Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-05 / 209. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 5., kedd Delegációnk megfigyelőként vesz részt Megkezdődött az el nem kötelezettek Az új-belgrádi Száva kongresz- szusi központban hétfőn délelőtt megkezdődött az el nem kötele­zett országok kilencedik csúcsér­tekezlete. Az ünnepélyes meg­nyitón Robert Mugabe zimbab­wei államfő, a mozgalom eddigi elnöke köszöntötte az egybe­gyűlteket. Hangoztatta, hogy a közel három évtizeddel ezelőtt megalakult mozgalom napjaink­ban a földkerekség lakóinak há­romnegyed részét képviseli. A békéért, a leszerelésért és a biz­tonságért folytatott harc fokozá­sára szólított fel. Ezt követően átadta tisztségét a házigazda Jugoszlávia államel­nökének, Janez Drnovseknek, aki beszédében eredményes munkát kívánt a négynapos ta­nácskozásnak. Utána Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár mondott üdvözlő beszédet. A csúcstalálkozón teljes jogú tagként 101 ország küldöttsége vesz részt. Közülük ötvenhatot államfő vezet. Mások között je­len van a konferencián Sadli Bendzsedid algériai, Moham­med Nadzsibullah afgán, Dos Santos angolai, Carlos Saul Me­nem argentin, Hoszein Moham­mad Ersaá bangladesi, Szuharto indonéz, Hoszni Mubarak egyiptomi, Kadhafi líbiai, Ken­Gorbacsov üzenete neth Kaunda zambiai elnök, Husszein jordán király, Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök és Jasszer Arafat palesztin vezető. A konferenciára tíz országot megfigyelői minőségben, húszat pedig vendégként hívtak meg. A nemzeti felszabadító mozgalmak és a nemzetközi szervezetek megbízottaival együtt összesen több, mint százhatvan küldött­ség tagjai ülnek együtt a terem­ben. Vendégként részt vesz a ki­emelkedő nemzetközi tanácsko­záson a Magyar Népköztársaság delegációja, amelyet Horn Gyu­la külügyminiszter vezet. A délelőtt folyamán felvették a mozgalomba a Venezuelai Köztársaságot, a teljes jogú kül­döttségek száma következéskép­pen 102-re emelkedett. A Szovjetunió az el nem köte­lezett mozgalomhoz tartozó va­lamennyi állammal és a mozga­lom egészével is kész a párbe­szédre és az együttműködésre — ezt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő szögezte le abban az üzenetében, amelyet az el nem kötelezett országok belg­rádi csúcstalálkozójának elnöké­hez intézett. Ha a XX. század legutolsó év­tizedében erősödő optimizmus hatja át az emberiséget, akkor annak kialakulásában nem kis érdemei vannak az einem kötele­zett államoknak — állapította meg Gorbacsov. A szovjet vezető kifejtette: or­szága osztja azt az — el nem köte­lezettek által is támogatott — eszmét, amely új nemzetközi rend megteremtésére vonatkozik. E rend alapját jelenti a jog el­sőbbsége, a szuverenitás és a sza­bad választás feltétlen tisztelet­ben tartása, valamint az, hogy minden népnek méltó helyet biz­tosítsanak a nemzetek közössé­gében. Gorbacsov a legidősze­rűbb feladatnak nevezte, hogy visszafordíthatatlanná változtas­sák a leszerelés folyamatát, a kü­lönböző államok közötti biza­lom és kölcsönös megértés erősí­tését. Készek vagyunk együttmű­ködni — mindazokkal, akik ezt akarják — egy olyan világ építé­sében, amely mentes a nukleáris fegyverektől, a külföldi katonai támaszpontoktól, az egymással szembenálló katonai tömböktől. Egy olyan világért, amelyben a nemzetközi kapcsolatokból ki lenne zárva a fegyveres és min­den másfajta nyomás alkalmazá­sa — hangsúlyozta Gorbacsov. (MTI) Nyugatnémet lapok a magyar reformkorokról A vezető nyugatnémet napila­pok a reformkörök budapesti ta­nácskozásáról tudósítva egyön­tetűen kiemelik annak jelentősé­gét, hogy Németh Miklós, a Mi­nisztertanács elnöke fenntartás nélkül azok oldalára állt, akik az MSZMP-ben a párt határozott megújulását szorgalmazzák. A liberális müncheni Süd­deutsche Zeitung nagy fontossá­got tulajdonít a kormányfő és pártelnökségi tag ama kijelenté­sének, amely szerint az október elejére előirányzott pártkongresz- szus esetleges sikertelensége nemcsak magára az MSZMP-re, hanem az egész keleti övezetre, a Szovjetunióra nézve is belátha­tatlan következményekkel járna. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung kidomborítja, hogy Nyers Rezső elnök, Pozsgay Imre el­nökségi tag, államminiszter és Németh Miklós egyként a párt megújulásáért szállt síkra. A kor­mányfő nem hisz abban, hogy kompromisszumot lehetne kötni a dogmatikus tisztségviselőkkel — úja a lap. Pozsgay Imréhez és Németh Miklóshoz hasonlóan Nyers Rezső is úgy véli, hogy szükséges egy új szocialista párt megalapítása—idézi fel a pártel­nök állásfoglalását a Frankfurter Allgemeine Zeitung, észrevéve azonban azt is: az elnök nem em­lítette meg Grósz Károly főtit­kárt, aki a pártelnökségi tagsága ellenére nem tart kapcsolatokat a reformkörökkel. Az újságok megjegyzik: ő a Münnich Ferenc Társaságnak küldött üdvözletét. (MTI) Sátor­városok a menekülte­kért Négy sátorváros várja az NSZK-beli Vilshofenban a Magyarországról állítólag a közeli napokban érkező NDK-áttelepülőket. A nyugati hírügynökségek szerint több mint tízezer emberre számítanak (Népújság-telefotó - MTI) Ők voltak az álompár A hercegfnő)i idill vége... Úgy kezdődött mint egy álom... de milyen köznapian végződik! — sóhajtottak a palo­ta-romantika hívei, amikor a na­pokban bejelentették: Anna hercegnő, Erzsébet királynő lá­nya hivatalosan különválik a fér­jétől, a daliás Mark Phillipstől — bár válási eljárás bíróság előtt nem indul. Nem mintha a beje­lentés túl nagy meglepetést oko­zott volna azoknak, akik szíve­sen böngészik a társasági élet hí­reit: sok pletyka szólt már arról, hogy e házasság nem éppen fel­hőtlen. Amikor 1968-ban a mexikói olimpián megismerkedtek, An­na hercegnő 18 éves volt — kar­csú,hűvös és szellemes, s Erzsé­bet királynő egyetlen leányaként a hetedik a trón várományosai­nak sorában. Mark Phillips-szel a lovak iránti olthatatlan lelkese­dés hozta össze: az akkor 20 esz­tendős jóképű fiatalember, egy gyárigazgató fia, tagja volt az an­gol olimpiai lovas-csapatnak. Amikor Anna hercegnő — maga is szenvedélyes lovas — ellátoga­tott hazája olimpiai csapatához, egyetlen pillanat elég volt a sze­relem fellángolásához. A frigyet' ennek ellenére nem hamarkod- ták el: az emlékezetes esküvőt 1973 november 13-án tartották a Westminster apátságban, milli­ók, pontosabban 500 millió tévé­néző legnagyobb örömére. A ta­lálgatás, hogy tudniillik mennyi­re mély az érzelmi kapocs a két ember között, csak jóval később indult meg. De akkoriban, 1973-ban a saj­tó még lelkesülten írt róluk: ők voltak az „álompár”. Az NSZK- ban a nevezetes esemény tiszte­letére „Szerelemben egyesülve” feliratú emlékbélyeget bocsátot­tak ki. Később, bizonyára ugyan­azok, akik eleinte oly lelkesek voltak, felfedezték, hogy Annát és Markot inkább csak felületes kapcsolat fűzte össze: a herceg­nőt megszédítette az 1972-ben szerzett military aranyérem, Markot viszont a királyi pompa kápráztatta el. A hétköznapok az 530 hektá­ros birtokon (Gatcombe-park) másként festettek, mint ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A bennfentesek úgy mondják, hogy Mark Phillipsről hamar ki­derült : igencsak unalmas figura, a lovakon kívül másról beszélgetni se lehet vele. A nadrágot pedig