Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-21 / 223. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 21., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Kié a felelősség? Divat manapság,'hogy visszanézzünk a mögöttünk lévő időszakra, amelyben kialakult a mai nehéz gazdasági helyzet, amelyben összegyűlt ez a hatalmas dolláradósság. Sajnos, e visszanézés nem azért történik, hogy levonjuk a tanulságokat, hogy soha ne ismétlődjenek meg azok a gazdasági és politikai hibák, amelyek a gazdasági válsághoz vezettek. A legtöbben azért néznek vissza, hogy megállapítsák, kik voltak a haszonélvezői az egész gazdaságra végső soron egyértelműen károsan ható korszaknak. Milyen egyszerű is lenne az egész! Aki lubickolt a pangás meleg vizében, nyilván maga is felelős a dologért, hiszen érdekében állt a status quo. Túl azon, hogy ez nagyon egyszerűsítő megállapítás, azért nem visz eredményre, mert valamilyen mértékben, valamilyen módon mindegyikünk élvezte a külföldi kölcsönökön alapuló gazdasági csoda áldásait. (Valljuk be, csoda volt, hogy hozzánk nem gyűrűzik be az infláció, a nyersanyag- és energiaválság, s arról se feledkezzünk meg, hányszor mondtuk annak idején: csoda, hogy egyáltalán így állunk. Persze azért is igaz ez a csoda-elmélet, mert tudjuk: minden csoda három napig tart.) A felelősség tehát mindannyiunké? Meghökkentő ez a mondat, ha elvesszük mögüle a kérdőjelet. A mértéke mindenesetre változott. Vegyünk egy szocialista piacra dolgozó, támogatott terméket gyártó vállalatot, amely évről évre tisztességes nyereséget hozott. Igen ám, de honnan? A költségvetésből, amely támogatta a veszteséges szocialista exportot és az alacsony magyar árat. S minél több terméket gyártott, annál többe került az országnak, a költségvetésen keresztül annak minden polgárának. Nyilván ennek a vállalatnak az igazgatója öt-tíz- tizenötször annyit kapott bérben, jutalomban, prémiumban, mint egy beosztottja. De mind- kettejük pénze abból származott, hogy az igazi nyereséget termelő vállalatoktól, azok fejlődését is feláldozva elvonták a pénzt a költségvetés számára. Ok — és hányán voltak ilyenek! — haszon- élvezői voltak a gazdasági rendszernek. S azok a vásárlók, akik éppenséggel jól, támogatás nélkül is működő vállalatnál dolgoztak? Akik még 1974-ben is, amikor számunkra hatalmas cserearányromlás indult meg, forintért is vásárolhattak például nyugati autókat? Sőt, ha olyan társadalmi réteghez tartoztak, amelynek — nem is kivételezettségből, de munkájának ellátásához — nagyobb szüksége volt kocsira, még részletre is megtehették ezt. Képzeljük csak el mai ésszel: dolláros terméket forintért és részletre! Mi volt ez, ha nem az irracionális gazdasági helyzet haszonélvezete? S hány meg hány példa volt, amellyel megvetettük mai adósságaink alapjait! Mondhatná minderre bárki is: bennünket nem kérdeztek meg, helyeseljük-e a gazdaságpolitikát, s nem kértünk a kedvezményekből sem; miért nekünk kell megfizetni az árát? Ebben van némi igazság, s ráadásul a külföldi inflációt és árrobbanást határainkon megállítani vélő, reformvisszafogó ideológia szellemi muníciójaként is működött az árstabilitás, amit talmi eszközökkel értek el. De ugyanakkor mindenki örült, hogy nem emelkedett a benzin s a többi energia- hordozó ára. Legalábbis néhány évig. Senki sem vállalta, hogy azonnal kövessük ezeket az árakat, illetve aki meg olyan nyersnyakas volt, hogy vállalta volna, azt menesztették... S az úgynevezett bukaresti árelv, amely a KGST-árakat mindig az elmúlt öt év világpiaci átlagáraihoz igazította, valóban enyhítette a nyugatra is értékesíthető energia- hordozók s más anyagok árnövekedését. S ez meg az önmagát már akkor túlélt szervezet jótékony hatásait mutatta. Más kérdés, hogy ennek meg akkor fizettük meg az árát, amikor a világpiacon ismét csökkenni kezdett az olaj ára. Csakhogy a történelem olyan, mint a főpincér, akit nem érdekel, kik rendelték a menüt, azoknak hozza a számlát, akik elfogyasztották. Szüleik révén még azok is részesei voltak az érdemek nélküli fellendülésnek, akik akkoriban születtek. S ők is nyögik a következményeket, csak nem a gyorsan értéktelenedő nyugdíjjal, hanem a kis fizetéssel, a lakásnélküliséggel, munkahelyük veszélybe kerülésével, jövőjük bizonytalanságával. Az egész társadalom ette meg akkor saját jövőjének, jövőbeli kenyerének egy részét, s mivel az kölcsönke- nyér volt, most visszajár. Nagy az adósságállomány, vissza kell fizetni. Az előzmények ismeretében még keserűbb lesz, hogy a jövendő időszakban sokszor tapasztaljuk majd, hogy egyesek megtollasodnaük, meggazdagodnak, mintha most ők ennék el más rétegek kenyerét, a külföldi tőke bejövetele, az egyéni tőke- befektetések révén. Ezt bizony le kell nyelnünk, mert jövedelmeikből az ország is részesedik, míg ha nincs ez a nagy felpezsdülés, ez a pénz az országnak is hiányzik. így hát jobb, ha nem kesergünk, nem mutogatunk ujjal másokra, hanem dolgozunk a magunk területén, bármennyire is általánosan hangzik ez a korparancs. Persze a szakembereknek ki kell mutatniuk, gazdasági és politikai mechanizmusainknak mely része tette lehetővé azt, hogy ilyen tartósan eltérhettünk a valóságos gazdasági viszonyoktól, hogy jó évtizedig uralkodott a közmondás igaza: fenn az ernyő, nincsen kas. Ami máris világos: a gazdaságirányítás 1968-as mechanizmusa a politikai szerkezet változtatása nélkül félkarú óriásnak bizonyult. Ezért volt, van nagy szükség ennek változtatására is. Ugyanis nem hihető el, hogy az oly sok apró- cseprő dologban kézi vezérlést végző politikusok éppen olyan fontos, a jövőt meghatározó eseményekről ne tudtak volna, mint az ország adósságai. Tudomást vettek róla, észlelték, élvezték az általa létrejött bőség kedvező politikai hatásait, más hatásokról nem is beszélve. Nem volt politikai ellenőrző közeg, amely korrigált volna, nem volt valódi népképviselet, amely tiltakozott volna. A jelenlegi és jövőbeli változások azt szolgálják remélhetőleg, hogy ne legyen majd történelmünkben még egy generáció, amelyik nem veszi észre, hogy jó étvággyal elfogyasztotta gyermekei és unokái jövőjét. G. J. Rákszűrő busz — Ingyenes szolgáltatás — Erőnléti vizsgálat Biztosítók egé' akciója a BNV-n Az idén közös egészségvédő akciót hirdet a Hungária és az Állami Biztosító a BNV-n. A Hungária Biztosító rákszűrő buszt állít ki, amelynek szolgáltatásait a vásár látogatói természetesen igénybe is vehetik. A szűrőbuszban az Országos Onkológiai Intézet orvosai, szakemberei díjtalanul végzik a különféle rákszűréseket, és számos tájékoztató prospektus is tájékoztatja az érdeklődőket. Az Állami Biztosító a „Szívesház” autóbuszát szerződtette, hogy a BNV látogatói a helyszínen győződhessenek meg fizikai állapotukról. Az erőnléti vizsgálat segítséget nyújt azoknak, akik törődnek egészségükkel. A mostani akció az első lépése a jövőben várhatóan kiszélesedő biztosítói tevékenységnek, amikor is e szervezeteknek létérdeke lesz az egészségvédelem, az egészségmegőrzés. A munkastílus és -módszer javításával Demokratikusabb várospolitika, színvonalasabb ügyintézés Eger Város Tanácsa előtt a közelmúltban hangzott el beszámoló a tanács és szerveinek munkastílusáról és -módszeréről, valamint a változtatás feladatairól. A dolog érdekessége, hogy eleddig