Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-13 / 216. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 13., szerda GAZDASÁG-TÁRSADALOM 3 A megszenvedett bizonyosság — Súlyos szociális gondok — Bűnös képződmény? — Munkahelyen vagy azon kívül? — Józan értékítélet — A társadalom felemelkedéséért Gondolatok egy egri pártfórum elé Egy esztendővel ezelőtt, 1988. szeptember 23-án határozott úgy az MSZMP Eger 'Városi Bizottsága, hogy városi pártértekezleten elemzi a város és környéke közállapotait, s határozza meg azokat a tennivalókat, amelyek a pártszervek és szervezetek, illetve a tagság előtt állnak. A novemberi pártértekezlet úgy határozott, hogy a tanácskozás küldötteinek mandátuma érvényben marad, s egy időszak eltelte után elszámoltatják a megválasztott testületet és a tisztségviselőket. A szűk egy esztendő alatt felgyorsultak az események. Kongresszusra készülünk, befejeződött a küldöttek megválasztása is. Mindez azt indokolja, hogy szeptember 19- ére hívjuk össze a küldöttek tanácskozását, hogy megvitathassuk azokat a dokumentumokat, amelyeket a párt központi szervei a közelmúltban boesájtottak a tagság rendelkezésére. A program és a szervezeti szabályzat tervezete azt körvonalazza, hogy milyen legyen ennek a pártnak a felépítése, s milyen célokat tűzzön maga elé. Nem túlzás azt mondani, hogy a történelmi lépésváltás igénye tükröződik e tervezetekben. esélyt kínálnak arra, hogy bénultságából és szétesettségéből kilépjen az MSZMP, s modern politikai párttá váljon. Ehhez azonban nem elég a központi elvek megváltozása, át kell alakulni mozgalmunk egészének. Nem egyszerűen csak át kell venni, „lebontani” az országos elképzeléseket, de alkotó módon részt kell venni kialakításukban, önállóan formálva Egerben és környékén a párt munkáját. Ebben nem a szűk szervezeti érdek kell, hogy vezessen bennünket: a térség jövőjéért, az itt élő emberek sorsáért érzett felelősség jegyében kívánunk dolgozni. A felelősség kétszeres, hiszen a jelenlegi válsághoz vezető évtizedek hibái is az akkoriban egyetlen pártra, az MSZMP-re nehezednek. De ez arra kell, hogy sarkalljon bennünket, hogy a sokszor keserű tapasztalatokból okulva kettőzött erőfeszítéssel törekedjünk a hibáktól való megtisztulásra, s szervezeti garanciákat is adjunk az emberi jószándék bizony- gatásán túl arra, hogy tudunk tenni gazdasági, társadalmi és erkölcsi felemelkedésünkért. Nem nélkülözheti ezt a megszenvedett, kikin- lódott, megérlelt bizonyságot a társadalom. Egy űjjáteremtett szocialista párt saját botlásaiból is okulva, a többi politikai szervezettel versenyben, a nép véleménye, szavazatai által ellenőrizve fontos szerepet játszhat hazánkban. A párt szervezeteinek és minden egyes tagjának fontos küldetése lehet az, ha túllépünk a mostani zavarodottságon, hogy egyszerre képviselje az értékek folyamatosságát, a megtett út tanulságait, s az igazságos, demokratikus társadalom iránti igényt. Mi jellemzi Egert és környékét? A mi térségünkben is érvényes a mindennapjainkra jellemző az a válsághelyzet, amely az eddig követett út: az úgynevezett államszocializmus következménye. A gazdaság teljesítménye nem kielégítő, jelentős rétegek súlyos szociális gondokkal küszködnek, a lakosság megélhetését biztosító feltételek az elmúlt évben számottevően nem változtak. Vállalataink lényegében az előzővel azonos termék- szerkezettel ugyanazokra a piacokra termelnek, a kívánt termékszerkezetváltás, a gazdálkodás minőségi tényezőinek javulása nem következett be. Bár erre a térségre nem jellemzőek a sok munkást foglalkoztató válságágazatok, de a legutóbbi időszakban súlyos problémát jelent a veszteségesen üzemelő egercsehi bányaüzem várható bezárása. A recski Rézérc Műnél viszont előrelépés az önállósodás, bár a