Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-18 / 247. szám

POLITIKAI NAPILAP UGYANAZ, DOLLÁRBAN SZÁMÍTVA „Mit takarnak az alacsony bérek?" (3. oldal) TÖPRENGÉS A FŐISKOLA NÉVVÁLASZTÁSÁRÓL Ma: szavazás a tanárképző főiskolán (4. oldal) A TANÁCSÜLÉS ELŐTT Három — négy éven belül elkészülhetne az új fedett uszoda (5. oldal) ÚJ UTAK A BORKÉSZÍTÉSBEN Mivel segíthet a svéd Alfa Laval cég (8. oldal) Koordinációs bizottság segíti a pártszerveződést Utolsó ülését tartotta a megyei pártbizottság Kedden délután Juhász Lajos titkár elnökletével ülést tartott a megyei pártbizottság. Az ülésen Kiss Sándor első titkár időszerű politikai kérdésekről tájékoztat­ta a testület tagjait. Elmondta, hogy az MSZMP utolsó és az MSZP első kongresszusának munkájáról nem kíván különö­sebben szólni, hiszen arról a tö­megtájékoztatás hű képet adott. Kifejtette, hogy napjainkban a legfontosabb kérdések egyike a Magyar Szocialista Párt szerve­zése. Elmondotta, hogy a pártál­lam, az állampárt lebontásával, a demokratikus szocializmus ki­alakításával a megyei pártbizott­ság funkciói tulajdonképpen megszűntek. Elkezdődött az ap­parátusok radikális leépítése is. Kifejtette, hogy a megyei pártbi­zottság egy korábbi ülésén olyan döntés született, hogy a kongresz- szus után megyei pártértekezlet összehívására kerül sor. Elmon­dotta, hogy az űj helyzetben a pártértekezlet szükségességének eldöntése a területi testületek döntésén, illetve véleményén múlik. Ha ők szükségesnek tart­ják, akkor erre sor kerül, ha nem, akkor elmarad. Ugyancsak az ő döntésükön múlik az is, hogy szükségesnek tartják-e egy me­gyei testület létrehozását vagy sem. Amennyiben ilyen testület létréjönne, célszerű lenne, ha an­nak tagjai társadalmi tevékeny­ségben végeznék munkájukat. Ezt követően javasolta, hogy a megyei pártbizottság oszlassa föl önmagát, szüntesse meg a me­gyei fegyelmi bizottság és ta­nácsadó testület működését. A testület vitájában mintegy tízen szóltak hozzá, volt, aki többször is véleményt nyilvání­tott. Tajcs Ferenc, aki nem testü­leti tagként vett részt, de szót ka­pott, elmondta, hogy néhányan a megyéből részt vettek az október 16-án Budapesten megrendezett aktívaértekezleten, ahol az MSZMP további működéséről esett szó. Kifejtette, hogy egy jogállamban biztosítani kell az MSZMP számára is a működési feltételeket. Nagy Károly ehhez azt fűzte hozzá, hogy a maga szempontjából üdvözli a külön­böző platformokat, mindenki­nek legyen meg a szabad válasz­tási lehetősége. Ugyanakkor a kongresszusi küldöttek munká­ját legitimnek tartotta, s így sze­rinte a Magyar Szocialista Párt létrejötte rendezett körülmé­nyek között valósult meg. Kisari Zoltán azt fejtette ki, hogy érti sok párttagnak az MSZMP-hez való lelki kötődését, de az apák adják meg a fiáknak azt a lehető­séget, hogy megújult pártban vé­gezzék tevékenységüket. Dr. Pass Géza szintén azt fejtette ki, hogy a küldöttek — többek kö­zött ő is — nagy felkészültséggel és legitimen vettek részt a kong­resszus munkájában. Budai Sán­dor bejelentette, hogy jó néhá­nyan Heves megyéből, mezőgaz­dasági és fogyasztási szövetkeze­ti dolgozók, egy agrárpárt meg­alapítása mellett döntöttek, de céljaikban sok az azonosság az MSZP elképzeléseivel. Ezután Kiss Sándor összefog­lalta a vitát, majd a pártbizottság az előterjesztést, a vitát és az ösz- szefoglalót elfogadta, önmagát feloszlatta, megszüntette a fe­gyelmi bizottságot és a tanácsko­zó testületet, és megyei koordi­nációs bizottság megalapításáról döntött. A koordinációs bizott­ság a területi testületeknek, a pártszerveződés feltételeinek megteremtésében segít, tehát nem irányító szerv. A bizottság addig működik, amíg a helyi tes­tületek állást foglalnak abban, hogy szükséges-e megyei testület és apparátus, avagy sem. Az MSZP Heves megyei koordiná­ciós bizottságának vezetője Kiss Sándor, tagjai: Ari János, Czö- vek Agnes, Jerszi Gábor, Juhász Lajos, Kürtösi Károly, Lente Ist­ván, Nagy István, Ódor László- né, Szalai István, Szántó Márton és dr. Vasas Joachim. Folytatja munkáját az Országgyűlés szeptember végén berekesztett ülésszaka Kedden délelőtt 10 órakor folytatta munkáját az Ország­gyűlés szeptember 28-án be­rekesztett ülésszaka. A képvi­selők az úgynevezett sarkala­tos törvényekről: az alkot­mány módosításáról, az Al­kotmánybíróságról, az Állami Számvevőszékről, az ország- gyűlési képviselők választásá­ról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról döntenek. Emellett más törvényjavasla­tokat is megvitatnak. A képviselők megemlékeztek Karakas Lászlóról, az Ország- gyűlés napokban elhunyt tagjá­ról, ezután a megüresedett kép­viselői helyre Vass Mihály eddigi pótképviselőt igazolták az Or­szággyűlés tagjai sorába. Tudo­másul vették továbbá az orszá­gos listán megválasztott Gyenes András lemondását képviselői mandátumáról. A Parlament heves vita után döntött arról, hogy ezen az ülésén tárgyal a köztársaságielnök-vá- lasztás törvényi szabályozásáról, valamint a Munkásőrséggel és a pártok munkahelyi működésével kapcsolatos kérdések törvényi szabályozásáról. Szűrös Mátyás bejelentette: a háromoldalú politikai tárgyalá­sok megállapodásának megfele­lően az alkotmány módosításá­ról benyújtott törvényjavaslat megteremti a jogalapját annak, hogy még az űj parlamenti vá­lasztások előtt a nép köztársasági elnököt válasszon. Indokoltnak tartotta, hogy erre még az idén kerüljön sor, mert így az Elnöki Tanács megszűnésével kialakuló átmeneti helyzetet csak rövid ideig kell fenntartani. Az Or­szággyűlés elnöke szólt arról, hogy az SZDSZ és a Fidesz által kezdeményezett népszavazást Nyers Rezső szorgalmazó ívet eddig 140 ezren írták alá. A bejelentést követően Bállá Éva (Budapest, 46. vk.) — az SZDSZ-tanácsának napokban megválasztott tiszteletbeli tagja, immár a Szövetség parlamenti Németh Miklós képviselője — kért szót, aki arról tájékoztatta a plénurtiot, hogy a népszavazási ív átadása óta űjabb 60 ezer — így összesen már 200 ezer — aláírás gyűlt össze; Ezért indítványozta, hogy a köz- társasági elnök választásáról Parlamenti tudósítónk jelenti: / • • 1 figyelem kozépponijao • * £ Vibrál a levegő a Parlament­ben, lépten-nyomon érezni, hogy mindenkiben ott feszül a várakozás a nagy horderejű tör­vénykezések előtt. Remélem, nem veszik zokon a T. Ház szék­sorait évek óta koptató képvise­lők, de a tudósító ügy látta: ezút­tal alig maradt elárvult hely az ülésteremben. Ezt jelezte a múlt­kor már nagy segítséget nyújtó számítógép is, amikor összegezte a jelenléti listát: a kezdés pillana­tában 335 képviselő volt jelen, igazoltan —(köztük a betegeske­dő hatvani Nagy Józsefné — ti­zenhármán voltak távol, míg harmincketten nem jelentették be a hiányzásukat. — Az Országgyűlés határo­zatképes... — hangzott az elnöki megállapítás, s dr. Szűrös Mátyás szavai nyomán megkezdődött a „sarkalatos törvények napjai­ként” emlegetett tanácskozásso­rozat. Mint az előzetes napirend­ből kitűnik, több képviselőnk is tevékeny részese lesz ennek az ülésszaknak. Dr. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke terjeszti be az Állami Számvevőszékről szóló törvény javaslat expozéját. Ebben a té­mában kap szót várhatóan Barta Alajos, a 4-es számú választóke­rület képviselője. Zsidei István né, az 5-ös számú választókerü­let képviselője viszont már egy másik témához készül hozzá­szólni: az egykor internált, vala­mint kitelepített személyek sérel­meinek orvoslását szorgalmazó határozattervezethez kíván ki­egészítést tenni. Ezúttal sem mondható el hát, hogy képviselőink témahiány­ban szenvednének... Kovács Andrással, a megyei képviselőcsoport vezetőjével ezt a beszélgetést tulajdonképpen még a jó két héttel ezelőtti párt- kongresszuson kezdtük el. Ak­kor abban maradtunk, hogy ez az ülésszak a kemény viták, a mó­dosítások színtere lesz. — Azóta számos bizottsági ülés lezajlott, s az a tapaszta­latom — mondta —, hogy megle­hetősen nagy a társaimban a mó­dosítási kedv, főként ami a kép­viselő-választási tervezetet illeti. A nagy többség ugyanis kifogá­solja a kerületekben választandó képviselők számának várható csökkenését. És nem elsősorban azért, mert így 70 ezernél több választópolgár jutna egy-egy képviselőre, hanem inkább azért, mert erősen háttérbe szo­rulna a magyar vidék. A pártok ugyanis a területi listákon „köz­ponti” politikusokat is indíthat­nak, s ezzel eleve csökkenne a helyi jelöltek aránya, számítása­im szerint a T. Ház kétharmadát a főváros adná, a vidékiek csu­pán a maradék egyharmadba szorúlnának. Az igazságos vá­lasztási metódus az lenne, ame­lyik egyesíti magában az egyéni és a listás rendszert. — Bizonyára sokan osztják a véleményét... — Sajnos az a benyomásom, hogy a képviselők jó része „nem érti” a területi elv lényegét, pedig az igazi képviseleti tevékenység — s a pártok választási nyerésé-, nek — alapja az emberek által is­mert és elfogadott helyi személyi­ségek indítása, ők ugyanis kö­tődnek és tesznek is majd a terü­leten... * Képviselőként is, meg kong­resszusi küldöttként is az embe­rek kérdésözönét kapja nap mint nap Sebők'József, akit az ülés­szak kapcsán arról faggattunk: a pártkongresszus tükrében mit tart a törvénytervezetek közül a „ legsarkalatosabbnak?” — Nyilvánvaló, hogy a legsar­kalatosabb maga a párttörvény, ezt nemcsak a történelmi előz­mények teszik azzá, hanem mert most valóban egy fontos társa­dalmi kérdés forog kockán: a párt kivonuljon-e a munkahe­lyekről vagy sem... Ha a párt bennmarad, akkor — s ezt lát­nunk kell — tevékenysége nem olyan tartalmú lesz, mint koráb­ban volt, az MSZMP időszaká­ban. A hatalom birtoklásához ma már kellő, tudásra, intelligen­ciára és rutinra van szükség helyi szinten is. Az MSZP akkor tudná a tömegeket igazán megnyerni, s igazán szimpatikus platformmal jelentkezni a tömegek előtt, ha nemcsak a vagyonról mondott volna le, hanem, ha kategoriku­san kivonulna a munkahelyekről is. Ha az MSZP vezetése politi­kus a kongresszuson, akkor meg­előzte volna a mostani parla­menti döntést, amely várhatóan a kivonulást eredményezi majd... — A kongresszusi állásfogla­lás, illetve az itteni szavazási elő­jelek miatt nem került-e ön két tűz közé...? — Nem, mert én a kongresz- szuson is a kivonulás mellett voksoltam, ugyanis az a vélemé­nyem, hogy a munkahelyen ne a szánkkal politizáljunk, hanem a munkánkkal... * Az egri képviselőasszonytól, Árvái Lászlónétól legutóbb úgy köszöntem el, hogy: "Jó utat Aradra...!” — Sajnos, abból az útból nem lett semmi — mondta most, ami­kor ideérkezve találkoztunk. Az Országgyűlés delegációját — dr. Fodor István alelnököt, dr. Raf- fay Ernő szegedi és az egri képvi­selőt — ugyanis a román hatósá­gok nem engedték be, hogy ok­tóber 6-án megkoszorúzzák a vértanúk emlékművét. — Ez az eset ellentmond egy magát kulturáltnak valló európai nemzet diplomáciájának, s na­gyon rossz hatással volt a két par­lament amúgy sem mély kapcso­latára — értékelte a történteket Árvái Lászlóné.- A vértanúk emlékének történelmi és eszmei értékét ezzel a román vezetői döntéssel nem lehet megkérdő­jelezni. Ezt a sértést önérzettel és emelt fővel kellett lesöpörni ma­gunkról, hiszen nem minket mi­nősít, hanem a másik felet... Szá­momra mindenesetre megtisztelő volt, hogy e delegáció tagjául kértek fel, s ezt a gesztust most egy levélben köszöntem meg az Országgyűlés elnökének, Szűrös Mátyásnak. Szilvás István Kulcsár Kálmán szóló törvénytervezetet ne vegyék fel a napirendre. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), e véleménnyel szembe- szállva megkérdőjelezte az alá­írások összegyűjtésének tisztes­ségességét. Szerinte a listán sze­replő népszavazási kérelmek „összemosása” kifogásolható. Király Zoltán nem rejtette véka alá, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége szélsőségeseit egyál­talán nem tiszteli. Az aláírás- gyűjtő akció lebonyolítását az SZDSZ szélsőségesei aknamun­kájának minősítette, etikailag is megkérdőjelezve a 200 ezer alá­írás hitelességét. Sz,entágothai János (országos lista) egyetértett Király Zoltán gondolataival. Saját „közvéle­mény-kutatási” adatai is azt iga­zolják, hogy az aláírók csak a Munkásőrségre és a munkahelyi pártszervezetekre „koncentrál­tak”. Bállá Éva Király Zoltán vád­jait megalapozatlannak ítélte, azokat visszautasította. Király Zoltán viszontválaszában kije­lentett: az állampolgárok rá fog­nak jönni arra, hogy be akarják csapni őket. Devcsics Miklós (Nógrád m., 1. vk.) a kibontako­zó vita kapcsán annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy vala­mennyi kérdéses törvényjavasla­tot most kell tárgyalni, s ameny- nyiben a parlament másként dönt, saját, korábbi döntését bí­rálná felül. Az SZDSZ aláírásgyűjtő akci­ója kapcsán kirobbant vitát Kul­csár Kálmán igazságügy-minisz­ter úgy összegezte, hogy az ide vonatkozó törvény nem tiltja több kérdés megjelölését egy gyűjtőíven. A jogszabály szelle­me azonban azt kívánná meg, hogy az egyes kérdésekre külön- külön adjanak választ az állam­polgárok. Ha tehát a % SZDSZ gyűjtőívén a felsorolt négy kér­désre külön-külön adhatnak vá­laszt a'megkérdezettek, akkor az eljárás ellen nem emelhető kifo­gás. Ha azonban mind a négy kérdésre egy választ kell adniuk, akkor a törvény szelleméből kö­vetkezően nem tekinthető meg­nyugtatónak az SZDSZ eljárása. A miniszter felolvasta a felszóla­lása közben kézhez vett aláírás- gyűjtő ívet. — Feloszlassák-e a Munkás­őrséget?” Kulcsár Kálmán megállapítot­ta, hogy a kérdés felvetéséből következik, hogy csak egyetlen válaszra volt lehetőség. Az igaz­ságügy-miniszter véleménye sze­rint nincs olyan törvényes előí- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents