedt, és csak a szakadás, a szakadások véglegessé (?) válásával kapott különféle értelmezést, jelzőket a politikai skála minden színében. Mi lennénk azok a szocialisták? Mi — akik az egyesült pártban, az MDP-ben elnyomott, majd az MSZMP-ben is csak színleg polgárjogot nyert szociáldemokrácia értékeinek fénye helyett mindig a gyanú árnyékát észleltük, és e gyanú lassan belénk költözött — még csodálkozhatunk. És akik a fejlett országok szocialista mozgalmainak sikerét a javuló pártkapcsolatok ellenére sem tudtuk valóságosan értékelni vagy összevetni saját sokasodó kudarcunkkal — még idegenkedhetünk. Akik hallani sem szerettünk az eurokommuniznek is tanulnia kell. Mint a cikkírónak, nekem is van véleményem, és nem kifejezetten jó tapasztalatom a mindenható párt (a volt MSZMP) csalhatatlansá- gáról, de ez akkor sem elég ok a realitásoktól távol álló, gyűlöletkeltő, ízléstelen véleménynyilvánításra. Kiváltképpen nem akkor, ha a cikkíró figyelembe veszi — amely tény —, hogy a reformnak és a demokratikus folyamatoknak az elindítója az „agonizáló” MSZMP reformista szárnya volt, amely nem tévesztendő ösz- sze a dogmatikus elvekhez és módszerekhez ragaszkodó, önmagukat kompromittált fundamentalistákkal. Ne feledje a cikkíró azt sem, hogy a már meglévő és szerveződő pártok működésüket ennek az általa halálra ítélt MSZMP- nek köszönhetik. Hiszen mint a musról, és nem háborodtunk fel, hallván az újítók doktriner kioktatását, sőt kiátkozását — most ismét veszélyt sejthetünk. Ahogy korábban nem hittünk saját szemünknek és elnyomtuk belső kétkedéseinket, most is megnyilvánul kétlelkűségünke zavarodottságban, pedig már vége az orwelli „duplagondol”-nak. Szocialisták. Mi lennénk? Pontosabban: maradunk-e azok, amik voltunk, vagy nemes szándékkal megpróbálunk valami újat? Megmutatva, hogy nem vagyunk saját kiváltságait védelmező idegen kövület a társadalomban, aminek beállítani igyekeznek bennünket. A kongresz- szus bebizonyította, hogy a párt újra mozgalom, eleven élet, és nem lebecsülhető intellektuális erő. Reális, komoly tényező hazánk életében, amivel nem számolni lehetetlen lesz. Amint azzal a társadalmi erővel is számolni kell, amely, miközben lerótta tiszteletét Kádár János ravataláhatalom kizárólagos birtokosa, erőszakszervei révén megtehette volna azt, amit a szomszédos „baráti” országok egyike-másika megtesz. Az természetesen már más kérdés, hogy meddig? Véleményem szerint nagy hiba lenne az MSZMP, illetve az újjászerveződött MSZP részéről a jó szándékot nem feltételezni. Országunk jelenlegi helyzetében társadalmi békére, a lehetőségek szerinti együttmunkálko- dásra és legkevésbé a szenvedélyek felkorbácsolására, a különböző érdekcsoportok szembeállítására van szükség. „Magyar a magyarnak ne legyen (többé) halálos ellensége”. (Idézet a Reform c. újság 1989. okt. 13-i számából.) Zay István pártonkívüli egri lakos nál, mintegy öntudatlanul hitet tett a szocializmus, a sajátos és magyar szocializmus mellett, közvetve az értelmes kompromisszumok mellett is. E két erő azonosságába vagy egyesíthető- ségébe vetett hit hozta létre az új pártot, és békebontás akadályozni e szándékot, amely kezet nyújt idehaza és Európában egyaránt a baloldalnak. A cél a békés átmenet. A végső cél pedig újra csak az, melyet a szocialisták tűztek zászlóra. Ha a világfejlődést, mint az emberevéstől az erőszak- mentességhez, a közvetlen létfeltételekért folytatott mindennapos küzdelemtől a jóléthez, és a tudatlanságból a tudás