Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 208. szám ÁRA: 1989. szeptember 4., hétfő 4,30 FORINT A KONGRESSZUSI KÜLDÖTT: HOLLÓ VILMOS „...a bókén, az emberi szabadságon és az esélyegyenlőségen alapuló nemzeti jólét megteremtése a cél.” (3. oldat) A NÉP SZAVA, ISTEN SZAVA! „Az egri tanárképző főiskola nem veheti fel Gárdonyi ne­vét.” (4. oldal) „NEM LESZ ISKOLÁT RENGETŐ VÁLTOZÁS” „A magyar közoktatás egyik legfájóbb, legkritikusabb pont­ja a középiskoláztatás optimálisabb feltételeinek kialakítá­sa.” (4. oldal) PÁRTHÁZAK - ÚJ FUNKCIÓK A Heves városi pártbizottság közösségi célokra is ajánlja épületét és az ott található ismerethordo/ó és -közvetítő eszközöket. (8. oldal) Grósz Károly Finnországban Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára vasár­nap délután — a finn kormány meghívására — Finnországba érkezett. A mintegy 48 órás, rendkívül zsúfolt hivatalos program már a meg­érkezést követő percekben megkezdődött. Grósz Károly először a finn külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket, majd Pertti Paa- sio, Paavo Lipponennek és Jouko Elő társaságában a két párt közötti kapcsolatokról cserélt véleményt az MSZMP főtitkárával. Januártól újabb fizetésemelés Országos tanévnyitó a fővárosban A budapesti Fasori Evangéli­kus Gimnáziumban tartották meg szombaton az idei tanév or­szágos megnyitóját. A 37 év után újjászülető nagy múltú egyházi gimnázium első tanévét is kö­szöntő istentisztelet után Nagy Gyula, a Magyarországi Evan­gélikus Egyház püspök-elnöke, majd Glatz Ferenc művelődési miniszter üdvözölte a gimnázi­um, valamint az ország valameny- nyi pedagógusát és diákját. A miniszter elöljáróban szólt arról az új tárcaprogramról, amelynek súlyponti része az egész oktatási rendszer felülvizs­gálata és átalakítása, valamint az, hogy a kultúra anyagilag és er­kölcsileg is kiemelt helyet kapjon az egész politikai gondolkodás­ban. Európai felzárkózásunk­nak, az európai szintű oktatás megvalósításának ma még meg­levő akadályait, s azok felszámo­lásának eszközeit sorolva Glatz Ferenc beszélt a nyugati nyelvek oktatásának nagyszabású prog­ramjáról. Kiemelten foglalkozott a mi­niszter a jó iskola legfontosabb tényezőivel, a pedagógusokkal, s azokkal a tennivalókkal, ame­lyek célja a tanári hivatás tekinté­lyének visszaállítása. Elmondta, hogy felülvizsgálják a tanárkép­zés 1949-ben bevezetett rend­szerét, s dolgoznak a tudomány- egyetemeken belüli tanárképző intézetek felállításán. Szólt az anyagi feltételekről, amelyek megengedik, hogy a szellemi új­ratermelésükre is áldozhassa­nak. Ezért is dolgozott ki a művelő­dési kormányzat — bár a sztráj­kokkal nem értett egyet — egy hároméves tervet a pedagógusbé­reknek az értelmiségi fizetések­hez képest tapasztalható 70 — 100 százalékos elmaradottságá­nak behozására — mondotta a miniszter. Majd bejelentette: a Minisztertanács legutóbbi ülé­sén elfogadott javaslat szerint a pedagógusok bére 1990. január 1-jétől a szokásos 4 — 6 százalé­kos automatizmus helyett az 1989. évi bértömeg 20 százalé­kával emelkedik. A pedagógu­sok ezenkívül rendkívüli, 4 milli­árd forintnyi fizetésemelésben részesülnek, ez három és félszer több, mint a mostani szeptembe­ri béremelés. Ezen intézkedé­sekkel együtt tehát a pedagógu­sok béremelése összesen mint­egy 60 százalék körül lesz. Káder­kérdés A reformfolyamatok sor­ra, rendre érintik életünk úgyszólván minden terüle­tét. A megújulás szándékát és máris tapasztalható sok eredményét látva okkal be­szélik, hogy a változások a káderezés intézményét, gyakorlatát sem kerülik el. Az a politika ugyanis, ame­lyet hazánkban ez ügyben évtizedeken át folytattak, kétségkívül meglehetősen rossz emlékű, s persze túlha­ladott. Aligha kell máshoz fordulni példáért, hiszen szűkebb és tágabb környe­zetében egyaránt ki-ki terje­delmesen sorolhatja a bosz- szantó, sértő, bántó tévedé­seket, amelyeket az érvé­nyesülésre, az előlépésre, a vezetésre méltatlanok javá­ra és a jobb sorsra érdemes, indokolatlanul háttérbe szorított emberek ellen el­követtek. Ki ne emlékezne azokra a hatásköri listákra, amelyek alapján kívülről is mindig csalhatatlanul megítélhet­ték, hogy egy-egy posztra, tisztre ki a legalkalmasabb itt vagy ott? A káderfejlesz­tési tervek gyakran ’’ejtőer­nyős” keze alatt születtek a legkisebb hely- és emberis­meret nélkül. Netalán pedig ugyan a többiekről is a szük­séges információk birtoká­ban, de mégis úgy, hogy vé­letlenül sem amazokat érje a szerencse, a kiválasztás számtalan lehetősége; a leg­kevésbé sem húzhassák ke­resztül a ravaszul kifundált programokat. Lehet-e feled­ni azokat a személyzetise­ket, akiket kivételes helyze­teik, barátság, ismeretség alapján tettek vagy történe­tesen pusztán jobb híján mentettek át a mindenütt tisztességesen megfizetett bizalmi állásokba, ahol az­tán pártfogóik olykor legbi- zarabb kívánságait is ellen­vetés nélkül teljesítették. Kitörölhetők-e az emléke­zetből azok a sértődött ká­deresek, akik minden csaló­dásukért, keserűségükért a kezeikre adottakon ipar­kodtak elverni a port, s be­osztásaikban úgy próbálták igazolni magukat, hogy minden okosabbat, ügye­sebbet kíméletlenül lesö­pörtek a versenypályáról? • Aligha. Mégsem fordíthatunk egészen hátat az ügynek, a legkevésbé sem mondha- i tunk le a válogatás folytatá- < sáról. Csupán a torz mód­szerekkel kell határozottan I és mielőbb valóban szakíta­nunk. Mert a kiválasztás változó világunkban is vál- í tozatlanul fontos, ám csakis 5 a lehető legelfogulatlanab- ' bul, mindenféle szubjektivi- ! tástól mentesen az emberi képességek, értékek legszi­gorúbb értékelésével. Ne- , vezzük másnak, mint káde- i rezésnek, káderfejlesztés- í nek, de — mint annyi: tő- j lünk boldogabb országban — maradjon a személyzeti I munka a mindennapi tevé- j kenység részének. Gyóni Gyula Új szocialista pártra van szükség Az MSZMP reformköreinek II. országos tanácskozása Átfogó, radikális reformesz­méket tükröző platform megvita­tását és elfogadását jelölték meg második országos tanácskozá­suk céljaként az MSZMP re­formkörei. Az MSZMP Buda­pesti Bizottságának politikai, propaganda- és művelődési köz­pontjában szombaton megkez­dődött kétnapos tanácskozásuk 357 küldöttje választ keres min­den olyan, az egész magyar társa­dalmat foglalkoztató kérdésre, amellyel az MSZMP közelgő kongresszusának is szembe kell néznie. Az országos tanácskozásra meghívták az MSZMP más plat­formjait és a demokratikus szer­vezetek képviselőit; közülük 55- en éltek a lehetőséggel. A reformkorok nemcsak sajá­tos termékei egy kiélezett válság- helyzetnek, hanem aktív szerep­lői és alakítói is kívánnak lenni a magyar történelemnek — hang­súlyozta Ágh Attila politológus, a plenáris ülés társelnöke a ta­nácskozást megnyitó beszédé-, ben. Mint mondotta: a reform­körök kezdettől fogva meghatá­rozói és formálói voltak a párt ra­dikális megújulásának, e kezde­ményező és dinamizáló szere­pükre most, egy hónappal a párt- kongresszus előtt nagyobb szük­ség van, mint valaha. A reforme­rők legnépesebb és legdinami­kusabb csapatának határozott áttörést kell elérniük a párt re­formpárttá átalakulásának, illet­ve új párttá szerveződésének fo­lyamatában. Ehhez szükséges valamennyi reformerő összefo­gása, szövetsége, és fontos, hogy élesen elhatárolódjanak a kon­zervatív erőktől. Kifejtette, hogy a legutóbbi napok eseményei alapján a pár­ton belül a nyílt konzervatív vis­szarendeződés esélyei cseké­lyeknek minősíthetők. A széle­sedő pánikhangulat nyomán vi­szont bizonyos körökben, cso­portokban egyre inkább erősö­dik a mindenkivel való elvtelen egység igénye, mint a konzerva­tív-sztálinista erők túlélési stra­tégiája. Sokan vannak még — hívta fel a figyelmet —, akik az összefogás jelszavával vagy a legjobb eset­ben a „fontolva haladás” prog­ramjával a konzervativizmus eszméinek és szereplőinek át­mentésére törekszenek. Nyoma­tékosan aláhúzta: őket vagy meggyőzni kell, vagy konfrontá­lódni velük, mert minden továb­bi elvesztegetett idő a párt radi­kális reformjának kudarcával fe­nyeget. Rámutatott, hogy a párt különböző szintű vezetésében egyaránt ott találhatók még a hi­telét vesztett és a hitelképes sze­mélyek. A magyar társadalom a régi vezetői gárda alapján ítéli meg a pártot mindaddig, amíg nem hajtjuk végre a radikális megújí­tást és nem vagyunk képesek megválni a múlt képviselőitől, a „politikai múmiáktól” — húzta alá. Végezetül azt ajánlotta a küldöttek figyelmébe, hogy a je­lenlegi tanácskozáson az elvont és formális viták helyett a párt- kongresszus érdemi előkészíté­sére fordítsák energiáikat. A bevezetőt követően néhány technikai javaslat megvitatása után elfogadták a tanácskozás munka- és ügyrendjét. A részt­vevők szombaton 10 szekcióban fejtették ki nézeteiket többek kö­zött a politikai helyzetértékelés­ről, a tulajdonreformról, a vál­ságkezelésről és arról, milyen pártot képzelnek el. A küldöttek úgy határoztak, hogy 26 tagú ko­ordinációs tanácsot hoznak létre — Budapest 6, a megyék 1-1, és a hadsereg reformköreinek 1 kül­döttje részvételével. Ennek leg­fontosabb feladata a kongresz- szusra való felkészülés koordiná­lása, irányítása lesz. A Központi Bizottság az MSZMP tárgyalócsoportjának eddigi tevékenységét sikeresnek minősítette a háromoldalú poli­tikai egyeztető tárgyalásokon. Megerősítette mandátumát a to­vábbi munkájához, s személyi összetételében is bizalmat szava­zott a tárgyalócsoportnak. Mindezt Jassó Mihály, a buda­pesti pártbizottság első titkára mondta el, eleget téve annak az elfogadott javaslatnak, hogy a Központi Bizottság egyik jelen­lévő tagjától beszámolót kértek a KB pénteki üléséről a küldöttek. Jassó Mihály véleménye sze­rint a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon a vá­lasztójogi törvényről valószínű­leg megegyezés születik, a vá- (Folytatás a 2. oldalon) Egri szüreti napok ’89 Pénteken délután látványos felvonulással, majd Békési József, a városi tanács általános elnökhelyet­tesének ünnepi megnyitójával vette kezdetét az egri szüreti napok idei rendezvénysorozata. A programot az Agria nemzetközi néptánctalálkozó csoportjainak folklórműsorai színesítették, a táncosok a Dobó té­ren és a Szépasszony-völgyben léptek színpadra. Perl Márton felvételei a három nap eseményeit örökítet­ték meg.

Next

/
Thumbnails
Contents