Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-29 / 230. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 29., péntek Berekesztették az őszi plénum első szakaszát (Folytatás az 1. oldalról) szerint megakadályozza majd a vagyonátmentési kísérleteket. Ugyanakkor indítványozta, hogy a témára a párttörvény és a pénzügyminiszternek az állami tulajdonban, de a társadalmi szervezetek kezelésében lévő va­gyonról adandó tájékoztatója során téljenek vissza. Egyúttal megfontolandónak ítélte, hogy a Parlament foglaljon majd állást az állami vagyon zárolásáról. A miniszteri választ az Or­szággyűlés elfogadta. Raffay £>«ő(Csongrád m., 1. vk.) történész, a szegedi József Attila Tudományegyetem ad­junktusa katonapolitikai kérdé­sek tárgyában interpellált a hon­védelmi miniszterhez. Minde­nekelőtt arra kért választ, hogy nézete szerint a jelenleg kiélezett bel- és külpolitikai helyzetben, amikor egyes szomszédos orszá­gok a politikai zsarolástól és a katonai fenyegetőzéstől sem ri­adnak vissza, biztosítható-e a hadsereg védelmi ereje, különös tekintettel a hadsereget érintő gazdasági megszorításokra. Eh­hez kapcsolódott másik kérdé­se:« magyar hadvezetés megtet- te-e a szükséges intézkedéseket egy „ esetleges román katonai be­törés” ellensúlyozására. Választ várt arra is: a Varsói Szerződésen ' belül milyen pozíciója van a ma­gyar hadseregnek. Végül meg­kérdezte: bevetettek-e magyar katonákat az 1968-as csehszlo­vákiai beavatkozást követően más hadszíntéren, így a Távol- Keleten is? Kárpáti Ferenc miniszter a ka­tonai fenyegetésről leszögezte: egyes kijelentések nem általáno­síthatók, nem késztethetnek bennünket olyan lépésekre, amelyek nyomán megindulna az eszkaláció. A néphadsereg anyagi helyze­téről a miniszter elmondta: ma még elviselhető a helyzet, de ha nagyon elhúzódik a korszerűsít tés, súlyos problémák adódhat­nak — mutatott rá. Kárpáti Ferenc a Varsói Szer­ződésben betöltött magyar sze­repről leszögezte: a magyar had­seregről a magyar kormány nél­kül senki nem hozhat döntést. Végül, a képviselő utolsó kérdé­sére utalva a miniszter bántónak és légből kapottnak minősítette azt a feltevést, hogy magyar ka­tonák a Távol-Keleten harcol­tak. Kovács András képviselőnk, Glatz Ferenc művelődési miniszter társaságában (Fotó: Perl Márton) A délelőtti szünet befejeztével nagy taps közepette érkezett az ülésterembe Mario Soares, a Portugál Köztársaság hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó elnöke. Mario Soares a szónoki emel­vényre lépve köszönetét mon­dott azért, hogy a magyar Or­szággyűlés előtt szólhat. Han­goztatta: igazából csak az ember politikai, gazdasági, kulturális és szociális jogainak a tiszteletben tartása adhatja vissza Európá­nak azt a kivételes szerepét, ame­lyet a mai világ nagy feladatai­nak megoldásában betölt. Portu­gália kész arra, illetve nagymér­tékben érdekelt abban, hogy fel­újítsa a magyar néppel azt az év­százados kapcsolatot, amelynek újraélesztését a jelen feltételek megkívánják a két nép jövője, a nemzetközi béke és szolidaritás érdekében. A portugál államfő beszédét hosszan tartó taps fogadta. A későbbiekben Király Zol­tán a miniszterelnökhöz intézett kérdésében megfogalmazta: szá­mos olyan állami és politikai ve­zetőről tud, akik — miután posztjukról távoztak — az állam tulajdonát képező nagy értékű lakásokat megtartották. Meg­kérdezte: hányán laknak ilyen lakásban, s milyen értékű állami vagyonról van szó; milyen jogcí­men használják a reprezentatív villalakásokat. Egyáltalán ma­radt-e még reprezentálásra al­kalmas, rezidenciának megfelelő villa Budapesten? A kérdésre — a kormányfő felhatalmazására — Raft Miklós, a Minisztertanács Hivatalának elnöke válaszolt. Megemlítette, hogy volt, aki csaknem egymillió forintot vett fel visszaadott laká­sáért. Egyre többen vannak olyanok is, akik meg akaiják venni azt a bérlakást, amelyben laknak. Ezek a lakások azonban elidegenítési tilalmi listán szere­pelnek. Raft Miklós azt is meg­említette, hogy nem most, ha­nem már jóval korábban elfogy­tak a rezidencia kialakítására al­kalmas villák. Volt idő, amikor a Fővárosi Tanács lakásberuhá­zásra szánt keretéből építettek ilyen nagy értékű lakásokat, s ezeket juttatták a vezetőknek. Az 1980-as évektől azonban nem épültek ilyen lakások a Fő­városi Tanács ellenállása miatt. Raft Miklós arról is számot adott: elvi döntés született, hogy a köztársasági elnök és a minisz­terelnök részére rezidenciákat kell kialakítani, mert így tudnak megfelelő színvonalon eleget tenni protokolláris kötelezettsé­geiknek. Ezzel a kérdések tárgyalása le­zárult. Napirend szerint ezt köve­tően az Állami Számvevőszék tisztségviselőinek megválasztásá­ra alakítandó jelölő bizottság sze­mélyi összetételéről döntöttek. A Parlament ülésszakának utolsó napirendjeként egyéb kérdéseket, bejelentéseket vitat­tak meg. Végül bejelentették: október 17-én folytatódik az ülésszak az úgynevezett sarkalatos törvé­nyekre vonatkozó javaslatok megvitatásával. Az elnök ezután berekesztette az ülést, s ezzel befejeződött az őszi plénum első szakasza. Arezzói napok (Folytatás az 1. oldalról) működés feltételeiről tájékoztat­ták a megjelenteket. A Kereske­delmi Minisztérium és a kamara szakemberei olasz nyelvű elő­adásaikban többek között el­mondták, hogy jelenleg 1700 magyar vállalatnak van kapcso­lata itáliai partnerekkel, és ez a szám még jelentősen növelhető, sok a kiaknázatlan lehetőség. Tájékoztatót adtak arról is, ho­gyan módosultak a vegyes válla­latok alapításának feltételei. Huszti Dénes, az MGK olasz ta­gozata elnökségének tagja, aki kezdettől figyelemmel kíséri a két város testvérkapcsolatát, el­mondta, hogy egy év alatt egy­millió dollár értékű áruforgalmat lehet elkönyvelni, és újabb üzle­tek állnak előkészítés alatt. Egerből elsősorban élelmiszerek jutottak el Olaszországba, ahon­nan cserébe papírárut, sportru­házatot és háztartási elektroni­kát importáltunk. Ezután az üzletemberek kér­dései következtek. Többen ér­deklődtek az aranyértékesítés le­hetőségeiről, vámszabad terüle­tek létrehozásának feltételeiről, és a közös termelés és harmadik piacokon való értékesítés esélye­iről. Erre többnyire azt a választ kapták, hogy az igazán gyümöl­csöző gazdasági kapcsolatok ide­je majd csak a forint konvertibi­lissá válásával jön el Addig job­bára meg kell elégedni az árucse­rével, ami nem a legmodernebb megoldás. Érdeklődés tehát van, ám egyelőre csak „fontolva” le­het haladni. Tegnaptól várja ajánlataival a magyar érdeklődőket az Eger- Tourist Bajcsy-Zsilinszky úti iro­dájában az arezzói Apogeo Uta­zási Iroda. Mint a cég vezetőjé­től, Piero Bennati úrtól megtud­tuk, két slágerajánlatuk is van 99 dollárért. Ezért a pénzért az egyik változatban két éjszakát Arezzóban, hármat Riminiben tölthet el félpanziós ellátás mel­lett előszezonban a vendég. A másik változat hat arezzói éjsza­kát kínál teljes ellátással. Az iro­da hosszabb ideje együttműkö­dik az IBUSZ-szal, elsősorban budapesti utak értékesítésében. Az EgerTouristtal is igyekeznek szorosabbra fűzni a szálakat: a nyáron már meg is érkeztek az el­ső vendégek Egerbe, akik mind a szállással, mind a programokkal meg voltak elégedve, és vonzó­nak találták a környéket is. Tegnap a Panoger Kft két di­vatbemutatót rendezett a Dobó téren olasz modellekből, és foly­tatódtak a vacsoraestek is, a folk­lóregyüttes pedig Gyöngyösön és Hatvanban lépett fel. Ma a zárónapon ismét lesz di­vatbemutató, ezúttal az Arany­pókban és az HBH Sorházban. Nyitva tartanak a kiállítások is, és délután 4 órakor a zászlós ak­robaták utoljára még fellépnek a Dobó téren. Esti programnak még egy jó olasz vacsora kínál­kozik a Duett étteremben, és ez­zel véget ér a rendezvénysorozat. „Reformunk sikerének kérdése túlmutat a térség határain” Horn Gyula felszólalása az ENSZ-ben „A magyarországi reformfo­lyamat jelentősen előrehaladt, s a hazai és a nemzetközi feltételek kedvezőek. Meggyőződésünk, hogy reformunk sikerének kérdé­se túlmutat a térség határain: az európai stabilitás fontos eleméről van szó, amelynek sorsa nem le­het közömbös mások számára sem”. Többek között erről beszélt Horn Gyula külügyminiszter csü­törtökön, az ENSZ-közgyűlés ál­talános politikai vitájában elhang­zott felszólalásában. „A nemzetközi kapcsolatok szempontjából is fontos, hogy mára egyértelműen megerősítést és elismerést nyert: a társadalmi­politikai rendszereknek nincs ki­zárólagos modelljük, azokat nem elnevezésük, hanem teljesít­ményük minősíti. Nyilvánvaló az is, hogy azonos szövetségi rend­szerhez tartozás sem szolgálhat alapul az egymás belügyeibe való katonai, vagy egyéb módon tör­ténő beavatkozáshoz. Minden államnak joga, hogy önállóan, szuverén módon határozzon sor­sáról, döntsön fejlődési irányá­ról, s erről csak saját népének tartozzék felelősséggel. Csak ily módon lehet elkerülni a jövőben az 1956-os magyar tragédiához és más drámai eseményekhez hasonló megrázkódtatásokat” — hangoztatta. „A túlhaladott struktúrák le­bontásával párhuzamosan a ma­gyar nép az alkotmányos jogren­den alapuló parlamenti demok­rácia intézményes kereteinek és biztosítékainak megteremtésén munkálkodik. Külügyminiszterünk szólt ar­ról, hogy az emberi jogok egyete­mes értékeket jelentenek, azok tiszteletben tartása, védelme nem képezheti egy állam kizáró­lagos belügyét, érvényesülésük nem függhet az adott ország tár­sadalmi vagy szövetségi rend­szerhez tartozásától. Ezért szá­munkra nem létezhetnek „nyu­gati vagy keleti, északi vagy déli emberi jogok. Napjainkban az államokra háruló kötelezettsé­gek egyrészt azt jelentik, hogy a kormányok felelősséggel tartoz­nak állampolgáraiknak e jogok tiszteletben tartásáért, másrészt lehetővé teszik az államok kö­zösségének, hogy bármely or­szágtól számon kéijék e kötele­zettségeinek teljesítését”. Horn Gyula elmondta, hogy Magyarország két nemzetközi jogszabály ratifikálásával belé­pett azon országok sorába, ame­lyek teljes mértékben elfogadták valamennyi emberi jogi ENSZ- szerv illetékességét mind álla­moktól, mind magánszemélyek­től származó panaszok elbírálá­sára. Míg korábban a nemzetkö­zi bíróságot