Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-20 / 222. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 20., szerda GAZDASÁG—TÁRSADALOM 3 Világkongresszus — középpontban a lipicai lő Ha a lipicai lovat kellene bemutatnom, akkor elővenném az öt évvel ezelőtt, Szilvásváradon megrendezett négyesfogat-hajtó világbajnokságról készült videófelvételt, s feleleveníteném azokat a részeket, amelyeken az Európa és világbajnok Bárdos György „kormányozza” a szürkéket. Kommentár nélkül mindent elárulnának a képsorok. Hiszen hacsak a maratonhajtásra gondolok,szembetűnne a lovak rendkívüli munkabíróképessége, temperamentuma, ha pedig az akadályhajtást ragadjuk ki, akkor a négy ló mozgásának mérnöki precízséggel megtervezett pontossága, a páratlan inte- ligencia ragadná meg a figyelmet. A fogathajtó versenyek révén világhírnévre tett szert a lipicai ló, gondoljunk csak Bárdos mellett, a nemzetközi erőpróbák sokaságát megnyert Kádár Lászlóra, a hajtókirályként emlegetett Európa és világbajnok Abonyi Imrére, s a legutóbbi vb-n a kancákkal bronzérmet szerzett Bo- zsik Józsefre. Nem véletlen hát, hogy a négy éve megalakult Lipicai Lótenyésztők Világszövetsége Magyarországot, pontosabban a lipicai Mekkáját, Szilvásváradot választotta soros kongresszusának helyszínéül. Az elmúlt hét végén megtartott három napos tanácskozáson jelen volt a tizennégy tagország valamennyi képviselője. Hazánkat dr. Bodó Imre professzor, az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztés tanszékének vezetője és Egri Zoltán a házigazda, a Mátra- Nyugatbükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság főmérnöke képviselte. Magyarország a kezdettől fogva részt vesz a szervezet munkájában, igaz ehhez Egri Zoltán „partizánakciója ” kellett. — Az első kongresszusra, Li- pizzára a saját költségemet utaztam el, mivel rendkívül fontosnak tartottam pusztán a jelenlétünket is. S ha már ott voltam, alá írtam a belépési nyilatkozatot. A bonyodalmat az okozta, hogy én nem tudtam kifizetni a négyszáz svájci frank tagdíjat. No meg kissé furcsállották az illetékes minisztériumban, hogy a hivatalos bulletinben megjelent, Magyar- ország tagja a világszövetségnek, holott erről senki sem tudott. Végül is ezért a maszek kezdeményezésért nem vették a fejem, sőt egyetértettek a csatlakozással. A világon körülbelül ezerötszáz lipicai ló él. Az öreg kontinensen Szilvásvárad, a világon az Egyesült Államok büszkélkedhet a legnagyobb ménessel. Viszont Szilvásvárad az egyedüli, ahol mind a nyolc törzs megtalálható. A lipicai a Föld számos országába eljutott, így például Ausztráliába és a Dél-Afrikai Köztársaságba is. A tanácskozás egyik napirendi pontjaként szó esett arról, hogy milyen feltételekhez kössék az új tagországok belépését. Az említett két távoli országon kívül Csehszlovákia, Kistopol- csány szeretne a szövetséghez csatlakozni, s az is felvetődött, hogy a teljességre törekedve jó lenne, ha a soraik közt tudhatnák az Erdélyben élő fogarasi ménest is. Bár köztudott, hogy erre a jelen politikai helyzetben kevés a remény. Heves vitát váltott ki a Palavi- chini karicacsaládok származásának elismertetése. Tudniillik a háborút követően Szeged mellől csak négy ló került vissza Szilvásváradra, ám ezeknek sehol sem lelték meg a törzskönyvét. Öt évvel ezelőtt viszont megkerültek a pedigrék, amelyek bizonyítják a szilvásváradi kancák fajtisztaságát, vagyis a tenyésztés szempontjából ugyanolyan értékűek, mint a Lipizzán nevelt lovak. Természetesen a jugoszláv delegátus már csak presztízs okok miatt is próbálta megvétózni a döntést, mivel ezentúl utánpótlásra alkalmas tenyészkanca már nemcsak az „őshazában”, Lipizzán létezik. Az elismertetésben