Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-13 / 216. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 13., szerda Umberek és etruszkok Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Szerb Antal emlékének szentelte új kiállítását a Szépművészeti Múzeum. „Egy regény, amelyben az évszázados Itália- vágy, egy szorongató világtörténelmi atmoszféra hatására, a harmincas évek rövid időre hirtelen nemzetközi színvopalra emelkedő magyar ókortudományának újromantikus szellemétől ösztönözve, útirányt és színhelyet váltott: Velencéből, Firenzéből, Rómából, Nápolyból, Szicíliából áttelepült Umbriába.” A regény, Szerb Antal 1937-ben megjelent könyve, az Utas és holdvilág, a hazai Itália-kép alapkönyve. És ott van a kiállításon Széchenyi István útinaplója, Wesselényi Polyxenia emlékiratai, meg Barabás Miklós perugiai akvarellje — utalva a magyar szellem umbriai vonzódására. Olaszországi gyűjteményekből — umbriai múzeumokból, a Vatikáni Museo Gregoriano Etrusco és a Firenzei Muséo Ar- cheologico anyagából — állított össze az Umbriai Tartományi Tanács vándorkiállítást Umberek és etruszkok címmel. A vatikáni bemutató után a tárlat két kontinensre tervezett úticéljának első állomása a mi Szépművészeti Múzeumunk. És éppen az et- * ruszkok világát öt országból érkezett anyaggal bemutató kiállítással egy időben, s a rendezés szerint is azzal szerves összefüggésben. Az umberek, akiknek etnikai eredetéről semmi bizonyosat nem tudunk, ismeretlen eredetű, a latinnal rokon nyelvet beszélő nép volt. Antik források Itália legrégibb népei között tartják számon őket. Lakóhelyük a mai Umbria tartomány keleti része, amelyet találóan az „umberek Umbriájának” neveznek. De feltűntek a Tiberis és a Pó torkolatvidéke között is, s az Adriai-tenger partja Riminitől Ravennáig egy időben bizonyítottan a lakóhelyükhöz tartozott. A mai Umbria nyugati részén az etruszkok éltek, központjukban két nagy kultúrájú városukkal, a mai X S ir Férfifej, templomdíszítő domborműről Orvietó- ból (i. e. 5. század vége) Női szoborfej Umbrióból Orvietóval és Perugiával. Umbria területének etruszk és umber emlékei ezért kerülnek egymás mellé a kiállításon is. Az umberek a szomszédság révén is szoros kapcsolatban éltek az etruszkokkal, akiknek kultúrája megtermékenyítőleg hatott az umber kultúrára. (Az írást is az etruszkoktól tanulták.) A kezdetektől, az i. e. 8. századtól a romanizációig, az 1. századig megannyi közös vonás fedezhető fel építészetükben, díszítő- művészetükben. Gyakori, hogy egy-egy sírlelet egyaránt tartalmaz etruszk és umber jegyeket viselő tárgyakat. Miközben jelentősek az i. e. 7. századi etruszk bronztárgyak, Orvieto épületdíszítő terrakotta szobrai, a perugiai hamvumák, egy bronz félhold, az etruszk Hold-istennőnek ajánlott fogadalmi felirattal. Az umber tárgyak közül a fogadalmi kisbronzszobrok, vallási emlékeik, egyik főistenüknek, Cupra dea-nak és férfi párjának ábrázolásai emelkednek ki. K. M. Alakos díszítésű bronz edényfal Fabb- reccéből (i. e. 7. század közepe) Az Egri csillagok ukrán fordítójával Ivan Mehela, a kiváló kijevi hungarológus, 1978 tavaszán járt először Egerben; az egri tanárképző főiskolán rendezett Németh László-konferencia nagy sikerű előadója volt... Jelenleg az Ukrán Tudományos Akadémia titkára, nyelvünk, irodalmunk kitűnő ismerője: irodalomtörténész, műfordító. Benne tisztelhetjük az Egri csillagok ukrán nyelvű fordítóját is. I. AL: — Valóban, én fordítottam a 3 évvel ezelőtt megjelent ukrán nyelvű Egri csillagokat. Akkori egri látogatásom, a város történelmi múltja, szépsége megragadott. De az sem titok, hogy Gárdonyi fő művének fordítását te javasoltad; szóltál jelentőségéről, hatásáról, a középeurópai népek múltjáról, a magyarság és a „tejtestvérek” sorsáról. Cs. V. I.: — Lesz-e folytatása a munkádnak? /. AL: — Valószínű. Azt is folytatásnak tartom, hogy rövidesen megjelenik ennek a regénynek a második kiadása is. Közben már arról tárgyalunk, hogy A -láthatatlan embert is le kellene fordítani, ki kellene adni ukránul... Cs. V /.: - 1975-ben, a Vszeszvit(Nagyvilág) lapjain értékes tanulmányt publikáltál Németh Lászlóról, műveinek fogadtatásáról. 