Anna hordta, mindig éreztetve, ki hozta a vagyont és ki az úr a ház­nál. Mark állítólag egyszer így fa­kadt ki: éppen csak az ostort nem használja... Károly, Anna fivére, a trónörökös, viszont úgy vélte, hogy sógorát állandóan valami fura köd lengi körül. Ez még nem lett volna baj. Am egy idő után a házaspár már nemcsak nem aludt együtt, de még külön is reggelizett. Világos­sá vált: az elhidegülést a két gyermek, a most 11 éves Peter és a nyolcéves Zára sem tudja meg­akadályozni. A férj, ahogyan az lenni szo­kott, hamarosan más hölgy kar­jaiban találta meg az otthon nél­külözött gyengédséget. Nem is lehetett másként: a barátnő egy lovászlány volt, a légyottok szín­helye pedig az istálló. Anna hamarosan revansot vett. Választása egyik testőrére esett — de ezt már a királynő nem nézhette tétlenül. Különösen azért nem, mert éppen akkori­ban okozott sok bosszúságot Margit húgának viszonya Peter Townsenddel. A korona tekinté­lyének védelmében ezért elren­delte... a testőr, Peter Cross elbo­csátását. (Anglia pedig sokáig arról súgdolózott, hogy mindkét gyermeknek ő az apja...) Anna kelletlenül ugyan, de szakított, s aztán hamarosan ta­lált másik kedvest — s akárcsak Mark. A lapok ettől kezdve rendszeresen közöltek megdönt­hetetlen bizonyítékot arról, me­lyikük hol és,kivel töltötte a hét­végét. Legutóbb akkor robbant a bomba, amikor nyilvánosságra kerültek Anna szenvedélyes sze­relmeslevelei — pontosabban a tény, hogy ilyeneket írt Timothy Laurence fregattkapitánynak, aki — igazán kínos — a királynő személyes adjutánsa. Most bejelentették, a házas­ságnak vége. Ha törvényesen nem is válik el a hercegi pár, kü­lön költöznek. Talán nemcsak azért, mert elegük van egymás­ból, hanem abban a reményben is, hogy ezután kevésbé lesz ér­dekes a pletyka, melyikük kivel csalja a másikat. Szászi Júlia A Pravda A litván ellenzéki gyűlésekről A litván fővárosban a hét vé­gén lezajlott ellenzéki gyűlések­ről közölt helyszíni tudósítást hétfői számában a Pravda. Az SZKP KB központi napilapja igyekezett tényszerű leírást adni az eseményekről, a nagygyűlése­ken résztvevő tömegek hangula­táról — és ezúttal tartózkodott az élesebb hangvételtől. A lap tudó­sítói egyébként a litván népfront, a Sajudis meghívásának eleget téve tudósítottak a nagygyűlé­sekről. (A Pravdát — más köz­ponti tömegtájékoztatási esz­közzel együtt — élesen bírálták a balti köztársaságokban az ott zajló folyamatok egyoldalú és tendenciózus bemutatásáért. így történt most is Vilniusban, habár a vádak többségét a lap tudósítói megalapozatlannak ítélték). A Pravda beszámolója szerint a vilniusi nagygyűlésen számos nemzetiség képviselői vettek részt, így feltűntek az ukrán, észt, belorusz, lett zászlók, de látható volt a tatárok zöld, félholddal dí­szített lobogója, a Dávid-csilla- gos izraeli zászló és a cári Orosz­ország trikolórja is. (Ez utóbbit a leningrádi népfront képviselői hozták Vilniusba). A Litván Sza­badság Ligája több szélsőséges jelszóval vétette észre magát: „Állítsák meg a kommunizmust Lettországban! Véget kell vetni a Baltikum megszállásának! Gor­bacsov, távolítsd el a vörös hada­kat Litvániából!” Kampány kez­dődött, hogy a hadkötelesek ad­ják vissza katonakönyvüket „a megszálló hadseregnek”: állító­lag másfél ezren így is cseleked­tek, igaz, többen a későbbiekben meggondolták magukat — álla­pította meg a tudósítás. A Pravda írása szerint a nagy­gyűlésen mégis a józan hangvétel kerekedett felül a felszólalások­ban. Egyöntetűen az volt a véle­mény, hogy Litvániában a kü­lönböző nyelveket beszélő, kü­lönböző nemzetiségű emberek között nem szabad mestersége­sen