Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-06 / 210. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 6., szerda állásfoglalás A menekültekről Az NDK központi napilapjai kedden címoldalukon tudósítottak arról a nyilatkozatról, amelyben a berlini külügyminisztérium szóvivője „féktelen uszító hadjárat” szításával vádolta az NSZK-t a Nyugatra távozni akaró NDK-beli személyek ügye kapcsán. Wolfgang Meyer nagykövet szavai szerint „a bonni kampány célja nem csupán az NDK-nak és szövetségeseinek a lejáratása, hanem az akció egyűttal a hidegháború stílusát idéző tudatos hadüzenet a szocializmus ellen”. „Mi másként lehetne értelmezni azt, ha az NSZK hivatalos képviselői a hazájukat elhagyni próbáló NDK-polgárokat alaptalan ígéretekkel márjóelőre üdvözlik, miközben a tömegtájékoztatási eszközök útmutatást adnak nekik az NDK elhagyásához?” — teszi föl a kérdést a nagykövet. Panama Új kormány Beiktatták hétfőn az új panamai kormány tizenegy tagját. A miniszterek többsége a Forradalmi Demokratikus Párt tagja és támogatja Antonio Noriega tábornokot. A kormány összetétele arra enged következtetni, hogy az ország ideiglenes elnöke, Francisco Rodriguez folytatja Noriega tábornok politikáját — állapítják meg hírügynökségek. Az új kormányba csak öt új politikus került. Egyelőre nincs gazdája a külügyminiszteri tárcának. Megfigyelők szerint ezt a posztot a jelenlegi külügyminiszter, Eduardo Ritter Belgrádból való visszatérése után fogják betölteni. (Ritter az el nem kötelezettek csúcsértekezletén vesz részt) Eközben az Egyesült Államok panamavárosi nagykövetsége közzétette azt a „feketelistát”, amelyen 152 panamai vezető személyiség neve szerepel. Ezekétől az emberektől az amerikai hatóságok megtagadják az Egyesült Államokba szóló beutazási vízumot, s nem köthetnek kereskedelmi üzletet amerikai területen — így a Panama- csatorna övezetében sem. A listára felkerült a Noriega tábornok vezetése alatt álló katonai stratégiai tanács 17 tagjának a neve is. Diplomáciai források szerint egy harmadik feketelista is készül, ezen panamai üzletemberek szerepelnek majd. A továbbiakban a szóvivő a nemzetközi jog elveivel ellentétesnek nevezi a Bonn által ’’minden németre kiterjeszteni óhajtott gondoskodási kötelezettséget”. Egyúttal ismételten fölhívja az NSZK figyelmét arra, hogy „mind az NDK szuverén jogaira irányuló bonni beavatkozási kísérletek, mind pedig a más (közelebbről meg nem nevezett) államok megzsarolását célzó próbálkozások komoly következményekhez vezethetnek...” A lapok a szóvivői nyilatkozat alá tördelve hozzák a magyar belügyminiszternek a Stern magazinban megjelent nyilatkozatát, amely szerint az NDK-beli menekültek Magyarországról való kiutazásának feltétele egy Bonn és Kelet-Berlin közötti egyezség. A lapok idézik Horváth István szavait, miszerint a két német államnak közvetlen tárgyalások útján kell megegyeznie a probléma megoldásáról. A mielőbbi távozásban reménykedők illúzióit eloszlatandó, a lapok nyomatékosan idézik a magyar belügyminiszter kijelentését, miszerint a távozni akarók Magyarországról való elutazása még akár másfél hónap késedelmet is szenvedhet. Egyúttal olvasható az újságokban az is, hogy a hazájukba visszatérő, kvázi bűnbocsánatot tanúsító személyeket semmiféle joghátrány nem éri, visszatérhetnek munkahelyükre és hivatásuk- hot Ráadásul ígéretet kapnak arra is, hogy kivándorlási kérelmük — a törvény adta keretek között — még az ügyvédi kamara tagjainak részéről jogi segítségben is részesülhetnek az államigazgatási szervek és a bíróságok előtt. (MTI) A szovjet belügyminiszterhelyettes A növekvő ■ ww ■■ w bűnözésről A bűnözés elleni harc erősítéséről szóló legfelsőbb tanácsi határozat ellenére a múlt hónapban a Szovjetunió valamennyi köztársaságában növekedett a bűntettek száma. Az idei év első nyolc hónapjában 1 millió 518 ezer bűntettet követtek el, de Litvániában és Észtországban a bűnelkövetések száma ötven százalékkal meghaladta a korábbi szintet— nyilatkozta a szovjet televíziónak Vaszilij Trusin belügyminiszter-helyettes. A legnagyobb mértékben a súlyosnak minősített bűntettek száma növekedett. Vaszilij Trusin kiemelte, hogy a rendfenntartást nehezítik a nemzetiségi problémák. Különösen nehéz a helyzet a Karabah- hegyvidéken, és a körzetében fekvő területeken. Karabahban a különböző csoportok között a harc a közlekedési útvonalak ellenőrzéséért folyik. Egy hét alatt tizenhat alkalommal intéztek támadást járművek ellen, hat autót felgyújtottak, egy személy életét ^vesztette, hatvan pedig megsebesült. A támadók gyakran lőfegyvereket használnak. A legfelsőbb tanácsi határozat nyomán erősödött a bűnözés elleni harc. A rendőrség fellépése határozottabbá vált — mondotta a miniszterhelyettes. A múlt héten történt gyilkosságok nyolcvan százalékának elkövetőit egy napon belül letartóztatták. A rendőröknek lehetővé tették, hogy a fegyveres támadók ellen gyakrabban alkalmazzanak fegyvert. Minden olyan esetet, amikor a hatósági személy fegyvert használ, ügyészségi vizsgálat alá vetnek, de az eddigi vizsgálatok a fegyverhasználat jogosságát bizonyították. Az elmúlt héten a rendfenntartó erők bűnözés elleni harca emberáldozattal is járt: egy rendőr meghalt, három megsebesült. Felszólalt az ENSZ főtitkára is Az cl nem kötelezett országok belgrádi csúcskonferenciáján felszólalt Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára és méltatta az el nem kötelezettek szerepét (Népújság-telefotó — MTI) Katonai szakértőnk kommentárja: Lehetséges-e öt év alatt egy tömbök nélküli Európa? Az Országgyűlés őszi ülésszakán Király Zoltán „hivatalosan” is elő kívánja terjeszteni azt a javaslatot, hogy a Parlament támogassa a NATO és a Varsói Szerződés 1995-ig való egyidejű felszámolásának gondolatát. Hogy az előre bejelentett kezdeményezés belefér-e majd az ügyrendbe, vagy sem, az más lapra tartozik. És ha igen — ami valószínűsíthető — további sorsa a T. Házban., dől el. Tény, hogy a felvetés ez egybevág a magyar kül- és biztonságpolitikai törekvésekkel. Más dolog azonban általánosságban igent mondani az indítványra, egyúttal Európa oly sok feszültséget okozó kettéosztott- ságának megszüntetését is magával hozná, és megint más ennek végrehajtásához ilyen rövid időhatárt szabni. Bármennyire is kívánatos lenne e cél minél gyorsabb elérése, kérdés, vajon — éppen az elmúlt negyven évi hideg- háborús korszak mély gyökerei, lerakódásai miatt — kivitelezhe- tő-e ez a Keleten és Nyugaton egyaránt nagy politikai bátorságot igénylő, kölcsönös akaratmegegyezést feltételező folyamat rövid távon? Vannak ugyanis olyan régebbi és egyre-másra újratermelődő bizonytalansági tényezők, amelyeknek figyelmen kívül hagyása csak illúziókat táplálhatna a tekintetben, hogy földrészünkön a katonai konfrontáció betonfalai egyik napról a másikra lebonthatók-e szinte az alapokig? Sajnos, ez a legjobb szándékok mellett sem látszik könnyen megoldható feladatnak. Azok a külső körülmények, a nemzetközi környezetben meglévő feszítő ellentétek, amelyek annak idején a két tömb kialakulásához vezettek, az atomkor realitásainak felismerése ellenére sem eredményezhetik az egyes fejlődési szakaszok átugrását. Vagyis a két szövetségi rendszerben az egymástól eltérő államinemzetbiztonsági érdekek — egyebek között a kölcsönös bizalom egyelőre még nem kielégítő mértékéből eredően — aligha kerülhetnek szinkronba bizonyos közbeeső intézkedések, például a más államok területén állomásozó idegen csapatok teljes kivonása nélkül. A dolgok jobb megértéséhez talán érdemes felidézni a Varsói Szerződés 1955-ös alapító okmányának azt a cikkelyét, amely szerint ha egyszer létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer és az erről szóló szerződést aláírják, akkor a VSZ (mint a NATO is) elveszíti létjogosultságát, szükségtelenné válik. Ez a békerendszer azonban különféle okokból nem született meg, így aztán az 1949 tavaszán megszervezett NATO és a hat esztendővel később a politikai színtérre lépett szocialista szövetség eredeti „felállásában” továbbra is fennmaradt. Igaz, a VSZ-tagállamok egyik, legtöbbször megismételt javaslata az volt, hogy a két koalíciót egyszerre számolják fel. Ez a készségük tagadhatatlan, tényszerűen igazolható. Csakhogy erre a másik fél nem mutatott hajlandóságot. A későbbiekben ezért merült fel az az elképzelés, hogy kezdeti lépésként a két tömb katonai vezető szerveit számolják fel a politikai intézmény- rendszer változatlan fenntartása mellett. Ám ezt sem sikerült keresztül vinni, így minden maradt a régiben, sőt a 20 éves időtartamra szóló észak-atlanti szerződést 1969-ben újra meghosszabbították. Ugyanez történt a Varsói Szerződés szervezetében is, miután az alapokmány aláírásától eltelt húsz plusz tíz év érvényessége lejárt. A tagországok 1985 áprilisában Varsóban egybegyűlt legfelsőbb vezetői által parafáit jegyzőkönyv szerint a szerződést — az 1955-ös szöveg érintetlenül hagyásával — további húsz évre (2005-ig) érvényben lévőnek nyilvánították, s az ezt követő tíz évre is (2015-ig) azon szerződő felek számára, amelyek ennek lejárta előtt egy évvel nem mondják fel azt. E jogával bármelyik tagállam élhet, ha úgy véli, szuverenitását és nemzeti biztonságát más módon is garantálhatja. A meghosszabbítás fő érve különben az volt, hogy amíg a nemzetközi feltételek nem változnak — tehát addig, amíg a NATO fennáll —, nem lehet szó a VSZ egyoldalú felszámolásáról. Más kérdés természetesen, hogy a szervezet régi, megkövesedett működési mechanizmusában a viharosan változó jelenlegi helyzetben lényegi módosításokra van szükség, egy oldalról a sajátos nemzeti érdekek erőteljesebb kifejezésre juttatásával, más oldalról a katonai elemek fokozatos háttérbe szorításával. Ez azonban még jó ideig nem teszi feleslegessé az átmeneti korszak katonai-hadászati egyensúlyi viszonyainak megőrzését, még ha ez a mostaninál jóval alacsonyabb szinten is realizálódik. Ez a periódus tarthat tovább is, s nehéz megmondani, a katonai vezető szervek (parancsnokságok) esetleges felszámolását mikor követné a két szövetség politikai szerveinek „szanálása”, ha egyáltalán. Hiszen az sem zárható ki, hogy az utóbbiak valamilyen hatalmi struktúrában átalakulva, tovább működnének egy jövőbeni egységes Európa kialakításában. Azt ugyan deklarálni lehet, hogy 1995-ig — úgy, ahogyan van — oszlassák fel a két tömböt, de korántsem biztos, hogy ehhez ilyen rövid idő elég lesz. Már csak azért sem, merta legtöbb fegyverzetkorlátozási és leszerelési prognózis nagyjából az ezredforduló tájára teszi az igazi „frontáttörés” lehetőségét. Sefőző László Adamec Romániában Csehszlovákia és Románia vezetése még a mostaninál is szorosabbra kívánja fűzni politikai és gazdasági együttműködését — ez a megfigyelők általános véleménye Ladislav Adamec csehszlovák szövetségi kormányfő kedden kezdődött kétnapos bukaresti látogatása előtt. Prágában emlékeztetnek arra, hogy amilyen mértékben hidegülni kezdtek Csehszlovákia kapcsolatai Lengyelországgal és Magyarországgal, olyan mértékben mélyültek el Romániával és a szomszédos NDK-val. Augusztus első felében Józef Lenart, a CSKP kül- kapcsolatokban illetékes KB-titkára utazott négynapos látogatásra Romániába, s megbeszélésein a két ország együttműködésének kérdésein túl az egyes középkelet-európai szocialista országokban felgyorsult politikai folyamatokról is szó volt. Adamec mostani útja előtt pár nappal a CSKP KB gazdasági kérdésekben illetékes titkára, Ivan Knotek tett egynapos villámlátogatást a román fővárosban, s figyelemre méltó, hogy nem sokkal utána már Berlinben ült tárgyaló- asztalhoz ottani kollegáival. Prágában figyelmet keltett az is, hogy Románia nemzeti ünnepe alkalmával a csehszlovák legfelső párt- és állami vezetés szokatlanul meleg hangú üdvözlő táviratot küldött Ceausescunak, hangsúlyozva „a két párt és állam szoros szövetségét” , „a szilárd barátságot”. A csehszlovák-román viszony kitüntetett jellegét volt hivatott demonstrálni az is, hogy a prágai román nagykövetség augusztus 22-i ünnepi fogadásán — rendhagyó módon és csak a szovjet követségi fogadásokhoz hasonlíthatóan — a csehszlovák vezetés szinte valamennyi tagja jelen volt, köztük Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára, Ladislav Adamec szövetségi kormányfő, Jan Fojtik, az ideológiai, Józef Lenárt, a külügyi, Ivan Knotek, a gazdasági kérdésekben illetékes KB-titkár, valamint Miroslav Stepan, a prágai pártbizottság vezető titkára, a parlament külügyi bizottságának az elnöke és Karel Urbanek, a CSKP csehországi bizottságának az elnöke. Adamec látogatásával kapcsolatban a csehszlovák hírközlő szervek mindenekelőtt annak gazdasági jelentőségét igyekeznek hangsúlyozni. Rámutatnak az egyre bővülő árucserére, amelynek értéke tavaly elérte a 703 millió rubelt, s idén várhatóan 729 millió rubel lesz. Prága és Bukarest külpolitikájának fokozottabb egyeztetése, a közös álláspont kidolgozása mellett gazdasági téren mindenekelőtt a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció elmélyítésével kívánja szorosabbra fűzni kapcsolatait. Bush csapatokat küld? Kokainháború Kolumbiában Hétfőn újabb két ember vesztette életét és több mint tízen megsebesültek Kolumbiában a kokainmaffia terrorakcióinak következtében. Eközben megérkezett a 65 millió dolláros amerikai segítség újabb része: az Egyesült Államok most nyolc repülőgépet — köztük felderítőgépeket küldött — a titkos kábítószerültetvények és feldolgozó laboratóriumok felkutatására. Még öt amerikai helikopter érkezését várják. Medellínben — a kábítószerüzlet központjában — a nemzetközi repülőtéren egy katonai ruhába öltözött ismereteién férfi gépfegyverből tüzett nyitott a közelben tartózkodó utasokra. A biztonsági szolgálat tagjai viszonozták a tüzet. A lövöldözésben a támadó és egy utas életét vesztette, s többen megsérültek. Több pokolgépes merényletet is elkövettek a városban, melyek következtében ketten sérültek meg. Az ismétlődő támadások ellenére, a Medellínben öt napja bevezetett éjszakai kijárási tilalom idejét nyolc óráról hat órára csökkentették. A kolumbiai katolikus egyház drámai hangú felhívásban szólította fel hétfőn a kolumbiaiakat a nemzeti összefogásra a „hazát szétforgácsoló terrorizmus ellen ” — jelentette az MTI Buenos Ai- res-i tudósítója. A püspöki konferencia dokumentuma szerint az egyház a kolumbiaiak kötelességének tartja, hogy támogassák a kormányt a szükséghelyzet leküzdésére. George Bush amerikai elnök keddi tévéinterjújában nem zárta ki annak lehetőségét, hogy országa csapatokat küld Kolumbiába a kábítószermaffia elleni harc segítésére, ha Kolumbia erre felkéri. A feszültségek enyhítéséért Nagygyűlés Vilniusban A litvániai szovjethatalom megőrzésére alakult bizottság szervezésében hétfőn este nagygyűlést tartottak Vilniusban, amelyen a szónokok állást foglaltak az SZKP KB balti helyzettel kapcsolatos értékelése mellett, és követelték a Litván Legfelsőbb Tanácstól, hogy ne fogadjon el határozatot Litvániának a Szovjetunióból való kilépéséről. A gyűlésen elhangzott, hogy az SZKP KB említett dokumentuma szilárd alapot teremthet a nemzetiségek közötti kapcsolatok rendezésére a köztársaságban. A gyűlés résztvevői azzal a kéréssel fordultak a köztársaság lakóihoz, hogy tegyenek meg mindent a nemzetiségek közötti feszültségek enyhítéséért, a kölcsönös tisztelet és együttműködés érdekében. A tíz napja született pártdokumentum kemény figyelmeztetést tartalmazott a balti köztársaságok számára, az ott kialakult helyzetet szélsőséges nacionalista hisztériának minősítette. A balti államokban a helyi lakosság a határozatot a belügyekbe való beavatkozásként értékelte. A Litvániában élő különböző nemzetiségű munkások nevében a gyűlésen azzal a kéréssel fordultak a helyi Legfelsőbb Tanácshoz, hogy a választási törvény tegye lehetővé a nem litván nemzetiségűeknek a köztársaság választott hatalmi szerveiben való arányos részvételt. A nemzetiségekről készülő törvénytervezetet hozzák összhangba az SZKP nemzetiségi kérdésekről kidolgozott platformjának alapelveivel. Követelték, hogy valóban azonos jogok illessenek meg minden, Litvánia területén élő nemzetiséget. Egy nappal korábban Vilniusban a Litván nemzetiségek koordinációs egyesülésének szervezésében tartottak gyűlést, amelyen ugyancsak a nemzetiségek közötti kapcsolatok kerültek napirendre. Megállapították, hogy köztársaságban nem olyan aggasztó a helyzet, mint amilyen drámai hangvételű cikkek, tudósítások jelennek meg erről a központi sajtóban. Visszautasították azt a vádat, amely a nemzetiségek közötti egyenlőség megsértését vetette a litvánok szemére és kinyilatkoztatták: Litvánia minden ott élő ember hazájává szeretne válni. / % FELVESZÜNK: géplakatost, áruátvevőt (érettségivel) Borsodi Sörgyár Kirendeltsége Eger, Kistályai u. 7. V ........ J