1978-ban könyved jelent meg Az orosz — magyar irodalmi kapcsolatok kérdéséről, a kijevi Naukova Dumka gondozásában. Ebben Lev Tolsztoj és Németh László címmel értekezel. Az írói egyéniség és az irodalmi folyamat című tanulmánykötetedben pedig A regényíró Németh címen közöltél idehaza is visszhangot kiváltó esszét. Móricz Zsigmondról monográfiát írtál és jelentettél meg... Jelenleg Németh László életművének szovjet (orosz, ukrán stb.) fogadtatástörténetét is kutatod... I. M.: — Igen. Ez a munka folyamatos. Remélem, hamarosan befejeződik. Publikálni is fogom, de egy tervezett Németh László-konferencián, Lalán éppen itt, Egerben, előadóként is ismertethetem. Cs. V. 1.: — Ez az egri konferencia szerepel a Németh Lász- ló-társaság tervei között... A leglényegesebb adatokról, eredményekről hallhatnánk egy kicsit részletesebben is? I. AL: — Összefoglaló írást publikált ezekről tavaly áprilisban a Szovjet Irodalom lapjain Jelena Umnyakova is, de én a vonatkozó kutatást már korábban, vagy két évtizeddel ezelőtt kezdtem el. Az első Német-mű, amely orosz nyelven megjelent: a Galilei; 1958-ban adta ki az In- nosztrannaja Lityeratura — Oleg Gromov, Ivan Szalimon és a Német-recepció történetében jelentős szerepet vállaló Sargina Ludmila fordításában. A Lityeraturnaja Gazeta in- terjút közölt Németh Lászlóval (1959. szept. 29.), majd pedig az Innosztrannaja Lityeratura jelentette meg Orosz fordításaimról című írását (1960. 11., 1961. 9. sz.). Műveiről ismertetések jelentek meg a Tyeatr (1963.3. sz.) és a Szovremennaja Hudozseszt- vennaja Lityeratura című lapokban... Cs. V. I.: — Milyennek látod Németh Puskin-könyvének és Puskinról szóló drámájának fogadtatását? I.M.: —Németh Puskin című könyvéből az Innosztrannaja Lityeratura közölt szemelvényeket (1974. 6. sz.), amelyhez Vlagyimir Laksin írt bevezetőt. Köszönetét mond Némethnek, „aki meg tudta érteni Puskin nagyságát, s közel tudta őt hozni a magyar olvasóhoz”. Csodálata annak szól, hogy Németh „milyen eleganciával és irodalmi függetlenséggel ajánlja az olvasónak a maga Puskin-értelmezését”. Az orosz irodalmárok nevében is lerója „hálás elismerését és tiszteletét”. A Puskinról szóló Csapda című drámáról hírt adott a Szov- jetszkaja Kultúra (A. Nejmark cikke, 1966. nov. 10-i szám), valamint a Tyeatralnaja Zsizny (1967. 1. sz.). Cs. VI.: — Németh regényeit mennyire ismerik a szovjet olvasók? I. M.: — 1971-ben a Hudo- zsesztvennaja Lityeratura Kiadónál jelent meg oroszul a Gyász Jelene Malihina fordításában, a „Huszadik század külföldi irodalma” című sorozatban. A szép kiadású, Ny. Vorob- jov illusztrációival megjelenő regény kedvező fogadtatását mutatja Andrej Turkov cikke a No- vij Mirben (1972. 9. sz.). A Gyászt lettre E. Sakse, üzbégre E. Mirobidov, litvánra Z. Bufas, észtre E. Hiedel fordította. 1982- ben p>edig a moszkvai Progressz Kiadó jelentette meg a Gyászt a Bűn című regénnyel együtt, amelyet Jurij Guszev fordított oroszra. A könyvhöz Jelena Malihina írt tartalmas előszót. Cs. V. /.; — Az Égető Esztert „magyar Anna Kareniná”- nak nevezi Grezsa Ferenc. I. M.: — Jogosan. 1974-ben jelent meg oroszul az Égető Eszter a „Magyar irodalom könyvtára” sorozatban, Tatjana Voronkina fordításában, Georgij Zlobin előszavával. Kétségtelenül erős benne a tolsztoji inspiráció. Ugyanebben az évben Dénes Nelli tolmácsolásában került a szovjet olvasók elé a Nagy Család, A modern magyar dráma című kötetben, ahol helyet kapott Hubay, Örkény, Illés Endre, Fejes Endre egy-egy műve is. Cs. V. /.: — Az Irgalom nemrég jelent meg orosz nyelven. 1. M.: — Igen, Jurij Guszev fordításában a moszkvai Hudo- zsesztvennaja Lityeratura gondozásában, Bodnár György előszavával. Tavaly jelent meg a Bűn ukránul, Zsezserun Eleonora fordította, az előszót én írtam hozzá. Megjelenésre váró monográfiámban, amely a"20-as, ’30-as évek magyar regényéről szól, a Gyász/elemzem külön tanulmányban. Cs. EL: — Hogyan értékeled ezt a Németh-regényt? I. M.: — Magasra értékelem, különösen eszmei szempontból. Esztétikai vonatkozásban azonban a Gyász és az Iszony mögé sorolom, bár művészi szempontból is csodálatos villanásai vannak. Cs. EL: — Miben látod a jelenkornak szóló írói üzenetét? I. M.: — Sok fontos gondolata van. Többek közt a címadással is jelzett Irgalom, amely nélkül jelenünk, de főképpen az emberi jövő elképzelhetetlen, az emberi belátás és szeretet új minőségéről van szó, amely már napjainkban is nélkülözhetetlen. (Az interjút készítette: Cs. Varga István) Manapság divatossá vált a harsányság, a vagdalkózás, a mások álláspontjának, nézeteinek semmibevevése, lekicsinylése. A gondolati zűrzavar, az eszmei káosz egyértelmű kórtünetei ezek. Ez is baj, de még inkább probléma az, hogy az effajta betegség járványszerűen terjed. Épp ezért érdemes azokra figyelni, akik mostanra is azok maradtak, akik valaha voltak. ők nem óhajtották elvégezni a kaméleoniskola különböző fokozatait. Ők nem a kedvező szelek irányába állnak, hiszen vitorláikat a higgadtság, a belső fegyelem, az etikai tartás feszíti. Közéjük tartozik az az Abody Béla, akit az elmúlt héten hallottunk. Többek között arról beszélt, hogy ideje már az értelem, az intelligencia, az emberség intelmeit követni, mert különben soha nem jutunk ki abból a labirintusból, ahová keveredtünk. Ha valaki a szó valódi értelmében újat akarónak minősíthető, akkor ő az, még ha nem is hangoztatja, hiszen sosem volt bólo- gatójános, egyszer sem sorakozott be a némán lapítok, a karrierépítgetők táborába, hanem mondta, írta azt, amit óhajtott, ami hite szerint igaz volt. Nem törődve a következményekkel, az esetleges övön aluli ütésekkel. Mellesleg ez az alapállás tükröződik egyénien fanyar, bölcsességről árulkodó humorában, sajátos, senkiével ösz- sze nem téveszthető stílusában is. Tudom, hogy véletlen, de épp a legutóbbi Reformban jelent meg az a cikke, amelyben ugyanez a tiszteletre méltó, korrekt szemléletmód villan fel. Nem védi az Aczél György neve által fémjelzett kultúrpolitikát, de arra is utal, hogy a fejlődésnek lépcsőfokai vannak, s jelenünkhöz csak ezeket megjárva juthatunk el. . Másként fogalmazva: a mögöttünk lévő négy évtized nemcsak hibákban (akadnak köztük döbbenetesen vaskosak is) bővelkedett, hanem olyan erényekben is, amelyek ugyan leértékel- hetők, de selejtnek semmiképpen sem titulálhatok. Információk ezek a reális mérlegeléshez. Ráadásul bennük érezhető a holnapok ítéletének számos, töprengésre késztető mozzanata is... Tények nélkül A maradiak — előbbrelépés ide vagy oda — nem hajlandók kivonulni masszív hadállásaikból. A helyzet csak annyiban változott, hogy alkalmazkodtak a kor viszonyaihoz, s némileg rafináltabban csatároznak azokkal, akik nem elégszenek meg a betanult ismeretekkel, akik