Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-05 / 209. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 5., kedd TÁRSADALOM 3 Magánvállalkozók is akadnak A területfejlesztési és a foglalkoztatási alap felhasználása Az Állami Fejlesztési Intézetben összesítés készült a terület- fejlesztési és szervezési, valamint a foglalkoztatási alap első félévi felhasználásáról. Újdonság, hogy ezúttal már magánvállalkozók is folyamodtak — eredménynyel — az alap által nyújtott támogatásért. A területfejlesztési és szervezési alapból az év első hat hónapjában 28 pályázó igényelt állami támogatást. A bírálóbizottság kilenc pályázatra összesen 35 millióforint támogatást ítélt meg. A fejlesztések közül mindössze kettő tekinthető nagyobb értékű ipari vállalkozásnak, a többinek csak kisebb jelentősége van egy- egy térség ipari szerkezetének korszerűsítésénél. Az alapból finanszírozott beruházások révén összesen 230 embernek létesítenek új munkahelyet; egy-egy munkahelyre 152 ezer forintot fordítanak a támogatásból. Négy pályázó forráshiányra hivatkozva időközben visszalépett. Volt olyan jelentkező is, akinek a kérelmét azért utasították el, mert olyan árut kívánt előállítani, amelyből elegendőt készítenek a régebbi gyártók. Többen azért nem voltak sikeresek a pályázatukkal, mivel kiadásaikról nem volt megalapozott a kalkuláció. Mások megriadtak a szerződés egyes pontjaiban rögzített követelményektől; ilyen eset például, amikor a zálogjog intézményének nem tudtak eleget tenni, vagyis nem voltak képesek vagy nem akartak zálogtárgyakat kijelölni arra az esetre, ha számon kérnék tőlük a vállalkozáshoz szükséges hitelek fizetésének esetleges elmaradását. A pályázók között számos a magánvállalkozó, ami újdonságnak számít. Közülük néhá- nyan alkatrészgyártásra vagy gombatermelésre állnának be. Többen igyekeznek olyan vállalkozást kialakítani, amelyhez már a külföldi vevőt is megkeresték, és erről a megfelelő iratokat is csatolták. A foglalkoztatási alapból az év első felében 116 pályázó igényelt támogatást. A döntések eredményeként az Állami Fejlesztési Intézet 84 munkahelyteremtő beruházás megvalósításához összesen 590 millió forint kölcsönt javasolt számukra. Ebből az ösz- szegből csaknem négyezer ember foglalkoztatására nyílik lehetőség. A Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei vállalkozók kapták a legtöbb támogatást, 111 millió forintot, ennek, valamint a saját anyagi fedezetük felhasználásával több mint 800 munkahelyet alakíthatnak ki. Jelentős támogatásban részesültek Békés és Szabolcs-Szat- már megyei vállalatok, szövetkezetek és magánvállalkozók. A területfejlesztési, illetve a foglalkoztatási alap pályázatain elnyert összeg a beruházások költségeinek legfeljebb 30 százalékát teheti ki, a többit a vállalkozóknak kell saját forrásból, illetve hitelből biztosítaniuk. Ezeket a fejlesztéseket a Világbank is támogatja: 1989 — 90-ben 15 millió dollárral járul hozzá a létesítmények megvalósításához. A benyújtott pályázatok többsége ipari tevékenység folytatására szolgál, emellett igen jelentős a mezőgazdasági, ezen belül az élelmiszer-ipari termékek gyártására igényelt összeg. Az utóbbiak közül így valósulhat meg több folyékony műtrágyát előállító, baromfifeldolgozó, illetve gyümölcslékészítő üzem. Mohó akarás és bús lekönyöklés Periculum in mora: a késlekedés veszéllyel jár. Bevéstük a római történész, Titusz Liviusz mondását, mert latinórán ez azt jelentette: akik elkéstek, menthetetlenül felelésre szólíttattak. Hiába mentegetőztünk: késett a buszunk, hóakadály volt, Borbély tanár úr könyörtelenül val- latóra fogta a későn jövőket. A késlekedés súlyosabb és le- leplezőbb veszélyeiről felnőttként még több leckét kaptam, ma pedig a nemzet sorskérdésévé nőtt a dilemma: végérvényesen lekéssük az európai járatokat, vagy fel tudunk kapaszkodni legalább az utolsó szerelvényre? Amikor a nem működő telefonok miatt gutaütés kerülget, amikor semmihez nem találok illeszkedő és működő alkatrészt, amikor úton-útfélen kulturálat- lanságba ütközöm, mindig arra gondolok: miféle illúziók táplálják azt a hitet, hogy képesek vagyunk, leszünk felzárkózni? Rozsdás, behemót alkatrészekkel, begyöpösödött agycellákkal lehetséges kontaktust teremteni? Ugyanakkor azt is tudom, hogy minden embernek, nemzetnek kellenek a nagyra törő célok, a