és erkölcs birodalmához való közeledést tételezzük, a program a haladást szolgálja, melyben ismét az élen lépdelhet a nemzet, ebben a térségben. Szocialisták, álljunk a lobQgó alá! Kalmár Péter a Magyar Szocialista Párt tagja ...vártunk a válasszal, mert arra gondoltunk, hogy egy szűk csoport véleményét tükrözi a Heves Megyei Népújság szeptember 16-i számában közölt „Állásfoglalás”, melyet az MSZMP egri X. körzete hozott nyilvánosságra. Majd amikor több „elvtársi” pártkörzet is csatlakozott az oskonzervatív, sztálinista megnyilvánuláshoz, akkor már a második indulat „hevében” kis híján tollat ragadtunk, hogy... De a józan mérlegelésre időt engedtünk, s arra számítottunk, hogy ezektől a szélsőséges nézetektől hamarosan megválik; egy kongresszuson újjászülető, európai értékrendű szocialista párt. ...és figyeltük a kongresszusukat, s most úgy döntöttünk, hogy közöljük válaszunkat, ezúttal az MSZP-nek címezve (ha van ilyen Egerben). Idézünk a fent említett állásfoglalásból: „A dokumentummal kapcsolatban” (az MSZMP reformerőinek dokumentuma — MDF Egri Szervezet megjegyzése) „csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy az a legnagyobb történelemhamisítás, nincs egy jó szava sem az elért eredményekről, és szemérmesen hallgat az imperialista erők és belső cinkosaik felszabadulásunktól kezdődő dühödt támadásairól, aknamunkájáról és szocializmust megdön- teni akaró tevékenységéről”. Valóban! Meg Kellett volna emlékezni az ország Szovjetuniónak történő teljes kiszolgáltatásáról. Az eredmények között meg.kellene említeni a 18 milliárd dolláros adósságot, éllovas voltunkat a válásban, dohányzásban, alkoholizmusban, nem felejtkezve a morális lezüllésről, a korrupcióról... Idézet: „Az 1956-os októberi események ezért „népfelkelés” minősítésűek a dokumentum szerzői szerint, csak éppen az ellenforradalom kifejezéstől irtóznak, mintha az nem is létezett volna.” Igen. Társadalmunk józanabb tagjai ma már tisztában vannak az'56-os eseményekkel. Aki még nem tudná: 1956 népfelkelésnek indult, mely forradalomba csapott át, s az orosz csapatok bevoj nulása után szabadságharccá változott. Ne felejtsük el itt megjegyezni, hogy még 1962-ben is voltak kivégzések, javarészt fiatalok, illetve középkorúak, köztük több nő. A barbár bosszúállás egyik legundorítóbb példája volt ez világviszonylatban is. További idézel: „A programnyilat- kozattal kapcsolatban — anélkül, hogy pontonként bírálnánk hibáit, hiányosságait, ellentmondásait — mi csak azt szögezzük le, hogy a marxizmus eszméi alapján működő pártot akarunk, melynek célja a mindenféle jelző nélküli szocialista társadalom felépítése”. Azt a szót, hogy „társadalom”, egyszerűen nem lehet jelző nélkül leírni, mint ahogy ez itt sem sikerült. Viszont nem tudjuk, hogy ki akar itt szocialista társadalmat, mert országunk polgárainak nagy része biztosan nem. Akarnánk mi mindezt, ha a hatalmat 40 évig gyakorlók meg tudták volna valósítani szándékaikat. Nem sikerült — vagy igen? Elég a kísérletezgetésből! Ha körülnézünk a környező szocializmusokban, látható, mi zajlik Csehszlovákiában, az NDK- ban, Romániában, Bulgáriában. Mi ebből már nem kérünk! Menekülők tíz- és százezrei hagyják el a létező szocialista társadalmakat, nem látván kiutat s lehetőséget az emberhez méltó élet megvalósítására. Magyarországon az új politikai átrendeződésnek köszönhetően visszaesett a hazájukat kényszerből elhagyó, úgynevezett „disszidensek” száma. Talán bíznak a fiatalok egy