Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-14 / 217. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 14., csütörtök 3, GAZDASÁG — TÁRSADALOM Még mindig sok a felesleges ellenőrzés — A döntésekért való felelősség tisztázatlan — Ki a tulajdonos? — Meddig tart az igazgató jogköre? Üj fonnák a vállalatvezetésben A Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban — a megye 35 gazdasági egységénél — vizsgálta az új vezetési formák rövid — alig több, mint hároméves — gyakorlatának tapasztalatait. Bebizonyosodott, hogy vannak általánosítható, és politikai szempontból is hasznosítható tapasztalatok, melyek a felmérés alapján összegezhetők is. A gazdasági egységek zöme — elsősorban az élelmiszeripari vállalatok — már 1985-ben áttértek az űj irányítási formára. Az alapító szervek által meghirdetett előzetes besorolási javaslatokkal a vállalatok többsége egyetértett. A kormányrendeletek és irányelvek megjelenése után megalakultak az előkészítő bizottságok és az átállásra ütemtervek készültek. Már e munka során szoros és folyamatos lett az együttműködés, az alapító szervek és az illetékes politikai és társadalmi szervek között. Különösen az ágazati-iparági és a helyi szakszervezetek végeztek eredményes, felelősségteljes munkát. Legfontosabb feladat volt az új Szervezeti és Működési Szabályzatok kidolgozása. Az eddigi szabályzatok típushibái, hogy abban a hatás- és jogkörök nem voltak kellően elhatárolva. A másik alapvető feladat a választások előkészítése és lebonyolítása volt. Egyértelmű vélemény, hogy ez mindenütt demokratikus módon a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt. Törvénysértés vagy alaki, formai hiba miatt a választást nem kellett megismételni. A vezetőtestületek személyi összetételük alapján az esetek többségében alkalmasak, illetve alkalmassá tehetők arra, hogy egyre eredményesebben éljenek hatás- és jogkörükkel, és képviseljék az összkollektíva érdekeit. Összetételükkel, azon belül egyes funkciók betöltésével azonban még több kérdés vitatott. így például a fizikai munkások aránya, vagy a vállalati tanács elnökének a funkciója, a munkáltató és munkavállaló függőségi viszonya sem a rendeletekben, sem a gyakorlatban nem egyértelmű. A tapasztalatok szerint az űj vezetési formára való áttérés nem járt együtt jelentős szervezeti átrendeződéssel. Az alulról kezdeményezett önállósulási törekvések valamelyik felsőbb adminisztrációs szinten megrekedtek. Az űj vezetőtestületek létrehozásának és működésének eredményeként érzékelhetően növekedett a vállalaton belüli demokratizmus, fokozódott a dolgozók közéleti aktivitása. Inkább a kezdeti időszakban nagyobb hiba, hogy e kérdésekben állást is foglaltak, illetve határozatot hoztak. Ezek az esetek általában az igazgató felelősségét csökkentették, mivel helyette döntöttek. A testületek tagjai inkább a rövid távú, operatív kérdésekben mutatnak érdeklődést, mivel a döntések többnyire rövidtábú célokat és érdekeket, nem ritkán elosztási szemléletet tükröznek. Az is megállapítható, hogy jelenleg a döntésekért való felelősség tisztázatlan. A tulajdonosi tudat érvényesülésének akadálya a gazdasági szabályozás gyakori változása, amely lehetetlenné — esetenként komolytalanná — teszi hosszabb távra irányuló stratégiai feladatok elhatározását. (Bizonyára több jó fejlesztési elképzelést felborított például az ez évre nem tervezett magas infláció, a forint évközi leértékelése, az árak emelkedése, stb.) Valós