bánya jövőjét biztosító megoldás még nem született meg. Összességében az mondható el, hogy gazdálkodó egységeink teljesítménye gyakorlatilag nem változott. A termelési értékben bekövetkezett növekedés — amely 10- 30 százalékot is eléri — döntően inflációs eredetű és így nem tekinthető pozitív tendenciának. A sokszor felpanaszolt rossz központi szabályozás mellett közrejátszik ebben a lassú váltás, a bátortalanság is, amely miatt a kínálkozó lehetőségek is sokszor veszendőbe mennek. Több termelő egység szerkezete nehézkes, nem alkalmas a működőtőke befogadására. A reáljövedelem csökkenésével leginkább a fiatalok, nagycsaládosok és az idősek életfeltételei romlottak. A tanácsok pénzügyi forrásai is csökkentek, melynek következtében a lakosság életkörülményeit javító fejlesztések jelentős része nem valósulhatott meg. Néhány községünkben szinte minősíthetetlenül rossz a közellátás, s méltatlanok a feltételek az iskolákban, vagy más közösségi létesítményekben. A munkaerőpiacon az elmúlt hónapok nem hoztak változást. Jelenleg a munkaközvetítő iroda mintegy 80 munkába elhelyezésre várót tart nyilván. A munkanélküli segélyben részesülők száma 20-30 fő. Ezért a helyzetért felelős pártunk is, hiszen az MSZMP-ben a változások ellenére is hatnak megszokások, beidegződések, konvenciók. Azt is tapasztaljuk, hogy sokan nem is vállalják a múlttal való kritikus, önkritikus szembenézést, mert ehhez nagy erkölcsi bátorság, realitásérzék, társadalom- ismeret szükséges. A hibás gyakorlathoz való ragaszkodás a bürokratikus és nagyon lassan változó gazdaságirányítás forrása. Ez is fékezi a gazdaság különféle egységeinek gyorsabb, lendületesebb kibontakozását, az igényelt termékszerkezet-váltást, a hatékonyabb termelőmunkát. Ráadásul számtalan gátat jelentő előírás, szabályozó van érvényben, amely még a jobban szervezett gazdasági egységek és a koncepciózus, korszerűen gondolkodó gazdasági vezetők munkáját is megnehezíti. A társadalmi viszonyokra jellemző térségünkben is, hogy a társadalom gyors demokratizálódása, a civil társadalom megszerve- ződése megy végbe. Megjelentek a színen politikai ellenfeléink, akik nem ritkán kemény kritikával illetik múltunkat és jelenlegi politikai gyakorlatunkat. Sőt előfordul a jogos kritika helyett az ócsárlás, az egyoldalúság, az elért eredmények tagadása és az MSZMP-nek mint valamiféle bűnös képződménynek a feltüntetése is. Ez a demagógia visszhangra talál bizonyos rétegekben, s elbizonytalanítja a párttagság egy részét. A nyűt, türelmes politikai vitában lepleződhetnek le a tudatos torzítások és hazugságok, de ehhez önmagunkban is tisztázni kell bizonyos kérdéseket, egyetértésre jutva alapproblémákban. A párt állapota A város és környéke pártmozgalma nehéz, válságos helyzetben van. Ellentmondásos törekvések jellemzik és formálják. Mindezek mellett azt sem lehet szem elől téveszteni, hogy a párt szerveinek egy sor új próbálkozása van. Egyre többen vállalják tudatosan a bürokratikus, adminisztratív hatalmi módszerek megszüntetését és egy politikai, mozgalmi párt létrehozásának a feladatait. A közvélemény és a párttagság változatlan igénye a politikai apparátusok létszámának csökkentése. Mindennapos a hivatásos pártmunkások bírálata, amely azonban megkülönböztetés nélkül — a különböző szinteket és szervezeteket egybemosva — jelenik meg. Ezért is következett be, hogy még a legfelkészültebb, változtatásra kész pártbizottsági munkatársak is elbizonytalanodtak és politikai szervező erejük meggyengült. Gyakori felvetés, hogy minél kevesebb irányító szint legyen a párttagok, az alapszervezetek és az országos irányító testületek között. E vonatkozásban legtöbbször a megyei irányítási szintet kérdőjelezik meg. Célszerű a megyei testület megszüntetése, illetve