Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 220. szám ÁRA: 1989. szeptember 18-, hétfő 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA EGY SZOVJET POPULISTA AMERIKÁBAN „...igazi showmanként viselkedett odaát.” (2. oldal) A VILÁGKIKÖTŐ VONZÁSÁBAN „A szigorú kontrolibúi nem engedhetünk...” (3. oldal) MIELŐTT FELGÖRDÜL A FÜGGÖNY „ __szinte rohamléptekkel teremtődött meg egy rangos alko­tóműhely.” (4. oldal) O RCÁTLANSÁG - DE KIÉ? ..van, aki saját érdekéből lépett ki.. (5. oldal) Ma Washingtonban tárgyal Szűrös Mátyás Sokrétű programot bonyolí­tott le New Yorkban a magyar Országgyűlés küldöttsége. A Szűrös Mátyás elnök vezette de­legáció neves amerikai üzletem­berek, közéleti személyiségek villásreggeli-vendége volt. A küldöttség ezután látoga­tást tett a New York-i tőzsdén, majd Henry Kissinger volt kül­ügyminiszterrel találkozott. Ezt követően Szűrös Mátyás a Kül­politikai Tanács ebédjén adott tájékoztatást hazánk helyzeté­ről, terveiről, és válaszolt a befo­lyásos szervezet tagjainak kérdé­seire. Az Országgyűlés elnöke a nap folyamán találkozott Javier Pé­rez de Cué//ar ENSZ-főtitkárral. Megbeszélésükön napirendre került az NDK-ból, illetve Ro­mániából Magyarországra érke­ző menekültek ügye. Egyetértet­tek abban, hogy a menekültek kérdésében az egyetemes polgári és politikai jogok egyezségokmá­nyából kell kiindulni. A delegá­ció New Brunswickban megis­merkedett a Magyar Kulturális Központtal, majd Cedar Grove- ban részt vett az Amerikai Ma­gyar Szövetség igazgatótanácsá­nak ülésén. A program ma Washington­ban folytatódik. Demokratikus Magyarországért Mozgalom Zászlóbontó nagygyűlés A magyar társadalom forduló­ponthoz érkezett. Az elmúlt négy évtized bebizonyította a rendszer életképtelenségét, megérlelődött a rendszerváltás szüksége, a fordulat azonban még nem kezdődött el— hangsú­lyozta Gazsó Ferenc, a Demok­ratikus Magyarországért (DMM) előkészítő bizottságá­nak tagja, a mozgalom zászló­bontó nagygyűlésén szombaton a zsúfolásig megtelt közgazda­ság-tudományi egyetem aulájá­ban. Szólt arról is, hogy nemcsak a visszarendeződés veszélye fe­nyeget, hanem az is, hogy fogytán a társadalom türelme, a nép gyors változást akar, gazdasági fellen­dülést, a népfelség elvének érvé­nyesülését. Ezt kívánja elősegíte­ni a mozgalom, amely együttmű­ködésre törekszik valamennyi jó szándékú és becsületes állam­polgárral. A megnyitó után Sinkovits Imre színművész felolvasta a DMM ideiglenes működési sza­bályzatának és alapító nyilatko­zatának tervezetét. A működési szabályzat egyebek közt rámu­tat, hogy a DMM politikai tö­megmozgalom, tagjai a társada­lom békés, demokratikus átala­kítását tartják a legfontosabb­nak. A mozgalom céljai megva­lósítása érdekében helyi és or­szágos politikai fórumokat, akci­ókat szervez. Egyenrangú együttműködést és támogatást ajánl minden szervezetnek a kö­zös célok megvalósításában. Munkájában részt vehetnek más politikai szervezetek, pártok vagy mozgalmak tagjai is. Ezt követően Pozsgay Imreál­lamminiszter tartott előadást. Bevezetőjében egyebek között arról szólt, hogy a Demokratikus Magyarországért Mozgalom — amely nem új versenytársként je­lentkezik a politika színterén — nemzeti egységért, közmegegye­zésért kiált, s a diktatórikus szo­cializmusból, egy államszocia­lista berendezkedésből a demok­ratikus jogállamba, alkotmá­nyos viszonyokra való áttérést tűzte célul. A DMM nem fog per­lekedni a pártokkal- mondotta —, nem kívánja kérdéssé tenni szerepüket, funkciójukat, új vál­lalásaikat a nemzet, az ország megújításáért. Valami mást akar. Tartalmat adni annak a szándék­nak, hogy az is jelen lehessen eb­ben a politikai átalakulásban, aki még nem tudja eldönteni, hogy pártokhoz csatlakozzon-e. Tanácskoztak az újságírók Az első nap végén — szomba­ton este — gördülékenynek ítélte a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tanácskozását Baló György, a szervezet elnöke. Igaz, sietett hozzátenni: ez a gör- dülékenység mintha csak a fel­színt érintette volna. Véleménye szerint ugyanis nagyon sok fon­tos probléma nem került szóba, s így inkább egyfajta lekerekítési szándék jellemezte az első nap felszólalásait. Ennek ellenére természetesen számos, az újságíró-társadalmat foglalkoztató kérdés terítékre került a közgyűlés „első félidejé­ben”. Annál is inkább, mivel a küldöttek nem kevesebbre vállal­koztak a kétnapos konferencián, minthogy összegezzék a január óta eltelt időszak tapasztalatait, ezzel együtt értékeljék az akkor választott vezető testületek mun­káját, valamint elfogadják az új alapszabályt és etikai kódexet, majd végezetül megválasszák a szövetség új tisztségviselőit. Számos felszólaló érintette a megyei lapok ügyét. Általános nézet volt: tarthatatlan állapot, hogy az ország vidéki lakossága — azaz a népesség négyötöde — kizárólag az MSZMP orgánu­maiból tájékozódjék mind a sző­kébb régiójában, mind az ország belpolitikai életében történtek­ről. Felvetődött: a MUOSZ lét­rehozhatna egy kuratóriumot, amely egy erre a célra elkülöní­tett alapból finanszírozná a vidé­ken induló független lapokat. A megyei lapokkal kapcsola­tosan egy nyilatkozatot is eljut­tattak a közgyűlésnek, amelyet korábban már 14 megye képvi­selői elfogadtak. A nyilatkozat követeli a megyei lapok önálló­ságát, gazdasági és szellemi füg­getlenségét, beleértve ebbe azt is, hogy egyetlen párt se sajátít­hassa ki a hagyományosan kiala­kult megyei, területi, városi mé­diákat. A MUOSZ közgyűlése vasár­nap az alapszabály és az etikai kódex feletti vitával folytatta, s az új tisztségviselők megválasz­tásával fejezte be munkáját. (MTI) Albert Schweitzer nevét vette fel Hatvan kórháza Ki is volt Albert Sch weitzer? A XX. század egyik legnagyobb humanistája, igazi polihisztor, aki nemcsak orvos, hanem világ­szerte ismert orgonaművész, teológus, békeharcos, amellyel kapcsolatos munkásságát No- bel-díjjal ismerték el. De legin­kább élre kívánkozik ama misszi­ós, mindenről lemondó tevé­kenysége, amelyet az afrikai dzsungelben alapított kórházá­ban, Lambarenéban fejtett ki az elmaradott néger lakosság meg­segítése, gyógyítása végett. Amikor mindezt megfogal­maztuk, voltaképpen ama ün­nepségről szóló tudósításunkat kívántuk bevezetni, amely szom­baton délelőtt zajlott le a hatvani kórház-rendelőintézet aulájá­ban. A szép számban megjelent helyi és vidéki vendégeket itt elő­ször dr. Zeke Gábor kórházigaz­gató köszöntötte, majd dr. Egres Jenő osztályvezető fő­orvos, a névadás egyik fáradha­tatlan előkészítője és elkötelezett munkása tartott emlékező elő­adást Albert Schweitzer tényke­déséről, nagyszerű emberi pél­dájáról. Azt is fölemlítette az ün­nepi előadó: két évtizedre visz- szanyúlik a kórház azon törekvé­se, hogy e nagy humanista nevét fölvegye, de csak most jött el az a társadalmi szituáció, amely ezt lehetővé tette. Felszólalásában meleg sza­vakkal méltányolta a hatvani or­vostársadalom és egészségügy eme vívmányát, maga Albert Schweitzer elévülhetetlen érde­meit dr. Csaba Károly, a Szociá­lis és Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője is, majd az ün­neplők átvonultak a kórház elő­csarnokába. Itt egyébként Al­bert Schweitzer azon portréja fo­gadja a betérőt, amelyet a kór­házzal immár azonos nevű könyvtár és tudományos tanács felkérésére húsz évvel ezelőtt formált meg Borsos Miklós, Kossuth-dijas szobrászművé­szünk. A portrénál dr. Oláh Vilmos volt hatvani orvos, a mozgalom egyik elindítója méltatta a nagy humanista és tudós életét, illetve fölemlítette Schweitzerrel való korábbi kapcsolatát. Ezután dr. Freili Géza, a tudományos ta­nács titkára koszorúzta meg a szoborportrét. Az ünnepség befejezéseként az egész eseménysorozaton résztvevő, Kelessey László által dirigált óbudai Albert Schweit- zer-kórus adott hangversenyt Bach műveiből, majd a Szózat magasztos dallamaival fejező­dött be e szép, emelkedett han­gulatú névadó ünnepség. (moldvay) Mi újság az export frontján ? Termékbemutató a hevesi háziipari szövetkezet áruiból Tudvalévő, hogy egyes terme­lési egységek életében alapvető fontosságú az export. Nos, vajon milyen volt és milyen a helyzet e területen szűkebb hazánk né­hány cégénél, mit mutatnak az idei esztendő eleddig eltelt ré­szének tapasztalatai? Körké­pünk során ezt igyekeztünk ki­deríteni. A Heves Megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalatnál — amint azt Molnár Gábor igazga­tó elmondta — az első negyedév meglehetősen nehézkes volt, fő­ként a bizonytalan árualapok, il­letve a szovjet piacra történő ér­tékesítés miatt. A belföldi fo­gyasztás csökkenése — ami a fo­gyasztói árak év elejei emelkedé­sével magyarázható — fokozato­san növekvő, ám mobilizálhatat- lan árutömeg kialakulásához ve­zetett, s a hűtőházi készletek gya­rapodtak. A Szovjetunióba irá­nyuló export számottevő vissza­esése a vállalatot arra késztette, hogy más piacokon próbálja meg eladni termékeit. A kényszerű váltás következtében a második negyedév közepétől folyamato­san megindult a külföldre törté­nő szállítás, mégpedig egyre nö­vekvő áron. Igaz, ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy még ezek az emelkedő exportárak sem fe­dezik a költségeket. A dollárbe­vétellel kapcsolatos elképzelése­ket — időarányosan — némileg túlteljesítették. Az azonban már jelenleg is látható, hogy vágóser­tésből az esztendő utolsó három hónapjában nem lesznek olyan árualapok, amelyek a kivitelt le­hetővé tennék. Báder Miklósné, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szö­vetkezet elnöke arról tájékozta­tott, hogy a növekvő belföldi verseny miatt náluk is szinte el­kerülhetetlenné válik a külpiaci értékesítés fokozása. Az ez évre szóló gazdasági tervük több mint 10 százalékos növekménnyel számol, s ezen elképzelést — idő­arányosan — zömmel realizál­ták. Tapasztalat, hogy a hazai külkereskedelmi vállalatok kö­zött is erősödő harc gyakran ár­csökkentő hatású. Tovább nehe­zíti a helyzetet az alapanyagok árainak emelkedése — ez mint­egy 20 — 60 százalékos —, ugyanis ezt szinte egyetlen vevő­vel sem lehet elfogadtatni. Sajná­latos ugyanakkor, hogy az alap­anyagok minősége romlik, ezál­tal nagyobb az anyagveszteség, így viszont az export kevésbé gazdaságos. A szövetkezet ve­gyes vállalat szerződésterveze­tén dolgozik egy osztrák céggel közösen. Mindez komoly elő­nyöket kínál: hosszú időre bizto­sítaná a munkával való ellátott­ságot, emellett pedig műszaki és technológiai fejlesztéseket is le­hetővé tenne. Ügyancsak terve­zik — itt egy NSZK-beli cég a partner — új minták bevezetését, népművészeti hímzett blúzok nagyobb tételű termelését és for­galmazását. Egy amerikai — ma­gyar vegyes vállalat szervezésé­ben részt vesznek majd szőttese­ikkel egy Los Angeles-i — érté­kesítéssel egybekötött.— vásá­ron, s új kollekcióval mutatkoz­nak be egy hollandiai lakberen­dezési kiállításon. Alapvető cél a jelenlegi vevőkör megtartása, il­letve új partnerek megnyerése. Remélik, hogy a 22 milliós éves tervet — a nehezedő feltételek el­lenére is — teljesítik majd. Ennek érdekében a napi megmérette­tést mind a különféle bemutató­kon, mind pedig az üzleti tárgya­lásokon vállalják. A Mátra — Nyugat-bükki Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság­ban — amint azt dr. Kovács Jenő vezérigazgatótól megtudtuk — tavaly 220 milliós volt a gazdasá­gos export. Az idei terv 240 mil­lióval számol, 5 ebből jelenleg már 160 millió megvan. A cég­nél mindent megtesznek annak érdekében, hogy 1989 végére teljesüljenek az ezzel kapcsola­tos elképzelések. A legnagyobb eredmény, hogy a mérleg nyelve kedvező irányba, azaz a maga­sabb feldolgozottsági fokú ter­mékek — például a kész parket­ta, a tovább feldolgozott, illető­leg a szélezett fűrészáruk stb. — felé billent. Az összes terméket tekintve megállapítható, hogy míg korábban a magasabb, illet­ve az alacsonyabb feldolgozott- ságú cikkek aránya 40:60 száza­lék volt, addig mára mindez megfordult, s nem tartják lehetet­lennek — sőt, ezt tekintik az egyik célnak —, hogy ez az arány még tovább javul majd. Lénye­gében ezt szolgálják a faipari fej­lesztéseik is: ilyenre került sor a felnémeti fűrészüzemben, a gyöngyösi parkettagyárban, va­lamint Petófibányán. Az utóbbi egyben azt is eredményezte, hogy a jövőben ebből az egység­ből is kikerülnek majd exportá­ruk. A szőnyegek iránt változat­lanul nagy az érdeklődés (Archív fotók: Perl Márton) Egyensúly A közelmúltban szűkebb > * hazánk egyik városában la­punk afféle író-olvasó talál- i S kozót, fórumot tartott. Hasz- j I nosak az ilyen összejövetelek, jj hiszen kérdezők és kérdezet- :: I tek egyaránt értékes tapaszta- \ latokra tehetnek szert. Nos, az említett eseményen is szá- \ \ mos izgalmas, tanulságos do- 5 ? log került terítékre. Az est fo- s lyamán azonban elhangzott ; egy olyan kérdés is, amellyel * érdemes kicsit bővebben fog- 5 lalkozni, hiszen egyáltalán \ nem egy ember véleményét I fedi. Az illető ugyanis azt ki- : fogásolta, hogy a tömegkom- ; munikációs eszközök az , utóbbi időszakokban szinte csak negatív információkkal , traktálják olvasóikat, nézői- , ; két, hallgatóikat. Holott — ; tette hozzá — mindennapi j i életünkben legalább annyi I pozitív jelenség lelhető fel, mint amennyi kudarc, ered- \ ménytelenség, visszásság. •: Ám a sajtó — legalábbis ő így ; látja — ezekről alig-alig szá- j mól be, mégpedig abból a ; helytelen alapállásból kiin- .t dúlva, hogy a jó hír az szinte i nem is hír, csupán a rossz az, i ami érdekelheti az embere­I ket­Megmondom őszintén, cseppet sem lepett meg ez a hozzászólás, ugyanis manap­ság gyakorta hallok effajta vé­leményeket. Nincs mit cso­dálkozni ezen, ugyanis való : igaz: az eddigi gyakorlattal szöges ellentétben áll a mos­tani. Míg korábban jóval ke­vesebb volt az úgynevezett ’’leleplező írás”, a bírálat, a negatívumokról való beszá­moló, addig napjainkban ezek hemzsegnek a különféle lapokban, a rádióban és a te­levízióban. Olyannyira, hogy nagyon-nagyon sokan már valóban kezdenek kissé meg- csömörleni, s alig várják, hogy végre valami olyasmit is tárjanak eléjük, amelyen nem kell bosszankodni, felhábo­rodni, idegeskedni. Ebbéli re­ményük azonban jelenleg még csak olykor-olykor telje­sülhet... Megértem tehát azokat, akik hasonlóképpen látják ezt a dolgot, mint a fentebb emlí­tett kérdező, ám valamiről nekik sem szabad elfelejtkez­niük. Mire is gondolok? Tud- , valévő, hogy hosszú-hosszú j ideig a sajtó lényegesen rövi- í debb pórázon volt, mint nap- i jainkban. Ez — egyebek mel­lett — abban is megnyilvá­nult, hogy a toliforgatókat irányító személyek, appará- : tusok úgy ítélték meg, nem kell az embereket mindenről tájékoztatni, főként nem a hi- I ! bákról, az eredménytelensé- | gekről, a sikertelenségekről. 1 Ez és ez az írás nem politikus jj — mondták —, s részükről a j \ dolog ezzel egyszer s minden- j korra le volt zárva. Mostanában — hál isten- 3 i nek — valamivel szabadabb I ! időket élünk, ennélfogva a publikációs gyakorlat is vál- ’ tozott. A gyeplő lazult, így a ! tájékoztatásban dolgozók < szinte tobzódnak mindabban, í amitől korábban eltiltották | őket. Ez természetes, félni te- f hát nem kell. Szükség van — j persze, hogy szükség van — e j téren is egy egészséges egyen- I ! súlyra. Türelmetlenkednie J senkinek sem kell. Hiszem, I hogy a mérleg nyelvei rövidé- I sen egy vonalba kerülnek I majd... Sárhegyi István I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents