Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-29 / 230. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 230. szám ÁRA: 1989. szeptember 29., péntek 4,30 FORINT A KRISTÁLYT ELVISZIK, AZ ÓLOM PÁRÁDON MARAD? „Nem elég a régi patinás név, a korszerű gyártósorokhoz a XX. századi környezetvédelem is hozzátartozik” (3. oldal) NYÍLT LEVÉL EGY NEM NYÍLT DÖNTÉSHOZATAL ELÉ „..•ami jól működik, azt fel lehet számolni?” (4. oldal) NYITOTT FÜLLEL „Akar-e Pöcsik Dénes szövetségi kapitány lenni?” (6. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 10, 16, 22, 25, 61 A tárgynyeremény-sorsoláson a 38. játékhét szelvényei vesznek részt. Az MSZMP KB titkárának egri tájékoztatója A pártnak legyen egyértelműen reformelkötelezett vezetése A megyei küldöttcsoport tagjai Kovács Jenő tájékoztatóját hallgat­(Fotó: Szántó György) ják Tegnap a késő délutáni órákban az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságán a megyei kongresszusi küldöttcsoporttal találkozott Kovács Jenő, a Központi Bizott­ság titkára, a Politikai Intéző Bi­zottság tagja. A vendéget Kiss Sándor, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte, majd felkérte, hogy tájékoztassa a je­lenlévőket a küszöbön álló or­szágos kongresszus előkészüle­teiről. (Folytatás a 2. oldalon) A portugál elnök beszédet mondott a Parlamentben Mario Soarest, a Portugál Köztársaság elnökét — aki Stra­ub F. Brúnónak, az Elnöki Ta­nács elnökének meghívására hi­vatalos látogatásra érkezett ha­zánkba — vendéglátója csütörtö­kön ünnepélyesen fogadta a Par­lament előtt, a Kossuth Lajos té­ren. (Folytatás a 2. oldalon) Arezzói napok Olasz — magyar kamarai ülés Egerben Tegnap rendezték meg az liai és magyar gazdasági vezetők, Arezzói napok egyik legfonto- üzletemberek is részt vettek. Az sabb programját, a Magyar Gaz- oktatási igazgatóságon tartott ta- dasági Kamara olasz tagozatá- nácskozáson először az együtt- nak kibővített ülését, melyen itá- (Folytatás a 2. oldalon) Berekesztették az őszi plénum első szakaszát Befejezte munkáját az Országgyűlés szeptemberi ülése Az Országgyűlés szeptemberi plénumának harmadik napján, csütörtökön 9 óra után interpel­lációk tárgyalásával folytatta munkáját. Az elnöklő Jakab Ró- bertné köszöntötte Matti Puhák­ká finn munkaügyi minisztert, a finn parlament képviselőjét, aki küldöttség élén tartózkodik ha­zánkban, és részt vett a Parla­ment csütörtöki ülésén. Elsőként Tornai Endre (Veszprém, 11. vk.), a devecseri Virágzó Mgtsz nyugalmazott el­nöke interpellált a pénzügymi­niszterhez: kérte, hogy a borfor­galmi adót 1990. január 1-jei ha­tállyal szüntessék meg. Békési László pénzügyminiszter hang­súlyozta: ez az adó a bortermelő tájakon a tanácsok bevételének 30 százalékát adja, s eltörlése ott komoly finanszírozási problé­mákat okozna, amit a költségve­tés csak más adók emelésével tudna megoldani. Ugyanakkor megszüntetésével az adó alól ed­dig mentesült'kistermelőkre is ki kellene vetni az általános forgal­mi adót. Kérte a képviselőiket, hogy a problémát végleg megol­dó új egységes földadó megalko­tása után, csak 1991-től töröljék el a borforgalmi adót. A miniszter válaszát sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, így a kérdést az elnök további tárgyalásra vissza­utalta a terv- és költségvetési bi­zottsághoz. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió sze­gedi stúdiójának szerkesztő-ri­portere a társadalmi szervezetek tulajdonában és kezelésében lé­(Fotó: Perl Márton) vő vagyonok tárgyában interpel­lált a pénzügyminiszterhez és igazságügy-miniszterhez. Elmondta, hogy az elmúlt hó­napokban a DEMISZ, az MSZMP és a munkásőrség több kísérletet tett a kezelésükben lé­vő, állami tulajdont képező va­gyon egy részének magántulaj­donná alakítására. A „jól ismert” Next 2000 Kft. megalakítása mellett az MSZMP és a munkás­őrség különböző gazdasági tár­sulásokat hoz létre vagyona ere­detének eltüntetésére és az álla­mi ellenőrzés alóli kivonására. Ezekben az esetekben fennáll a törvénysértés veszélye, nem is beszélve az akciók romboló er­kölcsi-politikai hatásáról. Ezért szükségesnek tartotta tisztázni: törvényes-e a több milliárdos ér­tékű ingatlankezelési jog átmen­tésére, a vagyontárgyak állami tulajdonból való kivonására irá­nyuló igyekezet. Békési László pénzügyminisz­ter az igazságügy-miniszterrel és a legfőbb ügyésszel egyeztetett válaszában kifejtette, hogy 1989. július 1-je után, a módosított földtörvény alapján a kezelői jog mindenfajta átruházása és be­fektetése tilos. Utalt arra, hogy a Next 2000 Kft. -nél a cégbíróság a kezelési jog átadására vonatko­zó alaptőke-emelési javaslatot már nem fogadta el. Kifejtette: minden olyan kísérlet, amely a módosított földtörvénnyel ellen­tétesen, a kezelői joggal próbál tulajdonnövekményt, tőkenöve­lést egy-, vagy többszemélyes társaságokban elérni — törvény­telen. Az Igazságügyi Minisztéri­um és a Legfőbb Ügyészség fel­készült az ilyen kísérletek meg­akadályozására. A kormány ké­ri, hogy ha bárkinek ilyen kísér­let a tudomására jut, adjon infor­mációt a Minisztertanácsnak, hogy a szükséges lépéseket meg­tehesse. Az elmondottakhoz hozzá­fűzte: természetes dolog, sőt az­zá kell válnia, hogy a pártok és társadalmi szervezetek saját va­gyonuk hasznosítására üzleti te­vékenységbe kezdenek, s e tevé­kenység törvényi garanciáit a párttörvény fogja rendezni. Király Zoltán korrektnek mi­nősítette, de fenntartással fogad­ta el a miniszter válaszát. Üdvö­zölte a kormány felajánlását, mi- (Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti: Októberre prolongált ülésszak... Meglehetősen hosszú és fá­rasztó volt az ülésszak második napja. Miután e világban semmi sem lehet tökéletes — maga az ember sem —, először egy tör­vényjavaslati módosítás értelme­zése körül alakult ki már-már parttalan polémia a T. Ház alel- nöke és Kulcsár Kálmán igaz­ságügyi miniszter között. A do­log vége: csaknem egyórányi szünet, majd a szavazógép hibá­ja, amely arra ugyan jó volt, hogy a képviselők megbeszéljék az őszi ülésszak második felére jutó sarkalatos törvények még vita­tott pontjait. Azért tartottam szükségesnek mindezt leírni, hogy érzékeltes­sem, milyen előzmények után — a nap utolsó interpellálójaként — kapta meg a szót dr. Szűrös Má­tyástól megyénk képviselője, Csongrádi Csaba, aki a pénzügy- miniszterhez fordult felvetésé­vel. — Az interpellációm lényege, hogy az állam dotálja vagy a 25 százalékos forgalmi adó elenge­désével segítse a szolgáltató vál­lalatokat: konkrétan a tanácsi felügyelet alá tartozó költségve­tési üzemeket... — A válaszadó, Békési László pénzügyminiszter egyértelműen leszögezte, hogy a képviselő fel­vetése jogos, országos jelzések utalnak a gondokra. Megjegyez­te, hogy már eddig is tettek bizo­nyos intézkedéseket az enyhíté­sükre, de további növekvő állami támogatást nem tudnak nyújta­ni. Arra mód van — ajánlotta —, hogy az üzemek visszaigénylés alapján kedvezményeket kap­hassanak az általános forgalmi adó befizetésekor. Képviselőnk és az Országgyű­lés a választ elfogadta, a szavazás eredménye a következőképpen alakult: 292 igen és 3-3 nem, il­letve tartózkodás. * Az újszerű, de időnként még akadozó szavazási módról be­szélgettünk a csütörtöki üléskez­dés előtt a füzesabonyi képvise­lőnővel, Nagy Endrénével. — Lehet, hogy maradinak tű­nök, vagy nagyon szokatlan még a számítógépes szavazás, de ne­kem a korábbi, a kézfeltartásos voksolás szimpatikusabb volt. Nyíltabbá tette a véleményalko­tást, a döntés vállalását. Tudom — s ezért is fogadtam el végül is a gép használatát —, hogy a fel­emelt kezek hosszas számlálga- tása időnként „nevetségessé” tette a Parlamentet, s elnyújtotta az ülésszakot, mégis vallom: a kézfelemelés a látható kiállást jelképezte számomra... * Óhatatlanul szóba került kép­viselőink között is az ellenzéki szárny megjelenése a T. Házban. Igaz, megoszlanak a vélemé­nyek, de egyben mindenki azo­nos platformon van: nagyobb le­hetőség nyílik az eltérő vélemé­nyek ütköztetésére, hiszen — ez ma már nyílt titok — az emberek sok mindenben másként gondol­kodnak. — Ez tükröződött azon a be­szélgetésen is, amelyre a közel­múltban került sor Egerben köz­tünk és a helyi ellenzéki kerek­asztal vezetői között — mond­ják a megyeszékhely országgyű­lési képviselői. S hogy milyen be­nyomásokkal álltak fel a tárgya­lóasztaltól, azt tükrözze az alábbi véleménycsokor. Puskás Sándor: — Számomra azért volt hasz­nos a kezdeményezés, mert köl­csönösen rájöttünk arra, hogy a képviselt nézetek között nincs egetverő különbség. Mindemel­lett nem árt megismernünk egy­mást, mert úgy vélem, részükről bizonyos kérdésekben nagymér­tékű az információhiány. Ráadá­sul elvesznek olyan apró részlet- kérdésekben, hogy például van- e önvédelmi fegyverük a képvi­selőknek... Ami viszont mind­kettőnket egyformán izgatott: a választási előkészületek. Jelölte- tésemről szólva elmondtam: minden oldalnak vannak igénye­ik, valamilyen összefogás, össze­hangolás esetén vállalnám csak a képviseletet, mert sem a város, sem a képviselő nem venné hasz­nát a széthúzásnak. Én viszont nem egy-egy réteget, hanem a többséget szeretném tudni a há­tam mögött... Kócza Imre: — Úgy látom, ezek a szerve­zetek jelentős hatást gyakorol­nak a város, a tágabb szülőföld s az ország életére, s egyben közös nevezőt keresnek a gondok meg­oldására. Különös kapcsolatte­remtésnek éreztem ezt a találko­zót köztem és köztük, mert értel­mét láttam az információk oda- vissza áramlásának, igaz, sok esetben csak egyoldalúak az is­mereteik. Amiben vitáztam ve­lük, az a következő: a mi parla­menti döntéseink s a törvények nem egyik napról a másikra hat­nak, nem lehet azonnali „csodát" várni tőlük. Ebben a kérdésben ők meglehetősen hirtelenek, tü­relmetlenek. S itt van ez a vezetés: túlzás, hogy mindenkit le akarnak válta­ni, ki akarnak cserélni. Jó, van­nak, akik megérettek rá, de any- nyi és annyi remek szakember,- hasznosan tevékenykedő vezető alkalmatlanná kiáltása azért megkérdőjelezhető... Árvái Lászlóné: — Nem ért váratlanul, hogy több parlamenti döntésünkről, ezek indítékairól kérdeztek ben­nünket, mint például az adótör­vény vagy Bős — Nagymaros kérdése. Szívesen vettem részt a beszélgetésen, mert olyan dol­gok kerültek szóba, amelyek ér­zésem szerint eddig bizonytalan megítélésűek voltak részükről. Kár, hogy erre a beszélgetésre most, a ciklus végén került sor, mert nekünk, képviselőknek kö­telességünk a választók minden szintű tájékoztatása, hamarabb is élhettek volna hát a meghívás, a beszélgetés igényével. Ami pe­dig a különböző nézetek figye­lembevételét illeti: kötetlensé­gem, pártonkívüliségem ebben inkább segített, így döntéseimért csupán a választóimnak s a lelki­ismeretemnek tartozom elszá­molással, s nem elsősorban egy szűkebb rétegnek. Visszatekint­ve a ténykedésemre — elmond­hatom —, az „apró ügyek hű apostola” lehettem, ettől többre nem is vállalkozhattam... • A mostani parlamenti tanács­kozást úgy jellemezte az egyik képviselő, hogy: „...azoktóberre prolongált ülésszakon” a folyta­tás — az előrejelzések szerint — izgalmasnak tűnik, hiszen akkor kerülnek a plénum elé az úgyne­vezett sarkalatos törvények. Er­ről váltottunk szót az első „for­duló” zárása előtt Kovács And­rás csoportelnökkel. — A munkánk nem szakad meg most, miután október 4-én Egerben négy megye — Borsod, Szabolcs, Hajdú és Heves — kép­viselői készülnek közösen a 17-i folytatásra. Valóban az a részlet az izgalmasabb, mert olyan té­mákról folyik majd a vita, mint a párttörvény, s annak egy-egy te­rülete: a pártvagyon, a munka­helyi pártmunka... A vita érde­kességét az adja, hogy — mint köztudott — a parlamenti több­ségben, 75 százalékos arányban lévő MSZMP-tagok is legalább háromféle irányzatba tömörül­nek, s így a véleményük, a dönté­sük is feltehetően megoszlik majd Véleményem szerint ez az ülésszak lesz majd az egész ciklus csúcspontja, mert most dől el: ez a Parlament mennyire nőtt fel, érett meg a történelmi feladatok megoldására... Szilvás István Szeptember29. A fegyveres erők napja; az s emlékezésé, a tisztelgésé, az j esküé és az ünnepé. Emléke- I zés és tisztelgés a hős ősök | előtt, akik 141 évvel ezelőtt ; Pákozd — Sukoró körzeté­ben, a Velencei-tó mentén i megáhították, majd Bécsig ; futtatták Jellasics horvát bán j jól felszerelt csapatát. Ez volt 1 az 1848 — 49-es forradalom : és szabadságharc első útköze- j te, amelyben a sebtében ver- ; buvált magyar reguláris és \ szabad csapatok átestek a tűz- \ keresztségen, határtalan ha- \ zaszeretetükkel, lelkesüle- tükkel pótolva a felkészülés i hiányosságait, diadalra vitték ■ a magyar szabadság ügyét, megmentették a forradalom fővárosát, Budapestet. Igaz, a pákozdi összecsapás méreteiben és veszteségeiben nem tartozik a szabadságharc nagy csatái közé, de mégis a győzelemnek jelentős katonai és politikai hatása volt. Jella­sics letett hadjárata folytatá­sáról, s a diadal erkölcsi-poli­tikai oldalon pedig nemcsak az ország és a hadsereg han­gulatára hatott lelkesítőén, hanem fontos tényezőnek bi­zonyult a bécsi, október 6-i forradalom kiváltó okai kö­zött is. Az utókor, a ma nemzedé­ke pedig arra lát történelmi példát a pákozdi csatából, hogy az igaz ügyért, a haza vé­delmére felkelt és összefogott nép — ebben az esetben a ne­mes és a jobbágy, ha félreteszi ellentéteit — legyőzhetetlen, olyan hősi cselekedetekre ké­pes, amely előtt csak tiszte­leghet, fejet hajthat minden­ki, büszkén mondván: ilyen bátrak, daliák voltak előde­ink. Ezt a szép és nemes örök­séget vallják magukénak a mai magyarok is, így fegyve­res erőink tagjai is. Hangsú­lyozzák: a népből fakadtak, a nép boldogulásáért, a haza megvédésére mindig készek, akár életük föláldozásával is. Erre tesznek ma egyébként szent fogadalmat, esküt azok a fiatalok, akik néhány héttel ezelőtt öltötték magukra az egyenruhát, s átesve az alap- kiképzésen, egyenrangúakká válnak társaikkal. Nem könnyű dologra vál­lalkoznak tehát ezek a harco­sok és parancsnokaik sem a mai, naponta változó, olykor forrongó hazai világban, ami­kor minden gond, nehézség összejött, amikor a legkisebb jóért, apró sikerért is nagyon meg kell küzdeni, harcolni. A fegyveres erők pénzügyi, anyagi és létszámcsökkentése mellett olyan színvonalra kell emelniük kiképzettségük szintjét, hogy mindenképpen megfeleljenek az elvárások­nak, a jelenkori kötelezettsé­güknek. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a fegyve­res erőre, a hadseregre ilyen körülmények között is szük­ség van. Szerencsére a külvilágban erősödik a békés egymás mel­lett élés, az enyhülés szelle­me. Ez könnyíthet dolgaikon. Élve a lehetőségekkel, refor­málja is magát a fegyveres erő. Hadseregünk erősíti ma­gyaros sajátosságait, miköz­ben felszámolja dogmáit, el­avult szokásait, nézeteit. Nyit a nép felé, támogatja annak megújuló törekvéseit, mert erre kötelezi a hősi múlt, Pákozd dicsősége is. Fazekas István

Next

/
Thumbnails
Contents