Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-14 / 244. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 14., szombat PANORÁMA 5 Egy hatvani vita nyomában A kastély Ez a kastély biztos, hogy létezik. Olyannyira, hogy sokáig kórház is működött benne, ám az utóbbi évtizedek olyannyira megviselték, hogy betegeknek, orvosoknak ki kellett belőle költözniük, s a helyüket munkások vették át. Renoválják a hatvani Grassalkovich-kastélyt. Legfőbb jelképe jelenleg az a daru, amely alaposan az épület felé magasodik. így leginkább „daruirányt” lehet rátalálni annak, aki nem ismerős a vidéken. Még nem tudni, mi lesz a sorsa, kik veszik majd birtokukba. Annyi biztos, hogy hasznosításáról megoszlanak a vélemények. A háttérben kafkai homály. Levél Hatvanból Manapság a riportok gyakran levelekből indulnak ki. Korábban is írtak az olvasók névvel vagy névtelenül, s korábban is néha utánaeredt egy-egy ilyen írnek az újságíró, ám most már zervezetek vetik papírra a gondolataikat, s ezek majd minden esetben zűrös ügyekre irányítják a figyelmet. Most a Szabad Demokraták Szövetségének hatvani csoportja írt. A küldemény lényege az, hogy az annak idején ingyen és bérmentve államosított kastélyt a tanács most eladja egy külföldi tőkésnek, hogy az gyógyüdülőt csináljon belőle. Emiatt „kilakoltatják” a kastélyhoz tartozó ifjúsági házat, lebontják az ugyancsak ott lévő kollégiumot, és kutat fúrnak, holott a hatvaniak régi álma itt egy kulturális centrum kialakítása. Soraikat így zárják: a rogyadozó kastélykapu a hatvaniak előtt bezárul. A tanácselnök mosolyog Angeli József hatvani tanácselnök amikor irodájában fogad, mindenekelőtt elkéri a levelet, hogy átfuthassa. Már az elején mosolyra szalad a szája, majd gondosan a papírba mélyed, de a végén ismét csak vidám fejcsóvá- lással adja azt vissza. — Tájékozatlanság tükröződik ebből a levélből — mondja. — Nincsen olyan fórum, ahol ne beszélnénk az érdeklődőknek a kastély tervezett sorsáról. — Akkor próbáljuk a félreértéseket eloszlatni. Menjünk végig az egyes pontokon. Itt van például az elején, hogy jelenleg állag- megóvás címén munkálatok folynak a kastélyon, s ezek inkább gyorsítják a romlás folyamatát. — Annak idején azért kellett kitelepíteni a kórházat, mert a felső födém megroppant. A kupola is rossz állapotba került, ezeket kell helyrehozni. Hogy ez miért gyorsítja a romlást, azt a levélíróktól kell megkérdezni. — Kialakult egy cselekvési kényszer, amelyben a levél írói szerint azok vannak döntési helyzetben, akiket a legtöbb mulasztás terhel. Gondolom, itt önre is céloznak. — Szeretném, ha mutatnának nekem valakit, aki akár tizedrészét is tette ezért a kastélyért, mint én. Egyébként valóban kényszer volt, hogy a kórházat kiköltöztessük. 1983-ban kezdődött meg a nyugati szárny felújítása. Téglajegyeket is kibocsátottunk a megmentés érdekében, ebből egymillió forint jött össze. Összesen egyébként hetvenmil- lió forintra van szükség, ezekből 55-60 mjlliót sikerült különböző támogatásokból megszerezni. — Most tehát nem kulturális centrum épül, hanem gyógyszálló. — Valóban az volt az eredeti elképzelésünk, hogy itt lesz a művelődési központ, amelyben könyvtár és múzeum is helyet kap. Az építkezés közben a felméréseknél azonban kiderült, hogy a rendelkezésre álló összeg többszöröse kellene ehhez, így elkezdtünk partnereket keresni, akikkel szemben az volt a követelmény, hogy a város lakossága hasznára váló ötleteik legyenek. Egy amerikai vállalkozóval tudtunk