demokratizálásban, amely, ha mégsem következne be, akkor a „lábbal szavazás” kemény tényei következnek. Idézet folytatása: „Hazugság, rágalom, amit egyes reformerek — Pozsgay Imre, Horn Gyula, Hámori Csaba és társaik — állítanak, hogy a szocialista eszmék utópiák, megvalósíthatatlanok Mai?, Engels és Lenin tanításai.” Ügy gondoljuk, itt elég visszautalni arra, hogy több mint negyven éve volt a kommunistáknak arra, hogy bármit megvalósítsanak. Éltek is minden eszközzel, terrorral, anyagi, lelki kizsákmányolással stb, mégis csak ezt a nyomort sikerült felmutatni, és persze saját gazdagságukat. A nyugdíjrendszert például, mely a havi 30-40-70 ezer forintos kiemeltjuttatással szemben az egyszerű halandóknak egy évre sem fizeti ki a mások havi járandóságát. Nem csoda, hogy a 2-3 ezer forintos nyugdijak mellett egyre többen guberálnak, esetleg ellopják hónap végén a tejet, kenyeret, vagy az öngyilkosságot választják. Beszélhetnénk itt még az emberi méltóságról, de ez Önöknek nem sokat mondhat. Idézet: „Mi Magyar Szocialista Munkáspártot akarunk. A hibás, bűnös gyakorlattól elhatároljuk magunkat, de az 1956 utáni és azt megelőző vívmányainkat nem hagyjuk bemocskolni, és azt az értéket előállítóknak a megbélyegzését visszautasítjuk”. Ez a mondat eleve érthetetlen, ugyanis aki vállalja az 1956 előtti és utáni „vívmányokat”, az ne határolja el magát 1956-tól sem. Amennyiben csak Önökön múlna, úgy sokan esnének most is politikai eszméik miatt megtorlás áldozatául. Szerencsére Önök már nem mondhatják ki az eddigi gyakorlatnak megfelelően az egy és megfellebbezhetetlen igazságot. Reméljük, jó példaként szolgál Önöknek, hogy az ellenzéki szervezetek közül még egyik sem követelt halált a kommunistákra. Továbbá: „Mi nem akarunk híd lenni. Maradjunk csak a szocializmust építő országok közösségének tagjai. Le kell leplezni azt a beállítást, hogy független, szabad ország csak úgy lehetünk, ha kiszakadunk a KGST-ből és a Varsói Szerződésből. Ez nem igaz. Az egyeztetett külpolitika nem önál- lótlanságot jelent". Kinek a nevében nyilatkoznak? Érthetetlen! Nem is érdemel kommentárt. Külpolitikánk eddigi önállóságáról pedig jobb nem beszélni. Most Horn Gyula vezetése alatt kezd kialakulni, amit külpolitikának nevezhetünk. E folyamatokat pártfogolni tudjuk, mert országunk nemzetközi tekintélyét növelik. Idézve: „Végül a tagság megbízza az 1989. szeptember 19-i városi pártértekezleten részt vevő küldöttjét, hogy állásfoglalásunkat ismertesse. Hívja fel a kongresszusi küldöttek — főleg az általunk megválasztott — figyelmét, hogy akik a szocializmus feladására hajlandók, mint Pozsgay Imre, Horn Gyula, Németh Miklós, Szűrös Mátyás, Hámori Csaba, Berend T. Iván, Ormos Mária, Vastagh Pál, s mindazok, akik ilyen dokumentumot kiadtak a kezükből, ne kerülhessenek vezető funkcióba”. Válasz: Mi az Önök ellenzéke vagyunk. Nem hittük volna, hogy a mi feladatunk lesz az Önök figyelmét felhívni arra, hogy az itt felsorolt politikusokkal csak nyerhetnek. De hát ezekkel a problémákkal Önöknek kell megbirkózni. Hogy miért fontos a döntő kérdésekben a tisztázódás, arra engedjenek meg egy példát. Ha a munkahelyi politizálásból kiszorul az MSZMP, félő, hogy elveszíti a tagsága felét, hallhattuk egyik küldöttüktől. Éz valószínű így is lesz, s már eddig is jóval többen léptek volna ki az MSZMP-ből, ha a munkahelyi kötések és félelmek nem tartották volna őket vissza. Az a tisztességes politikai közeg, ahol nem az előnyök rendezik a pártok soraiba a tagságot, hanem a politikai nézeteik, uram bocsá' elveik miatt alakulnak ki politizáló csoportok. Mások mellett ennek a tisztázódását is vártuk az MSZMP kongresszusától, de várakozásunk hiábavalónak bizonyult. Úgy ítéljük, hogy a kompromisszumok elfedik a politikai nézetkülönbségeket. Döntő kérdése az MSZP-nek, hogy miféle erők, késztetések, érdekek mozgatják majd a volt MSZMP-ta- gok gondolatait, amikor az új pártba történő belépésükről döntenek. Ha a régi arcok s a múltbeli politikai elit hirdeti az új párt igéit, ha nem cserélődik ki személyileg is az MSZP tagsága és vezetése, akkor nem történt más, mint csak a cégtábla kicserélése. Úgy, mint a Heves megyei, volt MSZMP székházán megfigyelhető: a régi szöveg kitetszik a frissen csiszolt, polírozott felület alól. Ahhoz, hogy megszületésük pillanatában Önök ne szenvedjenek történelmi vereséget, nem tehetnek mást; mint nyilvánosan, félreérthetetlenül elhatárolódni a múlttól, a szélsőségektől; a régi politikai hatalmat kiszolgáló személyektől, a szövegben többször emh'tett mentalitás képviselőitől. Ez nem egy párt belső ügye, hanem a békés átmenet döntő függvénye. Akik ezt nem értik meg, azok tevékenysége kívül kell essen az alkotmányosságon. Nem várhattunk tovább a válaszadással. MDF Egri Szervezete Zala megyei rendőrök állásfoglalása A Zala megyei rendőrség hivatásos és polgári állománya, csatlakozva a Zala megyei hivatásos rendőrök szakszervezetének felhívásához, kifejezte egyet nem értését azokkal az intézkedésekkel szemben, melyek volt MSZMP-funkcionáriusokat a Belügyminisztérium hivatásos állományába, vezetői beosztásba helyeznek. Ezek a kontraszelek- tív döntések rontják a megújuló rendőrség hitelét, a belügyi dolgozók perspektíváit, feleslegessé teszik a szakmai képzettséget, hozzáértést. Az akció nem konkrét személyek ellen irányul, hanem a módszert kifogásolja, mely az állomány hangulatát negatív irányba befolyásolja, felesleges feszültségeket szül, elvonja a figyelmet a szakmai munkától, és ezáltal az állampolgárok érdekeit is sérti. A tiltakozást aláíró 365 zalai rendőr FELHÍVÁS A Magyar Demokrata Fórum Egri Szervezete emléktábla elhelyezésével örökíti meg az 1956. december 12-i egri sortűz áldozatainak emlékét. A táblát a vérengzés színhelyén, a Csiky Sándor utca — Széchenyi utca sarkán helyezzük el, avatására a 33. évfordulón, 1989. december 12-én kerül sor. Rétjük azoknak az együttérző és szándékunkat támogató egrieknek a jelentkezését, akik anyagiakkal is hozzájárulnak tervünk megvalósításához. Az adományokat dr. Péchy Dezső címére (3300 Eger, Faiskola utca 12/b. II/1.) küldjék. Valamennyi honfitársunk segítségét előre is köszönjük. MDF Egri Szervezete Eger város polgáraihoz! Harminchárom év után először, az idén végre szabadon ünnepelhetjük 1956-os forradalmunkat, együtt, emelt fővel emlékezhetünk hőseinkre. Ebből az alkalomból a Magyar Demokrata Fórum Egri Szervezete — a Fidesszel, az MSZDP-vel és az SZDSZ-szel közösen — 1989. október 23-án emlékünnepséget rendez, melyre a város lakóit tisztelettel meghívja. Gyülekezés 16 órakor az alábbi helyszíneken: Dobó tér — MDF, Bíróság előtt — MSZDP, Petőfi tér — Fidesz, Posta előtt — SZDSZ. Az egybegyűltek az egri Líceum előtti térre mennek, ahol a közös megemlékezés 16 óra 30 perckor kezdődik. A program befejező részeként a résztvevők átvonulnak a Széchenyi u. — Csiky S. u. sarkára, és ott az'56-os egri áldozatok emléke előtt gyertyagyújtással tisztelegnek. Honfitársaink! Szeretettel