megbontani az évszázadok óta kialakult kölcsönös megértés és tisztelet légkörét. A tudósítók nem hallgatták el, hogy a vilniusi gyűlésen a központ beavatkozá­sának beszüntetését sürgették, elítélték az SZKP KB-nak a bal­tikumi kérdésekről közzétett ál­lásfoglalását, és azt apparátusi dokumentumnak, a Litvániában élő népek nemzeti büszkeségét sértő okmánynak, a sztálinizmus és a pangás időszaka csökevé- nyének minősítették. A Pravda beszámolója végén megjegyzi, hogy vasárnap Vilniusban a „szovjethatalom litvániai meg­mentésére alakult bizottság” szervezésében is nagygyűlést tar­tottak. (MTI) Kuba Légihatasztrőfa Súlyos légikatasztrófa történt vasárnap este Havannában, ami­kor a Cubana légitársaság IL — 62 típusú repülőgépe, fedélzetén 115 utassal és tizenegy főnyi sze­mélyzettel, röviddel a felszállás után felrobbant, és a repülőtértől egy kilométerre fekvő Boyéros nevű lakónegyedre zuhant. A re­pülőgépen tartózkodó összes ember életét vesztette. A lezuha­nó gép 19 lakóépületet összedön- tött. Az eddigi jelentések szerint 63 lakót vittek sebesüléssel kór­házba. A katasztrófa helyi idő szerint este hét órakor történt. Fidel Castro államfő és más kubai ve­zetők azonnal a tragédia helyszí­nére mentek. A baleset okainak kivizsgálására állami bizottság alakult. A hírügynökségek emlékez­tetnek arra, hogy a baleset idején trópusi vihar volt a kubai fővá­rosban. A többségében olasz és nyu­gatnémet utasokat — csak két kubai állampolgár volt a gépen — a Charter-járat Kölnbe és Mi­lánóba vitte volna. (MTI) Afganisztán Szovjet katonai tanácsadók Az Egyesült Államok és Pa­kisztán beszüntette az afgán el­lenzéki pártok pénzügyi és kato­nai támogatását, s a két ország úgy határozott, hogy ezeket a se­gélyeket a jövőben közvetlenül a harcoló csapatok kapják majd — olvasható a Washington Post va­sárnapi számában. Az amerikai lap szerint a dön­tést a Kabul-ellenes politikai erők közötti — sokszor fegyveres — ellentétek indokolják. Az afgán külügyminisztérium vasárnap közleményben cáfolta azt az amerikai állítást, mely sze­rint továbbra is mintegy három­száz szovjet katonai tanácsadó tartózkodik az országban. „Az afgán fegyveres erők elég tapasz­talattal és erkölcsi erővel bírnak, hogy megvédjék az országot” — olvasható a nyilatkozatban. Peter Tomsen, a pakisztáni központú afgán ellenzéki kor­mányhoz küldött amerikai követ szerint a háromszáz szovjet ta­nácsadó az ütközetek terveinek kidolgozásában és a Szovjetunió által szállított „Scud” rakéták al­kalmazásában nyújt segítséget az afgán hadsereg parancsnokai­nak. (MTI) Buldózerrel a dinnye ellen Asztrahany környékén buldó­zerekkel tapostak szét 3 millió ru­bel értékű kiváló görögdinnyét. A gyümölcs ott rohadt a napon, mert nem volt mivel piacra szállí­tani. Az eset a moszkvai televízió beszámolója szerint az „Iljics (Lenin) emléke” elnevezésű kol­hozban történt, Moszkvától 1200 kilométerre délre, a Kasz- pi-tenger partján. A kolhoz egyik agrármérnöke elmondta, hogy a teherautók, amelyekkel a dinnyét a vasútra szállítják, megrakodva veszte­gelnek az állomáson, mert nincs mibe kipakolni a dinnyét. A kol­hoznak 120 vagonra volna szük­sége a dinnye elszállításához, de például ezen a héten legjobb esetben is csak 20 vagonra szá­míthat. A kolhoz a moszkvai televízi­ón keresztül bejelentette, hogy bárki ingyen viheti a dinnyét, ha maga szedi és szállítja el. s Az MHSZ Heves Megyei Gépjárművezető-képző Iskola felvesz autószerelő szakmunkást. \. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Eger, Vöröstüzér u. 36. sz. alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents