Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

8, NÉPÚJSÁG — HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 16., szombat A pszichológus válaszol Hogyan válik az ember férfivá vagy nővé? Megszületésekor a kisfiú és a kislány csak biológiailag hím- és nőnemű, csupán potenciálisan férfi és nő. Ahhoz, hogy igazi, férfias férfivá és nőies nővé vál­hasson, zavartalan pszichosze- xuális fejlődés szükséges. A férfiak és nők között — min­den uniformizálási törekvés elle­nére — számos különbség van a lelki alkat, a különféle szellemi részképességek, a mozgásos készségek, a jellemvonások, a vi­selkedésformák s egyéb dolgok tekintetében. Ezek közül ki­emelném a viselkedésbeli kü­lönbségeket, melyek egyrészt a társas viselkedés számos kisebb- nagyobb mozzanatát, másrészt — mélyebb szinten — a mozdula­tok, az arckifejezés, a gesztusok, a hanghordozás, röviden a nem szóbeli kommunikációs stílus különbségeit foglalják magukba. Ennek alapján jól megkülönböz­tethető egy kemény típus, melyet férfiasnak is mondhatnánk, szemben a lágy jellegzetessége­ket viselővel, melyet nőiesnek érzünk. A tehetségbeli különbségek és a vérmérsékleti sajátosságok többnyire genetikusán meghatá­rozott adottságaink. A lelki tu­lajdonságok, az erkölcsi vonások és az imént említett viselkedés­beli és kommunikációs stílusbeli sajátosságok azonban környeze­ti hatások alapján alakulnak ki. Kisgyermekkorban előbb a kommunikációs stílus, majd a társas magatartás egyéb jellem­zői és a nemi szerepviselkedés fejlődik ki fokozatosan, elsősor­ban az azonos nemű szülővel és más jelentős felnőttekkel való identifikáció (azonosulás) és mintakövetés során. Az erkölcsi jellemvonások később, a serdü­lőkor táján alakulnak ki, szintén a családban és a környezetben tapasztalt elvek és magatartás- minták alapján. Ebbe a mechanizmusba akkor csúszik hiba, ha nincs megfelelő pozitív kapcsolat az azonos ne­mű szülővel, például, ha az tartó­san távol van, ha elhanyagolja gyermekét, vagy ha a nyújtott minta nem megfelelő, nem hite­les. A helyzetet bonyolítja, hogy az egészséges pszichoszexuális fejlődéshez a másik nemű szülő is kell. Rajta keresztül építi ma­gába a gyermek a másik nem tu­lajdonságait és a hozzá való vi­szonyulását, szexuális és társas értelemben egyaránt, miközben utánozza a saját nemű szülőnek a házastársához való viselkedés- módjait. Sajnos, sokszor már a kislányban kialakulnak a negatív értékítéletek és érzelmek — az óvatosság, a félelem vagy a meg­vetés — a férfi nemmel, és ugyan­így a kisfiúban a női nemmel szemben. így az utódokban újra­termelődnek a szülők házastársi konfliktusai és szexuális zavarai. Ha a kisgyermeknek csak a má­sik nemű szülő szolgál mintául (mert egyedül neveli, vagy mert csak ővele van jó viszonyban), akkor óhatatlanul a másik nemre jellemző szokásokat, viselkedés- módokat, viszonyulásformákat alakíthat ki. Baj-e, ha a nő férfias, és a férfi nőies? Ha ez pozitív szellemi és erkölcsi tulajdonságokban nyil­vánul meg (például ha a nő bátor, a férfi gyengéd), akkor ez na­gyon is jó. Regi megfigyelés, hogy a „másnemű tulajdonsá­gok” átvételére való nyitottság együtt jár a gondolkodásbeli nyi­tottsággal. Ezzel szemben vi­szont az is megfigyelhető, hogy a viselkedésmódjában, a stílusá­ban tér el az ember a saját nemé­nél megszokottól (tehát, ha egy férfi túlságosan „lágy” stílusú, határozatlanul viselkedik, fé­lénk, és ha egy nő pattogó, agresz- szív, kemény), ez a pszichoszexu­ális fejlődés finom zökkenőit fedi fel a szakember szemében. Mindez legtöbbször együtt jár a személyiségfejlődés enyhébb za­varával. Összegezve: egészséges anya és apa, harmonikus családi lég­kör és jó szülő-gyermek kapcso­lat lenne mindenkinél az emberi teljesség megvalósulásának zálo­ga­Dr. Ignácz Piroska — rendfokozat szerint Könyvek — Minden közkatona tarso­lyában hordja a marsallbotot! — mondotta a katonáit buzdító Na­póleon. — Meg a könyveit. — Mondhatná a Pentagon, az ame­rikai hadügyminisztérium okta­tási felelőse, ha lenne ilyen, azok után, hogy a tengerészgyalogo­sok főparancsnoka így nyilatko­zott: „A nyílt eszű tengerészgya­logos még jobban harcol.” A cél érdekében tehát összeállítottak egy könyvlistát, amelyet rangfo­kozat szerinti terheléssel ugyan, de el kell olvasni. A Le Monde tudni véli, hogy a főparancsnok — a saját állítása szerint — mind a háromezer könyvét elolvasta, ami persze a csúcsnak is tekint­hető. És a megdöntéséről dőre­ség volna ábrándozni. A 192 ajánlott műből a közlegények és az altisztek fejadagja mindössze 2- 4 könyv, a tiszteké viszont már 3- 6. „Egy őrmester természete­sen nem ugyanazokat a könyve^ két olvassa, mint a kapitánya, és egy szakaszparancsnoknak nyil­ván nem azt ajánlják, amit a tá­bornoknak. Gondosan ügyel­nek, hogy betartsák a rendet, és ne erőltessék meg a katonák szellemét” — írta a francia lap. Hogy mit tartalmaz a lista? Nos, mindenekelőtt regényeket, me­lyeknek a hősei katonák, mind­egy, hogy melyik korban és há­borúban verekedtek is. A szak­könyv kategóriába sorolhatók azok a leírások, amelyek a geril­la-hadviselés fortélyait, az ellen­ségről alkotott bölcselkedést tar­talmazzák, és nem utolsósorban a vietnami vereség okait taglal­ják. Köztük van Giap tábornok könyve is: „Hogyan nyertük meg a háborút?” Minthogy köztudott: a tenge­részgyalogosokat úgyszólván emberfeletti fizikai kiképzésnek vetik alá, megnyugtató, hogy a fiúk szellemét nem erőltetik meg. Válás egyiptomi módra Egyiptomban, mint ahogy más közel-keleti országban is, a szokásjog szerint a férfi megver­heti, sőt meg is ölheti a nejét, ha hűtlenségen kapja. Fordítva nem ilyen egyszerű a dolog, mi több, a válóper is körülményes. Mert amíg a férfi számára elegendő, ha háromszor kijelenti: „Elválok tőled”, az asszony számára ez — a legjobb esetben — a lakástól és a gyerektől való megfosztást je­lenti. A nő ugyanis nem helyez­kedhet szembe a férfi akaratával — úja a The Independent. Majd Nawal A1 Sadawi feminista írónő véleményét idézi: „A nők még a védelem jogától is meg vannak fosztva... A férj kétszer, három­szor is nősülhet, és arra kénysze­rítheti a fleségét, hogy együtt lakjon az új asszonyokkal.” A lap szerint ezzel magyarázható, hogy a sajtó olykor féíjgyilkos asszonyokról ad hírt. Az említett írónő, eredeti foglalkozása sze­rint orvos, pontosabban mell­kas-sebész, a maga történetét mesélte el az újságírónak: „Má­sodik férjemet, egy ügyvédet, 1960-ban