bizonyos koordinatív, szolgáltató funkciók ellátását biztosító intézmény létrehozása, amely egy egészen szűk, néhány fős apparátussal működhetne. A legfontosabb az, hogy szerves közösségek alakuljanak ki, a párton belül újjáteremtődjön a szolidaritás, az egység érzése. Az alapszervezeteken túl elsősorban egy- egy település közössége az, ahol a párttagok képviselőinek mondandójuk lehet egymásnak. Nem véletlen az sem, hogy az új politikai szerveződések is egy-egy község, vagy város szintjén teremtődtek meg, lakóhelyük bizonyos politikai érdekeit kívánják kifejezni. De jelenleg nem is az a legsúlyosabb kérdés, hogy mi legyen az apparátussal, hol tanácskozzanak a párttagok képviselői, milyen irányító szintek alakuljanak ki. Ha az „alulról szerveződés” jegyében a pártot talpraállítjuk, akkor jórészt természetesen kialakulnak az új viszonyok, miután az eddigi, bürokratikus irányítási modellt, amely már gátja, fékje a fejlődésnek, s már jórészt el is halt, végérvényesen fölszámoljuk és meghaladjuk. A legsúlyosabb gondot abban látom, hogy minden új próbálkozás és kezdeményezés ellenére a párt egésze nem áll talpra: alapszervezeteink alig mozdulnak, fórumainkon sok a tanácstalanság, bizalmatlanság, önmarcangolás. A pártfórumok nem elhanyagolható része elmarad, vagy a résztvevők száma alacsony. Nem jutnak nyugvópontra a munkahelyi, lakóterületi szerveződés körüli dilemmák. Nem, vagy alig észrevehetően emelkedik a lakóterületi pártszervezetekben dolgozók száma. A munkahelyi pártszervezetek tevékenysége beszűkült, esetenként leállt. Néhány alapszervezet bejelentette önfelszámolását is. Vitatott a párt munkahelyi vagy lakóhelyi szerveződésének kérdése. A városi pártbizottság állásfoglalása egyértelmű: a jövő egyre inkább a lakóhelyé. A sok-sok emberi kötődés, a munkahely iránt érzett felelősség, segíteni akarás, esetleg az egyéni érdek, jó néhány párttagnál talán a kényelmesség és egyéb ok is szerepet játszanak abban, hogy a párt erőinek a lakóhelyen történő megszervezése nehézkesen halad. De látnunk kell, hogy nem az az igazi probléma, hogy bentmaradni a munkahelyen vagy sem. Ez a szembeállítás elfedi a lényeget. Ma igazából az a tét: hol lehet egyáltalán pártmunkát végezni. Hiszen mióta csökkent a munkahely ügyeibe való beleszólás lehetősége, s jórészt meg is szűnik annak konkrét formája, halódnak a munkahelyi pártszervezetek. Legtöbb helyen nem vagy alig tartanak taggyűléseket, hiszen oda a régebbi munkaterv és fontosságtudat: nem lehet például rendszeresen beszámoltatni az ilyen-olyan szintű vállalati, intézményi vezetőket, tanácsokat osztva nekik, hogy „jobban végezzék” dolgukat. Ismert a módszer következménye: így váltottuk „aprópénzre” a pártállam nehézkességét, hibáit. Az új- játeremtés lehetősége a szerves emberi közösség, az utca, a városrész, a község, a település politikai arcának megteremtésében van, melynek egy része a munkahely is. Lassú ennek az üteme és bizonyos értetlenség is tapasztalható. Megítélésem szerint a „kivonulás” szó maga sem alkalmas arra, hogy ezt a folyamatot megnevezzük. Az előzőek szerint sokkal inkább egy új alapokon építkező korszerű politikai párt megszervezéséről van szó. Ha meg akarjuk szüntetni a pártállam-konstrukciót — és meg akarjuk —, akkor szét kell választani a munkahelyi irányítás, az ellenőrzés és a párt mechanizmusát. Az MSZMP Elnöksége és a KB állásfoglalása ez ügyben megfogalmazta a direktívákat — ha ezt következetesen végrehajtjuk viszont azt mondhatom, hogy a munkahelyi jelleg megszűnik, a párt legfeljebb földrajzilag lesz jelen a munkahelyeken. Ha a termelés, az irányítás dolgaiba való beleszólás helyett a tevékenység középpontjába a politikai kérdések kerülnek, egy lépést tettünk előre a lakóhelyi szerveződés felé. Mert változatlanul azt mondhatjuk, hogy ez a jövő útja. A munkahelyeket nem szabad pártharcok színterévé tenni. Más oldalról pedig a pártnak létérdeke, hogy a lakóhelyen — ahol a választások során eldől a hatalom kérdése — megfelelő befolyással rendelkezzen. Sokan azt is felvetik ellenérvként, hogy abszolút politikamentes munkahely nincs, továbbá a pártnak nem lehet közömbös a munkás, mint munkás, mint termelő. Ez igaz. De az is tény, hogy sorsa, helyzete is alapvetően a politika és a gazdaság koordináta- rendszerétől függ, más oldalról pedig a munkahelyi politizálásnak, érdekérvényesítésnek megvannak (reméljük mindinkább meglesznek) az egyéb fórumai, eszközei is. Ilyen például a szak- szervezet, amelyen keresztül az MSZMP tagok is érvényesíthetik akaratukat. Ha az egyes munkahelyek dolgozói a város egy-egy részén élnek pártéletet, azonos alapszervezetben dolgozva (ez is lehet egyfajta átmenet) óhatatlan, hogy ne hánynák-vetnék meg a munkahelyük ügyeit is. És még egy megjegyzés: nem (vagy nem csak) a jelenlegi körzeti, községi alapszer- veztekbe lehet átjelentkezni. A párt szerveződése rugalmasabb lesz, következésképp alakíthat alapszevezetet egy-egy munkahelyi — vagy baráti — közösség is. A lényeg az, hogy egy politizáló párt és egy demokratikus társadalom jöjjön létre. Egyelőre azonban tanácstalanság, zűrzavar uralkodik ezekben a kérdésekben. Ezért is erősödik az a folyamat, hogy területünkön is csökken a párt taglétszáma, amely a tavaly év végi 9800-zal szemben ma 8.600 fő. A csökkenés mintegy fele abból adódik, hogy Pétervására 1989-től várossá nyilváníttatott és 600 párttag ehhez a pártbizottsághoz tartozik. A létszámcsökkenés másik fele nagyobbrészt a nagyarányú kilépések miatt történt. Ezek leggyakoribb oka az elbizonytalanodás, kilátástalanság érzése, a párt politikájából való kiábrándulás és bizalomvesztés. A pártértekezlet óta 178 tagfelvételről számolhatunk be. Ma a pártot különféle irányzatok, nézetek együttes jelenléte jellemzi. Pártbizottságunk úgy foglalt állást, hogy elsősorban azokra a demokratikus, szocialista gondolkodású párttagokra kíván támaszkodni és az ő hangjukat kívánja felerősíteni, akik radikális reformot, a társadalom megújítását, a demokratikus szocializmust és egy korszerű politikai párt létrehozását akarják. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy lebecsüljük, nem tartjuk tiszteletben az ettől eltérő véleményeket. De a változtatás nemcsak egyéni elszá- nás, akarat kérdése: a helyzet reformpárti, nem csukhatjuk be a szemünket a kihívások előtt. Válaszolni kell; s jól kell felelni a legfontosabb kérdésekre. Nem jelentheti ez azt sem, hogy a múlt minden értékét tagadjuk. A pártban helye kell legyen a különféle megközelítési módoknak, platformoknak, de a szélsőségek ártalmait csökkentve. Mindezek összességében azt kell, hogy jelentsék: elhatároljuk magunkat minden olyan múltbéli intézkedéstől, a párt által vagy a párt nevében elkövetett minden olyan hibától, bűntől, amely terheit ma mindannyian érezzük és amely óriási nehezékként, a megújulást gátló nagyon nagy teherként valamennyiünk vállát húzzák. Ezért tehát megítélésem szerint ki kell mondanunk, hogy nem tartjuk a magunk örökségének az ötvenes évek embertelen politikáját, a padláslesöprések, a hatalommal való visszaélések esztendeit, a koncepciós pereket. Nem géppisztolyokra és tankokra, hanem tisztességes politikai célokra és politikai együttműködésre akarjuk alapozni a jövendő politikáját. Nemcsak az ’56-os tragédiát követő megtorlásoktól határoljuk el magunkat, hanem a közelmúlt parancsolgató, mindenbe beleszóló pártpolitikai gyakorlatától, stílusától is. Nyilvánvaló, hogy konszenzust kialakítani egész biztosan nem lesz könnyű és zökkenőmentes, mert sokan úgy vettek részt ezekben a folyamatokban, hogy hittek a téves társadalomelméleteknek, a torz, leegyszerűsített ideológiáknak, s becsületesen szolgáltak egy olyan struktúrát, amely a mostani válsághoz vezetett. Emlékeztetni kell arra, hogy ezekben az esztendőkben is jelen volt a változtatás iránti igény, a reformszándék, amelyet sokakban fojtottak el, s akik most keserűen látják, hogy az ő jószándékukat is egybemossák a rosszal. Nyilválvánvalóan összetetten kell látni ezeket az esztendőket, belátva a hibákat, kimondva a rosszról, hogy rossz, elfogadva az emberi becsapottság fájdalmát és a megújulási készséget is, s külön figyelve a búvópatakként feltörő megújulási, demokratizálási szándékra, amelynek az újjáteremtett szocialista párt lehet az örököse. Ezt senki nem mérlegelheti, csak mi, mi tehetünk rendet ezekben a kérdésekben, elsősorban a párt önálló sejtjeiben, közösségeiben, a józan értékítéletre támaszkodva. Ne hagyjuk, hogy ezt a sokszor fájdalmas „műtétet” külső erők végezzék el, akik sokszor értékest és értéktelent egyaránt le akarnak söpörni az asztalról, eltörölve az elmúlt évtizedek minden eredményét is. Tehát a demokratikus megoldásokra, az öntevékeny kezdeményezésekre van szükség, ugyanakkor ezeket gátolja a meglévő mechanizmusban rejlő sok kötöttség. Ez a kettő feszültséget jelent, például akkor, amikor az önállóság, a helyi elképzelések megvalósítása azért nem válik lehetővé, mert nincsenek anyagi eszközök, hiszen azokkal valahol az irányítás különféle magasabb szintjein rendelkeznek. Nem minden pártszervezet tud lépést tartani a növekvő önállósággal sem, várja, igényli most is az irányító pártszerv operatív munkáját, a „kézi vezénylést”. Pedig elsősorban kinek-kinek magában kell számot vetni ezekkel a problémákkal, hogy közösségeink véleménye tisztázott egyéni álláspontok alapján formálódhasson ki. Már nem elég valamilyen szinten kinyilvánítani az „abszolút igazságot”, közösen kell megküzdeni azért, hogy újra megtaláljuk erőnket és hitünket. Mit tett a városi pártbizottság? Igyekezett e kihívásoknak megfelelni. Vezetése vállalta az ütközéseket, képviselte a pártértekezlet határozatait. Volt erőnk változtatni, illetve a felszínre kerülő új problémákkal is szembenézni, a felvetődött kérdésekre választ adni. Kezdeményezéseinket, az új iránti fogékonyságot kimondatlan, vagy kimondott kritika érte és éri folyamatosan. Felettes pártszervünk egyes képviselői, munkatársai, de az irányított pártszervek egy része is esetenként túlzottnak tartják reformtörekvéseinket, szenzációhajhászásnak nyitottságunkat. A következetes reformok hívei pedig kevesellik ugyanezen törekvéseinket. Tudjuk és mérlegeljük, hogy a tagság egésze nem tud minden elképzelésünkkel, határozatunkkal, lépésünkkel azonosulni. Ezt természetesnek tartjuk, meggyőződéssel valljuk viszont, hogy meg kell újulni. Eltökélt szándékunk, hogy továbbra is a reform útján járunk. Szolgálni akarunk, felkarolva, szintetizálva a tagság kezdeményezéseit. Arra törekszünk, hogy az önállósággal éljen az alapszervezet, a tagság és fogadja el az együttműködés és a koordinálás szükséges szintjét. Összességében pedig a tagságunkkal együtt e térség gazdasági, társadalmi, erkölcsi felemelkedéséért kívánunk küzdeni, mert meggyőződésünk az, hogy nem vezéthet bennünket szűk pártérdek, még kevésbé „apparátusi szemlélet”. A hatalom nem cél, hanem eszköz, ráadásul ebben a nehéz helyzetben egyre nehezebben kezelhető, elviselhető eszköz. De nem dobhatjuk el, ha égeti a kezünket, ha megoldhatatlannak látjuk feladatainkat, hanem kettőzött erővel kell harcolni a szükséges változások végrehajtásáért. Egyáltalán nem vagyunk egyszerű helyzetben, mert azt is látnunk kell, hogy az elmúlt évtizedek nem kedveztek azon készségek kialakulásának, amelyek