vár benneteket az egri ellenzéki szervezetek nevében az MDF Eger Nem módszerünk az égetés Városszerte hallottuk azt a teljesen alaptalan híresztelést, mely szerint szeptember 29-i, munkásőrség elleni megmozdulásunkon egy munkásőrpufajkát elégettünk volna. A hír nem igaz, nyilvánvalóan provokáció! Nem módszerünk az égetés, egyébként is összegyűjtöttük a munkásőrség sorsáról döntő, népszavazáshoz szükséges százezer aláírást! A pufajkákra még szükség lesz —. mikor szétosztjuk társadalmunk szegényei között!!! Szabad Demokraták Szövetsége Egri Szervezete Ki mondja meg, hol a határ? A megyei tanács szeptemberben a „pártokkal és más fontosabb szervezetekkel”(?) egyeztetve meghúzta az országgyűlési képviselők egyéni választókerületeinek új, megyén belüli határait. A választójogi törvény tervezete — mely az Ellenzéki Kerékasztallal történt megállapodás, a fővárosiak által ismét kisajátított politikai egyeztető tárgyalások eredményeként született — szerint megyénket a listás választás mellett öt egyéni választókerület illeti. Nekünk pedig köztudomásúan hat városunk és városkörzetünk van, eltérő területi sajátosságokkal. Bátor huszárvágással a tanács és a telefonon asszisztáló pártok által tervezett'89-es határrendezés a főbb elvek közül szinte kizárólag a létszámajánlást — „lakosainak száma megközelítően 70 ezer” — veszi figyelembe. így kerülhetett egy választókerületbe Heves és a volt füzesabonyi járás, míg maga Füzesabony Pétervásárá- val és az északi körzettel alkotnak egy választókerületet. Bizonyára tipikus területi és gazdaságijellemzőik miatt. S hogy az önkényes felosztás hány határ- mezsgyén fekvő község józan érdekeit sérti, nem tudható. Nem tudható, mert a tervezők, egyez- tetők és a mindezt akkor még támogató pártok nyilatkozói kifelejtették, mármint elfelejtették az érintett településeket megkérdezni. Úgy látszik, hogy a hatalom és a döntési beleszólás lehetősége könnyen elhomályosíthatja az új szervezetek hirdetett, tiszta szándékait is. Mindenesetre a megyei tanács — belátva mindezek tarthatatlanságát — vállalja azjújnál újabb térképek készítését, lehetőséget adva konzultációra és javaslatokra. Ehhez szeretnénk hozzájárulni egy „kevésbé fontos” (tehát először meg sem kérdezett) társadalmi szervezet, a HEMISZ véleményével. Statisztikai számok helyett inkább az együ vé tartozás döntsön! A létszámhatárnál fontosabbnak tartjuk, hogy egy-egy választó- kerület a helyi adottságoknak, a közös problémáknak és az ezeken alapuló területi érdekeinek megfelelően alakuljon ki. Nagyobb földrajzi területen szétszórt kis települések nem mérhetők a városi koncentráltsághoz. A közvetlen városi vonzáskörzetben levő települések hovatartozási szándékukról maguk dönthessenek (pl: Andomaktá- lya, Egerszólát a megyeszékhelyet vagy az északi körzetet választja). A határvonal közelében élők is maguk határozhassák meg, mely választókérületben tudják jobban képviselni érdekeiket (pl: Gyöngyöspata valóban a hatvani körzetet választja, vagy Gyöngyöshöz tartozóbbnak érzi magát). Mindezek alapján a választó- kerületek végleges kialakítása ne a politikai pártok kizárólagos álláspontja, hanem a lakóterületi önkormányzatok véleménye, egyetértése, szövetségkötése révén történjen. Álláspontunkat tolmácsoltuk a tanács illetékes képviselőjének, és ezúton kéijük a települések önkormányzatát valóban erősíteni akaró mozgalmak, szervezetek támogatását. Heves Megyei Ifjúsági Szervezetek Szövetsége Szocialisták
