Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 18., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Lézergyártás Újpesten A TUNGSRAM Lézertechnikái Fejlesztő Leányvállalat saj­tótájékoztató keretében ismertette a lézertechnika területén a hazai és külföldi kutatási tapasztalatokat. A leányvállalat igyekszik kielégíteni sebészeti készülékeivel a hazai kórháza­kat, illetve anyagmegmunkáló lézereivel a magyar ipar igénye­it, alapvetően és elsősorban a fejlett ipari országok piacaira fej­leszti és gyártja termékeit. A sajtó képviselői megismerkedhettek a sebészeti lézercsa­lád különböző típusaival. (MTI fotó: Balaton József) Szovjet-magyar-olasz közös vállalat Fogfájós vendégeknek Sokan szeretnek utazni. Ha valaki befizet például egy moszkvai társasutazásra, előre elképzeli a Kreml látnivalóit, az aranyozott kupolás templomo­kat, egy kellemes ebédet az osz- tankinói TV-toronyban. Terveit azonban megkeserítheti egy vá­ratlanul fellépő fogfájás. Moszkvában természetesen vannak fogászati szakrendelők, de a 9 milliós fővárosban mindig sok a fogfájós beteg. Szükség van tehát olyan fogászati rendelőre, ahol a vendég-betegnek nem kell hosszú sort végigvámia. Ez a vé­leménye Valerij Guszárovnak, az Intermedszerviz szovjet-ma- gyar-olasz közös vállalat vezéri­gazgatójának. — Ezt az új szolgáltató vállala­tot az Inturiszt, a magyar Dental- coop és az olasz Columbia cég alapította, hogy magas színvo- naú fogászati, kozmetikai és fod- rászati szolgáltatást nyújtson, — mondta a vezérigazgató. — A fo­gászattal indultunk nyáron a moszkvai Inturiszt szálló 20. emeletén, ahol húzást, tömést, koronakészítést vállalunk a leg­korszerűbb technikával felsze­relt majdhogynem klinikán. — A fogászati szalont 90 négyzetméteren rendeztük be, két szállodai apartmanban. Min­dent megtettünk a kliensek ké­nyelméért. A földszinti bárban zene és video várja a betegeket, finom falatok is kaphatók. így nyilván kevésbéfélelmes a fogor­vosi szék. Komputer regisztrálja a beteget, a 20. emeleten pedig 2-3 idegen nyelven beszélő ad­minisztrátor fogadja. Kiváló fogászok dolgoznak a rendelőben, akik a Dentalcoop technológiáját és anyagait alkal­mazzák. Megfelelő szakmai is­mereteiket Magyarországon sze­rezték meg. — Az új közös vállalati szol­gáltatáshoz a Szovjetunió a he­lyiség és a berendezés mellett ru­bellel, a magyar fél főként mű­szerekkel, anyagokkal és techno­lógiával, az olasz cég pedig egye­lőre főként valutával járult hoz­zá, —folytatta az igazgató. — Azt reméljük, hogy a beruházás 3-4 év alatt megtérül. Legyen-e fegyver a munkásőrök kezében ? Megegyezés lehetőségei az első hatvani kerékasztalnál A népfront városi bizottsága kezdeményezésére az elmúlt csütörtökön késő estébe nyúló eszmecsere zajlott le a Szálkái ut­cai székház nagytermében Hat­van különböző társadalmi szer­vezeteinek részvételével. Az MSZMP éppúgy képviseltette itt magát, mint az újonnan alakult független szervezetek. Mi volt e találkozó valós célja? Amiben végül is sikerült jórészt egyezség­re jutni? Fehérné Lovász Mária HNF-titkár így fogalmaz: Jelsza­vunk, hogy végre üljenek egy asztalhoz Hatvanban is a legkü­lönbözőbb programú tömörülé­sek, s próbáljanak közös véle­ményt kialakítani a település gazdasági, politikai kérdéseiben. Sokan fejtették ki