nem ismertük el, most felülvizsgáljuk álláspon­tunkat. „Időszerű feladat hazai sza­bályzásunk és gyakorlatunk mó­dosítása a menekültekkel kapcso­latos súlyos problémák megoldása érdekében — hangsúlyozta. — Ezért csatlakoztunk az idén a me­nekültek státusával kapcsolatos ENSZ-egyezményhez, s a nálunk menedéket keresők helyzetét az egyezmény rendelkezéseit alkal­mazva kívánjuk rendezni. Olyan nemzetközi együttműködést szor­galmazunk, amely nem csupán a szülőföldjüktől elszakadt embe­rek gondjait enyhíti, hanem arra irányul, hogy elősegítse az újkele­tű menekültáradatot kiváltó okok megszüntetését is. Az MSZMP KB titkárának egri tájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) Kovács Jenő azzal kezdte mondandóját, hogy a pártok ver­senyében az MSZMP ha nem is látványosan, de letette a névje­gyét. Gondoljunk csak arra, hogy ebben a szétzilált, önbiza­lomvesztett helyzetben is képes volt a nyitásra, ami — egy olyan párt esetében, amelynek hosszú évtizedek után most kellett elő­ször színt vallania, — érthetően nem volt zökkenőmentes. A színvallásból viszont világosan kitűnik, hogy ezen a kongresszu­son a gyökeres átfogó változás hívei lesznek többségben. A gyökeres és átfogó változá­sokat azonban a küldöttek nagy­része másként értelmezi. A párt­értelmiség például elsősorban a párt hivatásával, jellegével, mű­ködési módjával kapcsolatban vár radikális változásokat. A reálértelmiség az agráripari szfé­rából és a termelésből jövő kül­döttek pedig azt mondják, hogy a szocialista mozgalomnak ért­hető, elmagyarázható álláspont­ja kell hogy legyen, csupán az elvi kérdések tisztázása nem elég. Széles körben mutatkozik elége­detlenség, a tekintetben, hogy a politikai átmenet feladatai oly mértékben előtérbe kerültek, hogy az elmúlt másfél évben el­vesztek azok a fogódzók, háttér­be szorult az a program, amelyet egy falusi közösség, egy szerke­zetátalakítás közepén tartó ter­melőüzem, egyszóval a hogyan és miként továbbal foglalkozó emberek elé lehetne tárni. A gyö­keres változás és fordulat igénye szinte elemi erővel tör fel ezeknél a rétegeknél. A harmadik kisebb számú küldöttcsoport, amely a munkásokat és a parasztságot képviseli alapvetően a létéért ag­gódik. Megnyugtató állásfogla­lást követel és ezen méri le, hogy az MSZMP-nek az őt érintő problémák megoldására van-e elképzelése. Sokan úgy tartják, folytatta az előadó, hogy ez a kongresszus a platformok csatája lesz. Ez az ál­lítás nem felel meg a valóságnak, mivel eddig négy szerveződést je­lentettek be, amely a jelenlegi ál­lás szerint az 1400 küldöttnek csak valamivel több mint az egy- harmadát tömöríti, vagyis a többség sehová sem kötelezte el magát, egyetlen platformra sem voksolt, s feltehetően álláspont­ján a kongresszus idején sem vál­toztat. Ebben az a rossz, hogy egy diffúz kongresszust vetít elő­re, amelynek a kimenetele, mivel nincs világos politikai elkülönü­lés, eléggé bizonytalan. Az ügy­rend viszont garantálja, hogy a kongresszus valamilyen ered­ménnyel véget ér. De hogy milyen küldöttcso­portokkal is kell számolni? Else­jén alakul meg a Reformkorok platformja s az előzetes bejelen­tések szerint ehhez a táborhoz körülbelül háromszázan csatla­koznak. Ezen kívül bejelentette megalakulását az Összefogás platform, mintegy 60 küldöttel, a Népi Demokratikus Alternatíva platform 40 küldöttel, és első­sorban budapesti kezdeménye­zésre jelentkezett a Platform az MSZMP-ért szerveződés is, melyhez mintegy negyvenen csatlakoztak. Felvetődik a kér­dés, hogy hol van a Marxista egy­ségplatform? Ők egyenlőre nem jelezték, hogy küldöttcsoportot akarnak alakítani, de ezt termé­szetesen még megtehetik, mint­hogy az is valószínű, hogy a már említett szerveződéseken túl a kongresszus idején további együttműködési platformok lé­tesülnek. Kovács Jenő egyebek mellett kitért arra is, hogy nagy vita fo­lyik azon: az elnökség választása egyéni, vagy úgynevezett listás alapon történjék. Rávilágított az egyéni választás veszélyeire, ahol könnyen meglehet, hogy a részt­vevők pontosan azokat az első­vonalbeli politikusokat törlik a jelöltek közül, akik az elmúlt időben ki merték nyitni a száju­kat, nyíltan vállalták a vélemé­nyüket. Ők tehát így könnyen ki­eshetnek, s a legfőbb vezetésbe a másod-, harmadvonalbeli jelöl­tek kerülnek. Ugyanakkor nem érik el azt a célt, hogy a pártnak egyértelműen reformelkötele­zett legyen a vezetése. A listás választás esetén viszont erre na­gyobb az esély, hiszen a jelöltek vállalják egymást, vállalják az egymással való együttműködést. Nem véletlen, hogy a kommu­nista és a szociáldemokrata pár­tok ezt a választási szisztémát kö­vetik. S nem utolsó sorban azt is szem előtt kell tartani, hogy egy homogén összetételű többségi alapon szerveződő vezetés nem tud önálló életet élni és nem tud a tagság fejére nőni. A megyei küldöttcsoport és a Központi Bizottság titkárának eszmecseréje hozzászólásokkal és kérdésekkel zárult. Mario Soares és Straub F. Brúnó kitüntetése A portugál elnök beszédet mondott a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) Mario Soares és magyar ven­déglátója szűk körű megbeszé­lést folytatott. Az Elnöki Tanács elnöke tájékoztatást adott a ma­gyarországi helyzetről. Hangsú­lyozta, hogy a gazdasági reform- folyamat előfeltétele a politikai intézményrendszer átalakítása. Mario Soares ezután részt vett, s beszédet mondott a Parla­mentben éppen zajló országgyű­lési ülésszakon. Délután Mario Soares katonai tiszteletadás mellett megkoszo­rúzta a magyar hősök emlékmű­vét a Hősök terén. A késő dél­utáni órákban Pozsgay Imre ál­lamminiszter szálláshelyén ke­reste fel a portugál államfőt. Este a Parlament Munkácsy-termé­ben kitüntetési ünnepséget tar­tottak. Straub F. Brúnó átnyújtotta a Magyar Népköztársaság Gyé­mántokkal Ékesített Zászló­rendjét Mario Soaresnek az eu­rópai enyhülés érdekében és a kelet-nyugati párbeszéd elmélyí­tésében, valamint a magyar-por­tugál kapcsolatok építésében ki­fejtett kimagasló tevékenységé­nek elismeréseként. Ezt követően a Portugál Köz­társaság elnöke a Tengerész Henrik Érdemrend Nagyláncot nyújtotta át Straub F. Brúnónak. A legmagasabb portugál kitün­tetést azoknak a külföldieknek adományozzák, akik sokat tettek a haladásért és a népek barátsá­gáért. (MTI) * Pályázati felhívás ! A Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szerződéses üzemeltetésre átadja Hatvan, Lenin tér 3. sz. alatti 62. sz. Jármű és járműalkatrész boltját. A pályázathoz szükséges adatokat és bővebb felvilágosítást a közgazdasági osztály ad. A pályázatok benyújtásának határideje: 1989. október 24. A versenytárgyalás 1989. október 30-án (hétfőn) 9 órakor lesz a vállalat központjában (Eger, Cifrakapu u. 158.) í I I

Next

/
Thumbnails
Contents