hatékony működése most a párt létérdeke. Gyenge a tudatos, a valódi politizáló készség, a vitakultúra, a nyilvános szereplésre való hajlandóság, sok helyen alacsony az önálló véleményalkotás, gondolkodás színvonala, hiányzik a szolidaritás, az önzetlenség. Inkább jellemző a nyílt elhatárolódás kerülése, a kivárás, „a majd csak lesz valahogy” elv érvényesítése, amelytől a párt fontos funkciót betöltő vezetői sem tudják elhatárolni magukat. Választások előtt A pártfórum egyik fontos teendője, hogy „első olvasásban” véleményezze, tovább formálja azt a programot, amelyet a városi pártszervek — társadalmi vita, különféle kollektívák, szakértők bevonásával — kidolgoztak a képviselő- és tanácstagi választásokra. Ennek lényege egy korszerű, nyílt várospolitika, a városi autonómia növelése, a gazdaságban pedig a minőségi jegyek, a vállalkozás és a piaci viszonyok előtérbe kerülése, amelyhez egy új városfejlesztési koncepció és gyakorlat kialakítása is szükséges. Eger csak értékeit, múltját, arculatát megőrizve lehet igazán otthona a városlakóknak és csak így maradhat kedvelt kirándulóhelye a belföldi és külföldi turistáknak. Ehhez el kell kerülni a mában is ható, nagy veszélyekkel járó sablonos megoldásokat, amelyek beton- és panelrengetegeket hoztak létre. Meg kell akadályozni a környezetet szennyező gazdaságfejlesztést és más hibás döntéseket. Sok a teendőnk a reális tervek kialakításában. Most csak egy példára hivatkoznék: a pártbizottság egy munkacsoportja — a pártértekezletünk határozatának megfelelően — elkészítette a művelődéspolitikai koncepciót. Ez a kérdéskör, amely Eger hagyományai és jellege miatt külön figyelmet érdemel, a közeljövőben a pártbizottság elé kerül. Meggyőződésünk, hogy e területen óriási lemaradás van és csak hosszú távon várható eredmény. A pártbizottságnak segítő, koordináló és politikailag támogató szerepet kell vállalnia a progresszív erők művelődéspolitikai törekvéseinek támogatásában. A pártnak a jövőben — minden „választásra-orien- táltság” mellett is — küldetése,hogy bizonyos kulturális misz- sziót tölt be, sugall egy magatartásformát, egy etikát, képvisel bizonyos ideológiai arculatot. Párt- bizottságunk kezdeményezte, hogy a város állami, társadalmi szervezetei, az egyházak, tudományos műhelyek, az alakuló ellenzéki pártok együttesen hozzanak létre olyan „várostörténeti bizottságot”, amely a település múltját, értékeit komplexebben őrzi, segíti feltárni, dolgozik a múlt valameny- nyi értéke megőrzésén, ápolásán. Sok a feladatunk. Nem szükséges talán mind felsorolnom, hiszen egyrészt a Központi Bizottság munkabizottsága által kiadott programnyilatkozat-tervezet ezt megteszi, másrészt pedig a további és végleges elképzeléseket a helyi jellemzőkkel együtt már nekünk is formálnunk kell. De két, manapság sokat vitatott összefüggést szükségesnek tartok kiemelni. Az egyik: a pártnak alapvetően a most meglévő feltételrendszer (pártházak, községi, városi párt- helyiségek, egyéb eszközök) legszükségesebb részét kell csak megtartania. Minden, nem feltétlenül szükséges eszközt — különösen, ha azt nem a párt saját forrásaiból hozták létre — a társadalmilag legégetőbb célokra kell felhasználni (oktatás, egészségügy, szociálpolitika). Megítélésünk szerint jórészt a jelenleg rendelkezésre álló „pártinfrastruktúrában” kell megoldani a többi párt elhelyezését is. Céljaink megvalósításához egy korszerű politikai pártra van szükség. Olyan pártra, amely egyértelműen megfogalmazott programra támaszkodik, tagságában erős és következetesen végigviszi a hatalommegosztás maga vállalta gyakorlatát, de nem fogadja el mástól sem a hatalombirtoklás kizárólagosságára és az MSZMP kiszorítására való törekvést. Németh László MSZMP Eger Városi Bizottsága első titkára