felemelő programok, amelyek ma még irreális álmoknak tűnhetnek, de holnap már esélyes távlatként kalkulálhatók cselekedeteikbe. Az egyik oldalon a felzárkózás makacs és mohó akarása, a másik oldalon a kudarcok, a lemaradások halmozódása, a pesszimizmus és a hitetlenség. Ezt az életérzést Ady Endre zseniálisan fogalmazta meg: „Pimasz szép arccal látszik, hogy akar, (De közben búsan lekönyököl,) Nyög, sír az én fajtám, a magyar”. Ez a kettős magatartás: a szép akarása és a bús lekönyöklés egyszerre van jelen. Az ellentétpár egységéből és harcából születhet meg a felzárkózás esélye, vagy a másik realitás: a „mi mindig, mindenről lekésünk” tragédiája. Ä bús lekönyökléseket az a helyzettudat is táplálja, hogy mi Kelet és Nyugat szorításában élünk. Pedig ebből helyzeti előnyöket kovácsolhatnánk, mert nem akármilyen adottság az, hogy nekünk erre is, meg arra is nyílnak ajtóink és ablakaink. No persze, ez a gondolkodás- és cselekvésmód aktívabb jelenlétet, alkotóbb részvételt kíván, míg a másikhoz elégséges a lemondó legyintés, a szöveg régóta kész, a koreográfia kidolgozott. A szintézishez, Kelet és Nyugat értékeinek megőrzéséhez, adaptálásához, a nem nekünk való minták elutasításához több bátorság kellene, nagyobb önállóság, magabiztosabb öntudat, bizakodóbb önértékelés. A lekö- nyökléshez, a nyögéshez, a síráshoz jóval kevesebb erény szükségeltetik. Mentség persze, mindenre van. Sok közül az egyik: nem voltunk, nem lehettünk soha a magunk urai. Most meg a szegénység miatt vagyunk kiszolgáltatottak. Meg talán azért, mert mohó mindent akarásunkban igazán nem tudjuk, mi a legfontosabb számunkra. Én Jászi Oszkárt szoktam idézgetni magamnak, és ajánlom másoknak is. 1918-ban fogalmazta meg a Habsburg-birodalom romjain. Megállapítása a Sztálin-biroda- lom romhalmazáról szemlélve is használhatónak tűnik: „A népeknek nem uralom, gazdaság, dísz és hatalmi presztízs kell, mint ama feudális és plutokrati- kus osztályoknak, amelyek eddig őket környékezték, hanem minél bőségesebb termelés, minél fejlettebb munkamegosztás, minél intenzívebb csere, az anyagi és szellemi erőknek minél akadálytalanabb kifejlesztése, minél több erkölcsi és politikai szabadság.” Bányásznap Visontán A Mátraaljai Szénbányák üzemeinek képviselői a visontai Tborez Küifejtéses Bányaüzemnél rendezett központi ünnepségen emlékeztek meg a 39. bányásznapról. Dr. Goda Miklós vezérigazgató méltatta e nap jelentőségét, s a bányászkodás gondjait, lehetőségeit is taglalta. Több száz dolgozó kapott kitüntetést, jutalmat. Az ünneplőket színes kultúrműsor szórakoztatta, s nem hiányoztak a vásározók, lacikonyhások sátrai sem. Dr. Goda Miklós vezérigazgató ünnepi megemlékezését tartja (Fotó: Szabó Sándor — M TI) Pádár János 35 év munkájáért megkapta a Bányász Szolgálati Érdemérem gyémánt fokozatát Elégedetlen munkások — túlfizetett vezetők A Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa — ágazati-iparági szak- szervezeti középszervek képviselőivel kibővített — Elnöksége nyilatkozata a nagy kereseti különbségek miatt egyes területeken a gazdasági vezetők és dolgozók között létrejött feszültségek okairól és megszüntetéséről. Az elmúlt időszakban tovább folytatódott a vállalati vezetők és munkások, beosztott dolgozók közötti kereset differenciálódása, amely helyenként — különösen a vezetők egy szűk körét érintően — olyan méreteket öltött, hogy joggal váltott, illetve vált ki kedvezőtlen hangulatot, feszültséget, sőt felháborodást. Eddig megyén kívüli esetek kaptak sajtónyilvánosságot, de a megyében is jelentkeznek ezek a feszültségek, amelyeknek a mérséklése, sőt a feloldása feltétlenül szükséges, mivel mérgezi a munkahelyi légkört, visszafogja a munkateljesítményeket, tovább rontja az egyébként sem kedvező társadalmi közérzetet és növeli a vezetőellenességet. Az elnökség egyetért azzal, hogy a vezetői felelősség, irányító- és szervezőmunka megfelelő anyagi elismerést kapjon, így a ’80-as évek elejére kialakult vezetői kereseti arányok javuljanak. Ezt az elismerést egyrészt már kifejezi a magasabb vezetők és szakmunkások besorolási bérének jelenlegi 6 — 10-szeres különbözeié. A keresetek további differenciálódását a munkahelyeken kialakított prémiumrendszer és premizálási gyakorlat eredményezte. A magasabb vezető állásúak egy részénél és a vezető állásúak egy szűkebb