kértem, hogy váljunk el. Visszautasította. Ezt követő­en magunkra zártam az ajtót, és elővettem a legnagyobb sebész­kést, és azt mondtam neki: Te ügyvéd vagy, és ismered a tör­vényt. Én sebész vagyok, és tu­dok bánni a késsel. Választhatsz a váláshoz szükséges papírok előkészítése, vagy a feldarabolás között.” Férfibölcsességre vall a cikk befejező mondata: „Mindezt a harmadik férj jelenlétében me­sélte el, aki azonban nem szólt egy szót sem.” Mondhat nekem bárki bármit, én egyetlen szakmát ismerek, amely már azokban az átkos öt­venes években is a mai korszerű reformelvek szerint működött. Ez a szakma a kőműveseké, ők már 1952-ben alulról építkeztek. Például a nagybátyámat soha­sem láttam, hogy felülről kezdett volna egy fal felrakásához. Ugyanazt mondta ő is, mint egy másik kőműves ismerősöm. Ő marxizmus — leninizmust ta­nított az egyetemen, s mindig nagy meggyőződéssel beszélt ar­ról, hogy a felépítményt az alap határozza meg a társadalomban. Egyszer egy évfolyambulin több üveg sör elfogyasztása után a té­telhez magyarázatot is fűzött. „Hát el tudok képzelni egy olyan hülye iparost, aki egy föld­szintes ház alapjaira emeletes építményt csinál?” — mondta a semmibe révedő szemekkel. Ellentétben azonban a nagy­bátyámmal, ez a kőműves józan állapotban nem dicsekedett el A fal korábbi foglalkozásával. Azaz, hogy pontosabb legyek, egy he­lyen nem szégyelite el építő szak­mai múltját. Félévenként megírt önéletrajzait mindig így kezdte: eredeti foglalkozásom kőműves­segéd Ugyan letette a mestervizs­gát is, de félt, hogy ebből arra kö­vetkeztetnének a személyzetisek, hogy maszek volt, netán építési vállalkozó, amitől az ég óvja meg az embert. Mivel tudta, hogy a személyze­ti osztályon dolgozók is emberek, állandóan attól félt, hogy kiszi­várog a kőműves mivoltáról szó­ló információ, s akkor még annyi tekintélye sem lesz a diákok előtt, mint eddig. így aztán nem is nagyon cso­dálkoztunk dühkitörésén. Egyik szemináriumon valaki megkér­dezte: miért építettek föl egy falat Berlin kellős közepén. Hiszen, ha a szocialista rendszer olyan jó, mint mondják, miért félnek, hogy a fal híján otthagyják az emberek. Elvörösödve kiabált: „jól tu­dom én, miért tették fel ezt a kér­dést. De majd gondom lesz rá, hogy aki ilyesmin gondolkodik, az hamarosan nem is egy, hanem négy fal között találja magát. Én kemény munkával jutottam ide a katedrára, levelező tagozaton vé­geztem az egyetemet, nem úgy, ahogyan a mai nappali tagozatos herék. De nem tart sokáig ez a dologtalanság, mert a vizsgán mindenkit kirúgok! Elmehetnek majd maltert keverni, kőműves mellé!” A néma csöndben az előadóte­rem mélyéről valaki félhangosan megszólalt: „A kkor már helyben vagyunk. Hozzák azt a maltert, hadd keverjük!” Előadónk vérvörös lett, kiro­hant a teremből, bevágta az ajtót, csak úgy pergett le a vakolat... Hja, kérem, még annak a malter- nek sem mindegy, hogy keverik meg a felhordás előtt! Gőz József Tossy és „kislánya” Aurora, Ohio, USA: Tassy, a 16 éves fókamama, újszülött „kislá­nyát” gondozza. (Népújság-telefotó — MTI Kül­földi Képszerkesztőség) Tudományos kishírek Fertőtlenítés — új módszerrel A betegek gyakran magában a kórházban kapnak ilyen-amolyan fertőzést. Ennek megelőzésére Japánban most egy olyan fertőtlem- tőkamrát készítenek, amelyben etilén-oxid-gázzal pusztítják el az ágyakban, matracokban és más nagy tárgyakban megbúvó baktériu­mokat. A kamrába behelyezik a fertőtlenítendő tárgyakat (a kamra nagyságától függően például a matracok száma nyolc, tizenöt vagy harminc lehet), majd a gázpárologtató fölmelegszik, s a kamra nem robbanó etilénoxid-gázzal telítődik. A fertőtlenítés időtartama hat­tizenöt óra. Utána egy szűrőn átáramoltatott levegő szorítja ki a gázt a kamrából. Ez a berendezés persze nemcsak kórházakban használható, ha­nem könyvtárakban, művészeti galériákban, és hasonló létesítmé­nyekben is. Jellemző adatai: benne a csírák 99,9 százalékos vagy még jobb hatásfokkal pusztíthatok el, a csírátlanított tárgy gyorsan szárad, s nem marad benne sem sztatikus villamosság, sem kellemetlen szag. Hidrogénadalék a motorba Ha a közönséges üzemanyaghoz kis mennyiségű, 5-10 százaléknyi hidrogént adagolnak, lényegesen tökéletesebben ég el a benzin, 40- 45 százalékkal nő a motor teljesítménye. Moszkvában két gázpalac­kot helyeztek el egy sorozatgyártású RAF-2203 típusú minibusz cso­magtartójában: a hűtött tartályok 5,6 küogrammnyi cseppfolyós, mí­nusz 253 fok hőmérsékletű hidrogént tartalmaztak. A hidrogén más­fél atmoszférás nyomással egy különleges tartályba jutott, ahol gázzá alakult át. A gázt vezették be a motor porlasztójába. A motor kipufo­gó gázai gyakorlatilag alig tartalmaztak szén-monoxidot. Csendes útburkolat Köln egyik városnegyedében, egy 200 méteres szakaszon olyan aszfalt úttestet próbáltak ki, amelyen a járművek legalább 3 decibellel kevésbé zajosan közlekedhetnek, mint egy akusztikai szempontból jó úttestburkolaton, és 10 decibellel csöndesebben, mint a szokásosan. A 3 decibelles különbség kevésnek tetszhet,' de a fül már azt is csön­desebbnek, ha pedig a hangerő 10 decibellel kisebb, azt már feleak­kora hangerejűnek érzi. A kutatók szerint a gépkocsik zaját részben az okozza, hogy a gu­mik mintázata finom rezgésbejön, részben pedig az, hogy a keréknek az úttesten levő részén a levegő a mintázatok között összenyomódik, majd a kerék tovagördülésekor mögötte ’’kilő”. A kutatók hüvelykujj vastagságú ’’csendes” aszfaltrétegükben olyan üregeket hoztak létre, amelyeknek egy része kifelé nyitva van. A zaj elsősorban ezekben az üregekben nyelődik el. Ám a lyukak ter­jedelme nem haladhatja meg a burkolat tömegének 16-18 százalékát, különben az úttest beszakadhat, illetőleg két-három év alatt tönkre­megy. Más probléma is adódott. A kísérletek azt mutatták, hogy a zaj csökkenéséhez a burkolat felületének minél simábbnak és rugalma­sabbnak kell lennie. Csakhogy a közlekedésbiztonsági szempontok azt kívánják meg, hogy az útfelület jól tapadjon, a gazdaságosság pe­dig azt, hgy az élettartama legalább tíz év legyen. Végül megfelelő kompromisszum született: a burkolat a zaj szá­mottevő részét elnyeli, tartós, jól tapad, azonkívül az úttestre kerülő csapadékot is a szokásos burkolatoknál gyorsabban vezeti el. Ezért kevésbé kell tartam attól, hogy nagy esőzések után víz- illetőleg télen jégréteg borítja. Huzalok átmérőjének mérése A huzalok és a kör keresztmetszetű hengerelt termékek átmérője mérhető meg (30 milliméterig) rendkívül pontossággal egy Angliá­ban kifejlesztett új módszerrel. A vizsgált minta körül percenként száz fordulattal forgó mérőfejben egymással szemben impulzus üze­mű infravörös lézer és fénydióda van. Egy fordulat alatt 300 mérést végez a műszer — a mérési hiba minimális. A készülék egy időben megméri a huzal hőmérsékletét is, és a mérési adatokat szobahőmér­sékletre számítja át. Törpe marhák A Mexikóvárosi Egyetem egyik állatorvosa és ennek farmertársa 17 évig tartó kiválasztásos keresztezéssel a zebu Brahman nevű fajtá­jából törpe állományt tenyésztett ki. Teheneik átlagos marmagassága 71 centiméter, egy teljes méterrel kisebb, mint az eredeti indiai mar­háké, s azok csaknem kétmázsás testtömegének is alig az ötödét ütik meg. A tenyésztők szerint ilyen kis tehén kell a fejlődő országok kis- földű parasztjainak, mert belőle kettőt-hármat is eltart fél hektár rét. A kis tehenek átlagos tejhozama napi 4,5 liter, csak mintegy a negye­dével kevesebb a nagyokénál. A tenyésztők apró bikáikat most a hidegebb éghajlatot kedvelő jersey fajtájú tehénnel keresztezve olyan teheneket akarnak kite­nyészteni, amelyek ugyanolyan jól tejelnek, mint a Jersey-k, melegtű- rők, mint a Brahmanok, s ’’tenyérnyi” legelőn is megélnek. Szemenszedett igazság „Tulajdonképpen csak egyet­len könyvről mondhatjuk el, hogy boldoggá tette az embere­ket — és ez a szakácskönyv.” Joseph Conrad, író * „A tanúként idézett hölgy elő­ször megmondta az életkorát, majd esküt tett, hogy csakis az igazat fogja mondani.” Egy bírósági jegyzőkönyvből * „A pletyka az analfabéták hangos újságja” Sir Lawrence Olivier „A hazugok nem jutnak mesz- szire, mert rövid a lábuk — tartja a népi bölcsesség. A szónoki emelvény mögé viszont nem le­het belátni.” M. Vitezovic, moralista „Alkotó munkásságom során először írtam olyan darabot, amelyben nincs szerelem. Azösz- szes szereplő házasságban él.” Egy drámaíró nyilatkozata „A szerkesztő az az ember, aki különválasztja az ocsüt a búzától — és az ocsút nyomtatja ki.” Adlai Stevenson, író „A vívóversenyeken használt elektromos találatjelző bizony a politikában is hasznos lenne; ak­kor egyértelműbb lenne sok minden.” J. Chaban-Delmas, politikus Börtönlíra A történelem számos esetben bizonyította, hogy az irodalmi műveltség szegényebb lenne, ha nem lennének börtönök. A vég­eredmény szempontjából kö­zömbös, hogy a múzsák e kény­szerlakhelye és az alkotóházak között mindössze egyetlen azo­nosság mutatható ki: mindkettőt az állam finanszírozza. A francia hírügynökség a Teheran Times- ra hivatkozva arról az örvendetes hírről számolt be, hogy máris le­fordították Khomeini verseit, noha csak a halála után adta ki azokat az imám fia. Mi több, a fordító is nyilatkozott, aki szerint „a versek lehetővé teszik vilá­gunk egyik legbefolyásosabb személyiségének, mint magán­embernek a megismerését.” Ro­ger Cooper, a fordító, nem tudni, mikor kapta kézhez a perzsa nyelvű lírát, de tény, hogy nem vesztegette az idejét a nyelv rej­telmeibe való behatolás során, lévén 1978 óta az egyik iráni bör­tön lakója. A brit titkosszolgálat­nak dolgozott korábban. Beval­lotta.

Next

/
Thumbnails
Contents