véleményü­ket, azok sokban el is tértek egy­mástól. Tari István munkásőrpa- rancsnok szerint például szükség van a testületre akár úgy is, mint fegyvert birtokló szervezet. Dr. Kasza István, dr. Baranyai Mik­lós, Angeli József viszont úgy fo­galmaztak, hogy a munkásőrség mint nemzeti gárda működjön tovább, fegyvertelenül, ám ké­szen arra, hogy a különböző ka­tasztrófahelyzetekben, menté­seknél, helyszínbiztosításoknál mozgósítani lehessen a társada­lom hasznára. De miután a tanácskozás a he­lyi ügyek előbbvitele végett jött létre, későbbiekben az általános, kiélezetten politikai témák már háttérbe szorultak, s helyükbe léptek Hatvan és környéke idő­szerű problémái. Amit az újságí­ró megfigyelt: a felszólalók több­sége — főként az MDF, a reform­kor, a HNF küldöttek — aggo­dalmukat fejezték ki a reformtö­rekvések sikere dolgában. Tarta­nak a visszarendeződéstől, s en­nek egyik jeleként éles hangon kifogásolták, hogy az MSZMP soron következő kongresszusára a város és környéke képviseleté­ben jórészt olyanokat választot­tak küldöttnek, akik nem hívei egyértelműen a reformgondola­toknak, sőt el is vetik azokat. A helyi HDDSZ képviseleté­ben Érsek Zsolt, a fiatalok mun­kaerőhelyzetéről vázolt fel ked­vezőtlen képet, sürgetve egyben a város foglalkoztatáspolitikájá­nak hatékonyabbá tételét, új ele­mekkel való bővítését. Mások azért pereltek, hogy a település lapja, a Hatvani Napiónt csupán az MSZMP, illetve a helyi tanács kizárólagos szócsöve legyen, ha­nem rendre helyet adjon a füg­getlen szervezetek által megfo­galmazott céloknak, e szerveze­tek munkájáról tudósító cikkek­nek is, ahogyan ez az utóbbi idő­ben már tapasztalható. Igen élénk vitát váltott ki a Grassalkovich kastély sorsával kapcsolatban felröppent hír, mi­szerint a helyi tanácsvezetés a felújításra külföldi társtulajdo­nost keres. A Kastély Egyesület jelen volt képviselői óva intették ez ügyben az illetékeseket az elsi­etett döntéstől, s a város állam­polgárainak meghallgatására, véleményük kikérésére apellál­tak. Elhangzott e témával össze­függésben az a javaslat is, hogy szervezzenek a jelenlévő tömö­rülések egy lakossági fórumot, amelyen tisztázódhat a kérdés: hogyan is vélekednek a település polgárai a tanácsvezetés állás­pontjáról. Az SZDSZ képviselője, dr. Bajusz Imre, valamint az MDF részéről dr. Czegka Miklós konkrét javaslatokkal is kiruk­kolt az egyeztető tárgyalásként aposztrofálható vitaesten. Mind­ezek nyomán a jelenlévő küldöt­tek megegyeztek abban, hogy a városi tanács ülésein ezentúl a független szervezetek képviselői értekezési joggal részt vehetnek. Végezetül szóljon e tudósítás arról is, hogy a különböző szer­vezetek képviselői egyezségre jutottak az 1956. október 23-i népfelkelés közös megünneplé­sében, amelynek színhelye a Damjanich Szakmunkásképző Intézet aulája lehetne, az iskola- vezetés hozzájárulásával. Továb­bá egyöntetű volt az álláspont, hogy a HNF által korábban kez­deményezett Mártírok Emlék­műve felállítása mielőbb sorra kerüljön, s ehhez az anyagiakat lakossági hozzájárulással teremt­sék elő. E téma kapcsán dr. Hóka József HNF elnök elmondotta, hogy az első és második világhá­ború, valamint az 1950-es évek áldozatainak kívánnak így emlé­ket állítani. Főként nyugdíjasok köréből már adományok is ér­keztek a népfront 