Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-18 / 220. szám
KULTÚRA — NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 18., hétfő Egy sikeres gyermekdarab, amelyet a televízióban is közvetítenek majd: A fekete esernyő jobban dolgozik egy együttes, annál többre tarthat igényt, hogy képességei maximumát nyújthassa. III. S a művészi teljesítmény mögöttese? A reflektorfényen kívül is élénk társulati életet élnek az egri Gárdonyi Géza Színház tagjai. Gáli László véleménye szerint fontos cél az aktualitás és köz- életiség, amelyet azonban nem lehet napivá leegyszerűsíteni. Ha kortárs színházt kívánnak teremteni, akkor példázatokon és eszményeken keresztül kell megmutatniuk, hogy miként látják a világot. Emlékezetes sikerek fűződnek ehhez az alapelvhez, például Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja a törvény és az egyes ember,- a jogállamiság alapkérdéseivel, a Figaro házassága az értelmiség lehetőségeivel, Bródy Sándor Tanítónője a vidéki Magyarország állapotaival, Schiller Haramiákja az egyéni kitörés lehetetlenségével foglalkozott. De az új évad is kínál ilyen bemutatókat, elég csak Nyikolaj Erdmann Mandátum, Arthur Miller A salemi boszorkányok vagy Moliere Úrhatnám polgár című művére utalni. S természetesen nem feledkeznek el — a népszínházi eszmények jegyében — a szórakoztatásról sem. Bizonyára nagy érdeklődést kelt a Zerkovitz operett, a Csókos asszony, vagy a La Mancha lovagja, s a Svejk, a derék katona. S még fel lehetne sorolni a többi stúdió- és szobaszínházi premiert is, mert a gazdag kínálat minden réteghez utat találhat. Természetesen új arcokkal, új egyéniségekkel is megismerkedhet a közönség, mert fokozatosan egészül ki a társulat. Új elem a színészképző stúdió, amely Kelemen László nevét vette fel. Lám csak, alig érte el a „nagykorúságot” az együttes, máris gondol arra, hogy újabb nemzedékeket bocsásson szárnyra. IV. Bármennyire is biztató az összkép, nem szabad arról elfe- • ledkezni, hogy a fejlődés új és új problémákat vet fel. A kezdeti természetes lelkesedés, a „mézeshetek” után joggal tarthat igényt a publikum az eddigi színvonalra: nem tették alacsonyra a mércét az együttes tagjai. S nagyon érzékeny, szerves közösség egy társulat. Megbecsülést és figyelmet érdemelnek tagjai, hogy az eddigi túlfeszített, sok hiányosság között végzett áldozatos munkájuk gyümölcse beéljen. Az igazgató-főrendező úgy fogalmaz: föl kell építeni megfelelően a „házat”, hogy aztán „belakhassák”, vagyis megteremtsék minden szempontból a stabil színházi működést. Az egri Gárdonyi Géza Színház a magyar kultúra szerves részéve vált. Ehhez sok minden kellett, az eddig felsoroltakon kívül a közönség rokonszenve, támogatása is. Reméljük, ezután is jó szelet kapnak a vitorlák, akkor a hajó nem veszít lendületéből. Gábor László Mielőtt felgördül a függöny Az egri Gárdonyi Géza Színház az új évadban Bár a közönség még nem népesíti be az egri Gárdonyi Géza Színház nézőterét, azt nem lehet mondani, hogy kong az ürességtől az épület. Sőt, talán épp az ellenkezőjét: soha ilyen mozgalmas nyár nem volt itt még az utóbbi években, mint az idei. Miközben nagyszabású, szép sikert hozó előadásokkal várták a szabadtéri színpadok publikumát, alakították, formálták a társulatot, még jelentős műszaki munkákat is végeztek. Megindultak azóta a próbák is, s szeptember végétől a lublini színháztól érkező vendégek adják meg az alaphangot a következő hónapok gazdag programjához. I. Színháztörténeti érdekesség, hogy az a forgószínpad, amelyet most mintegy 6 millió forintért újjáépítettek, az a régi Nemzeti Színházé volt. Azt már Gáli László igazgató-főrendező meséli, hogy milyen kalandos úton került Egerbe. A századforduló környékén készült szerkezetet sokáig Miskolcon használták, többször levágtak a széléből, míg Egerbe került. Már annyira elavult, hogy csak sötétben és hangos zene mellett lehetett használni, különben zavarta az előadást. Valóságos „bombatölcsér” volt az egri Gárdonyi Géza Színház színpada, annyira szét kellett bontani. Több színész megőrzött egy-egy „világot jelentő deszkát” ereklyének, hiszen erre még Bajor Gizi, Tímár József vagy Jávor Pál lépett. Félre is tették egy jelentős részét egy színháztörténeti múzeum számára. Június közepén láttak munkához a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat és a budapesti színháztechnikai kisszövetkezet munkásai, hogy szeptember közepére (tehát mire ezek a sorok elkészülnek") rendbehozzák a színpadot. A szezonkezdet ezért tolódott el, ugyanis kész darabokkal akár már szeptember elejétől fogadhatták volna a nagyérdeműt, mivel a régi sikerek közül néhány a repertoáron maradt. Gáli László elégedetten beszél az új technikai lehetőségekről, hiszen ötsebességes, korszerű forgószínpad áll a színház rendelkezésére. Szinte hihetetlen annak, aki lentről szemléli a játékot, hogy mennyire balesetveszélyes, labilis volt már a színpad. De az igazgató már a jövőre gondol, arra, hogy bizony például az öreg nézőtéri fotelokat is át kellene húzatni, hogy a közönség kényelmesebben figyelhesse a darabokat. II. Mi tartozik ebből a publikumra? Egyszerre minden és semmi, mert amikor fölgördül a függöny, akkor nem kalkulálhatja be azt a néző, hogy mi minden nehezítheti meg egy társulat munkáját. Másfelől viszont a rivaldán túli titokzatos világ természetes módon foglalkoztathatja a közönséget. Egyrészt azért, mert nem is kevés közpénzt használnak fel arra, hogy Eger és a térség egyik legnagyobb szellemi bázisát továbbfejlesszék, gazdagítsák, másrészt a művészi teljesítmény mögöttese is érdekes. Az előbbiről annyit, hogy dr. Kovács János, a megyei tanács művelődési osztály vezetője az évadnyitó társulati ülésen joggal mondatta el: az együttes „hiteleket” kapott (jelentős fejlesztési összegeket), amelyeket méltósággal törleszt (jelentős szakmai szintet ért el), s ezért újabb hiteleket érdemelt ki, hogy olajozottan működhessen tovább. Ezzel a véleménnyel nincs egyedül, az 1984-es önállósodás után szinte rohamléptekÉpül a színpad (Fotó: Koncz-Gál) Az új évadban is műsoron marad A nők ünnepe, Arisz- tophenész komédiája kel teremtődött meg egy rangos alkotóműhely. A lelkesedés még néha nagyobb teljesítményeket is eredményezett, mint amennyi háttér a színészek mögött volt, de fokozatosan (a terveknél a nehézségek miatt talán lassabban) kialakul az is. Működik a műhelyház, átadták a színészházat, talán megszülethet egy stúdió- színház is, és így tovább... De nagy szükség volna egy megfelelő színészklubra (talán ebbben is lesz előrelépés), s új alapokra kell helyezni az Agria Játékokat, s még sorolhatnánk... A mérleg bizonyára soha nem mutat egyenleget, mert minél Mi legyen az egri tanárképző faiskola neve? A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola már a múlt tanévben elhatározta, hogy áj nevet választ, olyan nevet, amely jobban kifejezi, hogy itt milyen szellembenfolyik a magyar általános iskolai tanárok képzése. Tavalyi javaslatok Volt olyan elképzelés, hogy téljünk vissza az J.969-ig használt Egri Tanárképző Főiskola névhez, de ennek ellene szólt és szól az, hogy intézményünk nem csupán Eger városnak, hanem Észak-Magyarországnak, sőt ennél is nagyobb területnek a főiskolája, hiszen még a Dunántúlról és az Alföld déli megyéiből is vannak hallgatóink. A múlt tanévben javaslat született arról, hogy Gárdonyi Géza nevét vegye föl az intézmény, de ezzel nem értett egyet a tanári kar kisebb és a főiskolai hallgatóság nagyobb része, mivel ez a név Egerben már sokszorosan foglalt. Heves megye egyik legrégibb és legnagyobb középiskolája, a most háromszáz éves első egri gimnázium már évtizedekkel ezelőtt fölvette a Gárdonyi Géza Gimnázium nevet. Szintén ennek a nagy egri írónak a nevét viseli már a Gárdonyi Géza Színház, a Gárdonyi Géza Emlékmúzeum, sőt a város egyik könyvesboltja és egyik bölcsődéje is. A főiskolán a Gárdonyi név fölvételének ellenzői nem az író személyét kifogásolták, hanem azt, hogy a tanárképző főiskola — eredeti ötlet nélkül — csak más intézményeket utánozzon és kövessen a névválasztásában. A Művelődési Minisztérium nem is támogatta ezt, hanem azt javasolta, hogy más nevet javasoljunk a Népköztársaság Elnöki Tanácsához való továbbításra. melyiket a három közül? A Gárdonyi név kiesése után három név maradt versenyben. A főiskolai tanácsnak hamarosan el kell döntenie, hogy Balassi Bálint, Eszterházy Károly vagy Kazinczy Ferenc legyen-e a főiskola névadója. Úgy gondolom, a döntést nem valamilyen pillanatnyi tetszésindex alapján kell meghozni, hanem elvi alapon. Olyan nevet kell választani, amely nemcsak itt Egerben, hanem az egész országban, sőt határainkon kívül is hitelt és rangot ad ennek a főiskolának. A Ho Si Minh név után olyan névre van szükségünk, amelyet határainkon innen és túl minden művelt magyar ember ismer és elismer. Sok főiskolai hallgató javasolta tavaly a XVIII. században élt Eszterházy Károly egri püspök nevét, akinek a Líceum pompás épületét köszönthetjük, s aki itt egy római katolikus magyar egyetemet szeretett volna létesíteni. A nagy tervből akkor csak az épület valósult meg. Minden tiszteletünk a derék Eszterházy püspöké, de úgy hiszem, őt inkább csak helyi, nem fjedig nemzeti nagyjaink közt kell számon tartanunk. Amikor főiskolai hallgatóink nagy része a múlt tanévben az ő nevét ajánlotta, valószínűleg nem is őrá, hanem a Gárdonyi név fölvétele ellen akart szavazni. Jellemző ugyanis, hogy amikor tavaly Sugár István tudományos kutató előadást tartott a főiskolán Eszterházyról, erre az ismertetésre csak tíz-tizenöt hallgató volt kíváncsi. Én a Balassi név fölvétele mellett sem kardoskodnék. Balassi Bálint nagy, sőt európai szintű költőnk volt a XVI. században, de úgy vélem, hogy életének sok szertelensége miatt kevésbé lehet példaképe a jövendő általános iskolai tanároknak és tanárnőknek, mint Kazinczy Ferenc, aki rendezett családi életet élt és máig is érvényes hatású nagy nemzetnevelő volt. Kazinczy Ferenc Tanárképző Főiskola? Tanszékünk, a magyar nyelvészeti tanszék oktatói kara — dr. Fekete Péter tanszékvezető és tanártársai — néhány nappal ezelőtt alaposan megvitattuk a főiskolai névválasztás kérdését, és kezdeményeztük, hogy a főiskolai tanács tegyen javaslatot a Népköztársaság Elnöki Tanácsának: engedélyezze, hogy az intézmény a Ho Si Minh név elhagyásával Kazinczy Ferenc nevét vegye föl. Kazinczy volt az a nagy magyar író és művelődéspolitikus, aki a felvilágosodás korában legsikeresebben szolgálta nemzeti nyelvünk és irodalmunk európai szintre emelésének ügyét Amikor Herder, a nagy német író-filozófus 1791-ben azt jósolta, hogy „a mások közé ékelt, kisszámú magyaroknak századok múltán talán majd a nyelvét sem lehet fölfedezni”, mert a magyar nem haladó, hanem halódó nemzet, Kazinczy bebizonyította, hogy a magyarságnak igenis lehet, kell, hogy legyen jövője. Eszméiért hat és fél évi súlyos várfogságot is szenvedett, de erős lelkét a börtön sem törte meg, sőt a szabadulása utáni évtizedekben ő lett a vezére a magyar nyelvet és irodalmat megújító, gazdagító nemzeti mozgalomnak, amely kulturális téren a nagyszerű magyar reformkort készítette elő. Az egész országra kiteijedő levelezésével szervezte a nemzeti megújhodást, családi vagyonát is nagyrészt erre áldozva. A nyelvújításról tudnunk kell, hogy az nemcsak nyelvújítás volt, hanem a magyar stílus, az ízlés, a gondolkodás megújítása is. Kazinczy levelezésének huszonhárom vaskos kötete, valamint nagyobb művei közül a Fogságom naplója, az Erdélyi levelek és a Pályám emlékezete napjainkban is érdekes, tanulságos olvasmány. A mi főiskolánk Észak-Ma- gyarország tanárképző intézete, Kazinczy is itt, Észak-Magyarország egy kis falujában, Széphalmon élt és dolgozott. Amikor később Petőfi elzarándokolt Kazinczy ottani sírjához, azt írta Széphalmon című versében — s ez talán máig is érvényes megállapítása —, hogy Kazinczy kulturális harcai nélkül ma nem volnánk, nem lehetnénk igazán magyarok: „Magyar nemzet, most nem volnál magyar, / Ó akkor volt az, midőn senki sem volt, / Midőn magyarnak lenni / Szégyen vala.” Példaképünk lehet Javasoljuk főiskolánk névadójául Kazinczy Ferencet azért is, mert ő egész életművével közel állt a mi főiskolánk falai közt folyó munkához. 1786tól 1791-ig ő volt — Kassa székhellyel — Észak-Magyarország tíz vármegyéjében az elemi iskolák felügyelője. Ezalatt száznál jóval több iskolát létesített; valószínű, hogy sok mai Heves megyei általános iskola elődje is neki köszönheti a létezését. Utazásai során többször járt Egerben, sőt az itteni Líceumot a feleségével együtt is meglátogatta. Erről szóló bejegyzése megvan itt az I. emeleten, a Főegyházmegyei Könyvtár emlékkönyvében. Elragadtatott szavakkal nyilatkozott a Líceumról egy barátjához írt levelében: „Az az épület, amelyet most lyceum- nak hívnak, oly jó ízléssel s oly költséggel tett épület, melyhez hasonlót nem láttál.” Kazinczy Ferenctől származik az a híres jelige, amely örökérvényűen megfogalmazta az önmagunk és munkánk iránti igényességet : "Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, Szánts és vess; s hagyjad másnak az áldozatot.” Tanulóifjúságunk előtt példakép lehet Kazinczy nemcsak az önzetlen, alkotó hazaszeretetben, hanem egyéni és családi életében is. Feleségével, Török Zsófiával hét gyermeket nevelt föl: három lányt és négy fiút. Köztük időrendben az utolsó Kazinczy Lajos volt: az 1848/ 49-es magyar szabadságharc egyik katonai vezetője és aradi vértanúja, tikit a tizenhárom tábornoktól elkülönítve, tizenkilenc nappal később végeztek ki, mivel ő tette le legkésőbb a fegyvert, Erdély földjén, Zsibónál. Kazinczy Ferencet kétszáz évvel ezelőtt, 1789 őszén ebéden látta vendégül az egri Líceumot építtető Eszterházy Károly püspök. Kazinczy mellett szólnunk kell róla is. Városunk sokat köszönhet Eszterházy püspöknek: méltó, hogy főiskolánk hallgatói és oktatói az ő emlékét is tisztelettel ápolják. Ezért indítványoztuk az Eger város utcaneveinek rendezését előkészítő bizottságban, hogy a Líceum előtti Szabadság térnek adják vissza a régi nevét. 1951-ig ez Eszterházy tér volt, legyen ezután is az! Nagyon reméljük, hogy főiskolánk hamarosan így fog szerepelni a címjegyzékekben: Kazinczy Ferenc Tanárképző Főiskola, Eger, Eszterházy Károly tér 2. (Hazánkban még nincs Kazinczy ról elnevezett felsőoktatási intézmény, s Egerben nincs Eszterházyról elnevezett utca vagy tér!) Örülnénk, ha ezt a kettős névváltoztatási javaslatunkat magáévá tenné az egri tanárképző főiskola és Eger város társadalma. Dr. Pásztor Emil főiskolai tanár