tehát az a megállapítás, hogy a jelenlegi jogi és gazdasági szabályozás keretei között a vállalati tanácsok, választott vezetőségek, illetve a testületek tagjai nem képesek a tényleges va- gyonérdekeltség képviseletére, mivel valójában nem érdekük sem a vagyon növelése, sem az elvesztése. Az önkormányzati szervek működésének hatását a vállalati gazdálkodásra megítélni reálisan nem lehet. Ennek alapvető oka az, hogy sem a népgazdasági, sem vállalati szinten nem következett be az előre jelzett gazdasági növekedés, sőt a gazdálkodás hatékyonsága több területen romlott. Az eredményességet az elmúlt két-három évben elsősorban a külső körülmények motiválták. Sőt, általánosnak minősíthetők azok a vélemények is, melyek szerint: „a külső mechanizmus lassú változása, több területen romlása, gátolja az új ön- kormányzati formák kibontakozását, hatékonyabb működését.” A dolgozók véleménye eltérő az önkormányzati szervek működéséről. Sokan úgy érzik, hogy vállalatuknál, osztályukon, üzemükben semmi érdemleges nem történt attól, hogy vállalati tanácsok alakultak, vezetőséget választottak, hogy ezek a testületek évente néhányszor összeülnek, s döntenek olyan kérdésekben, melyeket eddig máshol döntöttek el. A vizsgálatok azt is alátámasztották, hogy nem tekinthető zavartalannak az új testületek és a hagyományos demokratikus fórumok kapcsolata. E megállapítás valós oka, hogy a különböző szervek között nem alakult ki a megfelelő munkamegosztás, a hatás- és jogkörök elhatárolása, sok az átfedés, a párhuzamosság. A törvényességi felügyeleti vizsgálat tapasztalatai, valamint a gazdasági vezetők véleménye alapján az alábbiak is megállapíthatók: — változatlanul sok a külső, esetenként átfedő, egyidőben történő ellenőrzés; — csak esetenként olyan területet is érintenek, melyek sértik a vállalati önállóságot; — még sok az olyan feltárt — rendeletet, jogszabályt sértő — „hiányosság”, amely a vállalatoknál indokolatlan megkötöttséget jelent; — az önkormányzati formák kiszélesedésével, az önállóság növekedésével egyidőben nem csökkent, inkább nőtt a kért jelentések, statisztikák, tájékoztatók száma. Tehát az új vállalatirányítási formák működése eddig nem hozta — a küső társadalmi-gazdasági környezet miatt nem is hozhatta — meg a politikailag és gazdaságilag is elvárt eredményeket. Több olyan javaslat is megfogalmazódott, amelyekben a központi szervek intézkedései szükségesek. Ezekről a KNEB vezetését tájékoztattuk. Az önkormányzati testületek működésének eddigi tapasztalatai felszínre hoztak több olyan rendelkezésre váró problémát is amelyek megoldása az adott gazdasági egység feladata. így például: a szervezeti és műktxlési szabályzatok rendszeres karbantartása, a hatás- és jogkörök pontosabb elhatárolása, az ellenőrző bizottságok megerősítése, a választott önkormányzati szervek tagjainak jobb felkészítése, a közelgő választásoknál vagy a hiányzó tanácstagok pótlásánál a káderpolitikai elvek következetes betartása. Somodi Lajos a Heves Megyei NEB társadalmi elnökhelyettese, a vizsgálat vezetője Vajon hányán dicsekednek el, hazatérve, azzal, hogy lábuk Ázsia földjén tapodott, pedig csupán a Boszporuszon hajóztak át, hogy Isztambul túlparti nevezetességeivel ismerkedjenek? A negyedórányi vízi kaland után sárga taxik tömege fogadja a lelkes turistát, aki a kocsikázás után jól teszi, ha a számlára is ügyel. Bár sofőrünk tündérien jópofa, az elővigyázatosság indokolt. A Beylerbey Sarayi, néhai Abdül Aziz úr nyári rezidenciája, nem épp mértéktartó pompájával szinte rákiált a bámészkodóra, akinek épp a feje fölött ível át a kecses Boszporusz-híd. A szobabelsők kincseit szigorú tekintetű kőoroszlán és sűrűn váltott, sűrűn elvigyorodó díszőrség vigyázza. Kell a parádé. Nem sokan vállalják, hogy a tikkasztó hőségben vonatra szállva a Héttoronyhoz látogassanak, ahol egy magyar nagyúr egykor fogságát szenvedte. Kísérőnk először a kínzó- és kivégző- kamrába visz, így hangulatunk megalapozván, vaksötét csigalépcsőn tapogatózhatunk fel a bástyafokra. Itt magunkra maradunk, s — messzire jutott magyarok — boldogan számláljuk a tornyokat: valóban hét! Átellenben újabb lépcsőmászás, kilátás a tengerre, a városra és belül egy pillantás az elhanyagolt, gyommal benőtt szabadtéri színpadra. A falak mögött aprócska cella, mindössze talán öt négyzetméter, Török Bálinté lehetett. Aki úgy dönt, hogy a jedikulai séta után gyalog indul szállására, a sínek irányát hanyagul követve szegénynegyeden halad át, s egy ennivalóért törleszkedő házimacskát simogatván megerősíti magában a hitet: ez is Törökország... (Folytatjuk) (Fotó: Gál Gábor) Csökkenőben vannak a nyugati vásárlások Növekvő deficit az idegenforgalomban Az Országos Idegenforgalmi Hivatalban az év első hét hónapjának tapasztalatairól tájékoztatták az MTI munkatársát. Januártól július végéig összesen 11 millió 634 ezren látogattak Magyar- országra, közülük 6 millió 550 ezer volt azoknak a száma, akik kifejezetten turisztikai céllal keresték fel hazánkat. Figyelemre méltó, hogy a szocialista országokból több mint 40 százalékkal emelkedett a turistaforgalom az előző év hasonló időszakához képest, s a tőkés országok turistáinak száma (1 millió 857 ezer) 22 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A bevételek forintban számolva a rubelelszámolású forgalomban megközelítették a hat- milliárdot — a növekedés mértéke 54 százalékos —, a nem rubel- elszámolású forgalomban pedig meghaladták a 22 milliárdot, ez 41 százalékkal több, mint az előző év első hét hónapjában. A kiadások a rubelelszámolású forgalomban több mint kétmilliárd forintot tettek ki, ami 24 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Ugyanakkor a konvertibilis elszámolású forgalomban több mint 42 milliárd forintra rúgtak, ez három és félszerese az egy évvel korábbi dollárkiadásoknak. Júliusban, a nyári csúcsidényben „csak” 88 százalékos volt a növekedés mértéke, ez azt mutatja, hogy ebben az időszakban alábbhagyott a vásárlási láz, és dominál a turisztikai célú utazás. Egyébként is megfigyelhető, hogy hónapról hónapra csökkenőben vannak a nyugati bevásárlások. Változatlanul Ausztriából és az NSZK-ból jöttek a legtöbben a nyugati országok közül hazánkba. Januártól július végéig egyötödével több osztrák és nyugatnémet lépte át a magyar határt, mint egy évvel korábban; összesen kétmillió 400 ezren érkeztek Ausztriából és 770 ezren az NSZK-ból. Dinamikusan növekedett a holland látogatók száma: 83 ezren érkeztek, csaknem 40 százalékkal többen, mint 1988 hasonló időszakában. Olaszországból 37 százalékkal jöttek többen, mint egy évvel korábban, az Egyesült Államokból hozzánk érkező forgalom növekedése 27 százalék; összesen 79 ezer amerikai látogatott Magyarországra. (MTI) Sok a hulladék, kevés a gyűjtő Tavaly még 220 ezer tonna papírhulladékot gyűjtött össze a MÉH a lakosságtól, az idén jó ha 120 ezer tonnányit beadnak telephelyeikre, pedig a kilónkénti átvételi ár állandóan emelkedik. Jelenleg a vegyes papírhulladék kilójáért 1,20 forintot, az újságpapírért 2,50-et adnak. A MÉH Tröszt vezetői elmondták: az átvételi árak rendszeres növelésén túl különböző gyűjtési akciókat is rendeznek, főleg az iskolásoknak, s időnként magasabb idényárakat alkalmaznak a gyűjtési kedv ösztönzésére. Némileg kedvezőbb a helyzet a vas- és fémhulladékok összegyűjtésénél. A fontos másod- nyersanyagokból az év végéig körülbelül 700 ezer tonnát szállít a telepekre a lakosság. Az átvételi árak a minőségtől függően változóak; 1,20-at, illetve 2,30- at fizetnek egy-egy kilogramm fémhulladékért, ám a nemesebb fémekért természetesen jóval többet. A MÉH felmérése és becslése szerint különösen a papírhulladékból lehetne jóval többet ösz- szeszedni, elsősorban csomagolóanyagokból és dobozokból. A gyűjtés ösztönzésére magasabb átvételi árak kellenének, azok további emelésének az szab határt, hogy a felhasználó iparvállalatok mennyit hajlandók fizetni a MÉH-telepeknek. Példádul a lakosságtól 2,50-ért átvett fekete-fehér papírhulladékért, ösz- szegyűjtve, bálázva és leszállítva a papírgyárak 3,80-at fizetnek, vagyis a MÉH-nél alig marad nyereség. 99 Most, hogy megint melegebbek kissé a napok, a konyhánkban megjelenteka hangyák. Békés csapatuk szelíden, szépen lami túlviiági irányítás (nevezzük talán természetnek) oltalma alatt azt csinálják, amit csinálniuk kell. Minden a helyén; a helyé helyén»,--------------------------------------t-----*-----i--------4-—|-----j-----j— Ä konyhai szekrényen, ahol én általában látom őket, enyhébb időjárási viszonyok között, nos, ott zajlik velük á történelem. nyérmorzsákat szeretik, ám a hangyák nem válogatnak, inkább szerénynek mondanám társulatukat, és nyugódtúak, meg véA hangyákat úgy gondolom, nem idegesíti semmi. A zavaró tényező életükben minimálisnak tekinthető. Társadalmi konflilftiivolt? Zavarok az Pmhm tanmilahithan’ Bizonytalanság? Infláció? Nem,nem hinném. Feladatuk az elemózsia (matnászorp, kenyérmorzsák) előteremtése, valamint a delik alá (csoportérdek) és szerintem ezek nem is veszekednek. Nem akasztják fel a S; lábbis jól megvannak. Ha a hangyáknak újságja lenne, les, és természetes dolog volna az távlat ez; a szép írás, a szépírás ígérete. Ha a hangyák újságját kézbe vennénk — még az is tehet, hogy7 van nekik... —, az számunkra is tanulságos lenne. Mert mi azt talán sohasem fogjuk megtudni, milyen is szépen, természetesen és tökéletesen élni. Mikor ^cikkek arról tudósítanának, hogy például: „ma délután is hol hó esett, hol nem...” A riportok pedig a csodákról adnának hírt, esetleg csillagokról, hold- és napfogyatkozásról. Uttengercsík végtelennel. Ezen kívül esetleg az évszakokról: őSz- ről, tavaszról, az ablakokról, no és persze hosszú, szőke lányokTÓfc—I---;—; ■ j----1---j-—f——+—j----— ( Ezekhez képest az Országos Sajtószolgálat közelményei ugyebár.) Szóval, nézem a hangyákat. Lassan rámásznak a tányérra. Mellettük meg csöpög a csap. Az idén már négyszer szerelte meg a szerelő, hogy ne csöpögjön. De csöpög. Az asztalon számlák; gaz, villany, stb.Tsstcledik. IVlindjart yön a vonat, ilyenkor aztan jó nagyot dudál, a telepen pedig minden gyerek fölébred. A han- gyák meg csak másznak, másznak, és most már idegesítenek is. 1L'<t«7Ő|4,*Ió» /\lr ogolr mtt ami 1 oI/oCL‘10 1________________ ■ -gyanta miii mii ívű hí N ■ II. ív niy itHvíiMiitii • Hát, igen... mégiscsak ez volna az, ahol „lenni” szoktunk. Havas András
