Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-18 / 220. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 18., hétfő Libanon Teljes tűzszünet? NSZK Németh Miklós nyilatkozata Az emberiesség nevében engedtük meg a határátlépést több mint 10 000 áttelepülni kívánó NDK-állampolgámak, s ezzel megoldottunk egy feszültség- és aggodalomterhes helyzetet. A Bild am Sonntag című hetilap legújabb számában ezzel a megállapítással kezdi nyilatkozatát Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. A vasárnap utcára kerülő nagy példányszámú hamburgi újság szerkesztősége az MTI bonni irodája számára a megjelenés előtt egy nappal hozzáférhetővé tette a magyar kormányfő állásfoglalását. — Önálló, szuverén döntésünk meghozatalakor két megfontolás vezérelt bennünket: 1. Az önzetlen felebaráti szeretet erkölcsi parancsa. 2. Az a kötelezettség, hogy érvényesítsük az alapvető emberi jogokat —, jelentette ki Németh Miklós. — Ebben a nehéz döntésünkben segített bennünket a magyar nép együttérző magatartása és mély embersége, de éppúgy hazánk egyházai is, amelyeknek ezért szívből jövő hálámat fejezem ki. Tudjuk, hogy a lényegi problémát nem oldottuk meg, de ennek kulcsa nem a mi kezünkben van. Ezt a kérdést csakis a két német állam rendezheti, mert kizárólag ők az illetékesek ebben. — Az NDK, szövetséges partnerünk eljárásunkért bírálattal illetett minket. Ám én csak azt válaszolhatom: Magyarország a helsinki megállapodásnak megfelelően nyitotta meg határait. Ha valóban fel akarjuk építeni azt az európai házat, amelyről Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió államfője szólott, akkor nem lehet újra lezárni a határokat. Ebben a házban ugyanis nem lehetnek olyan szobák, amelyeket szögesdróttal választanak el egymástól —, állapította meg a Bild am Sonntagban a magyar Minisztertanács elnöke. Az arab csúcs által közvetítésre felkért „trojka” (azaz Fahd Szaúdi, II. Hasszán marokkói uralkodók és Sadli Bendzsedid algériai elnök) a szaúdi Dzsiddá- ban szombaton közzétett dekrétumukban ”azonnali hatállyal” teljes tűzszünetet hirdetett ki Libanon egész területére és feloldotta „Libanon tengeri blokádját” , ami a keresztény térségek hermetikus elzárását jelentette eddig. A közlés szerint létrehoztak egy biztonsági szervet ennek ellenőrzésére és betartatására. Az Egyesült Államok szombaton üdvözölte a közleményt. Marlin Fitz water, a Fehér Ház szóvivője közölte ezt nyilatkozatában, aki ezzel kapcsolatban Több mint háromhónapos távoliét után szombaton újból megjelent a nyilvánosság előtt Teng Hsziao-ping, akinek egészségügyi állapotával kapcsolatban az utóbbi időben ellentmondó hírek láttak napvilágot. Az Új Kína hírügynökség jelentése szerint a 85 éves vezető politikus T. D. Lee-vel, a Columbia Egyetem fizikaprofesszorával találkozott. George Bush elnök pénteken amerikai újságírók egy csoportja előtt Washingtonban közölte, hogy „türelmetlenül” várja a Se- vardnadze szovjet külügyminiszterrel jövő héten esedékes találkozását, ugyanakkor óvott attól, hogy országában túlzott derűlátással tekintsenek e tárgyalások elé. Erről számolt be szombaton a TASZSZ szovjet hírügynökség. Mint ismeretes, az elnök a jövő héten fogadja Washingtonban a szovjet diplomácia vezetőjét, hozzátette: Washingtonnak továbbra is az a szándéka, hogy újból megnyissa a két héttel korábban kiürített bejrúti nagykövetségét, mihelyt azt a körülmények lehetővé teszik. Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár szombaton ismételten támogatását adta a három ország képviselőiből álló testület erőfeszítéseihez a libanoni rendezés érdekében. Szíria elégedettségének adott hangot a „trojka” Libanont érintő közleménye kapcsán. A SANA hírügynökség által nyilvánosságra hozott hivatalos közleményében a Szíriái kormány kifejezte meggyőződését, hogy az előirányzott biztonsági intézkedések véget vetnek majd a vérMegbeszélésük tartalmáról részletek nem váltak ismeretessé. Teng utolsó nyilvános szereplésére akkor került sor, amikor június 9-én kínai katonai vezetőkkel találkozott, és elismeréssel szólt a diákmegmozdulások elfojtásában játszott szerepükről. Azóta kínai és külföldi forrásokból olyan hírek hangzottak el, hogy Tengnek prosztatarákja aki csak ezután utazik a Wyoming állambeli Jacksonba, s ott amerikai kollégájával, James Bakerrel folytatja tárgyalásait. Bush elnök emlékeztetett arra, hogy bizonyos körökben e látogatás kapcsán már-már örömujjongva könyvelik el: a békét már semmi sem veszélyezteti. „Én nem hiszek ebben” —, szögezte le Bush, hozzátéve, hogy a Szovjetunió meglehetősen aktívan korszerűsíti atomfegyvertárát. Az amerikai elnök szerint ezért nem szabad lemondani az optiontásnak, és megnyitják az utat a libanoni válság rendezése előtt, összhangban a Casablancával. A Szaud el-Fejszal herceg, szaúdi külügyminiszter az Arab Liga újabb rendezési terve kapcsán tartott szombati sajtóértekezletén leszögezte: a libanoni megoldás alapfeltétele, hogy az izraeliek elhagyják az úgynevezett dél-libanoni biztonsági zónát. Hozzáfűzte, hogy ebben a libanoni felek mindegyike egyetért. A miniszter —, aki sürgette, hogy szeptember 30-án üljön ösz- sze az immár egy év óta össze nem hívott libanoni parlament —, úgy vélte: a szíriaiak kivonásának kérdéséről e törvényhozó testületnek kell döntenie. van, bár hivatalos helyen azt mondták, hogy az idős vezető egészséges és nyári szabadságát tölti. Jao Ji-lin miniszterelnök- helyettes egy hongkongi delegációval a napokban azt közölte, hogy Teng naponta fél órát úszik, és részt fog venni október 1-jén a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségen. mizmus jegyében az Atlanti Szövetség által nyújtott garanciákról, s ezért állást foglalt az Egyesült Államok és a NATO katonai erejének „szükséges szinten” tartása mellett. Elutasította a Demokrata Párt tagjainak a kongresszus elé előterjesztett javaslatát, amely szerint a Pentagon költségvetésének rovására kellene növelni a kábítószer- maffia elleni küzdelemre fordított költségeket. „Nem gyengíthetjük harci készültségünket” —, hangsúlyozta Bush. Teng Hsziao-ping a nyilvánosság előtt Óvatos fogalmazás Bush és a fegyverkezés Egy szovjet populista Amerikában A tíznapos magánlátogatáson az Egyesült Államokban tartózkodó Borisz Jelcin, a radikális nézeteiről ismert szovjet képviselő megérinti a „Szabadság harangját” Manapság gyakran emlegetett politikai igazság, hogy egypárt- rendszer a maga „vegytiszta” formájában tulajdonképpen nem is létezik, mert ahol ilyen rendszer funkcionál, valójában egy párton belül működik több párt. Ezért azután nem csoda, hogy Borisz Jelcint, a szovjet politikai élet „fenegyerekét” pártvezérnek kijáró érdeklődéssel és felhajtással fogadták az Egyesült Államokban. ő maga — ha bizonyos távolságtartással is — hitet tett Gorbacsov mellett, akire szerinte fokozódó nyomás nehezedik, de mindeddig ellen