Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-21 / 223. szám
4, KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 21., csütörtök sóink minél több oldalról tájékozódhassanak. Ezért csütörtökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben különböző megnyilatkozásokat, állásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Reméljük, segítséget nyújthatunk ah- Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogyolva- ző kérdésekkel kapcsolatban. Országos találkozó előtt A Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom programvázlata Mint a Népújságban megjelent, megalakult Egerben is a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom helyi szervezete. Képviselői arra készülnek, hogy megismertessék elképzeléseiket az ifjúság különböző rétegeivel. Első országos találkozójukat már megrendezték Debrecenben, a következő a tervek szerint Egerben lesz október 14-én és 15-én, a „Keriben”. Most a programvázlatukból adunk közre néhány gondolatot, amelyet országos vitára bocsátottak. A magyar társadalom gazdasági, politikai és erkölcsi válságba jutott. Az emberek közönyösekké váltak, politikai érdektelenségük az ország megújulási folyamatának egyik gátló tényezője lett. Ebben a közegben az egyik leginkább sújtott réteg, a magyar fiatalság helyzete kilátástalanná vált. A Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom kivezető utat keres ebből a nehéz helyzetből. Törekvéseinkben a szociáldemokrácia történelmi értékeire — szabadság, társadalmi igazságosság, humánum, tolerancia és szolidaritás elveire — kívánunk támaszkodni. Számítunk arra a lelkes tenniakarásra, amely a magyar ifjakat történelmünk során mindig is jellemezte. Alapvető politikai állásfoglalásunkat Elvi Nyilatkozatunkban fogalmaztuk meg. A magyar politikai intézményrendszer megújítását — a rendszer gyökeréig hatoló demokratikus reformokkal — elengedhetetlennek tartjuk. Ennek eredménye csakis egy megújított alkotmányban deklarált parlamentális jogállam lehet. Országunknak a nagyhatalmak által garantált semleges státusz elérésére kell törekednie. Az alkotmányban rögzítendők a magyar fiatalok legalapvetőbb szociális jogai. A többpárti demokrácia föltételeinek megteremtésében és majdani működésében példának tekintjük a szociáldemokrata berendezkedésű országok politikai gyakorlatát. A programvázlat főbb pontjai: — Elodázhatatlan feladat a magyar gazdaság új alapokra való helyezése. — Igen fontosnak tartjuk a fiatalság szociális biztonságának növelését. — Nagy hangsúlyt fektetünk a SZÍM-korosztály érdekképviseletére. — Az oktatási rendszer működésében gyökeres változtatások szükségesek. — A SZIM tevékenységének egyik fő területe a kultúra. — A SZIM ápolja nemzeti hagyományainkat és tartalmas kül- kapcsolatokra törekszik. — Óvjuk és védjük természeti értékeinket. Felvilágosítást a Széchenyi u. 18. szám alatt, kedden és csütörtökön 2-től 6-ig adnak a SZIM képviselői. Tóth Péter a SZIM országos szervezőbizottságának tagja Boda Csaba az MSZDP Egri Szervezetének tagja A HNF hatvani vitafórumáról A Népújság 1989. augusztus 18-i számában ”Legyen-e fegyver a munkásőrök kezében?” nagybetűs címmel tudósítás jelent meg Moldvay Győzőtől. A tudósítás számos ferdítést tartalmazott. Az MDF hatvani szervezete szükségesnek tartja véleményét az alábbiakban nyilvánosságra hozni. A cím (alcímével együtt) azt sugallja, mintha kerekasztal ült volna össze Hatvanban a munkásőrség ügyében, holott politikai vitafórumon vettünk részt, amely — a HNF meghívója szerint — a város politikai hangulatát befolyásoló tényezők mellett a választási felkészülés kérdéseit volt hivatott megvitatni. Igaz, hogy ezek közül a munkásőrségről elsőként esett szó, de nem úgy, ahogy a tudósításból olvashatjuk. A város — és az ország — politikai hangulatát alapvetően befolyásoló tényező a munkásőrség. Tari István őrparancsnok aláírás