Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-27 / 228. szám

MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS SZEPTEMBERI, ELSŐ FORDULÓJA (Folytatás az 1■ oldalról) ment és a kormány legitimitását, de semmi sem támasztja alá az ő legitimitásukat. A helyzet valóban rendhagyó, de rendhagyó a történelmi fel­adat is! A Parlament és a kor­mány megtette, amit vállalt, sőt többet is annál. De nem teheti meg, hogy készséggel magára vállal olyan szerepet, amelynek eljátszásával egyúttal megingatja a mindenkori alkotmányos rend érvényessége iránti bizalmat. A teljes körű megegyezésre mindig törekedni kell, de a demokratikus átmenet dinamikáját nem lehet attól függővé tenni! A nép választott képviselői e Házban ülnek, törvényt csak ők alkothatnak! Mert ha ezt a jogu­kat most bárki elvitatja, akkor azt bármilyen választáson létre­jött, bármilyen parlamenttel szemben bárki ugyanígy megte­heti. A jog tisztelete többet kí­ván, mint a saját akaratunk jog­ként való megfogalmazása. A kormánynak szüksége van egy erős önbizalommal bíró Parla­mentre, és a Tisztelt Háznak semmi oka arra, hogy küldetését hitében meginogva feladja. A kormány — és meggyőző­désem, hogy a Parlament akara­tát is tükrözi —, a nemzeti kerék­asztal óhaja, hogy a demokrati­kus átmenet békés, az új Ma­gyarország pedig közös épít­mény legyen. S ennek most a Parlament és a kormány közös tevékenysége a bázisa. Ketten al­kotják azt a hatalmi centrumot, amelynek döntéseitől a gazda­ság, a társadalom az egész de­mokratikus átmenet sorsa függ! A kormány szilárdan eltökélt abban, hogy végigvigye ezt a fo­lyamatot. A már megindult választási harc a politikai és eszmei csatá­rozások idejét hozta el. Nekünk azonban azt kell biztosítanunk, hogy a politikai átalakulás csata­zajában is őrizzük az ország mű­ködőképességét és ragadjuk meg az előrelépést segítő lehetősége­ket. Ezt a kormányt a Parlament választotta, a Parlamentnek tar­tozik felelősséggel. És ha válto­zott is a politikai helyzet, válto­zott is a magyar társadalom poli­tikai értékítélete, az új választá­sokig ez a Parlament képviseli Magyarországot. A világ minden civilizált államában ez a rend. Gyorsan kell dolgoznunk, de nem szabad megkerülnünk sem­miben sem a törvényes Parla­mentet. Ezt a pártoknak, az am­biciózus új vagy régi politikai csoportosulásoknak is tudomá­sul kell venniük. Ezért is helyezünk súlyt arra, hogy a következő hónapokban is a parlamentarizmus szabályai­nak betartásával történjék Ma­gyarországon minden. A kormány alkotmányos fele­lősségei tartozik azért, hogy a közjogi intézmények rendelte­tésszerűen működjenek, a Parla­ment el tudja látni alkotmányos feladatát. Nemzeti felelősségünktől ve­zetve javaslom ezért: gondosan megvizsgálva az úgynevezett sar­kalatos törvényeket, mielőbb emeljük azokat törvényerőre! A miniszterelnök ezután kitért arra, hogy a kormány a közel­múltban konfliktusba keveredett a SZOT vezetőségével. Kijelen­téseit ma is vállalva leszögezte: a kormánynak vagy neki nem a dolgozókkal van áthidalhatatlan problémája. Nem tehetjük azt, hogy amíg a választások eldöntik a politikai hatalmi kérdéseket, addig a kor­mány kivár, vagy legfeljebb nép­szerű intézkedéseket igyekszik hozni. Az utóbbi hetekben a beszél­getések sokaságából mind pon­tosabban érzékelem, hogy egyre többen érzik meg: biztonság és kiszámíthatóság csak a változás által teremthető meg. Azt is tudom és látom, hogyan élnek, milyen nehéz gondokkal küzdenek milliók ebben az or­szágban. Törekedtünk ugyan az átlagnyugdíjak romlását, súlyos értékvesztését az év során több­ször adott nyugdíj-kiegészítések­kel megfékezni, s bár ez az or­szágnak milliárdos többletkia­dást jelentett, ettől sajnos a szegé­nyek még szegények maradtak. Tennünk kell, mert ez a helyzet méltatlan és valóban tarthatat­lan. Ezért javaslom a Tisztelt Ház­nak, hogy bizottságaiban vitassa meg az alacsony összegű nyug­díjjal rendelkezők egyszeri tá­mogatásának ez évi lehetőségét. Ismereteim szerint a rendelkezé­sünkre álló összeg — tartalék- képzés mellett is — módot adna arra, hogy meghatározott nyug­ellátási szintig (például hat-héte­zer forintig) decemberben egy­szeri összeget (például kétezer forintot) juttassunk. Természe­tesen más konkrét megoldás is mérlegelhető. Ez nem érintené azt a kötele­zettségünket és tervünket, hogy a jövő évi áremelkedéseket lega­lább az átlagnyugdíj színvonaláig január elsejétől ellentételezzük. Ahhoz, hogy ezt a pénzt az érintettek még karácsony előtt megkaphassák, a Tisztelt Or­szággyűlésnek már októberben döntenie kell. A januári nyugdíj­emelés mértékét és rendszerét pedig a költségvetésről és a tár­sadalombiztosítás jövő évi gaz­dálkodásáról lefolytatandó viták során határozhatná meg. Németh Miklós a továbbiak­ban bejelentette: azt is vállal­tuk,hogy összerendezett formá­ban is Önök elé hozzuk, még ez év őszén a kormányzati stratégia legfontosabb elemeit. Nem zavar bennünket az a hang, amelyik koncepciónélkü­liséggel vádol, és az sem, amelyik azt mondja: minek már ennek a kormánynak stratégia! Mi nem saját magunknak, nem ennek a kormánynak gyártunk a hatalom megtartásához alibit, hanem az ország, a nép számára keressük a kibontakozás reális útjait. Mindehhez vegyük igénybe a felhajtó erőket! Nyújtsunk elő­ször is itthon kezet egymásnak, s a szembenálló erők ne egymás rovására akarjanak támogatókat keresni. Komoly partnereink nem pártokat, hanem az orszá­got fogják segíteni, s nem segély- lyel, hanem korrekt együttmű­ködéssel. Ehhez megbízható, ki­számítható partnernek kell len­nünk, stabil viszonyokat kell te­remtenünk és következetes re­formpolitikát kell folytatnunk. A kormány tisztában van azokkal a súlyos veszélyekkel, amelyek az úgynevezett spontán privatizációs folyamattal járnak és amelyek lényege, hogy a válla­latokra bízott állami tulajdon esetenként értékén alul cserél gazdát, visszaélések fordulnak elő. A kormány a tulajdonváltási folyamat hatékonyságának és tisztességének oltalma érdeké­ben olyan törvényi szabályozás megteremtésére dolgoz ki javas­latot a Parlamentnek, amely biz­tosítja e folyamat ellenőrzését, a reális vagyonértékelést, a szük­séges nyilvánosságot és verse­nyeztetést. A kormánynak ren­delkeznie kell szélsőséges ese­tekben az adott ügylet megtiltá­sának, leállításának a jogával is. Hosszú távon tehát olyan tu­lajdonosi rendszer megteremté­sére van szükség, ahol a torzulá­sok és a visszaélések kiküszöbö­lését mindenekelőtt magának a rendszernek a működése bizto­sítja. — Igaz ugyan, hogy szegények vagyunk, de nem vagyunk kol­dusok! Ne legyen tehát kétsége senkinek: tisztességünket nem fogjuk áruba bocsátani, értéke­inket nem adjuk áron alul. Mert van értékünk, Európa és a világ számára is. Legyen — mert van — saját számunkra is, és becsül­jük azt meg. És becsüljük egy­mást, amíg csak méltók vagyunk egymás megbecsülésére — mon­dotta a miniszterelnök; végeze­tül ismét kérve a képviselőket a sarkalatos törvényjavaslatok megtárgyalására. A kormányfő nagy figyelmet keltő beszéde után Szűrös Má­tyás ismertette a szeptemberi ülésszakra benyújtott törvényja­vaslatokat. Bejelentette továbbá, hogy az ülésszakon 22 képviselő kíván interpellálni, illetőleg 14- en kérdést tesznek fel.. A képvi­selők elfogadták az Országgyű­lés elnökének javaslatát, hogy a szeptemberi ülésszakot két sza­kaszban tartsák meg. Az elsőt ezen a héten, várhatóan pénte­ken fejezik be, s az ülésszak októ­ber 17-én folytatódik. A tárgysorozat megállapítása­kor először önálló képviselői in­dítványok napirendre tűzéséről határozott a Parlament. Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.) az idén már két alkalommal módo­sított földtörvény újabb módosí­tását szorgalmazta. Az Ország- gyűlés elfogadta, hogy a képvise­lőnő indítványát a mostani ülés­szak második részében tárgyal­ják meg. Ugyancsak elfogadták a kép­viselők, hogy az ülésszak máso­dik felében tárgyalják meg Ki­rály Zoltán (Csongrád m. 5.vk.) indítványát. Eszerint a pénzügy­miniszternek az Országgyűlés előtt tájékoztatást kell adnia az állami tulajdonú, de az MSZMP és más társadalmi szervezetek kezelésében lévő vagyonról. Roszik Gábor(Pest m., 4. vk.) indítványt nyújtott be, amelyben javasolta, hogy az ülésszakon tűzzék napirendre és tárgyalják meg október 23-a nemzeti ün­neppé és munkaszüneti nappá nyilvánítását. Dr. Debreczeni József, dr. Marx Gyula és dr. Raffay Ernő képviselők ehhez csatlakozva a javaslat közös elő­terjesztését kérték. Roszik Gá­bor az indítványához hozzáfűzte, hogy hajlandó a javaslatban fog­laltakat — a nemzeti ünneppé, il­letve a munkaszüneti nappá nyil­vánítást — kettéosztani, tekintet­tel arra, hogy utóbbinak gazda­sági kihatásai vannak. A közös képviselői indítvány­hoz Szűrös Mátyás is fűzött né­hány szót. Hangsúlyozta: úgy ítéli meg, hogy a megemlékezés­nek, az ünnepnek olyan formáját kell választani, amely nem jár a sebek feltépésével, nem növeli tovább a nemzet megosztottsá­gát, hanem a megbékélés útjait egyengeti, s így javasolta Roszik Gábor indítványának napirend­re tűzését. Az Országgyűlés úgy határo­zott, hogy megtárgyalja a képvi­selői indítványt az ülésszak má­sodik felében. Dr. Balla Éva (Bp., 46. vk.) kért szót ekkor a napirenddel ösz- szefüggésben; kifogásolta, hogy az Allammi Számvevőszékről rendelkező törvényjavaslat nem került az egyeztető tárgyalások napirendjére, s javasolta, hogy most ne, hanem csak a háromol­dalú tárgyalásokon való megvi­tatása után foglalkozzék vele az Országgyűlés. Puskás Sándor, a terv- és költ­ségvetési bizottság elnöke azzal reagált, hogy a számvevőszék eredetileg sem volt az egyeztető tárgyalások témája, létrehozásá­ról az Országgyűlés egy korábbi határozata döntött. Ezt követően 317 igenlő, 12 ellenszavazattal és 14 tartózko­dással elfogadták a szeptemberi ülésszak tárgysorozatát. A tárgysorozat: 1. az Alkot­mány módosításáról szóló tör­vényjavaslat; 2. az alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat; 3. a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény- javaslat; 4. az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényja­vaslat; 5. a köztársasági elnök vá­lasztásáról szóló törvényjavas­lat; 6. a Büntető Törvényvkönyv módosításáról szóló törvényja­vaslat; 7. a büntetőeljárási törvény módosításáról szóló törvényja­vaslat; 8. az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslat; 9. a ki- és bevándorlásról szó­ló törvényjavaslat; 10. a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslat; 11. az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásá­ról szóló törvényjavaslat; 12. a vállalkozási nyereséga­dóról és a magánszemélyek jö ve- delemadójának módosításáról szóló törvények hatálybalépésé­vel kapcsolatos átmeneti rendel­kezésekről és egyes jogszabá­lyok módosításáról, hatályon kívül helyezéséről szóló 1988. évi X. törvény módosítására vo­natkozó törvényjavaslat; 13. a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló törvényi a vaslat; 14. a pénzügyminiszter tájé­koztatója az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más tár­sadalmi szervek kezelésében ál­ló vagyonról; 15. az október 23-a megün­neplésére tett önálló képviselői indítvány megvitatása; 16. interpellációk, kérdések; 17. személyi javaslatok tár­gyalása; 18. egyéb kérdések (tájékoz­tató, nyilatkozatok) tárgyalása, bejelentése. Az ülésszak tárgysorozatául elfogadott napirendek közül a képviselők egyetértettek azzal az elnöki javaslattal, hogy az Alkot­mány módosításáról; az Alkot­mánybíróságról; a pártok műkö­déséről és gazdálkodásáról; az országgyűlési képviselők válasz­tásáról; a köztársasági elnök vá­lasztásáról; az 1956-os népfelke­léssel összefüggő elítélések or­voslásáról; az Állami Számvevő- székről szóló törvényjavaslato­kat; a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló ja­vaslatot; valamint az október 23- áról szóló képviselői javaslatot, illetve a pénzügyminiszter tájé­koztatóját az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más társa­dalmi szervek által kezelt va­gyonról az Országgyűlés október 17-én folytatódó ülésén vitatja meg. A napirend elfogadását köve­tően Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) képviselő bejelentet­te: megalakult az ellenzéki de­mokraták parlamenti csoportja, olyan képviselőkből, akik az MDF tagjaiként a közelmúltban mandátumhoz jutottak, illetve független képviselők. A csoport tagjai: Bánffy György (Budapest, 4. vk.), Deb­reczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.), Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), Dr. Marx Gyula (Za­la m., 2. vk.), Raffay Ernő (Csongrád m., 1. vk.), Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) és Zsig- mond Attila (Budapest, 5. vk.). Kérte a T. Házat, hogy a cso­port működéséhez biztosítsa a megfelelő technikai feltételeket. Erre válaszolva, Szűrös Mátyás felkérte a parlamenti irodát, te­remtse meg a kívánt munkakö­rülményeket a képviselőcsoport számára. A napirendnek megfelelően elsőként Horváth István belügy­miniszter előterjesztése hangzott el a ki- és bevándorlásról, vala­mint a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavasla­tokról. Expozéjában hangoztatta: a két javaslat a kormánynak azt a szilárd szándékát fejezi ki, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, valamint a Pol­gári és Politikai Jogok Nemzet­közi Egyezségokmányának elfo­gadásával járó kötelezettsége­inknek következetesen eleget te­gyen. Mindez teljes mértékben összhangban van a jogállamiság kiépítésére vonatkozó megmá­síthatatlan törekvésekkel. Horváth István alapvető em­beri jognak nevezte a lakó- és tartózkodási hely szabad megvá­lasztását. Ezatöbbi között azt je­lenti, hogy mindenki elhagyhat bármely országot, ideértve saját országát is, és hazájába bármikor visszatérhet. A ki- és bevándor­lásról szóló törvényjavaslat mindezekre figyelemmel alanyi jogon biztosítja a kivándorlást, s csak a legszűkebb körben, ki­emelkedően fontos társadalmi érdekből korlátozza azt. A javaslat ugyanakkor tiltja azok kivándorlását, akik a törvé­nyeket súlyosan megsértették és ezért ellenük büntető eljárás fo­lyik, illetve akik szabadságvesz­tés büntetésüket még nem töltöt­ték le. Feltételt állít azokkal szemben is, akiknek köztartozá­sa van, s ilyen személyek kiván­dorlásuk előtt kötelesek azt meg­fizetni vagy arra kötelezettséget vállalni. A javaslat a köztartozá­sok közül csak az adó- és társa­dalombiztosítási tartozást tekinti a kivándorlást korlátozó ténye­zőnek. Ugyancsak ilyen jellegű korlátot állít a javaslat akkor, amikor a katonai szolgálatot tel­jesítő hadkötelezettel szemben a honvédelem érdekeit érvényesí­ti. Ugyancsak meghatározott időtartamra korlátozást állít fel azokkal szemben, akik olyan ál­lamtitok birtokában vannak, amelyek védelméhez különösen fontos nemzetbiztonsági érdek fűződik. A javaslat lehetővé teszi a ki­vándorlás megakadályozását kiskorúak, illetve magukról gon­doskodni nem képes személyek védelmében, ha a kivándorlás az érdekeiket sértené. — A törvénytervezet abból in­dul ki, hogy a hazatérés joga a ki­vándorlásénál is erősebb. Ezért Magyarország e jog korlátozás nélküli megadásával kitárja és nyitva hagyja kapuját mindazok előtt, akik a hazába visszavágy­nak, eltörölve ezzel a rossz emlé­kű „disszidens”, „emigráns”, „jogellenesen külföldön tartóz­kodó” bélyegét. A nemzetközi gyakorlatban sok értetlenséget és félreértést kiváltó hazatérési engedély he­lyett, a külképviseletek magán- útlevéllel látják el azt a magyar állampolgárt is, aki ideiglenes külföldön tartózkodása során az útlevelét elvesztette. — A javaslat nem rendelkezik a szolgálati útlevélről. Ennek megszüntetése meglehetősen sok vitát váltott ki a törvényja­vaslat előkészítése során. Meg­tartását azonban nem lehet nyo­mós érvekkel alátámasztani. A diplomata útlevélre jogo­sultak körét a javaslat elfogadása esetén először szabályozza majd nyilvánosan kihirdetett, magas szintű jogszabály. Ez ideig ezt kormányhatározat tartalmazta. Elfogadva az eddigi viták több­ségi álláspontját, a kiegészítő törvényjavaslat szerint valameny- nyi államtitkár, továbbá az or­szággyűlési képviselők házastár­sai és gyermekei is jogosultak lesznek diplomata útlevélre. Rámutatott: a ki- és beván­dorlás, a hazatérés és a külföldre utazás jogának a nemzetközi kö­telezettségekkel is összehangolt szabályozása a magyar jogrend­szer több területét is érinti. Kiha­tással van a pénzügyi, a társada­lombiztosítási, a szociális és egészségügyi, a lakásgazdálko­dási, a munkajogi és ezen túl egyéb jogterületekre is. A belügyminiszter kérte az Országgyűlést: értsen egyet az­zal, hogy a törvényjavaslatok ha­tályba lépéséig az eljáró szervek az érvényes jogszabályokon ala­puló és a mérlegelési jogkörbe tartozó szankciókat a továbbiak­ban ne alkalmazzák. A vitában — amelyben hatan kértek szót — az elhangzottakra Horváth István belügyminiszter válaszolt, majd határozathozatal következett: az Országgyűlés a törvénytervezetet módosítás nélkül törvényerőre emelte. A képviselők ezután meg­kezdték a büntetőeljárási tör­vény módosításáról, valamint a Büntető Törvénykönyv módosí­tásáról szóló javaslatok együttes tárgyalását^ Ezzel az Országgyűlés szep­temberi ülésszakának első napja véget ért. Kárpáti Ferenc és Nyers Rezső a szünetben Németh Mik­lós kormányfő beszél Egyperces néma felállással tisztelegtek elhunyt képviselőtársaik — köztük Kádár János — emlékének

Next

/
Thumbnails
Contents