728-1398-as OTP számlájára. Moldvay Győző A magyar-nyugatnémet gazdasági kapcsolatok lll/l A vttághihötő vonzásában Különösen szembetűnők és jól nyomon követhetők napjainkban azok az erőfeszítések, amelyeket a magyar­nyugatnémet gazdasági kapcsolatok bővítéséért te­szünk. Érdekünk ez, hiszen előrehaladásunkat szolgálja. Az együttműködésnek különböző területeken már van­nak korábbról mérhető eredményei. Ilyen például a He­ves megyében is működő Boscoop Agráriipari Fejlesztő Közös Vállalat tevékenysége, amely több nyugatnémet céggel van szoros partneri viszonyban. Ezekről győződ­hetett meg nemrég az a szakemberekből álló delegáció, amely tanulmányúton járt a Német Szövetségi Köztár­saságban. Ennek részese volt e sorok írója is. Jürgen Mager: — A szigorú kontroliból nem engedhetünk, mert ez a biztosítéka a minőség­nek... Hamburg, sokarcú világváros. Földünk legnagyobb hídvárosa, gigantikus kikötője évszázadok óta fontos csomópontja a világ­kereskedelemnek. Üzletpalotái, mulatónegyedei, bankjai révén igen látogatott célpontja Euró­pának. Ez a lüktető zsongás, amely Hamburgban fogadja a lá­togatót, a szomszédos települé­sekre is kisugárzik. A mindvégig zöldövezetben futó autópályák erekként kötik össze a világkikö­tőt szomszédjaival. Fél órányi járásra érkezünk Elshornba. A Gyöngyös nagy­ságú város elsősorban malmai­ról, textilgyárairól és élelmiszeri- pari üzemeiről nevezetes. Hatá­rában végig parkok mellett emel­kednek a Salvana Tiernahrung- cég tornyos épületei. A hatalmas takarmánygyárat, ahol a modem technika segítségével évente 5-600 féle terméket készítenek. Földünk szinte minden részén is­merik. Kapcsolatuk Magyaror­szággal viszonylag régi. Jürgen Mager, a cég kelet-európai ügyekkel megbízott menedzsere köszönt, és látogatásra invitál. Mondanivalójából nyomban kitűnik, hogy a kis város elismert gyáráról van szó. Nyolc és fél év­tizeddel ezelőtt alapították, 1904-ben hozták létre családi vállalkozásként, és mai családi kft-ként működik. Céltudatos, kitartó munkával fejlesztették, és mára szinte minden állatfaj­nak készítenek pontos, megbíz­ható, kipróbált receptek alapján takarmányokat, tápszereket, vi­taminokat. — A Salvana, márka — hang­súlyozza nyomatékkai Jürgen Mager — hiszen úgy ismerik ter­mékeinket szerte a világon, mint a modem, mind etetéstechnikai- lag, mind pedig élettanilag a he­lyes takarmányozási formák és eljárások kidolgozóját. Benn a gyárban zümmögő au­tomaták dolgoznak. Emberi kéz érintése nélkül készülnek cikke­ik. Kevés szakmunkás tevékeny­kedik itt, ezek elsősorban a gépe­ket, a berendezéseket irányítják, működtetik és főként a csoma­golásban vesznek részt. — A takarmánygyártás ná­lunk nemzetközi jellegű — ma­gyarázza kalauzunk, a mene­dzser. — Világkikötő vonzásában vagyunk, amely nagy előnyt je­lent. így Európából, Ázsiából, Észak- és Dél-Amerikából ér­keznek nyersanyagok hozzánk. Tudományos ismereteink és szakmai követelményeink sze­rint dolgozzuk fel. Alapanyago­kat vásárolunk Japánban, Peru­ban, az Egyesült Államokban, Franciaországban és Magyaror­szágon is. Évente 75-80 ezer tonna terméket készítünk, cso­magolunk és szállítunk. Ez itt a legnagyobb üzemünk, de vannak telephelyeink Brémában, Düs­seldorfban és Augsburgbams. Mindegyik egy-egy nagy német állattartó vidék központjában