kezdeményező típusok. Ezért ostorozzák azokat, akik a szibériai expedíció tagjaiként részt vettek Petőfi földi maradványainak kihantolásában. Teszik ezt úgy, hogy egyikőjüket sem kérdik, hanem innen-onnan szerzett adalékokra támaszkodva, öncélú okoskodással rabolják drága perceinket. A Vasárnapi újság indítójegyzetének szerzője őket is lekörözte, amikor feltupírozott kétkedéseit tálalta. Arról is elfeledkezett, hogy a negatív eredmény is valami. Helyesebben cselekedett volna, ha körültekintően tájékozódik. Akkor ugyanis nem lóg ki az a bizonyos lóláb. Ráadásul rosszkor startolt, mert azok a csontok újrafaggatva is ugyanazt vallják majd. A félreérthetetlen bizonyosságot. Múltidézés Ebben a „számban” a színész Madaras József emlegette meglehetősen szenvedélyesen a híres három T — támogatni, tűrni, tiltani — periódusát. Nem vitatjuk impressziói hitelességét, a ma kemény kritikáját sem. Már csak azért sem, mert a káros örökség — sajnos — létezik. S egykettőre aligha számolható fel. Az általa említett tények elszomorítóak, legfeljebb azt hibáztatjuk, hogy nem hallgattatott meg — ez pedig örök szabály — a másik fél. Valószínűleg ez sem késik, ha képviselői nem húzódoznak a megszólalástól. Az összkép miatt erre lenne szükség. Ha vonakodnak, akkor bennünket szegényítenek. Mindenesetre várjuk a homályeloszlató folytatást. Minél hamarabb... Pécsi István Sokat tesz a gyermekek képességeinek fejlesztéséért Szövetség az olvasótáborok felkarolására Az új gondolatok, kísérletek ösztönzésére, a hátrányos helyzetű fiatalok támogatására Garabonciás Szövetség az Olvasótáborokért elnevezéssel új szervezet alakult a napokban. A Nagykállóban létrehozott szövetség is szószólója kíván lenni a szabad emberi gondolkodásnak, a magyar nemzeti művelődésnek, az egyén erkölcsi felemelkedésének, a hagyományőrzésnek és a harmonikus életmódra nevelésnek. Dinnyés József, a hattagú elnökség tagja az MTI munkatársának elmondta, hogy bár nem csökken az olvasótáborok népszerűsége, az érdeklődés fenntartására szükségesnek tartották a szövetség létrehozását. Az 1972-ben újjászületett olvasótábori mozgalom nélkülözhetetlen a magyar kulturális életben. A táborvezetők véleménye szerint ugyanis a táborozás sokat tesz a gyermekek képességeinek fejlesztéséért. A szövetség segíthet abban is, hogy a kisközösségek támogatására meghirdetett pályázatok valóban eljussanak az érintettekhez. A továbbiakban szólt arról, hogy a pártok eddig megismert platformtervezetei csak érintőlegesen foglalkoznak a kultúra kérdéseivel, s ez aggasztó. Az ebbéli törekvések csak keveseknél érzékelhetők: a Független Kisgazdapárt már felhívta tagjait, hogy a népi gazdakörök mintájára alakítsanak olvasóegyleteket. A Magyar Demokrata Fórum egyelőre annyit vállalt, hogy tájékoztatja helyi csoportjait a Garabonciás Szövetség céljairól, s ezek megvalósításához támogatásukat kéri. Dinnyés József elmondta azt is, hogy az idén 120 olvasótáborban mintegy 7 ezer diák és táborvezető töltötte kellemes körülmények között, hasznosan az idejét. A mozgalom több száz elkötelezettre: írókra, költőkre, népzenészekre, muzsikusokra, kézművesekre, könyvtárosokra és tanítókra támaszkodhat. A szövetség munkáját remélhetőleg segítik majd a családsegítő központok, a nevelőintézetek s a népművelési intézet is. A drámapedagógiai társaság már kifejezte csatlakozási szándékát. A szövetség célja az is, hogy az olvasótáborok önfenntartóvá váljanak. Az ez évi évadzáró táborvezetői értekezletet november 4-én tartják, amelyen egyebek között arról is szó lesz, miként csatlakozhatnak tevékenységükhöz a művelődési és kulturális egyesületek.