ilyen napirenddel még nem foglalkoztak. Hasonló témát legutóbb 1984 végén vitattak meg, amikor a tanácsok munkájának továbbfejlesztéséről hozott az MSZMP KB állás- foglalást, és az ezekből eredő tennivalókat tárgyalták meg. Nos, azóta jelentősen felgyorsultak az események, új hangsúlyok keletkeztek. Az új alkotmánykoncepció a tanácsokat már mint területi önkormányzati szerveket közelíti meg. A munkastílus és -módszer javítása minden időszakban folyamatos „karbantartást” és figyelmet kíván, vagyis időről időre keresni kell a lakosságot legjobban szolgáló módozatokat. A lényeg, hogy a várospolitika még demokratikusabb legyen, hogy az állampolgárokat az eddiginél jobban informálják, s hogy a hatósági ügyeket színvonalasabban intézzék. Az új követelmények szerinti munkát ma még idejétmúlt jogszabályok, az évtizedek során beidegződött szemlélet akadályozza. A váltás első eredményei azonban már tapasztalhatók. A testület fokozottabban él önállóságával, s növekvő hatást gyakorol a város társadalmi, gazdasági helyzetére. Emellett sokszínűbben és határozottabban fogalmazódnak meg a lakossági érdekek is. Ám igaz az is, hogy az érdekek ütköztetésére, egyeztetésére a döntés-előkészítés során még kevés figyelmet fordítanak, és az ezekhez szükséges — a nyilvánosságot biztosító — eszköztár sem elég hatékony, így jogosan érzik a tanácstagok, hogy az apparátus kész tények elé állítja a testületet. Épp ezért fontos — többek között —, hogy a várható társadalmi hatásokat, összefüggéseket sokoldalúbban mérlegeljék, alternatívák esetén kellő mélységig vázolják fel a pro és kontra érveket, s hogy a javaslat előkészítését — indokolt esetben — előzze meg lakossági vagy rétegvita. A tanácsülések rendjének szabályozásában is vannak feladatok: az érdemi ténykedés megkívánja a napirendi tárgy- szerűséget, a fegyelmezett időbeosztást. Újragondolásra érdemes az interpellációs gyakorlat is. A tanácstagok egy része joggal kifogásolja azt is, hogy a tanácsi apparátus a közügy képviseletében eljáró tanácstagot mintegy „ügyfélként” kezeli. Vitathatatlan tény, hogy a testületi képviseleti munkában a tanácstagoknak van meghatározó szerepük. Döntő többségük felelősséggel tesz eleget ezen közéleti megbízatásának, méghozzá olyan szemlélettel, amelyben a választókerületi, összvárosi érdekek dominálnak. Néhány esetben azonban előfordul az egyedi, a lokális problémák túlhangsúlyozása is. A jövő mindenképpen egységesebb, offenzívabb tanácstagi közreműködést kíván majd meg. A demokratikusan meghozott döntést — amelyet a többség akarata alapján alakítanak ki — a kisebbségben maradiaknak is el kell fogadniuk, és a nyilvánosság előtt azt kell képviselniük. Ami a végrehajtó bizottságot illeti... Ez rendszeresen beszámol tevékenységéről, döntései törvényesek. Emellett megfelelő színvonalon készíti elő a tanácsüléseket és gondoskodik a tanács rendeletéinek és határozatainak végrehajtásáról. A tanács testületi irányítása mellett nyolc tanácsi bizottság működik. Javarészt javaslattevő és véleményező szerepük érvényesül, ám az ellenőrzési funkció gyakorlása még nem eléggé hatékony. Mit is lehet megállapítani a szakigazgatási szervek munkájáról? Mindenekelőtt azt, hogy a tapasztalható fejlődés ellenére a ténykedés még hiányosságokat is hordoz, igaz, ez területenként és szakigazgatási szervenként eltérő. Általánosságban kijelenthető, hogy a munka megítélése, a közvélemény értékítélete negatívabb a valóságos helyzetnél. A még meglévő hibák — egyebek mellett — a következő forrásokból eredeztethetőek: túlszabályozás, szigorú kötöttségek; az apparátus néhány alkalmazottjánál tapasztalt szakszerűségi, felkészültségbeli hiányosságok, azaz bizonyos kontraszelekció létezése; az ügyek bonyolultsága, az ezekkel kapcsolatos döntések, intézkedések ellentmondásos fogadtatása. Az előrelépés megköveteli a hatás- és jogkörök átrendezését, komplex újracso- portosítását, amely biztosíthatná a hatékonyságot. Mindez szükségszerűen maga után vonja a szakigazgatási szervek munka- kapcsolatainak korszerűsítését is. Ezzel egyetemben ismételten át kell gondolni a várospolitikai célkitűzéseket, az ehhez tartozó tennivalókat, valamint az információs és eszközrendszert. Itt nem egyszerűen racionalizálásról van szó, hanem gyökeres, alapvető változtatásokról, amelyek jól igazodnak a változó gazdasági és politikai folyamatokhoz, történésekhez. Igen lényeges feladat, hogy az érintettek — tanács, vb, bizottságok, tisztség- viselők, apparátus — az eddiginél közvetlenebb kontaktust alakítsanak ki a városban és környékén működő gazdálkodóegységekkel. Összegezve tehát megállapítható, hogy — a túlzott jogszabályi kötöttségek, az esetenkénti forráshiányok, sőt a pénzügyi eszközök drasztikus csökkenése mellett is — az alapvető vállalások teljesültek, s a tanács egyre inkább a város lakosságának érdekeit megfelelő szinten képviselő önkormányzati szervvé vált. Ha a fentebbiek folyamán vázolt elképzelések, feladatok megvalósulnak, úgy a tanács feltétlenül alkalmas lesz arra, hogy jól szolgálja majd az Egerben élő embereket. (sárhegyi) Tárgyalások kezdődnek a gyógyszerek termeim árának emeléséről Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának hétfői ülésén elhangzott, hogy a gyógyszeripar újabb termelői áremelést jelentett be. Ezzel kapcsolatban a Gyógyszeripari Egyesülésben elmondták az MTI munkatársának: a vállalatok áremelési szándéka nem erre az évre vonatkozik, hanem 1990. január 1-jével kívánják termelői áraikat 10 százalékkal növelni. Az áremelés mértékéről, bevezetésének időpontjáról és a fogyasztói árakban való érvényesítéséről hamarosan tárgyalások kezdődnek a gyártók és a társadalombiztosítás között. Az eddigi értesülések szerint a tárgyalások során a társadalombiztosítás azzal az igénnyel lép majd fel, hogy bárnjilyen mértékű emelésben is állapodjanak meg, az új árakat az eredetileg tervezettnél legalább két hónappal később érvényesítsék a gyártók a fogyasztói árakban. Mint ismeretes, a gyógyszeripari vállalatok az idén júliusban már emelték termelői áraikat, de akkor részben magukra vállalták annak hatását, azaz nem hárították tovább teljes egészében a társadalombiztosításra a növekményt. így az eredetileg tervezett 7 százalék helyett valójában csak 3,8 százalékkal nőttek az áraik. Ázóta tovább emelkedtek a gyártási költségeik — drágábban szállít az üveg- és a nyomdaipar, de többe kerül az energia is — és több szállítójuk már előre jelezte, hogy jövőre magasabb árat kér. (MTI) Sörfesztivál Miskolcon Az idén második alkalommal rendezték meg a miskolci sörfesztivált. A helyi sportcsarnokban és környékén, a hatalmas kerthelyiségben óriási mennyiségben fogyott a csapolt és az öveges sör: a kedvelt italból tehát az idén is bőséges volt a kínálat. A szeptember 14-e és 18-a között lezajlott eseményen igen gazdag kulturális program is várta az érdeklődőket. Volt könnyűzenei és operettgála. A kisebbeket seregnyi gyermekműsor várta, az ínyencek pedig a cukrász- és hidegkonyhai bemutatót kereshették fel. A jól sikerült eseménysorozat nyilván arra készteti a Borsodi Sörgyár embereit, hogy jövőre is hasonló monstre „bulit" rendezzenek az Avasalján. Képeink a sörfesztivál egy-egy pillanatát idézik fel munkatársunk — Szántó György fotóriporter — segítségével.