tudott állni a peresztrojka ellenfelei presszió- jának. Bár elejtett egy-egy Gor- bacsovot bíráló kijelentést, azt a feltevést határozottan elutasította, hogy esetleg ellenzéki pártot alapít a jövőben. „Nem zárom ki a többpárti kormányzás lehetőségét — mondotta egy tévéinterjúban —, ám ez sem jelentene csodaszert egy beteg ország számára”. Jelcin látogatása az elmúlt hét egyik szenzációja volt az óceánon túl, ahol mindenki, aki valamennyit is konyít a nemzetközi politikához, hallott már Jelcinről. A „populista” politikusról, aki szeret odamondogatni, s ilyenkor a hatalom csúcsán levőket sem kíméli, az egykori moszkvai városi pártvezetőről, aki afféle szovjet Robin Hood- ként, álruhában járva jelent meg váratlanul és osztogatott igazságot. Mindez nagyon közel áll ahhoz, ahogyan az amerikai közvélemény a nép kegyeire pályázó úgynevezett populista politikust elképzeli. A nemhivatalos program keretében érkezett vendég megfelelt az elvárásoknak, igazi show- manként viselkedett odaát, városi sétái, rögtönzött sajtóértekezletei eseményszámba mentek. Sikere azonban nem volt teljes. Maga Bush elnök — noha szakított néhány percet arra, hogy találkozzék a Scowcroft nemzet- biztonsági főtanácsadóval tárgyaló Jelcinnel — azt nem tartotta célszerűnek, hogy teljes értékű és látványos fehér házi fogadási ceremóniával erősítse a Jelcinjelenség okozta politikai hatást. Oka erre több is lehetett. Az egyik az, hogy Jelcin nem rejtette véka alá: a reformpárti szovjet politikai tényezők — ezen belül az a radikális csoportosulás a szovjet törvényhozáson belül, amelynek Jelcin egyik vezéralakja —, azt szeretnék, ha az USA a mostaninál jóval hatásosabban igyekezne segíteni a peresztrojkát. Híven önmagához, Jelcin erőteljes kifejezésekkel vázolta nyilvános szereplései alkalmával, milyen súlyos pénzügyi, gazdasági és politikai válság időszakát éli a Szovjetunió, és mennyi gondot okoz ez Gorbacsovnak. Jelcin szerint ez a rendkívüli helyzet rendkívüli amerikai segítséget igényel, egyebek között amerikai közvetlen beruházások formájában. Erre azonban aligha van ez idő szerint készség az amerikai elnökben. Az Egyesült Államok, amelytől milliárdokat várnának, meglehetősen szűkmarkú mostanában Kelet-Európa iránt, még ha számára kedvező módon alakulnak is egyes országokban a politikai események. Továbbra is léteznek és hatnak az óceánon túl azok az erők, amelyek hiszik és vallják: a Szovjetunió békülékenysége csak rossz gazdasági helyzetének tulajdonítható, és ha a peresztrojka révén orvosolni tudná bajait, még csak fokozná a fegyverkezést, amelyet jelenleg is változatlan ütemben folytat. A nemzet- biztonsági főtanácsadó és a hadügyminiszter is többször nyilatkozott a közelmúltban ilyen szellemben. Baker külügyminiszter, akivel szintén tárgyalt Jelcin, nem mutatott különösebb lelkesedést a szovjet politikus tízpontos terve iránt, amelyben a lehetséges amerikai segítség módozatait sugalmazta. Baker szerint alapvető változásokra lenne szükség a Szovjetunióban ahhoz, hogy megnyíljanak a zsilipek az amerikai tőke előtt. A másik ok, ami miatt bizonyos távolságtartással fogadták Jelcint a hivatalos Amerika képviselői, az a hónap végén várható Sevardnadze — Baker találkozó. Ezen nemcsak a párbeszéd folytatódik az évek óta napirenden levő négy témakörben: a bilaterális, a fegyverzetkorlátozási, regionális és humanitárius problémák megoldása érdekében. Szó van egy esetleg nem is közeli