nélküli leveleket mutatott be, melyeket névtelen írójuk MDF feliratú körbélyegzővel látott el, tartalmuk pedig a munkásőrséget sértő hangon támadta. Az MDF hatvani szervezetének elnöke — dr. Baranyai Miklós — elutasította a névtelen levelek írásának ki nem mondott vádját. Utalt arra, hogy szervezetünk mindenkor vállalta véleményének nyilvános közzétételét, névaláírással. Eddigi fellépéseinkkel is szorgalmaztuk a munkásőrség jogutód nélküli megszüntetését, mert véleményünk szerint fegyveres párthadseregre demokratikus jogállamban nincsen szükség. Utalt az idei március 15-e megünneplésének higgadt méltóságára, melyet a hatalom első ízben nem kriminalizált. Megkérdezte, hogy van-e a jelenlevőknek ellenvéleménye, de állásfoglalását senki sem vitatta. Idézte az MDF gyűlésén a közelmúltban elhangzott véleményt, hogy a parancsnoki állomány egzisztenciális gondjait az MSZMP oldja meg. Angeli József tanácselnök és dr. Kasza Sándor szociológus — de mások is — elmondták véleményüket a munkásőrségről, de sem különösebb vita, sem új közös álláspont nem alakult ki. A tudósításból nem derül ki az, hogy október 23-a méltó megünneplését Hatvanban az MDF helyi szervezete kívánja megrendezni, amit ezen a fórumon jelentett be. A város minden intézményét, mozgalmát és polgárát hívja a közös ünnepségre. Erre a bejelentésre valóban megegyezés született a jelenlévők között. Hatvan, 1989. szeptember 18. MDF Hatvani Szervezete Ködösítés Válasz a HNF hatvani városi bizottsága „Lesz-e valaha megegyezés?” című, a Népújságban 1989. IX. 7-én megjelent hozzászólására Világosan kíván szólni az MDF helyi szervezetével közösen megjelentetett jelöltállítási felhívásunkra (Népújság, 1989. augusztus 31.) a HNF hatvani városi bizottsága, amikor a toleranciaképességet, a közelmúltunk értékeinek megőrzését s a jól ismert „népfrontos összefogást” kéri számon az ellenzékieken, akiket nemes egyszerűséggel „mostani kiközösítőknek” nevez. A hatvani szabaddemokraták azonban mindezt nem világos beszédnek, hanem ködösítésnek nevezik, s a tájékozódást csak nehezíti, ha erről a ködcsinálók nem is tudnak. Az uszályt nehéz elhagyni, főleg annak, aki úszni se tud. Pedig a közös felhívás értelme világos: a hatvani demokratikus ellenzék nem kíván MSZMP vagy utódszervezete tagját jelölni a választásokon. Ugyanilyen világos az MSZMP hatvani reformkörösei programjában foglaltak, mely szerint „...a választásokon ...apártérdekeitképviselő jelölteket támogatják”. Ehhez képest már ködösít az MSZMP városi bizottságának a „válasz- szűk a legjobbat” értelmű, a Népújság 1989. szeptember 2-án megjelent felhívása is, hiszen ki mondhatná meg, hogy ki a legjobb jelölt? Talán újra csak az MSZMP vagy a népfront? Évtizedeken keresztül megmondták és megmutatták, hogy ki a legjobb. Ez volt a dróton rángatás. Ettől a szemlélettől igenis el kívánunk határolódni, mely nem jelenti, hogy boszorkányüldözésbe kezdenénk vagy kezdhetnénk. Mi a demokratikus társadalmat komolyan is gondoljuk. A legjobbakat egyébként nyilván a különböző pártállású vagy független jelöltek közül a választók fogják kiválasztani. Ők fogják azt is eldönteni, hogy mire figyelnek: az énekesre, a dalára, vagy mindkettőre. MSZMP-tagot egyébként azért nem kértünk javaslatba . hozni, mert megítélésünk szerint az általuk képviselt szocialista módon és eszközökkel, valamint következtetésekkel nem juthatunk el egy szervesen építkező s fejlődő, demokratikus, jóléti és emberi társadalomhoz. Az a hatalmon lévő párt (bármilyen párt), amelyik negyven év alatt nem jut el egy ilyen társadalom kialakításának a reményéhez, nem maradhat hatalmon, mert semmi garancia nincs arra, hogy nem újabb negyvenéves — időnként véres — zsákutca következik. Ilyen egyszerű ez. Az MSZMP kisvárosi reformszimulált platformjait sem tekintjük alkalmasnak arra, hogy valamifajta együttgondolkodás létrejöhessen, mert a napi gyakorlat csak hatalomátmentést igazol. Nem tisztünk, hogy értékeljük a hatvani MSZMP tagságát, de az magáért beszél, hogy majd mindegyikük „reformistának”, esetenként „szocialistának” mondja magát, ugyanakkor a kongresszusukra mégis csinov- nyik-marxistáknak, széljárásos reformistáknak szavaztak bizalmat. Társfelhívóként az SZDSZ hatvani közössége nem úgynevezett „új élcsapatot” kíván a fogalom MSZMP-értelmében kialakítani, viszont a hatvaniak érdekében saját jelölteket szeretne állítani. Ehhez kértünk segítséget a hatvani polgároktól, azoktól, akikért — a jelenlegi diktatórikus állapotokat megváltoztatva — tenni szeretnénk. Ebben az értelemben a HNF városi bizottságának kioktatására nem tartunk igényt, sőt az MSZMP-, HNF-jelöltállításba se kívánunk beleszólni, csak jelöltjeikkel kívánunk a várospolitika színterein, s békés eszközökkel, megküzdeni. Azután pedig döntsön a választópolgár. Hatvan, 1989. szeptember 12. SZDSZ — Hatvan Néhány gondolat a népfrontról, egy nyílt levél kapcsán A Népújság szeptember 14-i számában olvashattuk a Hazafias Népfront Eger Városi Elnökségének — vagyis az önök által megfogalmazott — az MSZMP és Ellenzéki Kerekasztal képviselőihez intézett, zavarodottságtól legkevésbé sem mentes nyűt levelüket. Rögtön szíves elnézésüket kéijük, ha kicsiny írásunk nem oszlatná el a fentebb említett zavarodottságukat, de úgy érezzük, valamit tennünk kell a nézetek tisztázásának érdekében. Éppen ezért engedjenek meg néhány kérdést mindjárt itt az elején. Önök azt írják levelükben, hogy elfogadhatatlannak tartják az EKA és az MSZMP megegyezését, miszerint társadalmi szervezetek nem állíthatnak képviselőjelöltet a parlamenti választásokon, s azt követően követelik, hogy önöket is illesse meg a jelöltállításjoga. Tehát hogyan képzelik el a jövő parlamentjét? Esetlegesen a kétkamarás parlamenti modell hívei? Ám ha ennek hívei,. akkor miért ültek le a tárgyalóasztalhoz, ahol eleve az egykamarás parlament volt a cél? Önök láthatóan részt kívánnak venni a politikai életben, mandátumokhoz akarnak jutni, s teszik mindezt a nép nevében, ugyanúgy, mint a „nép feje fölött” párt- oskodó pártok, s teszik mindezt még inkább a nép feje fölött, hiszen önöknek sem tagságuk, sem programjuk nincs. Egyetlen politikai filozófiájuk (programjuk?) a pártok s a többpártrendszer elvén nyugvó parlamenti demokrácia lejáratása, még ha azt a nagy össznépi-nemzeti demokrácia ködképébe is burkolják. Visszatérve a jelöltállítás kérdéséhez: olybá tűnik, önök elvetik a pártformát, csupán a tartalmat kívánják megtartani, s az ily módon összemesterkedett előny révén átmenteni anakronisztikus szervezetüket. Önök mindig is hívei voltak a Felhívás Eger pártonkívüli választópolgáraihoz Honfitársaim! A Népújság 1989. szeptember 14-i számában megjelent a Hazafias Népfront Eger Városi Elnökségének nyílt levele, amelyben követelik, hogy a társadalmi szervezetek, s így a HNF is, kaphassanak jelöltindítási jogot a parlamenti választásokon. Ezzel én nem értek egyet. A tíztagú elnökségben egyedül én — a Magyar Demokrata Fórum tagja — voltam a levél ellen. Miért? Azért, mert a társadalmi szervezetek apparátusában és különböző bizottságaiban is ma még mindig az MSZMP tagjai vannak többségben. Ez pedig eleve meghatározza a Hazafias Népfront képviselőjelöltjének a lehetőségeit. Nem tartom ugyanis elképzelhetőnek, hogy az az MSZMP-tag népfrontos, aki a párttaggyűlésén a demokratikus szocializmusról beszél, az a választáson majd a HNF jelöltjeként indulótól elfogadja a „ csak ” demokráciát, szocializmus nélkül. Pártonkívüli Honfitársaim! Az önök nevében, de az önök megkérdezése nélkül követelnek a nem párttagoknak is képviselő- jelöltet! Akamak-e a választásokon a Hazafias Népfront révén képviselőjelöltet állíttatni? Alkalmasnak találják-e a Hazafias Népfrontot az önök érdekeinek képviseletére? Vagy csak egy pártoktól mentes népfrontot tartanak erre megfelelőnek? Vagy nem kell a Hazafias Népfront, mert elegendőek a meglévő pártprogramok? Ha szükség van a Hazafias Népfrontra, akkor milyen legyen? Kérem, hogy véleményüket, javaslataikat a nevemre, a Magyar Demokrata Fórum Egri Szervezete címére küldjék el. (MDF Eger, Széchenyi út 18.) Csákvári Antal a Hazafias Népfront Eger Városi Bizottsága alelnöke népképviseleti demokráciának, amelyet több helyütt deklaráltan meg is valósítottak - a jelenlegi Országgyűlés által is -, és éppen ennek legitimitását kérdőjelezik meg levelünkben akkor, amikor de facto kezelik a politikai egyeztető tárgyalásokon elhangzottakat, mielőtt erről az Országgyűlés határozott volna. Ezek után nyilvánvaló, hogy önök nem hisznek a „népképviseletben”, de úgy tűnik, a parlamenti demokráciában sem igazán. Ha mégis hinnének valamelyest ez utóbbiban, akkor tudniuk kell, hogy a tervezet a társadalmi szervezeteket csak a jelöltállításból zárja ki, a jelöltek támogatását nem tiltja és nem is tilthatja meg. Vagyis, ha az emberek hisznek egy mozgalomban, akkor társadalmi aktivitásból fakadóan az ő támogatottjukra, „jelöltjükre” fognak szavazni. Amennyiben listát kívánnak mozgalmuk számára, semmiféle törvényi akadálya nincs annak, hogy pártként működjenek. Ennek maximum egy akadálya lehetségés, elveszítik legfőbb „érvüket”, miszerint az önök mozgalma nem párt, s nem kívánnak részt venni a pártok közötti „marakodásban”. Mi nem gondoljuk, hogy az emberek hinnének önöknek, úgy gondoljuk, sokan tudják, hogy szervezetük — mint ahogy ezt fentebb is említettük — anakronisztikussá vált, és értékelhető programmal sem rendelkezik. Szervezetük több okból is idejétmúlt. Az a történelmi ok, amiért létrejött (vagyis a fasizmus), ami ellen valóban érdemes volt nemzeti összefogást hirdetni, megszűnt. A szélsőbaloldali diktatúra kiszolgálásában pedig eléggé dicstelen szerepet játszottak; és szintén kétes értékű volt szerepük a patemalizmus jelölőgyűlésein, és annak egyéb politikai mechanizmusaiban is. Mindezek ellenére vannak a népfrontnak elvitathatatlan érdemei a reformfolyamatok elindításában, a nemzeti értékek köztudatba kerülésében, ám ezeket az értékeket a pártok egy jelentős része vállalta. Mégis mindemellett transzmissziós szerepük, függőségük az uralkodó párttól, az MSZMP-től elvitathatatlan volt azokban az időkben is, s legfőképpen vidéken. Néhá- nyan jól emlékeznek közülünk arra a nem is olyan távoli múltra, amikor is a Heves megyei népfronton tevékenységük miatt - nevezetesen egyesületszervezés - nemkívánatos személyekké váltak, holott országos szinten a re- formkodó népfront egyesületek sokaságát szervezte. (Természetesen azóta „kiderült”, hogy azt a bizonyos egyesületet a népfront nagymértékben támogatta.) Nem ismerjük el az önök függetlenségét, hiszen a transzmisszió nem múlt el nyomtalanul, az önök vezetői közül sokan tagjai az MSZMP-nek. Ebben a konstellációban még a statisztaszerep is hízelgő önökre nézve. Levelükben konszenzust teremtő erőként tüntetik föl magukat. Mi ezt eddig nem vettük észre, mert ha arra gondolnak, hogy az alternatív szervezeteknek helyiséget biztosítanak, ezt nem tekintjük konszenzusnak. Mindezekből kitűnhet, hogy mi nem értünk egyet az önök létezésével ilyeténképpen (ahogyan önnönma- gukat igyekeznek feltüntetni nyílt levelükben); s demagógiájukat válságosnak tartjuk, egy utolsó kétségbeesett próbálkozásnak arra, hogy szervezetüket s vezetőik pozícióit átmentsék. Átmentsék egy olyan polgári demokráciába, ahol a magán- és közjogi érdekek minden különösebb nehézség nélkül érvényre tudnak jutni. Mogyorósi Zsolt, Csóka János az SZDSZ Egri Szervezetének választmányi tagjai Mozgalom kívánunk maradni latkoznak, a nép megkérdezése nélkül. 3. A leendő országgyűlési választásokon nem kívánunk jelöltet állítani. Célunk az, hogy a választásokon segítsük azon jelölteket, akik a népfronteszmékkel megegyező vagy hasonló, az egyetemes emberi értékeket alapul vevő nézeteket vallanak, és akik számára igyekszünk megteremteni az esélyegyenlőséget. Nem fogadjuk el a nekünk szánt pusztán „technikai” lebonyolító szerepet, de a választások tisztasága érdekében — az eddigi tapasztalatainkat is hasznosítva - szívesen veszünk részt a választások előkészítésében, szervezésében. 4. Mivel „vidéken” még nem épült ki a működőképes többpártrendszer, a helyhatósági választásokon bizottságunk élni akar a jelölés lehetőségével. A HNF Heves Városi Bizottsága- a mozgalom egyéb funkcióját változatlanul fontosnak tekintve- jövőjével szorosan összefüggő néhány kérdésben az alábbi állásfoglalást közli: 1. Mozgalmunk a jövőben is mozgalomként kíván dolgozni, politizálási és közéleti teret adni azoknak az állampolgároknak is, akik nem kívánnak egy párthoz sem csatlakozni. Ezért határozottan elutasítjuk a népfront fizető tagsággal rendelkező párttá alakításának gondolatát. 2. Mivel a széles néprétegek érdeke a reformokat, a változást igényli, ezért fenntartás nélkül támogatjuk az ország reformerőit. Reformgondolatok alatt viszont csak az olyan nézeteket tudjuk elfogadni, amelyek felelős, megalapozott tételeken nyugszanak, nem mások erkölcstelen sárba tiprásával kívánnak népszerűek lenni, és amelyek nem a nép nevében nyi- A HNF Heves Városi Bizottsága Élesszük újjá a kulturális életet! Állásfoglalás Az Egri Ellenzéki Kerekasztal ügy ítéli meg, hogy tarthatatlan az a helyzet, amely Eger város közművelődési életét és annak okozóját, a kulturális irányítás szféráját jellemzi. A kultúra a nyolcvanas évek végét jellemző progresszív változások gerjesztőjeként működött, mely szerepe mára megszűnt. Az MSZMP „hivatalosan” is itt, a kultúrában deklarálta először a pluralizmus lehetőségét. Elkésett reflexként, a kizárólagos hatalom sáncaiból visszahúzódó MSZMP igen erős regressziós politikát folytat ezen a téren. Úgy tűnik, a kultúra, s leginkább irányítása, Vitányi szavaival élve, „statikus elemmé” merevedett, a jelenlegi hatalom érdekeinek megfelelően. Mi jellemzi városunk közművelődését, kulturális irányítását? 1. Eszközrendszereivel és emberanyagával egy olyan bázis, ahonnét politikai véleményeket lehet formálni, és helyi döntéseket befolyásolni. 2. Eme fentebbi „fontos” funkciók szem előtt tartásával pusztán a lakópolgárok, az úgymond „nép” fontos érdeke — ebben a kontextusban a kultúra - válik harmad-ne- gyedrangú szemponttá. 3. Vagyis mindezeket látva válik érthetővé a kontraszelekció ténye és az erősen kontraszelektált vezetőség, valamint az, hogy az apparátus erre a területre tudja menekíteni embereit. A második és harmadik pont konkretizálva a következőképpen néz ki Egerben: — Városunkban olyannyira utolsó rangú szemponttá vált a kultúra, hogy jóformán el is tűnt. (Hová szublimált az Ifjúsági Ház kezdeti programbősége?) — A kontraszelekció kapcsán gondoljunk csak a város kulturális arcát potenciálisan meghatározó két intézmény, az Ifjúsági Ház és a Megyei Művelődési Központ igazgatóira, kiknek szakmai hozzáértése megkérdőjelezhető. A „menekítettek” révén pedig egy megkonstruált igazgatóhelyettesi székre a Megyei Művelődési Központban, vagy az ugyanott épp a napokban teremtett instruktori állásra. S nem szabad megfeledkeznünk a kulturális szférához igen közel álló Családsegítő Intézetben történtekről, egészen pontosan az intézet szakmai felbomlását okozó egykori KISZ-káder vezetői gyakorlatáról, amely a szakmaiságot és három munkatársát messzire száműzte az intézettől. Az Ellenzéki Kerekasztal a fentiek tükrében fellép a kulturális élet újjáélesztésének érdekében! Az újjáélesztés elengedhetetlen követelményének tartja a szakmaiság megteremtését, valós társadalmi igények feltárását és kielégítését. Eger, 1989. szeptember 7*én Egri Ellenzéki Kerékasztal s s s