körénél olyan magas keresetek kifizetését tették lehetővé, amit az elnökség teljesítménnyel arányban nem állónak és társadalmi igazságtalanságnak tart. A kereseti arányokat felszíni jelenségek és társadalmi-gazdasági folyamatok tovább torzítják, mint pl. a bruttó és nettó keresetek közötti lényeges különbségek; az elégtelen tájékoztatás és nem kellő nyilvánosság miatt a valóságosnál nagyobb prémium- összegek forognak közszájon; helyenként a vezetők prémiumelőlegét korábban kifizették, mint a munkásokét; a nyomasztó inflációban a jövedelemdifferenciálódás, kimagasló összegek vagy dinamikus keresetnövekedés egy szűk rétegnél, és lemaradás még az infláció mértékétől is a szélesebb dolgozói tömegeknél — egyre irritálóbb. A kifizetés formai jogszerűsége nem vitatható, mivel vagy a munkáltató, vagy a kollektív szerződés szabályozásán alapul. Az igazságtalannak tartott nagy összegű prémiumok kifizetése több tényezőre vagy azok együttes hatására vezethető visz- sza, amelyekből az általánosabbakat kiemeljük: A vállalati nyereség alakulása adminisztratív intézkedés, pl. áremelés hatására is változhat, függetlenül a vezetők teljesítményétől, ami alapját képezi a dinamikusan növekvő vagy az igen magas vezetői prémiumnak akkor, amikor a népgazdaság helyzete nem javul, hanem romlik. A vezetők elé kitűzött prémiumcél (nyereség stb.) dinamikája eleve nagyobb lehet, mint a munkások elé kitűzött termelés minőségi és mennyiségi mutatója növelésének lehetősége. Ugyanakkor a magasabb vezető állású dolgozók egy részénél a kifizethető prémiumnak nem szabtak felső határt. De a terv vagy a bázisszintű feladat teljesítéséért is túlzott mértéket, pl. az alapbér 150 százalékát határozták meg. Addig más dolgozóknál a vállalati szabályozásban rögzített vagy felettes vezető által meghatározott fix összeg, illetve mozgóbérkereset határt szab a prémiumnak. A prémium szabályozására vonatkozó előterjesztésekben homályba burkolták a prémium mértékét, annak összegét. így csak a kifizetéskor észlelték az érintett testületi tagok, hogy mihez adták egyetértésüket vagy egyetértő véleményüket. A vezetők a vállalati mutatóhoz kötött prémiumot beosztás, és nem egyéni teljesítmény alapján kapják, így a vezetők egy részénél a dolgozók túlzottnak tartják a prémiumösszeget az egyéni teljesítményükhöz hasonlítva. A vezetők prémiumának egy részét több helyen alapbéresítet- ték, amit később a prémium szabályozásánál és feltételmeghatározásánál már nem vettek figyelembe. Az elnökség szükségesnek tartja és felhívja a premizálás szabályozására és a prémiumfeladatok, -feltételek kiadására jogosult szervezetek — vállalati ön- kormányzatok, felügyeleti szervek — és az egyetértést vagy véleményt nyilvánító szakszervezeti testületek vezetőit, hogy kezdeményezzék a prémiumszabályzat és premizálási gyakorlat felülvizsgálatát és annak szükséges módosítását az előzőekben felsoroltak figyelembevételével. Szüntessék meg a munkával, teljesítménnyel arányban nem álló, a társadalmi igazságérzetet mélyen sértő keresetek, jövedelmek keletkezésének lehetőségét. Megfelelő politikai érettséggel mérlegeljék, hogy a száz- vagy több százezer forint többletjövedelem kifizetése nemcsak a társadalmi igazságérzetet sérti, hanem az anyagi ösztönzés elvének is ellentmond. A hatékonyság növelése mellett a jövőben a bérreform fokozatos kibontakozása teremthet további lehetőséget a jelenlegi feszültség oldására a dolgozók szélesebb rétegének oldaláról, azonban akkor is követelmény lesz a teljesítménnyel arányos, társadalmilag elviselhető keresetkülönbségek tartása, a teljesebb nyilvánosság és a valós társadalmi kontroll biztosítása az illetékes szervek részéről. SZMT Elnöksége Személygépkocsi-motorokat gyártanak majd Szentgotthárdon Befejezéséhez közeledik a Rába szentgotthárdi gyárának építése. A 30 ezer négyzetméteres nagycsarnok már elkészült, és befejezéséhez közeledik az irodaépületek és kiszolgálúlétesítmények építése is. Győrben, a Ruhagyár gazdasági konferenciáján Horváth Ede vezérigazgató bejelentette, hogy a befejezés előtt álló gyárban személygépkocsimotor-gyá- rat szerelnek fel. Közös vállalatot kívánnak életre hívni, amelyben 51 százalékos lesz a nyugat-európai cég részesedése, 49 százalékos pedig a Rábáé. A befejezés előtt álló szentgotthárdi Rába-gyár (Fotó: Czika László — MTI) Z. E.