az is közrejátszott, hogy Egri Zoltán jóvoltából tavaly megjelent az első magyar lipicai méneskönyv, s ez felfedte a származás homályos foltjait. Vagyis azzal, hogy a kongresszus kimondta, a szilvásváradon tenyésztett kancák is tisztavérű lipicai lovak, újabb lehetőséget adott az itteni szakembereknek a kereslet élénkítésére. Bár ami igaz, az igaz, nem panaszkodhatnak a piacra. Az utóbbi évek konjunktúrájának köszönhetőn jó árat fizetnek a lipicaiért. Öt-tíz ezer nyugatnémet márkát szurkolnak le a vevők egy-egy csikóért. S hogy minden elkel arra jó példa, hogy egy amerikai úr az összes pej lipicaira vevő — értsd öt ló —, mivel egy sárgaszínű tenyészetet akar megvalósítani. Pedig a pejt itthon se- lejtként kezelik. Még jobb árat ki lehetne alkudni a piacon, ha nem túlságosan fiatalon kerülnének kalapács alá a csikók. Ám ennek is van magyarázata. — Képtelenek vagyunk utolérni magunkat — tálja szét a karját a főmérnök. — Persze tudjuk, hogy a befektetett munka hatványozottan megtérülne az eladáskor, de a szükség egyelőre diktál. Elég volt egyetlen év, hogy felboruljon a normális létszám. Hogy konkrétan mire gondolok? Az idén negyvenöt csikónk van, három esztendeje pedig csak tizennyolc született. No nem azért mert kevesebbet fedeztettünk, hanem mert Csernobil hatását mi sem tudtuk ki védeni. A szabadban élő, kint legelő kancáknál sorozatos volt a vetélés, a rossz megtermékenyülés aránya. Ha ez nem következik be, kisebb a gondunk. Most csak egyet tehetnénk, kevesebbet kellene értékesítenünk. De hát a tal- ponmaradás... Az ember azt gondolná, hogy a lótenyésztés a férfiak privilégiuma, ám meglepő módon több hölgy is részt vett a kongresszuson. Mi több, a világszövetség főtitkári posztját a belga Hildegard Gekiere tölti be. Mint elmondta, hazája mezőgazdasági minisztériumának lovasiskoláját vezeti. A belga lovaskultusz a nehéz, hidegvérű ardenihez és a brabanti- hoz kötődik, ám ő úgy találta, hogy a díjlovaglásra igen alkalmas a lipicai, ezért vásároltak ebből a fajtából. Elárulta, hogy a lovasiskola állatorvosa, aki maga is lótenyésztő a közeljövőben néhány kancát szeretne venni Szilvásváradról. Eddig ugyanis Ausztria, Jugoszlávia és Csehszlovákia volt a célpont. S hogy milyen benyomásokkal tér haza? Kiváltképpen annak örült, hogy a szervezet valamennyi tagja találkozhatott egymással. S bár más-más ideológiai, politikai környezetből érkeztek, szót értettek egymással, s valamennyien otthon érezték magukat. A Lipicai Lótenyésztők Világ- szövetsége jövőre Franciaországban, Bordeux-ban tarja ötödik kongresszusát. Budai Ferenc Polgári termelésre térnek át a Fegyver- és Gázkészülék Gyárában Katonai költségvetés visszafogása, a megrendelések csökkentése mintegy 10 hazai vállalatot érint. A Fegyver- és Gázkészülék Gyár a változásra gyorsan reagálva, felszabaduló kapacitásait a polgári termelésre állította át, elkerülve ezzel a válsághelyzetet. A gázkonvektorok, cirkogejze- rek, s más gázkészülékek országszerte keresett termékek, s több nyugat-európai országba exportálnak belőlük. Gázkonvektor vezérlőegységet készítenek a régi géppisztolykészítő műhelyben (MTI fotó: Pataky Zsolt) A magyar-nyugatnémet gazdasági kapcsolatok III/3. Különös árverésen... A fémek, a fémfeldolgozás, a textíliák, a papírfélék készítőinekfellegvára a Weser-parti Osnabrück. Ám mint régi kereskedő város ez is erőteljesen rányomja bélyegét hangulatára. Az adásvétel természetes velejárója mindennapjainak. Mégis valami különleges eseményre invitálták ottlétünk alatt a magyar szakembereket. A várostól délre, ott ahol a nagy parkok véget érnek egy hatalmas csarnok emelkedik. Oda vezet utunk egy aukcióra. Az átlagember hozzászokott, hogy ilyen esetben műtárgyak, vagy könyvek kiállításáról és árveréséről van szó. Most mégis más fogadott. Az Os- nabrüki Holstein Szövetség ugyanis ebben a csarnokban rendezi meg havonta szarvasmarha árverését. A kívülálló nem is gondolná, hogy milyen parádés dologról van szó. Kora reggeltől estig valóságos népünnepély van ilyenkor Osnabrück határában. Hamar megtelnek a parkírozók, hiszen a farmerek egész serege fuvarozza tenyészállatait, hogy az árverésen túladjon rajtuk. így volt ez most is, amikor nem csupán helyből Alsó-Szászországból, hanem a Német Szövetségi Köztársaság más tartományaiból is érkeztek gazdák eladásra szánt szebbnél szebb tenyészállataikkal. És a csarnok lelátóin sokan foglaltak helyet. Akadtak, akik csak nézelődtek, csupán tájékozódtak, mások viszont — és ezek voltak többen — komoly vételi szándékkal érkeztek. Voltak, akik a jellegzetesen zöld bajor ruhát öltve jöttek, mások viszont hagyományosan öltöztek. Az viszont feltűnt, hogy sokakat családtagjaik, gyerekeik is kísértek. Miután elhelyezkedtek a sorokban, nagy érdeklődéssel tekintettek a ceremónia elé. Ceruzával és papírral a kézben jegyzeteltek, vitatták, mérlegelték egymás között, mi mennyit ér, miért érdemes kiadni a pénzt. Aki ugyanis belépett ebbe a modem, faszerkezetes, üvegbéléses csarnokba, nyomban kézbe kapott egy zöldborítású katalógust, amelyet a helyi Holstein A budapesti Skála Nagyáruházban Gépkocsialkatrészek valutáért Hétfőtől valutáért árusítanak gépkocsialkatrészeket a Skála Nagyáruházban. Az üzlet és a hozzá tartozó konszignációs raktár működtetését az új deviza- szabályozás tette lehetővé, miszerint a magyar állampolgárok valutájuk eredetének igazolása nélkül számlát nyithatnak és erről bármilyen összegű kifizetést átutalással teljesíthetnek. Ezt a lehetőséget kívánták kihasználni, és így a három hónapja létrehozott autókereskedelmi üzletágukhoz most új szolgáltatást kapcsolnak. Az üzletben 1 millió schilling értékben, több mint 1500féle alkatrészt, tartozékot, illetve ápolási cikket kínálnak. A nagyobb alkatrészeket a vásárlók katalógus alapján, előrendeléssel közvetlenül a raktárból kaphatják meg. A bécsi cég képviselője szerint az alkatrészek átlagos árszínvonala megegyezik a hasonló rendeltetésű bécsi szaküzletekével. (MTI) íme az osnabrücki csarnok, ahol a porondra vezetik az árverésre szánt tenyészállatokat (A szerző felvétele) Szövetség készített erre az alakomra. Több mint fél ezer, pontosabban 530 eladásra váró tenyészállat fő jellemzőit jegyezték fel a nyomtatott lapokra. Számítógépes nyilvántartás alapján állították össze ezeket. Az érdeklődők között külföldiek is voltak a sorokban, a hollandiai Holstein Sző vétség szakemberei. Eljöttek, hogy élményeket gyűjtsenek, tapasztalatokat szerezzenek. Á csarnok közepén körülkerített, homokkal borított poronddal szemben, dobogón foglalt helyet a zsűri. Középen az elnök, mellette a kikiáltó és a búró. Mindannyian elismert farmerek, kiváló tenyésztők. Rövid köszöntő következett, azután sorszám szerint vezették be a porondra a gazdák szarvasmarháikat. A kikiáltó vette át a mikrofont, és szinte hadarva mondta az árkokat emelkedő sorrendben licitálva. Mint kiderült, immár negyven esztendeje csinálja ezt rend- szesen, nagy szakértelemmel. Miközben figyelte, ki emeli kezét a sorokból, ki mennyit ígér az egyik vagy másik állatért. Aki a legtöbbet ajánlotta, kalapácsütéssel jelezte, és rámutatott, hogy ő lett az új tulajdonos. A farmerek nagy gonddal figyelték a felvonuló állatokat, azok megjelenését, alakját, testalkatát. A küllem ugyanis döntő a vásárlásnál. Volt olyan, aki nem nem adta oda szarvasmarháját, mert keveselte érte a licitált árat. Az állatok döntő többsége azonban mégis új tulajdonosra talált. Akadt olyan, amelyet 5200 márkáért adtak el, a legtöbbért, szép megjelenését és nagy tejtermelő képességét értékelve. A magyar delegáció tagjai közül éppen a csarnoki nyüzsgés, a valós piaci viszonyokat visszaadó aukció láttán, többen is felvetették, hogy hazánkban miért nincsenek hasonló rendezvények. Többen arra hivatkoztak, hogy érdemes lenne megméretni egy-egy ilyen árverés szervezésével — éppen az osnabrücki tapasztalatokat felhasználva — mennyit érnek valójában az itthoni tenyészállatok. Legutóbb 1985-ben tartottak ilyet, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon. Magyarország régebben hírneves volt tenyészállatairól, és ennek megtartását mezőgazdasági kormányzatunk zászlajára tűzte a következő időszakra. Ez pedig a nemesitől, tenyésztői munka javítása nélkül nem képzelhető el. Ehhez éppen a kedvező nyugatnémet kapcsolatainak kamatoztatásával még sokszínűbben járulhat hozzá a Boscoop Agráripari Fejlesztő Közös Vállalat is. Szükségünk van rá, hiszen érdekünk a fejlődés ezen a területen is. (Vége) Mentusz Károly ^^Pornó--------Dideki és Fancsikó két írótárs. Egy barátságos szepterob eri estén ismerkedtek meg — amikor már mindenki elvált tő- Iük,ők még üldögéltek a parkbanegy pádon és beszélgettek^ gok is az eszükbejuthattak. Például az, hogy hiábavalóság lenne élniük a földön, ha nem írnának ikernovellát, méghozzá álltak./ Kézenfekvőnek tűnt az, hogy Dideki a fekéte harisnyás teremtésekről úr esszét, míg Fancsikó, akit a fehér znknis lá- nyok tudtak zaklatott állapotba hozni, különösképpen akkor, ha azok fekete papucsban voltak, s azon három sárga betű — B, 1Y1 és X — ékeskedett, azokról. Ahhan is megálapodtak. hogy az írásmű pornónovella lesz, ami ha figyelembe vesszük, hogy mindez három éve történt, merésztettnekminősült. Az Aczél György nevével fémjelzett kultúrpolitikai érában ugyanis erő-_ gé n zónákat kizárólagosan anatómiai kézikönyvekben lehetett bemutatni, s aki ennek akkor akár csak gondolatban is ellen- szegült, az most bízvást remélheti, hogy az időszaki választásokon reménnyel pályázhat az országgyűlési képviselői posztra, sőt az sem kizárt, hogy neve szóba kerütköztársasági elnökként is. : . 1 [ . I r__1____ Ődön gve szállt el a három év, Dideki és Fancsikó időnként tatálkozgattak, s biztosították egymást arról, hogy az agyukban formálódik a dolog, s már csak röpke idő kérdése. hogy papírra vessék a minden bizonnyal remekművet. A na- pokban aztán egyik este összetalálkoztak a cukrászdában, ahová mindkettőjüket a somlói galuska csalogatta be. Fancsi- kó izgatottan lobogtatta a Kacsa című lapot és ujjongott, hogy pornónovella-pályázatot hirdet az orgánum, s bizonyosan ma— gas a honorárium. Dideki húzta a száját, ő nem erre gondolt, ő irodaimat akart csinálni, nem szennyet a bulvárlapba. Ilitekül tek hosszú ideig, aztán megint csak abban maradtak, hogy most már gyorsan megalkotják a művet és akkor majd lesz ami ■lész.'l Dideki és Fanesikónemsokára Szegeden fognak találkozni. Ülnek majd a Dugonics téren este a zenélő szökőkút partján, s halllgatják ahogy a nyugatnémet nyelvű pornóvideón nevelkedett tizenötéves srácok, hogyan udvarolnak^ hazánkban ideiglenesen tartózkodó keletnémet lányoknak. A fiúle jobb híján azt próbálják elmesélni, hogy ahol ők most vannak, az egy szökőkút. Rámutatnak a zubogó vízre és azt mondják: mi- nerahvasser, schnell spritzen! Majd idétlenül vihognak, s mellettük bambán néznek a lányok, akiket Erich Honecker meg- fosztott attól, hogy ezt a tréfát értsék. Didekiék ekkor majd felállnak, s miközben a villamosmegálló felé bandukolnak azt kérdezik egymástól: mit tudunk mi még ezeknek írni? Kovács Attila
