Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-04 / 208. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 4., hétfő Új szocialista pártra van szükség (Folytatás az 1. oldalról) lasztás időpontjában azonban az MSZMP-n belül sincs egységes álláspont. A mérvadó szempontnak azonban az ország kor- mányozhatóságának fenntartását tartotta, hangsúlyozva, hogy a kormány és a parlament munkáját nem lehet ellehetetleníteni. A KB döntött arról is, hogy a pártvagyonról a kongresszus előtt kell számot adni, precíz, átlátható vagyonleltárt kell készíteni, a párttagság és a társadalom számára is megnyugtató módon, indulatok nélkül rendezve az ügyet. Miután azonban a taglétszám, a tagdíj mértékének csökkenése és felhasználásának átcsoportosítása nagymértékben megcsappanja a pártnak a gazdálkodásra szánt anyagi eszközeit, meg kell találni az MSZMP önfenntartásának mindenki számára elfogadható módját. Erről a kongresszus dönthet. A pártszerveződés kérdésében a KB korábbi és jelenlegi álláspontja között nincs minőségi különbség — emelte ki a továbbiakban Jassó Mihály. Ebben a kérdésben — szerinte — művita zajlik, mert a politikai tevékenység lényege, hogy a pártszervezetek és a kommunisták a közéletben minél intenzívebben vegyenek részt, s a közélet általában nem a termelőtevékenység folyamata. A helyszínt bízzák az adott kollektívára, de azt szigorúan ki kell kötni, hogy a termelésszervezésnek és -vezetésnek nem lehet szerves része a pártszervezet, s annak döntéseiben sem lehet meghatározó tényező. A SZOT és a kormány között elmérgesedett vitával kapcsolatban a Központi Bizottság a kormány álláspontjával ért egyet, mert a konfliktus vállalása nélkül egy-két éven belül a teljes csőd következne be. Hozzátette viszont, hogy elengedhetetlen a kellő összhang kialakítása a társadalmi, az érdekvédelmi szervezetek és a kormányzat között. Az igazság az, hogy a pártnak nem volt és még most sem alakult ki tisztességes szakszervezeti politikája, holott a KB elismerte ennek szükségességét. Végezetül szólt arról, hogy a Központi Bizottság elnapolta két szakszervezeti KB-tag — Nagy Sándor, a SZOT főtitkára és Kovács László, a bányászszakszervezet főtitkára — lemondási kérelmének megtárgyalását. A plenáris ülés záróakkordjaként a reformköri mozgalom két tagja mondta el rövid előadásban gondolatait. Lovászi József a reformkörök helyzetét, a Szeged óta megtett utat vázolta. Bírálta a vezető reformpolitikusokat, hangsúlyozva, hogy nem jött és nem jön létre közöttük, valamint a reformkörök között állandó, szerves munkakapcsolat. Közülük többen mintha némi arisztokratikus távolságtartással viseltetnének a reformkörök köznemessége iránt. Jóval termékenyebb kapcsolatot reméltek a vezető reformgondolkodókkal és tudósokkal is, hiszen az a tétel, hogy a legjobb reformgondolatok sem válnak valóra politikai mozgalom nélkül, fordítva is igaz. Szántó Miklós — a tanácskozás legidősebbje — elsősorban a reformkori mozgalom jelentőségét taglalta. Ö is foglalkozott a politikai vezetéssel, kijelentve: a többpártrendszer realitás, az MSZMP versenyhelyzetben van, de vezetői ezt csak mondják és nem hiszik. A vezetésnek nincs politikai és erkölcsi veszélyérzete — idézte a reformkorok egyik képviselőjének véleményét, aláhúzva, hogy a választásokon csakis akkor érhet el a párt tisztességes eredményt, ha meggyőző és hiteles válaszokat képes adni a jelen legfontosabb kérdéseire. Megmutatkozott annak az eredménye, hogy az MSZMP Központi Bizottságának jelenlegi tagjait „értékelő” bizalmi szavazás rendezéséről a tanácskozás szervezői csak előzetesen adtak tájékoztatást — ám akkor a nemzetközi sajtó révén hozták a világ tudomására. Az MSZMP reformkörei II. országos tanácskozásának küldötteit azonban — úgy tűnik — váratlanul érte a közvélemény-kutatás szándéka: a résztvevők alig fele szavazott valaki mellett vagy ellen. A bizalmi szavazás egyébként a tanácskozás első napján, délelőtt zajlott le. Többen úgy vélekedtek, hogy a szavazás célja félreérthető volt, és így jó néhányan azoknak a nevét jelölték meg, akiket nem akarnak látni tovább a Központi Bizottság soraiban. Az esti plenáris ülést megelőző vacsorán Németh Miklós, az MSZMP Elnökségének tagja, a Minisztertanács elnöke mondott pohárköszöntőt. Elöljáróban utalt azokra a találgatásokra, hogy személy szerint ő maga a párt melyik frakciójához vagy szárnyához tartozik. Leszögezte: mindig az vezette és az vezeti majd a jövőben is, hogy azokkal haladjon együtt, akik felelősséget éreznek a nép, a nemzet, a társadalom iránt, s egyértelműen elkötelezettek a modellváltás programja mellett. Hosszasan fejtegette a párt megújulásának és választási győzelmének esélyeit, részletesen taglalva ebben a folyamatban a reformkori mozgalom szerepét. A pártban most tapasztalható élénkség nem kis mértékben az alulról jövő kezdeményezések nyomán kibontakozott és ma már egyre izmosodó reformkörök munkájának eredménye — hangsúlyozta. Az MSZMP Központi Bizottságának, de a reformmozgalomnak is történelmi felelőssége van itthon és a világ előtt egyaránt. Nem kisebb a tét, mint a demokratikus, békés átmenet feltételeinek megteremtése, s ebben egy megújuló, reformelkötelezett MSZMP új hangjának megjelenése. Az esti plenáris ülés kezdetén ismertették a küldöttekkel Hóm Gyula külügyminiszternek a tanácskozás résztvevőihez küldött levelét. Ezután éjjel fél egyig vitatkoztak a küldöttek a szekció foglalA Gála Kft. egri boltjaiban Felszabadulás tér 1. sz., Hibay K. u. 19. sz., Dobó u. 10. sz. alatt szeptember 4-től egy héten át egyet fizet, kettőt kap akció keretében vásárolhatnak: import női blúzokat, harisnyanadrágokat, női nadrágokat, gyermek pamut pizsamákat 500 Ft feletti vásárlásnál tombolát adunk, mellyel december 28-án értékes nyereményeket sorsolunk ki. Boltjainkban 100 - 200 - 500 Ft-os vásárlási utalványt árusítunk, amelyet az egri és a miskolci GÁLA boltjainkban levásárolhatok. Várjuk kedves vásárlóinkat. kozásokon kialakult álláspontokról. A vasárnap délelőtti munka már Nyers Rezső, az MSZMP elnöke, s Pozsgay Imre, az MSZMP elnökségének tagja részvételével indult. A tanácskozáson megjelenteket dr. Vári László, a Zala megyei pártválasztmány elnöke köszöntötte, az immár legendássá vált „jó reggelt, elvtársak! ”-kal. Mint emlékezetes, Zala megyében a reformkorok platformja győzött a pártértekezleten, s ez a hajnalban elhangzott üdvözlés egyben az egész pártmozgalomnak is szólt. A politikus kifejezte azt a reményét, hogy a reformkörök teljes erejükkel készülnek az MSZMP kongresszusára, s így nem szalasztják el ezt a történelmi lehetőséget. Ezt követően újra Ágh Attila vette át a vita irányítását. Egymást követték a gyors hozzászólások, a riposz- tok. Akadt, aki úgy vélte, hogy már most meg kell indítani egy új szocialista párt szervezését, más türelemre intett. Egymás mellett rajzolódott ki a két érvrendszer, s egyre erősödött az az igény, hogy ez a mozgalom nyisson a párton belüli és kívüli reformerők irányába. Volt, aki hangot adott annak a veszélyérzetének, hogy a hivatásos apparátusból jó néhányan hetek alatt szemrebbenés nélkül megváltoztatták véleményüket, így könnyen előfordul, hogy a reform eszméje úgy veszt a kongresszuson, hogy képviselői azt hiszik, hogy nyertek. Végül Ágh Attila szavazásra bocsátotta ezt a kérdést, s a jelenlévők döntő többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy az MSZMP-ből kíván egy új pártot formálni, tartalmilag és formailag radikálisan átalakítva. Ugyancsak állást foglaltak a résztvevők a rendszer- vagy modellváltás kérdésében. Nézetük szerint eddig nem volt hazánkban a berendezkedés szocialista, így ilyen szempontból a rendszerváltás fogalmát tartották megfelelőnek. Ä délelőtti vitát követően nagygyűlést tartottak, amelyen először Nyers Rezső, az MSZMP elnöke szólalt fel. Mint elmondta, hazánkban a szocialista mozgalom szervezeti és tartalmi újjászervezése történik, s ennek egy fontos mozzanata a reformkörök képviselőinek a tanácskozása. Egy új szocialista pártra van szükség, ezért munkálkodik ma az MSZMP vezetése is. Ennek örökösének és folytatójának kell lennie a százesztendős szocialista mozgalomnak, s az MSZMP haladó törekvéseinek. Részévé kell válnia a szocialista világmozgalomnak, amely egy irányba halad, már nem monolitikus egység. Hangsúlyozta, hogy ő a 740 ezer párttagot képviseli, különböző platformokat és áramlatokat, de szíve és esze a reformoké. Ezek megvalósításához viszont szövetségeseket kell keresni a párton belül és kívül. Az MSZMP-ből kialakuló reformszocialista pártra szüksége van a születő magyar demokráciának, mint a növényeknek az esőre. Az állami szocializmus felfogása véglegesen megbukott, de ez nem bizonyíték a polgári liberalizmus sikere mellett. Az MSZMP-nek nemzeti párttá kell válnia, s néppárttá, mivel a választói szavazatok mérik meg hitelét. De még sok mindenre szükség van ehhez, új szervezeti formára, tömegével új vezetőkre, akik fiatalok, s nem tehetetlenek és szürkék. Az MSZMP elvi alapon fogadta el a többpártrendszert, de ezt ne tévesszük össze a népakarattal: a pártok egyesített érdeke sem azonos a nép érdekeivel. A tárgyalásokon a megállapodásokért száll síkra az MSZMP, de nem hódol be. Nyers Rezső egyetértett azzal, hogy az eddigi társadalmi berendezkedésünk nem nevezhető szocializmusnak. Amikor ez a párt megújul, búcsút kell mondania az MSZMP politikájának jelentős részétől. Ez ugyanolyan jelentőségű változás, mint amikor a Magyar Dolgozók Pártjából kialakult a Magyar Szocialista Munkáspárt. De tovább kell lépni, s a „fél reformok pártjából” a teljes körű, átfogó reformok mozgalmává kell alakulni. A nagy társadalmi küzdelemben egy egységes, szélsőségeitől megszabaduló, áramlataiban élő pártra van szükség. A következő szónok, Pozsgay Imre azzal kezdte, hogy szükség van jó kiegyezésekre a nép javára. De itt van a színvallás ideje is. A politikai egyeztető tárgyalásokon nem most vesztette el az MSZMP pozícióit. Csak akkor küzdhet választási sikerért, ha a kongresszuson sikerül számot vetni az ellentmondásokkal. Ebben a mozgalomban 1953-óta küzdenek a reformerők, s sok vereség és megaláztatás érte őket. Ma már tisztázni kell, hogy hol a kompromisszumok határa, s mikor következik be az az idő, amikor már nincs egyezkedési lehetőség. Kopernikuszi fordulatot kell végrehajtani, nem mehetnek együtt tovább azok, akik közül az egyik rész azt gondolja, hogy „a Föld lapos”, a másik meg, hogy „gömbölyű”. Lehet maradi nézeteket vallani, de ne lehessen azokat a népre kényszeríteni. A nagygyűlés után még a jelenlévők megismerkedtek a platformegyeztetés eredményével, s néhány kérdésben állást foglaltak. így például a jelenlévő munkásőr reformköri tagok álláspontja szerint a Munkásőrség betöltötte történelmi hivatását, s ezért föl kell számolni. Azt javasolják, hogy a választások után alakuljon pártoktól független nemzeti gárda, amely elsősorban az esetleges elemi csapások következményeit hárítja el. Még számos elvi és gyakorlati kérdésben határoztak a résztvevők, hogy az MSZMP októberi kongresszusa előtt minél szélesebb körben hallassák a hangjukat, érveljenek álláspontjuk mellett. A koordinációs tanács Heves megyei tagja Hiesz György, az MSZMP Gyöngyösi Reformkörének egyik vezetője lett. Az Egri Ingatlankezelő- Közvetítő és Lakásberuházó Vállalat ez év szeptemberében, vízgázvezeték és készülék-szerelő, valamint építőgép-szerelő és karbantartó felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot indít. Ezenkívül ez év decemberében nehéz- és könnyugépkezelői tanfolyamot is szervez. Jelentkezni és érdeklődni lehet a vállalat személyzeti vezetőnél (Eger, Zaiár u. 3. sz.) személyesen, vagy a 12-811 telefonszámon. Bécsi csomagbontás Szeptember 7-én tovább folytatódik Bécsben az az alkudozás, amely — az európai biztonsági értekezletek folyamatában ugyan, de egyelőre VSZ — NATO keretek között — a hagyományos európai haderők csökkentésében próbál meg eredményre jutni. A konferencia újabb fordulója része egy nagyobb folyamatnak: csupán Európában körülpillantva több más leszerelési tárgyalás is zajlik ezzel párhuzamosan — például egyedül Géniben a hadászati rakétákról, a föld alatti atomrobbantások beszüntetéséről, valamint a vegyi fegyverek felszámolásáról. E konferenciadzsungelben néha már háttérbe szorul e sokféle tárgyalás nagyon is összefüggő jellege, s hogy az egész leszerelési problémakör egy masszívan összekapcsolódó katona- és világ- politikai csomagot alkot, amelynek alkotóelemei egyszerre fontosak egyenként, ugyanakkor értelmezhetetlenek egymástól elszakítva. Amikor — éppen húsz évvel ezelőtt — a kialakult stratégiai patthelyzetet felismerve (és — először — beismerve...) Helsinkiben tárgyalóasztalhoz ült az amerikai és a szovjet delegáció, és kezdetét vette a SALT-folyamat, a csomag látszólag sokkal áttekinthetőbb volt — bár már akkor sem volt egyszerűnek nevezhető. Akkoriban még lényegesen „kezelhetőbb” számú interkontinentális rakéta és főként nukleáris töltet létezett; Európa körzetében csak angol és amerikai tengeralattjárókon, valamint a Szovjetunió nyugati határai mentén voltak közepes hatótávolságú rakéták; és bár igaz, hogy eközben mindkét oldalon tömegével állították rendszerbe azokat a néhány száz kilométeres ható- távolságú, harctéri (többnyire tüzérségi) atomfegyvereket, amelyek ma — egy „harmadik nullamegoldás” lehetséges alanyaiként — annyi vitát kavarnak, de nem voltak még például robotrepülők, és szó sem volt űrbe telepített fegyverrendszerekről. Az idő — és a politika — azonban e helyzet ellen dolgozott. Akkoriban a Kreml külpolitikájának a talpköve még a kétpólusú világkép, az enyhülésben is mindenekelőtt a „nemzetközi osztályharcot” feltételező világlátás volt: ebből kiindulva Moszkva habozás nélkül lépett fel az „imperialista pozíciók visz- szaszorítására” Afrikában; tömegével telepítette új, korszerű rakétáit (SS — 20...) nyugati határai mentén, és arra is kész volt, hogy százezer katonáját egy szomszédos országba vezényelje az ottani kormány „megsegítésére”. Ma már tisztán látható: jelentős részben éppen ez a politika vezetett el a csomag szinte már kezelhetetlen méretűvé duzzadásához. A „csomagbontást” azonban siettette, hogy Nyugat-Európa fellázadt: követelte, hogy Washington ne csupán az interkontinentális rakétákról, hanem a rájuk irányuló SS — 20-asok eltávolításáról is tárgyaljon Moszkvával — avagy ő is telepítsen hasonlókat a nyugat-európai oldalon. Az e szellemben fogant híres NATO kettős határozat kezelésére az akkori szovjet diplomácia nem bizonyult alkalmasnak. Az amerikai rakéták telepítése valóban megkezdődött; új, veszélyes fegyvertípusok tűntek fel; a „katasztrófaküszöb” (csapásmérési idő) pár percre csökkent, s végül: 1983-ban Reagan bejelentette űrfegyverkezési programját. A csomag így hamarosan sokkal összetettebb lett, és végkép egyértelművé vált, hogy az egyes elemek szorosan összekapcsolódnak. Amikor például Gorbacsov 1986-ban meghirdette nevezetes programját az atomfegyverek 2000-ig történő teljes felszámolásáról, rögtön egy sor „árukapcsolásra” is fény derült. így az első nyugati reagálások azonnal figyelmeztettek, hogy hiába szerelik le az „eurorakétákat”, ha megmaradnak a „rövideb- bek”, a nyugati városokat szintén elérő 500 — 1000 kilométer hatótávolságúak. De még ha az utóbbiak el is tűnnének, akkor is elengedhetetlen a „nagyrakéták” atomernyőjének, valamint az egészen „kicsik” taktikai szerepének a megőrzése, hiszen a VSZ a hagyományos haderők terén — helyzeténél fogva — fölényben van. Azóta az „eurorakétáktól” (meg a „rövidebbektől”...) — hála elsősorban a gorbacsovi „új gondolkodásnak” — időközben mégis sikerült megszabadulni. A csomag ettől kisebb lett — de alig egyszerűbb. Továbbra is meghatározó körülmény maradt, hogy egyik kérdésben sem lehetséges megállapodás, amíg nincs kilátás a többi eszköz korlátozására is. Ebben a mind összetettebb képletben erősödött meg újra egy amúgy régi elem szerepe: a hagyományos haderők kérdése. Az évtizedek alatt kiépített, szintén felettébb pusztító fegyveres erők nyugati vélemények szerint „éles” helyzetben — végső soron — csakis nukleáris eszközökkel ellensúlyozhatok; emiatt a Nyugat elzárkózik Európa teljes atommentesítésétől. Szakértők szerint a hagyományos haderő válik a tárgyalási láncolat egyik legfontosabb — kiinduló — szemévé. Mindinkább erre teszik a hangsúlyt Brüsszelben és Washingtonban, ahogy sejthetően Gorbacsov sem kizárólag a belső források — amúgy sürgető — tehermentesítése miatt jelentett be tavaly egyoldalúan félmilliós csapatcsökkentést. A szeptember 7-én folytatódó bécsi tárgyalás a csomag nagyon is fontos rekeszét veszi ismét szemügyre — azt, amely az egész csomag apránkénti szétbontásához meghatározó elemnek bizonyulhat. Fóris György A KOSZIG MÁTRA GÁZBETONGYÁR felvesz épületgépészmérnököt, tervezésben és TMK-előkészítésben jártas gépészmérnököt, üzemmérnököt, technikust. Környezetvédelmi gyakorlattal rendelkezők előnyben. Fizetés: végzettségtől, gyakorlattól függően, megegyezés szerint. Érdeklődni lehet: Mátra Gázbetongyár Személyzeti és Oktatási Osztály Telefon: (37) 11-342