helyezkedik el, közel az autópá­lyákhoz, vasútvonalakhoz, a ten­geri kikötőkhöz. Ez az export miatt kedvező, mert így biztosít­juk még a legtá volabbi országok­ba is a szállítások gyors és zavar­talan lebonyolítását. Egyébként húsz nemzetnek szállítunk ter­mékeinkből, ez évente az összes termelésünk nyolc százalékát te­szi ki. Ennek fele Magyarország­ra kerül. A delegáció tagjai a kérdések egész sorával árasztják el Jürgen Magert. Hamar kiderül, hogy a Salvana üzemek gyártási folya­matában hatékony ellenőrző és vizsgáló rendszer van beépítve. A hatósági takarmányellenőrzé­sen túlmenően minden nyers, félkész és készterméket saját la­boratóriumukban vizsgáltatnak vetnek alá. A szabvány igen szi­gorú, és csak a kielégítő eredmé­nyek esetén kerülhet a nyers­anyagfeldolgozásra, illetve a ter­mék kiszállításra. Ezeknek az intézkedéseknek a célja minden termékcsoport esetében a Salvana által lefekte­tett minőségi normák elérése és betartása. Azt is megtudjuk, hogy éves nyereségüknek 10-15 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre. Szoros kapcsolatban vannak hír­neves nyugatnémet és külföldi egyetemekkel, kutató intézetek­kel. Tudományos tanácsadó tes­tületet is fenntartanak elismert professzorok közreműködésé­vel. Ezt bizalmi kérdésnek tekin­tik, hiszen az egyetemek, kutató­helyek vizsgálati eredményeit hasznosítják. Számítógépes szaktanácsadó szolgálatuk is van, amely naprakész segítséget nyújt a farmereknek. Telefonon, telefaxon vagy személyesen rendszeres felvilágosítást adnak az állatok téli és nyári takarmá­nyozáshoz. Számolják és ponto­san kimutatják azok fehéije tar­talmát, keményítő értékét, ásvá­nyianyag és hasznosítható ener­giatartalmát. A legtöbb szó azonban a ma­gyar partnereikkel való együtt­működésről esik. — Az első exportszállítmá­nyunk éppen húsz éve érkezett Magyarországra — említi Jürgen Mager. — A Mezőhegyesi, az Orosházi és a Szentesi Állami Gazdaságba küldtünk takarmá­nyainkból. A szorosabb partneri kapcsolatunk viszont 1976-óta alakult ki együttműködési szer­ződések formájában. így a Bio- gál Gyógyszerárugyárral, a Bos­coop Agráripari Fejlesztő Közös Vállalattal, valamint az Iparsze­rű Sertéshústermelő Közös Vál­lalattal. Az átadott gyártási li- cenceinket úgy értékeljük, hogy eredményesen segítették a me­zőgazdasági üzemek termelését, a költségmegtakarítást és hozzá­járultak nyereségük növelésé­hez. Berettyóújfaluban már ko­rábban létrehoztunk egy úgyne­vezett tej pótló anyaggyártó üze­met, amely bevált. A magyar gazdaságban napjainkban vég­bemenő liberalizálási folyamat úgy tűnik további kedvező lehe­tőségeket kínál kapcsolataink el­mélyítéséhez. Jelenleg konkrét tárgyalásokat folytatunk a Bos­coop vezetőivel, hogy a Dunán­túlon közösen felépítenénk a második tejpótló anyaggyártó üzemet. Egyébként licenctermé- keinket állandóan ellenőrizzük. Magyarországon ebben közre­működik a Mezőgazdasági Mi­nősítő Intézet, a Biogál, valamint itt nálunk a Salvana laboratóriu­ma. Sokszor felvetették már, hogy túl szigorú ez a kontroll, ebből vi­szont nem engedhetünk, mert csak így van biztosítéka a minő­ségnek, amit garantálunk! (Folytatjuk) Mentusz Károly A Salvana központi gyára Hamburg közelében Elshornban (A szerző felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents