Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
6. ■ í«': . ■ : ■’ " — ,:|A; .... N ÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 12., szombat KHeflcszázötven éve A francia forradalom hatása Magyarországon Kiállítás a Nemzeti Múzeumban A hagyomány szerint augusztus 15-e Szent István halálának a napja. Eza hagyomány első nagy királyunk halála után évtizedekkel, fél évszázaddal később keletkezett három legendáján alapszik, melyek közül kettő István szentté avatására készült. Mint köztudott, a legendák nem a dokumentumok hűségével íródtak, bár tudományos, úgynevezett forráskritikai eljárással sok minden kideríthető belőlük, ami közelebb vezet az eredeti tényékhez. István király halálának napját illetően nem zárható ki az augusztus közepe táji időpont, azonban a pontos napmegjelölést némi kétkedéssel kell fogadnunk. Tizenötödike ugyanis Mária mennybemenetelének napja, Mária pedig a Magyarok Nagyasszonya, más néven Nagyboldogasszony. A régi hiedelem szerint csak a kivételes embereknek adatik meg az az égi jutalom, hogy egy nevezetes napon adhatják vissza lelkűket teremtőjüknek. Márpedig a nagy király halálának napja véletlenül (illetve kétszeresen sem véletlenül!) éppen Mária mennybemenetelének napjára esett. Ne gondoljunk azonban tudatos hamisításra. A tények ilyetén való ferdítése, igazítása egészen más műfajba tartozik. Hogy az ismeretlen legendaíró (vagy legendaírók, hiszen a kutatás szerint más-más időben keletkezett Istvánról az úgynevezett nagy- és kislegenda) nem élt István halálának idejen, vagy ha élt is, még apró gyermek lehetett. Az István-legendák közt elsőként született úgynevezett nagylegenda megírása ugyanannak a Szent László királynak a nevéhez kötődik, akinek az uralkodása alatt avatták szentté Istvánt, Imrét és Gellért püspököt; mégpedig uralkodásának kezdeti évéhez. Mintha az uralkodása után száz évvel ugyancsak szentté avatott László — amint trónra lépett — azonnal kiadta volna a parancsot 1077-ben: gyűjtsék ösz- sze és foglalják írásba az első magyar király, dédnagybátyja szent életének kétségtelen érdemeit. Nos, a nagy legenda ennek a maga módján, a kor bevett szokása szerint eleget is tesz (természetesen latin nyelven). Ami István halálának idejét illeti, semmiféle dátumot nem közöl, noha Imre hercegről pontosan megírja, hogy: „az Úr megtestesülésének 1031. évében ezt a múló életet örökre cserélte fel, csatlakozván a mennybéliek társaságához.” Az úgynevezett kislegenda már szentként említi Istvánt, ennélfogva bizonyára 1083. augusztus 20-a után íródott, hiszen tudjuk, hogy ez a nap István szentté avatásának dátuma. István haláláról a következőképpen tudósít: „Az Úr megtestesülésének 1038. évében elhunyt és Szűz Mária bazilikájában temették el, melyet pazar munkával hozott tető alá.” Az cáfolhatatlan történelmi tény, hogy István Székesfehérvárott templomot építtetett Szűz Mária tiszteletére. Az is adatolható, hogy 1031- ben (talán nem véletlenül éppen Imre herceg halálának évében) e templomnak adományozta egyebek közt azt a miseruhát, amit ma koronázási palástként ismerünk. Gyönyörű hímzésén a hagyomány szerint Gizella királyné is dolgozott, és amelynek István-ábrázolása az egyetlen hiteles „arckép” első királyunkról, hiszen a modell még élt, mikor a hímzés készült. István halálának a napja és eltemetésének a helye közt azonban még a kislegenda írója sem lát párhuzamot, mert ha felfedezné, boldogan írná le. Csak az eltemetés helyét jelöli meg, ami kétségtelen, hiszen a szentté avatáshoz Istvánt kihan- tolták a sírjából. Ami a harmadik, időrendben a legkésőbbi István-legendát illeti, annak az íróját is meglehetősen jól ismerjük, ő Hartvik püspök, aki még László uralkodása idején, 1088-ban került Magyar- országra, miután három évvel korábban püspök lett Németországban, s talán a győri püspökséget kapta meg nálunk. A legendát azonban csak néhány évvel később írhatta meg, hiszen annak bevezetőjében így szól: „Urának, Kálmánnak, a kimagasló királynak Hartvik püspök, aki Isten irgalmából tett szert lelki hivatalra, az élet végső határán túl a boldog örökkévalóságot kívánja.” Tehát csak Könyves Kálmán trónra lépése (1095) után láthatott neki művének. Ez az úgynevezett Hartvik-le- genda sok mindenben különbözik a korábbi kettőtől. Először is ez a legterjedelmesebb. Másodszor: noha bizonyára a két korábbi legenda írója is dolgozhatott valamiféle forrás, feljegyzés alapján; nem tudjuk, hogy az mi lehetett. Hartvik forrása kétségtelenül a két korábbi legenda. Harmadszor: a püspök sokkal gyakorlottabb tollforgató, mint ismeretlen elődei. Akkor most nézzük, hogy mit tud István király haláláról és annak körülményeiről. Ezt írja: „... mikor már nem volt kétséges halálának ha- mari napja, így kiáltott fel: Ég királynője... lelkemet kezedbe ajánlom. Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon Örök Szűz Mária mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja; nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; sóhajto- zás s könnyek árán el is nyerte. Fehérvárra vitték a testet, s minthogy a tőle épített egyház a Szentséges Szűz tiszteletére még nem volt felszentelve, tanácsot tartván a főpapok, azt határozták, hogy szenteljék fel előbb a bazilikát, a testet a földnek csak azután adják át.” Hartvik a későbbiekben megírja azt az eseményt, amikor Istvánt szentté avatták „Mária mennybevitele után az ötödik nap”. Ez augusztus 20-a, István napja. De csak Magyarországon. A korabeli Európa keresztény országaiban más szentnek van fenntartva ez a nap. Mi sem bizonyítja jobban az egyház toleráns alkalmazkodóképességét: ha szükségesnek és helyesnek ítéli, engedményt tesz: gesztus a magyaroknak. Visszatérve István halálának napjához, Hartvik magától értetődő természetességgel jelöli meg a napot augusztus 15-ében, hiszen mi sem természetesebb, mint az a kézenfekvő egybeesés, ami a szentté avatott király nagysága, eltemetésének helye és időpontja közt van. Azt írja, hogy maga a szent ember óhajtotta ily módon a nagyobb irgalom reményét. Hartvik tehát pontosan tudni véli azt, amiről a forrásai említést sem tesznek. A püspök számára bizonyíték volt az, ami a mi számunkra alapos gyanú tárgya lehet. Mégsem az a célunk, hogy megmásítsuk annak a ki- lencszázötven évvel ezelőtti nap-, nak a dátumát (noha erős kétségeink lehetnek felőle), hiszen mintegy kilenc évszázados hagyomány szentesítette már. K.A. Tisztelegni szeretnénk mindazok emléke előtt, akik több mint két évszázada már egy emberarcú társadalom megvalósítására törekedtek — így ajánlja a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár közös kiállítását. Azt a méreteiben szerény, de tartalmában jelentős, október 22-ig látható kiállítást, amelyet a francia forradalom 200. évfordulója tiszteletére állítottak össze saját gyűjteményükből és a Hadtörténeti, Munkásmozgalmi és a Szépművészeti Múzeumtól kölcsönzött anyagból. Metszetek, könyvek, írásos és tárgyi dokumentumok idézik a Nemzeti Múzeum három termében a nagy francia forradalom korát, eseményeit, előzményeit és következményeit. Mindenekelőtt a bennünket érintő hatását, hiszen a forradalom történései nálunk is közismertek. Ezért a kiállítás témája nem is ez, hanem amire címe is utal: A francia forradalom és hatása Magyarországon. A XVIII. század Európa francia százada — ezzel a mondattal indít a tárlat. Felidézve a francia szellem, ízlés, divat, nyelv, építkezés, művészet, érintkezési forma hódítását. Azokat az arisztokrácia számára az életörömtől, csillogástól teli évtizedeket, amelyeknek lezárása éppen a francia forradalom volt. „Talán sohasem tört elő ilyen őszintén az életöröm, a sors — azaz a születési előjogok és társadalmi rend — kegyeltjei sohasem élvezték ilyen szemérmetlenül fényűző, kifinomult szórakozásokkal teli életüket, s ezt a kiváltságos életet igyekezett utánozni mindenki, aki tehette Európában... Hasonló csodálat övezte a francia felvilágosodás nagy gondolkodóinak új eszméit a józan értelemnek, az emberek egyenlőségének, szabadságának és a munkának a fontosságáról. A művelt arisztokraták az új tanokért lelkesedve nem ismerték fel, hogy azok saját világukat veszélyeztetik, a társadalmi elismerésre és hatalomra vágyó polgárság pedig bennük látta felemelkedése eszközét.” E rokokó ízlés elterjedését csupa olyan tárgy illusztrálja a tárlaton, amely magyarországi kastélyokból került elő. A francia felvilágosodás eszméi s a nagy filozófusok munkái széles körben elterjedtek Magyarországon is. (A nemesi testőrség tagjai éppen Bécsben, Mária Terézia udvarában ismerkedtek meg a felvilágosodás gondolataival.) írók, költők, filozófusok, jogtudósok, egyházi férfiak csatlakoztak a Martinovics Ignác által szervezett köztársasági mozgalomhoz is: Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Verseghy Ferenc, Szent- jóbi Szabó László, Hajnóczy József, a magyar jogtudomány kiváló művelője, Szentmarjay Ferenc, aki magyarra fordította a Társadalmi szerződést és Saint- Just vádbeszédét a Gironde ellen, Laczkovics János, a forradalmi szellemű egyház- és vallás- ellenes röpiratok szerzője. Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! — olvashatjuk Batsányi ismert sorait a Magyar Museum lapjain. S a francia forradalom eseményeiről egyidejűleg közölt tudósításokat a Pressbur- ger Zeitungban és a Magyar Kurírban. Fél évszázaddal későbbi relikvia Saint-Justnak A francia forradalom és alkotmány szelleméről című könyve, amelynek címlapján a költő kézírásával ez áll: Petőfi Sándor kincse. Ahogy nyomon követhetjük a francia forradalom eseményeit s magyar visszhangját, úgy jutunk el Napóleon császárrá koronázásáig, a győri csatáig, Waterlooig, Szent Ilona szigetéig, meg I. Ferenc osztrák császár, magyar király uralkodásának éveiig, a magyar jakobinusok kivégzéséig, a bécsi kongresszusig... A kiállítás nem csupán történelmi megemlékezés, mert felidézi azokat az eszméket, amelyek még ma is megvalósításra várnak, figyelmeztetnek a türelmetlenség és az erőszak veszélyeire. kádár Telefonos eladás * Az Egyesült Államokban már minden negyedik gyár főként telefonon adja el a termékeit. További 22 % hasonló fejlődést vár önmagától a következő öt évben. Ezt az eredményt hozza a brüsszeli Conference Board közgazdaságtudományi prognózisintézetének körkérédse. A Conference Board a telemarketing mennyiségi fejlődését a távközlés műszaki továbbfejlődésére vezeti vissza —, és nem utolsósorban a széles körben elfogadott különleges telefon- szolgáltató hálózatra. További ok a hagyományos értékesítési csatornák aránytalanuimegnövekedett és még mindig növekvő költségei. A Conference Board által megkérdezett gyártók a telemarketing további előnyeként nevezték meg melléktermékként a piactanulmányozás lehetőségét, ami a nagyszámú eladási beszélgetésből adódik. A General Electric például olyan asztalokhoz ülteti a képviselőit, ahonnan elérhetők az adatbankok. Szemenszedett igazság „A fenségestől a nevetségesig egyetlen lépéssel el lehet jutni, de sohasem vezet út a nevetségestől a fenségesig.” Lion Feuchtwanger, író * ”Én politikai vezető vagyok, és egy politikai vezetőnek nincs neme.” Benazir Bhutto, pakisztáni ■ miniszterelnök „Minden politikai párt olyan, mint egy valamirevaló futballcsapat: a középpályások kevesebb gondot okoznak, mint a szélsők.” Edward Heath, politikus „Nem vagyok csábító. A csábítás minden esetben feltételez valamiféle stratégiát. Én rögtönzők.” s Alberto Moravia, író * „Az első szerelem az a személyes ígéret, melyet általában mások váltanak valóra.” Senta Berger, színésznő * „Miért választják a lányok .a strandon a legfehérebb férfit? Azért, mert annak még csak ezután kezdődik a szabadsága.” M. Rommer, publicista ■ * „A turistaút befejeztével megnézték a fényképeken mindazt, amiért elutaztak, és aztán ott elmulasztottak.” B. Rink, újságíró — Itt az ideje, hogy végleg száműzzük a sarlatánokat, a boszorkányokat, a csodadoktorokat, a kuruzslókat, akik visz- szaélnek a hiszékeny emberek bizalmával — indokolta az ecuadori kormány döntését Felix Lopez miniszterelnök. Az El Diario szerint e döntésnek két következmény ével számolnak a dél-amerikai országban: jelentősen emelkedik a munkanélküliség és csökken a rejtélyes körülmények között elha- lálozottak száma. Az orvosok forgalmának várható emelkedésére előttünk ismeretlen okok miatt nem utalnak. Bár erre némi — és mindenképpen zavarba ejtő — magyarázatot adhat, hogy az ország egykori elnöke, Leon Cordero az új helyzetben egy brazil varázslót.keresett fel, reumás fájdalmainak enyhítése reményében. T> ________________„1 '_________ J Soszorkanyüldözés