Gorbacsov — Bush találkozóról is, amelynek légkörét Washington semmiképpen nem szeretné azzal rontani, hogy tüntető szívélyességgel fogadja Jelcint, a szovjet politikai élet másként gondolkodóinak egyik prominens alakját. Ezért azután igyekeztek tisztázni az amerikai elnök környezetében levők: az ő szemükben Jelcin „elsősorban önmagát képviselte” az Egyesült Államokban. Szászi József Viharzónában Kedden végre összeül az SZKP Központi Bizottsága, hogy a nemzetiségi kérdésről tárgyaljon, s amire még nem volt példa, bármily furcsa is: a múlt hét közepén először tárgyalt Moszkvában Mihail Gorbacsov a balti köztársaságok vezetőivel az észtek, lettek, litvánok „óhajairól”. Tárgyalni való túlságosan sok akad, a KB-ülés többszöri elhalasztása is jelzi azonban, rendkívül nehéz választ adni a felmerült gyötrő kérdésekre. Idővel ezeknek a kérdéseknek a száma csak tovább halmozódott, s mára sokakban kialakult az az érzés, hogy a legfelső vezetés elszalasztottá a rendezés gyors lehetőségét. Ez azonban csak akkor igaz, ha rendezés alatt régi típusú rendcsinálást értünk. Ha viszont elvi tisztázást, akkor késésről aligha beszélhetünk. Senki sem hiheti ugyanis komolyan, hogy a felgyülemlett sérelmek orvoslása, az ellentétek elsimítása, a történelem fehér foltjainak feltárása pusztán párt- határozat, egyszeri döntés kérdése. Hiszen nem kevesebbről van szó manapság, mint hogy korszerűsítsék a szovjet szövetségi rendszert, amelyet bár tökéletesnek mondtak és hittek az elmúlt évtizedekben, de amely önkényes döntésektől és nemzetiségeket szembeállító praktikáktól szenved. Az indulatok irtózatosak. A Molotov — Ribbentrop paktum ötvenedik évfordulója, az érdekszférák felosztásával rendelkező titkos záradék szovjet közzététele valóságos politikai földindulást idézett elő a Baltikumban. A három balti köztársaságot ösz- szekötő 560 kilométeres élőlánc sok mindent elmondott arról a tömegmozgalomról, amely a jogos követeléseknek, a nemes szándékoknak éppen úgy nyilvánosságot biztosít, mint a legszélsőségesebb törekvéseknek. Utóbbiakról elég sokat elmond a Szovjetuniótól való elszakadásnak és a szovjet csapatok kivonásának megújuló követelése. A „megszállás befejezésének” , a Közös Piachoz való csatlakozásnak a jelszava jól érzékelteti, hogy ez a politikai földmozgás nem nélkülözi az irreális elképzeléseket. Mint ahogy a „Vesszen az SZKP!” vagy a „Megálljt a szocializmusnak Litvániában!” jelszavak alatt vonulók dühös menete sem kifejezetten a békés reform és a megfontolt politikai átalakítás megnyilvánulása. Kétségtelen azonban, hogy utóbbinak is vannak látványos, bár vitatott eredményei. Az új választási törvény ötévi helybenlakáshoz vagy tízéves észtországi tartózkodáshoz köti a választhatóságot. Az állami nyelv rangjára emelték a lettet. Litvániában a paraszti gazdaságok jogainak helyreállításával hívta fel magára a figyelmet a helyi törvényhozás. Mindez azt tükrözi, hogy a balti népek keresik új helyüket a szövetségben. Sok vita és sok összetűzés közepette. Hiszen oroszok tíz- és tízezrei tüntetnek, amikor jogaikban érzik sértve magukat az új szigorító rendelkezések miatt. Ezeken az ellentéteken okos kompromisszumokkal még csak úrrá lehet lenni. A szélsőségeken már kevésbé. Az SZKP Központi Bizottsága augusztus 27-i állásfoglalása — amely Gorbacsov távollétében született — szélsőséges nacionalizmussal, hisztériakeltéssel, nyílt szeparatista törekvésekkel, szovjetellenességgel vádolta a baltikumi akciók szervezőit, és a szovjet nép alapvető érdekeinek aláásását látja a kialakult helyzetben. Figyelmeztetett a baltikumi példa követésének katasztrofális következményeire. Arra, hová vezet, ha az egyes köztársaságok a maguk útját járva figyelmen kívül hagyják az ország érdekeit, ha az egymáshoz ezer gazdasági, társadalmi, kulturális szállal kötődő területek hátat fordítanak egymásnak. A nyilatkozat kedvezőtlen baltikumi fogadtatása csak az egyik oka annak, hogy az SZKP nem a legkedvezőbb légkörben láthat most munkához. Viharok dúlnak délebbre is. Moldáviában a nyelvhasználati törvény állította szembe egymással az embereket. A moldován — vagyis a román — nyelv állami státusa, a latin betűs írásmódra való visszatérés mellett a legtöbb indulatot az váltotta ki, hogy nem akarták az oroszt a nemzetiségek közötti érintkezés közvetítő nyelveként elfogadni, bár a lakosság 35 — 40 százaléka nem moldován. Végül kompromisszum született, a moldován és az orosz is közvetítő nyelv lett. Karabah körül is robbanásveszélyes a helyzet. Az azerbajdzsán fővárosban szervezett sztrájkok, tömegtüntetések Karabah fennhatóságáért, és a karabahi ellenakciók kibékíthetetlen érdekellentéteket tükröznek. A szabadságáról visszatért Gorbacsov tv-beszédében nem sok fogódzkodót adott ahhoz, mit is váljunk a Központi Bizottság ülésétől. Higgadt, megfontolt szavai azonban arra vallanak, hogy az első számú szovjet vezető igyekszik elkerülni a leegyszerűsítések, az indulatok és a drasztikus megoldások csapdáját. Barabás Péter Azerbajdzsán Egy hét múlva folytatódik a vita Szombaton hajnali fél háromig tartott az Azerbajdzsáni SZSZK Legfelsőbb Tanácsa péntek reggel megnyílt rendkívüli ülésszakának vitája. A tanácskozást nem fejezték be, csak —, miként Tamássy Zoltán, a Magyar Rádió munkatársa jelentette —, felfüggesztették a munkát, amelyet a jövő héten folytatnak. A kaukázusi köztársaság törvényhozása pénteken elfogadott egy határozatot Azerbajdzsán szuverenitásáról. Ez az állásfoglalás értelemszerűen vonatkozik a köztársasághoz tartozó Kara- bah-hegyvidéki Autonóm Területre is, amely jelenleg, a több mint másfél éve tartó nemzetiségi feszültségek miatt, közvetlenül Moszkva irányítása alatt áll. A határozat értelmében követelik, hogy hívják vissza Moszkvába a Karabahot irányító különlegesbizottságot, amelyet Arkagyij Volszkij vezet. Pár napos szünet után az azerbajdzsán törvényhozás folytatja a vitát, egyebek között az azerbajdzsán állampolgárságról, a szuverenitásról, a gazdasági önállóságról szóló törvényről. Az Azerbajdzsán Népfront tevékenysége mostanra teljesen törvényessé vált, a Legfelsőbb Tanács hivatalos partnerként tárgyal a népfrontosokkal, s hamarosan önálló helyiségekhez is jutnak. Hajnali négy óra körül egyébként Azerbajdzsánban becslések szerint 4 —, 5-ös erősségű földrengést észleltek. Az esetleges károkról egyelőre nincs értesülés. Az azerbajdzsáni törvényhozás szombat hajnalban felfüggesztett vitája —, amint azt az MTI moszkvai irodájával a nap folyamán közölték a helyi hír- ügynökség, az Azerinform szerkesztőségéből —, várhatóan egy hét múlva folytatódik. A hosszú szünet okát nem fedték fel. Egyes értesülések szerint az Azerbajdzsán Népfront szombatra nagygyűlést szervez, de ezt sem a köztársasági hírügynökség, sem a bakui külügyminisztérium nem tudta megerősíteni, sem pedig cáfolni. Nem tisztázott a népfront jogállása sem.