végül megegyezni, aki egy gyógyszállót akar itt kialakítani, s mellé egy társadalmi klubot, ahová tagdíj ellenében külföldiek, magyarok egyaránt beléphetnek. Ezenkívül a fizikoterápiás részt használhatná időnként a kórház is. A város ebbe az üzletbe a területtel lépne be, ám még csak az előszerződés-tervezet kialakításánál tartunk. — És mi lesz az ifjúsági házzal? — Úgy gondoljuk, hogy kérjük üzletfelünket, hogy ezt az épületet pénzzel váltsa ki, amelyből újat tudunk létesíteni. Egyébként a szerződéstervezetet vitára is bocsátjuk majd, az alternatív szervezetek is elmondhatják a véleményüket. Mindenképpen az a célunk, hogy a városnak haszna legyen. Az autópályarendőr elindul Kasza Sándor a helyi Ifjúsági Ház igazgatója, az MDF helyi alapító tagja, ám mivel nem az elképzelései szerint alakultak a dolgok, most az SZDSZ hatvani Kasza Sándor háznak megkapnánk a városi pártbizottságót. Természetesen Tibor Kammer törekvése érthető, hiszen ha lesz világkiállítás, óriási értéke van egy Budapesttől ötven kilométerre lévő, jól megközelíthető, jó telefon-ösz- szeköttetéssel rendelkező helynek. Azt viszont nem értem, hogy az a kastély, amelyik negyven évig nem volt fontos, most hirtelen égető lett eladnia a tanácsnak. Annak a tanácsnak, amelynek a mandátuma fél év múlva le fog járni. Szerintem ezt nem kellene ilyen gyorsan, annál is inkább, hiszen nemrégiben a Magyar Nemzetben nyilatkozta Vásárhelyi Miklós, hogy egy Közép-Európa Egyetemet kívánnak létrehozni egy kis vidéki városban. Erre ötvenmillió dollárt áldoznának, s a rendbetételre 6-6,5 millió forint kellene itt. Ehhez kapcsolódóan kutatóintézet is létrejöhetne itt, annál is inkább, mivel egyszer tanácselnökünk egy magánbeszélgetésen megemlítette, hogy erre a célra a város ingyen átadná az épületet. Azt hiszem, ha a közeljövőben tartandó ezzel kapcsolatos megbeszélésen a kezdeményezőktől ködös ígéretnél többet kapunk, akkor ez összehozható lenne. Addig is követeljük, hogy amíg nincs több választási lehetőség, a tanács ne újon alá semmiféle szerződést. Ne ezen a néhány héten múljon a kastély sorsa.” Kovács Attila Angeli József (Fotó: Gál Gábor) csoportjának szervezésén fáradozik, s emellett tagja a kastélyegyesületnek. Beszélgetésünk elején azonban leszögezi: magánemberként nyilatkozik. Érdekes dolgokat mesél: „Ez az épület, amelyben mi is vagyunk, nem alkalmas művelődési központnak. Ez kiderült, úgyhogy mindenki elkezdett keresni valamiféle megnyugtató megoldást. Egy gödöllői autópálya-rendőr aztán, nem tudom, hogy kinet a megbízásából, úgv döntött, hogy megoldást talál. Ö hajtotta fel a New York-i Tibor Kammert, aki tudomásom szerint itt egy üzletember-klubot kíván létrehozni. A tanács közben készíttetett egy kastélyhasznosítási tervet egy kft.-vei 300 ezer forintért, amely az eredetihez képest 10 százalék újdonságot tartalmazott. Az MDF szerint ez pazarlás, úgyhogy kifogásoltuk. Áprilisban mintegy a lakosság kollektív lelkiismereteként megalakult a kastélyegyesület, amelynek az a Németh Ferenc lett az alelnöke, aki 1986-ig hivatalos tervező volt itt. Akkor, mivel munkahelyet változtatott, a tanács vezetése az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség tiltakozása ellenére elvette tőle a munkát. Ez a mostam gyógyüdülőötlet szerintem csak ködösítés, hiszen meleg víz csak a város határában van. A tőkés kisajátítana mindent másfél millió dollárért, ami az állami vagyon elherdálása, mi pedig művelődési Új termékek — Kevés a szakmunkás — Nem volt lakossági reklamáció — Versenyhelyzetben Kenyérügyek Hevesen A Heves Városi Népi Ellenőrzési Bizottság kezdeményezésére nemrégiben vizsgálták meg a térség sütőipari tevékenységét, valamint a termékek forgalmazását. E körzet ellátását a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat a hevesi, a tamamérai és a kiskörei sütőüzemeiből biztosítják. A sütőipari vállalat a forgalmazást végző áfészekkel és a Heves Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalattal szállítási szerződés alapján oldja meg feladatát: részben saját szakboltokon keresztül. Ezek Tarnamérán, Nagyfügeden, Kiskörén naponta 730 kilogramm kenyeret és 1100 darab péksüteményt értékesítenek. A területen egyébként két magánkisiparos is termel (elsősorban kenyeret), de olykor finomsüteményeket és kalácsokat is. Heves városába Jászapátiról is szállítanak, s mindez már egy egészséges versenyhelyzetet idéz elő. Gondot jelent azonban a hét végi és a többnapos ünnepek előtti ellátás. Ekkor a többletigényeket már csak a hevesi üzem elégíti ki. A sütőipari választék az utóbbi időben hétféle új termékkel bővült. Ezek: a grazi rozskenyér, a kenyérkifli, a burgonyás pogácsa, a puffancs, a kakaós csiga, valamint a vaníliás és citromosmézes tortalap. így a területen négyféle — fehér, házi, Mátra és Grazi rozsos — kenyér, 16-18 féle pék- és finomsütemény, valamint hatféle piskótakészítmény jelenik meg. Sajnos, a sütőipar munkaerő-ellátottsága kívánnivalót hagy maga után. Hevesen huszonhétből csak tizenöt, Kiskörén tizenhatból csupán tíz, Tarnamérán pedig tizenhatból hét fő a szakmunkás. A vállalat fontosnak tartja az ipari tanulók képzését, ám az igen nehéz munka miatt sok a pályaelhagyó. A vizsgálat megállapította: a sütőipari vállalat szorosabb kapcsolatot alakított ki a kereskedelmi szervekkel. Bizonyítja ezt a hevesi két nagy ABC-ben a rendelés felfutása és az ellátás zavartalansága. Ilyen alkalmakkor külön megállapodást kötnek, s ebben rögzítik a kiszállítás idejét, a választékot, a kellő mennyiséget, valamint a tartalékkészlet nagyságát is. Jó jelnek mondható, hogy lakossági reklamáció ez évben nem volt, s a boltok szerint is megfelelő a minőség. Igaz azonban: olykor a liszt minősége változó, ám a szállítással elégedettek az egységek. A Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat ennek ellenére nem ítéli kifogástalannak saját tevékenységét, de úgy gondolják, a boltoknak koijekt, megbízható partnerei ők. Érdeküknek tekintik a választék folyamatos bővítését — ez gyártmányfejlesztéssel és piackutatással is párosul —, mert úgy érzik, hogy a jelenlegi versenyhelyzetben mindez elengedhetetlen követelmény. Falvainkért a kormánynak is tennie kell A jövőnek szól-e agrárpolitikánk...? Sok a feszültség, az ellentmondás gazdaságunkban, és ezen belül az élelmiszer-gazdaságban is. Sokan felvetik, van-e ma egyáltalán működő agrárpolitikánk ebben a változó belpolitikai helyzetben. Amikor erről beszélünk, érdemes felidézni Németh Miklós miniszterelnök szavait. Az Országgyűlés szeptemberi ülésén nagy érdeklődést kiváltó beszédében arra utalt: a kormány felelőssége tudatában mindent elkövet, hogy az elkövetkezendő hónapokban — tulajdonképpen a választásokig terjedő átmeneti időszakban is — megteremtse az ország működésének feltételeit. És ennek alapja az agrárpolitika is, amelynek új elképzelései hamarosan a kormány elé kerülnek. A Mezőgazdasagi és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei ezt elkészítették, és ameny- nyiben elfogadják, úgy több évre előremutató iránytű lehet. Miről is van szó? Ahhoz, hogy világosan lássuk a helyzetet, a mostani valóságból kell kiindulnunk. Elismerésre méltó, sőt nemzetközi összehasonlításban is számottevő eredményeket ért el az ágazat az elmúlt évtizedekben. Kiépült például a nagyüzemi mezőgazdaság, sőt európai szintű élelmiszer-ellátást sikerült biztosítani. Exportjával, amelyet sokan az ágazat erején felülinek tartanak, az utóbbi években egyre nagyobb szerepet játszik a népgazdaság konvertibilis elszámolású mérlegében. Napjainkra azonban új helyzet alakult ki. Gondoljunk csak arra, hogy a nemzetközi élelmiszerpiacon protekcionizmus uralkodik, amely kedvezőtlenül hat a kivitelünkre. Nem beszélve arról, hogy a belső piaci értékesítés is mérséklődött, az ismert életszínvonal-csökkenés miatt. Kinyílt az agrárolló, és a paraszti jövedelmek lemaradtak, miközben az üzemekben a termelés anyagi-műszaki feltételei is erőteljesen romlottak. Kétségtelen, amikor a kormány a piacgazdaság megteremtésén dolgozik, az agrárgazdaságnak is uj pályára kell áttérnie. A további növekedési lehetőségei attól függenek, hogy miként lesz képes alkalmazkodni a világpiachoz. Ez tehát nem növekedést, hanem a hatékonyság javítását feltételezi. Természetesen a tulajdonviszonyok is változnak, ám az ágazatot a jövőben is a többszektorúság jellemzi majd, így az állami, a szövetkezeti és a kistermelői kör. A cél azonban, hogy ezek a tulajdon- formák egyenrangúak legyenek. A legfőbb törekvés annak a fo- lyamatrendszemek a megteremtése, amely magában foglalja az alapanyag-termeléstől a feldolgozáson át az értékesítésig szükséges minden lényeges elemet. Úgy tűnik, meghatározó marad a nagyüzemi szektor az élelmiszer-gazdaságban, de nem szorgalmazzák a hosszabb távon életképtelen szervezetek fennmaradását. Nem cél, hogy a jól gazdálkodó üzemek szegényedjenek, sőt, inkább a gazdaságos termelést ösztönzik. Ézért elengedhetetlen, hogy az agrárágazat teljes egészében kapcsolódjon be a piacgazdaságba, es ebben megteremtsék az esélyegyenlőséget. Ennek alapja pedig olyan árrendszer kialakítása, amely éppen a piaci viszonyoknak szán jelentős szerepet, visszaszorítva a hatósági szabályozást. Erre vonatkozóan 1990-ben már fontos intézkedések várhatók. Mit tartanak szem előtt? A szabályozásban mindenekelőtt a támogatások fokozatos leépítésével számol a kormány. Természetesen vannak és maradnak olyan területek, formák, ahol szükséges lesz a támogatások fenntartása. A jövőben is, így például a szerkezetátalakításhoz, a műszaki fejlesztéshez, vagy a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek segítéséhez. Az is nagyon fontos viszont, hogy a támogatásokban, a hitelés az adópolitikában megfelelőek legyenek az érdekek. Végezetül, de nem utolsósorban az agrárpolitikának a jövőben is sarkalatos eleme marad a falva- inkkal való kapcsolata. Az ágazat érdeke községeink fejlesztése. Természetesen nem egyoldalú érdeke, mert ahhoz, hogy falvaikban az elmaradottságot felszámolhassuk, olyan átfogo állami politikára van szükség, amely elősegíti a fejlesztést. Ez tehát nem csupán a mezőgazdaság, a nagyüzem feladata, hanem a kormányzaté is. Az elmaradott körzetek, térségek mielőbbi felzárkóztatása ugyanis össznépgazdasági cél, viszont ebből az agrár- és élelmiszer-gazdaságnak is részt kell vállalnia, szorgalmazva falvaikban az ipari, a szolgáltató tevékenység kibontakoztatását is. Mentusz Károly A. követő * (Fotó: Szabó Sándor)
